Pesti Napló, 1850. július (1. évfolyam, 92-118. szám)

1850-07-15 / 104. szám

1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten Vidéken házba küldve: Egy hónapra 1 fr. 30 kr. p. Évnegyedre 4,­„, Félévre . . 8 „ — „ » Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám— „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés tulajdonos CSÁSZÁR F.­­thez , anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, postán küldve: Egy hónapra 1 fr.50 kr., Évnegyedre 4­­­40 , „ Félévre . . 915., Egy évre. 17 „20,, Egyesszám — „ 4 „ „ 104. Hétfőn, július 15-kén. Szerkesztési iroda: Dri­ntcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. HIRDETÉSEK ES MAGANVITÁK. Hirdetések négyhasá­bos petit-sora 4. pengő krajczárjával számlíta­­tik. A beigtatási díj elő­re lefizetendő E­r­i­c­h Gusztáv ur könyvkeres­kedésében. Magánviták háromha­sábos sora 6. pengő­kraj­­czárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztő­­hivatalában. Budapest, július 15-kén. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK, Par­s, július 11. A roueni pályaudvarnál egy, po­litikai jelentőség nélküli népgyülöngés volt. A tör­vényhozótest folytatja a sajtótörvény fölötti vitatkozá­­sit. Egész Guadeloupenak ostromállapotba helyez­tetése elhatároztatott. Charras és Cassagnac képvise­lők párviadalra keltek. 5% rente 95 frank 70 cent, 3% rente 57 fr. 55 cent. A börze bezártával 5% rente 95 fr. 40 cent. 3% rente 57 fr. 40 cent. London, jul. 10. Consols 96%. Indigo és gyapot­nak jó kelete, magasabb árak. Gabonavásár szilárd. M. Frankfurt, jul. 11. Metall. 70% 8%. Váltókelet Bécsre 99%. Hamburg, jul. 13. Hírlik, hogy a holsteiniak ezen éjjel bevonultak Slezvigbe, és egyenest Eckernförde felé indulnak. A hír még valósulásra vár. Kiel, jul. 18. Az orosz flotta, állítólag 18 nagy­hajó — kelet felé félmérföldnyire Buildtól — figyelő állást von, úgy szinte három nagy dán hajó is. ANYAGI ÉRDEKEKRŐL. III.­ ­ Nincs ország, mellynek kereskedési mérlege a­­ránylag szenvedőlegesben állana, mint Magyaror­szágé ! Ezt bátran kimondhatjuk, s kimondhatjuk azt is, hogy országos szegénységünk napról-napra növek­szik, minélfogva végre vesznünk kellene, ha tovább is megállapodnánk ott, hol eddig állottunk. Éreznünk kell pedig, hogy 400 év óta mindinkább süllyedve, immár a kút fenekére jutottunk; éreznünk, hogy ütött az óra, mellyben magunkkal s tévedéseink gyászos eredményivel megismerkedve, magunkon erőt vegyünk, s nemesb, erényesb, magasztos!), nemze­­tiesb tettlegességre emelkednünk , mi­iparos szomszé­dunk jó példáit tényezősen követnünk és — kötéssel, fonással, szövéssel, selyemtenyésztéssel stb. már csak­ugyan bíbelődnünk kell, ha — veszni nem akarunk. A nemzeti gazdagság létalapja a kellőleg kifejlett és czélszerűleg kiművelt szellemi és anyagi képességek, tehetségek s tulajdonságok józan észű használásában gyökeredzik, növesztő tápját lelvén az egész nemzeti testületnek azon általános, öszhangzó s okosan intézett tényezős mozgalmában, melly által a polgári élet szük­ségeit pótló, kellemeit s kényelmeit kielégítő minden­félék olly bőséggel idéztetnek elő, hogy ezekben fo­gyatkozás belsőleg soha ne éreztessék és a hazának min­den polgára életének s helyzetének tiszta szívből örül­hessen! Illy gazdagság, növelvén a nemzeti erőt, sza­badságot, függetlenséget s nemesi erkölcsiséget, egy­szersmind leghatalmasb gyámola az erényesb és tisz­teletreméltó nemzetiségnek. Olly országok, mellyekben a nép értelmiségét el­fojtva, hajlamát, testi-lelki tehetségét hiábavalóságok­ra intéztetve és az áldott földnek buja termékenységét nemzet-ölöleghasználatlanul bitangoltatva látjuk; hol az ország lakosai egyáltalán alig juthatnak annyi vagyonos­­ságra, hogy az életnek legsürgetőbb szükségeit magok­nak megszerezhessék; hol a világi jólét e földön pium desiderium maradván, a honpolgári megelégü­lés a si­­ron túli örömökre utaltatik : olly országok minden földi kincsek mellett, nemzeti szegénységben siütödnek s nemzetileg tovahervadnak. A földbirtok csak az állal nyerhet illő értéket, csak az állal válhatik gazdagsági alappá, ha a föld termé­­kenysége termesztmények előállítására használtatik, ezek pedig honi műipar által életbeni használatra alkal­maztatnak. A nemzeti gazdagságnak kútfeje a föld termé­kenysége ugyan, de nemzete s egyedüli gyarapítója örökké s mindenütt, csak a földvilágosult józan ész, az értelmiség s az egész nemzeti testületben megho­nosított műiparos takarékosság maradand. A nemzetek meg­vagyonosodnak s végre meggazda­godnak a földtermékek s iparművek fölösleges bősége vagy külkereskedelmi nyereség által; a föld termékei, az ipar művei, a külkereskedelmi haszon pedig csak a nemzet szellemi, értelmi és anyagi talentumainak ka­matjai. Ha van Európában nemzet, melly szegénysége nyomasztó súlyát sajnosan érzi, azon Isten nem segít, emberi erő pedig nem segíthet, ha azon nemzet szelle­mi , értelmi, s anyagi talentumait kamatozókká tenni vagy Isten áldását tényezősen használni nem akarja, s mozdulatlan nézi, mikint a szűk kiterjedésű és mostoha termékenységü szomszéd országocska népének eszes­sége, értelmisége s műiparos takarékossága által meg­gazdagodva elhatalmasodik s a nagy terjedelmű s bő ter­mékenységü országot ábrándos népével együtt gyám­ság alá veszi. Méltányolván a kereskedés, kézművesség, gyárosság, a termesztési, tenyésztési szépezési műipar minden ágai­nak a nemzeti jóléttel üdvös befolyását, mondhatni, lel­kesítő hatását, nem csodálkozhatunk, ha látjuk, mikép Oroszország hathatósan igyekszik roppant birodalmának szellemi, értelmi s anyagi tehetségeit s képességeit minél hathatósban kifejteni és a képezendőket kiképezni, a ke­reskedésbe , kézművességbe, gyárosságba s műiparos­­ságba minél élénkebb s terjedelmesb mozgalmat oltani és táplálni, s a kedvező körülményekeszélyes használatát soha el nem mulasztani. Illy utánzásra méltó ügyeke­­zetnek üdvös eredményeit Oroszország már is élvezi, a kézművesség-, gyárosság- s műiparosságban óriási lépésekkel annyira haladván, hogy ezek iránt kül­­földrőli függetlenségét már­is majd majd kivivottnak te­kintheti. Bámult is a világ tekintvén a lipcsei sokadal­­m­on 1828. megjelent s concurrentiába lépett moszko­­vai selyem-, gyapjú- és pamutszöveteket, mellyek anyagi minőség és mennyiségre, úgy készítési tökélyre nézve a legföllengősb kivonatot fölülhaladók. Kérdez­zük: m­illy alapon sarkallik e nevezetes jelenet? Egye­dül Oroszország bélfogyasztásán! A gyártulajdonosok biztosítják, hogy pénztőkéik után igen jutányos ka­matokra számolhatnak, külföldi vevőkre nem szorul­ván , minthogy készítményeik a belföldön is elkelnek. — Similia similibus ! A PESTI NAPLÓ HATÁRA. HETI SZEMLE A NEMZETI SZÍNHÁZRÓL. Jul. 7. PRECIOSA, A SZÉP CZIGÁNY LEÁNY, melodrama 4 felv., karénekekkel és tánczokkal, irta Wolf, ford. Komlóssi; zenéjét szerzette Weber K. M. — Egyike azon színműveknek, mellyek a magok idejében, a melodráma-kedvelés elmúlt ko­rában, nagy sükerrel és sokáig tartott kitűnő tetszéssel álltak fen a színpadon, most azonban csak szomorú képét mutatják fel annak, milly rövid életűek, milly hamar elkopnak és el­avulnak olly művek, mellyek létrehozására nem a mindenkor változatlanul fenálló valónak költői felfogása, nem a művészeti jó ízlés, hanem a hamar változó divat adott ösztönző erőt. De e mű megfelelt a maga idejében rendeltetésének: tetszett, pénzt szerzett és a színházi elvek megkedvelését is terjesz­tette, s e tekintetben megérdemli, hogy most is, midőn illy hatásokat nem gyakorol, becsüléssel emlékezzünk meg róla, mint olly dologiul, melly a maga korában magáért eleget tett. Mi a melodráma zenéjét illeti, ez nem tartozik azok közé, mik magokat a korral leélik; bár könnyű e zene, mint ezt a benne kitünőleg uralkodó népies elem megkívánja, de mind a mellett olly művészeti becscsel bir, melly még magát a melodrámát is sokáig fen fogja a színpadon tartani, s koronkint, mint e te­kintetben becscsel biró, előadványt feltüntetni. — Az előadás szorgalommal történt. Szathmári-Laczkócziné (Viarda czigány vajdáné) játéka különösen megemlítendő, valamint Komlóssi Idáé is, ki a czímszerepben lépett föl. Jul. 8. SOREL ÁGNES, drámai költemény 5 felv., irta Grutsch Ferencz, ford. Fáncsy Lajos. Jul. 9. LINDA, opera 3 szakaszban irta ?, ford. Egressi B., zenéje Donizetti­al. — Az opera vonzerejét a Próféta és álta­lában De la Grange fölléptei csökkentették; azonban mind a mellett meglehetős szép számú közönség gyűlt össze, s az elő­adás tetszéssel fogadtatott. A czímszerepben Kaiser­ Ernstné lépett föl. Júl. 10. VESZEDELMES NAGYNÉNE, vígjáték 4 felv. irta Alboni, ford. Szigligeti. — Az előadást dicsérettel kell meg­említenünk , mint ollyat, melly kedvvel és szorgalommal tör­tént. Kitünőleg megemlítendő Szentpéteri és Latkócziné. Az első a falusi egyszerűségben meghonosult Emerling bárót, ki a túlmüveltség városi elöitéleteitöl ment, s azok helyett a müve­­letlenségnek’, számra bár kisebb és hatásra kevesbbé kárté­kony, falusi előítéleteit bírja, sok kedvességgel személyesítő, kivált azon jeleneteiben, mellyekben nyersebb ízlése az álm­ü­­veltség követelései ellen harczra kel, melly harczban, értelmi korlátoltságánál fogva, mindig ő szenvedi a nem mindig érde­melt veszteséget. Kissé túlzottak voltak azon jelenései, mely­­lyekben a báró a nagynénévé átöltözködött színésznő előtt szerelmi vallomást tenni iparkodva ügyetlenkedik. — Latkó­cziné. Müller Adél színésznőt jelesül személyesité; játéka egyiránt kedves és hű jellemzésü volt, midőn a színésznő sze­repében maradt, valamint midőn a bárót meghódító nagynénét személyesité. Jul. H. Bérletszünetben: PRÓFÉTA, opera 5 flv., irta Seribe, ford. Egressi B. és Szerdahelyi, zenéje Meyerbeer­­tel. — De la Grange Fides szerepében lépvén föl, második cyklusát kezdé meg vendégszerepeinek, s olly kedvező süker­rel , hogy a színház minden helye teli volt nézőkkel. Jul. 13. Először: EGY PRIMA DONNA, vígjáték 4 flv., irta Feldman L. ford. Fekete Soma. — Fehértüski Máté protokol­­listának Mah­id nevű leánya van, széphangu énekesnő. A le­ánynak nagy kedve van a színpadi pályára, s e szándékát nem­csak apja, hanem Kardos nyugalmazott kapitány mint házi ba­rát is helyeselte, de ellene volt az anya. Ez házi pert idéz elő, mellynek diszonanczait a színház közbejövő karmestere, De Pauli, harmóniává oldja fel; az anya is megegyezik, hogy Matild színésznő vagy énekesnő legyen. Ebből ered az egész baj, mert már most Matildot prima­donnai pályáján végig kell kisérnünk. Matild a színpadon nagyon tetszik, tele házakat csinál, enthuziaszták által környeztetik, kik kifogják a lovakat kocsijából, s végig hurczolják e kocsit a városon. Az enthu­ziaszták közt van valami Denor báró nevű úr is, kiből a baj növekvése fejlik ki. Matild t. i. szünidejét használni szeretné, hogy anyjával, ki most már a színpadi életet nagyon megked­velte , diadalutat tegyen más városokban, de az igazgatóság megtagadja tőle az engedelmet, hacsak egy tenort nem állít elő, ki távolléte alatt tele színházakat csináljon. Az anyának tehát egy igen elmés ötlet hág fel fejében: t. i. Denor bárót megmutatja a karmesternek mint Báró nevű tenort. A karme­ster elég együgyü magát rászedetni; Matild megkapja az uta­zási engedelmet, s rögtön távozik. Távoztával megtudja a karmester a szörnyű mély titkot, t. i. hogy báró Denor nem Báró tenor. Természetes dolog, hogy a karmester megharag­szik , de ez csak hagyján, mert ő a színházhoz kötött ember lévén, nem mehet Matild után boszut állani. De, fájdalom, elmehet Denor báró, s szerencsésen utol is éri a prima­don­nát egy kis városban, hol épen diadalokat ül. Ez ugyan ismét baj, de magában egy­előre még sem látszik igen nagynak, mert a báró nem tudja, miként álljon boszut, a­mire egyéb­iránt igen nagy oka van, mert Matildék őt, Denor bárót, Báró tenornak merek rágalmazni. Denor báró született aristo­­krata, még­pedig egy a legjavából, mert nemcsak nem tud semmit, de még meg is haragszik, ha róla hát megött azt hí­­resztelik, hogy ő tud valamit, kivált pedig olly dolgot, mi a művészetek körébe vág. Ez minden esetre boszut érdemel, mert érdemetlen rágalom... De valamint a báró általában nem tud semmit, úgy azt sem tudja, miként álljon boszut, mit mégis olly tüzesen óhajt, s mai napig ott állana tanácstalanul, ha a boszu istene segítségére jöni kötelességének nem tarta­ná , a­mint hogy el is jő a boszu istene a báró urnák segítsé­gére egy pinezér képében. E pinezér rendkívül komikus sze­mély , először mert Számielnek­ hívják, másodszor mert veres haja s púpos háta van, tudnivaló dolog pedig, hogy a veres hajban és púpos hátban roppant megnevettető erő rejtezik, mert csak holmi pedant gondolkozásu Íróknak lehet elvök, természeti hibákat önmagukért nevetség tárgyául színpadra nem állítani, az igazi lángész (gem­enek is híjják) illy pedant­­ságokon túl emelkedik. Ezért lakozik a pinczérben, kit szá- LEVELEK A BIRODALMI SZÉKVÁROSBÓL. XVIII. , Bécs, jul. 11. Tegnap csak azon okból nem írtam ön­nek, mert egyebet nem közölhettem volna, mint­ hogy a teg­napi hivatalos és félhivatalos lapok tegnapelőtti közleményei­met teljesen igazolják. Haynau Ibsza. visszahivatásának oka e lapokból, legalább általánosságában, most teljesen tudva van, ■z engedetlenség vala azon vétség, melly miatt azon férfinak, ki mig egyedül csak a kardot tartó kezében, olly fontos szol­gálatot tön a monarchiának, fényes polczáról le kellett lépnie. Hanem a különös ok, mellynél fogva épen most történt az el­döntő lépés, még nem jutott köztudomásra s tán nem lesz ér­dektelen, ha azt is közlöm,a mint hitelt érdemlő forrásból érté­semre esett. B. Geringer e excja már azelőtt több ízben pa­naszkodott, hogy a táborszernagy nem viseltetik illő tisztelettel a felelős minisztérium alkotmányos hatalma irányában, s nevezetesen azt kívánta, hogy a volt debreczeni országgyűlés tagjai, kiknek vétke mindenesetre tisztán politikai természet

Next