Pesti Hírlap, 1921. január (43. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-22 / 17. szám

192L ELŐFIZETÉSI ÁRAK s Egész évre . . 440K —1 Félévre ......... 220 „ — „ Negyedévre 110 „ —„ Egy hóra ........ 40 „ — „ Egyes Bzáta ára helyben, vidéken és pályaudvarokon 2 korona. Hirdetés és apróhirdetés díjszabás­­ szerint. o 17. (14,437.) szám Szombat, január 22. Kiadótulajdonosok i t É G R Á­BJ­Y TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ­HIVATAL ÉS NYOMDA: Budapest, V., Vilmos császár­ út 78. FIÓKKIADÓHIVATAL : Budapest, VTL, Erzsébet-kert* 1. Az adó-morál, Hegedűs Loránt pénzügyminiszter fé­nyes bizonyságot tett nemcsak törhetlen hitéről saját progranyája iránt, hanem szerved ügyes­ségéről is, akkor a nőket meg tudta nyerni, hogy oly n­épszerűtlen kérdésben tartsanak gyű­lést, miflo az adó­s mozgalmat tudott közöttük indítani abból a célból, hogy az emberek becsü­letesen vallják be ezután az adójukat Meg tud­juk érteni mi is, ha az adó­morál emelése érde­kében buzgólkodik az, aki az ország pénzügyi bajainak orvoslására vállalkozott. Becsületes bevallás nélkül hiszen hiába hoz a nemzetgyű­lés akárminő szigorú törvényeket. Az egyes adózó mindig ki fog bújni kisebb vagy nagyobb mértékben, ha nem tartja vissza a saját lelkiis­merete. A magyar társadalomban pedig ez a lelkiismeret az adózás terén nagyon is laza volt eddig. Aminek megvoltak a maga speciális okai. A régi időben a nemes ember egyáltalá­ban nem fizetett adót s injuriának tekintette az adózást. Mikor pedig a függetlenségi harc után a Bach-korszak behozta az adózást, haza­fias kötelesség volt megtagadni a fizetést. A nemzet tudatába ment át a gyűlölet minden iránt, ami adó. S ezt a későbbi korban sem le­hetett a nemzet lelkéből kiirtani. Annál ke­vesebbé, mert az adóból befolyó összegek tete­mes részét idegen célok érdekében s a méltán gyűlölt közös kiadások fedezésére költötték el. Ma mindez megszűnt. Amit adóban fize­tünk, azt az ország érdekében fizetjük. Ma té­zönségtől, mint eddig. S meg vagyunk róla győződve, hogy e tekintetben nem is fog csalat­kozni. De ennek egy lényeges föltétele az, hogy a pénzügyi kormány is tegye meg azt, ami e kérdésben az ő kötelessége. Azt persze bajos elérni vagy csak remél­ni is nálunk, hogy azok, akik nem vallották be összes jövedelmüket, lelkiismereti furdalás­ból névtelenül küldjék be a kincstárba az adó­többletet. Angliában ily címen milliók és mil­liók folynak be, de a világnak egyetlen állama Anglia, ahol e címen nagyobb jövedelem befo­lyik. Mi meg lehetünk elégedve azzal is — leg­alább egyelőre — ha megszűnnek az adóbeval­lások körül azok az állapotok, amelyek egészen botrányosak. A pénzügyminisztérium által közzétett adóstatisztikából meggyőződhetünk arról, hogy volt olyan közjegyző, aki 240 ko­rona évi jövedelmet vallott be az adókivető bizottság­­előtt, volt olyan ügyvéd, aki 80 koro­na jövedelem után fizetett adót, oly budapesti mészáros, akinek bevallása szerint csak 70 ko­rona jövedelme volt egy esztendőben. Az ilyen állapotnak meg kell szűnnie. Ki hiszi el, hogy egy ügyvéd 60 korona jövedelemből éljen meg s tarthassa föl irodáját egy egész esztendőn keresztül, vagy hogy egy kéményseprőnek ne legyen több jövedelme 40 koronánál. Hiszszük is, hogy az önállóvá lett s ezer bajokkal küzdő Magyarországon ezek a viszonyok alaposan meg fognak javulni önmaguktól is. De hogy ez a javulás nagyarányú legyen, arra nézve ép a pénzügyminiszter tehet legtöb­bet. Az adózónak mindenekelőtt azt kell látnia hetetlenebb szükségleteire fordítják s betartsák a köteles takarékosságot. Ehelyett azonban az utolsó időben a legőrü­ltebb pazarlást láttuk. Olyat, aminőt a leggazdagabb államok sem engedhetnek meg maguknak, mert belepusztul­nak. Hegedűs Lorántnak itt kell kezdenie a re­organizáció nagy munkáját. Csak akkor hivat­kozhatik a nemzet áldozatkészségére, ha ezt jól megoldotta. Remélnünk kell, hogy meg fogja tenni. S akkor bizonynyal nem lesz eredmény­telen, ha a nemzetre s az adófizetők becsü­letes­íté­­ére appellál. Az­­ A­ndrássy-féle pártalas­ítás dolgában ma jdentősebb esemény nem történt, Andrássy tovább tárgyalt­­több vezető politásssal, köztük gróf Kle­belsberg Kunéval, s a megbeszélések előreláthatólag még hosszú időt igénybe vesznek. A keresztényszo­cialista párt szombaton újabb értekezletet tart, azon­ban e­n­ek sem lehet nagyobb jelentőséget tulajdo­nítani és bizonyos, hogy döntő jellegű elhatározás ott sem fog történni, m­ert hiszen a pártalalás még nincs olyan stádiumban, hogy a zászlóbontást a­­kö­zeli napokban várni lehetne. A pártalakulás céljáról teljesen beavatott forrásból az alábbi érdekes infor­mációkat közlik velünk: " Az alakulás célja az, hogy a sok kis párt­frakció helyett, amelyeknek törekvései nagyjában azonosak, egy országos, nagy, komoly kormányzati­párt jöjjön létre, egy olyan hatalmas­ magyar párt, amely az intelli­genciának minden rétegét magához tudja vonzani, amelyben a munkásság is jó barátját láthatja, — és egy ilyen párt kedvéért, amelynek hiánya a mi be­teg pártviszonyaink között sokszorosan érezhető, —• hajlandó volna áldozatot hozni a keresztényszo­cialista párt és hihetőleg más polgári pártok is. Ezen utóbbiak alatt a N­emzeti középpártra és más a forradalmakban nem kompromittált, pro­gram­munkkal egyetértő kis pártokra gondolunk, és a pártokon kívül álló neves politikusokat, az egy köz­életi értékeket, aminek gróf Apponyi Albert és elv­barátai, gróf Zichy János, gróf Bethlen István, gróf Hadik János és másokat­. A keresztényszocialista párt rendkívül nagy súlyt helyez arra, — amint ezt Huszár Károly tegnap az értekezleten általános helyeslés közben kifejtette — hogy az uj alakulásban gróf Apponyi Albert is vegyen részt. Mindent el fogunk követni, hogy a jövőben A­pponyival együtt mehessünk és mert ez a célunk, azért nem akarjuk elsietni az új párt nyélbeütését Különben is a kezdet kezdetén vagyunk, a programmot még csak tegnap hallottuk először, ez különben nem is programot, csak And- pártalakulásnak?­ rássy gondolatmenete és okfejtése a jelenlegi hely­zetről. Különben Andrássy is csak akkor hajlandó élére állni a pártnak, ha abban nem csupán a keresztény-szocialisták vesznek részt, hanem a többi említett frakciók is. Ami a párt céljait illeti, igen komoly ténye­zők minden erővel arra törekednek, hogy az uj­jalakulásnak ne legyen az a jellege, mintha az a legiti­misták előretörése volna. Ép úgy le akarják törni azokat az extremi­tásokat is, amelyeket néhány a közelmúltban szél­sőséges álláspontot kifejtő politikus képviselne a pártban. A munk­áskérdésben olyan megoldást kíván­nak, amely a munkástömegeket kielégíti és meg­nyugtatja. A nemzetiségi kérdésben követendő magatar­tásuk olyan lesz, amely vonzóerőt gyakorol a tő­lünk elszakított területeken élő nem magyar ajkú népekre. A keresztény kulurpolitika és egyházpoli­tika terén olyan programmal állítanak fel, amely­ben katholikusok és protestánsok megnyugvást találnak. Az állami konszolidáció terén pedig különösen arra törekszenek, hogy mindenki a sa­ját hatásköré­­ben maradjon és a hatásköri túllépések megszűnje­nek. Az egész pártalakulás gerince pedig a becsületes, a nép ügyeit szeretettel fel­­­karoló jó közigazgatás. A keresztényszocialista párt csak abban az eset­­ben vesz részt az új alakulásban, ha a fenti célok elérhetők. A tárgyalásokat kissé akadályozza gróf Andrássy Gyula gyengélkedése, továbbá az a körül­mény, hogy a kategorikus képviselők közül többen Pannonhalmára utaznak lelki­gyakorlatra és csak a jövő hét végén érkeznek vissza a fővárosba. Az a felfogás, hogy az új párt megalakítására legfel­jebb csak a képviselőház összeillése táján kerül­het sor, a költségvetésről, a,,pénzkicserélésről és a pénzintézetek megadóztatására. "Hegedűs Lóránt pémügrm­gószter ma este kinügyminiszter bemutatkozósa alkalmából megje­lent a kormánypárt ködn­ílyiségeiben, ahol a képvise­lők körülvették és kidőgítődtek pénzügyi programmja­­felöL A minist^Hipsezas és érdekes nyilatkozatai­ból a k^jj^Éfezőiket van módunkban közölni. A február 3-ikán összeülő nemzetgyűlés elé tizenkét tö­rvényjavaslatot terjesztek, amelyek egytől­egyig pénzügyi program­mom keresztülvitelével van­nak összefüggésben. Általában azt szeretném, hogy a nemzetgyűlési most már lehetőleg nagyobb szüne­tek nélkül állandóan együtt maradjon és akadály nélkül dolgozhasson, mert a szünetek és a nemzet­gyűlés tétlensége okozza rendszerint azt, hogy sze­mélyi kérdések és olyan ügyek, amelyek időnként a magyar politikai világot feleslegesen foglalkoztat­ják és izgatják, egyáltalán felszínre kerülhetnek­. A parlamentnek ezután két költségvetést kell letárgyalnia, ami, — nemm tudom eléggé hangsúlyozni, — meny­nyire fontos, a pénzügyi konszolidáció szempontjá­ból. De egyébként is fontos, mert hiszen nem vélet­len az, hogy például az angol alkotmány a budget­jogon épül fel.­­ Az első költségvetés a körülbelül nyolc hónappal ezelőtt elődöm által benyújtott törvényja­vaslat, a másik költségvetést pedig én szándékozom benyújtani, ez már a jövő költségvetési évre szól, roos­é dolgoznak rajta a minisztériumokban. Rend­kívül fontos,­hogy az állami kiadások és bevételek szigorúan a költségvetés által megállapított keretei­ között történjenek. Mielőbb vissza kell térnünk ahoz a budget-állapothoz, amelyet az 1913. évi utolsó rendes költségvetésünk jelez,­­ gondoskodni arról, hogy a kiadásokat, amelyeket nem lehet maguk­ból az a­dókból fedezni, az állam lehetőleg belső, kölcsönökből fedezze. Szóba hozták a miniszter előtt a pénzkicse­rélésről szóló híreket, melyekkel ismét nyugtalaní­tani igyekeznek a közvéleményt. — Remélem, — mondotta a pénzügyminiszter — május elejére sikerül a pénzviszonyok rendezé­sének első etap­jához elérkezni. Pénzünk értéke az, osztrák koronához képest jelentékenyen kedvezőbb, s remélem, hogy május elejére búcsút vehetünk a régi koronától. Az államjegyekre való kicserélés előkészítése folyamatban van, a nagyobb címletek elkészültek, most csináltatjuk a kisebb címleteket, amelyekből igen nagy készletekre van természete­sen szükség, hogy a kicserélés egyszerre s meg­rázkódtatás nélkül megtörténhessék. A kisebb cím­leteket három helyen is nyomják, Budapesten, Bécsben és Svájcban, azért volt szükség a külföld igénybevételére, mert itthon nincs elegendő, e célra jól felszerelt intézetünk. Az a tervem különben, hogy az államnyomdát modern nagy üzemmé fo­gom kifejleszteni, mert hiszen az önálló jegybankra való áttérés szükségessé teszi egy ilyen intézet lé­tesítését. Májusra természetesen megszűnik a ban­kóprés munkája is. Elmondo­tta ezután a miniszter, hogy két nagy parti bank, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és a Magyar Általános Hitelbank számításokat végez­tetett­, hogy milyen megterheltetést jelent számukra a pénzügyminiszter által tervezett megadóztatás. A számítások arra az eredményre vezettek, hogy mindkét bank körülbelül egy-egy milliárd adót lesz kénytelen fizetni az államuak. Ezzel a­ nagy megterheltetéssel szemben, mon­dotta a miniszter, szívesen vállalja a felelősséget és állja a támadásokat, amelyek azért érik, hogy a kis falusi szövetkezeteket nem adóztatta meg. Szóba hozz­ák a miniszter előtt,, hogy milyen érzékeny veszteség Böckh Hugó miniszteri taná­csosnak, a külföldön is ismert kiváló geológusnak, a távozása, aki parlaa­entben Ereky Károly által

Next