Pesti Hírnök, 1865. október (6. évfolyam, 225-250. szám)

1865-10-02 / 225. szám

formáknak kell absolute azon okoknak lenni, hanem a szellem kell, hogy egy és ugyan­az legyen. Kiválólag még azon bizodalmunkat fejezzük ki, hogy az országgyűlések közreműködése, valamint a közös ügyekre nézve a közös orgánumé, melyet az oktoberi diploma ünnepélyesen kimondott és biztosí­tott, továbbra is fentartatik. E közreműködés in­thesi ahhoz tartozik, mit a diplomában változhatlannak tekintünk, mihez ragaszkodnunk kell, és mihez tett­­leg fogunk is r­agaszkodni.“ Municipalis mozgalmait Pest, oct. 2. — A pestvárosi képviselők múlt szomba­ti értekezletében, melyen Rottenbiller Lipót főpolgármester elnökölt, a magyar kormány élén álló férfiak iránt egyhangúlag bizalom szavaztatott. A kö­vetválasztásokra vonatkozólag, miután jelenleg vá­lasztott bel tanács nem létezik, egyik képviselő azon indítványnyal lépett fel, hogy az egész 1861-dik évi tisztikar hivattassék meg ad hoc, de az indítvány ha­­tárzottan elvettetett s az lett elfogadva, hogy a köz­gyűlésre a 61-diki tisztviselők közül csak azok hi­vatnak meg, kik a hatóságot jelenleg is szolgálják. Az öt vár.­kerület az öt városrész szerint állapíttatott meg, a kültelki lakók a Ferenc­­i Lipótvároshoz csatoltatnak. A követválasztási érte­kezletekre a belvárosi képviselőket dr. Havas Ignác, a lipótvárosiakat Némethi János, a terézvárosiakat Balassa István, a józsefvárosiakat Gschwindt Mihály, a ferencvárosiakat pedig Morócz István és Petrinyi Tamás hívják össze. — A pestvárosi közgyűlés holnap kedden d. e. 9 órakor tartatik a tanácsteremben. — Budavárosa eddigi főpolgármestere Pau­lo­v­i­c­s László ez állásában továbbra is megerő­síttetett, s tárnok­i excja által a képviselők választá­sa iránti teendőkkel is megbizatott. — A választandó képviselők qyartását a „Pesti Napló“ a következő pontokban foglalaja össze : 1. Helytelen volna a választásoknál a jelölteket akár az 1848 előtti és 1848-iki, akár pedig csupán az 1861-iki pártállás szerint ítélni. Csak politikai hit­vallása megüsse azon mértéket, melyet az államjogi kérdésben a pragmatica sanctio, s a részletekben az 1848-ban megállapított átalános elvek kiszabnak, s a jelölt az egyetlen nagy nemzeti párthoz tatozik. 2. Helytelen csak azért választani egy-egy ke­rületben ismét ugyanazon régi pártbeli képviselőt, mivel a múlt ország­gyűlésen is ilyen választatott. Az 1865-iki országgyűlés helyzete és tanácskozásainak tárgya más nemű lévén, nem állhat meg a f­o­l­y­­tonosság azon elve, melynek 1861-ben volt ér­telme, mert a legkisebb részletekben is ki akarák mutatni akkor az 1848-hoz való ragaszkodást. Nem lenne értelme, kivált az országgyűlés tárgyában , ily demon­stratiónak. 3. Az 1865-iki országgyűlésen inkább kárt, mint hasznot tennének oly képviselők, kik erélyes óvások, elmés replicázó tehetség és a dictió szépsége által tűnnek ki; több kárt mint hasznot tesznek azok, kiknél nyilvánvaló a szerepelni és feltűnni vágyás, kik szónoklataikban hirdetik ugyan a hazafiságot, de annyi önfeláldozásra nem képesek, hogy a szónoki viszketegnek ellenálljanak, midőn a tárgy meg nem kívánja. Az ilyenek nemcsak az időt vesztegettetik, hanem képesek személyes dicsvágyuk érdekében kockáztatni a legfontosabb közügyeket. 4. Positív, komoly férfiakra van szükség, kik tanulmány és tapasztalás által képesítve vannak nem­csak a nyilvános ülésekben szónokolni, hanem a bi­zottságokban alapos véleményt adni, a­kik a nyil­vános ülések coulissái mögött nem cselszövényeket űznek, hanem képesek egyes kérdésekben tanulmányt tenni, munkálatokat készíteni, és javaslatokat, kérdé­seket formulázni. 5. Mindezen érdekekben óhajtandó, hogy ma­guknak a választásoknak a kerületek értelmisége ko­molyabb szint és irányt adjon , hogy ne legyenek azok nagy gyermekek játékává, sem pedig dulako­dássá. A választók közötti erősebb összetűzésnek ke­véssé lehet most helye, miután nincsenek élesen szembenálló pártok. Remény­ünk is lehet, hogy a vá­lasztások nyugodtabban fognak lefolyni, mint negy­ven év óta bármikor. (A „Pesti Napló“ e sorok kap­csában mindjárt többeket ajánl. Miután a „Napló“ így pártja szaporítására határozottan bizonyos­­egyének mellett kardoskodik , nem lenne-e ennek természetes következménye az, hogy egyúttal megjelöltessenek az [egyének, kiknek választása nem kívánatos ? —) — A pesti Józsefvárosban a követválasz­tási toborzások élénken folynak. Tegnap kis bal de­rbim is járt a józsefvárosban, éltetve E­r­k­ö v­y­t. Erkövy a választókhoz felhívást intézett, melyben a a sarkalatos pontokról politikai és nemzetgazdasági nézeteit terjeszti elő. Az utóbbiakat illetőleg az egye­sülési jog s a munka szabadságát, valamint a szabad kereskedés útjában álló akadályok elhárítását hangsú­­lyoztatván, a politikai kiegyenlítés alapjául ezeket állítja fel : 1. Szent István birodalmának területi ép­sége. 2. A nőági trónöröklés (pragmatica sanctio), az 1791-ki 10-ik és 12-ik, s az 1827-ki 3-ik törvénycik­kek értelmében hazánk a kapcsolt részekkel szabad ország és egész törvényes kormány formájára nézve, ide értve minden államhatóságait,független azaz sem­mi más országnak, vagy népnek alatta nem áll, és csak­is saját kormánya által, a fejedelem és törvény­­hozás megegyezésével szerzett törvények szerint kormányozandó. 3. A jogfolytonosság teljes elisme­rése. 4. A hazánk s a monarchia többi része közti ös­szeköttetésnél fogva, bizonyos közös érdekeknek a monarchia többi részeivel közös tárgyalása kikerül­­hetlenné válván,­­• ezen eljárásnál a monarchia két felének teljes egyenjogúsága elengedhetlen, s hazánk népeit a monarchia többi népeivel egyenlő befolyás s tökéletes viszonosság illeti meg. — Kőbánya, mely a ferencvárosi vár.­kerü­lethez tartozik mint hirlik, Horváth Károly mellett nyilatkozik. A Ferencvárosban is igen nagy a követ­választási mozgalom, szerte lobognak s zászlók Hor­váth s Rottenbiller neveivel. — Pest városa főkapitányának T­h­a­i­s­z Elek ma neveztetett ki, s holnap fogja átvenni hivatalát. — A budai első vál. kerület választóit tegnap d. u. a budai lövöldébe hívta volt meg Ráth Péter budai gyógyszerész, (b. Eötvös iskolatársa,­ hogy magánértekezleten hallgatnák meg a­­követ­jelölt, K. Eötvös József politikai hitvallomását. A budai választók meglehetős számmal gyűltek össze, a lövöldei teremben 200-nál többen voltunk együtt. Először is Ráth Péter szólalt fel, elnézést kérve pol­gártársaitól, hogy ő hívta össze őket az értekezletre, mire már azért is jogosítva hitte magát, mert 48-ban s 61-ben is polgártársai bizalma hasonló működéssel megtisztelé. Bemutató aztán b. Eötvös József urat, ki az O F e­­ s é g o arcképe­s nemz. zászlócs­kákkal diszített emelvényre felállva, elmondta politi­kai nézeteit, melyeknek főpontjait a következőkben foglaljuk össze: Beszéde első tételét annak fejtegetése képezi, hogy a viszony közöttünk s az osztrák tartományok között nem kielégítő. S ez éppen nem új jelen­ség. Negyedfél század, azon idő óta, hogy Magyar­­ország koronája és sorsa Ausztriához van csatolva, — úgymond — mindig azt tapasztaljuk, hogy a kor­mány folytonosan megingatni törekedett „a biro­dalmi egység érdekében“ Magyarország pragma­ticai önállóságát, a nemzet pedig abban fáradozik, hogy törvényes függetlenségét újabb meg újabb védsáncokkal vegye körül. Midőn Magyarország az önmegadóztatási joggal bírt, a kormány ebbeli törek­vése oly intézkedésekben központosult, hogy Ma­gyarország anyagi fejlődését a szomszéd örökös tar­tományokéhoz képest hátráltassa, s hazánkat azok szabad vásárpiacává tevén, az örökös tartományokat nagyobb adó elviselésére képesítse. Az angol gyar­matokon kívül nincs ily nagy országtömb, mely oly sok ideig más érdekében kormányoztatok volna. A közös ügyek Magyarország s az örökös tartományok között soha nem voltak határzott választó­vonallal megjelölve, más részről pedig a gyakorlati állami élet soha sem felelt meg teljesen a törvényeknek, s innen következik, hogy­ midőn a 61 diki országgyű­lés a tisztán személyi unió bizonyítására a törvé­nyekre hivatkozott, ellenünk a történelemből idéz­tek tényeket. E viszszás helyzet hangos magya­rázója állami életünk bajainak. Ezek elmellőztetésére nélkülözhetetlen eszköz,hogy Magyarország független­sége, önállósága az 1791 dik évi X.t. c. alapján érvé­nyesíttessék és szigorú határvonal legyen vonva a közös ügyek között. Szónok ezek folyamában a kiegyezés feltételei­hez jut, s ezeket a következő három főpontban cso­portosítja : „Először hogy a birodalomhoz­ való viszonyaink meghatározásánál mindenekelőtt azon elvet tartsuk fel, mely azoknak eddig is alapjául szolgált, és melyet az 1791-ks 10 dik törvénycikk ezen szavakban fejez ki, hogy noha az 1723-iki 1. és 2. cikkelyek értelmében Magyarországban s a hozzá kapcsolt részekben az utódi örökösödés ugyanazon fejedelmet illeti is, kit a többi országokban és tartományokban, s noha Ma­gyarország és kapcsolt részei ennélfogva az örökösö­dés megállapított rendje szerint a felséges uralkodó­ház tartományaival elválaszthatlanul s feloszthatlanul bírandók . Magyarország mindazál­­tal a kapcsolt részekkel szabad ország és egész törvényes kor­mányformájára nézve, (ide értve minden kormányhatóságait) függet­len, azaz sem­mi más országnak vagy népnek alatta nem áll, hanem saját önállással és alkotmány­nyal b­i­r! — A második feltétel az, hogy midőn alkotmá­nyunk alapelveihez ragaszkodva, hazánknak törvé­nyeken s nemzetközi szerződéseken alapuló önál­lását s önkormányzási jogát feltartjuk és Magyar­­ország számára a birodalom közös ügyeiben éppen annyi befolyást követelünk, a mennyit arra a bi­rodalom más részei gyakorolnak,soha azon összekötte­tést se veszítsük szemünk elöl, melyben hazánk, fe­jedelmének egysége által a birodalom többi részeivel áll! — Ugyanazon törvények, melyek önállásunkat biztositják, elválaszthatlannak s feloszthatlannak ren­delték ezen összeköttetést, s miután ez által hazánk jólléte és biztossága az összes birodalomnak hatalmi állásával válhatatlan kapcsolatban áll, saját érdeke­ink kívánják, hogy közös viszonyaink úgy rendeztes­­senek el, hogy ez­által az összes birodalom jólléte és hatalmi állása csorbát ne szenvedjenek. A harmadik feltétel az, hogy a közöttük fenfor­­gó kérdések megoldásánál azon meggyőződésből in­duljunk ki, miként, az kielégítő csak úgy lehet, s csak akkor számolhat állandóságra, ha az által az al­kotmányos befolyás, melyet nemzetünk közügyeink elhatározására eddig gyakorolt, s melyet a fejedelem szava a birodalom minden népeinek biztosított, nem szokíttatik meg.“ Korunk — folytatja —• nem az elszakadás, ha­nem az egyesülés kora. De korunk egyszersmind a szabadság százada. A proconsulok ideje letelt. Magyarország tudja, érzi, hogy a körülte levő nagy államok között csak úgy tarthatja fenn a nemzeti önálló lételét, ha Ausztriához csatlakozik. De Ma­gyarország teljesen biztosítani akarja törvényes jo­gait, hogy ezek alapján tudja, hogy a birodalom ha­talmi állása egyszersmind az ő hatalmi állása is. Fel­adásunk nem a szétválás, hanem a törvények útján való összeforradás. Magyarország nem akar többé kártya lenni az európai hatalmasságok kezében, mint XIV. Lajos alatt, melyet azok alkalmas időben ki­játszanak, s nem bánják, ha mégis ütik, csak nyerje­nek vele. Magyarország nemcsak az örökös tartomá­nyok ellen, hanem az örökös tartományokkal együtt akarja magát biztosítani. S e biztosítás nem egyolda­lúig fejedelmi jó akaratból, hanem mint az 1687-ki s 1723-diki monumentális törvénycikkek nemzet­i fejedelem közös megegyezéséből nyerje lételét. A sept. 20-diki csász. manifestum a kiegyezés útjából a legnagyobb akadályt háríta el, midőn elis­merte a népek jogérzületén alapuló jogfolyto­nosságot. E jogfolytonosságnak Lajtán innen és túl a népek megillethetlen palládiuma. S igy jut szónok 1848 hoz, vagyis az 1848- diki törvények revisiójához. Ezek oly kincsei a nem­zetnek, hogy azon esetben ha nem volnának, szónok azt hiszi , hogy újabb 1848-diki catastropha tör­ténnék, miszerint létesüljenek. A 48 diki törvények­ben foglalt elvek, melyek csak az 1791 diki t. c.-ben megállapított nemzeti önállóság szabatosabb meghatá­rozásai, érinthetlenek. Mi a 48-i törv. által életbelépte­tett, ministeriá­lis rendszert illeti,szónok kegyelettel ha­jol meg azok törekvése előtt, kik a 48 előtti kormány­formához ragaszkodnak, méltányolja a parlamentaris­­ministerialis alakban rejlő nagyobb centralisatio ellen felhozott okokat, de azt hiszi, hogy a megyék a j­o­g­­egyenlőség elve szerint már nem újíthatók meg az előbbi alkotmány­védő szervezetben, s hang­­súlyoztatja a modern divatos államtani eszmé­ket , melyek mindenütt a Parlamentarismus felé hajolnak. A kor, a viszonyok 48 óta azonban sokat vál­toztak s igy a 48 iki törvények sok részleteinek revisióját nemcsak kívánatosnak, hanem elengedhe­tetlennek tartja. És pedig annál is inkább, miután a közös pénz-, közös had , kül- és kereskedelmi ügy­ben Magyarország befolyását nem látja a 48 diki tör­vények által elegendőleg biztosítva. Szónok végül ismét s ismét kiemeli, hogy az örökös tartományok alkotmányossága, mint a magunk alkotmányosságá­nak biztosítása, gondjaink tárgyát kell hogy képez­ze, és pedig annál is inkább, miután a kiegyezés csak úgy lehet tartós, ha mind a két fél megelégedésén lé­tesült, s beszédét, melyet több helyütt megéljeneztek, azzal fejezi be, hogy pillantást vet a viszonyokra, melyek a kiegyezés létesülésének­ jelenleg kedvezők. Ezek közé sorozza a német egység kérdését is, mely szerinte csak úgy oldathatik meg, ha Magyar­­ország Ausztriával s a német szövetséghez tartozó örökös tartományokkal teljesen kiegyezett. A nem­zetiségi kérdést nem érintette.— Természetesen sen­ki sem hitte, hogy K. Eötvös másként beszéljen, mint a­hogy beszélt. Reméljük, hogy az országgyűlésen a nemes báró ismert elméletei kisebbségben lesznek. — A budai második kerület választói egy küldöttségének Lónyay Menyhért kijelen­tette, hogy az itteni követ-jelöltséget nem szándéko­zik elfogadni, miután előbbi kerületében fog fellépni. S ez helyesen van így. A legtermészetesb eljárás, hogy minden hely saját érdekeivel leginkább össze­­rokonodtak közül válaszsza képviselőit, így igen he­lyeseljük a „P. Lloyd“ megjegyzését, melyben a pesti Lipótváros számára kereskedőt ajánlt képviselőül. A fővárosnak ez ipar­i kereskede­lem képviseltetésére annál is inkább különös figyel­met kellene fordítani, miután vidékről úgy sem vár­hatók ez érdekek számára tüzetes képviselők. Az érintett budai kerület választói különben szintén teg­nap tartottak a „fácánnál“ értekezletet, melyről leg­közelebb. — Arad szab. kir. városa ré­széről múlt hó 30 dikán tartatott meg az 1861-diki városi képvise­lők közgyűlése a központi választmány megválasztá­sa végett, mely gyűlésen W­e­i­s­z Károly ez időbeli polgármester elnökölt. Az országgyűlést összehívó kir. levél s a főtárnokmester leiratának felolvastatása után Csemegi Károly, a­mint ez a bizalmas értekez­leten megállapíttatott, indítványt ten, hogy a képvi­selő testület a cselekvési kört vállalja ugyan el, de óvás mellett, melylyel saját álláspontját igazolja. Ez óvás felolvastatott s elfogadva jön. Erre aztán a köz­ponti választmány a 61-diki képviselőkből Török Gábor 61-diki polgármester elnöklete alatt megala­kult, a helyettes elnököt és jegyzőt a központi vá­lasztmány maga választja. A jelen volt­ vál.­tagok azonnal letették az esküt. — Debrecenben zászlók tűzettek ki, me­lyeken Patay Istvánt s Tisza Kálmánt éltetik mint országgyűlési képviselőket. _Nógrádból közöltük már gr. Forgách Antal főispán­­ exéjának programmszerű beköszöntő beszédét. Ide igtatjuk most Pongrác Károly első alispánnak e beköszöntésre­­mondott beszédét, mely következő : „Nagyméltóságu gróf, főispán ur, kegyelmes Uram! Magasztos érzések dagasztják minden jó hon­polgár kebelét, midőn tetszhalottas hazánknak a tör­vény és alkotmányosság határi közti újra ébredését közel láthatáron, mintegy hajnalcsillagként feltűnve, örömkényes szemekkel látjuk. A császári királyi Apostoli Felsége legkegyel­mesebb urunk s királyunk hű Magyarországának sor­sát atyailag felkarolva, mintegy üdvözítőként széjjel küldi hazánkba apostolait, a király bölcs atyáskodá­­sát,honi törvényeink iránti legkegyelmesebb hajlamát, s ebből bizton remélhető hazánk új ébredését hirde­­tendőket, mintegy mondva: menjetek szeretett nem­zetem közé, és hirdessétek a béke, egyetértés és tör­vényesség evangéliumát! Nemzetünk e rég óhajtott apostolai közt nagy­méltóságod méltó helyét elfoglalva, nekünk jutott a szerencse, excellentiád mélyen tisztelt személyében nemcsak megyénk főispánját, s a haza közjavára tö­rekvők hiv vezérét, de mi köztünk számtalanok keb­lét édes örömre gerjeszti, egyszersmind köztisztele­tünket és őszinte szeretetünket bíró megyebeli honfi­társunkat tisztelhetnünk. Itt e megyébe, hol a gácsi sasfészekben el­hunyt szülei kora szép reményeiktől környezve excellentiás bölcsője ringattatott, hol a felserdült fiú lepelt nem ismert nyílt jellemével, nyájas előzékeny­ségével, és viszonyosságot követelő őszinte barátságá­val tisztelői nagy számából baráti hervadhatatlan ko­szorút fűzött magának, s kora előhaladtával me­gyénk köztiszteletü táblabirája lévén , köz tanács­kozásainkat bölcs tapintatu javallatival folytonosan támogatta, s végre országunk fökormányára meghiva, onnét is megyénk, és annak egyes lakosai irányában kegyeit folytonosan tanúsítva, szóval s lélekkel nó­grádinak beismertetett, ott jelenleg a haza és király, e két egymástól elvárhatatlan palladium javára mű­ködni, bennünket az egyetértés nyomán törvényeink­nek tiszteletben való tartására buzdítani, és vésztel­jes habok hányta, s majdnem iránytűjét vesztett ha­jónknak kívánt biztos tévébe való bevezetésén híven fáradozni jutott Excellentiádnak magasztos polgári feladatul. Tiszteletteljesen üdvözlöm excellentiádat a je­lenlegi tisztikar nevében e magasztos működési té­ren, hol addig is, migyen nemzetünk bölcsei a tör­vényhozás útján rendelkezenének, excellentiád ha­zánk üdvére irányzott intézkedéseinek és rendeletei­nek hiv támogatóira és végrehajtóira bennünk biz­ton számíthat. Meg vagyunk győződve, hogy amirgod hazánk főkorlátnoka e kegyelmességének elveit osztva, e megyei élet mezején netalán fellelendő jó véleményt kegyelettel ápolandja, és viszont, a netalán itt-ott te­nyésző dudvát erélyes kezekkel kiirtva, ez által is e megye köztiszteletét maga számára szilárditandja, mert a bölcs tapintatu, igazságos és erélyes megyei főkormányzónak kivétel nélkül kiki bemutatandja hódoló tiszteletét. A Mindenható koszoruzza excellentiád műkö­dését legkedvezőbb eredménynyel, s termeinket éke­sítő őseink szelleme lengje körül amltgodat, a késő maradéknak hirdetendő, hogy a haza és király iránti szeretetben dicső Forgách-nemzetségnek méltó sar­jadéka excellentiád mélyen tisztelt személyében ébre­dező hazánkat, mint annak méltó és háladatos fia, híven ápolta, gyámolitotta és szilárdította. De mélyen tisztelt megyei közönség, hogy ha­zánk javára irányozott e szent cél bizton elérhető lehessen, szükség, hogy e nemzeti műhöz, mint an­nak lelkes napszámosai egyesült erővel és ernye­­detlen erélyességgel járuljunk, és midőn e cs. kir. apostoli Felsége legkegyelmesebb urunk s királyunk dicsőn uralkodott nagyatyjának jel­­mondatát „justi­­tia regnorum fundamentum“ hazánk jelenlegi álla­potára legkegyelmesebben alkalmazni kegyeske­dik, e dicső példát követve, kell, hogy mi ő Felsége, dicső királyunk jelmondatát magunkévá téve, „viri­bus unitis“ törekedjünk hazánk jövőjének szilárdítá­sára, és igy nemesen leküzdve mind azon keserű érzéseket, melyek jövőnk alakításában gátul szolgál­hatnának, roskadjanak le tisztelt megyei közönség ama gyász­falak, melyek jelenleg a polgárt polgártár­sától oly szomorún elszigetelték. Van e világrésznek egy terjedt birodalma, hol a zsarnokság a gondolatot majdan és érzéseket rab­bilincsben tartja, és még­is ezen ország polgára egy kitűnő szabadságban részesül, tudniillik, húsvét napján jogosítva van bármely előtaláltját testvérileg átölel­ve, csókkal illetni, azon üdvözlő szavak kíséretében: „Urunk üdvözítőnk feltámadt.“ — Vonjunk jelen helyzetünkre hasonlatosságot, teremtsünk magunk­nak feltámadási nemzeti ünnepet, és testvérileg egymáshoz közeledve, nyújtsunk egymásnak őszin­te kibékülési jobbokat, mert bennünket üdvözítő szeretett hazánk új feltámadásnak indul , ily köl­csönös bizodalom és testvéries egyetértés igazolandja ama nagy jelentésű szavakat „ól magyar, áll Buda még!“ ily kölcsönös bizodalom és testvéries egyet értésnek szülöttje leend ama közfohász, mely hazánk négy folyama partjain minden kebelből kifakadva, azt a Kárpátok bércei híven viszhangozandják: éljen a szeretett haza; éljen annak dicsőn uralkodó, felet­tünk atyáskodó, igazságos királya, s éljenek dicsősé­gét hirdető, atyáskodását támogató, s törvényes igazságosságot végrehajtó apostolai és ezek közt ki­tűnőn a mi mélyen tisztelt és szeretett főispánunk­­ excellentiája éljen! — (Kubinyi Radó) főispán ő magának meg­hivó levele Gömör és Kishont t. e. megyék közönség

Next