Pesti Napló, 1850. október (1. évfolyam, 169-195. szám)

1850-10-25 / 190. szám

1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve : Egy hónapra 1 fz. 30 kr. p. Évnegyedre 4,-, „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre .15.-, „ Egyes szám— „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés a szerkesztőséghez ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Szerkesztési iroda : Dzi­ntcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1 —től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Vidéken postán küldve : Egy hónapra 1 fz. 50 kr. p Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre. 17 „ 20 , „ Egyes szám— „ 4 „ „ 190 (a Péntek, October 25-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­bos petit-sora 4. pengő krajczárjával számitta­­tik. A beigtatási díj elő­re lefizetendő E­r­i­c­h Gusztáv ur könyvkeres­kedésében. Magán­viták háromha­sábos sora 6. pengő kraj­czárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztő­­hivatalában. Budapest, octob. 25-kén. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Paris, oct. 19. 5% rente 93 fr. 35 cent. 3% 57 fr. 85 cent. A Constitutionnel Changarnier felett egy személyes czikket közöl. — oct. 20. 5 é­vente 93 fr. 35 cent. Hadseregerő­sítések történtek. Hadszerek szállítanak Cimtavecchiá­­ba. Radowitz unokaöcscse politicai küldetéssel érke­zett meg. A Constitutionnelben megjelent czikk Na­poleon Lajos és Changarnier közti megegyezésnek tu­­lajdonítatik. A londoni United Gazette (hivatalos lap) állítja, miszerint Anglia és Oroszország Slezvigben in­terveniálni fognak. Berlin, oct. 21. A börze élénk, a részvények ol­csóbbak. Bécs 84%, Új-York, oct. 5. Gassets Balcha et comp. ház Bo­stonban fizetéseit felfüggesztő. Paris, oct. 21. 5% rente 93 fr. 60 cent. 3% 58 fr. La Mode la, Napoleon megbántása miatt felfüggeszte­­tett. Lamoriciére, Changarnier és Bedeau tanácskoz­­mányt tartottak. Mathieu a hegypárt-egyesület elnö­ke , felszólítja a Nord départementet, hogy a conser­­vativ választási bizottmány által kiadott rendszabály folytán ne válasszon. A jelölt, Lahitte miniszter, az esetre, ha a democraták nem választanak, aligha fog kap­ni annyi szavazatot, mennyi a választás érvényére szükséges. Kasszel , oct. 21. A lovasság és tüzérséghez kellő ujonczok nem hivattak be. —- oct. 22. Egy 11-bén kelt rendelet által felfüg­­gesztetnek: a pénzügyi főkamra, az adós fő collegium, a vámfőigazgatóság, az erdészeti fő collegium, az ál­­lodalmi vadász igazgatóság, a bányászati főigazgató­ság. E hatóságok összes teendői a pénzügyminiszté­riumhoz tétettek át, s ez ágakhoz új tisztviselők fognak kineveztetni. Egy 14-én kelt rendeletnél fogva a pénz­ügyminisztériumhoz még áttétetik : a telek - ipar- és osztályadó, az út és hídvám, és az egyenes adóbehaj­tását tárgyazó rendelkezés. Egy 17-én kelt rendelet folytán bizottmányok neveztettek ki az állami javak, az egyenes adó, az út- és hídvám beszedése, a közvetett adó, az erdészet, az állami vadászat, és sóbányák igazgatására. E bizottmányhoz, az­ alárendelt hivata­lok olly viszonyban állandóak, minőben az előbbi fő­­hivatalokhoz állottak. Aschaffenburg, oct. 21. Két osztály katonaság állí­tatott fel Frankoniában. Koppenhága, oct. 19. Slezvig-Holstein közt a ha­józás katonai szempontból eltiltatott. Hivatalos közlés szerint, miután a békeszerződés helybenhagyatott, a Gefion szabadon elhagyhatja az eckernföldi kikötőt. Berlin, oct. 22. Csekély forgalom, a változás ki­csin. Bécs 84%. Frankfurt, oct. 22. 5% met. 78%; 4%% 68%. Bécs 99%. ..... SAJTÓVISZONYOK. . ? . A sajtó általában, s különösen az időszaki sajtó, ko­runkban valódi hatalommá emelkedett. E hatalom elismeréséből magyarázható azon különös figye­lem , mellyet annak irányában népek és kormányok egykép tanúsítnak. Azok, szabadságuk oszlopát, ezek, a rend táma­szát ismerik fel abban , s mialatt azok körét terjeszteni, ezek azt korlátolni igyekeznek, nehogy kihágásai által a rendet veszélyezni segítse. A jelen év folytában Europa mindazon népeinél , mellyek az 1848. mozgalmak által megkapatva, a sajtón tágítottak, tapasztalják, mint szoríttatik vissza a sajtó szűkebb határokba. Francziaország adta, mint illett, a szép példát; követték nyomdokát a Német Birodalom több kormányai, s közép és déli Olaszország fejedelmei. Az osztrák kormány e téren még legtöbb szabadelműséget tanúsított. De nem értem itt az ostromállapot helyein megje­lenő lapokat, hanem azokat, mellyek az ostromállapot körén kívül esnek. Hol ostromállapot van, mint nálunk is, ott a sajtó helyzete szinte kivételes. Alkalmazott azon rendszabályokhoz, mellye­­ket annak természete, a rend és béke fentartásának igénye mellett, magával hoz. A birodalmi kormány egyik újabb intézkedése az időszaki sajtó körül azonban szellemileg ugyan nem, de anyagilag még­is korlátozta azt, midőn a hírlapokra postabélyeget vetvén, terjedését nehezítette. — E rendszabály általános, s egykép éri az ostromállapot helyein, mint az ezeken kívül megjelenő hírlapokat. Megdrágítván a lapok árát, csökkenti azok kelen­dőségét. A bécsi lapok e financiális rendszabály ellen , ha jól emlé­kezem, minden színezet nélkül, egy tárogatóba fútták. Fél­tek a külföldi lapok versenyétől. Önök lapja, úgy tudom, leg­­mérséklettebben szólt e tárgyról, talán mert a financiális in­tézkedést szorosan csak i­lyennek tekintette? De ez nem egé­szen áll, mert a korlát, ha anyagi is, mindig korlát marad. S mi lenne a szabad sajtóból nálunk, ha, csak financiális te­kintetből is, annyira megdrágíttatnának hírlapjaink, hogy azok megszerzését a közönség legnagyobb része meg nem bírná ? Egy másik hibás vélemény, felfogásom szerint, azon állí­tásban rejlik, hogy a magyar időszaki sajtónak nincs mit fél­nie az idegen versenytől. Igen ám , ha az olvasó­közönség legnagyobb része buzgó magyar volna !... De most hatalmas versenytársai a bécsi né­met lapok, mind annálfogva, hogy olcsóbbak, de talán azért is, hogy érdekes­ hírekkel szolgálnak, mint a magyarok ? ... Mert a hazafiság nálunk, úgy látom, még ma is csak czifra köpeny igen sokaknál, mellybe örömest burkóznak a nem­hazafias érzelmek !... Egyébiránt az említett financiális rendszabály a sajtósza­badság nagy elvét nem érintvén, könnyen viselhető; s én a kormány ezen intézkedésében, ezen óvakodásában azt látom, hogy a sajtószabadság elvét, mint a társadalmi jogok egyik legszentebbikét, még mindig fend és tiszteletben tartja. S azért daczára mindazon kötelékeknek , mellyek a sajtó moz­gását nálunk napjainkban nehezítik: tisztelem a kormány azon szabadelműségét, mellyet a magasztos elv fentartásában ta­núsít. Mert hol az elv, a jog, nemcsak elismerve van, de tiszteltetik is: alapos kilátás nyílik ott annak életbeléptetésére is, mihelyt azt a dolgok kivételes helyzete engedni fogja. Ez hitem, s remélem, hogy abban csalódni nem fogok. Azt sem tagadhatni, hogy az illető katonai hatóság, melly­­nek gondjára a sajtóügy bízva van, szinte tisztelni látszik ezen nagy alkotmányos elvet, mert szigora még nagyobb is lehetne. Azon szigor pedig, mellyet érzünk, természetes kifolyása a kivételes állapotnak. De természetes az is, hogy illy kö­rülmények közt az időszaki sajtó koránsem felelhet meg ma­gas hivatásának, legnemebb feladatának. A­mennyiben örvendetes jelenetnek mondható a kormány részéről a szabadsajtó elvének tiszteletben tartása, és olly saj­nosan tűnik föl azon körülmény, hogy hatása föl is, alá is egészen paralizálva van. Legalább nálunk úgy tapasztaljuk, hogy az időszaki sajtó és azon nyilatkozataira sincs a hatalom semmi figyelemmel, mellyek abban, daczára szoros, korláti­nak , koronkint fölmerülnek. Megszüntettetvén a volt municipiumok, a közvélemény ki­tudása csak sajtó utján volna lehetséges. A nem helyes intéz­kedések , a visszaélések ezer meg ezer nemes, sajtó utján legkönnyebben, leghatásosabban volnának orvosolhatók ! Jelenen ezt nem teheti az időszaki sajtó ! Minden, még olly jóakaratú figyelmeztetés is, úgy tekin­tethetik, mint a közönség kedélyének újabb izgatása ! A tiszt­viselői botrányok, visszaélések megrovása, mint tekintélyük csökkentése, a rend megzavarására irányzott törekvés!... A minisztérium e szerint csupán hivatalos jelentésekből ér­tesülhet az ország állapotáról, a nép hangulatáról, a nemzet vágyairól. S tudjuk, hogy kevés tisztviselő van, ki őszintén rajzolja tapasztalásait, ha mégis illyekre alkalma van. Sok, ha akarná is, nem bátorkodik a valót elmondani; sok, hogy érdemeket szerezzen, rózsaszínben festi a legkomorabbat is, a legtöbb, közönyösen veszi a dolgot, s meglevő formuláját betölti gépileg a szokott szólásformákkal. S ez nem nyereség a kormánynak. A közönség viszont, melly a lefolyt szomorú emlékű évek­ben megszokta, hogy úgy mondjam, a sajtószabadosságot, tudva a körülményeket, elidegenedik olvasásától a hírlapok­nak , mellyekben nem láthat nyilt, férfias szót, s nem talál, mi már mérsékeltebb vágyaival is öszhangoznék, mi reményeit egy szebb és jobb jövő iránt éleszteni képes volna. Valamint tehát nincs a magyar időszaki sajtónak hatása föl, úgy nincs, nem lehet alá is. A hírlapíró e közben, képzelem , mint aggódik, kínlódik, hogy szirtek és örvények között lehető ügyességgel vezesse lapja kormányát, nehogy itt elmerüljön, s nehogy ott azokba ütödjék! A PESTI NAPLÓ NÓTÁRA. LILIPUTI TÓBIÁS DE EADEM. REGÉNY. VII-dik Fejezet. Liliputi viadala a részlelkekkel. Folytatás. ’) E rövid párbeszédből kivehető, hogy Tóbiás elméjét annyira megszállotta a képzelődés délibábja, miszerint tulajdon nagy­bátyját is félreismerte. — Az emberek ítéletében legnagyobb része van a képzeletnek, s gyakran kis dolgot is nagynak látnak, a szerint a mintáz, többek képzelődésének lesz tárgya. Mennyivel inkább megtörténik ez, excentricus lelkeknél,— mellyek a legmerész­ebb paradoxokban hányatnak, mint ten­geren a hajó, melly­et­ a szélvész egyik sarkcsillagtól, a másik sark-csillaghoz hajt.­'— Egyszersmind, annak is sejtésére jöttünk, hogy a na­gyftátya és alispán ur, gondoskodott a Tó­biás számára feles­égről is Rózában, kit még eddig nem valánk szerencsések isme­­rhetni. Sáspataky és T­óbiás véletlen lassan közeledtek egymáshoz. Az öcs, a nagyi sátya ,legpongyolább észrevételeire, komoly méltósággal fele­lt; annyira , hogy ha lelkében és magatartá­sában lett volna az?az erő, melly beszédje dialectikájában volt, őt akaratlanul n­agy embernek kell vala tartani. Mint ez már ■­ lásd PESTI NAPLÓ 158. 160. 163. 164. 165. 168. 170. 171. 173. 183. 184. 1­85. 186. 187. és 188. 189. számát. dicsvágyó természetéből következett, elbeszélte Tóbiás, Sás­­patakynak, minden nagy tetteit, felfedezte szerelmét. Az al­ispán bámult, nevetett,­­ és tartózkodott i­lyen hóbortossal együtt maradni; mindazáltal rokoni kötelességének ismerte, a szerencsétlent, ezen veszélyes lélekállapotból kisegíthetni. Végre sikerült a nagybátyának Tóbiással elhitetni, hogy ő nem lord Palmerston, és hogy szándéka van, egyetlen kedves öcsét magával vinni X. megyébe, patvarjára; s ő volt egyik czélja liliputfalvai utazásának is. Tóbiásnak ugyan volt némi kifogása ezen elutazás ellen, s leginkább azóta, hogy a kám­­zsás barát, a törvénytudományi felolvasást neki megígérte, hanem az alispán biztatásai ezen akadályt is elháríták. Leg­alkalmasabb és legszaporább a törvényt gyakorlatban tanulni; ehez a mi politikai életünkhöz, ezideig nem igen kivántatott sok elmélet, beértük a hagyományokkal, mégis minden a maga rendén volt, mondá Sáspataky észrevételképen, a Tó­biás kitérő feleletére. — Hanem a beszéd csak eddig tartott okosan, azután feltámadt Tóbiásunkban a nagyság érzete, — magát a türdér karjain találta, s mint a nagybecsű régiségek feltalálóját, több tudományos egyesületek tiszteletbeli vagy ren­des tagjául s látta kineveztetni. Ezen való büszkeségében, állása alattinak tartotta, ollyan alárendelt szerepet elfogadni, mint a patvaristaság, mellyhez abban az időben, nem egy-két háznál még a nevelőség, kulcsárság, és csizma­tisztitás is hozzá volt kötve. Illyenkor Tóbiás makacs és megátalkodott volt, hanem ez csak pillanatig tartott, mivel e felizgatottságból, egy álom­szerű merengésbe vitte őt kedélye, mellytöl nem szabadulha­tott, mint a vas, a mágnestől. Ez idő alatt beesteledett. A mécsesek már égtek az aré­nában, a színészek fel voltak öltözve, kifestve, és púderezve. A zenekar is hozzá fogott játszani a „Norma“ nyitányát, melly állott vala az igazgatóból a ki flótázott, és a súgóból, a ki guitározott. Voltak pedig a páholyban — az egész nézőhely egy páholy volt — Tóbiás jelmezben és kardosan, úgy a mint őt az első fejezetben leírtuk: Sáspataky, Pospes, István és Mihály barátok; a háttérben állottak, Zakariás, Mártha néni, az alispáni hajdú és Svatopluk. Tóbiás a mint a függöny fel­gördült, azon hiedelemben, hogy ez estély csakugyan tündér Ilonája által rendeztetik, oda akarta hagyni, a néző társaságot, hogy notábilis vendégeihez menjen, hanem az alispán és haj­dúja megfogták jobb és balkezén, hogy valami izgágát ne csináljon. — De eresszenek mikor mondom, szólt fészkelődve Tóbi, nekem kell a tündért fogadnom. — Hiszen comoedia ez öcsém, felelt az alispán , csak nem akarod magad nevetségessé tenni. — Ejd, a világ nevet, mivel az ásitást megunta. Az egyik­nek rész gyomra van, a másik ostoba. Én tudom legjobban, kik azok a notabilis urak, s hogy ezen palotát itt udvarom­ban , tündér Ilona épiteté. Azalatt „Benjámin“ fellépett a színpadra, kopott ócska ru­hában és porosan, úgy a­mint Lengyelországból érkezett. Az atyjafiai fel voltak öltözve czifrán, ezüstös, aranyos paszomán­­tos ruhákban, s mivel Benjáminból nem nézett ki, hogy más öltözője is volna, az atyafiak nem akarták rokonul fogadni. — Ez a tündér követe, kiáltott fel Tóbiás, s tudós vendé­geim nem akarják ismerni. Bocsássanak, hadd mutassam be egymásnak őket. S valóban Benjámin úgy nézett ki, a kopott kék köntösben, mint azon molnárlegények egyike, kiket Za­kariás — ha emlékezni méltoztatnak — a Marosparton le­­terített. Tóbiás addig fészkelődön, izgett-mozgott, hogy az alispán

Next