Pesti Hírnök, 1865. október (6. évfolyam, 225-250. szám)

1865-10-02 / 225. szám

géhez. A nemzet kifogástalan magatartása, és ama magas hazafiságból eredeti osztatlan bizalom, melylyel a törvényes állapotnak törvény­­hozás utjáni elrendezésére működő kormányt a nemzet istápolja, dúsan termeli gyümöl­cseiket. Ugyanis ö­cs. és apostoli királyi Felsége, atyai szivének azon élénk óhajtása által vezéreltetve, hogy a közjogi é­s kedvelt Magyarországának szellemi és anyagi jólétét érintő egyéb nagy fontosságú kérdések az összbirodalom életfeltételeinek komoly méltánylá­sa mellett, mielőbb törvényes megoldást nyerhesse­nek, folyó évi Szent-Mihály hó 17-én 14,462. szám alatt kelt legfelsőbb kegyelmes királyi leiratával a magyar országgyűlési folyó évi Kará­cson-hó 10 napjára szabad királyi Pest városába egy­­behivandónak, s követválasztásra nézve az 1861. évi Boldogasszony­­­ó 7-én kelt legmagasb elhatározással megállapított választási rendszabályt ezúttal is alkal­mazandónak elhatározván, e végből királyi legfőbb hatalma­­s hatóságánál fogva legkegyelmesebben meg­engedni méltoztatott, hogy az 1861. évi Szent-András hó 5-én kelt legfőbb elhatározata folytán feloszlatott megyei bizottmányok, az 1848. évi V. törvénycikk 7. §.-ban érintett közgyűlés helyettesité­­seül, a választó kerületek s központi választmány megalak­itása végett egybehivattassanak Midőn ezen legfőbb kegyelmes királyi paran­csolatnak hódolólag Gömör és Kishont törvényesen egyesült megyék közönségének 1860. dec. 19-én ala­kult bizottmányát folyó évi o­k­tó­be­r h­ó 5-é­nek reggeli 16órájára Ri­maszombatba a szabatosan kijelölt célra: t. i. a választ­ó­k­erületek s a közpon­ti választmány megalakítására bizalomteljesen egybehívnám, — hazafias örömmel és az eredmény azon megnyugtató remé­nyével teszem azt, melyre a nemes megye kö­zönségének minden egyéb tekinteten felül emelkedő hazafiságával párosult b­ö­l­c­s­e­­s­é­g­e — mely a politikai helyzet jelentőségének színvonalára emelkedni képes is akár is — oly mél­tán jogosít. — Maradván különös tisztelettel, Rima­szombatban, sept. 26-án 1865, a tekintetet nemes megyének alázatos s kész kötelességü szolgája : Kubinyi Radó, főispán. VEGYES HÍREK. Pest, oct. 2. // — Erzsébet császárné és királyné . Fe­l­­s­é­g­e m. hó 27 dikén a Kalksburg mellett bájos szép helyen fekvő „am rothen Stadel“, cimü vendég­lőt tisztelé meg régin, látogatásával.­­ Felsége csak egy udv. hölgy kíséretében jelent meg s d. e. 10 órától d. u. 2. óráig időzött ott. Sokáig sétált a kö­­zellevő erdőkben s ezután a vendéglőben reggelizett. — István főherceg ö cs. fensége több he­ti távolléte után, melyet Franzensbadban a fürdő­idényben töltött, a schauenburgi várkastélyba ismét visszatért. Ő cs. fensége egészségi állapotában tete­mes jobbulás állt be. — Károly Lajos főherceg ö cs. fensé­ge, hir szerint, a párisi világkiállítás alkalmából ala­kított bécsi központi bizottmány elnökének nevez­tetett ki. — Kriegsau ministeriális osztályfőnök az államministeriumban a cultus s közoktatás osztályát vette át. — (Uj horvát udv. cancellár.) A „Wanderer“ azon versiót jegyzi fel, hogy gr. Pejacsevics László lesz horvát udv. cancellár. — Bécsben azon hir terjedt el, hogy gr. Esz­te­rh­á­z­y Móric egyelőre gr. Bloome helyett, ki utó­léptetnék elő, gr. Mensdorffot helyettesítené, ha ez állásán nem maradna meg. E hirt bécsi illetékes kö­rökben, mint a „Presse“ írja, teljesen alaptalan­nak mondják. — Mexico számára Ausztriában új t­o­­b­o­r­z­á­s engedélyeztetett, de mint hallhatni, egye­dül az ausztriai-mexicói hadcsapatból kilépettek vagy elesettek helyeire. Az újra toborzandók száma nem haladná túl a 2000 et. — (Az ausztriai legújabb eseményekről) a „Mo­niteur“ esti lapja rövid, egészen tárgyilagos jelentést hoz, s azon gyanítását fejezi ki, hogy az ausztriai csá­szár népes nemzetiségi érzelmeit ki akarja elégíteni a nélkül, hogy valamely előbb helybenhagyott szabad­ságot visszavegyen. — V­ukovárrólm. hó 29-dikéről jelentik. A mai megyei közgyűlés a következő határzatokat hozta : Zajos zsiv­ók között köszönő-felirat fogadta­tott el Ő Felségéhez a manifestumért; az országgyűlés elé sérelmi panaszok fognak terjesztet­ni ; az udv. cancelláriai leirat által állásáról elmoz­­díttatott Kiriakovics alispán visszahe­lyeztetik. *** Vukovárról más lapoknak azt is távírják, hogy a szerb vajdaság felállításáért is kér­vény határoztatott el. (!) (A „Debatte“ sajtópöre) A „Debatte“ je­lenti, hogy ellene csakugyan sajtópör van indítva. A vádiratot már megkapá­s odt. 10-dike tűzetik ki a végtárgyalás határnapjául. A védlevélből következő­ket közli: A „Debatte“ 257. számában egy cikk je­lent meg e cim alatt „A kormány hét főbűne,“ mely izgatást foglal magában; helyesel némely törvényte­len tényeket s igy a bűnt. törv. 300. és 305. §-ának súlya alá esik. Az államügyészség a 305. §-os ellen elkövetett vétséget lát azon sorokban, melyekben a felkelést, sőt felségárulást szent jognak nevezi, s a magyar korona polgárainak alattvalói viszonyát a legitim császárhoz és királyhoz pusztán csak szerződé­si viszonynak állítja fel,erősítvén,hogy ha az egyik szer­ződő fél kötelezettségét nem teljesíti, a másik fel van mentve. Az izgatás és fondorkodás vádja azzal indokoltatik a vádlevélben, hogy a cikkíró, egy törvényt iszonyatosnak rajzol, s így gyalázás­­sal illeti azt; továbbá a korábbi államminiszer, mos­tani legfőbb törvényszéki elnök Schmerling úr ő excellentiájának hivatalos működése oly módon jel­lemeztetik, hogy ezen államférfi éppen már Jeloniával s a császár és birodalom ellen elkövetett hűség-meg­szegéssel vádoltatik, mint a­ki felségáruló módon a trón és monarchia legitim alapját megtámadta volna, s ezzel szenvedélyes modorban a cikkiró gyülölségre és megvetésre izgatott, minek következtében a bűnt. törv. könyv. 300-ik §-ának súlya alá esik. — A kereskedelmi s népgazdászati ministerium S­z­e­n­d­e­y Jánost, postaigatósági fogalmazót Kas­sán ugyanott postahivatali gondnokká nevezte ki. — A „Wiener Zig“ múlt szombati száma ren­deletet hoz, melylyel a f. é. sept. 16 -dikáról kelt legi. elhatározás nyomán, a galiciai, lodoméri s krakói ke­rületi hatóságok, mint a politikai közigazgatásban első fokú felsőbbségek megszüntettetnek. E rendelet f. é. oct. 31-én lép életbe. *** A küszöbön levő erdélyi or­szág­y­ű­­l­é­s­r­e román követekül M. D. a „G. Trans.“-ban Pap Ananiáut, Moga Jákobot és Hosszú Józsefet Kolozs-, dr. Ratiut, Móga Lászlót és Vlassa Illést Torda-, Boheczel Mihályt, Barbolovicsot és Pap Eleket Doboka-, Mán Gábort, Bikitut és Lemény Jó­zsefet pedig B.-Szolnok megyében szeretné candidati­­óba tétetni. A többi megyékre nézt — szerinte — az intelligentia s a clerus intézkedjék e tárgyban a leg­célszerűbben férfiaik kijelölésénél, nem vesztvén el szem elől azt, hogy az országgyűlés Kolozsvá­rott lesz. — B­é­c­s­b­e 1 azt írják a „Gr. Tgr“-nak, hogy ottani polgárkörökben arra készülnek, hogy Schmerling urnák ovatiót tegyenek. Mikor, mikép és hol, — az nem mondatik. — A múlt hó 17-ik és következő napjain R­i­­maszombatban b. Vay Miklós­­ excja el­nöklete alatt tartott egyházkerületi gyűlésről utólago­san csupán annyit tudósítást veszünk, hogy a tulaj­donképi tanácskozmány 18-án vette kezdetét, tisztán egyházi ügyek forogtak szőnyegen. Ebédet ismét a vá­ros adott 300 személyre, melyen jelen voltak a többek közt: Bernáth Zsigmond és Szentiványi Károly. Más­nap, azaz 19-én a jegyzőkönyv hitelesittetett. E na­pon délután b. Vay­y excja elutazott. *** A jövő országgyűlés elébe terjesztendő tör­vényjavaslatok készítésére az országos gazdasági egyesület kebeléből kinevezett választmányok, még e hó folytán megkezdik működéseiket. A vízjogi tör­vényjavaslat készítésével megbízott küldöttség tagjai: L­ó­n­y­a­y Menyhért elnöklete alatt, báró Orczy Béla, gróf Károlyi Sándor, Erkövy Adolf, Hollán Ernő, Szathmári Károly, a vadászat és halászati jog tár­gyában ugyancsak L­ó­n­y­a­y Menyhért elnöklete alatt: b. Wenckheim Béla, Bérczy Károly, b. Orczy Béla és Szathmári Károly; az erdőtörvény- javas­lat készítésével L­ó­n­y­a­y Gábor elnöklete alatt: Bei­­winkler Károly, Divald Adolf, Hajós József, Szathmá­ri Károly és Wagner Károly foglalkoznak, — végre az adó tárgyában kinevezett bizottmány tagjai L­ó­­n­y­ay Menyhért elnöklete alatt: báró Eötvös József Hajós József, Keleti Károly, Korizmics László, Som­­sich Pál, Szathmári Károly, Ürményi József, Wodiá­­ner Albert, gróf Zichy Ferenc, és gróf Zichy Nándor. *** (A helyesírás egyetemünkön.) A „Religió“­­ban olvassuk : „A pesti kath. kir. egyetem 1861/6 évi tanrendjében a helyesírás igy változik : a 3 ik lapon igy áll: „keresztény erkölcstan Palásthy Pál“, a 9. lapon pedig: „a keresztyén polgárisodáshoz való viszonyaikra Vámbéry Ármin.“ Ne mondja azután senki, hogy türelmetlenek vagyunk.“ — Almási Pál, ki a Karlsbadban töltött két hó után ismét Olmützbe megy vissza mint a „Nar. Lysty"-nek Bécsből írják, Prágában vagy Salz­burgban mindaddig lenne internálva, mig minden po­litikai vétkes számára nem adatik ki a legfelsőbb amnestia. *** (Szerencsétlenség.) Egy előkelő család sar­jadéka, D—1, kit a múlt napokban hoztak fel Pestre gymnasiumba, egy fegyvert véletlenül elsütött, mi­közben a fegyver szétpattant, s az ifjú annyira meg­sérült, hogy néhány órai szenvedés után meghalt. Szép reményekkel hozták fel Pestre, s ime most holttetemét viszik haza a családi Birboltba. *** (A d­a l a r e­s t­é l­y,­ melyet múlt szom­baton a pest-budai dalárda a lövöldében rendezett, igen fényesen sikerült. A dalárda szép szabatos dal előadásai után Balázs-Bognár Vilma assz. volt szives néhány népdalt s az Arditi-keringőt éne­kelni, s képzelhető, hogy mily zajos tetszést aratott. Az erre következett tánc víg kedv között hajnalig folyt. Az estélyen igen nagy számú közönség vett részt, a rendezés kitűnő volt.­­ Ugyan múlt szom­baton a budai dalárda is tartott dalestélyt a nép­színházban. A budai dalárda dalestélyei is mindig szépen szoktak sikerülni s igy bizonyára ezúttal sem történt kivétel. *­ Ruzsicska Ferenc orgonajátszó 72 éves korában múlt hó 26-dikán halt meg Bécsben. Ő fia volt Ruzsicska Vencel cs. kir. udvari orgonás­­nak, kit némelyek, mint tudva van, a Rákóczy-indu­­ló szerzőjének tartanak. Nemzeti Színház. Ma oct. 2-dikán adatik : „Menekültek.“ Dráma 5 fluban, nagy szemfényvesztői, a fölületes doctrinai­­reknek soha sem lesz ideálja. A népek, me­lyek adót fizetnek s katonáskodnak, azok ter­mészetesen máskép gondolkodnak. Anglia Európa jövendőjének tartaléktőkéje, miután a politikában az egoismus mindig elmarad­­h­atlan tényező lesz, mely a viszonyok szerint módosul. Íme az általános okok, hogy a római kérdés legújabb tárgyalásainál Angolország­ról senki sem beszél. Általában lehetetlennek tartatik, hogy Angolország bármily dologban mi nem a legközvetlenebbül érdekli, valamit tegyen, s különösen lehetetlen, hogy ez a római kérdésnél történjék. London és R­ó­m­a a művelt világ két metropolisa. Amaz az anyagi, emez az uralkodó vallási érdekek terén s a legutóbbi évtizedekben eléggé kitűnt, hogy Anglia legalább külsőleg mindig a legnagyobb tartózkodással járt a dics körül, mi Rómát köríti. Itt nem vonzza semmi sz­a­­badkereskedési tekintet. Franciaország Olaszországgal szemközt egyesegyedül áll, Cherbourg nem egyéb, mint egy nagy hazugság emléke, a calaisi csatorna nemcsak két birodalom, ha­nem két világnak is határa. S Napóleon is a római kérdés újabb szín­­rehozatalával nem szándékolt mást, mint is­mert régi csinyjai újabb kiadásában népe figyelmét a belügyi viszonyokról valamely szembetűnőbb kültárgyra irányozni. E célból bizonyosan körüljártatta az európai államo­kon tekintetét. Legközelebb lett volna Bel­gium, de erre nézve tanácsosabbnak hiszi bevárni a Gondviselés intézkedéseit. A ga­st­e­­­n­i conventiot Drouin de Lhuys meg Russel már úgy is vak töltésre használták fel, Ausztria bélregenerátiója tiszteletet parancsol, a porosz kormánynyal már hosszabb idő óta titkos szemhunyorgatás foly, az Angolország­­gali ölelkezéseknek pedig még nem telt el mézes k­etek. A gőz azonban mindinkább sű­rűsödni kezd. Párisban furcsa hírek járnak holmi épület­ megkoronázásáról, s journalisti­­cai verebek oly „vakmerők,“ hogy e tetőzet alatt már fészket raknak. A biztonsági szele­pet minden áron meg kellett nyitni — s ime feltámadt a római kérdés. A „France,“ mely mint piruló lányka szokott a legtöbbször bólingatni a „Moniteur“­­néne bölcs beszédeire, a „Moniteur“ kijelen­tése nyomán, hogy a franciák csakugyan el­hagyják Rómát, már azt is tudja, hogy e hó első napjaiban ez meg az az ezred vonul ki. S komolyan hozzá­teszi, hogy legkisebb két­ség sem forog fenn, miszerint csakugyan iga­zat beszél. Meglehet, bár azt senki sem tudja, hogy a másik kapun nem vonul-e be más ezred. Annyi bizonyos, hogy az ily beszédekre a calaisi csatornán túl kezeket dörzsölik s csal­fán mosolyognak „a hű szövetségesre.“ A pillanatban, melyben Ausztria követe megvál­toztatásában a római kérdésben némi tettle­ges föllépésre készül, megemlítendőnek tar­tottuk, hogy e kérdésre nézve Angol é­s Fran­ciaország között nincs semmi működési egy­­ség. ANGOLORSZÁG, London, sept. 27. A csatornás hajóhad a Bank­y öbölből enyhorgonyoz, hol a „Great Eastern“ is néhány napig időzött, mielőtt Va­­lenciából az amerikai­ távirda huzallal útnak indult Neufundlandba. Queenstownból mind­nap ágyúna­­szádok indulnak a tengerre azon amerikai hajó kéz­­rekerítése végett, mely állítólag a fenianok számára összevásárlott fegyverekkel terhelve útban van Iz­land felé. A sziget különböző részein ismét néhány gyanús egyén fogatott el : öten Killarneyben, ezek közt egy postatitkár, a koronaügyvéd egyik hivatal­noka, s egy ügyvédi titkár . Dungannonban egy ka­tona fogatott el. A rendőrség túlságos buzgalmában olykor túllépi jogkörét, s igazságtalanságokat követ el . Így a Galway mellett fekvő Tuamban tizenhat tekintélyes polgárt éjnek idején ágyaikból felvert, né­hányat közülök megvasalt, s félig felöltözötten, s álom­­ittassan mint valami juhnyájat hajtotta őket a rendőri laktanyába. Szerencséjük volt, hogy a békebíró gyor­san megjelent, azon megvizsgálta a vádat, s miután azt alaptalannak ismerte, a rendőri túlbuzgóság e vérta­núit visszabocsátotta aggódó családaikhoz. Hasonló jelenet adta elő magát Thum környékén. Egy dublini lelkészre, ki üdülési célból Connaughoba utazott, a rendőrség ráfogta, hogy körutat tesz a fenian mozga­­galom elősegítésére, s csak azon szerencsés véletlen, hogy Headfordban néhány előtte személyesen is­mert polgárokra hivatkozhatott,s szabadította őt ismét ki a constablerek körmei közül. E túlzott éberség dacá­ra az éventei hadgyakorlatok némely helyeken meg­szakadás nélkül folynak.­­ A kikötői hatóság Li­verpoolban vasárnap egy St. Nazaraiből érkező „Collina“ nevű csavargőzöst foglalt le, mivel a ka­pitány a hajón levő 120 tonna golyót és bombát állítólag fel nem jelentette. Később azonban kiderült, hogy a szóban forgó hadikészlet tettleg fel volt jelent­ve, és a kikötő­ hatóság által foganatba vett rendszabály csak a sz. nazaraie­i angol consul részéről érkezett jelentés következménye volt. A hajó ennélfogva is­mét felmentetett a zár alól, s terhét azóta a liverpooli raktárakba tette le.­­ Dublinban a feniánok egye­lőre háttérbe szorultak ; az izgatottság és feszültség csak akkor fog ismét megújulni, ha az elfogottak el­len a peres eljárás megkezdetik, s a kormány által el­­lenök összegyűjtött bizonylatok előterjesztetnek. Corkban a kereskedés és ipar súlyosan szenvedett az utóbbi mozgalmak alatt, a boltok üresek, a kéjuta­­zók nagy számban hagyják oda a várost, s azok is, kik még csak oda készültek, megváltoztatják úti ter­vüket. — A „Times“ most — mirabile dictu ! — a béke olajágával röpköd ide­s­tova Anglia és Amerika közt, s épületes homiliákat tart az őszin­te, szíves barátság mellett, csak mintha gyökeresen megfeledkezett volna az utolsó négy év alatt tör­téntekről. S e változott hangulat nemcsak vezér­cikkein ömlik el, hanem az Amerikából érkező tudósításokon is észrevehető. Levelezői most egé­szen más nótát dorombolnak, mint mikor Mackay urat csak azért küldötte „O u r S p e c i­a­l Cor­respondent“ rangjával és fizetésével (pedig a „Times“ hatalmasan fizet) az éjszaki államokba, hogy mindent feketének lásson, hogy Lincoln elnököt úgy ismertesse meg a világgal, mint ügyetlen, fonák il­­linoisi favágót, kinek voltakép csak két ballába van, s kinek egész szónoki tehetsége egy-két durva és esetlen élen adomából állott, hogy a szövetség tá­bornokait mint megannyi tokfilkót tüntesse fel, kiket akármely rokkant confoederált dobos csúffá képes tenni , s az éjszaki katonákat mint megannyi nyál­­szivü korcsokat, kiket a birkanyáj által támasztott porfelleg is megszalasztani képes; s hogy John­son urat, a minta-köztársaság alelnökét, mart. 4 kén úgy mutassa be a világnak, mint részeges barmot, Amerikát pedig, mint oly gyülevész elemek tanyáját, melyekből, tekintve a nép politikai, vallási, erkölcsi és társalmi sülyedettségét és a democratia termé­szetes életrevalótlanságát, csakis oly söpredék száll­hat a közélet felszínére, melynek csak ily Lincoln­ és Johnson féle politikai nullitások lehetnek képvi­selői. Ám, az idők nagyot változtak. A „Times“ régi levelezései igazság dolgá­ban tökéletesen egy színvonalon állottak jövendö­léseivel , melyek közül köztudatul még csak egyet­lenegy sem teljesült, s most a citylap annál buzgób­ban igyekszik jóvá tenni, mit négy évig nagyon is gonoszul tett, s békét és barátságot papol ott, hol ed­dig oly sürögve hintegette ki a viszály magvait. Leve­lezői, majd Philadelphiából, majd New­ Yorkból, majd Washingtonból mind e leyális szellemben írnak, s most már a confoederált hatóságoknak a szövetségi hadi­foglyok iránt követett ocsmány és kebellázító eljárása is lassanként a „Times“ hasábjain jut nap­világra. Ha szerencsés hangulatban van most a „Ti­mes“ az Egyesült­ Államok iránt, s szivének csak egy meleg óhajtása van, t. i. hogy Johnson elnök a mexicói császárságot ismerje el. Ezt a „Times“ nem­csak óhajtja, de reménye is, sőt a dolog természeté­nél fogva, s támaszkodva azon körülményre, hogy a mexicói ügyekbe való beavatkozásnak csak egy párt­­hive van a washingtoni cabinetben, t. i. Harlan úr, a belügyi titkár, nem is hiszi, hogy az elnök máskép cselekedhetnék. . Amerikában még mind­eddig nem sok hajlam mutatkozott a „Times“ tanácsait követni, s csak cso­dálni lehet, hogy oly vezérlap, mint a „Times“, mely a helyes értesülésnek oly gazdag eszközeivel bír, még nem tanulta meg Amerika történelméből azt, hogy a köztársaság végzeteire egyes kormánynak, elnöknek, vagy miniszereknek egyénileg vég­telenü­l csekély befolyása van, s hogy noha a kor­mány passiv ellentállása vagy inerziája gátat vethet egy ideig az árnak, és lassíthatja a fejleményeket, a közvélemény, a nemzeti meggyőződés utóbb is utat tör magának, s diadalmasan ront előre. A Monroe­­tan nem olyasmi, a­mit egy angol lap, vagy Nagy- Brittania öszszes hatalma kiverhetne az amerikaiak fejéből. A washingtoni cabinetben nem is arról volt szó, elismertessék-e M­iksa császár az Egyes­ült­ ál­lamok által vagy ne; hanem arról, támogattassék-e Juarez ezentúl is, mire Seward úr válasza az volt, hogy Juarezt alattomosan támogatni az Egyesült­ álla­mok méltóságához nem illik, nyíltan támogatni pedig nem ildomos. Maga az elnök a csiklandós kérdést a jövő congressusnak tartotta fenn, de a mexicói­ csá­­szárság elismeréséről, míg az idegen zsoldosok onnan el nem távolittatnak, s az új birodalom be nem bizo­nyítja, hogy saját emberségéből is el tud élni, még eddig szó sem volt, s az amerikai nép egyhangú vé­leményével szemközt nem is lehetett. POLITIKAI HELYZET. Pest, oct. 2. Rousseaunak sok rendbeli csalódásai kö­zött nem a legutolsó az, melylyel Anglia közeli bukását megjövendölhetni hitte. A charmettesi bölcsész, kiről Voltaire egyszer azt jegyezte meg, hogy oly szépen tudja bebi­zonyítani, mennyivel jobbak az embereknél az állatok, hogy szintén kedvünk kerekedik négy­kézláb járni, undorral fordult el ama szerinte természetellenes politikától, melynek az ő­­korában Angliában már felsar­­jadztak csirái s melynek követésében a szi­getország oly roppantul meggazdagodott. Anglia viszonyát értjük a külfölddel szemközt. Lengyelország s Dánia hangos bi­zonyságot tehetnek a mellett, hogy mily sokat ér John Bull rokonszenve. Olaszország többet mondhat. Pénzt, hadsereget küldött neki? Nem, de elküldte bibliáit s papjait. Az út, melyet Angolország külügyi poli­tikája követ, érzelgős politikusok, a század OLASZORSZÁG. Turin, sept. 23. A teg­napi nap, mely oly szépen kezdődött, nem folyhatott le csendháborítás nélkül. Egy csoport utcai gyerkőc, kiknek élén néhány gyanús arcú egyén mutatkozott este felé Garibaldit éltetve bejárták a város utcáit, köveket dobtak az ablakokba, s vasbotjaikkal a házkapukon dörömböztek. A tömeg folyvást na­gyobbodott, s előbb a Carlo-tér, később a Ghetto fe­lé vonult, ily kiáltást hallatva: „A zászlókat akar­juk !“ Egy polgár, ki a lázongókat megnyugtatni tö­rekedett, tőrrel agyonszúratott. Egy nő s egy fiatal izraelita könnyen megsebesültek. A csapat erre foly­vást éltetvén Garibaldit, visszatért a Carlo-térre, hol beszédek tartottak, s onnan a questurára A nemzet­őrség 12 egyént fogott el, kivétel nélkül 12—18 éves rongyos öltözetű ifjoncokat. A Solterino téren 100— 150 egyénből álló hasonló csapat a Garibaldi­­hymnust énekelte. A zavargás éjfélig tartott. Andrea bibornok mint tudva van, levél útján fordult Thivataltársaihoz. Ebben azon állás felett nyilatkozik, melyet Rómával szemben elfoglal. Kijelenti, hogy nem ő Szentségével, hanem az állam­titkárral áll meghasonlásban. Az olasz kérdést illető­leg Ausztria ellenségének mutatkozik, és Rómának a kiegyezkedést tanácsolja Olaszországgal. E kiegyez­kedés esetleges feltételeiről azonban mélyen hallgat, ennek fejtegetését későbbi időkre tartván fenn. Végre megígéri, hogy visszatér Rómába, mihelyt egészség© megengedi. Politikai vitatkozásra e levél még az olasz lapoknak sem nyújt elég anyagot. Andrea bíbor­nok még érzületrokonai előtt is excentricus jellemnek tekint­­ik, ki azzal kecsegtette magát, hogy egykor pápának fog megválasztatni. FRANCIAORSZÁG. P­á­r­i­s, sept. 27. Az esti „Moniteur“ ma ismét heti szemléjét teszi közzé. Először is az Izlandban felfedezett fenian mozgalom­ról szólván megjegyzi, hogy az izlandi papság, mely minden előbbi kísérletekben oly élénk részt vett, idegenkedik ez összeesküvéstől, és kárhoztatja annak vallási és politikai irányzatait. A „Moniteur“ erre az olasz ügyekre tér át: „Olaszországban — mondja a lap — közeledik az általános választások időpontja. A September 7-diki királyi határozat feloszlatta a ka­

Next