Pesti Hírnök, 1865. február (6. évfolyam, 26-48. szám)
1865-02-01 / 26. szám
melyet, ha az emberek politire nem elégíthetnek ki, a sejtésekhez, találgatásokhoz nyúlnak, és amit sejtenek, gyanítanak, azt utóvégre el is hiszik, s mint bizonyost vélik tudni, minek eredménye aztán a tömérdek csalódás. Nem csodálhatni tehát, hogy ezen okmány, melyet már nagy kíváncsisággal vártak, tartalmát illetőleg szintén sok és különböző találgatásokra s ezekből származtatott hírekre adott alkalmat. Pedig e percig nem lehet felőle teljes hitelességgel egyebet mondani, mint hogy lényegesen oda van irányozva ,miszerint a függésben levő differenciák gyors megoldását mozdítsa elő. Az augustenburgi herceg, — miről a müncheni s dresdai államférfiak nagy idegenkedéssel értesültek, — bizalmas egyességre lépett a porosz koronával, a mely egyelőre titoknak volt tekintendő s ezért a közönséges diplomatikus jegyzékváltásban legközelebb nem is megvitatandó. Austria külügyminiszériumának magatartása, a jobboldal, azaz Poroszország, s a baloldal, úgymint a tulajdonképeni Németország iránt tanúsított mérséklete által mindig növekedőbb jelentőséget nyer. Ennek kézzelfogható bizonyíték a többi közt az is, miszerint Anglia és Franciaország, meghatalmazottaik által azt jelentették ki határozottan Mensdorff grófnak , hogy teljesen bizván erélyében, továbbra is távol fogják magukat a hercegségek kérdésének megoldása körüli tüzetesebb részvételtől tartani. Ezt a berlini hivatalos lapok sem tagadják. A középállamok részéről előkészített, eshetőleg Bajorország által előterjesztendő, és az örökösödési kérdésre vonatkozó javaslat a már egy ízben ugyanazon oldalról megismertetett célt tartja szem előtt, t. i. hogy az augustenburgi herceg egyelőre a szövetségben részt vehessen. Azonban nagyon valószínüleg gondolkoznak azok, akik azt hiszik, hogy a közép államok ezen indítványtól szintén el fognak állani, melylvel különben is kétségkívül kisebbségben maradnának. Míg a tárgyalások folynak az alatt a hercegségekben mindinkább riszabbá lesz a hangulat, melyről a határozottan porosz érzelmű lapok kissé talán túlságos közleményeket is hoznak. A legközelebbi napok úgy hisszük már lehetővé teendik mélyebben pillantani az ügyfolyamba, addig merő combinatiók helyett, melyeket sokszor már a következő óra is kigúnyol , érjük be az imént közlöttekkel: a legnagyobb erőket, a legáldozatkészebb egyéneket vonták magukhoz, korántsem nagy elvek, hanem csupán tarthatlan abstractiók által választottak el egymástól. Így történt, hogy Franciországban, és később más tartományokban is, melyek Angolországnak e „téves utánzását“ tovább utánozták, oly férfiak állottak szemben egymással, kiket egyenlő elvi meggyőződés a legbensőbb rokonságba hozott. Mindkét táborban találkoztak a szegény népnek, ezen a polgári társadalom organikus intézményeibe még be nem fogadott tömegnek, őszintén barátai; mindkét táborban voltak egyének, kik az önkormányzat, s a korlátlan hatalmú állam decentralisatióját sürgették s mindkét táborban találkoztak végre a keresztény vallásnak hivei is. . . . Ez elviselhetlen állapot, mit a történelemben jártas annál élénkebben érez, minthogy belátja, hogy ez állapot csakugyan tisztán abstractiokon alapszik. E mellett mindenesetre örvendetes körülménynek tekinthetjük, miszerint korunk összes kitűnő szellemei ma már tisztában vannak a felett, hogy a múlt században felállított régi politikai kérdések hamisan állíttattak fel. Nem királyságról, hatalmasabb vagy gyengébb királyságról van szó,sem arról,váljon a néptől választandó központi orgánum uralgó, vagy csupán befolyástalan ellenőrködési joggal ruháztassék-e fel, hanem a népszervezet minden egyes részeinek szabad kifejlődése forog kérdésben, oly kifejlődés, melyen bármily önkényes befolyás, főleg pedig egy úgynevezett alkotmányos kormány által gyakorolt befolyás, lényeges csorbát ejt.“ AUSZTRIA, Bécs, jan. 31. (A pénzügyi bizottmány) a tegnap esti ülésben az „állam-ministérium“ rovatával foglalkozott, s dr. Brok 11 indítványára 18,000 frt töröltetett, így a „Központi vezetés“ cím 610,701 frt rendes és 30,822 frt rendkívüli kiadással engedélyeztetett. A birodalmi törvénylap 42,500 frtnyi költségvetéséből KV 00 frt reducáltatott. A csendőrség fő felügyeleti rovatában Herbst indítványára a tavalyi összeg engedélyeztetett. (Lapszemle.) A ,,Vaterland“ jan. 29-diki száma egy cikkében, melyben Bismark úr politikáját, s alkotmányos nézeteit taglalja, a többi közt ezt olvassuk: „Az alkotmányosság, mielőtt tanná lett volna, előbb tény, „történelmi termény“ volt. Midőn Montesquieu azt a népeknek ajánlotta, Angolország állott eszménykép gyanánt szeme előtt. Ott e kormányforma kétségtelenül compromissum alapján áll fenn, csakhogy ez nem a király és nép között, hanem két hatalmas aristocrata párt között köttetett, melyeknek a monarchicus elv fentartása egyiránt áll érdekükben ; noha újabb és legujabb időkben — ha végsőre került a dolog — a növekedő democratiával is kötöttek egyes capitulatiokat, de ezek nem voltak többé compromissumok. A külföldön eleinte nem értették e sajátszerű kormányformát, melyet mi történeti hatáskörén belül ugyan nagyra becsülünk, a nélkül azonban, hogy azt a continensnek egészen különböző viszonyokkal biró államaiban alkalmazhatnak vélnek. E kormányformát egyébiránt — dacára szelleme finomságának — maga Montesquieu sem értette , és saját, valamint a következő századnak oly államformát ajánlott, melyben király és nép mint őseredeti ellentétek gondoltatnak, s egy magasabb harmadik — az állam és közjólét — érdekében oly szerződés kötésére utaltatnak , mely a fejedelem isteni jogai mellett a nép természeti jogait is a lehetőségig megőrzi. E rendszer ugyanazon hatalmi körben két hatalmat ismer el, és oly ellentétet állít fel az államéleten belül, melynek ugyanazon mértékben kell nyilt, kérlelketlen harccá fajulni, melyben e két tényező erővel és valódi szeretettel bir a közügy iránt. Franciaországban e szerencsétlen harcot a nagy forradalom óta, sőt még azelőtt is láttuk dühöngni. A nemzet két táborra oszlott, melyek, noha ANGOLORSZÁG, London, jan. 25. Separatista ügynökök itt nagy szorgalommal terjesztik azon hirt, hogy Franciaország és Angolország mártius 4-én el fogja ismerni a déli conföderatiot. E bir alig érdemel megcáfolást. Igaz, hogy azon aggastyánok bölcsesége , kik most az egyesült királyságot kormányozzák, láthatólag hanyatlásnak indul; s hogy főleg az amerikai kérdésben mindég igen jól értettek hozzá az uniót ingerelni, a nélkül, hogy valamikor támadólag mertek volna fellépni. Még Russelnek legújabb, Mason, Spides és Dudley-Mann urakhoz intézett levele is e visszás modorban van írva, minthogy tettleg foganatosított semlegességet tanúsít két hatalom ellenében, melyeknek csak egyike, és pedig úgy mint az összes szövetségi államoknak törvényes képviselője van elismerve. Különben az angol kormány valószínűleg őrizkedni fog e magában véve kétes „semlegesség“ vonalán túllépni. Mert nem képzelhetjük, hogy angol államférfiak azon pillanatban ismernék el a rabszolgatenyésztők szövetségét, midőn a lázadás már világosan vége felé közeledik. Sherman tábornoknak Georgiában kivitt eredményei, s az éjszak-carolinai törvényhozó testület határozatai után méltán kérdhetnék : hol létezik tehát tulajdonképpen a déli szövetség , melyek e confederatio határai, hol kezdődik s hol végződik Jefferson Davis „nemzete“. Palmerston és Russel nem lesznek oly bábák, hogy háborúba keverjék házijukat az unióval, midőn a seperatisták legvérmesebb barátai is kétségbe kezdenek esni a lázadás győzelméről. A vasútigazgatóknak Manchesterben tartott gyülekezetében az elöl ülő Watkin úr azon tényt közli, hogy a királyné több társulatokhoz, melyeknek központjuk Londonban van, iratot intézett, melyben a vasúti szerencsétlenségek emelkedő számára figyelmeztető, és nagyobb vigyázatra kéri őket. Nem magáért kér — mert ha ő utazik, rendkívüli elővigyázati rendszabályok létetnek — hanem alattvalóiért. A társulatok felelőssége annál nagyobb — mondja a királyné—minthogy sikerült nekik a személyszállítás monopóliumát maguk számára kivívni. FRANCIAORSZÁG, Páris , jan. 26. A császárság politikai helyzetére vonatkozó jelentés f. hó 28-án a miniszertanácsnak, 31-én pedig a titkos tanácsnak fog előterjesztetni. A jelentést Drouin de Lhuys fogalmazta a császár speciális utasítása mellett. A ^Ouuinci vl u. Dimantin" D 1 S III dl 1* K urat schleswig-holsteini politikája miatt következőleg leckézi : „ 1808-ban Napoleon Spanyolszágot akarta meghódítani. Kezdetben mint jó barát vonult be, megszállotta a várakat és katonai raktárakat, seregét Madrid környékén tanyáztatta, és magával vitte az egész királyi családot. Akkor Angolországon kívül egész Európa hódolt neki. Tábornokai voltak : Lan n es, Massena, Ney, Davoust, Murat; hadserege Auszterliáról, Jenáról , Friedlandról jött, s kincstára telve volt ellenséges zsákmánynyal, ő maga pedig Napóleon volt. És öt évvel később Spanyolország odaveszett, hadseregünk tönkre tétetett, pénztáraink üresen álltak, s hírneves tábornokaink meghaltak, vagy megunták a háborút ; a spanyolok pedig átlépvén a Bidasson, betörtek Franciaországba. Szolgáljon ez tanúságul Bismark úrnak ! Ne hízelegjen magának azzal hogy nagyobb hadvezér, jártasabb államférfi volna Napóleonnál. Tekintse ennek bukását, és rettegjen! Az ő eleste nem volna félelmet gerjesztő, hanem nevetséges.“ A lap továbbá még X. Károlyra, ki Csehországban, és Polignac-ra ki Ángelhonban halt meg, emlékezteti a porosz ministerelnököt : „Bismarkur, midőn Kielt annedtálja, és Berlint hívja ki, őrizkedjék Polignac sorsától !“ A „Temps“ következő félhivatalos jelentést közöl: „Hitelt érdemlő londoni tudósításokból kitűnik , hogy Russellord nem csak élénken sajnálkozik a londoni egyezménytől történt eltérés felett, hanem egyúttal felhasználta az alkalmat, hogy a dolgok jelenlegi állásánál, a schleswigholsteini kérdésnek a nemzetiségek érdekében leendő megoldása mellett nyilatkozzék. Az angol minister ezen magatartását főleg azon alapos vagy alaptalan félelemnek tulajdoníttatni, miszerint Poroszország terjeszkedése éjszakán, Franciaországnak alkalmat nyújt arra, hogy keleti határainak kikerekítését követelje. E bit különben nem okozhat meglepetést. Könnyű átlátni, hogy Bismark úr politikája, ha célhoz közeledik, igen alkalmas lesz Franciaországban a természetes határok utáni vágyat feléleszteni. Ha Francia- és Angolország mindjárt kezdetben karöltve, s a szükséges erélyével indítványozzák azon megoldást, mely mellett most Russel lord szót emel, s melyet kormányunk múlt évben csak igen szerényen pártolt, úgy Bismark úr kétségkívül óvakodott volna e veszélyes politikától, és Angolországnak most nem lenne oka nyugtalankodni.“ OROSZORSZÁG, Pétervár, jan. 14. A dec. 31-ik senatus parancs által az 1863-ki útlevél-szabályzat 15- és 17-ik §§-ai helyett következő rendelet lép életbe: „Azon idegenek, kik az előirt, missioink és consulatusaink által láttamozott útlevelekkel határhelyeinkre vagy kikötő városainkba érkeznek, ott, vagy az ország más helyein fél évig lakhatnak a nélkül hogy tartózkodási jegyeket váltani kényszerüljenek. Hosszabb tartózkodás esetére azonban kötelesek ily jegyet szerezni. Azok, kik fél év alatt nemzetiségi útleveleikkel hazatérnek , tartoznak azokon maguknak a rendőrség által bizonyíttatni, hogy távozásuknak nem áll akadály útjában.“ Pétervár, jan. 24. Ma egy kibocsátvány tétetik közzé, melylyel a külföldi sorsjegyek hirdetésére szigorúbb büntetések szabatnak. Minden lap, s minden nyomdász, ki ily hirdetményeket közzétesz, 60—20 rubelig büntettetik és harmadszorra elveszti hirdetési jogát. Az orosz elem terjesztésére Litvániában fontos eszközül szolgálnak az ott keletkezett egyházi társulatok, melyek az orosz nemzetiség, és az ortodox vallás védelmét tűzték ki feladatokul, a lengyel-katholikus propaganda ellenében. Ezen egyesületek védurai többnyire magas rangú orosz papok és tisztviselők ; a tagok rendes hozzájárulása által gyűjtött tetemes pénzösszegek görög-orthodox egyházak építésére, orosz népies könyvtárak alapítására, orosz könyvek kiadására s terjesztésére, valamint egyéb orosz nemzeti célok előmozdítására for-Ev ii uv/l/uu jL»Vl lx«Xxxjr lxcb UlULl liy llll'LlllUt fényes szertartással nyittatott meg. A „Nordische Post“ hivatalos jelentést tartalmaz a múlt évi aratásról Litvániában, mely constatkozza, hogy a készletek némely vidékeken nem elégítik ki a lakosság szükségleteit, s ez okból ott éhségtől lehet tartani. Legsilányabb volt az aratás a vilnai kormányzóságban. Az őszi vetések részben nem keltek ki és sok föld egészen műveletlenül hever. A kormány megígérte a parasztoknak, hogy a tavaszon maggal és élelmiszerekkel fogja őket segíteni. POROSZORSZÁG: A belviszály megoldásának lehetősége naponta enyészik. A félhivatalos lapok szilárdul ragaszkodnak azon követelésekhez, hogy a kamra ismerje el egyszerűen a hadsereg újjászervezését úgy , mint az most fennáll. A katonai költségvetés felett , melynek egy kötendő compromissum teréül kellene szolgálni, sem hallani semmi vigasztalót. „A kormány — mondja egy berlini levelező — belátja most, miszerint katonai törvény okvetlenül szükséges arra, hogy a katonai kérdésben egyezmény jöhessen létre. A p o n ur újoncozási törvényt fog előterjeszteni, melyben ezen arány II: 12 lenne a békelábra nézve megállapítandó. E szerint a hadsereg 20,X 0—220,000 emberből állana, mely szám mindenesetre túlságos nagy. S e mellett a három évi szolgálatidő is megmaradna. Ebben a képviselőház meg nem egyezik.“ A király válassza az urak házának feliratára annyiban ugyan békülékeny szellemű, a mennyiben a király kiegyenlítést óhajt , de tettleges enge-Jélyekot UBOrt mx^g- com icon Kiliündislat. n A 1X01116" szód — mondja a király — előzékenységgel viseltetett az országképviselet irányában, — most az utóbbin van a sor, hogy előzékenységgel viseltessék irányomban.“ A korona e szerint engedékenységét kimeríttetnek tekinti ; de feltűnő hogy a király a képviselőházat forma szerint felszólítja,hogy a hadsereg újjászervezésének elismerése s a költségek megszavazása által tüntesse ki előzékenységét. A királynak ezen szavai: „Mit a trónon állva kimondottam, ahhoz rendíthetlenül fogok ragaszkodni, valószínüleg arra szolgálnak, hogy az ocrogálásokról, s államcsínyekről szárnyaló híreket megcáfolják. OLASZORSZÁG. Az „anita Catt.“ írja, hogy Mero de a pápai tisztikarnak meghagyta, miszerint új év napján Montebello tábornoknál tisztelkedjék , aki a figyelem által kitüntetve érezvén magát, legkegyelmesebben fogadta a tiszteket. — Turinból írják a „Köln. Zig“-nak , hogy igazoltnak látszik azon hir, miszerint Francia- és Olaszország kölcsönösen nagy követek által akarják magukat egymásnál képviseltetni, és ámbár e változás jelentékeny költséggel leend összekötve, a kormány ezt örömmel fogja viselni, mert azt ezen rendszabály politikai jelentősége teljesen kiegyenlítendő. E változás elvileg meg van állapítva, csak a határidő nincs még kijelölve. Az sem bizonyos még, hogy Benedetti a mostani berlini nagykövet mint olasz nagykövet Florenzbe megy, ámbár ez azután, amit ez iránt beszélnek, nem valósd sinűtlen. A Turinban f. hó 26-dikán este újabb tüntetések történtek néhány követ és hirlapíró javára, valamint másnap délután és este szintén, rendetlenség azonban nem fordult elő. A Syndikus felhívja a polgárokat, hogy tartsák meg a törvényeket. Biztosan állítják, hogy a katonai törvényszék a semptemberi események alkalmából 58 katona ellen lépett fel. Húszan a vádlottak közül visszaéltek védelmi eszközeikkel, mások fegyvereiket használták a nélkül, hogy erre szükség lett volna. — A képviseleti költség, mely a bat tartomány főnökei részére kitüzetett, Nápolyban 60,000 Turinban 40,000, Palermoban 30,000, Milanóban 25,000, Genuában 20,000, Florenzben 10,000 frankra rúg. — Barbera florenci könyvárus Párisba hivatott, hogy Napoleon „Caesar élete“ című munkájának olasz kiadása iránt, melyre engedélyt nyert, a szükséges utasításokat átvegye. — A „Köl. Zig“ turini levelezője írja, miszerint igen korai azon hit, mintha Franciaországnak szándékában volna seregeit már legközelebb visszavonni Rómából. Párisban nem gondolnak ily rendszabályra, amely egyébiránt a septemberi egyezménynyel is ellenkeznék. A császár t. i. arra kötelezte magát, hogy két évig marad Rómában, és itteni seregei létszámát csak azon mérvben szállítandja alább, milyenben a pápai sereg szervezése fog haladni. Miután azonban ez utóbbi iránt még nem léteznek intézkedések , a francia sereg kimozdításáról sincs szó. Patrizzi bibornok — hír szerint — felszólította d’ Andrea bibornokot, hogy térjen vissza megyéjébe. Rómában kelt levelek megcáfolják azon hírt, mintha Olaszországgal a pénzügyek rendezése felett tárgyalások folynának és azt állítják , hogy a pápai budget 1866 közepéig biztosítva van. LENGYELORSZÁG, Tarsó, jan. 20. Az újoncozás megkezdésére vonatkozó kormányrendelet itt nagy félelmet s megütközést szült. Sokan az emigránsok közül, kik engedélyt nyertek a visszatérésre, ez okból még mindig külföldön tartózkodnak. Egyébiránt mindenki átlátja, hogy az orosz kormány kényszerítve van e rendszabályra, s csak az előbbi visszaélések mellőzését óhajtják. Pétervárról érkezett határozott parancs megtilt minden önkényes eljárást vagy ellenségeskedést, s az újoncoknak világosan ki fog jelentetni, hogy eddigi maguk viselete minden tekinteten kívül marad, s nem gátolandja őket előmenetelükben. E tétel a pétervári rendeletben foglaltatik, s alá van húzva. A hatóságok vetekedve igyekszenek a családokat e rendelet közlése által megnyugtatni, s az országot az újoncozás fogalmával kibékíteni. Azonfelül a visszatérési engedély is könnyebben adatik meg mint azelőtt. Az emigránsok e végett csak az illető követséghez tartoznak folyamodni, s kérvényükhöz kű életleírást mellékelni. Csupán súlyosan terhelt egyéneknél adta magát elő eset, hogy a visszatérési engedély fentartatott. Sőt vagyontalanoknak, későbbi visszafizetés kötelezettsége mellett, még úti költséget is előlegeznek. Orosz kereskedelmi hajók e visszatérőket gyakran ingyen felveszik. Mindennap hallani számos visszatértekről, kik a közlekedést a határon élénkítik. Ezek között vannak olyanok is, kik egyenesen Olaszországból jönnek, hol személyesen fordultak a császárnéhoz vagy koronaörököshez kegyelemért. A válasz mindig ugyanaz volt , hogy minden őszintén megbánó kegyelemre számíthat.Azon kérelmük ellenben hogy visszatértük után az újoncozás alól mentessenek fel, határozottan megtagadtatott, s pedig e szavakkal : „De honnan vegyünk akkor hadseregünk számára tiszteket ?“ Varsó, jan. 23. A f. hó 11-től kelt, és ma közzétett ukáz egy a földadó célszerű felosztására vonatkozó törvényjavaslat kidolgozását rendeli meg, melynek értelmében a földadó, a parasztbirtok kivételével, 50 százalékkal felemeltetik. DUNAFEJEDELEMSÉGEK, Bukarest, jan. 14. Ignatiev tábornok az orosz teljhatalmazott ideérkezte óta a zárdaügy a következő fordulatot vett. A bizottmány a zárdajavak lefoglalásáról és kármentesítéséről egyátalában mit sem akar tudni, s azt követeli, hogy a jószágok összes jövedelmei a papságnak adassanak át, ha mindjárt a kezelés a bukaresti kormány kezében marad is. A garantírozó hatalmak között e kérdésben már csak Franciaország állt is a részén, miután még az olasz kormány is, mely kezdetben Franciaországgal tartott, most az ellenpárthoz ment át. Ennek okát a leginkább azon kiutasítási parancsban kell keresni, melyet a fejedelem az olasz consul tiltakozása dacára a forradalmi emigránsok ellen kibocsátott. TÁVIRATI TUDÓSÍTÁSOK Kopenhága, jan. 30. Az alaptörvény tárgyalásában a kir. tanács folkething-jében Monrad a kormánynak ez ügybeni eljárása ellen szólalt fel. Christensen Boldizsár heves előadás után indokolt napirendet terjesztett elő. Ez előadáshoz több szónok, a pénzügyminister, Rille és Rimestad csatlakozott, több szónok pedig ellene szólalt fel. A vitatás holnap folytattatik. — János herceg tüdőgyulladásban megbetegedett. Reményük, hogy kigyógyul. Bluhme állapota ma jobban van. Páris, jan. 31. A „Constitutionnel“ megcáfolja az „Independance“-nak jan. 29-dikéről kelt párisi táviratát a gr. Sartigeshez intézett sürgöny dolgában. A sürgöny, melyről e táviratban szó van, gr. Sartigestől nem adatott át s egyáltalában nem is létezik. Tr iest, jan. 30. A terület lakossága tegnap elhatározta csatlakozni Triest városa feliratához, csak azt óhajtván,hogy e felirat slovén nyelvre lefordíttassák, s a fordítás a terület lakossága aláírásával elláttassék. Berlin, jan. 30. A keresztes újság írja : A képviselőházat, úgy látszik, azon tagjai , kik az élesebb összeütközést el akarják kerülni , a budget feletti tanácskozásban mellékutakra vezetik , melyek tényleg az államháztartás törvényes megalap