Pesti Hírnök, 1865. január (6. évfolyam, 5-25. szám)

1865-01-13 / 10. szám

Pius Angolországot egyházmegyékre osztotta fel, és érseket küldött Westmünsterbe, ki a tnyeket egy­begyűjtse, s az elszakadottak szellemét az egy­házba visszatérítse, ez hódítási tény volt. Szűz Mária szeplőtlen fogantatásának csalhatatlan dogmává emelése, bizonylatul szolgált az egyháznak, hogy a katholicismus a keresztény vallás dolgaiban még nem vesztette el alkotási képességét. Végre IX. Pius mártyrsága megpecsételé egyházának élet­erejét. A vallásos kétely s az állami önkény, kézen­fogva járnak. Az emancipált tudomány önhitsége által egyik bizonytalanságból a másikba vetett emberi elme, végre rabul esik azon meggyőződés­nek, hogy a földi javak összekuporgatása és élve­zete, szolgál az embernek becsmértékül; Így támad aztán az erkölcsi anarchia, melyben minden egyes egyén a legerősebb bitorló hatalma alatt görnyed. E sülyedéstől óvja meg P­i­u­s keresztény köz­ségét, a hit tekintélyének gyógyereje által. Ezért reszket az imperator. Az eget akarta megrohanni, és felejté, hogy az ember csak úgy nagy, ha kisebb az égnél. Coelum debellet impe­rator, mondja Tertullianus, coelum capti­­vum triumpho suo invehat. Non potest. Ideo ma­­gnus est, quia coelo minor est. Es Pius pápa megvilágosítá Tertullianus mondatát, mi­dőn néhány nap előtt igy szólt a francia tábornok­hoz : Justitia et judicium praeparatio sedis. Ki igaztalanul akarja helyét megtartani, azt a Meg­váltó fogja elitélni s eltaszítani. A legnagyobb mértékben megszégyenítő az emberi elmére nézve, ha figyelemmel kisérjük ama apró, elkopott szólásmódokat, melyekkel a csá­szári lapok, a pápa nyilatkozata ellen harcolnak. „A pápaság a középkorba akar minket visszavonszol­ni,“ kiált fel a „Constitutionnel“ s a bárgyúvá lett „Times ” utána mondja ezt. — Nem, a pápa intő szózata haladást előmozdító ellen­csapás az eliszapodás ellen, melybe a császári scepticismus akart belevonni. Ezen eliszapodás a középkor előtti állapot, melylyel az Imperialismus fenyeget. Ha szerinte menne a dolog, úgy a római császárság erkölcsi zi­láltságába sülyednénk vissza, melyből Pruden­­t­i­u­s ébredett fel, midőn éneklé: Sunt nempe falsa et frivola Quae mundiali gloria Oeu dormientes egimus. A hamist és hiút akarták velünk hajhász­­tatni. De az egyház véget vett e bátor törekvésnek a múlandó után, midőn ama tanit minket, hogy a hit tekintélyében s a Megváltó istenfia iránti odaenge­­désben találjuk fel nvngral-m«rj*»­-“ így ir a protestáns conservativek közlönye Éjszak-Németországban ! Sok katholikus tanulhat­na tőle! Az amerikai mozgalmak és az európai pénzpiacok. Hl. Pest, jan. 12. . ? Eddigi észleleteinkből önként származó kö­vetkeztetések érvéül csupán csak még egy pillan­tást akarunk vetni az amerikai pénzfolyam moz­galmaira a háború kezdetétől egész mai napig. Az 1861-iki év első hetében a „New-Yorker Notiz“ szerint az amerikai értékek következőleg­­ egyeztettek: A 6% stocksok Frank- New-Yorki Arany-agro fariban váltó-folyam papirpénz % Londonra ellenében. 102 10372—104% % Az 1861 év 20-ik he­tében .... 7.89 10572—106 — 1862- ik év 1-ső he­tében .... 82 1147*—115­4—5 1862 év 30-ik heté­ben .... . 917, 126 —127 15— 158. 1863- dik 1-sö „ — 147 —1481­* 34—34 „ 30-dik „ 787, 13872—1397, 26—367* 1864- dik 1-ső „ 677« 1667—1667*517*—52 „ 35-dik „ 377» 278­ 279 154—157 Ezen számokból kiderül, miszerint a szeren­csétlen 4 év alatt az Egyesült­ államok papírjai­­i­nkről 3876-tólira nyomattak, a váltófolyam pedig 103-ról 3­0-ra emelkedett, míg az arany 1864 végével 180% vergődött, és így a papírpénz érté­két majdnem 57% devalválta. Pedig a háborúnak még nincs vége. Ezen pénzfolyam-hullámzás annyi­val meglepőbb, minthogy sokan az Egyesült­ álla­mokat, kimeríthetlen kincsaknáknak tekinték. Nem lehet szemükre vetni az amerikai állam­férfiaknak, hogy nem tettek kísérletet oly finan­ciális műtétekhez, melyek legalább ideiglenes se­gélyt nyújtanak, sőt ellenkezőleg, itt épp úgy meg­­kísérték a vert pénzzel való kereskedési tilalmat, a kényszerfolyamot és más hasonlókat , mint Euró­pában, midőn valamely állam bukófélben volt, de a­mi Európában nem sikerült, az Amerikában sem vezetett célhoz. A személyi hitel kérlelhetlen tör­vényei az államot épp úgy sújtják mint az egyént, és a nemhitelezés ellenében nincsen kényszer. Nagyon messze vezetne, ha mind­azon követ­kezményeket szemle alá vennék, a­melyek még a háború bevégeztéig okvetlenül szőnyegre jönnek, és azért egy feltevést használunk, a­mely nem tör­ténik az amerikai értékek rovására Ugyanis feltesszük, hogy az amerikai háború nem­sokára be lesz fejezve és a köztársaság győzni fog. Sőt némely üzér kedvéért, még azt is feltesz­­szük, miszerint a háború bevégeztével az Unió ál­lamadóssága nem lesz nagyobb mint most és a ke­délyek annyira lecsillapulnak, miszerint a hadsere­get reducálni lehet és a budget tetemesen kisebbed­ni fog. Kedvezőbbet úgy hiszem maguk az unionis­­ták sem tesznek fel. Va­jon ezen feltevés valósulá­sával az amerikai valuta emelkedni fog-e ? Eleinte igen, a­míg az ily esetek után szükséges pénzügyi műtétek foganatba vétetnek. Később azonban egé­szen megváltozik a dolog. Miért ? Igen egyszerűen azért, mert 5—600 millió dollárnyi papíradóság lé­tezik, mely ’A részben értéktelenné vált, míg az arany végképpen elenyészett az országból. A papír­­érték rendkívüli változatossága az e téreni specu­­latiót majdnem lehetlenné teszi. Mindenekelőtt te­hát szükséges ezen papíradósságot törleszteni, vagy pedig valódi értékére emelni. Minthogy azonban az arany végképpen hiányzik, nem marad más ex­­pediens, mint új kölcsönt alapítani, mi­által a pénz­piac ismét elárasztatik 4—500 milliónyi stocksok­­kal. Ez­által azonban a valuta értéke aligha fe­lébb megy. Időközben a függő államadósságok nagy ré­szének határideje lejár, s újabb kölcsönöket tesz szükségessé, és ez így megy jó darab ideig, mi­által az államkötelezvények annyira megszaporodnak, hogy semmi áron sem lehet elhelyezni és legfelebb is börzejátékszerekül szolgálnak. Az angolok, kik azelőtt annyi hévvel foglal­koztak az amerikai értékekkel, már jó ideje, hogy ezt belátták és régen visszavonultak, átengedvén a tért a német pénzpiacoknak. Tagadhatlan, hogy az amerikai papírértékek nagy kamatokkal vannak összekötve, de ha a köl­csönvett pénz csupán annyit bír reprodukálni, hogy az eredmény alig fedezheti a rendkívüli kamato­kat, akkor kevés kilátás van a tőke visszanyeré­sére, sőt a kamat annyira absorbeálja a productiv erőt, hogy a kamat sem eredményeztetik és így a speculatiónak kevés kilátása van arra nézve, hogy arany álmai valósuljanak, főleg egy oly országban, hol az adófizetők határoznak a felett, váljon a hi­telezőt más értékben fizessék-e, mint a minő érték­ben őket fizetik ? Szomorú képet ecseteltünk, de ecsetünk egy percre sem tévedt a képzelet terére, hanem vonás­ról vonásra követte a valót. Tettük pedig azért, mert szükséges, hogy minden állampolgár ismerje az államok pénzügyi gépezetét és legalább annyi tanulságot merítsen belőle, hogy a leggazdagabb állam is elpusztulhat, ha az érdekek elágaznak és az állam valamely része az összműködésből kivonja magát, vagy a­mi még roszabb, abból erőszakosan kiszoríttatik. Az adósságcsinálás, csak egy bizonyos pontig megy, és mihelyest a külpiacok ajtót zárnak a kérdéses állam elhalmozott papirértékei előtt, a belelszegé­­nyedés és a tönkrejutás elmar­adhattam Szomorú tanulság, de igaz! VEGYESEK. Pest, jan. 13. — Ó Felségem, é. dec. 29-diki legf. el­határozással a pécsi székeskáptalannál megürese­dett utolsó kanonoki állomást mint korábban hir szerint jelentettük — Troll F­e­re­n­c cimz. kauvixuk a p-Dopökx ir­odit­ ig alig abón­ak legk­egyel­mesebben adományozni méltóztatott. *** Mig tegnap örömtelve tudattuk a magyar közönséggel, hogy Szemere Bertalan t. hazánkfiá­nak a hazába való büntetlen visszatérhetés legke­gyelmesebben megengedtetett, ma annál fájdalma­sabb meglepetésre virradtunk. A párisi „Corr. Ha­vas“ után bécsi lapok azt jelentik, hogy S­z­e­m­e­r­e Bertalan e napokban Párisban agyszélhüdés­­ben meghalt. E lesújtó gyászos hírt a jobb ma­gyar hazafiak a legmélyebb részvét és fájdalommal fogadják. Ha való, a nagy szellem megtörésében egyéb csapásokon kívül, a leglelkesb haza­szeretés­ből származott honfi-fájdalomnak a legnagyobb része volt. De talán nem való ! .. Hiteles adatok e percben nincsenek kezünkben, sőt egy Párisból f. hó 2-ról Szemere közvetlen közeléből kelt magánlevél Szemerét betegnek mondja ugyan, de roszullétét nem tünteti fel oly aggasztó színben. Fájdal­mas várakozással nézzünk a jövő napok elé, bár ha a gyászos hit be ne bizonyulna! ! A mint államférfiú szintúgy, mikép mint tudós egyaránt nevezetes helyet elfoglalt gróf Hartig Ferenc tegnapelőtt d. u. harmadfél órakor rövid szenvedés után élte 76-dik évében jobb létre szenderült. Gr. Hartig 1789-diki jan. 5-dikén született, gr. H­a­r­t­i­g Antal­nak Colloredo Mária Eleonora grófnő­­vel­ házasságából. Alig 20 éves korában, 1810-ben Grundm­ann Julia grófnővel lépett házas­­ságra, ki oly család ivadéka volt, mely Ferenc császár harmadik neje, Estei Mária Ludovica csá­szárné kiváló kegyében volt. Államszolgálatba lépve 1815-ben Brünnben kormányszéki tanácsos, 1815-ben udv. tanácsos s a politikai offv. kancellá­ria előadója, 1835-ben Alsó-Ausztria kormányzója lett. Strassoldo gr. halála után 1836-ban rá bízatott a kormányzóság Milanóban, mely a cs. államban egyik legfontosabb s legnehezebb állomás volt s melyet a gróf tiz éven át töltött be. 1840-ben a székvárosba hivattatott, hol mint állam- s confe­­rentia-minister a belügyekben erélyes és sikertel­jes működést fejtett ki. Midőn 1848-ban Milanóban a forradalom kitört, alig volt népszerűbb név gróf Hartignál s a békés kiegyezésbeni ösz­­szes remények benne központosultak. Julius kö­zepén a gróf megbízatásáról lemondott, de csak­hamar megjelent híres munkája „az 1848-diki ausztriai forradalom eredetéről,a­mely minden körben nagy feltűnést okozott. Ez évben a gróf az államszolgálatoktól visszavonult, míg a Felség bi­zalma őt újra e térre hívta. A rendkivüli bíród. tanács kilenc életfogytiglani tagja között a gróf is volt, s később a felsőház egyik legkiválóbb tagja lett. Az elhunyt a Lipótrend nagykeresztje s az első osztályú vaskorona renddel lett kitüntetve s tagja volt számos művészeti, gazdasági s egyéb nyilvá­nos társulatoknak. — Grf. Hartig állam- s conferentiai mi­nister elhunyta alkalmából, Ó Felsége első főhadsegéde, legf. megbízásból gr. Hartig legidősb fiához tegnap levelet intézett, melyben a trón s az állam körül annyi érdemet szerzett atyjának el­hunyta felett ÓFelsége legrészvétteljesb saj­nálata fejeztetik ki. — Bukarestből tegnapelőttről távirják, hogy ő i­s a fejedelem a Gergely-naptár behozatalát a hercegségek posta- s távirdai ügyeiben elrendelte. *** Több bécsi lap írja, hogy közelebb föleté­ve­nítetett egy régebbi rendelet a politikai foglyok­kal való szelídebb bánásmódra nézve. A kedvez­mények abban állanak, hogy a politikai foglyok külön választatnak más foglyoktól ; a legsúlyosab­ban terhelt politikai bűnös sem tartatik vasban; megengedtetik nekik a kényelmes, ágynemű, ru­házat és fehér­ ruha használata, esti órákban lámpát használhatnak , fel vannak mentve a kényszer­­munka alól, tanulságos könyveket s ártalmatlan jellemű hírlapokat olvashatnak , író­ eszközöket használhatnak, bizonyos elővigyázat mellett láto­gatásokat fogadhatnak , naponkint friss levegőt élvezhetnek, általában a fogoly műveltségi foká­nak megfelelő bánásmódban részesíttetik. Iár A redoute bérlői, Seeger és Klösel urak tegnap a redoute egyik melléktermében, ház­­felavatási ünnepélyül díszes lakomát adtak, melyre körülbelül 90 meghívott volt jelen. Köztük a pesti s budai városi hatóságok , a helytartó ta­nács , curia, kereskedelmi s polgári osztály, a journalistica stb. képviselői. A lakoma délutáni 2 órától körülbelől 5 óráig tartott. Az első áldo­másokat Krászonyi József Pest főpolgár­mestere s helyt. tanácsos mondta, éltetvén ő cs. kir. Ap. Felségét, gróf P­á­l­f­f­y kir. helytartót a hadsereget s az országos hatóságot. P­é­c­h­y helytartó tanácsi alelnök Pestváros közönségét, mint a redout-építőjét köszönte fel, szintúgy ft. D­u­j­á­n­s­zky A. prépost, ki egyszersmind a lakosságot is élteté. Jókai a redoute valószínű al­bérlője , a magyar országgyűlésért s Deák Fe­re­ncért ivott. Bulyovszky Gyula fel­említvén, hogy miután a terem acusticája nem éppen a legkitűnőbb, s az országgyűlésen a leg­első rendű feladat az, hogy megértsük egy­mást, valószínű, hogy a redoute-termek leginkább majd csak táncvigalmakra fognak felhasználtatni s ennek kapcsában élteti a budapesti hölgyeket. Strohmayer, Emmerling Károly sok érdemé­ről emlékezett meg, ki erre Széchenyi emlé­kéért ivott. Ft. Sujánszky prépost végül a főváros journalisticája as redoute építészére, F­esz arra mondott meleg áldomást. Ezt még számos felköszöntés követé s a vendégsereg a legvigabb hangulatban oszlott el. *** (4000 mázsa törvény.) A bírói, tanácsbeli pénzügyi bizottmány legutóbbi ülésében Steffens érdekes közleményeket tett az államnyomdából.— így beszélte, hogy az államnyomda raktárában nem kevesebb, mint 4000 mázsa Bach-féle törvény van összehalmozva, mely roppant mennyiség most maculaturának használtatik fel. — Steffens Liszt ünnepi miséjének kiadásáról is szólt. Ez 500 példányban nyomattatott ki, a nyomtatási költség 30­0 forintnál többet tett. Eladatott eddig 5, mondd ö­t példány, bejött ezekből 45 írt, bár az ár 12 írtról 9 írtra s legújabban 6 írtra szállíttatott le, így valószínű, hogy Liszt miséje is a Bach-féle törvények sorsát fogja osztani. *** Kik a jogászsegélyző-egylet javára a re­­douteban tartandó táncvigalomra páholyokra s kör­székekre előjegyzéseket tettek, a válaszmány által felkéretnek, hogy azok iránt f. hó 16-tól 20-dikáig rendelkezzenek, mert azontúl mások igényei fog­nak tekintetbe vétetni. A két szélső nagy páholy ára 50 ft, a többieké 40 ft, körszék 6 ft, családi­jegy 10 ft, személyjegy 5 ft. Fölülfizetések külön nyugtáztatnak s a bál után közzé fognak tétetni. A választmány 10—5 óráig naponkint az irodában (nagyob egyetemi épület, II. emelet) található s a t. c. közönség rendelkezésére áll. *% Az orvosnövendékek által segélyegyletük javára holnap, szombaton az„Europa" szálloda ter­mében tartandó zártkörű táncvigalomra jegyek válthatók folytonosan d. e. 11—1-ig és d. 3—6-ig az egyleti irodában, orvoskari épület, újvilág utca 2. sz. II. e. Családjegy 10 ft, személyjegy 4 ft. *** Az aradi románok tegnap jan. 12-én, mint az a naptár új éve előestéjén Pápa György Arad megye új főispánjának fáklyásmenetei voltak tartandók, mely alkalomra egy zászló átadása ter­veztetett. *** A Münchenben közelebb elfogattatott ausztriai katonai szökevény , mint most kiderül, nem magyar, hanem cseh, neve Swie­­beck. Régebben katonatiszt volt s legújabban Zü­richben, Wälder parancsnok, a lengyel bizottmány elnökének irodájában, a lengyelek pénztárában s egyébb pénztárakban tolvajlásokat követett el. *** H.-M.-Vásárhelyen e napokban megfog­ták az ördögöt. A dolog következőleg történt. Egy idő óta ugyanis azon hir terjedt el, hogy bizonyos házban minden este, a­mint a gyertya eloltatik, kisértetek jelennek meg s ezek ott aztán zuhognak, zajongnak, hogy minden jó lélek irtózik tőlük. A kisértet-járás a város kapitányának is tudomá­sára jutott, ki aztán a nyugtalan ördögöt a ház­­birtokos szegélyében elfogattatá. Vallatás alá vé­tetvén, a szegény ördög elbeszélte, hogy csőd alatt van s a törvényszék házát el akarván adni, maga játszotta az ördög szerepét, hogy háza megvételétől mindenkit elriaszszon. *** Dr. Viszanik hazánkfia Bécsben oly egy­letet alapított, melynek feladata a cs. kir. elmebe­­teg-intézetből gyógyultan elbocsátott volt elmebe­tegek segélyezése. Számtalanszor megtörténik Ugyanis, hogy a nyomor folytán az ilyeneket ismét megszállják az őrültség árnyai s az ily visszaesés rendesen gyógyíthatta. Ez egylet javára érték­sorsjáték engedélyeztetett, s azok számára, kik ne­talán hazánkból is e humanistikus cél előmozdítá­sára járulni akarnának, megemlítjük, hogy az eb­beli adományok dr. Viszaníkhoz küldendők. (Alser­­strasse 4. sz. az átalános kórházban.) *** Königsfeld erdész­ községben felál­lítandó római kath. plébánia tárgyában, mint a „Sány“ közli,a cs. kir. pénzügyministerium részé­ről a mármarosi bánya, erdészet és kincstári javak igazgatóságának meghagyatott, hogy a dombi róm. kath. plébánia, az épp említett Domb és Prusztera községekkel anyaegyházat emelendő, Königsfeld községbe lévén áthelyezendő, ott egy­­ 1866. évtől számítandó 3 egymásután következő évek alatt az uradalom jövedelmeiből 6000 forintnyi költséggel POLITIKAI HELYZET. Pest, jan. 13. „Biztos hír szerint Ausztria visszautasítá Poroszországnak azon követelését, hogy a successio kérdésének elintézése előtt állapít­tassák meg Poroszországnak viszonya a her­cegségekhez.“ Ezt távírja az „A. A. Z.“ bécsi levelezője. Az említett lap mindjárt rá egy második távsürgönyt hoz a következő tartalommal: „Ausztria azt kívánja, hogy Po­rnazorezignak a hercegségekhez való jövő viszonya megállapítására is befolyj­on a német szövetség.“ Úgy látszik, hogy az augsburgi nénike csak csak cseppen kint akarja beadni a német középállamokban levő olvasóinak azon orvos­ságot, mely enyhíti az ő szenvedéseiket. Nem tagadhatni ezen óvatos gyógykezelés célsze­rűségét, csakhogy dacára ezen távsürgönyök­nek, mint már egyszer megjegyeztük, F­r­i­­gyes Károly porosz herceg bécsi lá­togatásának bekövetkezése előtt döntő fon­tosságú hiteles tudósításokat alig várhatunk. Az említett herceg holnap fog megér­kezni Bécsbe. Legújabb tudósítások szerint eddigi késedelmének oka csupán az, hogy a porosz korona­jogászok a rájuk bízott mun­kálatot Poroszországnak a hercegségek iránt formált örökösödési igényeiről kelleténél ké­sőbb fejezték be. Az most már készen van, és megnyerte a porosz király szentesítését is úgy, hogy Frigyes Károly herceg immár elindult Berlinből Bécsbe, hozván ma­gával az említett okmányt. E­közben Bécs­ben a herceg utazásának első híre óta kellő­leg értesültek „a democratia és forradalmi párt fenyegető magatartásáról“ az álló égő hí­rekről, melyeket a porosz félhivatalos közlö­nyök nyilván Ausztria megfélemlítése végett terjesztettek. Az említett félhivatalos sajtó azt is nagy garral kürtölgette, hogy a lengyel emigratio megint mozog, hogy egy forradalmi hajóraj kikötött a keleti tengeren, és több ily badarságot, melyek arra voltak számítva, hogy a legélénkebb színekkel ecseteljék azon veszélyt, mely a monarchiát fenyegeti. A porosz politikának egyébbiránt egy új sakkh­úzásáról olvasunk a schleswig-holstei­­ni kérdésben. B­i­s­m­a­r­k urnak ugyanis szándékában volna elvileg elfogadni Ausztriá­nak azon javaslatát, hogy a két német nagy­hatalom birtok-címe átruháztassék , de azon módosítványt teszi e javaslathoz, hogy e bir­­tok-cím nem az augustenburgi hercegre, ha­nem az oldenburgi nagyhercegre ru­­háztassék. Berlinben úgy okoskodnak, hogy ezzel valóban fel van állítva azon tettleges viszony, melyre Bécsben oly nagy súlyt fek­tetnek , aztán a kormány­hatalomnak tettle­­ges gyakorlata egy másutt már souverain, tehát a souverainitás egész apparátusával el­látott fejedelem által minden irányban na­­gyobb biztosítékát nyújtja ezen kormányha­talom hathatós és erőteljes gyakorlatának ; végre ezen combinatió az augustenburgi her­ceg később tán bebizonyítandó nagyobb re­­ndezendő fatemplom és papiak építtessék, s hogy a múlt évi költségvetésben 2000 ftra felszámított német-mokrai római kath. papiak felépítése foga­natba vétessék. **. (Egy magyar és dán ló versenyfutása.) Húsomban e hő 8­kán sajátságos fogadás történt. Egy ottani lakos a haszonvehetetlen katonai lovak árvereztetésekor 6 tallérért vett egy huszár lovat a liechtensteini ezredből s miután ennek gyorsa­ságáról meggyőződött, valakinek azt ajánlá, hogy fogadjanak 100 márkába, (40 tallér) miszerint 2 óra alatt elnyargal az 570 német mfldnyire távol Flens­­burgba. A ló minden akadály nélkül 1 óra 52 perc alatt tette meg ez utat. A fogadó ellenfele, egy kitűnő fajta dán lovon már korábban elindult s az ut utolsó felében a fogadóval akart lovagolni. A magyar ló így is nagyon megnehezíté a versenyzést. A liech­tensteini huszárlovak közül több maradt az ország­ban s gyorsaságukat s kitartásukat egyaránt dicsé­rik. Mint ebből kitűnik , a liecht­ensteini huszá­rok nem csak kitűnő lovasok, de kitűnő lovaik is vannak. *** Néhány bécsi lap mint közelebb megtör­tént dolgot közli, hogy Pest mellett egy cigány 25 botütésre ítéltetett el s azon kegyet kérvén ki ma­gának, hogy úgy fekhessék le, a mint akar, midőn e kérése teljesítését megígérték, a pad alá feküdt.. S a régi adoma még mindig megteszi hatását, most is jóizót nevetnek rajta. —• — *** A párisi orvosi akadéipia a 5000 franknyi Orfila-féle dijt a következő kérdések legjobb meg­oldására tűzte ki : Mint lehet a digitális és digita­­lis jelenlétét az orvos-törvényszéki boncolásnál vegytanilag kimutatni? E substantiák által az ál­lati organismusban mily pathologiai változások idéztetnek elő ? Mily jeleneteket idéznek elő az élő­­ organismusban? — Úgy látszik, hogy e dij kitűzé­sét a Pommerais-per idézte elő: *** Cs. Lajos, ki félévvel ezelőtt a pestvárosi hatóságnál napidijnok volt, előbb Olaszországba járt s legújabban Bécsben, mint egy állat­biztosí­­tási­ társulat ügynökit tartózkodott, ott tegnap csa­lásért hat havi fogságra ítéltetett. Cs. ügyvédnek adta ki magát s különösen Magyarországból Bécsbe jövő peres felektől, többféle ürügy alatt pénzt csi­kart ki. Nemzeti színház. Ma jan. 13-kan adatik : „Rang és szerelem.“ Vigj. 3 flv.

Next