Pesti Hírnök, 1865. július (6. évfolyam, 148-173. szám)

1865-07-01 / 148. szám

Hatodik évfolyam 148. szám. PESTI <J\AT.A/VWVA/V\/\/WW\a/\/\Af\/\AA/VVWV/\AA/V yVW\A/WAAA/W\ArA/'/V/WVVAO | Előfizetési feltételek: helyben házhozhordás- < | sál vagy postán mindennapi megküldéssel : i; | egész évr< 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre | | 5 frt. — .inden hónap 1-töl elfogadunk 3 bó- 3 napos előfizetést. ^ LoyVJVAATvA^JVWA.'A/’JV'JV^VJlAA/yWVvAT^V'JV'A/'AA/WVW'/orAAAAlVyj'^ ' .5 POLITIKAI Szombat, julius 1-én 1865 HÍRNÖK NAPILAP. Q^ArJV'7\AA/'Ay\At'JV'yV'ArA/VVW'Af'AAA/'ArA/VV'A/AT«A/WVWIAATA/W % . ^ ^Hirdetések öthasábos petit sorért egyszerű hir-J § detésnél6 kr.,bélyegdíj30krjávslszámíttatnak. | | Szerke*ztü*ég é* kiadó-hivatal: •! imző- és kalap-utca sarkán 1-sösz. alatt, | r a 2-dik emeleten. % 1 Előfizetési felhívás PESTI HÍRNÖK politikai napilapra. Előfizetési föltételek. Negyedévre...................................... 5 frt. Félévre................................................10 frt! Egész évre..........................................20 frt. auszt. ért. Előfizetés minden hó 1-t.ől elfogndtatik. WtBT Előfizethetni: Vi­déken minden kir. postahivatalnál; he Ív­ben Pesten: csupán a „Pesti Hírnök'- kia­dó hivatalában, a hirnző- és kalap-utca szeg­letén, 1-ső szám, 2-dik emelet, 14-dik ajtósz. A „PESTI HÍRNÖK“ kiadó-hivatala. Hazai közügyéit Pest, julius 1. Azon különböző hirek közül, melyek a legújabb változások kíséretében felmerül­tek, egy sem volt oly fontos és messze-hord­erejű, s egy sem tett a két testvérhazában meglepőbb, de egyszersmind kedvezőbb ha­tást, mint azon gondolat, hogy a magyar, h orvát, és erdélyi Can céllá r i a esve- sítteti k. Bármily váratlan és nagyszerű volt e hir, mind a mellett nem találkozott hazánk­ban senki, a ki azt képtelennek vagy végre- hajthatatlannak tartotta volna. Egész a mohácsi vésznapig, habár Er­dély külön vajdák alá helyezve, a két test­vérhaza, az országiás legfőbb ágazataiban, közösen Budáról kormányoztatok, Erdély a magyar országgyűlésben, éppen úgy mint Horvátország, a tartományi gyűléseken meg­választott követei, zászlósai és püspökei ál­tal részt vett, a magyar törvények szerint élt , s adóját a királyi kincstárba Budára küldte. A testvérbaza szétszakadását csakZápo- polya megválasztatása s a török uralom esz­közlé ; — s II. József császárnak mindazon intézkedései között, melyekre magát nemes szive s idealistikus céljai által alkotmány- ellenes irányban sodortatni engedé, az egyet­len rendszabály, melyet a magyar államjog szempontjából még ma is örömest magaszta­lunk, az volt, hogy az erdélyi cancel- láriát a magyarral egyesíté. Ez nem csupán nemzetgazdasági intéz­kedés, hanem egyszersmind a magyar szent korona integritásának, s területi egységének világos elismerése, tisztelete vala. Ezen egységnek s a legfőbb kormányzat közösségének megszüntetése a dicső emléke zetü II. Leopold alatt, egyedül azon viszál- kodások eredménye volt, melyek akkor az erdélyi rendek kebelében felmerültek. De mily mélyen élt és tápláltatott azontúl is folyvást a két testvérhazában a szorosb egyesülés vágya, tanúsítják a magyar ország- gyűlések ismételt sürgetései, s tanúsítja a ha­tártalan lelkesedés, melylyel az unióra nézve 1848-ban mind két oldalon a beleegyezés nyilváníttatott. Ezen unió legfőbb hibája volt a forma, melyben létre jött, t. i. a parlamentáris centralisatio, mely egyrészöl Erdélynek hármas nemzeti municipalis joggyakorlatát a megsemmisítés veszélyével fenyegette, s a törvényhozást a statutarius jogokkal egye­temben a pesti országgyűlésben, •— a kor­mányzatot pedig minden autonomikus önkor­mányzat eltörlésével a budai ministerium- ban öszpontosította volna. Ezen túlzott centralisatió, az első enthu- siasmus elpárolgása után szükségkép súrló­dásokat idézendett elő a két testvérhaza között még azon esetben is, ha a közbejött szeren­csétlen események az együttlétet fel nem dúl­ják vala. Erdély tartományi autonómiáját, mely a magyar királysággal egykorú, valamint az erdélyi szászok municipalis önkormányzatát is, éppen úgy vissza kellett volna elöbb-utóbb ismét adni, a mint elkerülhetetlen leendett, az oláh népfaj méltányos nemzetiségi igényeinek biztosításáról gondoskodni. Ez a jelen tényleges helyzetben már ke­vesebb nehézséggel járna. Még kevés idő előtt, midőn a döntő kö­rökben még a februári charta merev végre­hajtása volt a jelszó, — sokat hallottuk a bá­rom cancellaria egyesítésének rebesgetését gr. Nádasdy ö excja közös vezetése alatt. Elhiszszük hogy akkor e tervben nem az unió, s nem a magyar szent korona integri­tása volt tulajdonkép a vezérgondolat , mint inkább azon eredmény terjeszthetése Magyar- országra is, mely ö excja intézése alatt Erdélyben a februári chartára nézve oly si­keresen létrehozatott. Azonban megfordult a kocka. Urunk Királyunk legújabb ma­gasztos elhatározásban fényes bizonyságát látjuk annak, hogy a közjogi kérdések elin­tézését 8complanatióját azoctoberi diplo- m a álláspontjára visszavezetni, s a magyar kérdést a történ éti jogalapon megol­datni óhajtja. Ennek pedig természetes corolláriuma szerintünk, hogy Erdélyország is, mint a ma­gyar szent korona tagja s kiegészítő része szintén a történeti jogalapra állíttassák vissza, 8 lehetővé tétessék, hogy egyéb köz­jogi kérdések közt, az unió ügye is, a köz- benjött események és viszonyok számbavétele mellett tárgyalás alá kerülhessen. Az összhangzó eljárást, s az óhajtott si­keres megoldást, mind a központi hatalom, mind a magyar szent korona s a két testvér­haza irányában , véleményünk szerint csak könnyíteni s előmozdítani lenne képes az illető cancelláriáknak hiresztelt egyesítése, oly módon, hogy a közös föcancellár vezetése alatt az erdélyi cancellaria egy másodföcan- cellárrab szoros összefüggésbe hozatnék a ma­gyarral, s a ki egyenlítés, az 1790-diki alakon egybehívandó, s a 48-diki törvények szele^ mében reformálandó orsziiggyülésen, egy cö- zös pontból intéztetnék. Az elmék ma már a méltányos és kil- csönösen megnyugtató compromissumra aiy- nyi keserű tapasztalások után eléggé hig­gadtak. S a Fejedelem bizalma által a magyír töcancellári méltóságra ezúttal meghivott ne­mes hazánkfiát, Majláth György ő excjit azon államféfiunak tartjuk, kit nagy tulajdo­nai tökélyetesen képessé tesznek arra hogy a magyar kérdéssel egyetemben az e r d é- lyit is közmegelégedésre megoldáshozvezet- hesse. L APSZEMLE. Pest, ju 1. A „Vaterland“ mult szerdai számában i leg­újabb eseményekről így szól: „A minden oldalról ritka határozottsággl elő, re hirdetett minister-változás végre kezdetét rette. A Schmerlin g-ministerium e pillanatban öbbé nem létezik, vagy legalább csak egyes töredékkben áll még fenn, s mi ez állítást azon esetben is isiétel- nök, ha Schmerling ur holnap még miister lenne. Mert az éppen lelépett magyar s erdélyi fvari cancellárok Zichy gróf, s főleg Nágas d gr. lényeges részei voltak a Schmerling end- szernek, az utóbbi már akkor is, midőn Ausztu uj korszaka még a jövő ölében feküdt, s a megeratett birodalmi tanács, melyben Nádasdy grófnint jgazságminister volt jelen, még más esetlegesgek bekövetkezését reményiette. Ama nagy magyar ivet viselő férfi az uj centralisatio eszméjét ott már zon időben is oly hévvel képviselte, mely bonosaak B a r k ó e z y gr. által tolmácsolt élénk neheztését idézte fel, de egyúttal Nádasdy grófot bees társ és szövetséges gyanánt tüntette fel azon féiak előtt, kik az uj aerában a vezérletet elvállalták, cm lehet kétség, miszerint a háromegy horvát királiág j cancellárja Mazuranics úr is követni fogja le- } lépett társait. Nádasdy gróf 1861-i november 7-kén ; Zichy gr. 1863. april 22-én, s M a z u ra­li i c s úr, 1862. febr. 3-dikán neveztettek ki canceliá- rokká. Zichy gróf helyére mától kezdve Magyar- ország előbbi tárnoka székhelyi Majláth György lépett, ki az említett magas koronabivatalt az octobe- ri diploma kibocsátása után (1860. October 30.) rövid időre vette át, s azt (november 3-kán) ismét letette, miután meggyőződött, hogy a ministerium nem teszi sajátjává azon magyarázatot, melyet ö e nagy császá­ri kiegyenlítő actusnak adott. E határozott államférfi kineveztetése még vi­lágosabban mutatja Nádasdy elbocsáttatásánál, hogy r e n d s z e r-v á 1 t o z á s állott be. Majláh György, egykor Baranyame- gye főispánja, s tagja azon rendkívüli birodalmi ta­nácsnak, mely az octoberi diplomát megelőzte, 1860. October 30-án titkos tanácsossá, s Tavernicorum rega- lium magister-ré kineveztetve, az 1861-i magyar or- szággyülésen minden hazafi előtt felejtbetlen állást foglalt el, mely alkalmat adott neki, hogy politikai programmját, a helyzet szenvedélyei s viszásságai közepette nyíltan s bátorságteljesen hirdesse. 1860-i augustus 21 én, a magyar 'elsöház huszadik ülésé­ben beszédet tartott, melyben teljes megyözödésböl az octoberi diploma alapeszméje mellett nyilatkozott, s nyomatékosan hangsúlyozva azon ellentétet, melyben e diploma a febr.26-i a 1 k o tmányos törvényekkel á 1 1, erős és tántoríthatlan bizalmát fejezte ki Ö Felsége iránt, ki nem kényszerből, a birodalom teljes elerőtlenedése folytán, hanem erkölcsi okoknál fogva adta e diplomát. Majláth azonfelül ez alkalom­mal diadalmasan védte a monarchia megdönthetlensé- gében helyezett hitét, s beszédét e jós szavakkal fe­jezte be: .... „Félek, miszerint ha Lajtántuli szomszédaink ifjú alkotmányos életüket ari*a használandják fel, hagy minket erőszakkal vonjanak körükbe, noha ilyetén szövetség csak saját beleegyezésünkkel a jogok kölcsönös tuztelése, s az érdekek kellő mél­tánylása mellett sikerülhetne: úgy lehetséges, hogy pillanatnyi diadalt aratnak, de a birodalom jövőjét nem fogják szilárd alapra fektetni.“ Mit Majláth György 1861-ben jósolt,azt ma már alig veendik többé kétségbe : ama biztos alap, melyet a február 26-i alkotmány a monarchiának, adni akart, nem nyeretett el, s mi ezt e pillanatban, midőn minden jelenségek szerint, az octoberi nagy s termékeny elvekhez a visszatérés már megtörtént, bátran kimondhatjuk, a nélkül hogy félnünk kellene, miszerint ez által ellenségeinket felbátorítjuk. Örömteljes bizalommal tekintünk ezentúl a jö­vőbe s annál inkább reméljük, hogy nem sokára ben- söleg egyetértő, s kirekesztöleg a diploma ugyanazon gondolata által lelkesített ministeriumot fogunk a kormányon látni,mivel Majláth már évek előtt sem titkolta ellenszenvét azon ministerek irányában, kik a változó rendszerekhez tétovázás nélkül alkalmaz­kodnak. Reméljük, hogy nem sokára a korona legfőbb tanácsosainak köre megalakul, kik hivatalukat azon motto alatt viselik, melyet Magyarország jelenlegi cancellárja nemzete felsőházában egykor ekként fe- zett ki: .... „Az octoberi diploma forduló pontot jelöl meg a hagyományos politika irányában, s az egész mo­narchiában az eddig alkalmazott absolut rendszer helyére az alkotmányosságot léptette, — ezen állam cselekmény elismeri, hogy egy történelmileg kifejlett államban, milyen Ausztria, a legbiztosabb alapot egyedüls kiresztö- leg csa k a történelmi jog képezheti.“ Nyelvünk s nemzetiségünk ügyében. C s a 1 ó k ö z, jun. 26. A pozsonyi bajnak, melyről e lapok f. é. 142. számában említés tétetik, hol évek óta az alsóbb tan­intézetekben, a derék polgárság hangos panasza da­cára, nemzeti nyelvünk mellöztetik, mi is gyakran fültanui voltunk, sőt vagyunk mai napig. Pozsonynak mívelt polgárai, és emelke- dettebb szeliemü lakosai nagyon jól tudják, hogy ha ők, ott közel a határokhoz lakván többnyire németül beszélnek is, még is Magyarország polgárai és fiai, melyhez mint édes anyjukhoz szeretettel ragaszkod­nak; de jól felfogott érdekük is azt hozza magával, hogy gyermekeikkel a magyar nyelvet megtanultas­Itla! számunkliox mellékeljük Majláth György é «cja 1861 dili évi országgyűlési beszédét. sák, mert hiszen akár kereskedők, akár kézművesek legyenek, Csalóköz magyar népével mellőz- hetlen közlekedésben állnak; s igy'méltán kívánja te­hát, sőt követeli a pozsonyi honfi, hogy gyermeke már az otthoni tanodában megtanulhassa a neki szükséges magyar nyelvet, különben kénytelen gyer­mekét nagy költséggel más helységekbe küldeni is­kolára, vagy, ha sikerül, cserébe adni; de ekkor is fáj a szülői szívnek kedveseit már kis korukban másra bizni. Nyelvünk eddigi akadályait, bár honnan szár­maztak is azok, ne kutassuk, a baj átalános volt, de rajta minél előbb segíteni törekedjünk. Régi panasz, és keserű tapasztalás, hogy fő­leg leányintézeteinkböl németül jöttek ki a magyar leánykák; kik ha aztán otthon belejöttek is ismét a magyar nyelvbe, de levelet irni osak németül tud­tak. Mennyi hátrányt okozott ez nemzetiségünknek ! Avagy nem fájhat-e a hazafi szivének, hogy éppen országunk az, melynek kebelében dicső ma­gyar őseink alapítványaiból fennálló apáca-kolosto­rainkban nem magyar nyelven hangzanak a zsoltá­rok, nem magyarul foly az imádság ! Nem fájhat-e az a magyar leánynak, hogy ily intézetbe, ha kedve, hivatása volna is, be se léphet, ha csak nyelvét nem változtatja saját magyar hazájában! Mily nagy örömünk telik benne, ha a régi ma­gyar századokból egy apáca után magyar könyvet, magyar iratot födözünk fel, és ime a mostaniakra nincs gondunk! Minap egy átutazó lengyel apácával talál­koztunk, kérdeztük öt: mily nyelven imádják ők Istent Lembergben ? Lengyelül, Yálaszolá az apá­ca. íme ezek is előttünk állanak ! Ébredjünk! Qui modica spernit, paulatim decidet. Hisszük, hogy az újonnan alapított apáca-inté­zetek, melyek a neveléssel és betegek ápolásával oly üdvösen foglalkoznak Balasaa-Gyarmathon, Egerbenj Kalocsán, teljesen magyar házi renddel és szabályok­kal bírnak, és magyarul imádkoznak. Méltó és igaz­ságos, hogy a többiek is e hon határai között erre törekedjenek, és ekkor megszűnik a panasz, hogy ily intézetekben, ha akarnának sem taníthatnak ma­gyarul, mert maguk sem tudnak, sőt ha tudtak is, elfelejtették. Szép tudni idegen nyelveket, ae a hazait — a nemzetit nem tudni: szégyen; mondá egy koronás hölgy. Csalóközi. i R o h i t s, jun. 26. E kedves fürdői hely, mely az idényben itt ta lálható fényes boltok miatt kivívta már magának a „Kis Bécs“ nevet, mint minden évben, úgy az idén is, nagyszámú közönség gyülhelye, mely közel s tá volról siet e költői szép vidékre, a jó stiriai nép közé, melynek egyszerű naivitása és becsületessége az itt tartózkodást még kellemesbé teszi. A szomszéd Hor­vátországból is számosán szoktak itt megfordulni s a helybeli ásványvízforrások gyógyerejét nem egy he­lyütt magasztalják. Mióta Magyarország herceg-primása ö Eminentiája Rohitsot rendes fürdőhelyévé válaszúé, e hely különös érdeket nyert, s ránk itt időző ma­gyarokra nézve természetesen kétszeresen kellemes az őszinte hódolatot és kegyeletet látni, melylyel ö Eminentiája itt minden lépten-nyomon találkozik. A hazai olvasók kétségkívül szívesen veszik, ha ennek folytán az itteni életből egyet-mást elbe szélünk. A közönség már kora reggel hat óra tájban el szokta hagyni szobáit és siet élvezni azt a fűszeres hegyi levegőt, mely itt körüllengi. A regg itt a bércek között oly kimondhatatlan bájjal bir, mely élén­ken emlékeztet hazánk felső vidékei, a vadregénye- 8en szép Kárpátok egyes kisebb emelkedésein élvez­hető reggelhez. A természet kell emeit az magátol ért- hetöleg nagyon emeli, hogy — különös találkozás — mióta ö E m i n e nt i á j a itt van, a Iegderültebb eny­he napok járnak s a nyár, ez a hegyi nyár megraga­dó szépszége/^némi alpesi színezettel, pompája egész teljében fénylik köröltünk. S a mint a levegő köröskörül tele fénynyel és ragyogással, a közeli bércek a nap glóriájában te- kintnek le reánk, a harmatos lombokon egy-egy ked­vesen csevegő madár ringatja magát s a közönség egytől egyig kivétel nélkül a kalapot levéve üdvözli a sorai között elhaladó kegyes bibornokot, higyje el, ez is oly jelenet, mely nekünk távol a hazától , oly jól esik.

Next

/
Thumbnails
Contents