Pesti Műsor, 1984. február (33. évfolyam, 5-9. szám)

1984-02-01 / 5. szám

PESTI M 1984. 5. SZÁM p. 1—8-IG RÉSZLETES TARTALOM A 112. OLDALON. 0 A TARTALOMBÓL: XVI. MAGYAR JáTSMSFILMSZESZLE POP-MECCS *«3 EREDM8NWÉBUJETCS DZSESSZ - SOROZATBAN N VERTES EX NÉVSORA — KIK UTAZNAK VELENCEIBE? „NEM OLY GYÖNGE A NO” HALLOD-E ROZIKA? A magyar film őrzi rangját Interjú Föld Ottóval, a MAFILM igazgatójával — Tavaly — immár a filmszemlék előtt lassan hagyományossá váló be­szélgetésünk során — azzal búcsúzott a PM olvasóitól, hogy optimista a magyar film jövőjét illetően. Most, egy év múltán, hogy ismét találkoztunk, a legújabb hazai mustra előtt magától adódik a kérdés: vajon még mindig így ítéli meg a hazai film helyzetét? — Az optimista szó he­lyett talán a realistát hasz­nálnám. Úgy érzem, nem túloztam, lényegében min­den, amiben reményked­tem, bekövetkezett, a ma­gyar film mind idehaza, mind­­külföldön őrzi rang­ját, a bizony egyre nehe­zülő gazdasági körülmé­nyek ellenére. Különben az az elvem, hogy felesleges a publikumot a mi belső, nem titkolom, kényes és csöppet sem könnyű hely­zetünkkel traktálni. A kö­zönség ugyanis a filmre kíváncsi, nem pedig arra, hogy mi húzódik meg egy­­egy alkotás megszületése mögött. Napjainkra kétség­kívül megnőtt az alkotó­­műhelyek felelőssége. Az az igazság, hogy kevesebb pénz, eszköz, illetve anyag áll a stúdiók rendelkezésé­re, ám hogy mégse követ­kezzék be visszaesés film­gyártásunk volumenében, ahhoz mindenképpen na­gyobb körültekintésre, ala­posabb szervezésre, komo­lyabb erőfeszítésre van szükség. Ez azonban a szakma belügye. Az már a stúdiók, illetve az alkotók hibája, ha ezek a gondok kiérezhetőek a műből. — Hogy mi az, ami szá­momra 1983-ban fontos volt? Ha végignézek azok­nak a névsorán, akik a mostani szemlén filmgyár­tásunkat képviselik, öröm­mel fedezem fel Fábri Zol­tán, Kovács András és Ba­csó Péter nevét. Az élvonu­lat tehát most is dolgozik. Ugyanakkor három fiatalt is elindítottunk a pályán. Sólyom Andrást, Vészi Já­nost és Xantus Jánost. Azt hiszem, filmgyártásunk fő erőssége, hogy egyszerre több generáció számára ad lehetőséget. Olyan rende­zőt is üdvözölhetünk a szemlén, mint Maár Gyula, aki ritkábban jelentkezik új művel. Most mutatko­zik be második filmjével, az István, a királlyal Kol­­tay Gábor. Az is optimiz­musra ad okot, ha egész sor tehetséges elsőfilmes operatőrt is megismerhet a nézőközönség: Máthé Ti­bort, Mercz Lórántot, Mat­­kócsik Andrást, Nemescsói Tamást, Novák Emilt és Dávid Zoltánt.­­ Ami eltér a korábbi szemlétől: az idén keve­sebb az egész estés doku­mentumfilmek száma, fő­leg nyersanyaghiány és nem utolsósorban anyagi okok miatt, de a szokásos évi 18-20 játékfilmet most is hozzuk. Még nincs vég­leges adatom a hazai alko­tások nézőszámáról, de annyit már tudok, hogy ez 13 millió körül van, vagy­is a magyar film a forgal­mazásban is meg tudja tar­tani a helyét. — A legtöbb kritika a koprodukciós filmeket ér­te .. . — Szerintem nem a kop­rodukció tényével van a baj, elég, ha csak az Együtt­élésre és a Jób lázadására hivatkozom. Egy film film

Next