Pesti Hírlap, 1921. április (43. évfolyam, 69-93. szám)

1921-04-12 / 77. szám

Budapest, 1921 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: évre ....... 440 K Félévre. 220 „ Negyedévre ...... 110 „ Egy hóra . . . 40 „ Egyes szám ára helyben, vi­déken és pályaudvarokon 2 K Hirdetés és apróhirdetés díj­szabás szerint. XLIfl. évfolyam, 77. (14,4) PESTI HÍRLAP Kedd, április 12. Kiadótulajdonosok t­­ÉGRÁDY TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ­HIVATAL ÉS NYOMDA: Budapest, Vilmos császár­ út78. FIÓK KI­ADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet-kürtit 1.­­* A bírói nemezis. Holnap indul meg újra a tetemrehívás kisérteties körmenete, holnap villan föl is­mét a közlelkiismeret patloáa. Tisza István meggyilkolásának­­ügyében végre a polgári vádlottak ellen is megkezdődik a nyilvános bírói végtárgyalás, amelyet a katonai törvény­szék a maga hatáskörében már régebben lefoly­tatott. , " Itt Tisza István véres árnyékával szem­ben már nemcsak buta és tudatlan eszközök,­­megfizetett vagy lerészegített végrehajtók­ fog­nak állani, hanem olyan tragikusabb méretű alakok is, akiknek a gyilkosság tervezésében, a gyilkosok kiszemelésében és felbujtásában ha­tározottan cselekvő szerepet tulajdonítanak. A bűntény egész történeti tartalmát és jelentő­ségét ugyan ez a fölvonulás sem fogja kimerí­teni. De azt hiszszük, ezen a tárgyaláson­­világosan fog kibontakozni szemeink előtt a sötét háttér is, amelyről a szörnyűséges gaztett tényezői, indítékai és ezek összesze­vődései hirtelenül kiszakadtak. Föl fog itt magasodni előttünk Tiszának grandiózus tör­téneti kísértete, hogy mint némaságában is leg­beszédesebb vádló eltévült szemeivel és szellem­amaival messzebbre mutasson, túl­ tul a tör­­vényszék előtt görnyedő jelentéktelen vádlot­takon, tul a törvényszéki termen, rejtekeikből megidézze a valódi­ intézőket és emlékezetbe hozza a végső rugókat a sorstragédia fejlesz­tésében. • Ma is azt valljuk, hogy annak a történel­mi változásnak, amit októberi forradalomnak neveznek, semmi belső, a dolgok természetéből vagy akár csak pillanatnyi közhangulatból fo­lyó összefüggése sincsen Tisza István " meg­gyilkoltatásával. Akik Magyarország sorsát akkor intézték, abban a végzetes illúzióban leledztek, hogy Károlyi Mihály segíthet a nemzet ügyén. Ez a téves hit és föltevés bizonyult a nemzet óriási megtévedésének. Ez a megváltónak kikiáltott férfiú a kezébe letett példátlan erkölcsi hatalmat, a korlátlan nép­szerűség diktátori varázsát az első naptól az utolsóig alávaló személyes indulatok kielégíté­­sére használta föl és az ország­ helyzetének­­megítélésében a cézári, őrültség képzelődései­­mellett szinte megfoghatatlan tájékozatlansá­­got tanúsított. Az ő személyes bűnrészességét,­­akaratának behatását a Tisza-gyilkosságban kétségtelennek kell tartanunk. A nemzet akkori látszólagos forradalmi lázának sem volt semmi köze Tisza meggyilkoltatásához. Ha a széles­­rétegek sejtették volna, micsoda szálak kötik­­össze a nyomorult gyilkosokat azzal az impro-­ vizált,forradalmi vezetőcéggel, amelynek fész­kében erjedezett az igazi erkölcsi züllés és amelynek tagjai Tisza Istvánban igazában csak a nagyobb erkölcsi erőt gyűlölték, minden meggyőződésbeli fanatizmus nélkül gyilkoltat­ták is meg: nekünk sem­mi kétségü­m­ , hogy már az­ első napon óriási kiábrándulásnak kel­lett volna bekövetkeznie és október 31-ike való­színűleg, csak ezt a dátumot jelentette volna minden további következés nélkül. Reméljük, hogy a bírósági tárgyalás­t,mindezeket a fölfelé elnyúló rejtett összefüggé­seket is ki fogja deríteni, de éppen ezzel lehe­tővé fogja tenni megfelelő elszigetelésüket is, saját külön voltukban való megítélésüket. A nemzetre nézve pedig az a tanulsága lehet, hogy régi arisztokrata kultuszából, különösen­­a mágnásvirtusok bámulásából alaposan ki kell gyógyulnia. Károlyi Mihálynak páratlanul furcsa politikai pályáját éppen csak az tette lehetővé, hogy a tömegek nagyon csodálták­­az ősi származású és nagyon gazdag mágnás-Inak demokrata szájaskodásait és plebejus paj­­táskodásait De Károlyi Mihály immár Raguzában sütkérezhetik a" jugoszláv kormány kedvezésé­­ből, nyilván minden lelkiismereti furdalás nélkül." A válság megoldás előtt. Teleki újabb kormánynyilatkozatot tesz a nemzetgyűlésen a királykérdésről. — A megh­állapodást ma tárgyalják a pártok. — Kik lesznek a rekonstruált Teleki-kabinetben ? A király­látogatás nyomán támadt válság, a­mely egy idő óta bizonytalanná tette a politikai helyzetet és megbénította" a nemzetgyűlés munka­képességét, eloszlóban van. A miniszterelnök a pár­tok vezetőivel folytatott tárgyalásai során megálla­pította, hogy lényegbevágó eltérés a pártok és a kormány álláspontja közt nincsen, azok a kontro­verziók pedig, amelyek még fönn­állanak, egy újabb és határozottabb tartalmú kormánynyilatkozattal könnyen k­iküszöbölhetők. Ilyképen most már csak a megállapodásoknak formába öntése és végrehaj­tása van hátra, hogy a pártok közt a harmónia újra helyreálljon és a nemzetgyűlés tovább folytathassa munkáját. A konfliktust elsősorban Gratz Gusztáv kül­ügyminiszter parlamenti beszéde okozta, amely a kisgazdapárt felfogása szerint túlment egy kor­mánynyilatkozat keretein s olyan szubjektív véle­ménynyilvánításnak adott teret, amelylyel a nem­zetgyűlés többsége nem azonosítja magát. Gratz le­mondásával ez a kérdés csak félig intéződött el, m­ert a kisgazdapárt ragaszkodik hozzá, hogy egy újabb kormánynyilatkozat reparálja Gratznak egy­oldalú s a nemzetgyűlés alkotmány­törvényével el­lentétben álló kijelentéseit. Ezért gróf Teleki Pál miniszterelnök a nemzet­gyűlés legközelebbi ülésén, valószínűleg csütörtökön, nyilatkozatot fog előter­jeszteni, amely megállapítja mindenekelőtt, hogy a kormány az 1920. évi I. t.-c. alapján áll, a királyi szék be­töltése, valamint a trónutódlás kérdése azonban mind alkotmányjogi, mind külpolitikai vonatkozá­sainál fogva, valamint a nemzet egész jövőjére ki­ható jelentőségénél fogva, nagyon alapos tárgyalást és vietsfontolást igényel és így ennek a kérdésnek az eldöntése későbbi idők törvényalkotásának lesz a feladata, amely a főhatalom gyakorlásának kér­déseit, a királyi jogok tartalmát stb., a megváltozott viszonyok figyelembevételével véglegesen lesz hi­vatva rendezni. Ez az állásfoglalás tehát kizár min­den meglepetésszerű, megoldást, bővebb és precízebb formulázása Teleki legutóbbi nyilatkozatának­­ azt korrigálja is annyiban, hogy a trónkérdés rende­zését nem a „jövő országgyűlésnek", hanem „ké­sőbbi idők" törvényhozásának tartja fenn. Ennek a miniszterelnöki nyilatkozatnak a tartalmáról folyt m­a vita a kisgazdapárt bizalmas megbeszélésén, ahol hangsúlyozták, hogy a minisz­terelnöknek a közzétett királyi kijelentések közjogi értékeléséről ie nyilatkozni kell, uralkodói ténykedés volt-e az IV. Ká­roly részéről és kom­ányténykedés volt-e annak közzététele a miniszterelnök ré­széről. Szóvá tették továbbá, hogy külföldi jelentései­ szerint IV. Károly Szombathelyen uralkodói jogo­kat gyakorolt: kamarás­ esküt vett ki, kinevezett, előléptetett környezetéhez tartozó egyéneket stb. Mindezeknek a tisztázását kívánják. A miniszterelnök megteendő nyilatkozatával egyidejűleg a kisgazdapárt intézőbizottsága meg­szövegezte a párt ama progra­mmpontjait, amelyeket a változott helyzetben hangsúlyozni szükségesnek tart. Ezek közé a már ismertetett pontokon kívül fölvették azt, hogy a párt a szabad királyválasztás elve alapján áll, továbbá, hogy a sajtóreform során követeli a sajtószabadság mielőbbi helyreállítását. Az alkotmányrevízióban a községi és törvényható­sági szervezetről, a választójog reformjáról, a fel­sőház szervezetéről, végül az államhatalmi főténye­zők, a király és az országgyűlés egymáshoz való viszonyának rendezéséről szóló törvényjavaslatok mielőbbi kidolgozását sürgeti meg. A Válság tárgyi kérdései ezzel elintéződtek. A személyi kérdések még részben függőben vannak, de már bizonyosra vehető, hogy gróf Teleki Pál marad továbbra is a kabinet élén és ő tartja meg egyelőre a külügyi tárcát is. A bel­ügyminiszterségre Gaál Gasztonnal folynak tár­g­yalások, amennyiben azonban a tárgyalások nem járnának eredménynyel, Kószó István kisgazda­képviselő, szegedi ügyvéd lesz a belügyminiszter. Ez esetben politikai államtitkárul Iklódy-Szabó Já­nost nevezik ki a belügyminisztériumba. Nagyatádi Szabó és Tomcsányi miniszterek helyükön marad­nak. Közélelmezési miniszterül Mayer Jánost ne­vezik ki és végül szó van Bénárd Ágoston népjó­léti miniszter távozásáról, akinek helyére a keresz­ténypárt Bernolák Nándort jelöli, míg a kisgazdák körében Gaál Endrét kombinálják. A kisgazdapárt és a keresztény egyesülés in­tézőbizottsága kedden összeül és gróf Teleki Pál miniszterelnök elnö­klésével letárgyalja a még hát­ralevő függő kérdéseket. A megállapodásokat szer­dán a pártok értekezletei elé terjesztik és ha mi­n­den simán megy, csütörtökön összeülhet a ne­m­zetgyűlés. Bertinelli meglátta a tavaszt. írta: Zsoldos László. Emlékszem, kisgyerekkoromban, amikor a fe­hér kecskeszakállú h­áztár, még a siját maga sze­mélyében torpant ki olykor, lármás tavaszi dél­utánokon, lakása felé a második emeleti folyosóra s két kezével görcsösen kapaszkodván a vasrácsba, rossz magyarsággal és félelmetes hangon dörgött le ránk, udvaron hancúrozó gyerekekre: — Lesz csent—odlen ífiintyár sokk ebata fatyu há?! Ilyenkor mink „ebadta fattyai" (mert az én időmben a háztulajdonosok még ilyen őszinték vol­tak) ijedten rebbentünk széjjel s tűntünk el ki-ki a maga lakása ajtajában, mert a háziúr hangjára a kapualjból, a látóhatáron már megjelent Léni ház­mesterné hordó alakja, hájas kezében a fenyegető seprűnyéllel. Ah, milyen szép idők voltak azok, pedig mily szigorúak voltak benne az emberek! De meg kell hagyni, hogy Bertinelli, a kecske­szakállas öreg háziúr nemcsak irántunk, idegen ,,fattyuk" iránt volt ily kérlelhetetlen indulata, ha­nem épp oly szigorú volt a tulajdon édes csemetéi­vel szemben is. Bertinelli Berti, a fia, példának oká­ért, már hivatalba járt valami gyárba s már erősen pelyhező korszak állt viselt, de azért ne adj isten, hogy este kilenc órán tul ki mert volna maradni a háztól, mert rettentő, amit ebben a nem várt esetben kapott volna az apjától. A hamvasképü szöszke Bertinelli Irmára pedig olyan szónakozással nézett az egész ház, mint valami áldozati bárányra, hiszen az egész utca tudta felőle, hogy szegényke már húsz éves, és az apja kegyetlenségéből még csak egy tánc­mulatságon sem volt soha életében. — Még fiatal. Várhat — hárított el magától ridegen minden ilynemű kísérletet a szigorú háziúr. A Mária is csak énfelem táncolta először és kész, mehett, már feleszékkül is vetem, punktum, himnul­szakramentt! Az öreg úr ugyan megfelejtkezett ama lényeges körülményről, hogy az ő Máriájának, annak idején, nem is lehetett még ideje sokat táncolnia, minthogy már élete tizenhatodik tavaszán feleségül vette a csupán később ősz, de akkoriban még szerelmesen, bősz, Bertinelli Nándor. Szegény Irma tehát, a Bertinelli-háznak húsz esztendős áldozati báránya úgy tengette ifjú életét a szülei házban, a második emeleten, akárcsak va­lami ketrecben, amelyen ráadásul még az a tábla is ott lóg, hogy: — „Az állatokkal ingerkedni és kiflit benyúj­tani tilos." Szép állatkert. Ezer szerencse, hogy Irmának megvolt az a különös kedvezménye, hogy cseléd hiányában ő szokott járni Bertinellinével a piacra. Koros háziasszonyok és közömbös szakácsnők nem is sejtik, hogy a háziúr lányának húsz éves kék szemében milyen érdekes, sőt micsoda gyönyörűség volt néha napján a piac. A sárgarépa, retek és zeller, a húsos leve­lű kövér káposztafejek, a paszuly, bur­gonya, borsó, lencse, "paradicsom, ugorka," alma, barack, körte, szilva, cseresznye, meggy, ribizke, málna, nyaspolya, szőlő, vegyes változatokban mind megannyi színesen tarka regélője volt a Bertinelli­lánynak buja­ veteményes kertekről s híres lombis gyümölcsösökről, ahol" a földet, a talajt, a virágzós fákat megihlette a maga szent csókjával a sziporkázó napsugár,­át, meg átölelték az égen úszó felhők ned­ves csók­indái és ahol mag, palánta, gyökér nem ma­rad árva, nem marad terméketlen, hanem mind­nyájából kicsattan, kipattan az élet,­­hiszen Irmá­nak barátnői voltak, akik bódítón kieszelt dolgokat meséltek neki azelőtt az iskolában, az élet tavasza-

Next