Pesti Hírnök, 1865. október (6. évfolyam, 225-250. szám)
1865-10-02 / 225. szám
formáknak kell absolute azon okoknak lenni, hanem a szellem kell, hogy egy és ugyanaz legyen. Kiválólag még azon bizodalmunkat fejezzük ki, hogy az országgyűlések közreműködése, valamint a közös ügyekre nézve a közös orgánumé, melyet az oktoberi diploma ünnepélyesen kimondott és biztosított, továbbra is fentartatik. E közreműködés inthesi ahhoz tartozik, mit a diplomában változhatlannak tekintünk, mihez ragaszkodnunk kell, és mihez tettleg fogunk is ragaszkodni.“ Municipalis mozgalmait Pest, oct. 2. — A pestvárosi képviselők múlt szombati értekezletében, melyen Rottenbiller Lipót főpolgármester elnökölt, a magyar kormány élén álló férfiak iránt egyhangúlag bizalom szavaztatott. A követválasztásokra vonatkozólag, miután jelenleg választott bel tanács nem létezik, egyik képviselő azon indítványnyal lépett fel, hogy az egész 1861-dik évi tisztikar hivattassék meg ad hoc, de az indítvány határzottan elvettetett s az lett elfogadva, hogy a közgyűlésre a 61-diki tisztviselők közül csak azok hivatnak meg, kik a hatóságot jelenleg is szolgálják. Az öt vár.kerület az öt városrész szerint állapíttatott meg, a kültelki lakók a Ferenci Lipótvároshoz csatoltatnak. A követválasztási értekezletekre a belvárosi képviselőket dr. Havas Ignác, a lipótvárosiakat Némethi János, a terézvárosiakat Balassa István, a józsefvárosiakat Gschwindt Mihály, a ferencvárosiakat pedig Morócz István és Petrinyi Tamás hívják össze. — A pestvárosi közgyűlés holnap kedden d. e. 9 órakor tartatik a tanácsteremben. — Budavárosa eddigi főpolgármestere Paulovics László ez állásában továbbra is megerősíttetett, s tárnoki excja által a képviselők választása iránti teendőkkel is megbizatott. — A választandó képviselők qyartását a „Pesti Napló“ a következő pontokban foglalaja össze : 1. Helytelen volna a választásoknál a jelölteket akár az 1848 előtti és 1848-iki, akár pedig csupán az 1861-iki pártállás szerint ítélni. Csak politikai hitvallása megüsse azon mértéket, melyet az államjogi kérdésben a pragmatica sanctio, s a részletekben az 1848-ban megállapított átalános elvek kiszabnak, s a jelölt az egyetlen nagy nemzeti párthoz tatozik. 2. Helytelen csak azért választani egy-egy kerületben ismét ugyanazon régi pártbeli képviselőt, mivel a múlt országgyűlésen is ilyen választatott. Az 1865-iki országgyűlés helyzete és tanácskozásainak tárgya más nemű lévén, nem állhat meg a folytonosság azon elve, melynek 1861-ben volt értelme, mert a legkisebb részletekben is ki akarák mutatni akkor az 1848-hoz való ragaszkodást. Nem lenne értelme, kivált az országgyűlés tárgyában , ily demonstratiónak. 3. Az 1865-iki országgyűlésen inkább kárt, mint hasznot tennének oly képviselők, kik erélyes óvások, elmés replicázó tehetség és a dictió szépsége által tűnnek ki; több kárt mint hasznot tesznek azok, kiknél nyilvánvaló a szerepelni és feltűnni vágyás, kik szónoklataikban hirdetik ugyan a hazafiságot, de annyi önfeláldozásra nem képesek, hogy a szónoki viszketegnek ellenálljanak, midőn a tárgy meg nem kívánja. Az ilyenek nemcsak az időt vesztegettetik, hanem képesek személyes dicsvágyuk érdekében kockáztatni a legfontosabb közügyeket. 4. Positív, komoly férfiakra van szükség, kik tanulmány és tapasztalás által képesítve vannak nemcsak a nyilvános ülésekben szónokolni, hanem a bizottságokban alapos véleményt adni, akik a nyilvános ülések coulissái mögött nem cselszövényeket űznek, hanem képesek egyes kérdésekben tanulmányt tenni, munkálatokat készíteni, és javaslatokat, kérdéseket formulázni. 5. Mindezen érdekekben óhajtandó, hogy maguknak a választásoknak a kerületek értelmisége komolyabb szint és irányt adjon , hogy ne legyenek azok nagy gyermekek játékává, sem pedig dulakodássá. A választók közötti erősebb összetűzésnek kevéssé lehet most helye, miután nincsenek élesen szembenálló pártok. Reményünk is lehet, hogy a választások nyugodtabban fognak lefolyni, mint negyven év óta bármikor. (A „Pesti Napló“ e sorok kapcsában mindjárt többeket ajánl. Miután a „Napló“ így pártja szaporítására határozottan bizonyosegyének mellett kardoskodik , nem lenne-e ennek természetes következménye az, hogy egyúttal megjelöltessenek az [egyének, kiknek választása nem kívánatos ? —) — A pesti Józsefvárosban a követválasztási toborzások élénken folynak. Tegnap kis bal derbim is járt a józsefvárosban, éltetve Erkö vyt. Erkövy a választókhoz felhívást intézett, melyben a a sarkalatos pontokról politikai és nemzetgazdasági nézeteit terjeszti elő. Az utóbbiakat illetőleg az egyesülési jog s a munka szabadságát, valamint a szabad kereskedés útjában álló akadályok elhárítását hangsúlyoztatván, a politikai kiegyenlítés alapjául ezeket állítja fel : 1. Szent István birodalmának területi épsége. 2. A nőági trónöröklés (pragmatica sanctio), az 1791-ki 10-ik és 12-ik, s az 1827-ki 3-ik törvénycikkek értelmében hazánk a kapcsolt részekkel szabad ország és egész törvényes kormány formájára nézve, ide értve minden államhatóságait,független azaz semmi más országnak, vagy népnek alatta nem áll, és csakis saját kormánya által, a fejedelem és törvényhozás megegyezésével szerzett törvények szerint kormányozandó. 3. A jogfolytonosság teljes elismerése. 4. A hazánk s a monarchia többi része közti összeköttetésnél fogva, bizonyos közös érdekeknek a monarchia többi részeivel közös tárgyalása kikerülhetlenné válván,• ezen eljárásnál a monarchia két felének teljes egyenjogúsága elengedhetlen, s hazánk népeit a monarchia többi népeivel egyenlő befolyás s tökéletes viszonosság illeti meg. — Kőbánya, mely a ferencvárosi vár.kerülethez tartozik mint hirlik, Horváth Károly mellett nyilatkozik. A Ferencvárosban is igen nagy a követválasztási mozgalom, szerte lobognak s zászlók Horváth s Rottenbiller neveivel. — Pest városa főkapitányának Thaisz Elek ma neveztetett ki, s holnap fogja átvenni hivatalát. — A budai első vál. kerület választóit tegnap d. u. a budai lövöldébe hívta volt meg Ráth Péter budai gyógyszerész, (b. Eötvös iskolatársa, hogy magánértekezleten hallgatnák meg akövetjelölt, K. Eötvös József politikai hitvallomását. A budai választók meglehetős számmal gyűltek össze, a lövöldei teremben 200-nál többen voltunk együtt. Először is Ráth Péter szólalt fel, elnézést kérve polgártársaitól, hogy ő hívta össze őket az értekezletre, mire már azért is jogosítva hitte magát, mert 48-ban s 61-ben is polgártársai bizalma hasonló működéssel megtisztelé. Bemutató aztán b. Eötvös József urat, ki az O F e s é g o arcképes nemz. zászlócskákkal diszített emelvényre felállva, elmondta politikai nézeteit, melyeknek főpontjait a következőkben foglaljuk össze: Beszéde első tételét annak fejtegetése képezi, hogy a viszony közöttünk s az osztrák tartományok között nem kielégítő. S ez éppen nem új jelenség. Negyedfél század, azon idő óta, hogy Magyarország koronája és sorsa Ausztriához van csatolva, — úgymond — mindig azt tapasztaljuk, hogy a kormány folytonosan megingatni törekedett „a birodalmi egység érdekében“ Magyarország pragmaticai önállóságát, a nemzet pedig abban fáradozik, hogy törvényes függetlenségét újabb meg újabb védsáncokkal vegye körül. Midőn Magyarország az önmegadóztatási joggal bírt, a kormány ebbeli törekvése oly intézkedésekben központosult, hogy Magyarország anyagi fejlődését a szomszéd örökös tartományokéhoz képest hátráltassa, s hazánkat azok szabad vásárpiacává tevén, az örökös tartományokat nagyobb adó elviselésére képesítse. Az angol gyarmatokon kívül nincs ily nagy országtömb, mely oly sok ideig más érdekében kormányoztatok volna. A közös ügyek Magyarország s az örökös tartományok között soha nem voltak határzott választóvonallal megjelölve, más részről pedig a gyakorlati állami élet soha sem felelt meg teljesen a törvényeknek, s innen következik, hogy midőn a 61 diki országgyűlés a tisztán személyi unió bizonyítására a törvényekre hivatkozott, ellenünk a történelemből idéztek tényeket. E viszszás helyzet hangos magyarázója állami életünk bajainak. Ezek elmellőztetésére nélkülözhetetlen eszköz,hogy Magyarország függetlensége, önállósága az 1791 dik évi X.t. c. alapján érvényesíttessék és szigorú határvonal legyen vonva a közös ügyek között. Szónok ezek folyamában a kiegyezés feltételeihez jut, s ezeket a következő három főpontban csoportosítja : „Először hogy a birodalomhoz való viszonyaink meghatározásánál mindenekelőtt azon elvet tartsuk fel, mely azoknak eddig is alapjául szolgált, és melyet az 1791-ks 10 dik törvénycikk ezen szavakban fejez ki, hogy noha az 1723-iki 1. és 2. cikkelyek értelmében Magyarországban s a hozzá kapcsolt részekben az utódi örökösödés ugyanazon fejedelmet illeti is, kit a többi országokban és tartományokban, s noha Magyarország és kapcsolt részei ennélfogva az örökösödés megállapított rendje szerint a felséges uralkodóház tartományaival elválaszthatlanul s feloszthatlanul bírandók . Magyarország mindazáltal a kapcsolt részekkel szabad ország és egész törvényes kormányformájára nézve, (ide értve minden kormányhatóságait) független, azaz semmi más országnak vagy népnek alatta nem áll, hanem saját önállással és alkotmánynyal bir! — A második feltétel az, hogy midőn alkotmányunk alapelveihez ragaszkodva, hazánknak törvényeken s nemzetközi szerződéseken alapuló önállását s önkormányzási jogát feltartjuk és Magyarország számára a birodalom közös ügyeiben éppen annyi befolyást követelünk, a mennyit arra a birodalom más részei gyakorolnak,soha azon összeköttetést se veszítsük szemünk elöl, melyben hazánk, fejedelmének egysége által a birodalom többi részeivel áll! — Ugyanazon törvények, melyek önállásunkat biztositják, elválaszthatlannak s feloszthatlannak rendelték ezen összeköttetést, s miután ez által hazánk jólléte és biztossága az összes birodalomnak hatalmi állásával válhatatlan kapcsolatban áll, saját érdekeink kívánják, hogy közös viszonyaink úgy rendeztessenek el, hogy ezáltal az összes birodalom jólléte és hatalmi állása csorbát ne szenvedjenek. A harmadik feltétel az, hogy a közöttük fenforgó kérdések megoldásánál azon meggyőződésből induljunk ki, miként, az kielégítő csak úgy lehet, s csak akkor számolhat állandóságra, ha az által az alkotmányos befolyás, melyet nemzetünk közügyeink elhatározására eddig gyakorolt, s melyet a fejedelem szava a birodalom minden népeinek biztosított, nem szokíttatik meg.“ Korunk — folytatja —• nem az elszakadás, hanem az egyesülés kora. De korunk egyszersmind a szabadság százada. A proconsulok ideje letelt. Magyarország tudja, érzi, hogy a körülte levő nagy államok között csak úgy tarthatja fenn a nemzeti önálló lételét, ha Ausztriához csatlakozik. De Magyarország teljesen biztosítani akarja törvényes jogait, hogy ezek alapján tudja, hogy a birodalom hatalmi állása egyszersmind az ő hatalmi állása is. Feladásunk nem a szétválás, hanem a törvények útján való összeforradás. Magyarország nem akar többé kártya lenni az európai hatalmasságok kezében, mint XIV. Lajos alatt, melyet azok alkalmas időben kijátszanak, s nem bánják, ha mégis ütik, csak nyerjenek vele. Magyarország nemcsak az örökös tartományok ellen, hanem az örökös tartományokkal együtt akarja magát biztosítani. S e biztosítás nem egyoldalúig fejedelmi jó akaratból, hanem mint az 1687-ki s 1723-diki monumentális törvénycikkek nemzeti fejedelem közös megegyezéséből nyerje lételét. A sept. 20-diki csász. manifestum a kiegyezés útjából a legnagyobb akadályt háríta el, midőn elismerte a népek jogérzületén alapuló jogfolytonosságot. E jogfolytonosságnak Lajtán innen és túl a népek megillethetlen palládiuma. S igy jut szónok 1848 hoz, vagyis az 1848- diki törvények revisiójához. Ezek oly kincsei a nemzetnek, hogy azon esetben ha nem volnának, szónok azt hiszi , hogy újabb 1848-diki catastropha történnék, miszerint létesüljenek. A 48 diki törvényekben foglalt elvek, melyek csak az 1791 diki t. c.-ben megállapított nemzeti önállóság szabatosabb meghatározásai, érinthetlenek. Mi a 48-i törv. által életbeléptetett, ministeriális rendszert illeti,szónok kegyelettel hajol meg azok törekvése előtt, kik a 48 előtti kormányformához ragaszkodnak, méltányolja a parlamentarisministerialis alakban rejlő nagyobb centralisatio ellen felhozott okokat, de azt hiszi, hogy a megyék a jogegyenlőség elve szerint már nem újíthatók meg az előbbi alkotmányvédő szervezetben, s hangsúlyoztatja a modern divatos államtani eszméket , melyek mindenütt a Parlamentarismus felé hajolnak. A kor, a viszonyok 48 óta azonban sokat változtak s igy a 48 iki törvények sok részleteinek revisióját nemcsak kívánatosnak, hanem elengedhetetlennek tartja. És pedig annál is inkább, miután a közös pénz-, közös had , kül- és kereskedelmi ügyben Magyarország befolyását nem látja a 48 diki törvények által elegendőleg biztosítva. Szónok végül ismét s ismét kiemeli, hogy az örökös tartományok alkotmányossága, mint a magunk alkotmányosságának biztosítása, gondjaink tárgyát kell hogy képezze, és pedig annál is inkább, miután a kiegyezés csak úgy lehet tartós, ha mind a két fél megelégedésén létesült, s beszédét, melyet több helyütt megéljeneztek, azzal fejezi be, hogy pillantást vet a viszonyokra, melyek a kiegyezés létesülésének jelenleg kedvezők. Ezek közé sorozza a német egység kérdését is, mely szerinte csak úgy oldathatik meg, ha Magyarország Ausztriával s a német szövetséghez tartozó örökös tartományokkal teljesen kiegyezett. A nemzetiségi kérdést nem érintette.— Természetesen senki sem hitte, hogy K. Eötvös másként beszéljen, mint ahogy beszélt. Reméljük, hogy az országgyűlésen a nemes báró ismert elméletei kisebbségben lesznek. — A budai második kerület választói egy küldöttségének Lónyay Menyhért kijelentette, hogy az itteni követ-jelöltséget nem szándékozik elfogadni, miután előbbi kerületében fog fellépni. S ez helyesen van így. A legtermészetesb eljárás, hogy minden hely saját érdekeivel leginkább összerokonodtak közül válaszsza képviselőit, így igen helyeseljük a „P. Lloyd“ megjegyzését, melyben a pesti Lipótváros számára kereskedőt ajánlt képviselőül. A fővárosnak ez ipari kereskedelem képviseltetésére annál is inkább különös figyelmet kellene fordítani, miután vidékről úgy sem várhatók ez érdekek számára tüzetes képviselők. Az érintett budai kerület választói különben szintén tegnap tartottak a „fácánnál“ értekezletet, melyről legközelebb. — Arad szab. kir. városa részéről múlt hó 30 dikán tartatott meg az 1861-diki városi képviselők közgyűlése a központi választmány megválasztása végett, mely gyűlésen Weisz Károly ez időbeli polgármester elnökölt. Az országgyűlést összehívó kir. levél s a főtárnokmester leiratának felolvastatása után Csemegi Károly, amint ez a bizalmas értekezleten megállapíttatott, indítványt ten, hogy a képviselő testület a cselekvési kört vállalja ugyan el, de óvás mellett, melylyel saját álláspontját igazolja. Ez óvás felolvastatott s elfogadva jön. Erre aztán a központi választmány a 61-diki képviselőkből Török Gábor 61-diki polgármester elnöklete alatt megalakult, a helyettes elnököt és jegyzőt a központi választmány maga választja. A jelen volt vál.tagok azonnal letették az esküt. — Debrecenben zászlók tűzettek ki, melyeken Patay Istvánt s Tisza Kálmánt éltetik mint országgyűlési képviselőket. _Nógrádból közöltük már gr. Forgách Antal főispán exéjának programmszerű beköszöntő beszédét. Ide igtatjuk most Pongrác Károly első alispánnak e beköszöntésremondott beszédét, mely következő : „Nagyméltóságu gróf, főispán ur, kegyelmes Uram! Magasztos érzések dagasztják minden jó honpolgár kebelét, midőn tetszhalottas hazánknak a törvény és alkotmányosság határi közti újra ébredését közel láthatáron, mintegy hajnalcsillagként feltűnve, örömkényes szemekkel látjuk. A császári királyi Apostoli Felsége legkegyelmesebb urunk s királyunk hű Magyarországának sorsát atyailag felkarolva, mintegy üdvözítőként széjjel küldi hazánkba apostolait, a király bölcs atyáskodását,honi törvényeink iránti legkegyelmesebb hajlamát, s ebből bizton remélhető hazánk új ébredését hirdetendőket, mintegy mondva: menjetek szeretett nemzetem közé, és hirdessétek a béke, egyetértés és törvényesség evangéliumát! Nemzetünk e rég óhajtott apostolai közt nagyméltóságod méltó helyét elfoglalva, nekünk jutott a szerencse, excellentiád mélyen tisztelt személyében nemcsak megyénk főispánját, s a haza közjavára törekvők hiv vezérét, de mi köztünk számtalanok keblét édes örömre gerjeszti, egyszersmind köztiszteletünket és őszinte szeretetünket bíró megyebeli honfitársunkat tisztelhetnünk. Itt e megyébe, hol a gácsi sasfészekben elhunyt szülei kora szép reményeiktől környezve excellentiás bölcsője ringattatott, hol a felserdült fiú lepelt nem ismert nyílt jellemével, nyájas előzékenységével, és viszonyosságot követelő őszinte barátságával tisztelői nagy számából baráti hervadhatatlan koszorút fűzött magának, s kora előhaladtával megyénk köztiszteletü táblabirája lévén , köz tanácskozásainkat bölcs tapintatu javallatival folytonosan támogatta, s végre országunk fökormányára meghiva, onnét is megyénk, és annak egyes lakosai irányában kegyeit folytonosan tanúsítva, szóval s lélekkel nógrádinak beismertetett, ott jelenleg a haza és király, e két egymástól elvárhatatlan palladium javára működni, bennünket az egyetértés nyomán törvényeinknek tiszteletben való tartására buzdítani, és vészteljes habok hányta, s majdnem iránytűjét vesztett hajónknak kívánt biztos tévébe való bevezetésén híven fáradozni jutott Excellentiádnak magasztos polgári feladatul. Tiszteletteljesen üdvözlöm excellentiádat a jelenlegi tisztikar nevében e magasztos működési téren, hol addig is, migyen nemzetünk bölcsei a törvényhozás útján rendelkezenének, excellentiád hazánk üdvére irányzott intézkedéseinek és rendeleteinek hiv támogatóira és végrehajtóira bennünk bizton számíthat. Meg vagyunk győződve, hogy amirgod hazánk főkorlátnoka e kegyelmességének elveit osztva, e megyei élet mezején netalán fellelendő jó véleményt kegyelettel ápolandja, és viszont, a netalán itt-ott tenyésző dudvát erélyes kezekkel kiirtva, ez által is e megye köztiszteletét maga számára szilárditandja, mert a bölcs tapintatu, igazságos és erélyes megyei főkormányzónak kivétel nélkül kiki bemutatandja hódoló tiszteletét. A Mindenható koszoruzza excellentiád működését legkedvezőbb eredménynyel, s termeinket ékesítő őseink szelleme lengje körül amltgodat, a késő maradéknak hirdetendő, hogy a haza és király iránti szeretetben dicső Forgách-nemzetségnek méltó sarjadéka excellentiád mélyen tisztelt személyében ébredező hazánkat, mint annak méltó és háladatos fia, híven ápolta, gyámolitotta és szilárdította. De mélyen tisztelt megyei közönség, hogy hazánk javára irányozott e szent cél bizton elérhető lehessen, szükség, hogy e nemzeti műhöz, mint annak lelkes napszámosai egyesült erővel és ernyedetlen erélyességgel járuljunk, és midőn e cs. kir. apostoli Felsége legkegyelmesebb urunk s királyunk dicsőn uralkodott nagyatyjának jelmondatát „justitia regnorum fundamentum“ hazánk jelenlegi állapotára legkegyelmesebben alkalmazni kegyeskedik, e dicső példát követve, kell, hogy mi ő Felsége, dicső királyunk jelmondatát magunkévá téve, „viribus unitis“ törekedjünk hazánk jövőjének szilárdítására, és igy nemesen leküzdve mind azon keserű érzéseket, melyek jövőnk alakításában gátul szolgálhatnának, roskadjanak le tisztelt megyei közönség ama gyászfalak, melyek jelenleg a polgárt polgártársától oly szomorún elszigetelték. Van e világrésznek egy terjedt birodalma, hol a zsarnokság a gondolatot majdan és érzéseket rabbilincsben tartja, és mégis ezen ország polgára egy kitűnő szabadságban részesül, tudniillik, húsvét napján jogosítva van bármely előtaláltját testvérileg átölelve, csókkal illetni, azon üdvözlő szavak kíséretében: „Urunk üdvözítőnk feltámadt.“ — Vonjunk jelen helyzetünkre hasonlatosságot, teremtsünk magunknak feltámadási nemzeti ünnepet, és testvérileg egymáshoz közeledve, nyújtsunk egymásnak őszinte kibékülési jobbokat, mert bennünket üdvözítő szeretett hazánk új feltámadásnak indul , ily kölcsönös bizodalom és testvéries egyetértés igazolandja ama nagy jelentésű szavakat „ól magyar, áll Buda még!“ ily kölcsönös bizodalom és testvéries egyet értésnek szülöttje leend ama közfohász, mely hazánk négy folyama partjain minden kebelből kifakadva, azt a Kárpátok bércei híven viszhangozandják: éljen a szeretett haza; éljen annak dicsőn uralkodó, felettünk atyáskodó, igazságos királya, s éljenek dicsőségét hirdető, atyáskodását támogató, s törvényes igazságosságot végrehajtó apostolai és ezek közt kitűnőn a mi mélyen tisztelt és szeretett főispánunk excellentiája éljen! — (Kubinyi Radó) főispán ő magának meghivó levele Gömör és Kishont t. e. megyék közönség