Pesti Napló, 1850. szeptember (1. évfolyam, 144-168. szám)

1850-09-11 / 152. szám

1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve . Egy hónapra 1 fr. 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám—„ 4„„ A lap polit. tartalmát illető minden közlés a szerkesztőséghez ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Vidéken postán küldve: Egy hónapra 1 fz. 50 kr. , Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9 , 13 „ , Egy évre . 17 „ 20 Egyes szám— „ 4 „ „ 152. Szerkesztési iroda : Dri-utcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1 —től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Szerda, sept. II-kén. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­bos petit-sora 4. pengő krajczárjával számitta­­tik. A beigtatási díj elő­re lefizetendő E­r­i­c­h Gusztáv ur könyvkeres­kedésében. Magán­viták háromha­sábos sora 6. pengő kraj­czárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztő­hivatalában. Figyelmeztetés. Új előfizetést nyitunk a PESTI NAPLÓra, sept. 1-től f. é. december 31-ig. Budapesten: 4 hónapra . . . . 5 ft — kr. Postán: szinte 4 hónapra . . . 6 ft — kr. E mellett fenmarad a havi előfizetés is, t. i. Budapesten: 1 hónapra . . . . 1 ft 30 kr. Postán: szinte 1 hónapra . . . 1 ft 50 kr. Vidéki előfizetők bérmentes levelekben küldhetik föl az előfizetési összeget, ha levelüket igy czimezik: „Előfizetési pénz a PESTI NAPLÓra.“ Budapest, aug. 31-én, 1850. Budapest, sept. II-kén. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Altona, sept. 7. Oxholm tábornokot a dán kormány Londonba küldi, kölcsön kieszközlése végett. Frankfurt, sept. 6. A szorosabb tanács tegnap má­sodik ülését tartá. Nagybritannia felhatalmazottja visz­­szahivásnak néz eb­be. Kassel, sept. 7. A város ostromállapotba helyezte­tett , különben csendes. Petersburg, sept. 3. A petersburgi újság a czárnak egy dicsérő iratát hozza dán vezérőrnagy Kroghoz, melly által a szt. Annarend első osztályú lovagává nevezte­tik ki. Turin, sept. 5. Az ivreai tartományi tanács a kor­mánynak azon kivonatát jelentette be, hogy az az egy­házi javakat foglalja le, s a szerzetes­rendeket oszlas­sa föl. Florenz, sept. 5. Tegnap Hamilton angol miniszter meghalt. Alkotmánymódosítási hírek keringenek. Páris,sept. 6. Napoleon Lajos Caen-ben egy köz­ebéd elfogadására nyilatkozik, ha a nép ez uj terűt neki átengedi. Cherbourgba megérkezett. London, sept. 5. Haynau táborszernagy megtámad­­tatása Perkins et comp. barclay-i serfözöjében, serfö­­zők által történt, midőn nevét, mit minden idegen be­írni köteles, meghalták. Sárral dobálták, köntösét ösz­­szeszaggatták, bajuszát megtépték, s a rendőrségnek futva kellett a túlsó partra szállítani. Barclay-ban a munkának meg kellett szűnni, hogy a feczinkosokat kinyomozhassák. Paris, sept. 8. Cherbourgban tánczvigalom. A nem­zetőrség köztársasági kiáltása. Kassel, sept. 8. Az egész tartomány ostromállapot­ba helyeztetett, a sajtószabadság megszüntetett. Há­rom fő pénzügyi collegiumok a 4-iki rendeleteket tör­vényteleneknek tekintik , s kinyilatkoztaták , hogy végre nem hajlandják. Az országgyűlési bizottmány 7-kén az állodalmi ügyészhez a miniszterek elleni vá­dolását benyújtotta. Az uj hesseni újság betiltatott. Altona, sept. 9. Tegnap az egész vonalon csatázás volt, különösen élénken fejlett az ki a sleziig-holstei­­ni sereg balszárnyán. Kezdetben Süderstagel-név­en­nek , még pedig a 9. és 10-ik gyalog és 1 vadász­zászlóaljnak , vissza kellett húzódni, de azután erősítést kapván, a dánokat Treeneig visszaüzte. 58 fogollyá lett. A holsteiniak középereje Jagel és Brechendorfig nyomult előre, de minden eredmény nélkül. A PESTI NAPLÓ MITARA. TÁTRAI LEVELEK. BERECZ KÁROLYTÓL. I. Julius 27. Bezárt ablakok mellett, a kandalló ropogó tüzénél irom e sorokat. A naptár ugyan nyárközépre mutat, mind a mellett a kandalló tüze tisztességesen megjárja. Tátrafüreden tel­jességgel nincs okunk a hőség elleni panaszra. Itt még csak a tavasz első napjait éljük, e szerint kik ide jövünk, mint a vén szerelmes szíve, ezidén kettős tavaszt élünk át. Vagyunk pedig nagy számmal, kik e csodaszépségű kárpáti tájakat föl­kerestük. Derék házigazdánknak mintegy kétszáz egyénnel gyűlt meg a baja. De azért csak elférünk. A tátrafüredi fürdő mindinkább csínosodik, épül, máris egy emeletes csinos pa­­laiával szaporodott épületeinek száma. S ki a természet vad fiaként eddig, apró fa házacskában kényteleníttetett magát meghúzni: most már pompás kilátású, csinos butorzatú, ké­nyelmes lakásban is részesülhet. Szóval: az egykori igény­telen kis Schmeksz , maholnap a nagyobbszerü fürdők sorába víhatja föl magát. — Helyzetére nézve Európában kell ke­resni párját; mert hol a táj, melly a magyar Alpesek nagy­szerű szépségeivel kiállhatná a versenyt ? S van meleg és hi­deg fürdőnk, zuhanyaink, s hasonlíthatlan vizünk és leve­gőnk ! E két utóbbi annyira egészségessé teszi az embert, hogy szinte beteg lesz a nagy egészségnek miatta. Sötét feny­vesek között nagyszerű sétányaink , s mi az ételekkeli ellá­tást illeti, jóság és olcsóság tekintetében — öthat tál ételből álló ebéd ára 25 váltó garas lévén — párját kell keresni,­­ jó czigányzenénk, és azok a kirándulások kárpát bérczei közé! . . . A társaságot még kevéssé ismerem. Vannak sokan Pestről, meg az alvidékről is, nagyrészt szomszéd megyebe­liek és szepesiek, kik közt, egyegy szőke ideális alak, mint a táj megtestesült költészete, ábrándos kék szemekkel, ma­gas, sugár termettel, mint a bérez fényűje, édesen emlékez­tet Kölcsey gyönyörű alakjaira a kárpáti kincstárban. Minthogy az esős, hideg idő szobába zárt, e hó elejétől tett kirándulásomat futom át. Július elsején indultam ki Pestről a váczi útvonalon. E vi­déket már annyiszor utaztam be, s tollam részire annyira ki­zsákmányoltam , hogy most legjobbnak látom azon szembe­­hányva átrobogni. Érdekes helyek pedig sok tekintetben — a forradalmi drámának utófelvonása itt kezdődött. Egy váczi ember mutogatá a positiókat, mellyeket Görgei elfoglalt volt, s a csata fő színhelyeit. Megemlité a Hunyadi huszárok bra­­vourjait. — Véres, sötét képek, körülragyogva a dicsőség fénysugáritól, a mellyekről visszaemlékezés csak alig behe­gedt sebeket szakgat föl az ember kebelében. Szabadulni óhajtok e képektől, de utamban minden hely, minden ember csak e tárgyakra emlékeztetett vissza. Még a szegény falusi ember is, kit fuvarosom és fogadok, nagyot sóhajtva kezdé el beszélni, hogy maholnap esztendeje lesz, hogy itt, meg itt tanyáztak a szegény éhező honvédek, s midőn a sereg erre vonult, hány dőlt ki az útban éhség miatt! Mennyit szenved­tek , — hogy hányat temettek el falujokban, hogy milly szép és fiatal fiú volt az, kit ő eltemetett s a t.! — Szegény haza! szegény nép! Mikor fognak a te sebeid begyógyulni! Sze­meid a közel­múltba tévedeznek vissza, s lelkedet annyi fájó emlék kapja meg, hogy a jelen és jövő elvész tekinteted előtt, s lelkedre tompa, zsibbasztó fájdalom nehezül, melly érdektelenné teszi előtted az egész külvilágot eseményeivel. Ki Magyarországon, hacsak a martiusi napok előtt is, utaz­gatott , milly ellenkező benyomásokkal kell jelenben találkoz­nia. Mennyi élénkség, víg zaj, dana a helységekben , s kívül a mezőkön, a falu csárdájában — és most? mintha halottja volna a vidéknek, a helységekben, csárdákban semmi zaj, egyedül gubbaszkodik a zsidócsapláros a csárda ablakában na­gyokat ásítva; az utczák néptelenek; itt ott egy két puskás zsandár vonul végig az utczákon. Minden olly kiholt! — Szo­morú kép ! melly sötét vonásokban lebeg mindenütt előttünk ! Losoncához közeledem. Sötét téli éjszaka volt, midőn legközelebb Losonczon átutaz­tam. Az utczákon egyetlen embert sem lehete látni, itt-ott tünedezett föl egy kis gyertyavilág, melly félig égett kormos ablaktáblák hasadékain, vagy egy-egy odatámasztott ajtó nyí­láson át sugárzok ki. A nyomor és pusztulás legiszonyúbb képeit a sötét és fátyola fedezé előttem. A házfalak közt, a födéltelen házakon kísértetiesen nyúltak föl itt-ott a megma­radt kémények. Minden olly hallgatag, olly nyomasztó volt e romok között, hogy alig merem szemeimet kinyitni, mintha a sötét éj nem eléggé fedezte volna be ez iszonyú képeket. — Derült nyári reggelen hajtaték most a városba — a félig égett fa kizöldült, a fű kihajtott a keritéstelen kertekben, hol egy­egy vérlázitó tettnek nyomait még föltalálhatod. Sötét kormos falak, egész utczák romjaikban heverve, néhol a ház romjai közt, a megmaradt ép részekben, miket vihar ellen gyékény­nyel , deszkával kifoltoztak a ház lakói, alig öt-hat lábnyi té­ren, ott van fölállítva a szorgalmatos családapa műhelye, egyet­len asztala, rozzant ágya. — A falak fölé néhol, már új tetőt emeltek, a leégett tornyok készülőben. Egy hamvaiból kibon­takozni készülő város állt előttem, melly hogy előbbi csinos, rendezett állapotába visszahelyeztessék, évtizedek megfeszített ügyekezetét igényli. — Ismerősimet indulok keresni. — A romok között alig tudtam magam tájékozni. Itt állt a ház, mellynek falai között hajdan vigczimborákkal olly jó napokat töltöttem, most puszta, hallgatag rom! Egy ÁLLODALMI VIZSGÁLATOKRÓL. III. Pest, sept. 11-kén. Kiemeltük az állodalmi vizsgálatok előnyeit. De vannak árnyékoldalak is. Először is, azt, mi e vizsgálatoktól megkívántatik, s miről azt vélik, hogy egyedül képesek nyújtani, nem nyújtják egész mértékben. Azt várják az állodalmi vizsgálatoktól, hogy he­lyes, igaz mértéket nyújtsanak a vizsgáltak tehetségei­nek megítélésére. Sem írásbeli feladatok kidolgozásá­nál , sem szóbeli felelet által ki nem ismerhetők mind­azon szellemi tulajdonságok, mellyek a hivatalnokot, vagy épen a státusférfit képezik, vagy mellyek a korok éles elméjű kiismeréjét, a szilárd kezű műtőt, az áldás­­dúsan működő lelkészt, vagy az alapos, megragadó előadású tanárt képezik. Nem sokba véve a jelöltek bá­tortalanságát, a szellemi erők balhangulatát, vagy gyen­ge roszullétet, mik különben nem épen ritkán fordul­hatnak elő, mégis tagadhatatlan, hogy a felfogásbani éleselméjűség, az eszközök számbavételébeni ildomos­­ság, a buzgóság, eredetiség, leleményesség, az el­­járásbani állhatatosság és következetesség, a helyes tapintat, — mind igen nagy becsű tulajdonságok, — a tudománynak e diszelgésén fel nem tűnnek. Pedig azok egy ember tehetségeinek tiszteségéhez tartoznak. Egyébiránt a vizsgálati bizonyítvány jelen törvény sze­rint a tehetségről általában nem is kell hogy szóljon. S ez helyes. Ellenkező esetben, helyes ítéletet a feneb­­biek szerint úgy sem lehetne mondani, s a mellett ek­kor kapu nyittatnék minden önkény-és roszaságnak, előszeretetnek vagy elfogultságnak. Aziránt, várjon valaki az elébe adott feladatok megoldásánál ismeretet tanúsított-e, nem igen lehet vita, itt objectív támaszpontok vannak. Hanem itt el nem tévesztendő szem elől, hogy e vizsgálatok rendel­tetése az ismeretek összes körét constatk­ozni. De nem mindenkinek szükséges az átalános tanulmányok min­den ágaiban egyenlő ismeretekkel bírnia, s azért még­is lehet különös hivatalára teljesen készült. Minélfog­va semmi könynyebben meg nem történhetik, mint hogy az, kinek elméleti vizsgálati bizonyítványa teljes jog­gal csak középszerű, ki első vizsgálatán, például, visz­­szavettetett, annak idejében az életben, alkalmazott ismereteinél fogva kitűnő férfi. Hanem ezenkívül vannak az állodalmi vizsgálatok­nak valóságos árnyékoldalai, hátrányai, mellyek beál­­lanak, akár miképen legyenek szerkesztve. Németországban tetemes hátrányul említik fel a ta­nulmány mesterségszerű üzését, hogy csak az úgyne­vezett kenyértanulmányokra, vagy helyesebben szól­va, csak azon szakokra, mellyek e vizsgálatoknál meg­kívántatnak, fordítja most az ifjúság idejét és fáradsá­gát , mialatt igen szenved az átalános képződés és mű­velődés. Hogy nem csak a classikai tanulmányokkal egészen felhagytak, hanem hogy, mi azelőtt az ifjút különösen magához vonzotta, szép­irodalom, termé­szettudományok , most el vannak hagyatva. Minek kö­vetkezése, hogy ha bár így több ismeret gyüj­telik arra, mi a hivatalra vagy hivatásra közvetlenül tartozik, de szenved alatta a közép- és felsőbb osztályok átalános műveltsége. E tekintetben pillantsunk az angol egye­temekre, mellyeknek rendeltetése csak az átalános mű­veltség , csak a gentleman kifejtése: ha valaki szakta­nulmányt akar űzni, azt később teszi, kivált magán­­tanulás által. Az angol népélet élesen látó ismerői eb­ben vélik látni lényeges alapját a felsőbb osztályokat ott általánosan átható magas műveltségnek. Megemlítendő továbbá azon aggály és kín , mellyet a reájok való kinézés szül, s a legszebb ifjú éveket megszomoritja. Ezereknek éveken át rémet és iszonyt képeznek, és a ki kiáltotta, nem a vizsgálat rövid ide­jét, hanem a készülés idejét, élete legaggályosabb s legkomorabb szakának tartja. Éhez járul még a csalá­dok szorongó aggálya , mellyeknek gyakran egész föle

Next