Pesti Napló, 1850. szeptember (1. évfolyam, 144-168. szám)
1850-09-11 / 152. szám
1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve . Egy hónapra 1 fr. 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám—„ 4„„ A lap polit. tartalmát illető minden közlés a szerkesztőséghez ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Vidéken postán küldve: Egy hónapra 1 fz. 50 kr. , Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9 , 13 „ , Egy évre . 17 „ 20 Egyes szám— „ 4 „ „ 152. Szerkesztési iroda : Dri-utcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1 —től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Szerda, sept. II-kén. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4. pengő krajczárjával számittatik. A beigtatási díj előre lefizetendő Erich Gusztáv ur könyvkereskedésében. Magánviták háromhasábos sora 6. pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztőhivatalában. Figyelmeztetés. Új előfizetést nyitunk a PESTI NAPLÓra, sept. 1-től f. é. december 31-ig. Budapesten: 4 hónapra . . . . 5 ft — kr. Postán: szinte 4 hónapra . . . 6 ft — kr. E mellett fenmarad a havi előfizetés is, t. i. Budapesten: 1 hónapra . . . . 1 ft 30 kr. Postán: szinte 1 hónapra . . . 1 ft 50 kr. Vidéki előfizetők bérmentes levelekben küldhetik föl az előfizetési összeget, ha levelüket igy czimezik: „Előfizetési pénz a PESTI NAPLÓra.“ Budapest, aug. 31-én, 1850. Budapest, sept. II-kén. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Altona, sept. 7. Oxholm tábornokot a dán kormány Londonba küldi, kölcsön kieszközlése végett. Frankfurt, sept. 6. A szorosabb tanács tegnap második ülését tartá. Nagybritannia felhatalmazottja viszszahivásnak néz ebbe. Kassel, sept. 7. A város ostromállapotba helyeztetett , különben csendes. Petersburg, sept. 3. A petersburgi újság a czárnak egy dicsérő iratát hozza dán vezérőrnagy Kroghoz, melly által a szt. Annarend első osztályú lovagává neveztetik ki. Turin, sept. 5. Az ivreai tartományi tanács a kormánynak azon kivonatát jelentette be, hogy az az egyházi javakat foglalja le, s a szerzetesrendeket oszlassa föl. Florenz, sept. 5. Tegnap Hamilton angol miniszter meghalt. Alkotmánymódosítási hírek keringenek. Páris,sept. 6. Napoleon Lajos Caen-ben egy közebéd elfogadására nyilatkozik, ha a nép ez uj terűt neki átengedi. Cherbourgba megérkezett. London, sept. 5. Haynau táborszernagy megtámadtatása Perkins et comp. barclay-i serfözöjében, serfözők által történt, midőn nevét, mit minden idegen beírni köteles, meghalták. Sárral dobálták, köntösét öszszeszaggatták, bajuszát megtépték, s a rendőrségnek futva kellett a túlsó partra szállítani. Barclay-ban a munkának meg kellett szűnni, hogy a feczinkosokat kinyomozhassák. Paris, sept. 8. Cherbourgban tánczvigalom. A nemzetőrség köztársasági kiáltása. Kassel, sept. 8. Az egész tartomány ostromállapotba helyeztetett, a sajtószabadság megszüntetett. Három fő pénzügyi collegiumok a 4-iki rendeleteket törvényteleneknek tekintik , s kinyilatkoztaták , hogy végre nem hajlandják. Az országgyűlési bizottmány 7-kén az állodalmi ügyészhez a miniszterek elleni vádolását benyújtotta. Az uj hesseni újság betiltatott. Altona, sept. 9. Tegnap az egész vonalon csatázás volt, különösen élénken fejlett az ki a sleziig-holsteini sereg balszárnyán. Kezdetben Süderstagel-névennek , még pedig a 9. és 10-ik gyalog és 1 vadászzászlóaljnak , vissza kellett húzódni, de azután erősítést kapván, a dánokat Treeneig visszaüzte. 58 fogollyá lett. A holsteiniak középereje Jagel és Brechendorfig nyomult előre, de minden eredmény nélkül. A PESTI NAPLÓ MITARA. TÁTRAI LEVELEK. BERECZ KÁROLYTÓL. I. Julius 27. Bezárt ablakok mellett, a kandalló ropogó tüzénél irom e sorokat. A naptár ugyan nyárközépre mutat, mind a mellett a kandalló tüze tisztességesen megjárja. Tátrafüreden teljességgel nincs okunk a hőség elleni panaszra. Itt még csak a tavasz első napjait éljük, e szerint kik ide jövünk, mint a vén szerelmes szíve, ezidén kettős tavaszt élünk át. Vagyunk pedig nagy számmal, kik e csodaszépségű kárpáti tájakat fölkerestük. Derék házigazdánknak mintegy kétszáz egyénnel gyűlt meg a baja. De azért csak elférünk. A tátrafüredi fürdő mindinkább csínosodik, épül, máris egy emeletes csinos palaiával szaporodott épületeinek száma. S ki a természet vad fiaként eddig, apró fa házacskában kényteleníttetett magát meghúzni: most már pompás kilátású, csinos butorzatú, kényelmes lakásban is részesülhet. Szóval: az egykori igénytelen kis Schmeksz , maholnap a nagyobbszerü fürdők sorába víhatja föl magát. — Helyzetére nézve Európában kell keresni párját; mert hol a táj, melly a magyar Alpesek nagyszerű szépségeivel kiállhatná a versenyt ? S van meleg és hideg fürdőnk, zuhanyaink, s hasonlíthatlan vizünk és levegőnk ! E két utóbbi annyira egészségessé teszi az embert, hogy szinte beteg lesz a nagy egészségnek miatta. Sötét fenyvesek között nagyszerű sétányaink , s mi az ételekkeli ellátást illeti, jóság és olcsóság tekintetében — öthat tál ételből álló ebéd ára 25 váltó garas lévén — párját kell keresni, jó czigányzenénk, és azok a kirándulások kárpát bérczei közé! . . . A társaságot még kevéssé ismerem. Vannak sokan Pestről, meg az alvidékről is, nagyrészt szomszéd megyebeliek és szepesiek, kik közt, egyegy szőke ideális alak, mint a táj megtestesült költészete, ábrándos kék szemekkel, magas, sugár termettel, mint a bérez fényűje, édesen emlékeztet Kölcsey gyönyörű alakjaira a kárpáti kincstárban. Minthogy az esős, hideg idő szobába zárt, e hó elejétől tett kirándulásomat futom át. Július elsején indultam ki Pestről a váczi útvonalon. E vidéket már annyiszor utaztam be, s tollam részire annyira kizsákmányoltam , hogy most legjobbnak látom azon szembehányva átrobogni. Érdekes helyek pedig sok tekintetben — a forradalmi drámának utófelvonása itt kezdődött. Egy váczi ember mutogatá a positiókat, mellyeket Görgei elfoglalt volt, s a csata fő színhelyeit. Megemlité a Hunyadi huszárok bravourjait. — Véres, sötét képek, körülragyogva a dicsőség fénysugáritól, a mellyekről visszaemlékezés csak alig behegedt sebeket szakgat föl az ember kebelében. Szabadulni óhajtok e képektől, de utamban minden hely, minden ember csak e tárgyakra emlékeztetett vissza. Még a szegény falusi ember is, kit fuvarosom és fogadok, nagyot sóhajtva kezdé el beszélni, hogy maholnap esztendeje lesz, hogy itt, meg itt tanyáztak a szegény éhező honvédek, s midőn a sereg erre vonult, hány dőlt ki az útban éhség miatt! Mennyit szenvedtek , — hogy hányat temettek el falujokban, hogy milly szép és fiatal fiú volt az, kit ő eltemetett s a t.! — Szegény haza! szegény nép! Mikor fognak a te sebeid begyógyulni! Szemeid a közelmúltba tévedeznek vissza, s lelkedet annyi fájó emlék kapja meg, hogy a jelen és jövő elvész tekinteted előtt, s lelkedre tompa, zsibbasztó fájdalom nehezül, melly érdektelenné teszi előtted az egész külvilágot eseményeivel. Ki Magyarországon, hacsak a martiusi napok előtt is, utazgatott , milly ellenkező benyomásokkal kell jelenben találkoznia. Mennyi élénkség, víg zaj, dana a helységekben , s kívül a mezőkön, a falu csárdájában — és most? mintha halottja volna a vidéknek, a helységekben, csárdákban semmi zaj, egyedül gubbaszkodik a zsidócsapláros a csárda ablakában nagyokat ásítva; az utczák néptelenek; itt ott egy két puskás zsandár vonul végig az utczákon. Minden olly kiholt! — Szomorú kép ! melly sötét vonásokban lebeg mindenütt előttünk ! Losoncához közeledem. Sötét téli éjszaka volt, midőn legközelebb Losonczon átutaztam. Az utczákon egyetlen embert sem lehete látni, itt-ott tünedezett föl egy kis gyertyavilág, melly félig égett kormos ablaktáblák hasadékain, vagy egy-egy odatámasztott ajtó nyíláson át sugárzok ki. A nyomor és pusztulás legiszonyúbb képeit a sötét és fátyola fedezé előttem. A házfalak közt, a födéltelen házakon kísértetiesen nyúltak föl itt-ott a megmaradt kémények. Minden olly hallgatag, olly nyomasztó volt e romok között, hogy alig merem szemeimet kinyitni, mintha a sötét éj nem eléggé fedezte volna be ez iszonyú képeket. — Derült nyári reggelen hajtaték most a városba — a félig égett fa kizöldült, a fű kihajtott a keritéstelen kertekben, hol egyegy vérlázitó tettnek nyomait még föltalálhatod. Sötét kormos falak, egész utczák romjaikban heverve, néhol a ház romjai közt, a megmaradt ép részekben, miket vihar ellen gyékénynyel , deszkával kifoltoztak a ház lakói, alig öt-hat lábnyi téren, ott van fölállítva a szorgalmatos családapa műhelye, egyetlen asztala, rozzant ágya. — A falak fölé néhol, már új tetőt emeltek, a leégett tornyok készülőben. Egy hamvaiból kibontakozni készülő város állt előttem, melly hogy előbbi csinos, rendezett állapotába visszahelyeztessék, évtizedek megfeszített ügyekezetét igényli. — Ismerősimet indulok keresni. — A romok között alig tudtam magam tájékozni. Itt állt a ház, mellynek falai között hajdan vigczimborákkal olly jó napokat töltöttem, most puszta, hallgatag rom! Egy ÁLLODALMI VIZSGÁLATOKRÓL. III. Pest, sept. 11-kén. Kiemeltük az állodalmi vizsgálatok előnyeit. De vannak árnyékoldalak is. Először is, azt, mi e vizsgálatoktól megkívántatik, s miről azt vélik, hogy egyedül képesek nyújtani, nem nyújtják egész mértékben. Azt várják az állodalmi vizsgálatoktól, hogy helyes, igaz mértéket nyújtsanak a vizsgáltak tehetségeinek megítélésére. Sem írásbeli feladatok kidolgozásánál , sem szóbeli felelet által ki nem ismerhetők mindazon szellemi tulajdonságok, mellyek a hivatalnokot, vagy épen a státusférfit képezik, vagy mellyek a korok éles elméjű kiismeréjét, a szilárd kezű műtőt, az áldásdúsan működő lelkészt, vagy az alapos, megragadó előadású tanárt képezik. Nem sokba véve a jelöltek bátortalanságát, a szellemi erők balhangulatát, vagy gyenge roszullétet, mik különben nem épen ritkán fordulhatnak elő, mégis tagadhatatlan, hogy a felfogásbani éleselméjűség, az eszközök számbavételébeni ildomosság, a buzgóság, eredetiség, leleményesség, az eljárásbani állhatatosság és következetesség, a helyes tapintat, — mind igen nagy becsű tulajdonságok, — a tudománynak e diszelgésén fel nem tűnnek. Pedig azok egy ember tehetségeinek tiszteségéhez tartoznak. Egyébiránt a vizsgálati bizonyítvány jelen törvény szerint a tehetségről általában nem is kell hogy szóljon. S ez helyes. Ellenkező esetben, helyes ítéletet a fenebbiek szerint úgy sem lehetne mondani, s a mellett ekkor kapu nyittatnék minden önkény-és roszaságnak, előszeretetnek vagy elfogultságnak. Aziránt, várjon valaki az elébe adott feladatok megoldásánál ismeretet tanúsított-e, nem igen lehet vita, itt objectív támaszpontok vannak. Hanem itt el nem tévesztendő szem elől, hogy e vizsgálatok rendeltetése az ismeretek összes körét constatkozni. De nem mindenkinek szükséges az átalános tanulmányok minden ágaiban egyenlő ismeretekkel bírnia, s azért mégis lehet különös hivatalára teljesen készült. Minélfogva semmi könynyebben meg nem történhetik, mint hogy az, kinek elméleti vizsgálati bizonyítványa teljes joggal csak középszerű, ki első vizsgálatán, például, viszszavettetett, annak idejében az életben, alkalmazott ismereteinél fogva kitűnő férfi. Hanem ezenkívül vannak az állodalmi vizsgálatoknak valóságos árnyékoldalai, hátrányai, mellyek beállanak, akár miképen legyenek szerkesztve. Németországban tetemes hátrányul említik fel a tanulmány mesterségszerű üzését, hogy csak az úgynevezett kenyértanulmányokra, vagy helyesebben szólva, csak azon szakokra, mellyek e vizsgálatoknál megkívántatnak, fordítja most az ifjúság idejét és fáradságát , mialatt igen szenved az átalános képződés és művelődés. Hogy nem csak a classikai tanulmányokkal egészen felhagytak, hanem hogy, mi azelőtt az ifjút különösen magához vonzotta, szépirodalom, természettudományok , most el vannak hagyatva. Minek következése, hogy ha bár így több ismeret gyüjtelik arra, mi a hivatalra vagy hivatásra közvetlenül tartozik, de szenved alatta a közép- és felsőbb osztályok átalános műveltsége. E tekintetben pillantsunk az angol egyetemekre, mellyeknek rendeltetése csak az átalános műveltség , csak a gentleman kifejtése: ha valaki szaktanulmányt akar űzni, azt később teszi, kivált magántanulás által. Az angol népélet élesen látó ismerői ebben vélik látni lényeges alapját a felsőbb osztályokat ott általánosan átható magas műveltségnek. Megemlítendő továbbá azon aggály és kín , mellyet a reájok való kinézés szül, s a legszebb ifjú éveket megszomoritja. Ezereknek éveken át rémet és iszonyt képeznek, és a ki kiáltotta, nem a vizsgálat rövid idejét, hanem a készülés idejét, élete legaggályosabb s legkomorabb szakának tartja. Éhez járul még a családok szorongó aggálya , mellyeknek gyakran egész föle