Pesti Hírnök, 1865. október (6. évfolyam, 225-250. szám)
1865-10-02 / 225. szám
géhez. A nemzet kifogástalan magatartása, és ama magas hazafiságból eredeti osztatlan bizalom, melylyel a törvényes állapotnak törvényhozás utjáni elrendezésére működő kormányt a nemzet istápolja, dúsan termeli gyümölcseiket. Ugyanis öcs. és apostoli királyi Felsége, atyai szivének azon élénk óhajtása által vezéreltetve, hogy a közjogi és kedvelt Magyarországának szellemi és anyagi jólétét érintő egyéb nagy fontosságú kérdések az összbirodalom életfeltételeinek komoly méltánylása mellett, mielőbb törvényes megoldást nyerhessenek, folyó évi Szent-Mihály hó 17-én 14,462. szám alatt kelt legfelsőbb kegyelmes királyi leiratával a magyar országgyűlési folyó évi Karácson-hó 10 napjára szabad királyi Pest városába egybehivandónak, s követválasztásra nézve az 1861. évi Boldogasszonyó 7-én kelt legmagasb elhatározással megállapított választási rendszabályt ezúttal is alkalmazandónak elhatározván, e végből királyi legfőbb hatalmas hatóságánál fogva legkegyelmesebben megengedni méltoztatott, hogy az 1861. évi Szent-András hó 5-én kelt legfőbb elhatározata folytán feloszlatott megyei bizottmányok, az 1848. évi V. törvénycikk 7. §.-ban érintett közgyűlés helyettesitéseül, a választó kerületek s központi választmány megalakitása végett egybehivattassanak Midőn ezen legfőbb kegyelmes királyi parancsolatnak hódolólag Gömör és Kishont törvényesen egyesült megyék közönségének 1860. dec. 19-én alakult bizottmányát folyó évi október hó 5-ének reggeli 16órájára Rimaszombatba a szabatosan kijelölt célra: t. i. a választókerületek s a központi választmány megalakítására bizalomteljesen egybehívnám, — hazafias örömmel és az eredmény azon megnyugtató reményével teszem azt, melyre a nemes megye közönségének minden egyéb tekinteten felül emelkedő hazafiságával párosult bölcsesége — mely a politikai helyzet jelentőségének színvonalára emelkedni képes is akár is — oly méltán jogosít. — Maradván különös tisztelettel, Rimaszombatban, sept. 26-án 1865, a tekintetet nemes megyének alázatos s kész kötelességü szolgája : Kubinyi Radó, főispán. VEGYES HÍREK. Pest, oct. 2. // — Erzsébet császárné és királyné . Felsége m. hó 27 dikén a Kalksburg mellett bájos szép helyen fekvő „am rothen Stadel“, cimü vendéglőt tisztelé meg régin, látogatásával. Felsége csak egy udv. hölgy kíséretében jelent meg s d. e. 10 órától d. u. 2. óráig időzött ott. Sokáig sétált a közellevő erdőkben s ezután a vendéglőben reggelizett. — István főherceg ö cs. fensége több heti távolléte után, melyet Franzensbadban a fürdőidényben töltött, a schauenburgi várkastélyba ismét visszatért. Ő cs. fensége egészségi állapotában tetemes jobbulás állt be. — Károly Lajos főherceg ö cs. fensége, hir szerint, a párisi világkiállítás alkalmából alakított bécsi központi bizottmány elnökének neveztetett ki. — Kriegsau ministeriális osztályfőnök az államministeriumban a cultus s közoktatás osztályát vette át. — (Uj horvát udv. cancellár.) A „Wanderer“ azon versiót jegyzi fel, hogy gr. Pejacsevics László lesz horvát udv. cancellár. — Bécsben azon hir terjedt el, hogy gr. Eszterházy Móric egyelőre gr. Bloome helyett, ki utóléptetnék elő, gr. Mensdorffot helyettesítené, ha ez állásán nem maradna meg. E hirt bécsi illetékes körökben, mint a „Presse“ írja, teljesen alaptalannak mondják. — Mexico számára Ausztriában új toborzás engedélyeztetett, de mint hallhatni, egyedül az ausztriai-mexicói hadcsapatból kilépettek vagy elesettek helyeire. Az újra toborzandók száma nem haladná túl a 2000 et. — (Az ausztriai legújabb eseményekről) a „Moniteur“ esti lapja rövid, egészen tárgyilagos jelentést hoz, s azon gyanítását fejezi ki, hogy az ausztriai császár népes nemzetiségi érzelmeit ki akarja elégíteni a nélkül, hogy valamely előbb helybenhagyott szabadságot visszavegyen. — Vukovárrólm. hó 29-dikéről jelentik. A mai megyei közgyűlés a következő határzatokat hozta : Zajos zsivók között köszönő-felirat fogadtatott el Ő Felségéhez a manifestumért; az országgyűlés elé sérelmi panaszok fognak terjesztetni ; az udv. cancelláriai leirat által állásáról elmozdíttatott Kiriakovics alispán visszahelyeztetik. *** Vukovárról más lapoknak azt is távírják, hogy a szerb vajdaság felállításáért is kérvény határoztatott el. (!) (A „Debatte“ sajtópöre) A „Debatte“ jelenti, hogy ellene csakugyan sajtópör van indítva. A vádiratot már megkapás odt. 10-dike tűzetik ki a végtárgyalás határnapjául. A védlevélből következőket közli: A „Debatte“ 257. számában egy cikk jelent meg e cim alatt „A kormány hét főbűne,“ mely izgatást foglal magában; helyesel némely törvénytelen tényeket s igy a bűnt. törv. 300. és 305. §-ának súlya alá esik. Az államügyészség a 305. §-os ellen elkövetett vétséget lát azon sorokban, melyekben a felkelést, sőt felségárulást szent jognak nevezi, s a magyar korona polgárainak alattvalói viszonyát a legitim császárhoz és királyhoz pusztán csak szerződési viszonynak állítja fel,erősítvén,hogy ha az egyik szerződő fél kötelezettségét nem teljesíti, a másik fel van mentve. Az izgatás és fondorkodás vádja azzal indokoltatik a vádlevélben, hogy a cikkíró, egy törvényt iszonyatosnak rajzol, s így gyalázással illeti azt; továbbá a korábbi államminiszer, mostani legfőbb törvényszéki elnök Schmerling úr ő excellentiájának hivatalos működése oly módon jellemeztetik, hogy ezen államférfi éppen már Jeloniával s a császár és birodalom ellen elkövetett hűség-megszegéssel vádoltatik, mint aki felségáruló módon a trón és monarchia legitim alapját megtámadta volna, s ezzel szenvedélyes modorban a cikkiró gyülölségre és megvetésre izgatott, minek következtében a bűnt. törv. könyv. 300-ik §-ának súlya alá esik. — A kereskedelmi s népgazdászati ministerium Szendey Jánost, postaigatósági fogalmazót Kassán ugyanott postahivatali gondnokká nevezte ki. — A „Wiener Zig“ múlt szombati száma rendeletet hoz, melylyel a f. é. sept. 16 -dikáról kelt legi. elhatározás nyomán, a galiciai, lodoméri s krakói kerületi hatóságok, mint a politikai közigazgatásban első fokú felsőbbségek megszüntettetnek. E rendelet f. é. oct. 31-én lép életbe. *** A küszöbön levő erdélyi országyűlésre román követekül M. D. a „G. Trans.“-ban Pap Ananiáut, Moga Jákobot és Hosszú Józsefet Kolozs-, dr. Ratiut, Móga Lászlót és Vlassa Illést Torda-, Boheczel Mihályt, Barbolovicsot és Pap Eleket Doboka-, Mán Gábort, Bikitut és Lemény Józsefet pedig B.-Szolnok megyében szeretné candidatióba tétetni. A többi megyékre nézt — szerinte — az intelligentia s a clerus intézkedjék e tárgyban a legcélszerűbben férfiaik kijelölésénél, nem vesztvén el szem elől azt, hogy az országgyűlés Kolozsvárott lesz. — Bécsbe 1 azt írják a „Gr. Tgr“-nak, hogy ottani polgárkörökben arra készülnek, hogy Schmerling urnák ovatiót tegyenek. Mikor, mikép és hol, — az nem mondatik. — A múlt hó 17-ik és következő napjain Rimaszombatban b. Vay Miklós excja elnöklete alatt tartott egyházkerületi gyűlésről utólagosan csupán annyit tudósítást veszünk, hogy a tulajdonképi tanácskozmány 18-án vette kezdetét, tisztán egyházi ügyek forogtak szőnyegen. Ebédet ismét a város adott 300 személyre, melyen jelen voltak a többek közt: Bernáth Zsigmond és Szentiványi Károly. Másnap, azaz 19-én a jegyzőkönyv hitelesittetett. E napon délután b. Vayy excja elutazott. *** A jövő országgyűlés elébe terjesztendő törvényjavaslatok készítésére az országos gazdasági egyesület kebeléből kinevezett választmányok, még e hó folytán megkezdik működéseiket. A vízjogi törvényjavaslat készítésével megbízott küldöttség tagjai: Lónyay Menyhért elnöklete alatt, báró Orczy Béla, gróf Károlyi Sándor, Erkövy Adolf, Hollán Ernő, Szathmári Károly, a vadászat és halászati jog tárgyában ugyancsak Lónyay Menyhért elnöklete alatt: b. Wenckheim Béla, Bérczy Károly, b. Orczy Béla és Szathmári Károly; az erdőtörvény- javaslat készítésével Lónyay Gábor elnöklete alatt: Beiwinkler Károly, Divald Adolf, Hajós József, Szathmári Károly és Wagner Károly foglalkoznak, — végre az adó tárgyában kinevezett bizottmány tagjai Lónyay Menyhért elnöklete alatt: báró Eötvös József Hajós József, Keleti Károly, Korizmics László, Somsich Pál, Szathmári Károly, Ürményi József, Wodiáner Albert, gróf Zichy Ferenc, és gróf Zichy Nándor. *** (A helyesírás egyetemünkön.) A „Religió“ban olvassuk : „A pesti kath. kir. egyetem 1861/6 évi tanrendjében a helyesírás igy változik : a 3 ik lapon igy áll: „keresztény erkölcstan Palásthy Pál“, a 9. lapon pedig: „a keresztyén polgárisodáshoz való viszonyaikra Vámbéry Ármin.“ Ne mondja azután senki, hogy türelmetlenek vagyunk.“ — Almási Pál, ki a Karlsbadban töltött két hó után ismét Olmützbe megy vissza mint a „Nar. Lysty"-nek Bécsből írják, Prágában vagy Salzburgban mindaddig lenne internálva, mig minden politikai vétkes számára nem adatik ki a legfelsőbb amnestia. *** (Szerencsétlenség.) Egy előkelő család sarjadéka, D—1, kit a múlt napokban hoztak fel Pestre gymnasiumba, egy fegyvert véletlenül elsütött, miközben a fegyver szétpattant, s az ifjú annyira megsérült, hogy néhány órai szenvedés után meghalt. Szép reményekkel hozták fel Pestre, s ime most holttetemét viszik haza a családi Birboltba. *** (A da l a r es té ly, melyet múlt szombaton a pest-budai dalárda a lövöldében rendezett, igen fényesen sikerült. A dalárda szép szabatos dal előadásai után Balázs-Bognár Vilma assz. volt szives néhány népdalt s az Arditi-keringőt énekelni, s képzelhető, hogy mily zajos tetszést aratott. Az erre következett tánc víg kedv között hajnalig folyt. Az estélyen igen nagy számú közönség vett részt, a rendezés kitűnő volt. Ugyan múlt szombaton a budai dalárda is tartott dalestélyt a népszínházban. A budai dalárda dalestélyei is mindig szépen szoktak sikerülni s igy bizonyára ezúttal sem történt kivétel. * Ruzsicska Ferenc orgonajátszó 72 éves korában múlt hó 26-dikán halt meg Bécsben. Ő fia volt Ruzsicska Vencel cs. kir. udvari orgonásnak, kit némelyek, mint tudva van, a Rákóczy-induló szerzőjének tartanak. Nemzeti Színház. Ma oct. 2-dikán adatik : „Menekültek.“ Dráma 5 fluban, nagy szemfényvesztői, a fölületes doctrinaireknek soha sem lesz ideálja. A népek, melyek adót fizetnek s katonáskodnak, azok természetesen máskép gondolkodnak. Anglia Európa jövendőjének tartaléktőkéje, miután a politikában az egoismus mindig elmaradhatlan tényező lesz, mely a viszonyok szerint módosul. Íme az általános okok, hogy a római kérdés legújabb tárgyalásainál Angolországról senki sem beszél. Általában lehetetlennek tartatik, hogy Angolország bármily dologban mi nem a legközvetlenebbül érdekli, valamit tegyen, s különösen lehetetlen, hogy ez a római kérdésnél történjék. London és Róma a művelt világ két metropolisa. Amaz az anyagi, emez az uralkodó vallási érdekek terén s a legutóbbi évtizedekben eléggé kitűnt, hogy Anglia legalább külsőleg mindig a legnagyobb tartózkodással járt a dics körül, mi Rómát köríti. Itt nem vonzza semmi szabadkereskedési tekintet. Franciaország Olaszországgal szemközt egyesegyedül áll, Cherbourg nem egyéb, mint egy nagy hazugság emléke, a calaisi csatorna nemcsak két birodalom, hanem két világnak is határa. S Napóleon is a római kérdés újabb színrehozatalával nem szándékolt mást, mint ismert régi csinyjai újabb kiadásában népe figyelmét a belügyi viszonyokról valamely szembetűnőbb kültárgyra irányozni. E célból bizonyosan körüljártatta az európai államokon tekintetét. Legközelebb lett volna Belgium, de erre nézve tanácsosabbnak hiszi bevárni a Gondviselés intézkedéseit. A gasteni conventiot Drouin de Lhuys meg Russel már úgy is vak töltésre használták fel, Ausztria bélregenerátiója tiszteletet parancsol, a porosz kormánynyal már hosszabb idő óta titkos szemhunyorgatás foly, az Angolországgali ölelkezéseknek pedig még nem telt el mézes ketek. A gőz azonban mindinkább sűrűsödni kezd. Párisban furcsa hírek járnak holmi épület megkoronázásáról, s journalisticai verebek oly „vakmerők,“ hogy e tetőzet alatt már fészket raknak. A biztonsági szelepet minden áron meg kellett nyitni — s ime feltámadt a római kérdés. A „France,“ mely mint piruló lányka szokott a legtöbbször bólingatni a „Moniteur“néne bölcs beszédeire, a „Moniteur“ kijelentése nyomán, hogy a franciák csakugyan elhagyják Rómát, már azt is tudja, hogy e hó első napjaiban ez meg az az ezred vonul ki. S komolyan hozzáteszi, hogy legkisebb kétség sem forog fenn, miszerint csakugyan igazat beszél. Meglehet, bár azt senki sem tudja, hogy a másik kapun nem vonul-e be más ezred. Annyi bizonyos, hogy az ily beszédekre a calaisi csatornán túl kezeket dörzsölik s csalfán mosolyognak „a hű szövetségesre.“ A pillanatban, melyben Ausztria követe megváltoztatásában a római kérdésben némi tettleges föllépésre készül, megemlítendőnek tartottuk, hogy e kérdésre nézve Angol és Franciaország között nincs semmi működési egység. ANGOLORSZÁG, London, sept. 27. A csatornás hajóhad a Banky öbölből enyhorgonyoz, hol a „Great Eastern“ is néhány napig időzött, mielőtt Valenciából az amerikai távirda huzallal útnak indult Neufundlandba. Queenstownból mindnap ágyúnaszádok indulnak a tengerre azon amerikai hajó kézrekerítése végett, mely állítólag a fenianok számára összevásárlott fegyverekkel terhelve útban van Izland felé. A sziget különböző részein ismét néhány gyanús egyén fogatott el : öten Killarneyben, ezek közt egy postatitkár, a koronaügyvéd egyik hivatalnoka, s egy ügyvédi titkár . Dungannonban egy katona fogatott el. A rendőrség túlságos buzgalmában olykor túllépi jogkörét, s igazságtalanságokat követ el . Így a Galway mellett fekvő Tuamban tizenhat tekintélyes polgárt éjnek idején ágyaikból felvert, néhányat közülök megvasalt, s félig felöltözötten, s álomittassan mint valami juhnyájat hajtotta őket a rendőri laktanyába. Szerencséjük volt, hogy a békebíró gyorsan megjelent, azon megvizsgálta a vádat, s miután azt alaptalannak ismerte, a rendőri túlbuzgóság e vértanúit visszabocsátotta aggódó családaikhoz. Hasonló jelenet adta elő magát Thum környékén. Egy dublini lelkészre, ki üdülési célból Connaughoba utazott, a rendőrség ráfogta, hogy körutat tesz a fenian mozgagalom elősegítésére, s csak azon szerencsés véletlen, hogy Headfordban néhány előtte személyesen ismert polgárokra hivatkozhatott,s szabadította őt ismét ki a constablerek körmei közül. E túlzott éberség dacára az éventei hadgyakorlatok némely helyeken megszakadás nélkül folynak. A kikötői hatóság Liverpoolban vasárnap egy St. Nazaraiből érkező „Collina“ nevű csavargőzöst foglalt le, mivel a kapitány a hajón levő 120 tonna golyót és bombát állítólag fel nem jelentette. Később azonban kiderült, hogy a szóban forgó hadikészlet tettleg fel volt jelentve, és a kikötő hatóság által foganatba vett rendszabály csak a sz. nazaraiei angol consul részéről érkezett jelentés következménye volt. A hajó ennélfogva ismét felmentetett a zár alól, s terhét azóta a liverpooli raktárakba tette le. Dublinban a feniánok egyelőre háttérbe szorultak ; az izgatottság és feszültség csak akkor fog ismét megújulni, ha az elfogottak ellen a peres eljárás megkezdetik, s a kormány által ellenök összegyűjtött bizonylatok előterjesztetnek. Corkban a kereskedés és ipar súlyosan szenvedett az utóbbi mozgalmak alatt, a boltok üresek, a kéjutazók nagy számban hagyják oda a várost, s azok is, kik még csak oda készültek, megváltoztatják úti tervüket. — A „Times“ most — mirabile dictu ! — a béke olajágával röpköd idestova Anglia és Amerika közt, s épületes homiliákat tart az őszinte, szíves barátság mellett, csak mintha gyökeresen megfeledkezett volna az utolsó négy év alatt történtekről. S e változott hangulat nemcsak vezércikkein ömlik el, hanem az Amerikából érkező tudósításokon is észrevehető. Levelezői most egészen más nótát dorombolnak, mint mikor Mackay urat csak azért küldötte „O u r S p e c ial Correspondent“ rangjával és fizetésével (pedig a „Times“ hatalmasan fizet) az éjszaki államokba, hogy mindent feketének lásson, hogy Lincoln elnököt úgy ismertesse meg a világgal, mint ügyetlen, fonák illinoisi favágót, kinek voltakép csak két ballába van, s kinek egész szónoki tehetsége egy-két durva és esetlen élen adomából állott, hogy a szövetség tábornokait mint megannyi tokfilkót tüntesse fel, kiket akármely rokkant confoederált dobos csúffá képes tenni , s az éjszaki katonákat mint megannyi nyálszivü korcsokat, kiket a birkanyáj által támasztott porfelleg is megszalasztani képes; s hogy Johnson urat, a minta-köztársaság alelnökét, mart. 4 kén úgy mutassa be a világnak, mint részeges barmot, Amerikát pedig, mint oly gyülevész elemek tanyáját, melyekből, tekintve a nép politikai, vallási, erkölcsi és társalmi sülyedettségét és a democratia természetes életrevalótlanságát, csakis oly söpredék szállhat a közélet felszínére, melynek csak ily Lincoln és Johnson féle politikai nullitások lehetnek képviselői. Ám, az idők nagyot változtak. A „Times“ régi levelezései igazság dolgában tökéletesen egy színvonalon állottak jövendöléseivel , melyek közül köztudatul még csak egyetlenegy sem teljesült, s most a citylap annál buzgóbban igyekszik jóvá tenni, mit négy évig nagyon is gonoszul tett, s békét és barátságot papol ott, hol eddig oly sürögve hintegette ki a viszály magvait. Levelezői, majd Philadelphiából, majd New Yorkból, majd Washingtonból mind e leyális szellemben írnak, s most már a confoederált hatóságoknak a szövetségi hadifoglyok iránt követett ocsmány és kebellázító eljárása is lassanként a „Times“ hasábjain jut napvilágra. Ha szerencsés hangulatban van most a „Times“ az Egyesült Államok iránt, s szivének csak egy meleg óhajtása van, t. i. hogy Johnson elnök a mexicói császárságot ismerje el. Ezt a „Times“ nemcsak óhajtja, de reménye is, sőt a dolog természeténél fogva, s támaszkodva azon körülményre, hogy a mexicói ügyekbe való beavatkozásnak csak egy párthive van a washingtoni cabinetben, t. i. Harlan úr, a belügyi titkár, nem is hiszi, hogy az elnök máskép cselekedhetnék. . Amerikában még mindeddig nem sok hajlam mutatkozott a „Times“ tanácsait követni, s csak csodálni lehet, hogy oly vezérlap, mint a „Times“, mely a helyes értesülésnek oly gazdag eszközeivel bír, még nem tanulta meg Amerika történelméből azt, hogy a köztársaság végzeteire egyes kormánynak, elnöknek, vagy miniszereknek egyénileg végtelenül csekély befolyása van, s hogy noha a kormány passiv ellentállása vagy inerziája gátat vethet egy ideig az árnak, és lassíthatja a fejleményeket, a közvélemény, a nemzeti meggyőződés utóbb is utat tör magának, s diadalmasan ront előre. A Monroetan nem olyasmi, amit egy angol lap, vagy Nagy- Brittania öszszes hatalma kiverhetne az amerikaiak fejéből. A washingtoni cabinetben nem is arról volt szó, elismertessék-e Miksa császár az Egyesült államok által vagy ne; hanem arról, támogattassék-e Juarez ezentúl is, mire Seward úr válasza az volt, hogy Juarezt alattomosan támogatni az Egyesült államok méltóságához nem illik, nyíltan támogatni pedig nem ildomos. Maga az elnök a csiklandós kérdést a jövő congressusnak tartotta fenn, de a mexicói császárság elismeréséről, míg az idegen zsoldosok onnan el nem távolittatnak, s az új birodalom be nem bizonyítja, hogy saját emberségéből is el tud élni, még eddig szó sem volt, s az amerikai nép egyhangú véleményével szemközt nem is lehetett. POLITIKAI HELYZET. Pest, oct. 2. Rousseaunak sok rendbeli csalódásai között nem a legutolsó az, melylyel Anglia közeli bukását megjövendölhetni hitte. A charmettesi bölcsész, kiről Voltaire egyszer azt jegyezte meg, hogy oly szépen tudja bebizonyítani, mennyivel jobbak az embereknél az állatok, hogy szintén kedvünk kerekedik négykézláb járni, undorral fordult el ama szerinte természetellenes politikától, melynek az őkorában Angliában már felsarjadztak csirái s melynek követésében a szigetország oly roppantul meggazdagodott. Anglia viszonyát értjük a külfölddel szemközt. Lengyelország s Dánia hangos bizonyságot tehetnek a mellett, hogy mily sokat ér John Bull rokonszenve. Olaszország többet mondhat. Pénzt, hadsereget küldött neki? Nem, de elküldte bibliáit s papjait. Az út, melyet Angolország külügyi politikája követ, érzelgős politikusok, a század OLASZORSZÁG. Turin, sept. 23. A tegnapi nap, mely oly szépen kezdődött, nem folyhatott le csendháborítás nélkül. Egy csoport utcai gyerkőc, kiknek élén néhány gyanús arcú egyén mutatkozott este felé Garibaldit éltetve bejárták a város utcáit, köveket dobtak az ablakokba, s vasbotjaikkal a házkapukon dörömböztek. A tömeg folyvást nagyobbodott, s előbb a Carlo-tér, később a Ghetto felé vonult, ily kiáltást hallatva: „A zászlókat akarjuk !“ Egy polgár, ki a lázongókat megnyugtatni törekedett, tőrrel agyonszúratott. Egy nő s egy fiatal izraelita könnyen megsebesültek. A csapat erre folyvást éltetvén Garibaldit, visszatért a Carlo-térre, hol beszédek tartottak, s onnan a questurára A nemzetőrség 12 egyént fogott el, kivétel nélkül 12—18 éves rongyos öltözetű ifjoncokat. A Solterino téren 100— 150 egyénből álló hasonló csapat a Garibaldihymnust énekelte. A zavargás éjfélig tartott. Andrea bibornok mint tudva van, levél útján fordult Thivataltársaihoz. Ebben azon állás felett nyilatkozik, melyet Rómával szemben elfoglal. Kijelenti, hogy nem ő Szentségével, hanem az államtitkárral áll meghasonlásban. Az olasz kérdést illetőleg Ausztria ellenségének mutatkozik, és Rómának a kiegyezkedést tanácsolja Olaszországgal. E kiegyezkedés esetleges feltételeiről azonban mélyen hallgat, ennek fejtegetését későbbi időkre tartván fenn. Végre megígéri, hogy visszatér Rómába, mihelyt egészség© megengedi. Politikai vitatkozásra e levél még az olasz lapoknak sem nyújt elég anyagot. Andrea bíbornok még érzületrokonai előtt is excentricus jellemnek tekintik, ki azzal kecsegtette magát, hogy egykor pápának fog megválasztatni. FRANCIAORSZÁG. Páris, sept. 27. Az esti „Moniteur“ ma ismét heti szemléjét teszi közzé. Először is az Izlandban felfedezett fenian mozgalomról szólván megjegyzi, hogy az izlandi papság, mely minden előbbi kísérletekben oly élénk részt vett, idegenkedik ez összeesküvéstől, és kárhoztatja annak vallási és politikai irányzatait. A „Moniteur“ erre az olasz ügyekre tér át: „Olaszországban — mondja a lap — közeledik az általános választások időpontja. A September 7-diki királyi határozat feloszlatta a ka