Pesti Hírnök, 1865. augusztus (6. évfolyam, 174-199. szám)

1865-08-01 / 174. szám

Hatodik évfolyam. 174 szám. PESTI ^AÍ\A/'JV'/\Z'AT/U'AAAAA/'A/W\AAA/W'A/'A/'/l/‘AAAA/V\/V'AAAAA/'y\AA/WVV/W\r) | Előfizetési felte'telek: helyben házhozhordás- <j ^ sál vagy postán mindennapi megküldéssel: ^ | egész évr< 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre 5 I 5 frt. — Minden hónap 1-töl elfogadunk 3 hó- | 5 napos előfizetést. | (/iyVéVéWWWWVMA/\/Vt/WW\AA/WJVW\AWy\/WWVVé\AA/W^/^0 POLITIKAI Eedd, augustus 1-én I8e& tkn’k» .ditaJlMaJ nt >n pnmlßTflß «jói r^thhß hírnök NAPILAP. Előfizetési felhívás PESTI HÍRNÖK politikai napilapra. Előfizetési föltételek: Négy dévre.......................................... 5 frt Félévié.....................................................10 frt Egész évre..............................................20 frt auszt. ért. Előfizetés minden hó 1-től elfogadtatik. |0T Előfizethetni: Vi­déken minden kir. postahivatalnál; h e 1 y- ben Pesten: csupán a „Pesti Hírnök“ kia­dó hivatalában, a hímző- és kalap-utca szeg­letén, 1-ső szám, 2-dik emelet, 14-dik ajtósz. A „PESTI HÍRNÖK“ kiadó-hivatala. Hazai közügyéit. Pest, aug. 1. * Századok óta elsőben látjuk Ausztriát azon irány felé fordulni, me y azt egészben és részeiben erőteljes regeneratióra, erkölcsi és financiális megifjodásra vezetheti. A rendszerváltozás, melynek az egész monarchia elébe néz, a decentrali- satio fogalma által fejezhető ki legnagyobb részben, s kétségkívül örömmel fogja minden­ki hazánkban is gr. Belcredi államminister alább olvasható körlevelét üdvözölni, melyet az az osztrák örökös tartományok helytartói­hoz s politikai főnökeihez intézett, s melyben az ‘önkormányzat’ elvének legszélesb alkalmazása hangsulyoztatik. Az e körlevélben kifejezett tendentia csak emelni képes azon jogos reményünket, hogy Magyarország ősi törvényes autonómiá­jának helyreállítása ezentúl az osztrák mi­nisterek terjeszkedési vágyaiban a régi ne­hézségekkel nem fog többé találkozni. Természetesen, önkényt értetődik, hogy a decentralisatio elve nem vonatkozha tik csupán a politikai admiiíistratióra, — hanem annak a kormányzat és államélet min­den ágaira és rétegeire ki kell terjeszkedni, I a melyek a valódi közös birodalmi teendők­hez és funetiókhoz nem tartoznak. Nevezetesen a pénzügyi ministe- r i u m az, melynek decentralisatiója karöltve a polit kai administratióval szerintünk mel- lözhetlenül szükséges. Az önkormányzat elvének egyik lé­nyeges corolláriuma ugyanis , bogy minden ország és tartomány, mely saját autonom kor­mányzattal bírni alkalmas, — az arra szük­séges költségeket is kizárólag saját erejéből viselje. A birodalom egyes részei által viselt közterhek aránytalansága éppen onnét eredt, mivel minden kis tartománynak teljes önálló Organismus adatott a centralisalionális gépe­zetben, s azon tartományok szükségei, melyek az ily apparatus költségeit saját erejükből elviselni képesek nem valának, — a biroda­lom commassált jövedelméből, s hiteléből fe­deztettek. A jövedelmi képesség tehát véleményünk szerint az egyik leghiztosb zsinórmérték, mely szerint jövöre a birodalomnak országos önko mányzattal bíró autonom részei csopor­tosíthatók, magából értetődvén, hogy azon részek, melyek az autonom kormány-organis- must saját erejükből fedezik, — szükségkép saját tartományi budget-készítési és megsza­vazás! joggal is kell hogy bírjanak. S már e körülményben, a pénzügyminis- terium eddigi centralizáló rendszerére nézve lényeges módosítási provocatió rejlik. A birodalmi budget visszavezettetik a decentrabsatió elvének megfelelő határok közé, s egyedül a valódi közös szüksé­gekre és kiadásokra fog szoríttatni, az egyes autonom részekre bízván, hogy saját erejük­kel takarékosan gazdálkodjanak, s a kivetett költség beszedésének terheit is viseljék. Váljon azonban e pénzügyi decentralisa­tio az osztrák örökös tartományokban mily határok közt s mikép vitessék keresztül, — részletes taglalásra annál kevésbé érezzük magunkat hivatva, minthogy ily beavatkozást, ha mindjárt a viszonyokat ismernők is, — éppen az autonómia elvének kölcsönössége nem tűr. Ezt majd az érdeklett felek Lajtán túl maguk közt el fogják végezni. Ami azonban Szent István biro­dalmát illeti, — szerintünk kétségbevon- hatlan államjogi postulatum, hogy a differen- tiák törvényes megoldása alkalmával a ma­gyar szentkorona jogai a pénzügy­re nézve is respectáltassanak, a ha­zánk igényei e részben is a pragmatica sanc- tio s az 1790. 10. t. c. által biztosított auto­nómia és különállás szellemében egyenlíttes- senek ki s biztosíttassanak. Még most idöelőtti dolognak tartjuk a magyar törvényhozás által örökké gyakorolt önálló adómegszavazási jog további módjának vagy határainak megvitatásába ereszkedni. Elég idő lesz majd erre, midőn az or­szági?) ülés elé terjesztendő királyi proposi- tiókat ismerjük, s midőn majd az úgynevezett birodalmi közös ügyekminémüsége, s a kö­zös elintézés formulája tárgyalásra kerül. A pénzügyi kérdés elrendezésére nézve azonban magyar szempontból már előre is mint törvényes axióma állítható fel, hogy : mih lyt a törvényes állapot hazánkban országgyűlési tractatusok alapján helyre leend véglegesen állítva, minden, mi a kincstárra vonatkozik, tehát mind a korona javainak s bányáinak, mind a birodalmi közös szük­ségek fedezésére kivántató jövedelmeknek di­rect vagy indirect adók utján való kezelése, — a magyar szent korona területén, ezentúl is úgy, mint 1848 előtt, egyedül a magyar Király nevében, k i r á- 1 y i hivatalnokok által történhetik, s hogy tehát szükséges, miszerint az uj pénzügymi- nister ö excja, e szempontra már most a köz­tudomásra hozott reorganisatió alkalmával szives figyelmet fordítson. Addig is azonban, mig ezen előre látha­tó, s a közjogi kérdések megoldásával szoro­san összefüggő törvényes átalakításokra ke­rülne a sor, — ezúttal csupán azt az egyet bátorkodtunk sürgetni , miszerint felséges Urunknak az octoberi diploma óta is­mételve adott parancsai értelmében a katho- likus egyházi és iskolai ala­pítványok és javak kezelése mi­előbb ismét visszadattassék azok kezébe , a kiket azzal az ország törvényei megbíztak. B é c s, jul, 31. Cróf Belcredi államminister ö excja hi vatalba lépésekor múlt hó 30-dikán, a magyar koro­nához nem tartozó öpszes királyságok és országok országos főnökeihez a következő köriratot bocsátot­ta ki: Az államministeri állást, melyre Ó Felsége legmagasabb bizalma hivott meg, a mai napon átvet­tem. Midőn az országos főnök urakat erről értesítem s azokat fölkérem, hogy nehéz hivatásbeli kötelességeim teljesítésében segédkezet nyújtsanak, egyszersmind indíttatva érzem magamat, hogy a közigazgatási szol­gálat ama mozzanatait közelebb megjelöljem, melyek­nek helyes megértésére különös súlyt fektetek. A közigazgatási hatóság fontos feladata a jog­rend fenntartásánál kedvező megoldásra mindenek előtt az ügy helyes ismeretét s a különféle életelemek törvényesen szabályozott szabad mozgalmának meg­értését követeli; s az országos főnök urakat különö­sen fel kell kérnem, hogy egész erővel odamüködje- nek, miszerint a hatóságok eljárása ne csak törvé­nyesen correct, erős és méltó legyen, hanem hogy az erők szabad, öneselekvöségü kifejlődése megértésé­nek jellegét is magán viselje. Napjaink legáldáso­sabb törekvései egyikének kell tekintenem amaz ügyek körének folytonos megnagyobbitását, mely ügyek azok önkormányozatára utasí­tandó k, kiknek érdekei ezáltal közvet­lenül megillettetnek. Minden jogrend legerősb támaszát szükséges­sége öntudatában leli fel s ez a nyilvános életben való részvétel és pedig nem csak a törvényhozói, hanem a közigazgatási irányban való résztvétel ál­tal is erösbíttetik. A hatóságok kötelessége tehát e törekvéseket, a mennyiben a törvényes határokat megtartják , egész buzgalommal segélyezni s az autonom testületek iránti tapintatos magukviselete által a jó, az átalános érdeknek szolgáló egyetértést megszilárdítani. A törvényes tekintély védelmére való erélyes erőteljes fellépés bizonyára nélkülözhetlen követel­mény a használható hivatalnoknál s e mellett meg- je yzem, hogy a törvénynek sem liberális, sem illi- berális, hanem csak oly alkalmaztatását tarthatom helyesnek, mely a törvényes szabályok szelleme és szövegé ek, s igy a hivatal kötelességének megfelel. A politikai hivatalnok azonban csak erélyes eljárás által hivatását korántsem teljesítheti. A tapintatos modor szintoly nélkülözhetlen, ha nem akarjuk, hogy minden akadály, mely a hivatalos működés elé gördül, komoly bonyodalmakra vezessen s az országos főnök urakat fel kell kérnem, hogy elő­forduló esetekben a hivatalnokok szolgálatait s e néz- pontok szerinti alkalmazhatóságukat igazságos szi­gorral Ítéljék meg. A lakossággal való közvetlen szóbeli közleke­désben és pedig bizalmat keltő alakban, lényeges föltétel rejlik, hogy a hivatalnok ne sülyedjen el a holt formalismusba, hogy nézeteit az életből s az élet után alkossa s az által a hivatalbeli eljárásnak való­ságos siker biztosíttassák, mely a beadványok pusztán számszerinti elintézésében bizonyára nem keresendő. Az írásbeli közlekedés mindenesetre bír jogosultság­gal, de sokkal szükebb határok között, mint az most történik. Ez utóbbi tárgyat itt nem akarom továbbá részletezni, miután az a hivatalbeli működés költség- vetési pontjával is szoros összefüggésben van s fenn kell magamnak tartanom, hogy a kérdésnek nem csak ügyleti, hanem pénzügyi részét is közelebb kimerí­tőbben tárgyaljam. Itt csak annyitakarok megjegyez­ni, hogy az államvagyonnak lelkiismeretes, takarékos kezelése a hivatalnok lényeges kötelessége, s hogy különösen a jelenlegi körülmények e kötelességet előtérbe állítják. Az e tekintetben való valóban érde­mes szolgálattól az elismerés bizonyára nem fog meg- tagadtatni, minden gondatlanságot vagy hanyagságot ellenben a fegyelmi törvény összes szigorával kell megfenyíteni. A sajtóban való szabad vélemény-nyilvánítást, ha az i azság szeretetétöl vezettetik, a hivatalnok­nak értékteljes tulajdonnak kell tekinteni, a subjec. tiv érzékenység elhagyandó s ha a tényállásnak objectiv megítélése lát valamiben valami büntetésre méltót, csak akkor hívandó fel a birói hatalom, hogy a törvénynek teljes elégtétel szereztessék. Azon országokban, melyekben több nemzetiség van, a legszigorúbb elfogulatlanságot s az egyenlőn igazságos eljárást mindenki irányában, a leghatható- sabban kell ajánlanom. A hivatalnak s az egyes hivatalnoknak a néppel annak nyelvén kell közlekedni s az ehhez való ké­pesség fontos s döntő körülmény a hivatalnok alkal­mazhatósága megitélésénél. Fölkérem, — cim, hogy ez általános szempon­tok szerint szrbályozná eljárását a hatóságokkal szemben s tenné meg a szükséges további rendelke­zéseket. Fogadja — cim — legkitűnőbb nagyrabecsü­lésem biztosítását B e 1 c r e d i.“ A Lajtüán túli tartományok bizonyára örömmel fogadják e szavakat. Nem volt még ministerük, ki ily hangon szólt volna hozzájuk. L APSZEMLE. Pest, aug. 1. Ar „Ostdeutsche Post“ szemlét tartván az uj ministerium felett, a következő elmélkedésekben tet­szik magának: „A kinevezettek közt első sorban találjuk az ál- lamministerré kinevezett s a magyar koronáhoznemtar- tozó országok összes politikai közigazgatásának ve­zetésével megbízott Belcredi grófot. 0 e szerint mindkét hivatalt viselendi, melyek eddig Schmer­ling és Lasser urak közt voltak felosztva. Ebben nem találhatunk semmi meglepőt, mert Schmerling ura törvénykezés teréről lépett a ministeriumba, nem ismerte tehát a politikai közigaz­gatást, s ez okból Lasser ur adatott oldala mel­lé, ki a közigazgatást alaposan ismerte. B e 1 c r e- d i grófnak erre nincs szüksége, mert ö eddig foly­tonosan a közigazgatásban szolgált (mint znaimi kér. biztos, Szilézia országos főnöke, és cseh helytartó). De e tételben: „minden nem a magyar koronához tar­tozó királyságok és országokra nézve“ oly él fekszik, mely a helyzetet tiszta világításban tünteti fel. S mind­amellett mégis némi homályos fekszik e kinevezésben. Belcredi gróf államinister. Miben áll egy állam­minister hivatala? Milyen névszerint állása Magyar- országhoz, s az udvari cancellárral szemben ? A cim szerint az államministernek az udvari cancellár te­lett (!?) kellene állnia, mert körébe az egész (?) biroda­lomra vonatkozó ügyek tartoznak, mig ellenben a ma­gyar udvari cancellár a korona tanácsában csak ma­gyar közigazgatási minister.(Óbl) Midőn G ol u c h o w- k i gróf neveztetett első osztrák államministerré, az 1860. October 20-án töri ént, ugyanaz nap, melyen a diploma s a császári leiratok megjelentek, melyek­ben Magyarország államjogi állása a birodalomhoz érteimeztetett, melyeken eddig semmi változtatás nem történt. Belcredi grófnak államministerré lett kineveztetáse tehát annyit jelentene, hogy Magyar- ország tekintetében nem fog kevesebb adatni azon engedményeknél, melyek ezen országnak October 20-án tétettek. Váljon ez-e a valódi értelem ? SMaj- 1 á t h cancellár egyet ért-e vele ?*) Belcredi gróf egyúttal a ministerelnök tisz­tét is nyeré. Magában véve ez nem adna okot meg­jegyzésre, mert az államministcrtilleti különben is az elölülés a ministeri tanácsban. Nálunk azonban a do­log másként áll. Ismeretes , mennyit fáradozott S c b m e r 1 i n g ur, hogy a ministertanácsban az elnökséget megnyerhesse, midőn még Rechberg gróf volt ministerelnök, és fáradsága sikereden ma­radt. Később Rainer főherceg vette át az elölülést a ministertanácsban. Ennek kettős és említésre méltó oka volt. Mert ez által nem csak a két minister-ve- télytárs közti rangviszály mellöztetett el, hanem a nemzetiségek féltékenysége is egyensulyoztatott, A császári család tagja éppen annyira magyar mint né­met, cseh, stb. s a császári ház főhercege minden nemzetiségek s pártok felett áll. Most azonban a mi- nisterelnökség ismét az államministerré bizatik, mi által e cim külünös relief-ben tűnik fel. Ez ellen ne­künk átalános osztrák szempontból tekintve bizonyá­ra nem lehet semmi kifogásunk, mert igazolni látszik azon föltevést, hogy a M a j 1 á t h-B eleredi- minis- teriumban azon politikai ügyek, melyek Magyarország viszonyát az összbirodalomhoz érintik, szintén a teljes ministertanács által fognak tárgyaltatni s megvitattatni. Hogy Mensdorff gróf nem viszi tovább is az elnökséget, melyet csak a mini sterválság tar­tama alatt viselt, s melybe valószinüleg szoros érte­lemben véve soha sem is lépett be, az teljesen meg­fogható. Neki két ministeriumot kell ellátni, követeket fogadni stb ; mi sok időt vesz igénybe. Véleményünk szerint egyébiránt Mensdorff gróf nem is bir azon — hogy úgy szóljunk — technicai készséggel, mely a ministerelnökben megkivántatik. Mint hall­juk, ismételve sürgősen folyamodott e feladat alóli felmentetéseért. Belcredi gróf feladata egyébiránt a felso­roltakkal még nincs kimeritve. 0 azonkívül a rend- örministerium ideiglenes vezetésével is megbizatik. Ez s annak az államministerium alá leendő rendelte­tését illetőleg még semmi végleges határozat nem hozatott. A mérleg utóbbi időkben ismét igen erősen egy független rendörministerium felé hajolt, s mond­*) Sziveskedjék Kuranda ur e kérdésekre a nragmatica sanctioban keresni feleletet. Szerk. ^WjVJ'/JVJV'/WVAA/'jV'/vAA/W'AAATyWVAAAA^-V Ar^VVVWVV’ A/"/V/W^ § Hirdetések ötbasábos petit sorért egyszerű hir-| ^ detésnélö kr.,bélyegdíj30krjáv#lszámíttatnak. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: | I a hímző- és kalap-utca sarkán l-sö sz. alatt, | I a 2-dik emeleten. ? Ov/WWVyVAAnyVAAA/VAAAAAATJWtAAr^WVTWVA/'sfWWWV/VAAA/VVAA/VVAŐ

Next

/
Thumbnails
Contents