Pesti Napló, 1851. január (2. évfolyam, 245-269. szám)
1851-01-14 / 254. szám
másod évi folyam, illalLŐFIZETÉSI föltételek. Pesten hínapról fr. 30 kr.p. fedre 4 „ — „ „ 6 • • ® i ~ » rre » la „ - n n szám — „ 4 „ „ p politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. 254 Szerkesztési iroda: Uri-utcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. Viden: Évnegyedre 5 fz.— kr. p. Félévre . 10 „ — „ ,, Egy évre . 18 „ — „ „ A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is, megszűnt. "■■■....... • Kedd, január 14-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 pgn kr.jával számittatik. A beigtatási s lop.krnyi külön bélyegdíj, előre lefizetendő EMICH G. könyvkereskedésében. Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve —jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. TARTALOM: 1850-dik év történetei és Irányai- Viselek a birodalmi székvárosból (Drezdai tanácskozmányok. Kereskedelmi érdekek. Poroszország nem hajlandó egyesülni Ausztriával. Szabadkereskedés. Országgyűlés. Sómonopolium, Kübeck b. és az állami tanács. Financzkérdés.) lg (Changarnier és az elnöki díjazás. A néprei hivatkozás. A krízis még tart. Changarnier.) IOZSVár (Lyceum. Irodalom. Társas egyletek. Conservatorium. Színház. Ijonczok és népösszeírás. Tűzvész. Helvét vallási főtanács.) ratalOS (Fogyasztási adó. Statistikai tájékozás.Egyes hírek titikai szemle. Incziaország (Changarnier a nap hőse. A Gazette de France combinatiója. Strassburgi két kalandor. Luesviller és a nemzetöri tisztek. A Corsaire tréfás combinatiója.Émetország (Kasszel: a városi tanács nyilatkozata. ítéletek. Eltiltott lapok. Fulda : a hadszerek megérkezése. München : a képviselők megérkezése. Drezda : a bizottmányok ülései. Az anyagi érdekek. A dohányegyedárusság Poroszországban. Ausztria terve.) erVig-Holstein (A biztosoknak ebéd adatik. Reventlolv toasztja. Rendsburg. Lefegyverzés. Anglia tiltakozása. Felhívás. Az altonai Merkur.) Örökország (Omer basa Szerajevoban. Visszapillantás a bosnyák-krajnai lázadásra).agyar nemzeti muzeum — Gőzkocsi — Danavizáilás AZ 1850-diki ÉV TÖRTÉNETEI ÉS IRÁNYAI. (■) VI. Középeuropa ügyei. — A Bund kérdése az,ly körül kristályosodnak Közép-Europa f1aobb érdekei; de épen fontossága miatt e tárgya a hírlapokban állandólag szőnyegen, köthezőleg helyesebb leend, most a részletek itató ismétlését mellőzve, inkább a szellemi nyelveket említeni, melyeken nyugvék a főbb met államok politikája a német birodalomnak ráalkotása iránt. Lássuk először, hogy a Spree mellett mit indoltak és mit tettek azon férfiak, kiknek a bruári forradalom előtt már a Bund átvizsgása volt jelszavuk ? Lássuk: minő alapeszmén nyugodott Poroszszág politikája a német ügyben? Minő czélra voltak a charlottenburgi korány gondolatai szegezve, s mit mivelt eszméinek létesítése, vágyainak elérése végett? Radowitznak, a király kegyenczének, még 848-ik évben ápril elején megjelent „Németrszág és IV-dik Fridrich Vilmos czimű“ röp(') Lásd PESTI NAPLÓ 246—250. és 253-dik számait. irata, mely a porosz kabinetet akará a forradalmi közvélemény előtt mentegetni, sőt, ha lehet, népszerűvé tenni. Ezen kisded munka világosan fölfejti alapeszméit az új porosz politikának, mely az olmützi conferentiáig több, vagy kevesebb őszinteséggel, Éjszak-Németországon hangadó volt. „A király — így szól Radowitz — még a a martiusi hetek, még a berlini forradalom előtt eltökélte új életet lehelni a német szövetségbe. „Mit a nagy szabadságháború óta lelkében hordott, trónra lépésekor tüstint nyilvánitá. Még 1840-ben Metternich herczeggel Drezdában először találkozván, mellőzhetlen szükségnek mondá, a Bund ügyeiben a régi iránynyal felhagyni, és ezen holt intézményt életre szólítani vissza. De a herczeg más értelemben volt. „Az emberek közönségesen megszokták ama státusférfiaknak, kik Bécsben a dolgokat vezették, személyiségében keresni Németország nemzetiségi haladásának fő akadályait. Metternich herczeg és Münch nevéhez általános ócsárlás, és közpanasz ragadt. Pedig nem kellene-e tekintet alá venni a kényszerűséget, mely a birodalom helyzetéből, politikai traditióinak összegéből és a kormányzás módszeréből folyt ? Ezen kétségtelen tényeknek nem kellett-e döntő befolyást gyakorolniok ott, hol a német szövetségi viszonyok gyökeres átalakítása forgott szóban? Lehet-e Ausztriától követelni, hogy kimondja: miként ő kész Németországba felolvadni? Ila ez nem volt lehetséges sem aként, hogy az összes birodalom a német szövetségbe bemerüljön , sem úgy, hogy a német örökös tartományokat magából tökéletesen kiutasítsa, ekkor igen megfogható, miként a létező alkotmányformák oly változásának, mely által az eddigi státusok szövetségéből, szövetséges státus alakulandott volna, nem kevés aggodalmat kellett Bécsben gerjesztenie és hatalmasan be kellett azon iszonyra folynia, melylyel Ausztria a Bund körüli lényeges reformoktól mindig visszavonult. Azt hiszem, hogy az osztrák birodalomnak a német elem erősbítése érdekében fekszik, s csak úgy gátolhatja meg azt, miszerint ezen lényegileg német kormány súlypontja ne mozdíttassék a más nemzetiségek körébe. De másrészről figyelembe kell venni, miként az ócsászárságnak magyar, cseh, slovák, vend, ilyr, oláh, lengyel és olasz alkatrészeivel szövevényesebb és komolyabb megfontolandói voltak, mint a kicsiny német herczegségeknek és az ifjú, életerős Poroszországnak, mely népességének túlnyomó többsége által tisztán német állam. A fölemlített történeti és földirati akadályok az egyéniségeknél is inkább hatottak Ausztria tespedésére s reactionarius irányára. „Sok tapasztalatok győzték arról a porosz királyt meg, miszerint lehetlen egyedül diplomatiai utón a német ügyben eredményre jutni, mert az apathiának és önző ellenszegülésnek örökké sükerülend, a legszebb tervek foganatosítását lehetlenítni, mígnem az eszmék a kabinetek szürkületéből kilépendnek. A nemzet szellemében kell tehát a leghatalmasabb szövetségeseket keresni: efelől jöttek a berlini várban mindinkább tisztába. „Ily czélra két nagy eszköz ajánlkozott, t. i. a sajtó bilincseinek leverése, és a Bund értekezleteinek nyilvánosságra hozása. „Mindkettőre nézve elküldé a porosz kabinet a szövetségi gyűlésre javaslatait, de az ellenfelek húzás és halasztás által hátráltatták a sükert, s végre 1847-ben a szünidő beállván, az osztrák elnökkövet Frankfurtból eltávozik a nélkül, hogy valami határozat történt volna. „A király okvetlenül eredményekhez akarván jutni, következő eljárást tűzött maga elé: először mindent megkísérteni, hogy Ausztria végtére belássa, miként itt az utolsó idő lerázni a halálos álmát s új életre híni a Bundot föl. Ha pedig ezen törekvés is füstbe menne, ha a többi kormányok idegenkedésének fogott volna sükerülni a Bundot ismét eddigi nihilizmusára kárhoztatni , akkor a király el vala tökélve, azt, minek történni kell, más utakon és más eszközök által is kicsikarni. „Mert a király ismeri a nemzetiségi érzelemnek gyors fejlődését, mely kivált 1840 óta minden hitelt felülhalad. „A kedélyeket ellenállhatlan vágy lepte meg egy összeolvadt, kün hatalmas és tisztelt, nagyszerű és egyértelmű Német birodalom alakítása iránt. Ez a legnépszerűbb s leghatalmasabb eszme, mely a tömeg tudalmában él; sőt az egyedüli, mely a pártok fölött áll; az egyedüli, melynek a fajárnyalat különbségei, a vallásos sorompók, és a politikai doctrinák magukat alárendezik. Csak ezen eszme az alap, melyre még szilárd állami és társadalmi rendet lehet építeni. Csak ez a meder, mely a pártküzdelmek duzzadó árjait veszély nélkül tovább vezetheti.Minden más kísérlet az eddigi eszközökkel és az eddigi formák szerint, kétségkívül elégtelennek s kártékonynak fog mutatkozni. „Ha a felebbi nézet helyes, úgy kétszeresen az, Poroszországra nézve. „Poroszország az események folyama által az európai pentarchiába jutott, s számára kijelölt ezen állást megtartani kénytelen és akarja. De bármily jól fegyverzett s erős, mégis tagadhatlan, hogy midőn elszigetelve van, a világkérdések közül a mérlegbe akkora súlyt nem vethet, mint a többi nagyhatalmasság. Csak a Németországgali belső és szilárd összeköttetés által egészítheti ki erejét. Hogy Németország hatalmas és egyértelmű legyen, az Poroszországra nézve életkérdés, sőt fönmaradhatásának egyedüli kezessége. „Csupán oly hatalom, mely Németországgal áll és bukik, gyakorolhat arra valóságos erkölcsi tekintélyt. Sejdítve, vagy világosan, érzi ezt mindenki. De ily tekintély addig nem fog támadni, míg Poroszország, áthatva ama meggyőződéstől , hogy ő egyedül kívánja az egész birodalom javát, kezébe nem ragadja a porban heverő vezényleti gyeplőt. „A királynak tehát akármely uralkodónál inkább van szüksége a nép birodalmára, rokonszenvére és lelkesedésére. Jelenleg, miután a politikai és egyházi pártharcz legjobb és legtisztább szándékainak mezejét elpusztította: csak egy eszköz maradt a király számára fen, t. i. a nemzet értelmiségével szövetkezni, és a német ügy legdrágább érdekeinek, leghőbb vágyainak előharczosává tenni magát.“ — Radomitz eddig közlött szavai, melyek a porosz kabinetnek forradalom előtti szándékait rajzolják; a királynak ezen irányban történt föllépései a forradalomkor; az ő emlékezetes nyilatkozata Berlinben, midőn ígérte, hogy a mozgalom élére fogja magát vetni, valamint az egész hivatalos sajtó későbbi eljárásai is, földerítik a porosz politika alapgondolatját, s e gondolat következő volt: Poroszország a német egység eszméjét elfogadja , és forradalmi eszközökkel is végrehajtja, oly föltétel alatt, hogy ismertessék el egyedül hivatottnak,a mozgalmat, mely által az egység létesülhet, vezérelni és a birodalmat a német és porosz érdekek összeolvasztásának alapján, újrateremteni. Minthogy a Bund életerősnek nem mutatko- A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. EGY BUKOTT DIÁK KALANDJAI. FRESCOKÉP. Irta BERNÁT GÁSPÁR. Folytatás. (') Hon vagyok. Ez az én proletár-kastélyom mutatóujja. De hát ez a roppant illuminatio ? .. ablakaim kivilágitvák. .. ebéd óta honnem valék. .. vendégemül mást, mint régi barátomat a szegénységet, senkit nem tisztelhetek. .. a pedig nem igen illuminál! — A bizony rabló — sugargyamban egy lófejű bitang logika — s boszujában, hogy mitsem talált, a kőfalat gyújtogatja. — Sokfelé törtem fejemet... minden ötlet megbukott . .. s ha assecurálva nem volnék a diplomaticus őrültség ellen . .. ez esetnél aligha meg nem tébolyodtam volna. — Pedig benső gyuladás sem lehet—folytató agyvelőmben a rémgondolat — mert árva szállásomon másféle bútor, mint: üvegczilinder, .. két sántalábú gipszangyal, .. egy horpadtkeblű pléhkályha, . és néhány journalistikai eszmehüvely (vulgó újság) . . nem existál, .. és ezek — legalább Európában — éghetlen appertinentiák. — Kukucsálok az ablakok résezetein. Mit sem látok, ablakaim óvatosan függönyözvek. Chied PESTI NAPLÓ 250. 251. 252. és 253. számait. Isalgatódzom. . . Mit sem hallok. Mély csend. Mindegy, akárki és akármi. szembeszállok a szörnyeteggel. Csengetek. A házmestert assistential mellém rendelem. Szállásom ajtaját nyitni akarom. A kulcs félig megy, mendegél. .. s középen megállapodik. — Bent vagyom valakit .. rauber ist trin... zsivanko , gyepoda — ordít a hausmaisteri cosmopolita, s öt percz alatt a ház összes lakossága talpon van. Ott ácsorog a szorgalmas és consumens népmenageria ajtóm előtt, mohón kapkodva a rémletes spektakis étvágy után. — Be kell törni az ajtót... mann breche die Thier ein; ... Dvére vilamity . .. Janu doru . .. Trebue se frunge poarte; ... «Mozatc irata Rossbitt . .. break out the door. .. Romponse porté. .. Rumpe la use . .. Umbarras et diJanorko ... dörög, ordit egyszerre a bősz népség. .. sripp , ropp. .. pufi! . az ajtó beszakad, és a népzápor beomlik a szobába. Mindenki hős . .. mindenki első akart a verekedésben lenni. Magasra emelt karok fölött hasábfák, nyársak, vaslapátok , stricknádlik, sámfák , seprűk és tégladarabok villogjanak—kire és mire ? ... A nagy semmire! A bezúzott ajtónyitáson fütyölve , mankolva, sivítva, ordítva, lökdösődve rohant egymás hátán a vitéz népség. A proletári szükséglethez alkalmazott sovány termetű szobát tündéri fényözönnel árasztván el a sokszoros gyertyalángok , a szilaj útrohamú publicum közös, sajátszerű jelenetek merüljenek elő. Előálomzati mámor. . . kisebb nagyobb tréma, rettegés, ijjedelem. . . a félig még szunnyadott szemeket szurkáló fényözön , kisérteti szint és vonaliunkat idéz a különféle arczokra. A népség hevenyészett jelmezete sem egészen comika nélküli. Nők férfikabátokban, férfiak hálófejkötésen. . . itt a szakács gazdasszonyi kalapban. . . amott egy csinos szobacziczus a kukta frakjában; . . suszterpubok majszteri köpenyekben; . . papirsodronyos hajú borbélylegények csizmakeztyűsen. . . szabóinasok félága kimondhatlanokban. . . itt egy vérnőtelen kifordított parókával. . . ott egy hiú dandi felszatyingozott bajuszszárnyakkal, mulatságosan bámuljanak egymásra. — Hopp ... megvan .. ott van ni! — kiáltó, a frescoilag fegyverzett nép,... s nekirohan a fölfedezett szörnyetegnek... hanem tüstént visszahökken. Az illető látványt nem is egykönnyen emészthető meg halandó szem. Szoba közepén kinyúlva fekszik egy lángvörösbe játszó borzal valami. Fél arczán rövid nyiretű serteszakál, másik felén gondosan kiberetválva , itt, ott vércsepesen. Kopott és száraz keblű hajzata elperzselve. Szemöldei fölött ivalaku fekete vonalak. Rajta kifordított quacker. Egyik kezén fehér, másikán fekete kesztyű. Bal lábán fénymázos topán, jobbikon vadászcsizma. Körüle gipszgrácziák. . . imádkozós angyal. . . és egy vedlett derekú bronz Hercules, fejőkön égő gyertyákkal. Mellette üres keblű cserépkancsó. . . kocsonyás csontromok . . . illatos bajuszpedrű, és vörös borba fuladt vatermörderek. A pikánt zamatu egyéniség valóságos áriákat hortyog. Közelről vizsgálgatom az álom karjaiban is felrettentő rablót, hogy ki és mi lehet . . . hát a bizony nem volt más, mint az én hű komornokom: Vojtina Mátyás gyalog lovag. A bőszült publicum — nem leven kit és mit oldaloznia — békétlenül szétoszott. A beszakasztott ajtót büntetésül és bűnbánatban Matyi lovag reggelig támogató. Az est tragi-comikai eseményi után, Laurum kedves emlékétől átlelkesülve regényes álomképekre ébredek. A szunnyadozó diák híven támogató a roncsolt termetű ajtót, melly jó barátként szüntelen nyakába akart borulni a sajátszerű portásnak. — Hát, amire, Matyi! miféle tudományból akart az éjjel... szobámban és zárt ajtónál exament adni ?.. úgy látszik, hogy derekasan megviselő a szorgalmas tanulás , mert még most is alig tipegtopog. — Én bizony, domine spectabilis — felelt mosolyva a diák — bálba voltam az estére invitálva a conditióba, s hogy kicsinyt óriásabban nézzek ki, mint különben szoktam, tehát kegyednél s a kegyedéből tartottam toilettet, hanem... — Értem a többit... kancsóból akart udvarlási bátorságot meríteni... de hát avval a rémséges gyertyabatalionnal, melyet összevissza gyujtogatott, mire törekedek czélozni? — Tánczpróbát tartok egy kefeseprűvel, mert a mazurt ugyan nem tudom, hanem a keringőt elfeledem , sötétben pedig inni szeretek, hanem tánczolni nem bátorkodom. — Miféle conditiót említe ? .. arról ezideig mit sem hallok. — A könyökutczában adok naponkint néhány órát. In specie egy szakácsnőt calculálni.. . két árva fiút poezisre... s három vándorló kefekötőt mezei polkára tanítok. —