Pesti Napló, 1850. november (1. évfolyam, 196-220. szám)

1850-11-19 / 210. szám

1850. első évi folyam.­ ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve : Egy hónapra 1 fr. 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8.­, , Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés a szerkesztőséghez ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Vidéken postán küldve : Egy hónapra 1 fr. 50 kr.­­ Évnegyedre 4 „ 4» „ „ Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 17 _ 20 „ „ Egyesszám— „ 4 „ „ 310 Kedd, novemb. 19-én. Szerkesztési iroda : Uri­ utcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1 —től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­bos petit-sora 4. pengő krajczárjával számitta­­tik. A beigtatási díj elő­re lefizetendő Emich Gusztáv ur könyvkeres­kedésében. Magánviták háromha­­sábos sora 6 pengő kraj­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre letendő, a Pesti Napló szerkesztő­­hivatalában. Budapest, novemb. 19-kén. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Berlin, nov. 16. — A börze lanyhább, észrevehetőig le­szállt. Váltókeret Bécsre : 81­­2. — Persigny visszahivatott, s Lefebre által fog helyettesittetni, ez utóbbi eddig München­ben volt. — A tegnap érkezett osztrák jegyzékirat iránt még fölvilágositások és pótlékok követeltetnek Bécs és Frankfurt­ból. Csak a megtörtént egyezkedés után fognak további hatá­rozatok hozatai. Gotha, nov. 12. — A koburgi állami kincs idehozatott. Hamburg, nov. 15. — Csekély előőrsi csatározások a dán és holsteini sereg közt; részletes tudósítások hiányzanak. Baden, nov. 17. (*1.) A nevelés és tanítás ügye Magyarországban nagy reformon menend keresztül. A protestáns iskolák jelen szerkezete is lényegesen át fog alakíttatni. A kormány, mint tudjuk, mialatt egyrészről a népnevelést a papság kezéből kivenni szándékozik, másrészről a protes­táns iskolák autonómiáját is megszorítni kívánja. A klérus tiltakozásai e b­eavatkozás ellen, előttünk ismere­tesek. Azonban a kormány mind e mellett is a kidolgozott és elfogadott normatívum szerint fogja az elemi iskolákat s a gymnasiumokat átalakítani. A protestáns iskolák jelen szerke­zetét is csak ez iskolai évre hagyandja meg. Azontúl, a pro­testáns iskolák bizonyítványai érvénytelenek leendőnek, mely­­lyek mellett a növendék sem az egyetembe, sem státushiva­talba nem fog léphetni. E végre, vagyis, hogy a protestáns iskolák bizonyítványai érvényesek legyenek, szükséges lesz a protestáns iskoláknak felsőbb normativum — vagyis az állodalmi iskolák mintája szerinti — átalakítása. E feltételek következők: 1) Kimutatása elegendő és biztos iskolai alapnak. 2) A protestáns iskolák igazgatójának felelőssége a kor­mány irányában. 3) Tizenkét tanító legalább. 4) A tanfolyamnak nyolcz osztályra (évre) osztása. 5) Az állodalmi példányiskolák tanfolyamának elfogadása, miután a tudományok szabad választhatása csak az egyetemen engedtethetik meg. Az e föltételek betöltése nélkül fenállandó protestáns isko­lák, a jövő 1851. — dik iskolai évtől fogva, olly magán tan­intézetekül fognak tekintetni, mellyek növendékei, hogy az egyetembe és közhivatalba léphessenek, kénytelenek leendnek az eddig csak Bécsben, Innspruckban, Prágában és Linezben létező vizsgálati bizottmányok előtt az úgynevezett érettségi vizsgálatot (Maturitäts-Prüfung) letenni mind a 8 osztályból. Miután pedig a gymnasiumokban a természettani tudomá­nyok s a mathezis is fognak taníttatni, a bölcsészet pedig és jogtudomány az egyetemen fog képviseltetni, akadémiák és lyceumok talán csak olly helyeken fognak létezni, hol az ala­pítványok gazdagsága e tanszékek kellő betöltését lehetsé­gessé teszi, s hol, mint például Debreczenben, az egyház­­főnökök érzülete a kormánynak az iskolák czéljaira nézve elég biztosítékot nyújtana. Főbb vonásokban ezek leendőek az átalakítás, a nevelési ügy reformjának főbb részei. Mindezt hiteles adatok nyomán közölhetjük önökkel, egy­szersmind értesíthetjük önöket a nevelésügyi minisztérium azon szándékáról is , minélfogva a pozsonyi német példány­­gymnasium szabályai szerint Pesten egy magyar példány­­gymnasium felállítása terveztetik. E szándék kivitelének akadályául az illető helyről két kö­rülményt hallottunk fölemlíttetni, n. m. először, hogy hazánk­ban igen ritka a képzett tanító, és másodszor: hogy a fel­állítandó magyar példány-gymnasium tanítóinak megvizsgálá­sára , hazánkban lehetlen egy vizsgálati bizottmányt alakítani. Mi eddigi iskoláink hiányosságában, tanulmányaink süker­­telenségében elég okot találunk arra, hogy eddigi tanrend­szerünk védelmére föl ne szólaljunk, azonban ez ellenvetésre kettőt kell megjegyeznünk, hogy t. i. mindeddig tanítóképző intézeteink nem lévén, ha iskoláink nagy eredményt föl nem mutathattak , azt leginkább az eddigi rendszernek tulajdonít­hatjuk, és megjegyezzük, miként, ha a kormány tért és pályát nyitand a tehetségnek, s az alkalmazásnál csak ezt fogja be­számítani: nevelőink és tanítóink között könnyen találhat még ma is képzett és alkalmas egyéneket. A ki pedig irodalmunkat ismeri, és ismeri azon férfiakat, kik a nyelvészet mezején s a tudományok külön ágaiban mint ismert és nevezetes specialitások tűnnek föl, nem fog ké­telkedni azon, miként a múltban annyira elhanyagolt, sohasem buzdított Magyarország is bir tudományos férfiakkal. Csakhogy ezek nem talankodnak, csakhogy ezeket szerény visszavonulásokban kellene az illetőknek fölkeresni. Mi e reformok elé feszült várakozással tekintünk.­­ Mert azok életbeléptetésénél a kormánynak alkalma leend, a tudo­mány tekintetei mellett, jó akaratának jeladásával megc­á­­folni azon hiedelmet, hogy állodalmi tanintézeteinknél, az is­kolai normatívummal a németesítés czéljára törekszik. Mi ezen jeladásnak biztos remétvynyel akarunk eléje nézni, erősen hívén, hogy a cultusminiszter úr csak törvényest, igaz­ságost akar, következőleg a mart. chartában biztosított nem­zeti egyenjogúság nagy elve, hazánkat illető minden teendői­ben is , szentül és sérthetlenül áll előtte, annál inkább, mert velünk együtt meg leend győződve, mikép kisebb népfaj is féltékenyen őrzi ön nemzetiségét: a magyar nemzetiség jogai, igényei mellett pedig egy dicső történet szól, egy nagy és fényes múlt, mellyet a különben olly komoly Times, a Daily­ News­­szal együtt, terjedelmesen közöltek. Nem tartozik czé­­lunkhoz a bevezett lapok részletes czikkeit átvennünk, s úgy hisszük elég leend, ha e részben a bécsi Oester. Korr. idevonatkozó londoni levelének adjuk kivonatát. „London. nov. 5. — E nap volt az úgynevezett lőpor-össze­esküvés napja (■). — E nap a legújabb időkben nagyobbrészt feledékenységbe ment, de ez évben, a pápai legújabb rendeletek következtében, ismét mind a papság, mind a nép által megün­nepeltetett , az előbbi által az egyházakban, az utóbbi által az utczákon. A nép több utczán, képekkel, torralakokkal, felírá­sokkal vonult keresztül, hangosan kiabálván : no popery (nem kell papismus), sat. s hasonló feliratok karczoltattak a házak falaira is. A kiváncsiak egy része a kath. székesegyház körül csoportosult össze, hivén, miszerint ott nagyobbszerü demon­strate fog láthatni. A közellevő házak tulajdonosai, félvén, hogy az egyház közelsége miatt maguk is katholikusoknak fognának tartatni, házaikat loyális és roma-ellenes föliratok­kal ékesíték föl. Az egyház közelében azonban semmi neve­zetes nem történt. „Dél felé megjelent a Fleet-streeten egy 14 óriási alakból álló csoportozat, mellyet, a Times szerint, valószínűleg Romának egyik ellene, nem csekély költséggel szerkesztetett. Köztök volt Wisemann alakja is, oldala mellett egy apácza és egy nagyhasu barát. Nagy néptömeg ujjongatva s kaczagva kö­veté ez alakokat; több rendőrszolga kiséré a menetet, s igy az egész, a Times megjegyzése szerint, mintegy hivatalos szint öltött magára. Egyéb nyugtalanság nem történt. A kül­városokban örömtüzek gyújtottak; ez azonban a belvárosban, tűzveszély elhárítása végett, rendőrileg eltiltatott.“­­ Míg az angol­ egyház hívei az apostoli levél ellen így torzsalkodnak: azalatt az angol katholikusok sem szűnnek meg igazaikat, mind sajtó útján, mind egyéb nyilatkozatok által védeni. Különösen a Tablet czimü kath. lap az, melly e részben erélyesen lép síkra. A Standard nov. 2-dikai számában pedig ez volt olvasható: „Kulitól, hierachia Angliában.l” „A franczia kath­ol. kápolna ajtaján — George Street, Portman Square — következő hirdetmény olvasható angol és franczia nyelven: „„Vasárnap, nov. 3-án, vecsernye után ünnepélyes Te Demi fog tartatni ha­­ladásul a kathol. hierarchiának Angliában történt meg­alapításáért. “ A franczia lapok közt, mellyek hozzánk jutnak, a Débats hasábjain találjuk férfias védelmét a pápai bre­­vének. Közöljük egyik idevonatkozó czikkét csak azért is, mivel az mintegy válasz gyanánt tekinthető az an­gol lapoknak általunk szinte közlött ez érdembeni kifa­­kadásb­a. *) Lásd eziránt londoni levelezőnk tudósítását mai számunkban. Szerk. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. LILIPUTI TÓBIÁS DE ERDEK REGÉNY. XI-dik Fejezet. Liliputi új vállalatba fog. Folytatás. (*) A Sáspataky fényesen világitott teremeiben pedig telt po­harakkal harczolt a győztes szabadelmű párt. A magyar, sír ha vigad, sír ha busúl, azaz : iszik. A felhőben, a villám mellett van a harmat. Kihangzott a poharak csengése, a bil- sikomok koc­czanása és a sűrű „éljenek“ meg a czigány-tus, a Tóbiás szobájába. Az izgató zajra, még csak a sarkantyú taréja sem mozdult. Ollyan bús,ollyan zárkózott volt, mint farsang után a fiatal leány, kinek tizennyolczadszor kell tökét húzni, és oly­­lyan lapos pillantásokat vetett az ablakon ólálkodó holdvilágra, mint egy cselédkenyér. Zakariás, ki előtte állott, s részt látszott venni ura álmosságában, sipkája prémjén babirkáit s ellenvetéseket tett az elutazást illetőleg. — Megkövetem egész átossággal, hiszen itt ollyan jól megy a dolgunk, min­ta csak a paradicsomban laknánk. — Épen az Zakariás___ az első pár embert is, dicsőség vágya kergette ki a paradicsomból----oh ez a fényes ma­dár ... ez az aranyostollú fáczán. (') Lásd PESTI NAPLÓ 158. 160. 163. 164. 165. 168. 170. 171. 172. 183. 184. 185. 186. 187. 188. 189. 194. 195. 196. 199. 200. 201. 202. 203. 205. 206. 207. és 208 számát. — Már én csak azt tartom, hogy nincs okosabb állat a strucz-madárnál, a homokba tojik s a meleg napra bizza a ki­költést ; magának pedig csak magára van gondja. — Igen, de az emberiség Zakariás... — Éljen meg a maga emberiségéből, s ne szoruljon másra. — És a nagy tettek Zakariás, mellyek gyümölcsét késő századok szedik. — Bizony roszfajta gyümölcsök, ha ollyan soká érnek meg. — A nemes gyümölcsök későn érnek. — De jókor rothadnak. — Ah kend nem érti, mit tesz az, az emberektől tisztel­­tetni, magasztaltatni, dicsőítetni és halhatlanná lenni. — Bir ezt soha nem értettem, még akkor sem, mikor ne­kem a „harmadik darab vallást“ tanították, mert ha az ember roszul kezdi a dolgát, hát csak roszul is végzi azt. A jövendő mondás egyre megy, akár a bibliából, akár a kalendáriumból olvassuk. Én azt mondom, hogy ott maradjon az ember, a­hol dolgai jól folynak. — Minden kishitű igy beszél. — Már hiszen a hitnek, akár kicsiny , akár nagy­ csaló­dás a vége. — A hamis hitnek. — úgy gondolom a hit, sem pogány, sem keresztény. — Tehát a gyönge hitnek.... — A­ki gyöngén hisz, az kételkedik. — Az erős hit nem csalódhatik___ — Nem csalódhatik, de megcsalhatják. — Zakariás! úgy látszik, hogy Kend katonaságában csak retirálni tanult. — Bizony mi mindig hátramentünk, a­hol előre nem lehe­tett menni. A rák is hátul előzi, mégis halad. — De visszás irányban halad.... Nekem nagy utaim vannak még szerteszét. Ezreknek élete kiált: hajóst, segélyt. Rekesztette be Tóbiás szóváltását. Minő alacsony fogalma van, alacsony helyzetű embereknek, az élet czéljairól, gondoló hősünk magában. Miilyen kicsiny, miilyen semmi az ember, magasabb eszmék inspiratiója nélkül. A szellem : minden; az anyag csak árnyéka a szellemnek__ Az árnyékot nem lehet megölni, s mégis az anyag múlandó. — A szellemről mondják, hogy halhatlan___Kapaszkodott Tóbiás gondolataiba. Az­után hatalmas szavakkal festette Zakariás előtt, ama boldog állapotot, mellyet csak kitűnő tettek által lehet elnyerni. — Elmegyünk még az éjjel, észrevétlenül megyünk el, el­megyünk az ország fővárosába, a­hova minden erő, minden tehetség gyülekezik, mint a folyamok a tengerbe. — Mint fognak ezek az emberek visszakivánni , ha egyszer hírünket hallják. Nem .... ők szö­gyenleni fogják, hogy egykor ben­nünket félreismertek. Tévedésükből csinálnak erényt. Ezalatt a vendégek Sáspataky teremeiben, a jókedv leg­magasabb fokát érték el t. i. a székekre és asztalokra ugrál­tak. Köszöntötték az ó- és újesztendőt, minthogy az ó esz­tendőnek épen a végén jártak. Tóbiásra nézve épen kedvező volt az alkalom. Összeszedette Zakariással apró-cseprő bu­­tyorait, miket részint magára vett, részint a hű cselédre ra­kott. Felhúzott egymásra három pár csizmát, felöltött négy nadrágot, öt nyakravalót, hat mellényt, három ujjas pusziit s ezenfelül vette a mentét. Zakariás hasonlókép cselekedett. A csizmakefét, schuwichsot, bajuszkenőt, melly egy bádog­­fedelü kézi tükör nyitjában állott, meg egy rongyos kalapot, koczkás kendőjébe kötötte és hóna alá fogta. A dolog úgy A KATH. PÜSPÖKI HIERARCHIA VISSZAÁLLÍTÁSA ANGLIÁBAN. III. — Hogy olvasóink e tárgy iránt lehetőleg körül­ményesen értesüljenek, hátravan még érintése az an­gol köznép azon utczai demonstratióinak, mellyeket a kérdéses pápai breve következtében irt hírlapi czikkek s papi agitatiók előidéztek. Legjelentékenyebb volt ezek között a nov. 5-dikei.

Next