Pesti Napló, 1850. október (1. évfolyam, 169-195. szám)
1850-10-25 / 190. szám
1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve : Egy hónapra 1 fz. 30 kr. p. Évnegyedre 4,-, „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre .15.-, „ Egyes szám— „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés a szerkesztőséghez ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Szerkesztési iroda : Dzintcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1 —től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Vidéken postán küldve : Egy hónapra 1 fz. 50 kr. p Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre. 17 „ 20 , „ Egyes szám— „ 4 „ „ 190 (a Péntek, October 25-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4. pengő krajczárjával számittatik. A beigtatási díj előre lefizetendő Erich Gusztáv ur könyvkereskedésében. Magánviták háromhasábos sora 6. pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztőhivatalában. Budapest, octob. 25-kén. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Paris, oct. 19. 5% rente 93 fr. 35 cent. 3% 57 fr. 85 cent. A Constitutionnel Changarnier felett egy személyes czikket közöl. — oct. 20. 5 évente 93 fr. 35 cent. Hadseregerősítések történtek. Hadszerek szállítanak Cimtavecchiába. Radowitz unokaöcscse politicai küldetéssel érkezett meg. A Constitutionnelben megjelent czikk Napoleon Lajos és Changarnier közti megegyezésnek tulajdonítatik. A londoni United Gazette (hivatalos lap) állítja, miszerint Anglia és Oroszország Slezvigben interveniálni fognak. Berlin, oct. 21. A börze élénk, a részvények olcsóbbak. Bécs 84%, Új-York, oct. 5. Gassets Balcha et comp. ház Bostonban fizetéseit felfüggesztő. Paris, oct. 21. 5% rente 93 fr. 60 cent. 3% 58 fr. La Mode la, Napoleon megbántása miatt felfüggesztetett. Lamoriciére, Changarnier és Bedeau tanácskozmányt tartottak. Mathieu a hegypárt-egyesület elnöke , felszólítja a Nord départementet, hogy a conservativ választási bizottmány által kiadott rendszabály folytán ne válasszon. A jelölt, Lahitte miniszter, az esetre, ha a democraták nem választanak, aligha fog kapni annyi szavazatot, mennyi a választás érvényére szükséges. Kasszel , oct. 21. A lovasság és tüzérséghez kellő ujonczok nem hivattak be. —- oct. 22. Egy 11-bén kelt rendelet által felfüggesztetnek: a pénzügyi főkamra, az adós fő collegium, a vámfőigazgatóság, az erdészeti fő collegium, az állodalmi vadász igazgatóság, a bányászati főigazgatóság. E hatóságok összes teendői a pénzügyminisztériumhoz tétettek át, s ez ágakhoz új tisztviselők fognak kineveztetni. Egy 14-én kelt rendeletnél fogva a pénzügyminisztériumhoz még áttétetik : a telek - ipar- és osztályadó, az út és hídvám, és az egyenes adóbehajtását tárgyazó rendelkezés. Egy 17-én kelt rendelet folytán bizottmányok neveztettek ki az állami javak, az egyenes adó, az út- és hídvám beszedése, a közvetett adó, az erdészet, az állami vadászat, és sóbányák igazgatására. E bizottmányhoz, az alárendelt hivatalok olly viszonyban állandóak, minőben az előbbi főhivatalokhoz állottak. Aschaffenburg, oct. 21. Két osztály katonaság állítatott fel Frankoniában. Koppenhága, oct. 19. Slezvig-Holstein közt a hajózás katonai szempontból eltiltatott. Hivatalos közlés szerint, miután a békeszerződés helybenhagyatott, a Gefion szabadon elhagyhatja az eckernföldi kikötőt. Berlin, oct. 22. Csekély forgalom, a változás kicsin. Bécs 84%. Frankfurt, oct. 22. 5% met. 78%; 4%% 68%. Bécs 99%. ..... SAJTÓVISZONYOK. . ? . A sajtó általában, s különösen az időszaki sajtó, korunkban valódi hatalommá emelkedett. E hatalom elismeréséből magyarázható azon különös figyelem , mellyet annak irányában népek és kormányok egykép tanúsítnak. Azok, szabadságuk oszlopát, ezek, a rend támaszát ismerik fel abban , s mialatt azok körét terjeszteni, ezek azt korlátolni igyekeznek, nehogy kihágásai által a rendet veszélyezni segítse. A jelen év folytában Europa mindazon népeinél , mellyek az 1848. mozgalmak által megkapatva, a sajtón tágítottak, tapasztalják, mint szoríttatik vissza a sajtó szűkebb határokba. Francziaország adta, mint illett, a szép példát; követték nyomdokát a Német Birodalom több kormányai, s közép és déli Olaszország fejedelmei. Az osztrák kormány e téren még legtöbb szabadelműséget tanúsított. De nem értem itt az ostromállapot helyein megjelenő lapokat, hanem azokat, mellyek az ostromállapot körén kívül esnek. Hol ostromállapot van, mint nálunk is, ott a sajtó helyzete szinte kivételes. Alkalmazott azon rendszabályokhoz, mellyeket annak természete, a rend és béke fentartásának igénye mellett, magával hoz. A birodalmi kormány egyik újabb intézkedése az időszaki sajtó körül azonban szellemileg ugyan nem, de anyagilag mégis korlátozta azt, midőn a hírlapokra postabélyeget vetvén, terjedését nehezítette. — E rendszabály általános, s egykép éri az ostromállapot helyein, mint az ezeken kívül megjelenő hírlapokat. Megdrágítván a lapok árát, csökkenti azok kelendőségét. A bécsi lapok e financiális rendszabály ellen , ha jól emlékezem, minden színezet nélkül, egy tárogatóba fútták. Féltek a külföldi lapok versenyétől. Önök lapja, úgy tudom, legmérséklettebben szólt e tárgyról, talán mert a financiális intézkedést szorosan csak ilyennek tekintette? De ez nem egészen áll, mert a korlát, ha anyagi is, mindig korlát marad. S mi lenne a szabad sajtóból nálunk, ha, csak financiális tekintetből is, annyira megdrágíttatnának hírlapjaink, hogy azok megszerzését a közönség legnagyobb része meg nem bírná ? Egy másik hibás vélemény, felfogásom szerint, azon állításban rejlik, hogy a magyar időszaki sajtónak nincs mit félnie az idegen versenytől. Igen ám , ha az olvasóközönség legnagyobb része buzgó magyar volna !... De most hatalmas versenytársai a bécsi német lapok, mind annálfogva, hogy olcsóbbak, de talán azért is, hogy érdekes hírekkel szolgálnak, mint a magyarok ? ... Mert a hazafiság nálunk, úgy látom, még ma is csak czifra köpeny igen sokaknál, mellybe örömest burkóznak a nemhazafias érzelmek !... Egyébiránt az említett financiális rendszabály a sajtószabadság nagy elvét nem érintvén, könnyen viselhető; s én a kormány ezen intézkedésében, ezen óvakodásában azt látom, hogy a sajtószabadság elvét, mint a társadalmi jogok egyik legszentebbikét, még mindig fend és tiszteletben tartja. S azért daczára mindazon kötelékeknek , mellyek a sajtó mozgását nálunk napjainkban nehezítik: tisztelem a kormány azon szabadelműségét, mellyet a magasztos elv fentartásában tanúsít. Mert hol az elv, a jog, nemcsak elismerve van, de tiszteltetik is: alapos kilátás nyílik ott annak életbeléptetésére is, mihelyt azt a dolgok kivételes helyzete engedni fogja. Ez hitem, s remélem, hogy abban csalódni nem fogok. Azt sem tagadhatni, hogy az illető katonai hatóság, mellynek gondjára a sajtóügy bízva van, szinte tisztelni látszik ezen nagy alkotmányos elvet, mert szigora még nagyobb is lehetne. Azon szigor pedig, mellyet érzünk, természetes kifolyása a kivételes állapotnak. De természetes az is, hogy illy körülmények közt az időszaki sajtó koránsem felelhet meg magas hivatásának, legnemebb feladatának. Amennyiben örvendetes jelenetnek mondható a kormány részéről a szabadsajtó elvének tiszteletben tartása, és olly sajnosan tűnik föl azon körülmény, hogy hatása föl is, alá is egészen paralizálva van. Legalább nálunk úgy tapasztaljuk, hogy az időszaki sajtó és azon nyilatkozataira sincs a hatalom semmi figyelemmel, mellyek abban, daczára szoros, korlátinak , koronkint fölmerülnek. Megszüntettetvén a volt municipiumok, a közvélemény kitudása csak sajtó utján volna lehetséges. A nem helyes intézkedések , a visszaélések ezer meg ezer nemes, sajtó utján legkönnyebben, leghatásosabban volnának orvosolhatók ! Jelenen ezt nem teheti az időszaki sajtó ! Minden, még olly jóakaratú figyelmeztetés is, úgy tekintethetik, mint a közönség kedélyének újabb izgatása ! A tisztviselői botrányok, visszaélések megrovása, mint tekintélyük csökkentése, a rend megzavarására irányzott törekvés!... A minisztérium e szerint csupán hivatalos jelentésekből értesülhet az ország állapotáról, a nép hangulatáról, a nemzet vágyairól. S tudjuk, hogy kevés tisztviselő van, ki őszintén rajzolja tapasztalásait, ha mégis illyekre alkalma van. Sok, ha akarná is, nem bátorkodik a valót elmondani; sok, hogy érdemeket szerezzen, rózsaszínben festi a legkomorabbat is, a legtöbb, közönyösen veszi a dolgot, s meglevő formuláját betölti gépileg a szokott szólásformákkal. S ez nem nyereség a kormánynak. A közönség viszont, melly a lefolyt szomorú emlékű években megszokta, hogy úgy mondjam, a sajtószabadosságot, tudva a körülményeket, elidegenedik olvasásától a hírlapoknak , mellyekben nem láthat nyilt, férfias szót, s nem talál, mi már mérsékeltebb vágyaival is öszhangoznék, mi reményeit egy szebb és jobb jövő iránt éleszteni képes volna. Valamint tehát nincs a magyar időszaki sajtónak hatása föl, úgy nincs, nem lehet alá is. A hírlapíró e közben, képzelem , mint aggódik, kínlódik, hogy szirtek és örvények között lehető ügyességgel vezesse lapja kormányát, nehogy itt elmerüljön, s nehogy ott azokba ütödjék! A PESTI NAPLÓ NÓTÁRA. LILIPUTI TÓBIÁS DE EADEM. REGÉNY. VII-dik Fejezet. Liliputi viadala a részlelkekkel. Folytatás. ’) E rövid párbeszédből kivehető, hogy Tóbiás elméjét annyira megszállotta a képzelődés délibábja, miszerint tulajdon nagybátyját is félreismerte. — Az emberek ítéletében legnagyobb része van a képzeletnek, s gyakran kis dolgot is nagynak látnak, a szerint a mintáz, többek képzelődésének lesz tárgya. Mennyivel inkább megtörténik ez, excentricus lelkeknél,— mellyek a legmerészebb paradoxokban hányatnak, mint tengeren a hajó, mellyet a szélvész egyik sarkcsillagtól, a másik sark-csillaghoz hajt.'— Egyszersmind, annak is sejtésére jöttünk, hogy a nagyftátya és alispán ur, gondoskodott a Tóbiás számára feleségről is Rózában, kit még eddig nem valánk szerencsések ismerhetni. Sáspataky és Tóbiás véletlen lassan közeledtek egymáshoz. Az öcs, a nagyi sátya ,legpongyolább észrevételeire, komoly méltósággal felelt; annyira , hogy ha lelkében és magatartásában lett volna az?az erő, melly beszédje dialectikájában volt, őt akaratlanul nagy embernek kell vala tartani. Mint ez már ■ lásd PESTI NAPLÓ 158. 160. 163. 164. 165. 168. 170. 171. 173. 183. 184. 185. 186. 187. és 188. 189. számát. dicsvágyó természetéből következett, elbeszélte Tóbiás, Sáspatakynak, minden nagy tetteit, felfedezte szerelmét. Az alispán bámult, nevetett, és tartózkodott ilyen hóbortossal együtt maradni; mindazáltal rokoni kötelességének ismerte, a szerencsétlent, ezen veszélyes lélekállapotból kisegíthetni. Végre sikerült a nagybátyának Tóbiással elhitetni, hogy ő nem lord Palmerston, és hogy szándéka van, egyetlen kedves öcsét magával vinni X. megyébe, patvarjára; s ő volt egyik czélja liliputfalvai utazásának is. Tóbiásnak ugyan volt némi kifogása ezen elutazás ellen, s leginkább azóta, hogy a kámzsás barát, a törvénytudományi felolvasást neki megígérte, hanem az alispán biztatásai ezen akadályt is elháríták. Legalkalmasabb és legszaporább a törvényt gyakorlatban tanulni; ehez a mi politikai életünkhöz, ezideig nem igen kivántatott sok elmélet, beértük a hagyományokkal, mégis minden a maga rendén volt, mondá Sáspataky észrevételképen, a Tóbiás kitérő feleletére. — Hanem a beszéd csak eddig tartott okosan, azután feltámadt Tóbiásunkban a nagyság érzete, — magát a türdér karjain találta, s mint a nagybecsű régiségek feltalálóját, több tudományos egyesületek tiszteletbeli vagy rendes tagjául s látta kineveztetni. Ezen való büszkeségében, állása alattinak tartotta, ollyan alárendelt szerepet elfogadni, mint a patvaristaság, mellyhez abban az időben, nem egy-két háznál még a nevelőség, kulcsárság, és csizmatisztitás is hozzá volt kötve. Illyenkor Tóbiás makacs és megátalkodott volt, hanem ez csak pillanatig tartott, mivel e felizgatottságból, egy álomszerű merengésbe vitte őt kedélye, mellytöl nem szabadulhatott, mint a vas, a mágnestől. Ez idő alatt beesteledett. A mécsesek már égtek az arénában, a színészek fel voltak öltözve, kifestve, és púderezve. A zenekar is hozzá fogott játszani a „Norma“ nyitányát, melly állott vala az igazgatóból a ki flótázott, és a súgóból, a ki guitározott. Voltak pedig a páholyban — az egész nézőhely egy páholy volt — Tóbiás jelmezben és kardosan, úgy a mint őt az első fejezetben leírtuk: Sáspataky, Pospes, István és Mihály barátok; a háttérben állottak, Zakariás, Mártha néni, az alispáni hajdú és Svatopluk. Tóbiás a mint a függöny felgördült, azon hiedelemben, hogy ez estély csakugyan tündér Ilonája által rendeztetik, oda akarta hagyni, a néző társaságot, hogy notábilis vendégeihez menjen, hanem az alispán és hajdúja megfogták jobb és balkezén, hogy valami izgágát ne csináljon. — De eresszenek mikor mondom, szólt fészkelődve Tóbi, nekem kell a tündért fogadnom. — Hiszen comoedia ez öcsém, felelt az alispán , csak nem akarod magad nevetségessé tenni. — Ejd, a világ nevet, mivel az ásitást megunta. Az egyiknek rész gyomra van, a másik ostoba. Én tudom legjobban, kik azok a notabilis urak, s hogy ezen palotát itt udvaromban , tündér Ilona épiteté. Azalatt „Benjámin“ fellépett a színpadra, kopott ócska ruhában és porosan, úgy amint Lengyelországból érkezett. Az atyjafiai fel voltak öltözve czifrán, ezüstös, aranyos paszomántos ruhákban, s mivel Benjáminból nem nézett ki, hogy más öltözője is volna, az atyafiak nem akarták rokonul fogadni. — Ez a tündér követe, kiáltott fel Tóbiás, s tudós vendégeim nem akarják ismerni. Bocsássanak, hadd mutassam be egymásnak őket. S valóban Benjámin úgy nézett ki, a kopott kék köntösben, mint azon molnárlegények egyike, kiket Zakariás — ha emlékezni méltoztatnak — a Marosparton leterített. Tóbiás addig fészkelődön, izgett-mozgott, hogy az alispán