Pesti Napló, 1850. március (1. évfolyam, 1-18. szám)

1850-03-26 / 14. szám

1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten l­ánba küldve : Egy hónapra 1 fr. 30 Ut. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés bérmentes levélben, s egye­nesen a kiadó-tulajdonos CSÁSZÁR FERENCZ úrhoz intézendő. Vidéken postán küldve : Egy hónapra 1 fr. 50 kr. p Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 17 „ 20 „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ 14. Kedd, martius 26. HIRDETÉSEK ES MAGANVITAK. Hirdetések né­gyh­asá­­bos petit-sora 4. pengő krajc­zárjá­val szám­­­t­ta­tik. A beigtatási díj elő­re lefizetendő E­in­i­c­h Gusztáv ur könyvkeres­kedésében. Szerkesztési iroda : Uri­ utcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1 -től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. M­a­g­á­n­v­i­t­á­k három ha­sábos sora 6. pengő kraj­­czárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztő­­hivatalában, Budapest, mártius 26-kán. Úgy tetszik, Nagy Pál mondta valamikor: „Ha al­kotmányunk vagy nemzetiségünk elvesztéséről volna szó, örülestebb adnám fel az alkotmányt, mivel azon nemzet, melly még nyelvét bírja, szabad lehet.“ Magas, tartalomdús szavak, s országunk autonó­miájának könnyelmű koczkáravetése után alig maradt más fényes felhőnk, melly vezetőkép előttünk járjon — ez intő szózatnál! De a mi helyzetünk szokatlanabb, de a mi helyze­tünk nehezebb azon okból, mivel Ausztria különböző ajkú népekből conglomerált birodalom. E szokatlansá­­got, e nehézséget egyiránt érzi velünk a kormány, a birodalom újraalakításánál, mert míg egyfelől magát erősen központosítja, másfelől a nemzetiségi egyenjo­­gúság elvét politikai evidensei közé fölvéve, mit mi hajlandók vagyunk úgy tekinteni, hogy a kormány, minden centralisat korai törekvése mellett is, a külön­böző népfajok nemzetiségi egyenjogúságát méltányolja, s azt csakugyan valósílni akarja. Mind­a mellett nem titkolhatjuk el azon hitünket, hogy épen ezen politikai evidens gördít a merev cen­­tralisatio elé akadályokat. S ezt nemcsak mi hiszszük és mondjuk, de mondja a kormány is; szóval nem, de tettel. Különben ép úgy központosította volna a tör­vényhozási egységet is, az egyenes képviselet által, mint centralizálta a végrehajtó hatalmat. Állításunknak, a mart. 4-dikei alkotmányba fölvett és biztosított tartományi gyűlések, szembetűnő érve­­lése. Ez azt mutatja, hogy a központosítás és egyen­jogúság elve, két különböző cometa az érintett alkot­mányban, mellyek pályái egymást metszhetik. A do­log azonban, teljes világosságban, csak az összehí­vandó birodalmi gyűlésen fog kitűnni. Mi egyébiránt, hitünk szerint is, csak akkor leend lehetséges, ha a felvázolt birodalom minden részeiben a kívánt béke és rend nyugalmas medrébe ismét visszavezettetett. Mert mi önként belátjuk, hogy míg a kormánynak legfőbb fi­gyelmét a forradalmi hajlamok megszüntetése s a rend helyreállítása veszi igénybe, míg feladatai legtöbbike a közelebb múlt évek szomorú következésinek enyhítése, addig az alkotmány feletti ollyatén vitatkozások, mely­­lyek a még egészen le nem csilapult kedélyekben csak újabb ingerültséget okozhatnának, meg nem engedhe­tők a nélkül, hogy a sajtó kibékítő hivatását s azon czélját, melly a tettleges alkotmányos élet előkészíté­se, az odavágó kérdések fejtegetése, s a fölmerülő nehézségekre a kormány figyelmeztetése, szem elől ne téveszsze. A sajtó ugyan­is, a kivételes állapot termé­szeténél fogva, szigorúbb fölügyeletet föltételez, semhogy benne az alkotmányos vitáknak fesztelen tér nyílhatnék. S ez okból jelenen mi a kormányt irány­­zatiban működni hagyván, munkakörét sem gyanúsí­tásokkal , sem ellenzékeskedésekkel nehezítni nem kí­vánjuk. A kormány békét és rendet akar, s mi, becsü­letes, rendszerető polgárokat, e jó akaratában őt nem­csak nem háborítjuk, de sőt, tehetségünkhöz képest, gyámolítni is készek vagyunk. Meg lévén győződve, hogy minden akadályozás, mellyet akár félreértés, akár részakarat, akár gyanúsítás intézkedései elé gör­dítene, csak messzebb taszítna bennünket beérkezésé­től azon időpontnak, melly az alkotmányos élet szaba­dabb mozgását, veszély nélkül, megbírja. Ezen idő, erősen hiszszük azt, be fog következni, s akkor az el­ágazó vélemények politikai pártokra oszthatják a pol­gárokat , mellyeknek kellő határok közötti mozgása az alkotmányosság természetéből önként következik; a sza­­badelmű kormánynak mindenesetre feladatai közé tar­tozván : minden politikai árnyéklatot ismerni, s annak szabad mozgását megengedni mindaddig, míg az az ál­­lodalom alapelvei ellen nem fordul. S az illy eset, úgy hiszszük, még azon kérdésnél sem fordul elő: várjon a cseh föderalistáknak van-e igazságuk, vagy a centralizálóknak ? mert minden nép megnyugszik az egy és erős Ausztriában. A községek szervezése e tekintetben csak részletes intézkedés, melly sem egyik, sem másik kormányzási elvet, a kérdés eldöntésére nézve, ki nem meríti. Mi, kik a nemzetiséget inkább a nyelv intenzív ter­jeszkedésére alapítjuk, tehát erős értelmi emelkedésre gondolunk, nem fogjuk elmulasztani, mihelyt a körül­ményeket, mint előkészületet, tekinthetjük, az iroda­lom segédeszközein kívül, a parlamentáris elvvitatá­sokra is átmenni, s az egyenjogúságról, mint nekünk egyedül fennmaradt politikai evidensünkről, tüzeteseb­ben szólani. A párisi választásokat ismerjük, s tudjuk, hogy a vörös­ párt jelöltei, a departementi választásoknál is, többséget vívtak ki a mérsékleti párt jelöltei felett. Elmondtuk véleményünket e választások lehető ha­tása iránt. Francziaország bel­viszonyaira nézve nem leen, ez közvetlenül o­lyan, hogy a békét, a rendet megzavarja. Európára nézve úgy hiszszük, még kevés­bé lesz o­lyan. A hegypárt férfiai a nemzeti gyűlésben néhány szavazattal többet nyertek, de a többség ott még mindig a béke, társadalmi rend, a civilisatio em­bereié. Mindamellett a megütközés e váratlan vörös­párti többség felett, nagy mértékben fogta el az elnö­köt, az ország jeles k­­apacitásait, sőt mondhatni Eu­rópát ! Tőlünk messze van Páris, de az ottani ügyek hatá­sa milly hamar és milly könnyen terjed hazánkig, megmutatta 1848. martiusa. Az ott többségben levő vörös-párti választók egyelőre magok is békét és ren­det hirdetnek. Vezetőik, kétségkívül, terv szerint dol­goznak. Csak időt várnak, melly tervek kivitelének sük­ert ígérjen. Az explosio elhaladhat, de elmaradni nem fog. Mi a béke, társadalmi rend, a civilisatio ér­dekében, óhajtjuk, hogy ezen terv kivitele, ha megkí­­sértetnék is, ne sükerüljön. Azonban ne higyü­k, hogy a vörös­ párti eszmék pusztán Francziaországra szorít­­ják, s ha ott hatalomra jutnak, tovább ne gyűrűzzék el hullámzata a megrázkódtatásnak, mellyet birkózá­suk által okozandnak. Hívei szétszórvák Europa min­den tartományiban, s ha a villám­ ok­ szétcsattan, min­denütt lesz hárító, melly azt magához vonja; nem azért, hogy kártalanul tovavezesse, hanem hogy rombolási­nak utat nyisson. A francziaországi választások sallerének hatással kellene lenni a hazánkbeli birtokosok minden osztályára, s különösen a magyar főbb aristokratiára. Ennek érez­nie kellene, hogy egy újabb európai lángborulat őket végkép megsemm­itendi! Mélyen kellene éreznie, hogy neki, mint a fentartás egyik legtermészetesb elemé­nek , leginkább volna érdekében, egyesülni azon gyú­­pont körül, melly az illyetén európai lavina rombolá­sának megakadályozását, következőleg a társadalmi rend és törvényes szabadság fentartását, a polgároso­dás békés haladását s a birtok biztos élvezhetésének megszilárdítását tűzte legfőbb feladatául. E gyűpont a trón, s a korona tanácsosai! Figyelembe kellene venniük a múltat, megalkud­­niok­ a jelennel; nézni a jövőbe, s mindenek felett kö­­zelíteiök — bizonyos fokozatig — a néphez, mellytől különválva már nincs és nem lehet jövőjük. Mi eleget teszünk tisztünknek, ha figyelmeztetjük A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. HETI SZEMLE A NEMZETI SZÍNHÁZRÓL. Mart. 15. Neruda testvérek utolsó hangversenye és juta­lomjátéka. A hangverseny első száma volt Mozart „Varázssip“ operájának nyitánya, az összes zenekar által szokott jelesség­gel előadva. Színházunkból, melly zene dolgában az uralkodó divatnak föltétlenül hódol, egészen ki van zárva azon maga­sabb zene, melly rendeltetését a fül csiklandós és múlékony gyönyörködtetésében nem tartja elértnek, hanem többre, a szív- és léleknek tartósabb benyomások általi meghatására, törekszik; azért annál inkább örvendünk, ha derék karmes­terünk gondoskodása néha néha illy magasb élvekhez is juttat bennünket, habár csak olly apró töredékekben is, mint egy operai nyitány. Hogy, ha az igazgatóságban volna akarat és bátorság, a zenei ízlés nemesítésére többet is megkísérlem, mint mit eddig tett, ez, szellemi nyereséggel járván, anyagi kárt nem okozna; ennek elég világos tanúsága azon köztet­szés , mellyel az ollykor adott töredékek a közönség által fo­gadtatnak.­­ A hangverseny második számát Beriot Károly hegedű-versenye tette zenekar-kísérettel , előadva Neruda Vilhelmina által. Következtek nagy változatok zongorára s hegedűre Osborntól és Beriot Károlytól, előadva Neruda Vilhelmina s Amália által. „Souvenir d’Amerique, Yanke doodle“ hegedűre, gordonkára és zongorára Vieuxtempsről, előadva a három testvér által. Emlékek Zampa és Fradia­­rio­oból ábránd-változatok zongorára Fosszul, előadva N- A.­­által. Nagy kettős verseny magyar népdalokból, zongorára és hegedűre Erkel Ferencz és Vieuxtempsről, előadva a három testvér által. A versenyadók ez utolsó föllépte minden helyein megtölté a színházat, s a közönség folytonos tetszésben adá jeleit méltánylatának, a fejlettség azon magas foka iránt, mel­lyen a testvérek közöl kiválólag a legfiatalabb, a hegedűjét szintolly technikai ügyességgel mint helyes felfogással és ki­fejezéssel kezelő Neruda Vilhelmina, áll. a Dumasik Ke­resztúri) által fordított f­elvonásos vigjátéka, ÖZVEGY FÉRJE, melly a hangversenyt megelőző, kerekíted összevágással adatott. Mart. 16. ILKA és a HUSZÁR-TOBORZÓ eredeti opera 2 flv. Doppler Ferencztől. Mart. 17. BÁNYARÉM eredeti népszínmű dalokkal és táncz­­czal 3 flvban, Vahot Imré­től, zenéje Szerdahelyitől. Mart. 18. Másodszor DIOGENES színmű 5 flvban előjáték­kal, irta Pyat Bódog, ford. Egressi Béni és Csepreghi Lajos. E második előadásra is meglehetős számú közönség gyűlt össze, mi jele, hogy az adott színmű nem mindennapi vonzó erűvel bir. A fordítókhoz kell intéznünk egy megjegyzést a megszólítás módjára nézve, melly e darabban végig uralkodik. A személyek t. i. a darab egész folytában mindig önűzik egy­mást, mi a görög világban egyáltalában nem volt szokás, mert ott, valamint általában tán minden régi nemzeteknél, a meg­szólítás a második személyben történt. Meglehet a fordítók a magyar nyelvet és szokást zárták szem előtt, midőn a fran­­czia vous-t óra-nel adák vissza. De ez hibás felfogás. Régi kor történetéből vett színdarab nem mai szokásokat rajzol, hanem régieket. S eltérvén attól, hogy a franczia vous grammatika szerint is inkább megközelíti a magyar „te“ szólítást mint az OM-t, itt annál inkább kellett volna fordítóknak azt az előbbi­­vel visszaadni, mert a darab azon régi korból játszik, melly­­ben, mint mondok, az emberek nem önözték egymást. Két­szeres kötelességéül teszi ezt a fordítóknak, ha megfontolják, hogy saját régi történetünkből vett darabokban is, főleg ha bennük históriai nevezetességű személyek lépnek föl, ezek közt a viszonyos megszólítások, második személyben történ­nek. Reméljük, hogy a kettős hiba, melly nyelv és szokások ellen elkövettetett, az ezentúli előadásokra ki fog igazíttatni. Mart. 19. CSIKÓS eredeti népszínmű 3 szakaszban, nép­dalokkal és tánczczal, Szigligetitől, zenéje Szerdahelyitől. Mart. 20. ESZTER ÉS DÁVID vígjáték 2 flv. Seribe­töl, ford. Somolki. A mulattató vígjáték szorgalommal adatott. Szerdahelyinek az illy Dürocher báró-féle szerepek, mellyek alkatrésze belüresség mellett fontos külső, elme és szív nél­kül teljes elégültség önmagával, és azon vérré vált meggyő­ződés , hogy a vagyon és születés által nyert kültekintélyt a tisztelet és ellenállhatlanság minden oldalról, mint elmarad­­hatlan természetes következés kiséri, leghálásabb szerepei közé tartozik. — Mirolet kárpitos szerepéből, úgy látszik, a franczia szerző csak Párisban jól érthető s ott helyben igaz­­hatású gúnyszemélyt akart kiállitni olly egyének ellen, kik jó tehetséggel születve mesterségük vagy tudományuk pályáján darab ideig jól indulnak, de aztán megállván eszük és neki tányulván munkásságuk, szakismeretük tovább fejlésében nem tartanak lépést a világgal, s ha aztán a világ elhagyja őket, ennek rész iránya s nem saját tétlenségük ellen panaszkodnak. E vád és e panasz mindenesetre két­élű, mert sok dolog van, mellyben nem haladni a nagy közönséggel érdem. De mi a gúnyt úgy fogjuk fel, miként a szerző adó, s ennek értelme az, hogy ki a maga körében hatni akar, nem szabad évek előtt elért fokon megállapodnia. Mirolet kárpitos hasztalan vi­gasztalja magát azzal, hogy az ő bútorai nem a mai világ rom­lott ízlése szerint készítvék, hanem valódi­­ és klassikai be­­csűek, mert ő e bútoroknak mégis vásárt óhajtana, mit, ha elmarad a köz ízléstől, nem kap..........Egyébiránt az egyik dicséretes tulajdonsága a franczia vígjátékiróknak, hogy mű­veiket úgy szövik, jellemeiket úgy állítják ki, s a hétköz­napi életet olly élénken és mulattatólag festik, miszerint e művek még ott is, hol a közönségre nézve csaknem min­den apró mellék­jelentőség és vonatkozások elvesznek, még­is érdekesek maradnak és mulattatok. Nem is kell említenünk.

Next