Pesti Napló, 1850. március (1. évfolyam, 1-18. szám)
1850-03-26 / 14. szám
1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten lánba küldve : Egy hónapra 1 fr. 30 Ut. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés bérmentes levélben, s egyenesen a kiadó-tulajdonos CSÁSZÁR FERENCZ úrhoz intézendő. Vidéken postán küldve : Egy hónapra 1 fr. 50 kr. p Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 17 „ 20 „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ 14. Kedd, martius 26. HIRDETÉSEK ES MAGANVITAK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4. pengő krajczárjával számttatik. A beigtatási díj előre lefizetendő Einich Gusztáv ur könyvkereskedésében. Szerkesztési iroda : Uri utcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1 -től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Magánviták három hasábos sora 6. pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztőhivatalában, Budapest, mártius 26-kán. Úgy tetszik, Nagy Pál mondta valamikor: „Ha alkotmányunk vagy nemzetiségünk elvesztéséről volna szó, örülestebb adnám fel az alkotmányt, mivel azon nemzet, melly még nyelvét bírja, szabad lehet.“ Magas, tartalomdús szavak, s országunk autonómiájának könnyelmű koczkáravetése után alig maradt más fényes felhőnk, melly vezetőkép előttünk járjon — ez intő szózatnál! De a mi helyzetünk szokatlanabb, de a mi helyzetünk nehezebb azon okból, mivel Ausztria különböző ajkú népekből conglomerált birodalom. E szokatlanságot, e nehézséget egyiránt érzi velünk a kormány, a birodalom újraalakításánál, mert míg egyfelől magát erősen központosítja, másfelől a nemzetiségi egyenjogúság elvét politikai evidensei közé fölvéve, mit mi hajlandók vagyunk úgy tekinteni, hogy a kormány, minden centralisat korai törekvése mellett is, a különböző népfajok nemzetiségi egyenjogúságát méltányolja, s azt csakugyan valósílni akarja. Minda mellett nem titkolhatjuk el azon hitünket, hogy épen ezen politikai evidens gördít a merev centralisatio elé akadályokat. S ezt nemcsak mi hiszszük és mondjuk, de mondja a kormány is; szóval nem, de tettel. Különben ép úgy központosította volna a törvényhozási egységet is, az egyenes képviselet által, mint centralizálta a végrehajtó hatalmat. Állításunknak, a mart. 4-dikei alkotmányba fölvett és biztosított tartományi gyűlések, szembetűnő érvelése. Ez azt mutatja, hogy a központosítás és egyenjogúság elve, két különböző cometa az érintett alkotmányban, mellyek pályái egymást metszhetik. A dolog azonban, teljes világosságban, csak az összehívandó birodalmi gyűlésen fog kitűnni. Mi egyébiránt, hitünk szerint is, csak akkor leend lehetséges, ha a felvázolt birodalom minden részeiben a kívánt béke és rend nyugalmas medrébe ismét visszavezettetett. Mert mi önként belátjuk, hogy míg a kormánynak legfőbb figyelmét a forradalmi hajlamok megszüntetése s a rend helyreállítása veszi igénybe, míg feladatai legtöbbike a közelebb múlt évek szomorú következésinek enyhítése, addig az alkotmány feletti ollyatén vitatkozások, melylyek a még egészen le nem csilapult kedélyekben csak újabb ingerültséget okozhatnának, meg nem engedhetők a nélkül, hogy a sajtó kibékítő hivatását s azon czélját, melly a tettleges alkotmányos élet előkészítése, az odavágó kérdések fejtegetése, s a fölmerülő nehézségekre a kormány figyelmeztetése, szem elől ne téveszsze. A sajtó ugyanis, a kivételes állapot természeténél fogva, szigorúbb fölügyeletet föltételez, semhogy benne az alkotmányos vitáknak fesztelen tér nyílhatnék. S ez okból jelenen mi a kormányt irányzatiban működni hagyván, munkakörét sem gyanúsításokkal , sem ellenzékeskedésekkel nehezítni nem kívánjuk. A kormány békét és rendet akar, s mi, becsületes, rendszerető polgárokat, e jó akaratában őt nemcsak nem háborítjuk, de sőt, tehetségünkhöz képest, gyámolítni is készek vagyunk. Meg lévén győződve, hogy minden akadályozás, mellyet akár félreértés, akár részakarat, akár gyanúsítás intézkedései elé gördítene, csak messzebb taszítna bennünket beérkezésétől azon időpontnak, melly az alkotmányos élet szabadabb mozgását, veszély nélkül, megbírja. Ezen idő, erősen hiszszük azt, be fog következni, s akkor az elágazó vélemények politikai pártokra oszthatják a polgárokat , mellyeknek kellő határok közötti mozgása az alkotmányosság természetéből önként következik; a szabadelmű kormánynak mindenesetre feladatai közé tartozván : minden politikai árnyéklatot ismerni, s annak szabad mozgását megengedni mindaddig, míg az az állodalom alapelvei ellen nem fordul. S az illy eset, úgy hiszszük, még azon kérdésnél sem fordul elő: várjon a cseh föderalistáknak van-e igazságuk, vagy a centralizálóknak ? mert minden nép megnyugszik az egy és erős Ausztriában. A községek szervezése e tekintetben csak részletes intézkedés, melly sem egyik, sem másik kormányzási elvet, a kérdés eldöntésére nézve, ki nem meríti. Mi, kik a nemzetiséget inkább a nyelv intenzív terjeszkedésére alapítjuk, tehát erős értelmi emelkedésre gondolunk, nem fogjuk elmulasztani, mihelyt a körülményeket, mint előkészületet, tekinthetjük, az irodalom segédeszközein kívül, a parlamentáris elvvitatásokra is átmenni, s az egyenjogúságról, mint nekünk egyedül fennmaradt politikai evidensünkről, tüzetesebben szólani. A párisi választásokat ismerjük, s tudjuk, hogy a vörös párt jelöltei, a departementi választásoknál is, többséget vívtak ki a mérsékleti párt jelöltei felett. Elmondtuk véleményünket e választások lehető hatása iránt. Francziaország belviszonyaira nézve nem leen, ez közvetlenül olyan, hogy a békét, a rendet megzavarja. Európára nézve úgy hiszszük, még kevésbé lesz olyan. A hegypárt férfiai a nemzeti gyűlésben néhány szavazattal többet nyertek, de a többség ott még mindig a béke, társadalmi rend, a civilisatio embereié. Mindamellett a megütközés e váratlan vöröspárti többség felett, nagy mértékben fogta el az elnököt, az ország jeles kapacitásait, sőt mondhatni Európát ! Tőlünk messze van Páris, de az ottani ügyek hatása milly hamar és milly könnyen terjed hazánkig, megmutatta 1848. martiusa. Az ott többségben levő vörös-párti választók egyelőre magok is békét és rendet hirdetnek. Vezetőik, kétségkívül, terv szerint dolgoznak. Csak időt várnak, melly tervek kivitelének sükert ígérjen. Az explosio elhaladhat, de elmaradni nem fog. Mi a béke, társadalmi rend, a civilisatio érdekében, óhajtjuk, hogy ezen terv kivitele, ha megkísértetnék is, ne sükerüljön. Azonban ne higyük, hogy a vörös párti eszmék pusztán Francziaországra szorítják, s ha ott hatalomra jutnak, tovább ne gyűrűzzék el hullámzata a megrázkódtatásnak, mellyet birkózásuk által okozandnak. Hívei szétszórvák Europa minden tartományiban, s ha a villám ok szétcsattan, mindenütt lesz hárító, melly azt magához vonja; nem azért, hogy kártalanul tovavezesse, hanem hogy rombolásinak utat nyisson. A francziaországi választások sallerének hatással kellene lenni a hazánkbeli birtokosok minden osztályára, s különösen a magyar főbb aristokratiára. Ennek éreznie kellene, hogy egy újabb európai lángborulat őket végkép megsemmitendi! Mélyen kellene éreznie, hogy neki, mint a fentartás egyik legtermészetesb elemének , leginkább volna érdekében, egyesülni azon gyúpont körül, melly az illyetén európai lavina rombolásának megakadályozását, következőleg a társadalmi rend és törvényes szabadság fentartását, a polgárosodás békés haladását s a birtok biztos élvezhetésének megszilárdítását tűzte legfőbb feladatául. E gyűpont a trón, s a korona tanácsosai! Figyelembe kellene venniük a múltat, megalkudniok a jelennel; nézni a jövőbe, s mindenek felett közelíteiök — bizonyos fokozatig — a néphez, mellytől különválva már nincs és nem lehet jövőjük. Mi eleget teszünk tisztünknek, ha figyelmeztetjük A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. HETI SZEMLE A NEMZETI SZÍNHÁZRÓL. Mart. 15. Neruda testvérek utolsó hangversenye és jutalomjátéka. A hangverseny első száma volt Mozart „Varázssip“ operájának nyitánya, az összes zenekar által szokott jelességgel előadva. Színházunkból, melly zene dolgában az uralkodó divatnak föltétlenül hódol, egészen ki van zárva azon magasabb zene, melly rendeltetését a fül csiklandós és múlékony gyönyörködtetésében nem tartja elértnek, hanem többre, a szív- és léleknek tartósabb benyomások általi meghatására, törekszik; azért annál inkább örvendünk, ha derék karmesterünk gondoskodása néha néha illy magasb élvekhez is juttat bennünket, habár csak olly apró töredékekben is, mint egy operai nyitány. Hogy, ha az igazgatóságban volna akarat és bátorság, a zenei ízlés nemesítésére többet is megkísérlem, mint mit eddig tett, ez, szellemi nyereséggel járván, anyagi kárt nem okozna; ennek elég világos tanúsága azon köztetszés , mellyel az ollykor adott töredékek a közönség által fogadtatnak. A hangverseny második számát Beriot Károly hegedű-versenye tette zenekar-kísérettel , előadva Neruda Vilhelmina által. Következtek nagy változatok zongorára s hegedűre Osborntól és Beriot Károlytól, előadva Neruda Vilhelmina s Amália által. „Souvenir d’Amerique, Yanke doodle“ hegedűre, gordonkára és zongorára Vieuxtempsről, előadva a három testvér által. Emlékek Zampa és Fradiariooból ábránd-változatok zongorára Fosszul, előadva N- A.által. Nagy kettős verseny magyar népdalokból, zongorára és hegedűre Erkel Ferencz és Vieuxtempsről, előadva a három testvér által. A versenyadók ez utolsó föllépte minden helyein megtölté a színházat, s a közönség folytonos tetszésben adá jeleit méltánylatának, a fejlettség azon magas foka iránt, mellyen a testvérek közöl kiválólag a legfiatalabb, a hegedűjét szintolly technikai ügyességgel mint helyes felfogással és kifejezéssel kezelő Neruda Vilhelmina, áll. a Dumasik Keresztúri) által fordított felvonásos vigjátéka, ÖZVEGY FÉRJE, melly a hangversenyt megelőző, kerekíted összevágással adatott. Mart. 16. ILKA és a HUSZÁR-TOBORZÓ eredeti opera 2 flv. Doppler Ferencztől. Mart. 17. BÁNYARÉM eredeti népszínmű dalokkal és tánczczal 3 flvban, Vahot Imrétől, zenéje Szerdahelyitől. Mart. 18. Másodszor DIOGENES színmű 5 flvban előjátékkal, irta Pyat Bódog, ford. Egressi Béni és Csepreghi Lajos. E második előadásra is meglehetős számú közönség gyűlt össze, mi jele, hogy az adott színmű nem mindennapi vonzó erűvel bir. A fordítókhoz kell intéznünk egy megjegyzést a megszólítás módjára nézve, melly e darabban végig uralkodik. A személyek t. i. a darab egész folytában mindig önűzik egymást, mi a görög világban egyáltalában nem volt szokás, mert ott, valamint általában tán minden régi nemzeteknél, a megszólítás a második személyben történt. Meglehet a fordítók a magyar nyelvet és szokást zárták szem előtt, midőn a franczia vous-t óra-nel adák vissza. De ez hibás felfogás. Régi kor történetéből vett színdarab nem mai szokásokat rajzol, hanem régieket. S eltérvén attól, hogy a franczia vous grammatika szerint is inkább megközelíti a magyar „te“ szólítást mint az OM-t, itt annál inkább kellett volna fordítóknak azt az előbbivel visszaadni, mert a darab azon régi korból játszik, mellyben, mint mondok, az emberek nem önözték egymást. Kétszeres kötelességéül teszi ezt a fordítóknak, ha megfontolják, hogy saját régi történetünkből vett darabokban is, főleg ha bennük históriai nevezetességű személyek lépnek föl, ezek közt a viszonyos megszólítások, második személyben történnek. Reméljük, hogy a kettős hiba, melly nyelv és szokások ellen elkövettetett, az ezentúli előadásokra ki fog igazíttatni. Mart. 19. CSIKÓS eredeti népszínmű 3 szakaszban, népdalokkal és tánczczal, Szigligetitől, zenéje Szerdahelyitől. Mart. 20. ESZTER ÉS DÁVID vígjáték 2 flv. Seribetöl, ford. Somolki. A mulattató vígjáték szorgalommal adatott. Szerdahelyinek az illy Dürocher báró-féle szerepek, mellyek alkatrésze belüresség mellett fontos külső, elme és szív nélkül teljes elégültség önmagával, és azon vérré vált meggyőződés , hogy a vagyon és születés által nyert kültekintélyt a tisztelet és ellenállhatlanság minden oldalról, mint elmaradhatlan természetes következés kiséri, leghálásabb szerepei közé tartozik. — Mirolet kárpitos szerepéből, úgy látszik, a franczia szerző csak Párisban jól érthető s ott helyben igazhatású gúnyszemélyt akart kiállitni olly egyének ellen, kik jó tehetséggel születve mesterségük vagy tudományuk pályáján darab ideig jól indulnak, de aztán megállván eszük és neki tányulván munkásságuk, szakismeretük tovább fejlésében nem tartanak lépést a világgal, s ha aztán a világ elhagyja őket, ennek rész iránya s nem saját tétlenségük ellen panaszkodnak. E vád és e panasz mindenesetre kétélű, mert sok dolog van, mellyben nem haladni a nagy közönséggel érdem. De mi a gúnyt úgy fogjuk fel, miként a szerző adó, s ennek értelme az, hogy ki a maga körében hatni akar, nem szabad évek előtt elért fokon megállapodnia. Mirolet kárpitos hasztalan vigasztalja magát azzal, hogy az ő bútorai nem a mai világ romlott ízlése szerint készítvék, hanem valódi és klassikai becsűek, mert ő e bútoroknak mégis vásárt óhajtana, mit, ha elmarad a köz ízléstől, nem kap..........Egyébiránt az egyik dicséretes tulajdonsága a franczia vígjátékiróknak, hogy műveiket úgy szövik, jellemeiket úgy állítják ki, s a hétköznapi életet olly élénken és mulattatólag festik, miszerint e művek még ott is, hol a közönségre nézve csaknem minden apró mellékjelentőség és vonatkozások elvesznek, mégis érdekesek maradnak és mulattatok. Nem is kell említenünk.