Pesti Hírnök, 1865. január (6. évfolyam, 5-25. szám)

1865-01-07 / 5. szám

szolgálatot tesznek ugyan, ha a történeti jogon ütött rést tetemeikkel áthidalják,­­ de már aztán a végrehajtott kiegyenlítés után ne számoljanak tovább szerepekre, mert ezekre csak e tisztán ‘liberális’ párt embereinek van szüksége. A ‘liberális’ Botschafter és Fremdenblatt ezt rég megjövendölök. ‘Zajtalan’ tevékenység uralkodik teh­­át a p­e­s­­t­i centralista körökben is , s mi az előrelátható újabb szédelgésekkel és extremitásokkal szemközt, lábunkat tovább is a történeti jogalapon megvetve, kiváncsian nézünk további meglepeté­seknek elébe — Csabacsüdről. VEGYESEK. Pest, jan. 7. — ŐFelsége m. évi dec. 20-tól kelt legfelsőbb határozatával Daruvá­ry Alajost s Lázár Mihályt, a magyar kir. tábla számfeletti ülnökeit, a kir. tábla valóságos — Haris György rendelkezés alatti orsz. törv. tanácsost s Beöth­y Zsigmondot, az első biróságit váltó-törvényszék ülnökét, a kir. tábla számfeletti ülnökeivé legke­gyelmesebben kinevezni méltóztatott. — Gróf Coronini Magyarországban fő­­hadparancsnokló tábornok 6 excja e hó 4-dikén volt ő Felségénél fogadtatáson. — A hosszabb idő óta szóban forgó katholikus banque generale Brüsselben , Langr­a­nd-Du­­m­o­n­c­e a­u ur vezérlete alatt f. hó­t­dikén volt megalakítandó. A körülmények kitűnő sikerrel biz­tatják ez uj intézetet. . .­­ A kalocsai ft. káptalant érzékeny veszteség érte. Fidő Tar y Xav. Ferenc ugyanazon főkáp­talan őrkanonokja egy havi súlyos betegség után élte 55 évében a szentségek ájtatos felvétele után folyó hó 4-én jobb életre szenderült. Benne a főme­gye munkás és tevékeny papot, a tanuló ifjúság hó­­keblü s pazar bőkezű pártfogót, a haza pedig a Fe­jedelem iránt törhetlen hűségü polgárt vesztettek. Csekély értékű vagyont hagyott hátra, de annál gazdagabban költözött el, azon számosak áldásaitól kisértetve, kikkel életben a keresztény felebaráti szeretet jótékonyságát oly nagy mértékben érez­tette. Béke lengjen porai felett! *** (Mária főhercegnő nászékszerei.) A bécsi főrendi körökben most azon ékszereket csodálják, melyek közelebb egyik legelső bécsi ékszerész mű­terméből kerültek ki, s Mária Therésia főhercegnő, a würtembergi herceg menyasszonyá­nak vannak szánva. Az ékszer pompás fej­ük, kar­perceik, melltű­s nyakékből áll, mind gyöngyök és gyémántból. A vőlegény atyja a menyasszonynak oly melltűt ajándékozott, mely kis körte alakú egyetlen-egy fekete gyöngyből áll s igen nagy értékű. Az eskettetés, mely f. hó 9-dikén volt vég­­bemendő, az udv. gyász folytán elnapoltatott. **# Zichy gróf és grófné, kik Mexikóból, hova a császári párt kisérték, közelebb tértek visz­­sza és jelenleg jószágukon, Szent Jánoson időznek, sok érdekes részletet beszélnek a mexikói udvarról. Általában nagy bizalmuk van a mexikói császár­ság jövőjében. Az éghajlat, mondjuk, kitűnő, a föld csodásán termékeny s a lakosság felvilágosodott elemeinek hangulata igen kedvező. Miksa csá­szár jelenlegi tartózkodási helyéről azonban nem szólnak ily dicsérettel. Maga az udv. palota félrom. A császár mexicói udvara önfeláldozása éppen TA­­MCA. A visegrádi királyi vár. (Folytatás.) Pusztán, elhagyatottan áll ott a királyi vár, miután Lajos kiadta benne nagy lelkét (1382), mert az özvegy királynő leányaival együtt Budára költözött át, s annál kevésbé tért vissza oda, mint­hogy II. Ká­r­o­l­y az ő saját szeme láttára halá­losan megsebesíttetett, aztán Visegrádra vitetett, és az ottani vár börtönében (nem bizonyos, váljon egyedül sebe, avagy megmérgezés folytán) meg­halt. Visegrád még kevésbé volt látogatott Z­s­i­g­­m­o­n­d alatt; e királyt 50 évi uralkodása alatt alig látta napokra falai közt, s akkor is csak né­hány hű emberének kiséretében, mert rendesen valami titkos tanácskozás volt célja az ily össze­jöveteleknek. Visegrád, Zsigmond vejének és utódának , ausztriai Albrechtnek rövid uralkodása alatt egészen elhanyagoltatott; özvegye E­r­zséb­e­t csak azon alkalommal látogatta meg Visegrádot, midőn az ott őrzött koronát (1440) alig három hónapos fiának, V. Lászlónak megkoronázása végett magával vitte, és aztán az ország zászlósainak kiséretében későbben oda visz­­szaszállttá ; de a helyett, hogy a neki szánt szek­rénybe helyezte volna, magánál tartá. Ha ezen eseményt, mely sok viszálykodásokra és vérontásra szolgáltatott okot, hazai íróink körülményesen elő­adják is, sőt kuruzslást is vesznek segítségül, hogy az ország zászlósainak jelenlétében észrevétlenül elorzott korona szemfényvesztését megfejtsék, va­lamint a királynőnek egy udvarhölgyét is meg­nevezik , ki e tekintetben segédkezet nyújtott; mégis ezen esemény sokkal könnyebben és termé­szetesebben fejthető meg Gara László­nak, kire a visegrádi kir. vár főparancsnoksága s ezzel együtt a sz. koronának őrzése volt bizva, a koronás gyermek iránti feltétlen hódolata által. Még inkább szól ezen nézet mellett azon körülmény, hogy az országnagyok I. U 1­á­s­z­l­óval Visegrádra men­tek, m­egkoronázandók a királyt, de az ország sz. ereklyéjét nem találván ott rendes szekrényében, neki­rohantak Gará­nak és őt kétségkívül agyon­verték volna, ha a király nem lép vala közbe, ki G­arát elfogatta ugyan, de éjjel megszöktette. Minthogy a korona, Magyarországnak e szent palládiuma többé nem volt Visegrádon és a kirá­lyok Budát választák székhelyükül, tulajdonképpen pedig mert keveset tartózkodtak otthon, a visegrádi kir. vár lassan kint hanyatlott, és már tán akkor romokba dőlt volna, ha Korvin M­á­t­y­á­s­ban nem találandott hatalmas védőjére és felépítőjére. Itt tartózkodott legörömestebb a nagy király, ha sürgős országos ügyek Budára, vagy a harci trom­bita csatatérre nem hivák őt; és Mátyás mind a királyi várt, mind az azt övező kerteket oly pom­pásan feldíszítő, hogy ama leírás, melyet a tudós Oláh prímás, mint szemtanú, hátrahagyott, majd­nem tündériesen hangzik. Visszavitetett oda a ko­rona is, mely IV. Frigyes császártól 70.000 aranyért kiváltatott, és így a szerencsés Visegrád­­nak nem volt több kívánni valója. De Visegrádon történt az is, hogy a király két nagy tekintélyű foglyot, tisztességes fogságban ugyan , de azért mégis szabadságuktól megfosztva, őriztetett. Az egyik a lovagias Victorin volt, P . d­­­e b­­r­a­d cseh királynak fia, ki nyílt csatatéren foga­tott el,; a másik V­i­t­é­z J­á­n­o­s,­ M­á­t­y­á­s­­nak oktatója és nevelője, később esztergomi érsek és prímás, ki összeesküvéssel vádoltatott a király ellen. A sohasem pihenő, tevékeny, magát és orszá­gait az akkori évszázad felé emelő N­­u­n­y­a­d­i­­nak lánglelke semmiből varázsló elő ezen, valamint sok más fényes vívmányt; az ő erős lelke volt azon forró anyag, mely életet és mozgást lehelt mindezen bámulatra méltó képződményekbe. A­mint a természet rendes folyása szerint igen korán, sőt a nemzet s a kereszténység javára még koráb­ban megszűnt dobogni M­á­t­y­á­s­nak minden szépért, nagyért és dicsőért hev­ülő szíve, úgy ki­költözött az ő lelke is munkáiból, és minden romok­ba dűlt, minthogy az utána következett Ja­g­el­­lók a fentartás alárendelt tehetségével sem bírtak. Természetes fiának Korvin Jáno­s­nak szán­dékozván hátrahagyni a trónt, kevéssel halála előtt átadta neki a visegrádi várat a koronával, és az ott összehalmozva volt jelentékeny kincsekkel, azon reményben, hogy ő a korona birtoka által fontos igényt formálhat a trón iránt. De a trónkövetelő, az ország rendei által születése miatt a trónra nem bocsáttatván és Sárvíznél Báthory István és Kinizsy Pál által megverettetvén, kény­telen volt cserében a bánságért a visegrádi kir. várat az ország jelvényeivel együtt az országos ren­deknek átadni, kiknek hadserege e közben a várat ostrom alá vette, és Korvin Jáno­s­nak had­vezérét, B­l­a­s­­­u­s­t igen szorongatta. Ekkor történt első ízben, hogy Visegrád ellenséget látott; szomorú előjátéka volt ez azon eseményeknek, me­lyeket egyenetlenség és gyengeség később elői­dézett. II.Ulászló koronázása megtörtént, s a koronának Visegrádra történt visszaszállításával kihirdettetett egyszersmind a következő törvény : „A korona ezentúl mindig Visegrádon fog tartatni, és két országnagy által, kik koronaőr nevet vise­­lendnek, őriztetni. Ezek életökkel és becsületökkel kötelesek, a koronát senkinek, még a királynak sem szolgáltatni ki, hanem csak az egybeült or­szággyűlésnek. Mindketten egyszerre , még egy éjjel sem lehetnek távol, s a főparancsnokságot vi­szik a kir. várban korlátlan hatalommal, és szabad rendelkezéssel élet s halál felett.“ Ez eredete a még ma is fennálló koronaőri magas országos mél­tóságnak, melylyel legelőször Dóczy Orbán egri püspök és Báthory István lettek felru­házva. Nyugodtan, és Visegrádra nézve minden ne­vezetes esemény nélkül mult el II. Ulászló­nak tespereg és II. Lajosnak erőtlen ural­kodási korszaka. Ez ama fenyegető nyugalom és csend volt, mely a vihart szokta megelőzni, és a­mely a tapasztalt kormányost nem altatja el, hanem aggodalommal tölti el, és a rombolva előtörtető szilaj orkán kétségbevonhatlan jelei csakugyan végre Mohács véres síkjain kitörésre kerültek. A vér- és zsákmányszomjas győztesek csak­hamar eláraszták az egész országot, nem kíméltek sem várost, sem embert, sem állatot, s annál bor­zasztóbban dúltak, romboltak, minthogy egy kéz sem emelkedett fel ellenállásra, és így minden az ő kíséretökben bevonuló barbárságnak fertőzetes hínárjába látszott sülyedni. Ezen csapást, mely magában egyedül képes ötszázados erőfeszítést megsemmisíteni, még növelte a lakosok kétségbe­­ejtésére a pokolnak legsötétebb szülöttje, a­­ pol­gárháború. Két király akarta magához ragadni a még fenmaradt kis földet, mely egyikre nézve, hacsak nem akart csupán névleges király lenni, sem birt elegendő területtel. Midőn a törökök első ízben (1526) eláraszták az országot, egy csapat megjelent a visegrádi ki­rályi vár előtt is, honnan a korona már azelőtt elvitetett, és a hová Mária Nostra-ról címzett Pá­losrendi szerzetesek költöztek ; az­ említett csapat több ízben rohamot intézett, de siker nélkül, mert a szerzetesek vitéz ellenállást tanúsítottak. A vár a következő évben (1527) a koronázás végett Bu­dára vonuló I. Ferdinánd királynak önkényt megnyitó kapuit, midőn ez utóbbinak hadvezére, Nádasdy Tamás, Esztergom bevétele után Visegrád elé érkezett s királya részére bebocsátást követelt, nem valami nagyszerű. Az Európában az elutazás előtt történt megegyezés szerint Zichy gróf és grófné Vera-Cruzban a császárt elhagyandók vol­tak, hol a mexicói udvarnak kellett volna a csá­szárra várakoznia. Ez azonban, nem mert Vera­ Cruzba, a sárga láz területére jönni s nyugodtan Soledadban várta be a császári pár megérkeztét. Zichy gróf és grófné ennek folyt­án Mexicoba kisérték a felségeket. Mind a gróf, mind a grófné Mexicoba visszatérni szándékoznak.­­ Néhai id. P­á­z­m­á­n­d­y D­é­n­e­s öz­vegye, P­é­l­y Nagy Judith assz. 85-dik évében, végelgyengülésben tegnap hunyt el Pesten. Holtteteme ma d. u. 3 órakor fog Baracskára szál­líttatni, hogy ott a családi sirboltban helyeztessék el. Béke poraira t­örA magyar orvosok és termé­szetvizsgálók állandó középponti választ­mánya tegnap esti 126 órakor ülést tartott a nemz. múzeumban Kubiny­i Ágoston ő méltóságának elnöksége alatt. A múlt üléstöli jegyzőkönyv fel­olvasása után szóba jövén, hogy a jegyzőtől­­vitele­gyűlésenkint változzék-e vagy sem ? — határozat­ba ment , miszerint ezen választmány jegyzője állandóul dr. Poor Imre m. tanár marad­jon. A Pozsonyból lerándult dr. K­a­n­k­a Károly jelentést tett a Pozsonyban működő bizott­mány előkészületeiről, mi örvendetes tudomásul vétetett. A pozsonyi nagygyűlés határnapja még most sem tűzetett ki, mivel a bécsi egyetem­­ jubiluum­ megtartásának ideje még mai napig sincs megha­tározva s ha lehetne óhajtandó volna, hogy a po­zsonyi nagygyűlés vagy a bécsi jubileum előtt, vagy azután tartassák meg, hogy a távolról jöttek egy füst alatt mind a két helyen megjelenhessenek. — Poor jegyző által felolvastatott a középponti bizottmánynak a pozsonyi bizottmányhoz küldendő jelesen szerkesztett levél, mely csekély módosí­tással helyben hagyatott. Végre dr. Balogh Pál javaslata a­ szűkebb bizottmánynak adatott ki újra kimerítő javaslat elkészítése végett, mire az ülés 3 órakor eloszlott. Nikolits János, elhunyt csávolyi kath. plébános , 10­­00 írtnál többet hagyományozott jótékony célokra. Ez összegből 1500 frtot a Sz.­­László-Társulatra. V­á m b­é r y , ki múlt kedden ér­kezett Bécsbe, csütörtökön részesült a szerencsében Ő Felsége által fogadtatni. Átnyujtá utazási könyve angol kiadását s folyamodványát a pesti egyetem keleti nyelvbeli tanári székét illetőleg. Ó Felsége Vámbéryt különös kitüntetéssel fo­gadni méltóztatott. Az audientia a szokásos foga­dásoknál hosszabban tartott, söget­sége Vám­béryt utazását illető több kérdéssel tisztelé meg. Nevezetesen tudakozódni méltóztatott, váljon Vám­­béry a távol világrészekben, melyeket bejárt, ta­lált-e magyart sögetsége nagy érdekkel hall­gató, midőn Vámbéry azon kérdésre felelt, vajjon mily sikerrel volt utazása a magyar nyelv eredete feletti nyomozásait illetőleg. Vámbéry tegnap el­utazott Bécsből s Párisba ment, hogy munkája francia kiadásának nyomatása felett őrködjék. — A m­a­g­y­a­r t­u­d­­­­m­á­n­y­o­s akad­é­­m­i­a tagjai, elnöki meghagyás folytán, ezennel hivatalosan értesíttetnek, hogy folyó 1865-dik évi január 26-án délutáni 5 órakor nagygyűlés tarta­­tik, csupán a végett, hogy az akadémia feledhetet­len emlékű titoknoka , S­z­a­­­a­y László ha­lála által megürült titoknoki hivatal választás utján betöltessék. Kelt Pesten, 1865. január elején. Csenge­ry Antal, akad. jegyző. *** Az erdélyi s magyarországi görög keleti román metropolitaság felállíttatásának legf. hely­benhagy­atása alkalmából Popea és Popasu kanonok bird. tanácsosok Bécsben e ha­n­ dikán la­komát adtak, mely estétől kezdve hajnalig tartott. Pestről is több kitűnőség meghivattatás folytán a lakomára megjelent. Az áldomást ő Felségé­re, Raj­ner főhercegre , az államministerre, az udvari kancellárokra egymást érték. Dobrzan­­szky udv. tanácsos b. 8 diagunát, mint uj me­­tropolitát köszönte fel, mi azonnal Nagy-Szebenbe táviratoztatott. — Haynald Lajos érsek ő excja az er­délyi múzeumnak közelebb igen érd­e­kes emlék­pénzt küldött. A pápa­i Szentsége ugyanis minden évben Pál napján sz. Pál templomában ünnepélyes sz. misét szokott tartani, mely alkalommal a házi praelatusok között emlék­pénzeket osztogat. A múlt évben Haynald­­ exoja is jelen lévén, mint a pápa házi praelatusa szintén kapott ez em­lékpénzekből. A nagy ezüst­érem egyik oldalán a via nomentana kapuját tünteti fel, a másik oldalon a pápa jól talált arcképe van. Ez emlékpénzek I. Sándor pápa és sz. Ágnes mártírok emlékét kép­viselik, kik az említett kapunál szenvedtek vérta­nú­halált. A pesti jótékony nőegye­sület ez idei álarcos bálját február hó 11-én a fényes Redoute termekben tartandja meg.­­ Gondoskodik az egyesület arról, miszerint e bál a mulatságok ezen érdekes nemét ismét régi fényébe helyezze vissza. A társadalom színe fogja ezen álarcos bál fényét jelenlétével emelni.­­ A pesti testgyakorló egy­let igazgató választmánya, f. hó 5-dikén ő nagy­sága Jankovich Gyulának elnöksége alatt tartott ülésében elhatározta, hogy e hó 21-én a pesti lövölde termeiben az egylet öltözőtermének felépítésére szükségelt költségek fedezésére álarcos táncestélyt tartana, melyre eleve is figyelmeztetjük a t. közönséget. A lövöldében taval tartott álarcos bálok oly jó hírbe jöttek, hogy remélhető, miszerint ez is annyit jövedelmezene, hogy az annyira szük­ségelt öltöző termet az egylet fel fogj­a építetthetni, s a gyermekek átöltözéskor nem lesznek kitéve a meghűlésnek. Gróf Teleki Gyula a Dunán innneni ref. superintendentia főegyház­ gondnoka e tisztb. hivatalról, melyre 1859-ben egyhangúlag válasz­tatott meg, folytonos betegeskedés miatt lemondott.­­ A bécsi orsz.­tszék az államügyészség in­dítványára kijelenté, hogy a „Const. Österreichi­sche VAg“ esti lapjának mult hó 31-diki számában az „Über die päpstliche Encyclica“ feliratú cikk a Pápa ő Szentsége iránt becsületsértést tartalmaz s az illető cikk további terjesztését betiltá. A mexikói hadsereg teljesbítésére még 300 huszár szükségeltetik. F. hó 15-dikéig bezáró­lag tehát uj toborzás rendeltetett el, de egyedül csak magyarok választatnak ki. Az utolsó hajó Triestből Mexicoba febr. 14-dikén indul. *** Azon hírre vonatkozólag, hogy az ausz­triai kormány megvette Heine hátramaradt iratait, legújabban arról értesítenek, hogy a kormány Hei­nének barátjaihoz és rokonaihoz irt leveleit vette meg s ezeket nem kiadásra, hanem hogy mint az utolsó lyrai német költő autographjai a csász. könyvtárba tétessenek el. A rác-almási postai rablógyilkosságról a következő részletek vannak tudva. A postakocsi 1. hó­­­-dika s 3-dika közötti éjjel Adony s Duna­­pentele között Rác-Almás mellett támadtatott meg s Koseh Alajos postavezető meggyilkoltatása s Papp György postakocsis életveszélyes megsebe­­síttetése után a rajta levő minden levél, pénztől stb. megraboltatott. A véres tett gyanúja főleg egy körülbelől 36 éves, erőteljes egyénre sulyoso­­dik, ki a dunapentelei posta­irodában jegyet vál­tott Adonyig, a kérdéses kocsival el is indult, de a gyilkosság óta nem láttatott. Cinkostársai valószí­nűleg a rablás helyének szomszédságában voltak elrejtőz­ködve. A postakocsis még most eszméletle­nül fekszik, de felgyógyulásához van némi remény s ekkor az eset részletei is tudva lesznek. *** Kis-Várdán egy mádai ember mintegy négy font arany s ezüst összeolvasztott ércdarabot árul­ván, elfogatott és Nagy-Kállóba kisértetett. Ezen esetből alighanem valmely tetemes rablás fog fel­fedeztetni, mert az eladó magát egyelőre elég gya­nússá tette az által, hogy azt állította, mikép saját tallérjait olvasztotta össze, holott az érctömegben egy ezüst kanálnyél tisztán kivehető.­­ Gelencsér hírhedt rablófőnök, kinek számos véres merénylete, különösen az általa cin­kos társaival bebarangolt megyékben már rémüle­tet költött, s kinek fejére a magas kormány 1000 ftnyi dijt tűzött ki, végre bevégzé gyilkolások­ s rablásokkal jelezett fertelmes pályáját. Mint már más oldalról is említve volt, a közbiztonság köze­geinek erélyes üldözése elől Tótországba volt kény­telen menekülni, de ott is utolérte őt a boszuló igazság sújtó karja, mert hiteles távirati tudósítás szerint mint a „Sürgöny”­ jelenti, ott f. hó 5-én or­gazdájánál az őt szüntelen üldöző pandúrok által kikutattatván, megtámadtatott, s miután lövést kapott, saját kezével vetett véget bűnös életének. Ez eredmény a közbiztonság tekintetéből annál ör­­vendetesebb, mert Gelencsér elestével a hírhedt rabló-főnökök utolsója is letűnt s bizton lehet re­ményleni, hogy garázdálkodó bandája még netán létező tagjainak daca is végleg megtöretvén, ér­demlőti bünhödésüket ezek sem kerülhetendik ki. *** A „Kolozsvári Közlöny“ újévtől kezdve megnagyobbított alakban jelen meg.' — A tegnapi phil­harmóniai hang­versenyre örömmel gondolunk vissza. Oly élvezetet nyújtott, mely valódi gyönyörrel tölt el. A genre is igen érdekesen volt összeválo­gatva, Gluck mellett Wagner. Volkmann B. dur symphoniáj­a fényes tableau, melynek minden mozzanatából a költészet és költői teremtés geniusa ragyog elő. Sajnáljuk, hogy tér s időhiány miatt most csak e néhány szóra kell szorítkoznunk. C­a­­r­i­n a k. a., a Gluck-áriát nemes egyszerűséggel adta elő. A „Walkürük lovaglásba legzajosb taps között ismételtetett. A 'terem telided tele volt s igy reményb­etni, hogy a böjtön ismét rendeztetik ne­hány ily hangverseny, melyek közül Erkel­nek annyi érdeme van. Nemzeti színház. Ma jan. 7-dikén adatik : „Bánk bán.“ Opera 3 flv. POLITIKAI HELYZET.*) Pest, jan. 7. A schleswig-holsteini ügyről legalább e hó végéig nem lesz semmi positiv jelenteni valónk, mig el nem lesz döntve, váljon Frigyes Károly porosz hercegnek, ki­m. hó közepe táján vára­­tik Bécsbe, missiója eléri-e célját, vagy nem, és váljon Ausztria ellenezni fogja-e Porosz­­országnak annedtálási törekvéseit, vagy azo­kat elnézendi. A kölni lapnak írják e közben, hogy Bécsből azon javaslat létetett a porosz kor­mánynak, hogy Schleswig-Holsteinban egye­lőre ideiglenes kormány állíttassák fel F­r­i­­g­y­e­s augustenburgi herceg alatt , mert éppen ezen hercegnek előleges beiktatása legkevésbé fogna ellenállásra találni a her­cegségekben és Németországban. Poroszor­szág még nem válaszolt ezen javaslatra. Bécsben még azon érvet is felhozták. *) Múlt számunk jelen rovatába a dol­gok valódi állásával homlokegyenest ellenkező sajtóhiba csúszott be, a 20-dik sorban felülről szá­mítva ugyanis „legmegnyugtatóbb pénzviszonyok­nak“ helyett : „l­e g m­e g r­o­n­gá­ltabb pénz­­viszonyoknak“ olvasandó. (Vége köv.)

Next