Pesti Napló, 1851. január (2. évfolyam, 245-269. szám)
1851-01-22 / 261. szám
185L másod évi folyam. 201 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten , Vidéken, így hónapra 1 fr. 30 kr.p. Évnegyedre 5 fr.— hr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre .10,,— ,,,, Félévre . . 8 „ — „ „ Egyévre .18,,, Egyévre . 15 „ „ „ A havi elsn,eléri mn]la aza_ Egyes szám— „ 4 „ „ monkinti eladás is, megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ , anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Szerkesztési iroda: Uriutcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. Szerda, január 22-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 pgö kr.javal számittatik. A beiglatási s lop.krnyi külön helyesdíj, előre lefizetendő EMICH G. könyvkereskedésében. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Magán viták négyhasábos sora 5 pengő krajczdíjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő , a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. TARTALOM: Telegraf! tudósítások. Finánczial tanulmányok Levelek a birodalmi székvárosból IX- (Sajtótörvény. Tiltott könyvek hirdetése. A korcsmárosok szomorúsága. Schmerling leköszönése. Páris- (Az állandó bizottmány jegyzőkönyve. Lanjuinais jelentése. Baroche leköszönése. Orosz József agyon lőtte magát.) Turin- (Piemont jövője. A tengerészeti költségvetés. Egy bizottmány a királynál Moncalieriban. Carignano eltávolítása. Ratazzi.) Hivatalos- (Hirdetés. Melléklet a fogy. adóhoz.) Vegyes hirek Politikai szemle Francziaország- (Lastegrie Gy. támadása. A többség ingatag állása. Státuscsiny. A baloldali minisztérium. Cavaignac felelete Thiersnek. Polgármesteri lakoma. D'Hautpoul szabadsága). Németország (A drezdai eredmények iránti bizonytalanság. Poroszország agitatiója. A franczia és orosz kabinet. Vámértekezlet Wiesbadenben). Nagybritannia. (A Times véleménye a fenforgó franczia nemzetgyűlési viszonyokról). Törökország- (A bosnyák lázadás.) Oroszország- Izraelita fiuk újonczozása. Kereskedelmi hírek Magyar nemzeti muzeum- — Börze- — Gőzkocsik menetrende. — Dunavizállás --------------------------------- Budapest, január 22-kén. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Livorno , jan. 14. — Négy franczia fregat futott kikötőnkbe, Degenouilly parancsnoksága alatt; rendeltetések : a partra felügyelni, forradalmi kikötések meggátlása végett. Roma, jan. 12. — A montenegrói vladika megérkezett. Turin, jan. 15.— Az úgynevezett holtkezek, s egyéb testületek birtoka fölötti viták a követkamrában megkezdettek. Páris, jan. 17. — Changarnier a törvényhozó gyűlésben kinyilatkoztatja , miszerint ő egy politikai párthoz sem tartozik. — Thiers indulatos beszédet tart, melyben az elnöknek 1848. ótai bűnrovatát sorolja fel. Páris, jan. 18. — Cavaignac a minisztériumot megtámadja. A minisztérium iránti bizalmatlansági szavazat, 417 szavazattal, 278 ellen, elfogadtatik, daczára Baroche miniszter erőlködésének. Ilirszerint a minisztérium megmaradand. Brüsszel, jan. 19. — A minisztérium beadá elbocsáttatását. Mondják, miszerint ennek oka a hadügyminiszterreli meghasonlás volna, ki a hadi költségvetésben ajánlott takarékosságnak nagy ellensége. A kamrákban uralkodó többség miniszteri szellemű. A király hangulata kétséges. Ma minisztertanács tartatik. Madrid, jan. 14. — Új minisztérium alakíttatott: Irilügy: de Lys Bertram; igazságügy: Romero belügy: Artela; hadügy: Mirásol; tengerészügy: Bu- Velos; pénzügyminiszter, s egyszersmind kabineti elnök: Murillo. Berlin, jan. 20. —5% 106% ; állód, kötelezvények: 84%, 96%, 74%, 81%, 110%. Stockhausen, hadügyminiszter, igen beteg. — Holnap Templomban nagy királyi vadászat fog tartatni. Páris, jan. 19. — Az elnök a minisztérium elbocsátását nem fogadta el. A minisztérium megmarad. A kisebbség, mely a minisztérium mellett szavazott, további magaviseletéről holnap fog tanácskozni. Odilon Barrot és Malé nem szavaztak; Broglie, Faucher és Lamartine, Beure indítványa ellen szavaztak. Ilir szerint a törvényhozó testület Lamoriciére tábornokot akarja védelmi csapatai vezényletével megbízni. Narvaez valószínűleg spanyol követté fog kineveztetni Párisban. Frankfurt, jan. 20. —4%% 63% ; 5% 72% , Bécs : 92%. FINÁNCZIAI TANULMÁNYOK. Negyedik közlés. A BÉCSI NEMZETI BANK. III. §* Az állam, mint láttuk, részvényes lett a bankban, még pedig az egész alap majdnem felében, miután a 49,379 részvény az ő birtokába ment által. De már 1821-ben ismét történt más egyezkedés. Az állam visszabocsátotta az említett részvénymennyiséget, minélfogva a bank, mint birtokos, rendelkezhessék szabadon azok eladásával, ezért, hogy a bank tehetségében állott szükség szerint szaporítani pénzalapját, megszűnt az állam kötelezettsége azt neki szolgáltatni , hanem e helyett új kötelezettséget vállalt, minélfogva a papírpénz kifogásával a bank részéről támadó követelést 4 százlékval fogja évenkint pótolni. A bank tehát ismét kizáró birtokosává lett részvényeinek. S oly erősen vitte a papírpénz beváltását, mi természetesen általa kibocsátott bankjegyeivel eszközöltetett, hogy 1820 elejétől fogva 1822. végéig 195,139,625 forintot váltott be s azért 78,058,850 forintnyi bankjegyet tett forgásba. Ezen összegre az állam tartozott a banknak 53 milliónál többet, azonkívül, mit neki már fizetett volt. De azért a nagy mennyiségben kibocsátott jegyek mégis nagyobb ezüst-pénz-készletet kívántak meg, mint a mennyivel a bank birt, tehát itt volt ismét a szükség, a kéznél levő 49,379 részvényekből eladni, s ezáltal szaporítani a bank pénzalapját. Mert az olvasó tudja, hogy egy-egy eladott részvény behozott volna a banknak 1000 for, papírpénzben, és 100 forintot ezüstben; a papírpénzért kapott volna a bank 20 százlélét kamatoló kötelezvényt az államtól, s az ezüstpénzt bankműködéseire, tehát jegyeinek beváltására is fordíthatta volna. Ezen út kevésbbé hasznos lett volna ugyan a bankra nézve, ámde nem is terhelte volna az államot, te, legsajnos abban sujtó irodalmunkat! Mintha kettémetszettek volna e szép , ez erőteljes életet! A kicsinyhitűért a romok között, miket a szerencsétlen forradalom maga után hagyott, mármár irodalmunk holttetemeit keresgélték , s mohón kaptak a legelső magyar könyv után, melyen Szilágyi Sándor nevével találkoztak. S ez az ő érdeme: itt, midőn más még sebeit kötözgeté. Nem akarok párhuzamot vonni irodalmunk forradalom utáni időszaka, s az ez előtti közti a különbség nagyon is érezhető. Ily viharos idők után, irodalmunk zúzott virágának idő s a békesség szelíd napja kell, hogy visszanyerhesse előbbi fényét s életerejét. De férfias munkásság, lelkiismeretesség — s meleg pártfogolás mindenek előtt. J lAz írós olvasó közönség jelenleg, mint összekoczant házaspár. —• az iró, a közönség ellen szórja panaszát, mig az olvasó sehogy sincs megelégedve az íróval. S mi a dologban legroszabb, sok tekintetben mindkettőnek igaza van. Sokat lehetne kiengesztelésül felhozni ; de mivel jelen czikkünkben csupán a szépirodalom mellett akarunk maradni, s itt több ellenvetés önmagában elenyészvén , a kiengesztelődést kölcsönös megértés s jó akarattal föltételezzük.—De vádolom az Írót, ki tehetségei mellett, tudja Isten micsoda kedélyhangulatnak engedve, nem bir elég férfiassággal hivatását az irodalom mezején betölteni, hanem azt elhagyva, eltűri, hogy helyét kontárok foglalják el.— S vádolom az olvasót, vagyis inkább nem olvasót ki, habár ezelőtt buzgó pártolója volt is a magyar irodalomnak, most Isten tudja ismét, micsoda kedélyhangulatnál fogva, neki ki-A bank nem adott el részvényeiből, hanem ismét új egyezkedést vetett az állammal, vagyis helyesebben szólva a fináncz-igazgatással, mert az adózó része az államnak mindezen új meg új egyezkedésekben olyan ártatlan, mint Ádám a paradicsomban csak lehetett. A bank nem adott el részvényeiből, mert hisz azáltal az eddigi részvényesek évi osztaléka kevesednék, s a részvények árfolyama, mely oly szépen kezdett emelkedni, ismét csökkenhetne, annál szívesebben elfogadta a finánczigazgatás ajánlatát, minélfogva ez a szükséges pénzkészletet a banknak kiszolgáltatandja minden kamat nélkül, ha viszont a bank e papírpénznek, 100 forintot 250 forintra vetvén, további kiszedését a forgalomból elvállalja. Ennél fogva a bank folyvást kiszedi a még forgó papírpénzt , kiszedi, vagy illetőleg beváltja azt maga jegyeivel, úgy, hogy minden 250 forint bankóért új 100 forintnyi bankjegyeket bocsát ki; de a melly ezüstkészletre az által szüksége támadna, azt a financziai igazgatás szolgáltatja neki, mégpedig ingyen. Nem tartottuk helyén lenni, a bankintézetekről, s a tapasztalás által helyeselt szabályaikról értekezni. De a szóban levő intézkedés mivoltát mégis néhány észrevétel által kiemeljük. Minden jegybank eszméje abban foglaltatik: Valaki, vagy több részvényes, teremt p. o. egy millióból álló pénzalapot. Ezen alap erejével ők a műipar és kereskedés kelleteihez képest dolgozni akarván, fizetéseiket bankjegyekben teszik, melyeket akármikor a bemutatótól elfogadnak és ezüstpénzre váltanak. Egy milliót tevén a készpénz-alapjuk, tehát ők egy millióra menő bankjegy mennyiséget vagy váltók leszámítolására vagy biztosított kölcsönyöket fordíthatnak. A milliónyi készpénzből egyharmadot bentartanak, hogy ha kivántatnék, jegyeiket ezüstre válthassák; a többi két harmadával hasonlóan kereshetnek, mint a jegyekkel, oly vigyázattal mindazonáltal, hogy rövid idő alatt visszakaphassák az ezüstöt; tehát csak értékes biztosítékokra, melyeket könnyű pénzzé tenni, pdf, arany, ezüst rudakra stb. s rövid ideig, adnak kölcsönöket. —• mert történhetnek, hogy a jegyek birtokosai mind készpénzt akarnak jegyeikért; jóllehet rendes időfolyamban épen azon bizonyosság, hogy a jegyekért akármikor kaphatni készpénzt, okozza, hogy azok készpénz helyett szívesen fogadtatnak. — E szerint a banktársaság egy millió helyett 1,666,666 forinttal kereshet a szükséges vigyázattal és határok között, úgymint egy milliója jegyekben foroghat, 666,666 forint pedig folyvást értékes, könnyen pénzzé változtatható biztosítékokban lehet. Azon intézkedés haszna mind a banktársaságra, mind az iparos közönségre nézve könnyen belátható , visszatérünk előadásunkhoz. Aki figyelmesen meggondolja az egyezkedést, melyet a bank a financzigazgatással 1823. elején vezett, úgy látja, hogy ez utóbbi azt ígérte a banknak, miszerint ő fogja neki p. o. az egy milliót készpénzben adni; azon az alapon hadd keressen a bank, egyedül erre kötelezze magát, hogy száz száz forintnyi jegyeiért ugyanannyi kétszázötven forintnyi papírpénzt szedjen ki a forgalomból; az egy millió forintnyi alapon kiszedhet a bank harmadfél millió papírpénzt , de miután az érte kiadott egy milliónyi bankjegyeket nem fogja a közönség rögtön viszszaküldeni a bankba, tehát az egy millió ezüstpénznek harmadát történendő váltásokra bennhagyván , a többi két harmadával is kereshet, úgy mint bank keresni szokott. E szerint a terhet egészen a financzigazgatás vállalta el, a hasznot vagy nyereséget egészen a banknak hagyta meg! Miután pedig a financzia nem volt képes azon arányban szolgáltatni a banknak pengő pénzt, ami arányban az a papírpénzért bankjegyeket bocsátott ki, 1823-ban kölcsönt szerzett 36 millióra menet, mellynek bejött öszszegét, úgymint 29,520,000 p. forintot (mert az állam száz helyett csak 82 forintot vett be) a banknak adta; a többire nézve, mit az állam nem fizetett meg, s mi kamat nélküli adósságnak nézetett, az bizonyos évi fizetést szánt neki, mellynek mennyisége nem jutott a közönség tudatára. így tetetett a bank azon állapotba , hogy egyéb banki működéseinek legnagyobb terjedelme mellett is, s a nélkül, hogy maga részéről alapjának szaporításáról gondoskodnia kellett volna, még is a papírpénzt a forgalomból annyira kiszedhette, miszerint 1820-tól kezdve 1841. végéig 427,994,162 forinttal kevesbítette azt, melyért 100 for. bankjegyet 250 for. papírpénzre számítván, 175,541,400 forintnyi bankjegyeket adott ki. Ezen utóbbi összegre, az állam 1841. végén tartozott a banknak mintegy 51 millióval, az 1822-ki egyezkedés előtti beszedésekért, s attól 4 százlélit fizet kamat fejében ; továbbá tartozott, az említett egyezkedés utáni beszedésekért 38 millióval, mitől a banknak nem fizet kamatot; összesen tehát 90 millióval tartozott a banknak, azonfelül, mit neki az 1821-ki és 1823-ki kölcsönyök s más egyenes fizetések által visszatérített volt. Jusson eszünkbe, hogy a bank eredeti alapja 5,062,100 ezüst forint, és 50,621,000 forint papírpénz volt, mely utóbbit az állam ugyan A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. VISSZATEKINTÉS AZ 1850 ik ÉVI MAGYAR SZÉPIRODALOMRA. Irodalmunk a múlt évtizedben, a minden tekinetben fejlődésnek indult nemzeti élettel egyenlépéstartva , máris oly emelkedett állást foglalt el, mi egyyelv küzdelmeiből alig kibontakozott irodalom sérai életerejének csalhatlan tanujeléül tekintethetett, az irodalom minden ágában, daczára a könyv vizsálói szigor zsibbasztó hatalmának, eleven életteljes rozgás mutatkozott. Költőink közöl többen, nemsak hogy hazánkban népszerűségre, de európai híre is kaptak. Volt szó, volt olvasó közönségünk; mindkettő csöndesen megférhetett egymás mellett. A sietség nem kényszerült mártyrja lenni az ügynek, melynek idejét s erejét szentelő.’Sőt szorgalom, és élni részben, szerencsés irodalmi speculatio után, általán kik nem megvetendő anyagi hasznot is múlhattak föl. Az irói név közelismerést , tiszteletet ivott ki. A tehetség pártfogoltatott, ösztönöztetett az olvasóközönség mindinkább növekedőben. Szóal azon úton valánk, melyen idővel Európa legciilizáltabb népeinek irodalmi életéi elérhetők. A szerencsétlen rázkódás, mely nemzetünket ercsakolja magát, s félvilágért sem venne könyvet, vagy hírlapot (!) kezébe. — Mindketten feledik, hogy menthetlen viselőtök által legtöbbet ártanak a hazának s nemzetiségünknek! / Jobb nevű íróink, kivéve azokat, kiket a forradalom vihara magával elsodort, lassan kint előtünedeznek, s ha nagyobb önálló műveken nem is, de folyóiratok hasábjain többek nevével találkozhatni. A journalistika, mint legközelebb álló az élethez , irodalmunkban nagyobb fontosságú helyet foglalt el, mint milyet talán saját természeténél fogva sephemer élete mellett, megérdemelne. Olvasó közönségre itt számíthatva leginkább , jobb tehetségeinket is a journalistika terén láttuk inkább működni, mi erőik földarabolása -s forgácsolása mellett nem kevéssé ártott irodalmunk magasb kifejlődésének. De ez volt az út, melyen a magyar közönséghez leginkább férkőzni lehetett. Az egykori Athenaeum szerkesztőit is, úgy látszik, e szempont vezérli irodalmi erőink összesített munkálatára. Az apró, journalistikai czikkeket mindenki szívesen olvasá, s kedvet kapott nagyobb , önálló munkák olvasásához. A journalistika nálunk csaknem legfontosb tényezőjévé vón irodalmunknak. Voltak lapjaink , melyek tartalmasság és soliditás tekintetében a külföldi lapokkal is bátran mérkőzhettek. Forradalom után, szépirodalmi lapjaink közöl csak egy maradt életben, a Nagy Ignácz szerkesztette „Hölgyfutáré‘ Az akkori viszonyok közt, Írók s olvasók szűkében, csoda , hogy napi életét, habár hal(') Kivált magyart ! Slzikványan s erőtlenül is, folytatható. A szerkesztő ügyességét s jó akaratát senki sem vonhatá kétségbe; de mi haszna, ha a szükségelt erők hiányában, a közönség kivánatinak megfelelőt nem állíthatott ki.A „Hölgyfutár“ hasábjain naponta új , ismeretlen nevek merültek föl, s jobb dolgozatok hiányában közöltettek olyanok is , melyek mintha valamely hajdani szerkesztőség szemétkosarából bújtak volna elő, s különösen a költemények nagy része a Rothkrepf Gábor-féle „Honművész“ boldog korára emlékeztetett. A „Hölgyfutár“ szerkesztője, számos akadályai mellett is , mindinkább igyekezett lapját érdekessé s a közönség előtt kedveltté tenni. S időnkint mind prózai, mind verses részében becsesebb dolgozatokat nyújtott. Egy napi, divatlap leginkább érdekes tárczájával, napi híreivel teheti magát kedveltté, mi jelen viszonyok közt nem kis feladat. Mindenesetre több választékosságot, s különösen a baján sarjadzó versfaragók iránti minél kíméletlenebb szigort ajánljuk a ,,Hölgyfutár“ szerkesztőjének. Az időben, midőn Szilágyi Sándor, forradalmi férczműveivel elözönlő az olvasó közönséget, s a forradalmat az utolsó honvéd anekdotáig kizsákmányoló —szépirodalmi havi füzeteket is indított meg „ Forradalmi Emléklapok“ czíme alatt. íróink, érezve a további hallgatás bűnét, szorgalmas közre munkálasukkal pártolók e vállalatot, s a közönség semhagyó részvétlenül. De a kívánt czélt, a szépirodalomnak előbbi, közelismerést birt állásába visszahelyezését, meg sem közelítő. Pedig tehetségek hiányában nem volt a vállalat, de hiányzott bizonyos öszpontosító szellem, egység, öszhangzás, mi az egésznek érdekes