Pesti Hírlap, 1920. november (42. évfolyam, 259-282. szám)
1920-11-21 / 275. szám
PESTI HIRLAP ^ s .von usu* november 21., vasárnap. „Add meg^mindennapi kenyerünket (A ginekben. Vajaszsemlye egy pohár szódavízzel. törődző ember. Az aranykék páva fészkében. — Aki forrat A nyomor ebédel. — mártírjai.) / Egy j^lber rothadt almát zabál a dumaparti macon. Jelzi a vásár hulladékát, mit sátraikból a tréfák kidobtak. Az almacsutka serceg a foga Ivöl is dögleletes leve lecsurog remegd szája szögletén. Nyers és könyörtelen formájában látom a tömegnyomot! Délidő van és elindulok, hogy megnézzem, mit ebédel ma Budapest. Az utcasoron, bilifék csalogatnak, megállok egyiknek a kirakata előtt s legeltetem szememet a kilenc hatalmas sonkán, melyet a bőség és a jólét szimbólumaként raktak ki szép sorjában. Szíriai kappan, jóféle szalámi, hal, sajt, sütemény, bor, 11-ssík, gyümölcs és ezer zamatu csemege fekszik púpos garmadában, mintha az Ezeregyéjszaka tündérasszala varázslódna elém a világnyomor idején. Huszonöt-harminc ember bámul be az ablakon, homlokukat gondredő barázdázza, egyikük sora mer bemenni, pedig a menü mindössze csak tizennégy korona, bableves füstölt debrecenivel, pár frankfurti virslif lében s káposzta- vagy burgonyafőzelék a virsliihez. A teremben a fény árnyékát látom. A nagy, széles pult roskadozik az ezer jó alatt s egy szegény, aylteroanadrágú iparoslegény mélán néz az üres tányérjába. A szeme szomorú és szelíd, mint az özé. Közelében valami bolti lány hústalan menüt fogyaszt. Ez még olcsóbb. Öreg kabát fityeg szép, fiatal termetein, kalapszalagjának a színét még tavalyelőtt kivette a nyári nap. Vele szemközt három fejkendős parasztasszony eddegél rátarti büszkeséggel, imponál nekik a fényes helyirész. Amott egy hivatalnok ül télikabátban, fehér gallérvédő villog a nyakán: egy vajas zsemlyét ebédel egy pohár szódavízzel Egy cvikkeres úr a pulti aiatal előtt kestyás kézzel eszik, ott kerdi, ahol más elhagyja: egyetlen tortaszeletet ebédel. A régi napok illúzióját őrzi. Vén hordár csemcseg a háta mögött, harcsabajuszáról gyöngyökben csepeg a bableves. Jönnek-mennek az emberek. Vidéki hí•"•v iZaepár érkezik, valami iparos lehet, ketten egy po.•* |hár sört isznak s két-két zsemlyét macsk urozzá. • I^Worhengas ember kérődzik kassza közelében, a '. v izc szoros értelimében kérődzik: semmi sincs a szájában mégis mozgatja, mintha gondolatban mégegyszer megrágná a krumplifőzeléket Zord alak sietne, fölkap egy márcorttteményt a pult előtt fölfalja kedvetlen mohósággal, aztán gyorsan fizet és távozik. Koffer van a kezében. Gyufát árul. Szb. után fut. A sarokban forralt bor gőzölög előttem csorbaezélű csészében. Undok edény. Otthagyom. A vastag káposztaszag kikísér az ajtón, forog velem a világ . . . Ugyanaz a kép fogad a második kofféren is. Csak a szag más. A párás ételillatot eürtt gázszag hatja át. Aranykék páva terjesztgeti tollazatát a falon, alatta egy ismerett teknősbékát tart az ölében, de a pirinyó szökőkút nem működik A menü itt is majdnem ugyanaz: krumplileves, krumpli virsliivel. Istenem, hol lesem ez a rengeteg pityóka? Nagyportálos, fényes hely ezett, de vendége a földönfutó szegénység. Ennemnivaló böviben van, csakhogy mogorván ül az üreszsebű éhség az apró asztalok körül. Egy alak föltett kalappal melegedik az öblös kályha mellett, keménykalapjának a teteje beroskadt már az időkben, nyakkendője zsiros és cafatos, a hó első napjain annyi pénze sincs, hogy a hústalan menü tizenkét koronás egységárát megfizethetné, de segít magán: citromos teát ebédel, közben szüntelenül odapislog a tenyérnyi libamájra, kolbászra és tepertyűre, mely nagyarányú, gőgös tömegben tornyosul a kiszolgáló-mester asztalán. A teájához képzeli. Iszákos bérkocsis szaggatja barna fogával a virstlit, valami elveszett néptanító száraz zsemlyét majszol s a nagystílű nő előkelőségével eszi a punceon tortaszeletet valami szegény gyárilány. Olyan szame van, mint a türkisz, arcvonásai finomak, de hárvonágú, mély barázsiát húzott homlokán a korai nyomor. Egy sárgabajuszú, szemüveges úr tepertyűport mártogat, közben udvarol a lánynak, törzsvendégek mind a ketten. Olajfestékes munkások, lerongyolódott dijnokok, ágrólszakadt nevelőnők, nyűgén kegydijasok, öregek, kik voltak valakik hajdanában s fiatalok, akikből nem lesz már semmi sem, csúfolódnak egymás mellé szánandó csoportokban s habzsolják az ugyancsak elárvult levest Mind egyforma. Még az arcukat is egyszínűvé s egyvonásuvá formálta az éhség és nyomor. Egyetlen egy alak válik ki a szürke sokaságból: kilencven kilós lehet, arca barnapiros, nyaka bivalyszerű, bor van előtte, köteg ezrest számlál, de töprengő gond néz ki a szembogarán. Valami zsugori kalmár, a fajta marhakereskedő. Ez az ember az egyetlen jóllakott vendég a teremben. De éhesebb mindannyinál: hiába van pénze, a lelke éhes a másé után! Előkelőbb helyre megyek, hol a tisztviselők étkeznek az Andrássy-út táján. A hosszú terem zsúfolásig tömve A Tantillátorok kihajtják az ételbárét ,, de tisztultabb levegőben intelligens arcokatolnak tányérjuk fölé. Szinte jólesnék a szemnek, ha nyomorúságuk nem volna halkabb, diszkrétebb és fájdalmasabb, mint az olcsóbb büffék vendégeié. Tisztes nagyapa ül feleségével s két unokájával a fehér terítéknél, nyugalmazott bíró lehet, lejár róla, hogy — menekült. De szegényes ruházatában is ül. Közhivatalnokok, tanárok, mindenrendű tisztviselők é® hivatalnoknők ülnek a kettős asztalsoron, a kanalat nem zörgetik, a villát nem csiszogtatják a tányér fenekén, nem szürcsölik a levest, gesztusuk finom, hangjuk csöndes, de nyomorúságuk megindítóan szomorú. Ez az a társadalmi osztály, mely legtöbbet szenvedett a háború és a kommün alatt, míg mártírja lett az Ínségnek. Ott ül egy magányos úrilány, grófnők szalonjában láttam ilyen finom arcot Milyen szép, milyen szenvedő, milyen szegény és szelíd! Amott egy fiatal hadnagy szégyenkezés nélkül nyúl a poharához, nincs pénze, vizet iszik. Prémbundás hölgyek érkeznek. Ezek is hivatalnokilok. Markáns detektivfej bukkan elő a bejáratnál s kedves ismerősként üdvözöl. II. látom a régi Népszínház öreg kóristáját is, aki Azontúl nappal mindig együtt lát bennünket a világ. Együtt reggelizünk, ebédelünk, vacsorázunk.— Én azt gondoltam, hogy lakásunk lesz négy-ötszobás, és cselédségünk. — Lesz. Csak mondom: arra a három napra Vagy fél egyedül! — Félni nem félek. Senki emberfiától nem félek. Csak mégis az a tájékozatlanság... Hiszen alig két hónapja, hogy a klastromból kicsöppentem. — Csak két hónapjai — Alig két hónapja. — És hogy értsem azt, hogy kicsöppent? Ida vállat vont . — Kidobtak. S tovább olvasta a könyvét. Csaba a Metropolba vitte a feleségét. Kétágyas Sizobát bérelt, s mingyárt nyúlt is a kalapjáért. — Vacsorára majd értejövök, — mondta, — bemegyek a szerkesztőségbe. Hány órakor vacsorázzunk, kisasszony. — Hétkor, ha nincs ellenére. — Hétkor még nem lehet a fővárosban. Mondjuk, nyolckor. Ida aggódva pislogott. — Semmi pénz nincs nélam . .. Egy fillér se. — De hiszen nincs is kiadályodott el Csaba. Azonban a mosolygás egyszerre gyort az ajkán. Salványult — moepelfaanmak idején arról'•wtómnejjezetes, hogy mindig volt pénze szatoQ,mincsekben ás "súlyban egyaránt megfogyva, kép ugyiSkoskodik. Milyen szontyol képpel kanalazza a levest! Gyászfáttyolos hadiözvegy áll a ragyogó pult előtt, tortát eszik. Látom a szemén, hogy szeretne még egy kicsit torkoskodni, de bizony már nem telik. Nézem az étlapot. Menü, burgonyaleves, kararádé főzelék marhahús feltéttel és káposztás kocka. Husz koronájába, kerül annak, aki kellem igazolja, hogy tisztviselő. A gazdag étlap huszonegyféle ételt sprol föl, húsadagokat ötven-ötvenöt koronás árakban. De hogyan is tudná megfizetni ezeket a szegény tisztviselő? Csöndes, béketűrő és elégedett, ha az Isten valahogy kirendeli a mindennapi menüjét . . . Járom a büffércet, míg lassadán kiürülnek, de ismét csak új vendégek jönnek. Ezek azok, akik az ebédjüket uzsonnára eszik meg, öt felé kullog az Orariánus. Tovább megyek. Este van már, mire az elegáns bárokra kerítem a sort. Itt nincs nyomor. Itt egy adag hús nyolcvan korona. Itt némi törött csészében adják a s Mrralt bort, itt csupa festmény, szőnyeg és márgy minden. Elegáns hölgyek és urak lákmárolnak a ragyogó terítéknél, lágy zene szól, külföldi karmester dirigál, aezubor és pezsgő gyöngyözik a pohárban. De látoam a vidámság lelkéte is! Úgy érzem, mintha Diogenes volnék, ki lámpával keresem, de nem találok ebben a világvárosban, egy boldog embert . . . Lázár István rendőrgyilkosság ügye. A rendőrgyilkosság ügyeiben újabb letartóztatások történtek szombaton- Elfogta a rendőrség Gelán Antal orvostanhallgatót és elfogta Wagner Lajost, aki álnéven rejtőzködött. A rendőrség mindkettőjüknek szerepet juttat a rendőrgyilkosság elkövetésében s kihallgatásukat még szombaton megkezditek. Ugyancsak szombaton átirat érkezett a kecskeméti rendőrségtől. Azt közlik, hogy Kecskeméten elfogtak egy Hacker nő nevű egyént, aki a rendőr gyilkosságot követő napon lábsérüléssel érkezett a városba. Egy Hacker nevű szereplőről a budapesti rendőrség is tud. Az elfogott Hackert Budapestre fogják szállítani. Ismeret€B, hogy a rendőrség a rendőrgyilkosság ügyében letartíttatta Tőkés Ferencet i, akit az eljárás első napján már Soltra rendőr meggyilkolásával vádoltak. Számos szerbbesités során Miklós József rendőrellenőr is felismerte Kamne az egyik támadót s határozott vallomást tett ellene. Most fordulat történt a dologban. A rendőrség szombaton délután szazbadlábra helyezte Tőkés Ferencet, mert kiderült, hogy a rendőrgyilkosságban semmiféle szerepe nem volt. Világosan megállapítható volt ez szombaton délelőtt, amikor az újabban elfogott Gellért Antal orvostanhallgatót szembesítették Miklós randőrellenőrrel, aki most a leghatározottabban. Mismerte Gellértben azt a támadóját, akinek bajonettjét a vért" keddi éjszakán egy Gyál utcai kapunyi".Ha előtt elvette s akit később a puskákkal visszaérkezők kiszabadítottak. Gellért Antal a kihallgatása során ezt be is ismert* s nem tagadta azt séma, hogy a bajonet az ő tulajdona. Ennek folytán Tőkés Ferenc ártatlansága kiderült s szabadláb* ra helyezték. A belügyminiszter szombaton értesítette a főkapitány* ságot, hojgy ötezer korona jutalmat tűzött ki annak, aki a rendőrgyilkos Mészáros Imre nyomára vezet, vagy kézekerrít. IDA REGÉNYE. Irta: GÁRDONYI GÉZA. (33) — Bocsánat, hogy zavarom, kisasszony, — szólalt meg, — félóra múlván Pestre érünk. Közölnöm kell önnel, hogy az én lakásom csak egyszobás legénylakás. Ida szeme rányílt. — Csak nem gondolja tán, hogy . . . — "Éppen erről szólnék. Melyik hotelbe vigyem ? — Nem ismerem egyiket se. — Sohse szállt hotelbe itteni — Soha. Se itt, se másutt Tudja talán, hogy klastromban laktam. — Mondta az édesatyja, kisasszony, de nem hittem teljesen. Tehát soha életében nem fordult meg hotelben! — Nem. Majd eligazodok. — Semmi gondja nemlesz vele: én bérlem a szobát, kétágyasat persze, kettőnk nevére. Én aztán a magam régilakásába térek. — Dehát mit mond atyám, ha Pestre jön? és azt látja, hogy kétfelé lakunk. — Csak egynehány napig. Némi ügyeim várnak elintézésre. Az újságnál is be kell jelentenem, hogy otthagytam őket. A rokonaim is . . . — Remélem neon mutat be a rokonainak! — Nem is volt szándékom. De három napra el kell utaznom hozzájuk. — Dehát hogy leszek én a világ előtt, hogy egymagam ... Várjon azt gondolja-e ez a nő, hogy a százezer koronával megugrik? Kivette a tárcát a zsebéből. Ida elé tette az asztalra. — Tessék, — s az ajka szinte remegett — vegyen belőle amennyit óhajt. S elfordult. Végigment a szobán, hogy a sarka szinte lyukakat nyomott a padlóba. Ida vállat vont: — Dehát minek, ha mondja, hogy nincs kiadásom? Csaba még mindig halvány arccal tette zsebre a tárcáját s hideg-udvarias bókkal elköszönt. • Vacsorára lementek az étterembe. Csaba körülnézett. Nagy Ákost pillantotta meg, hogy ott ül a feleségével. Mind a kettő meleg ismerőse. Az asszony vagy tíz évvel idősebb Ákosnál, színpadon virult hölgy, még mindig csinoska, különösen esti világításban. Igaz, hogy jártas a píiderok és arc" krémek kezelésében, dehát ki-ki úgy kezeli a szépségét, ahogy neki tetszik. A bal szemfoga aranynyal villog, ha mosolyog. Világos gesztenyeszín haja nappal vélhetőleg valamelyik fodrász-kirakatnak az ékessége. — Magatok vagytok-e? vagy társaságot vártok? — Csak magunk. Tessék. Csaba kapott az alkalmon, hogy nem kell Idával külön unatkoznia. — A feleségem, — mutatta be. — Nagy ákos barátom és kedves, felesése.