Pesti Hírnök, 1865. április (6. évfolyam, 75-98. szám)

1865-04-01 / 75. szám

Hatodik évfolyam 75. szám. Szombat, april 1-én, 1865 PESTI ./) J\rATAMTJVW'J\/'SJ'.\rj\rj\/'A/\A/W'ArJVVVAfW'JV'JV-Af'A/'A/'JV'AAn/'ArAr\f) ? Előfizetési feltételek: helyben házhozhordás- | ^ sál vagy postán mindennapi megküldéssel: ^ I egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre ^ | 5 frt. — Minden hónap 1-töl elfogadunk 3 hó- | § napos előfizetést. ^ ^ ,/WV\AAA/\/\/WtAryWWVAnA/WW\AA/^JWV.AAA/W\A/W/V/VVV\M/\AAA/\5 POLITIKAI HÍRNÖK. NAPILAP Előfizetési felhívás PESTI HÍRNÖK politikai napilapra. Előfizetési föltételek : Negyedévre ................................. 5 frt. Félévre...............................................ÍO frt. Egész évre..........................................20 frt. auszt. ért. Előfizetés minden hó 1-töl elfogadtatik. Előfizethetni: Vi­déken minden kir. postahivatalnál; h e 1 y- ben Pesten: csupán a „Pesti Hirnök“ kia­dó hivatalában, a himző- és kalap-utca szeg­letén, 1-ső szám, 2-dik emelet, 14-dik ajtósz. A „PESTI HÍRNÖK“ kiadó-hivatala. Hazai közügyek. A magyar kérdés a bécsi bírod, ta­nácsban. B é c s, mart. 31. A birod. tanács képviselöházának mai ülését Hasner elnök tizenegyedfélkor nyitá meg; a minis- téri pádon megjelentek: Schmerling, Frank, Hein, Plener, Burger, Mecsery, Reichenstein erdélyi udv. alcancellár s Beke, magyar udv. alcancellár. Ez volt az első eset, hogy a birod. tanácsban magyar caneellár jelent meg. Az ülés napi-rendét az 1865-diki költségvetés részletes megvitatása képezte, és pedig a 8-dik fe­jezet , a magyar udv. cancellária tételei. A követelmény a bizottmányi javaslat szerint 11.500,000 frtot tesz, ebből 500,000 forint rend­kívüli szükséglet; a kormány államköltségvetésében 12.071,015 frtot állapított meg. A bizottmány a 11V2 millió frt átalános összegnek engedélyeztetését a rész­letekre való áttérés nélkül csak ez esetre nézve in­dítványozza, a jövőre való minden következtetés nél­kül s azon jog(!) fentartása mellett, hogy minden jövő költségvetéseknél az engedélyeztetés csak bizonyos osztályzatok szerint történjék. Az előbbi költségve­téseknél a magyar udv. cancellária budgetjének mind a 14 tétele számára külön összeg lett engedélyezve. B r o s t 1 jelentést tevő a távollevő Streit helyett felolvassa a bizottmányi jelentést, mire az elnök megnyitja az átalános vitát. Kaiserfeld kinyilatkoztatja , hogy az átalános vitában nem akart felszólalni, ba az állam- minister az ellenzékről tartott beszéde által erre nem hívta volna fel. Oly ellenzék , mondja szónok, mely önző cé­lokra törekszik, a birodalomra nézve haszon nélküli. Az ellenzék azonban, melyet mi képezünk , köteles­ségszerinti, mértékteljes. Ki az idő jelenségeit figye­lemmel kiséri, ez ellenzék csiráit már az elmúltak­ban feltalálhatja. A zilált pénzügyet , a roppant államadósságot, az insolvens bankot s oly sok min­denfélét, mi felett az ellenzék panaszkodik , nem e kormány hozta létre , ez előbbi idők hagyományát, a birodalom romlását örökségképpen vette át. Ezért az ellenzék a kormánynak nem tesz szemrehányá­sokat. De ha a minislerium létezésének négy évét át­tekintjük, látni fogjuk, hogy ez más semmi által sem tüntette ki magát, minthogy oly időben vette át a kormány gyeplőit, melyben az állam örvényen állt. Több érdeme nincs. Ha azon bátorságot, melyet a kor mányügyek átvételénél tanúsított, nem vesztette volna el ha az átvétel szellemében tovább dolgozik—akkor nem maradhatott volna hátra minden irányban, s az alkotmánykérdés nem lenne annyiraösszebonyolitva, mint most. Ez az összes kormányt illeti. A pénzügyministernek pedig különösen sze­mére vetem, hogy a pénzügyi kérdés politikai oldalát nem veti a kormány mérlegébe; ezzel nagyobb érde­met szerzett volna magának, mint roszul fogadott elzálogolási üzleteivel, melyek egy kereskedö-com- mis-t hiressé tehetnének, vagy mint adó reformterve által, mely magának a pénzügyministernek állitása szerint, majd csak a jövőben tölti meg zsebeinket, míg azok a mostani pénzügyi politika által teljesen kiürittetnek. Ha a pénziigyminister a pénzügyi s politikai kérdés közötti összefüggést felismeri — a minis- ter-tanácsban szavát nem csak a megtakarítások, ha­nem az alkotmánykérdés érdekében is hangoztatta volna. A mig ez utóbbi nincs megold va, nem lehet gondolni a pénzügy rendezésére, a békére, az alkot­mány biztosítására s Ausztria hatalmának emelésére. Az államministerhez fordulva, igy szól Kaiser­feld: Alkotmányunk olyan időben támadt, melyben a centralisatio nagyobb mértéke talán szükséges volt. Igaz azonban, hogy ama merev centrálisadé­nak, mely homogén államokban lehetséges, alkotmá­nyunk szellemében nem kellene előfordulnia. Alkot­mányunknak már csak e tekintetben is tökéletesitésre nagy szüksége van, hogy birodalmunk történetének megfelelő alakot öltsön fel. A Lajthán inneni országok a Lajthán táliakkal szemközt évszázadok óta zárt egészet képeznek, s az elsők számára létesíttetett a szükebb birod. tanács intézménye. Ez intézmény a mi alkotmányosságunk számára erős biztosíték,» biztosítja egyszersmind a tör­vényhozást a tartományi gyűlések általi elforgácsolás ellen. S ez intézmény által tétetik lehetségessé, hogy tartományi költségvetések megengedtethetnek, s hogy birodalmi budget alakuljon, melynek csak a biroda­lommal közös pénzügyek tartatnak fenn. Lehetséges, hogy a eultus, közoktatás s a közigazgatás egy ré­szének költségvetése a birodalmi budgetböl kihasít- tatván az országos budgetekhez (szükebb birod. tanács, magyar országgyűlés) csatol- tassék. Szónok ezután tekintetet vet a hadseregre s szövetségekre, s igy szól: Csodálkoznom kell az állam- minister stoicns nyugalma felett! A negatiót hányta szemünkre, azt állitván, hogy nem értette a M a g y a r- országgal való kiegyezkedésre vonatkozó ta­nácsomat. Ha ------ i-i—_0ir-------i— érteni. Mi mindnyájan, valamint Ausz- trianépeitudják; hogy a magyar kérdés kelevény Ausztria testén, s hogy a magyar országgyűlés egy- behivása, s a jog elismerése Ma­gyarországban, szükségesség. Ez volt nézetem, melyet mindenki értett, a ki azt érteni akarta! Ez által lehetséges lenne, hogy az udv. cancellá- riák aprólékosságait nem kellene a birodalmi költség­vetésből fedezni, hogy elhallgatnának a panaszok, hogy egyik országnak a másik közi gazgatásaért meg keli terheltetnie s oly sok megszégyenülés elkerültetnék. Másrészről a birod. tanácsnak ideje lenne a törvényhozásban alkalmazandó reformokra s a poli­tikai astronomia nem tenne irántunk oly követelmé­nyeket, mintha a birod. tanács éve nem 12, hanem 24 hónapból állana. A magyar pártok részéröl aratott elismerések — folytatja szónok — kezeskednek arról, hogy ki­mondott eszméi alkalmasak a kiegyezés létrehozá­sára. Az államminister legutóbbi beszédében kijelenté, hogy a kormány önálló tényező s megy a maga ut­án, ha ez nincs is összhangzásban a ház többségével. De minő positiv eszméket fejt ki a kormány a Magyarországgali kiegyezkedést illetőleg? Nem a jog folytonos negatiója-e, s nem Schmerling állam- minister urnák categoricus im perativ- ja-e ez még mindig ? Nem a „divide et i m- p e r a“ ó-osztrák alapelv e ez ? Ezek tehát az esz­közök a magyar kérdés megoldásához, míg az alkot­mány még folytonosan „kiegyezkedésröl“ beszél ? Minő kezességgel birunk, hogy nem történik is­mét visszatérés a natározványokkal s rendelvényekkel eltelt bureaucrata rendszerhez ? Biztosítva vagyunk e oetroyalási vágyak ellen ? Felfogták-e hogy csak az igazság tisztelése vezethet kibékülésre ? Meggon­dolták e, hogy a kényszerítő hatalmak, a viszonyok erősebbek, minden politikai mesterfogásnál ? Lemondjanak e a magyarok , az éppen ki­fejtett elvekért 800 éves régi alkotmányukról? Schmerling államminister ur az angol parla­mentre hivatkozott, erre én azt válaszolom, hogy az angol parlament uniója az alkotmányos ír parlamen­ten határoztatott el. Schmerling államminister ur nem vetette meg a Magyarországgal állítólag tartott alkudozások!; ról egyik lapban megjelent hirt, s óva intett minket az ámítástól; ne tartson semmitől! A párt, melylyel alkudozni szándékozunk, csak a magyar országgyű­lésen találtathatik fel. Mennyire szomorító, hogy a császár a biroda­lom egyik felében csupán uralkodónak (Herrscher) tekintetik, s hogy a dynasticus érzület Magyaror­szágban, mely annyi fényes tanúságot adott magáról, nem virágozhatik fel? Tudom , hogy ki az akadály a magyar kérdés megoldásában, de nem mondom ki. Szónok ezután a b rodalom szomorú pénzügyi s nemzetgazdasági viszonyait rajzó ja — „foszszák meg a népet az anyagi jóléttől, úgy elvették tőle a civilisatiót,“ —- s a történet tanúságát hívja fel az ellenzék s a kormány felett. Beszédét igy végzi : Bárkikből alakuljon a kormány, csak az mentheti meg a birodalmat, a melyjkormánynyal a képviselöház együtt tart. — (Kaiserfeld beszéde sokszoros tetszés­ben részesült.) (Eddig a „W— r.“ után. Szerk.) W a i d e 1 e (nem ismerjük, ki légyen, szerk.) az elötteszóló által indítványozott eszméje ellen a budget megosztásának szól! Az által nem k é t, hanem 17 részre oszolnék a budget. A szóló a magyar kérdés financiális oldalát nyaggatja, s egy csoport úgynevezett statistikai ada­tot hord össze, hogy a korábbi dualistikus elvet a financiákban felderíthesse, s azon absurdurnot állítja, miszerint Magyarország 1848-ig több mint két ezer millióforinttal maradt Ausztria irányában tartozással. (Quod érit demonstrandum.) Plener pénzügyminister ur azon kifejezé seket , melyeket Kaiserfeld a kormány irányában használ , viszszautasítandóknak jelenti ki. Schmerling államminister ur, úgymond, szívesen követné Kaiserfeld beszédének részleteit, már csak azért is, mert neki a legnagyobb szemé­lyes tiszteletet meg idni kész, — de K. a kormány­zat minden ágait megérinti, s az államminister nem kívánja igazolatlanul a ház türelmét oly módon igénybe venni, hogy Kaiserfeld urat minden irány­ban kövesse. Csak arra akar szorítkozni, mi közvet­len ellene, s politikája ellen mondatott, a mindenek előtt visszautasítja az ellene gördített hanyagsági s tevékenységi vádat. —■ „Természetem ugyanis úgy­mond inkább támadólag mind védöleg járni el, s ne­vezetesen tehát a magyar kérdésben bizonyo­san nagyobb inger lenne reám nézve, frisen előre menni , mint némi türelemmel várni. — S ha mindemellett a kormány részéröl az eddigi annyira ócsárlott politika fogadtatott el, ezt nem a tetterő hi­ányában, hanem abban kell keresni, hogy meggyő­ződve vagyunk, miszerint bizonyos kérdések nem oldhatók meg gyorsan, s hogy bizonyos megoldásához a mindent közvetítő s szelídítő időnek kell járulni. Ez téves nézetnek tartható, de azt igazolhatni hiszem. Ma is azon meggyőződésben vagyok, hogy egykét év előtt, sőt tavai egybehívott (magyar) ország gyűlés sem nyújtott volna kielégítő eredményt. Sőt hogy én még a legközelebb összehi- vandótól sem várok örvendetes si­kert, mint már több ízben fejtegettem. — A magyar országgyűléssel szemközt semmiféle más politika nem lehet, mint azt oda vinni, hogy a birodalmi alkotmányt elismer­je. —• Kaiserfeld ur ugyan átaláuosságban jelezte, miben kellene a magyar politikának állani, mikép a magyar kérdést megoldani. De csak is e 1 v e k azok, melyekre utal, de a kormánynak más dolga van, mint elveket oda állítani; a kormánynak bizonyos elvet kell gyakorlatilag érvényre juttatni, s e végre nagy mennyisége a lépéseknek szükség, melyek, ha szemügyre vesszük, sajátságos nehézségekkel vannak összekötve. Hogy példát hozzak fel : Kaiserfeld azt mondja „a birodalmi alkotmány Magyarországgal szemközt keresztül viendő,“ — másik oldalon pedig azzal jelzi állását, hogy „a magyar államjogot el kell ismerni.“ — Mi az, mit ezúttal magyar közjognak neveznek ? — Egy nagy magyar párt előtt eme közjog csak (?) a 48-diki törvényekből áll. — Már most bármely gyakorlati államférfitól azt kérdezem, mikép lehessen ezt kiegyeztetni, egyik fe­löl a 48-diki törvényeket ismerni el, másik felöl a mi birodalmi alkotmányunkat állítani oda mint státus­jogi hasist ! (Helyeslő és nem helyeslő kiáltások !) Ebben rejlik a lényegtelen nehézség ! „Hangsúlyozta továbbá Kaiserfeld ur, hogy a kiegyenlítés Magyarországgal a mi alkotmányunk alapgondolata szerint viendő keresztül. De miben áll a kiegyenlítés ? Abban, hogy a magyar nép s a ma­gyar országgyűlés meggyőződjék, miszerint a 48-diki törvényeknek határozott revisióra van szüksége, és pedig oly irányban, hogy mielőtt érvényességük elis­mertetnék, azokból minden elháríttassék, mi a mi alkotmányunkkal ellenkezik. (!) Hiszen ez a kormány álláspontja is. Ha Kaiserfeld nr a kiegyenlitést ily értelemben veszi, örömmel nyújtom neki kezemet, s akkor közösen munkálódunk. De hogy a kié­gyenlítés Magyarországban még sem ily értelemben vétetik, — az iránt ne legyen senki illusióban.“ „Ha Kaiserfeld ur mindenek felett arra fektet súlyt, hogy e ház ellenzéki része Magyarország 1 i- b e r á 1 i s töredékével jár karöltve , s hogy rokon- szenvei ez utóbbit illetik, erre nézve nyiltan ki­mondhatom,miszerint mi sem gondolkozunk máskép.“ „Azon párt iránt, mely az úgynevezett ó-c o n- servativ, legkisebb rokonszenvünk sincs. (S ez a különös!) Sőt e pártban mi leghatározottabb, legmakacsabb ellen felünket i s m e r j ü k f e 1. (!) Oly elhatározottságu ellenfél ez, mely — nyiltan kimondom — a k n á z á- s a i v a 1 egészen e házig elhat.“ „Ha Kaiserfeld ur azon mendemondára hivat­kozik, melyet az utóbbi ülésben szőnyegre hoztam, kellemes reám nézve azt válaszolni, minthogy már e kicsinyes eset szóba jött , miszerint még most sem győződtem meg, hogy az mit mondtam egészen alap­talan.“ „Egy részről e ház egyik befolyásos tagja dé- savouálta azt, másik oldalon desaveu történt azon minister részéről is, kit megneveztem.“ „Nyiltan kijentem, hogy itt tévedés volt. De hogy az állítás nem oly könyelmüen történt, abból látható, hogy éppen azon lapban, melyről tudni, hogy az említett gróffal viszonyban van, folytonosan Íratott ily irányban.“ „Végre még csak egy megjegyzést engedek magamnak, melyet azonban az összes kormány nevében vagyok kénytelen tenni. Kaiserfeld ur be­széde folyamában, tán kissé átalánosabban, mint nyu- godtabb megfontolással összefér, megemlíti, hogy O F e I s é g e az ausztriai császár, a birodalom egyik részében, nevezetesen Magyaro r_s_z_á^­> ----- - — J - o Esen állítással határozottan szembeszállók. Minden ff 1 o y a 1 i s magyar ember előtt O Felsége a császár, Magyarországnak jogos királya. (Bizonyosan! Szerk.) Igaz lehet ugyan, hogy a koronázás ün. nepélyes mozzanata még hiányzik , de a koro­názás mozzanata, azon kötelékekre, melyek Magyarországot legitim Uralkodójához fű­zik, csak a külön k e n e t e t adja reá. — A jogosság feltétele nem a koronázás. *) O Felsége ez idő sze­rint Magyarország jogos királyának tartja magát, (átalános bravo-kiáltások) — annak ismertetik az összes loyalis magyarok által is, s nem hiszem, hogy e házban találkozik, ki hasonló nézetben nem lenne!“ (Átalános élénk bravo.) Kai ser féld kinyilatkoztatja, miszerint fél­reértetett. O azt mondá: „hogy a Császár, alattvalói­nak egyrésze által csak mint tényleges Ural­kodó t e k i n t e t i k“ , nem pedig azt, „hogy ö az lenne.“ A bizottmányt jelentéstevönek rövid végszavai után Béke magyar kir. udv. alcancellár szólal fel, kijelentvén, miszerint a magyar országhatóság (Lan­desstelle) a budgetet 14,400,000 forintban álla­pi tóttá meg. — Az udvari cancellária ez összeget már 12 millióra devalválta, (Bizony bár volt. Szerk.) s ezen fölül még további 400 ezer fo­rint levonásába beleegyezett, (Ez is kár volt, Szerk.), mi csak több rendbeli szükségek mellőzése s több évre felosztása fejében volt lehetséges ; mind a mel­lett a pénzügyi bizottmány még 79 ezer forintot tö­rölt, mi a közszolgálatnak érezhető rövidséget oko- zand. Minél fogva a már megállapított sommának meghagyását a Cancellária megbízásából annál in­kább kéri, minhogy Magyarország közigazgatása aránylag amúgy is tetemesen kevesebbe kerül, mint az örökös tartományoké. Az alsóház azonban a bizottmány javaslatait fogadta el, valamint elfogadtatott azon indítványa is, miszerint az Ínség fejében nyújtott birodalmi segélyről Í3a számadás azonnal a háznak előter­jesztessék. Ezután következett Erdélyország budgetje. (G.C.) HORVÁTORSZÁGI ÜGYEK. B é c 8, mart. 31. A „Domobran azon hírét, hogy a horvát or­szággyűlés összehivatása véglegesen május hó máso­dik felére van megállapítva, alig lehet alaposnak mon *) A magyar királyi koronázás közjogi értéké- kéröl, értelméről, s horderejéröl úgy látszik Bécsben zavart nézetek vannak. E pontnak felderítését legközelebb elkerülhetlennek tartjuk. Szerk. I Hirdetések öthasábos petit sorért egyszerű hir- | I detésnélö kr.,bélyegdíj30krjával számíttatnak. ^ I Szerkesztőség és kiadó-hivatal: | | a himzö- és kalap-utca sarkán l-sö sz. alatt, | | a 2-dik emeleten. Í! 0\AAA/VA/’JV>V/'JVVVV/^AA/VAAAAA/W'^AAA/’^AAAA/^/'sA/^AA/^A/^AAAAAA/\AAA/\/WV/, O

Next

/
Thumbnails
Contents