Pesti Műsor, 1984. február (33. évfolyam, 5-9. szám)
1984-02-01 / 5. szám
PESTI M 1984. 5. SZÁM p. 1—8-IG RÉSZLETES TARTALOM A 112. OLDALON. 0 A TARTALOMBÓL: XVI. MAGYAR JáTSMSFILMSZESZLE POP-MECCS *«3 EREDM8NWÉBUJETCS DZSESSZ - SOROZATBAN N VERTES EX NÉVSORA — KIK UTAZNAK VELENCEIBE? „NEM OLY GYÖNGE A NO” HALLOD-E ROZIKA? A magyar film őrzi rangját Interjú Föld Ottóval, a MAFILM igazgatójával — Tavaly — immár a filmszemlék előtt lassan hagyományossá váló beszélgetésünk során — azzal búcsúzott a PM olvasóitól, hogy optimista a magyar film jövőjét illetően. Most, egy év múltán, hogy ismét találkoztunk, a legújabb hazai mustra előtt magától adódik a kérdés: vajon még mindig így ítéli meg a hazai film helyzetét? — Az optimista szó helyett talán a realistát használnám. Úgy érzem, nem túloztam, lényegében minden, amiben reménykedtem, bekövetkezett, a magyar film mind idehaza, mindkülföldön őrzi rangját, a bizony egyre nehezülő gazdasági körülmények ellenére. Különben az az elvem, hogy felesleges a publikumot a mi belső, nem titkolom, kényes és csöppet sem könnyű helyzetünkkel traktálni. A közönség ugyanis a filmre kíváncsi, nem pedig arra, hogy mi húzódik meg egyegy alkotás megszületése mögött. Napjainkra kétségkívül megnőtt az alkotóműhelyek felelőssége. Az az igazság, hogy kevesebb pénz, eszköz, illetve anyag áll a stúdiók rendelkezésére, ám hogy mégse következzék be visszaesés filmgyártásunk volumenében, ahhoz mindenképpen nagyobb körültekintésre, alaposabb szervezésre, komolyabb erőfeszítésre van szükség. Ez azonban a szakma belügye. Az már a stúdiók, illetve az alkotók hibája, ha ezek a gondok kiérezhetőek a műből. — Hogy mi az, ami számomra 1983-ban fontos volt? Ha végignézek azoknak a névsorán, akik a mostani szemlén filmgyártásunkat képviselik, örömmel fedezem fel Fábri Zoltán, Kovács András és Bacsó Péter nevét. Az élvonulat tehát most is dolgozik. Ugyanakkor három fiatalt is elindítottunk a pályán. Sólyom Andrást, Vészi Jánost és Xantus Jánost. Azt hiszem, filmgyártásunk fő erőssége, hogy egyszerre több generáció számára ad lehetőséget. Olyan rendezőt is üdvözölhetünk a szemlén, mint Maár Gyula, aki ritkábban jelentkezik új művel. Most mutatkozik be második filmjével, az István, a királlyal Koltay Gábor. Az is optimizmusra ad okot, ha egész sor tehetséges elsőfilmes operatőrt is megismerhet a nézőközönség: Máthé Tibort, Mercz Lórántot, Matkócsik Andrást, Nemescsói Tamást, Novák Emilt és Dávid Zoltánt. Ami eltér a korábbi szemlétől: az idén kevesebb az egész estés dokumentumfilmek száma, főleg nyersanyaghiány és nem utolsósorban anyagi okok miatt, de a szokásos évi 18-20 játékfilmet most is hozzuk. Még nincs végleges adatom a hazai alkotások nézőszámáról, de annyit már tudok, hogy ez 13 millió körül van, vagyis a magyar film a forgalmazásban is meg tudja tartani a helyét. — A legtöbb kritika a koprodukciós filmeket érte .. . — Szerintem nem a koprodukció tényével van a baj, elég, ha csak az Együttélésre és a Jób lázadására hivatkozom. Egy film film