Pesti Napló, 1850. május (1. évfolyam, 44-67. szám)
1850-05-28 / 65. szám
daczára is naponkint csak ollyasmire bukkanunk, mit ha fölemlítünk, csak csökkenti hitelünket a rendesebb városok előtt. Érintetlenül hagyni illyesmit azonban, igazság és közjó tekintetéből ismét nem bátorkodunk , mert ma van a természet könyvében: „Salus publica suprema civitatis lex esto.“ Ez tehát feljogosít és hí bennünket, hogy ollyasmivel, mi a köz üdvöt elő nem segéli, hanem inkább hátralöki, szörmentiben ne bánjunk , hanem azt minden kímélet nélkül egész pongyolaságában napvilágra derítsük. Jól tudjuk ugyan, hogy némellyeknek őszinteségünk tán igen is visszatetszendik, mindazáltal mutatójok nem fog bennünk tüzet kelteni, mert föltett szándékunkat. Szerkesztő úr! valamint „honum ex integra causa“ magasztalni, úgy ellenkezőleg: „malum ex quolihet defectu“ pelengérre állitni,ugy azonban, hogy személyt soha, de tetteit igen is latolgatni fogjuk. Mintegy négy hete már, hogy mélybe látunk , illetőleg, egy nagy gödröt látunk a folyamparton és rendes illőn, épen a mint a „Fekete Sas“ vendéglő hátulsó kapuján kiérve, s a híd előtt balra kanyarodva ötvent lépdelünk. A gödör záporeső következtében támadt. Mi ezt láttuk, de hallgattunk eddig azon jó remény fejében, hogy majd befödik, és tán ma is hallgatnánk, ha történetesen épen e hó 19-kén pünköst vasárnapján délelőtti 11 óra felé sokak láttára egy közel 70 éves asszony, ki a Ráczvárosról jöhetett, e gödörbe bele nem fordult volna. Ezúttal ugyan nem fürkészszük: vájjon tökéletes józan volt-e? — annyit azonban mentségére felhozhatunk, hogy kérdéseinkre: „hová igyekszik?“tisztán felelt, „a felső városra“, később pedig fellábadván öregségét tekintve elég egyenesen ballagott. Előbb hihető tehát, mit többen az öregről, kik őt közelebbről is ismerek, állitanak , hogy t. i. vénségében elgyöngült szemeinek tulajdonítható, miszerint menetközben a gödröt előtte nem látván, abba bele zuhant s csak szerencsés esésének tulajdonitható, hogy a ház alányából kiálló kövek miatt, mellyek felé feje hajlott, tüszint szörnyet nem halt, mert fejét a parton létező fák mélyen földbeterta gödörbe is átnyúló erős gyökerei föntarták. Az elagródanyó nagy ijedség és hihetőleg erősebb ütés következtéte el, magán nem segíthetvén, többjeink által számos más szemtanuk láttára, kik a folyam túlpartján haladtak, jajveszéklésközt kisegittetett. Ezután útját a felső város felé lassú léptekkel folytató. Ennek láttára egy bizonyos azon észrevételt téve: „Csak azt kívánnám , hogy e gödörbe azon ember esnék bele , kinek gondatlansága miatt számosan szerencsétlenek lehetnek , de úgy, hogy aztán dúdolhatnám is: — — — „bele estem, benne vagyok, onnan ki sem szabadulok,“ — legalább is három napig ! Mintha hallanám ezekre a magokat mentegetni szeretők feleletét . Nem volt érdemes ennyi szót pazarolni egy vénaszszonyért;vén létére minek döczög arra, vagy egyedül, ha nem lát jól? Csakhogy emberbarátunk! itt nem csupán egy üveg vagy itas járhatja meg, hanem bárki is, kinek roszabb szemei lévén a homályosabb estén haza, vagy dolgai után jár; de leginkább idegen, ha épen Fejérvárról valaki meg nem írja neki, hogy azon után, mellyen járnia kell, gödör is van. Aztán azt is tudják önök, hogy nálunk a lámpavilágítással sem eretetik meg magukat, ha csak a jótékony hold nem pillant le ollykor élbe burkolt városunkra. Ah, de minek is égnének nálunk a lámpák, midőn így okoskodnak: „Minden becsületes ember 9 órakor rendesen hazatakarodik tehát nem kell kivilágítani az amugyis nagyon felvilágosult Fehérvárt ! Most az egyszer mégis azon súgni valónk van azon jó uraknak, kik bizonyos nemével az inspiciálásnak meg vannak bízva, és máskép Inspektoroknak is hivatnak, szíveskedjenek múlhatlan kötelességüknek ismerni, egyszersmind felügyelni nemcsak arra : vájjon csészéjükben a fekete kávé nem halt-e már el; vagy hogy a 3 szerecsen gömbölyű asztalinál kézből tököt játszanak-e vagy vöröset ? hanem arra is: vájjon nagy esők nem rontották-e meg a folyam partjait ? S ha mást nem képesek is tenni, midőn nagy gödröket mos ki az eső, legalább jelentsék ezeket fel a rendelkező hatóságnak, úgy szinte az utczákon, járdákon keresztbe fektetett nagy köveket, mert illyenekkel is ütközésbe jöhetni Fehérváron. Bocsánat, ha némellyeknek e keserű figyelmeztetés nem szük , de fontolják meg, hogy a láb- és nyaktörőknek még keserűbb eltűrni a kínokat! Sokat írhatnék még jelenleg, azonban már soraim úgy is hosszúra nőttek. Annyit azonban mégis megemlítek, hogy a napokban éjjel, egy fűszerész boltját — udvarra szolgáló vasrácstalan ablakját befeszítvén, — kirabolták, és több ezer pengő forintjától, mellyet elég gondatlanul a boltban hagyott, megfosztották. Hasonló kísérletet tőnek a cziszterczita-templom mellett egy másik fűszerésznél, s mint halljuk a keresztvasat már le is ráspolták az ajtóról : a boltba azonban még sem juthattak, mert belül kapcsok tárták az ajtószárnyakat. Hiyenek történnek nálunk, hol pedig elég szorgosan őrködnek csendőreink, de még éji polgár-patrol-társaink is! — A többiről, és tán kávésnénikéink débattejairól is — jövőben, dúl,a mint hogy más részről Ármándban, ezen legnagyobb általánosságban tartott ifjúban, kiről alig tudhatunk meg mást, mint hogy jó-indulatu ifjú és szeret, épen nincsenek meg azon tulajdonok, mellyek hozzá egy nő szivét állhatatosan és mélyebb érzelemmel lekötelezhetnék. Olivér valódi rosz ember, lelke belsejében megromlott, ki úgy tűnik fel előttünk, mint a ki minden gonoszságra kész, a bevégzett gazembernek hideg és minden viszony iránt kíméletlen számításával és gyors végrehajtási készségével. 0 nem gyengeségekkel és hibákkal bír, mellyekre a vígjáték enyelgő csipkedése illik, hanem valódi vétkes hajlamokkal és ezek gyakorlásában undorító készséggel, mellyek őt képesebbé teszik egy komoly drámában való cselekvésre. 0 nemcsak a társadalmi convenientiák ellen botlik, hanem hideg romlottsággal gázol keresztül mindazon fogalmakon, mellyeket erény és becsület felöl táplálunk; ha keblének hevesen égő boszuját kell kielégítnie, elötte még csak egy kis aggodalmacska sem merül fel, mellyet viszszatartóztassa, hogy a családi élet nyugalmát és boldogságát fenekestül felforgatni vonakodjék. Illy jellemvonások nagyobb eredményeket szülnek, mint mennyi egy vígjáték körében megfér, s ha költői igazságról akarunk szólani, illy személyre egy puszta megszégyenítés, mellyet e különben is föl sem vesz, csak azért lévén boszankodása, hogy ármánya nem sükerült, annál kevésbbé lehet elég, mert lehetlen előre nem látnia a nézőnek, hogy ez ember mit sem okulva válik meg a lefolyt cselekvénytöl, s jellemvonásainál fogva szintezen rész irányban, mint a mire olly nagy hajlandóságot mutatott, de tán, sőt előbb-utóbb hihetőleg, szomorúbb eredménynyel fogja cselekvőségi erejét használni. A vígjáték általános tetszéssel fogadtatott, s a szép reményekre jogosító szerző ismételve kihívatott. Az előadás szorgalommal történt. Lendvai (Ármánd) és Jókainé (Róza) a vígjáték több helyeit komolyabban adák, mint kellett volna, ámbár ezt a költő egy részt maga okozta, miután a szerepükbe öntött kitételek is némelly helyt elég komolyak voltak. Szentpéterinek (Kálomi) egyes komoly helyei helyzetében, Szivetének (Olivér) pedig a személyesített jellem egész mivoltában valának alapulva. Réthi, Demeter kertészben, ismét olly egyéniségének egészen megfelelő szerepet kapott, miilyenben ő kiválólag szokott jeleskedni. A vígjáték után ,Magyar 1, ,Hármas komoly, és ,Krakusz- tánczok adattak elő. Május 23. EZRED LEÁNYA, víg opera 2 felv. Saint Georges és Bayard eredetije szerint fordította Egressi B., zenéje Donizettitől. Május 24. ÖCSÉM, HÁZASODJÁL, eredeti vígjáték 3 felv., irta Dobsa Lajos. — A vígjáték, nem csökkenő tetszéssel fogadtatott. Utána a múlt alkalommal előadott három tánct ismételtetett. Május 25. BORGIA LUCREZIA, opera 3 felv., irta Bidera, ford. Jakab István, zenéje Donizettitál. BERZSENYI DÁNIEL levele a keszthelyi grófhoz 1816. Közöljük e levelet mint kedves hagyományt és emléket, azon sorokkal együtt, mellyek kíséretében az S. A. Ujhelyből hozzánk beküldetett, köszönetünket nyilvánítván egyszersmind hazai irodalmunk nevében, a tisztelt beküldőnek. „A napokban olvasám, — igy ir e levélnek t. beküldője — ismét Berzsenyi Dániel összes műveit, a költéjét, kinek elragadó költeményei az aludt nemzet romlásnak indult fiaiba új lelket öntenek. Az első kötet 298-ik lapján Döbrentei jegyzetei között ezeket olvasám: „„1814-ben közlé velem Berzsenyi, miként kéreté a keszthelyi gróf látogatására, de mivel az üzenetvivő, két legszebb svajczi tehenet is hajtatott be a niklai kisgazda udvarára, mint ajándékot a nagy gazdától, szégyenes már hozzá menni, pedig ezért köszönet illik.““ — S folytatja Döbrentei a 299-dik lapon : „„Csak levélben tette-e köszönetét a házától is, de különösen, szokatlanság miatt nagy úrhoz nehezen mozduló, vagy személyesen ? nem tudom.““ „A dicsőült költérnek egy, saját kezével írott, és úgy vélem, épen ez ügyre vonatkozó levele nálam van, e becses ereklyét a nagy férfiú legifjabb fiától Lászlótól valék szerencsés kapni, midőn 1848-ik év nyarán két hazafikeblü barátom társaságában a Niklán nyugovó sírját látogattam meg, az eredeti levél így következik : „„Nagyfényű Gróf! Kegyelmes Uram! „ „Exczellencziád engem már régen azon irkálók közé számlált, akik ugyan tudnak írni, de élni nem. Valóban én már sokat vétettem Exczellencziád előtt az udvariság ellen, s megvallom, hogy ez az érzés sokszor megkeseríti számban a csirák tejét. De kérem Exczellencziádat, ne tartson gorombának, tartson inkább szemérmesnek. „„Ezen két exemplárt csak most kapván, sietve küldöm egyiket a Herczegnének, mert kevélykedve hallom beszélni sok hazafiaktól, hogy ő Herczegsége magyarul tanul, a másikat pedig a kis Taszilónak, mert reményem, hogy az is magyar Tasziló fog lenni. „ „Rumi megajándékoza engem a Georgikonnak legújabb nyomtatványival. Elhűltem — elhaltam, látván, hogy azok mind németek! — Én Keszthelyben egy magyar Weimárt óhajtok látni! A nemzetiség minden, s nincs e nélkül semmi boldogság. Minek töltjük csűreinket, ha azokat ótalmazni nem tudjuk, nem tudjuk pedig, ha nemzetiségünket elvesztjük. — De engedjen meg Exczellencziád ezen hazafiai gyengeségemnek ! mert valóban gyengeség illy semminek, mint én, a nemzetről aggódni. Exczellencziád gondja az, mert olly dicső épületnek rakta le talpköveit, mellyet csak a haza omladéka temethet el. „„A legmélyebb tisztelettel vagyok és maradok Exczellencziádnak „„Nikla, nov. 15. 1816. legkisebb szolgája BERZSENYI DÁNIEL.““ VEGYES HÍREK és ESEMÉNYEK. Budapest. Május 28. Nemzeti színházunkban, ma kedden a de la Grange asszony előadásaira nyitott külön bérlet első számául fog adatni olasz nyelven: SZEVILLAI BORBÉLY, víg opera 2 felvonásban; zenéjét szerzette Rossini. — +• NI. Kovács Zsigmond úr, a pesti középponti papnövelde volt tanulmányi elöjárója és egyet. h. tanár elhagyd városunkat, hogy helyét az újon kinevezett veszprémi püspök úrjálságánál, mint titkár, elfoglalja. Mi, kiket közelbről ismerjük, valamint sajnáljuk volt hivatalábóli távozását, úgy másrészről csak örvendünk a veszprémi püspök úr ömisága e választásán , melly oldala mellé buzgó, tisztalelkű, felvilágosittt férfiút vízen. Kossuth három gyermeke, Ferencz, Vilma, Lajos, most vasárnap reggeli 5—6 óra tájban vettek búcsút a fővárostól. Velük utazott nagynénjök Ruttkainé asszony és nejre lőjük Karádi Ignácz. A gyermekek b. Haynau tásza úr ő exolljának önként ajánlott engedelme következtében szüleikhez Kiutahiába (Kisázsiában) fognak menni. Eltávozásuk iránt sokan tanusítanak részvétet. Már szombaton estre gyülekező népcsoportot lehetett látni a gyermekek szállása előtt. Az indulás órájában pedig nagy néptömeg várta őket a dunaparton. Hermine gőzös lejött a rendes kikötőből egészen a sóhoz ebbe, hogy a kis utazók szállásukból (Szénapiacz, Emmerlingház) annál közelebb érhessék. Midőn a hajóra léptek, a búcsúzó nép ajkán önkénytelenül jött ki néhány „éljen“ kiáltás. Sokan, mint halljuk, becses ajándékot is nyújtottak a kivándorló kisdedeknek. Mondják, hogy valami kenyérárus asszony egy igen nagy debreczeni kenyérrel tolakodott hozzájok, s minden módon kérte, hogy fogadnák el tőle e csekélységet, nehogy az után megéhezzenek. Orsova felé utaznak a kivándorló kisdedek. Ruttkainé asszony kevés idő múlva vissza fog térni. — Midőn a hajó eltűnt, azaz mikor már nem lehetett többé látni, eloszlott a néptömeg, s hangos elismerését hallók emlegettetni többektől. Haynaut exclja megelőző nagylelkűségének. A úgy halljuk, Egressi Gábor neje is engedelmet kapott, hogy Törökországban levő férjéhez kiutazhassék. Az engedelmet — mint mondják — e napokban használandja; gyermekeivel együtt búcsút fog venni a fővárostól. — Megjelentek Heckenast Gusztávnál. Egy földönfutó novellát 2 kötetheti. Az első kötetben hét, a másodikban öt eredeti beszély foglaltatik. A kiállítás igen csinos. Ára a két kötetnek (talán) 2 pír. — Szinte ott jelent meg mostanában Kossuth parlamenti élete egy kis röpirat Karádfi és Ráthkaytól. Ez első füzetben Kossuth mint követ adatik, azaz a pozsonyi országgyűlésen mondott beszédeiből van egy puszta összeállítás, minden reflexió, minden ismertetés nélkül. Ezután fog következni — alkalmasint hasonló összeállításban — Kossuth mint pénzügyminiszter, és végre mint országkormányzó. — Budán tegnap délelőtt egyházi nyilvános isteni tiszteletet akartak tartani az ott elesett s eltemetett magyar harczosok emlékére.... Minden intézkedés meg volt már téve, a nép nagy számmal gyűlt össze, a nők gyászruhában, illatos virágkoszorúkkal jelentek meg, — midőn felsőbb rendelet következtében az emléktisztelet megtartása betiltatott. — Az összegyülekezett nép nagyrészint egész csöndességben haza oszlott, a nők azonban lerakták virágkoszoruikat a sírokra s e koszorúzás, mint mondják, egész nap folytattatott. — Kalocsáról írják a Religionk, hogy ott a placetum eltörlése igen kedves hatást szült. Mi ezen egy csepet sem kételkedünk; csak azt óhajtanók, hogy ezen kedves hatást a tudósítás következő sorai ne tennék nem kedvessé mások előtt kísérete által olly meg nem válogatott szavaknak, mellyek értelme messzebb terjed egy hírlapi levél körénél. Bécs, , május 24. Egy ma estve érkezett telegrafi tudósítás szerint ő felsége a porosz király állapota megnyugtató. Az elkövetett bűnmerény okáról még mi sem jött köztudomásra. Azonban megjegyzést érdemel, hogy hiteles adatok nyomán a porosz kormányhoz nemrég Londonból tudósítás jött, egy gonosztevők klubbjának létezéséről, kik több fejedelmek megöletését tűzték czéljukul. Oester. Reichszeitung. Francziaország. Paris, május 20-a. A Tisztelt Szerkesztő úr! Hogy vannak önök odahaza ? mi itt csak amúgy Herkulesként válóúton állunk, s nem tudjuk , menjünk-e jobbra, menjünk-e balra ? Midőn a mythoszi mennyországban forradalom ütött ki, és a Nap szekerének elhasznált kerekei a vágásból letérvén, a menny majd zsákmányává lön a harapózó lángoknak, a többi istenek Jupiterhez folyamodtak, miszerint, mennyhatájokat megmentendő, tegyen kellő intézkedést. Mire ő Jupitersége azt válaszold , hogy ő, a körülmények illy kritikus állásában mit sem képes tenni, hanem a végzet majd eltalálja az utat — fata viain invenient— egyébiránt reméli, hogy, ki ki fogja teljesítni kötelességét, így állunk mi itt! Jelenen két kérdés foglalkoztatja leginkább Francziaország polgárait, t. i. a választó törvény reformjavaslata, s a franczia diplomatiának a görög-angol kérdésben fölsült közbejárása , vagyis jó szolgálata. Egy részük tudja és érzi, a másik rész pedig csak érzi, miszerint Francziaország, s vele együtt talán Európának nagy része is, rejtelmes események előestéjén állanak. Itt az emberi ész igen keveset, a végzet logikája pedig igen sokat teend. Én azonban Jupiter szavaival vigasztalom magamat: „Fata viam invenient!“ Baroche úrnak a nemzetgyűlés által e napokban tárgyalandott választó törvényi reform-javaslata , mellynek czélja : az általános választójog helyébe, a korlátozott választójogot — Francziaország alkotmánya szellemének ellenére — létesítni, rendkívülileg fölizgatta a kedélyeket. E törvényjavaslatot a mérsékeltebbek visszahatónak, mások ismét alkotmánysértőnek keresztelik , s nyilván állítják, hogy nem egyéb ármányos provocatiónál újabb csatára, mellyben az úgynevezett rendpártiak biztos győzelemre számnának. Én fölfüggesztem e tekintetbeni ítéletemet , de annyit mondhatok, miszerint itt a közértekezés tárgya azon párbeszéd, melly Bonaparte Lajos elnök úr estélyén egy bourgrave és Thiers úr között folyt. Többek közt a bourgrave mondotta Thiers úrnak, hogy „a törvényesség megöl minket“ (la légalité nous tue) , mire Thiers úr diplomatailag felelő, hogy „ezt gondolni igen is, de kimondani nem szabad.“ Egy másik nem kevésbbé jellemző párbeszéd folyt két journalista között. Ugyanis a rendpárti-journalista kérdé a progressiv-journalistától: „Mellyik közölünk fog deportáltatni Vaithau szigetére ?“ „Mindkettő , felelé a kérdezett, azzal a kis különbséggel, hogy én ép akkor fogom elhagyni a szigetet , midőn ön oda érkezendik.“