Pesti Napló, 1851. február (2. évfolyam, 270-293. szám)

1851-02-26 / 291. szám

szer gazdászati megrövidítésének más részek ja­vára , s így gyökeresen orvosolandja az e miatt oly hosszú időn át táplált sérelmeket. És azt, más­felől, hogy azon koronaországok részéről, melyekben sokkal nagyobb mértékben uralkodik a földmivelési érdek, szabad kereskedelmi rend­szer mellett szólali fel, annyit tenne, mint kü­lön­váló elvet állítni fel, s fogadni el. Mert az­által az érdekek harcra idéztetnék fel; annyit tenne, mint nem akarni járulni oly egységes gazdászati rendszerhez, mely az alkotmány által felállított bensőbb politikai és vámterületi egy­ség elvének szükségképess következménye, mely rendszer a birodalmi műipart végromlással fenye­gető szabad kereskedelmi rendszer nem lehet. Az elv így általánosságban kétségen felül lé­vén helyezve, a vitatás előtt minden részletekre nézve gazdag, széles tér nyílik, mely annyival dúsabb eredményeket ígérhet, mivel arra most már csöndesebb politikai kedélylyel léphtetni. |§ BÁNÁTI LEVELEK. VII. Tem­esvárott, febr. 18. Urbányi Lőrincz törvénykezési biró úrnak mun­kássága, értelmisége, részrehajlatlansága köz­meg­ismerést vívott ki magának. Választását mindenkép sükerültnek mondhatjuk. Míg a megyei törvényszék hivatalszobák rendezésének, a mehalai járásbiró pe­dig hivatalos szállás keresésének ürügye alatt mű­ködéseit naponta halogatja , a nevezett derék járás­biró , az igazság kiszolgáltatását évek óta szomjazó közönség megelégedésére, hivatalkodását kinevez­­tetése után azonnal megkezdette. E napokban újra nevezetes lopás, s egy kis tűz adta elő magát városunkban. Az emberek rész­aka­rata, a rendőrigazgatás és csendőrség behozatala óta úgy látszik, szándékosan szaporítja az ezek hatósá­ga alá eső kihágásokat csakhogy munkájukat utóla­gosan sokszorosítsa. A tűz tegnap, mint mondják, szénával rakott padlásra mámoros állapotban fölment kocsis vigyázatlanságából történt s a tűzoltó eszkö­zök sietős érkezése által nagyobbszerű kár nélkül el­­fojtatott. A lopás néhány nap előtt éjjel a bécsi bank pénztárába 312 láb vastagságú falon keresztül kivájt 2 láb szélességű lyukon s a kézi pénztárul szolgáló vasszekrény erőszakos fölfeszítésével történt. Az elrablott összeg a bécsi bank jegyeiben összesen 41,500 pengő forintra tetetik. Városi polgármesterünknek Bécsbe utazását mi­napi levelemben említettem. Felutazása okául most bizonyosan írhatjuk, miszerint az a kormánytól az ostrom által károsult egyes lakosok, valamint a vá­­­ros részére külön 200,000 pengő forintnyi kölcsön, s a város által a kincstártól mintegy ötven év óta 90.000 párt fejében zálogkép tartott Mehala helysé­gének a város területébe kebeleztetése, s a gyár­­külvárosban levő kincstári serháznak a város részére leendő adományozása miatt történt. A város kére­lemlevele , mint halljuk, a kormánytól vélemény­­adás végett a tartományi helytartósághoz, s fi­­nanczigazgatósághoz leküldetett, ezen leküldés azon­ban még távolról sem vonja a várost érintett kérel­meinek teljesítését maga után. A tartomány távolabb vidékeiről, főkép Torontál vármegyéből, e napokban több földbirtokossal, ta­lálkozónk városunkban, s ezek mindnyájan az 1848- ik év óta hátramaradásban levő közadó illetőségeik irányában ezen hó közepére ellenök bejelentett vég­hoztatjuk a gyarmatok jó népe nevében s felhatal­mazása következtében, — miszerint az egyesült­ stá­tusok szabadok, és törvény szerint szabad- és füg­getleneknek kell lenniök , hogy fel vannak mentve a brit korona iránti engedelmesség alól; — hogy min­den politikai összeköttetés köztök s Nagy-Britannia közt végkép megszűnt s megszűnnie kell; — hogy az amerikai államok, mint szabad s független státu­sok , teljes hatalommal bírnak hadat üzenni, békét kötni, szövetségre lépni, kereskedelmet rendezni, szó­val mindazt tenni, mire egy független államnak joga van. Bizván a Gondviselés védelmében, ezennel fel­ajánljuk kölcsönösen, jelen nyilatkozatunk támoga­tására életünket, vagyonunkat, sérthetlen becsüle­tünket (]). Hancock János elnök. Thomson Károly titoknok. A congresszus nevében WASH INGJON. EGY TALÁLT NAPLÓ TÖREDÉKEI. Közli ROBOZ ISTVÁN. III. A carrarai márványleány. Vége. (2) Oly vékony hangon sípol valami... ah! egy bogár akadt hálóba. Talán bejött szegény kínaimat nézni, s most azért vallatják. Ni, a kis bakó már odaugrott (‘) Ez okirat Jefferson tollából folyt, ki 1801-ben elnöke jön az amerikai államoknak, s lu meghalt a függetlenség kimondásának 50-dill évreapján 1826. julius 4-én. F. C. Lásd P. N. 280.281. 282. 283. 284. 285. 286.287. 288. 289. és 290-dik számait, a mesés szálakon. Mily gyönge élet, s mennyi tusája van vele a halálnak! — Hiába küzdünk, halál az úr ! Már elhagyta sírását, — a bakó odébb húzódik; — nincs élet, melylyel tovább küzdjön. Ép igy bánik velünk is az élet. Kiakasztja a bánathálót: lelkünk beleakad , s ha kivághatja magát — tovább röpül, ha nem — a szenvedések bakójától megfeszítte­tik... Életünk a vérző kép ... halál a bakó. October 18-ka volt. Még ez az egy nap, melyet följegyezni bírok nap­lómba; ezt is csak úgy, hogy a börtönömbe lépő tize­des, nagy könyörgésemre, megmondó. E naptól szá­mítom a folyó időt, mint más születése órájától éveit. A tizedest sokra rákönyörögtem. — Megengedtetett egy levél irathatása helységünk jegyzőjéhez, mely állásomat, s körülményeimet tartalmazó.— Még csak ezt kértem a fukar élettől, s kinyitotta markát. Le­velemre válasz jött... Egy sugár még a koporsó fölé. .. úgy olvasták el előttem , mert szemeim na­gyon megromlottak. A levél tartalma itt következik : „TISZTELT VILMOS ÚR! „Levelét vettük. Ugyan várjuk haza, szivünk csak­nem megrepedt levele olvasásánál. Szegény Vilmos úr ! vigasztalódjék meg. Szülei gyilkosai elfogattak. B* kereskedő két rokonával, ki a jószágot megvette volt. Mindennek nyomába vagyunk, de az elrablott pénz visszaszerezhetlen , mert a gyilkosok koldusok is egyszersmind. Az öreg Bolkainét épen tegnap múlt egy hete, hogy eltemettük. Most a lakatlan ház csak Vilmos urára vár, ki, adja az ég, hogy minél előbb megjöjjön! „U. I. A gyilkosok a pái tömlöczben őriztetnek, mikorra e sorok helyreérnek, egy közölök már fel­­huzatott. K. K. helysé­g jegyzője.“ Most jöhetsz ■ • • jöjj már sárgaképü menyasszony, gyötrelmek elaltatója — halál!. .. Most elszántan gördítem fejemet uitód alá. — Elérte a boszú karja a gyilkosokat, kik életem kincsét elrabolták, kik két életet vittek el, s egyet meghagytak bánatoszlopul a hamvak fölé !... Betelt utolsó vágyam; többé sem vágy, sem remény nem feszíti keblemet... Megint rám készül borulni az éj; sem mécs, sem napvilág, — gondolatim is kialudtak... még ezek is megtagadtak, melyek egykor agyvelőmön féregként rágódtak s hozzám esküvének, mint a haldokló bű­nös a szent feszülethez. Minden fekete, még lelkem is, mert elégette a fájdalom... Fekete körülem maga a hit, mert felém hajló karját nem látom , mely egy­kor oly édesen pihent keblemen. Minden sötét... minden fekete!. .. csak a halál fehér, — s azok en­nek előkövetei. — Először feketeruhás követet küld mindig a halál, — ez a hit, vagy remény ; s midőn ezek eltűntek, érkezik meg maga fehér ruhában... Jöjj fehér ruhás, jöjj.. . Egy kis álom mégis jött reám. Gyönyörű álom volt, borzasztó is. — Egy nagy levelet olvastak fel előttem álmomban, a lánczot levették lábaimról. Vé­res lepedőt akasztottak ablakomra, s midőn végig simogattam a piros lepedőt, félrelebbentem... s előt­tem állt egy fehér kép —a várt vendég. Vagy talán nem is a halál volt... mintha e kuszált vonású ar­­czet már láttam volna az életben ? Álmimban is oly őrülésig kedves és magasztos volt az arca, hogy vonásain újra dicsőülnöm kelletett... Az álomláto­gató felém akart hajolni, de egy kar föltartá­s ösz­­szerogyott. . Fölébredtem... A szokott rémképek őrt álltak foly­vást a hideg koponya fölött, melyben összevesztek a gondolatok s egyik egy, másik másfelé szaggatta az agyvelőt. Megnyílt börtönöm ajtaja. Kivezettek egy nyílt térre... Ott állt a nagy papir, s rajta a halálra ítél­tek között nevem is, — két megkegyelmezetté, s a végrehajtó parancs alatt az ősz hadvezér neve. Bekísértek újra börtönömbe. A lánczot levették lábaimról. Az eltűnt álom, való képében mereszté rám véres szemeit. — Nagy sikoltás rázta meg bör­tönömet, s ajtaján egy őrült vonású, halvány, magas­­ naplót egy magánlevél kíséretében kaptam ke­zemhez, s jónak láttam a szerencsétlen ifjú életét s viszontagságait közölni tisztelt olvasóimmal. A magánlevél még annyit rejt, hogy Vilmost Or­sina ablaka előtt vitték a vesztőhelyre, s ez határ­talan kinvonaglások között, fájdalmainak legmaga­sabb fokán, őrült nevetéssel kaczagott le a szeren­csétlen ifjúra a rostélyzott ablakon, mely kaczagás tükre volt az összetépett léleknek. — Kevés idő múl­va Orsina elvitetett Massába, de kigyógyulásához többé nincs remény; egy szava van, mit megtört ajka kimondani bir — s ez Vilmos. —A­rehajtás iránt, azzal panaszkodtak, hogy az urbér­­kármentesitési előlegezésbe adótartozásaikat beszámí­tani nem akarják. Az állítás utóbbi részét hajlan­dók vagyunk kétségbe vonni, mennyiben az úrbér­­kárpótlási előlegezéseket ígérő rendelet a közadó s közalapú tartozások levonását parancsolja. Hírsze­­rint az ezen tartomány úrbéri előlegezéseinek vizs­gálatával megbízott választmány eddig 70.000 pártot utalványozott az illetőknek. A Gyertyaszentelő-boldog­asszony nem örvendetes nap gyanánt köszöntött be városunk házatlan zsel­lérlakásaira. Háztulajdonos uraink mindinkább ma­gasba hangolják a húrokat, miken bérlőiket tán­­czoltatják. Némely házbirtokosok csak 20, mások 50 százlék­val is magasbra emelték a lakbéreket. Szegény embernek utoljára ruházat-, s élelmezésről is le kell mondania, csak hogy szobácskája lakbérét fizethesse. A kormány új adórendszere kaliforniai aranybánya a háztulajdonosokra, mit ők évnegye­­denkint irgalmatlanul kiaknásznak. Bécsben olcsóbb az élet, mint itt Temesvárott! BÉKÉSMEGYEI LEVELEK. I. Febr. 18. vidékünk Fábián Pista elhíresedett betyárfőnök­kel foglalkozik ; magánkörökben sok beszédre szol­gáltat anyagot, ámbár nagyobbszerű csínjairól ed­dig —­ kivéve a pesti kereskedők megrablását, s a Temesvárról jövő fogyasztási 23 adóőrnek 6 ember által, mint a krónika mondja, m­egtámadtatását — mit sem hallottunk; hivatalosan pedig e napokban, sorkatonák, csendőrök s népfelkelők segítségével vadászat rendeztetett. A sükert megírjuk. Farsangunk vígan múlik ; nemcsak hogy több házi mulatság tánczoltatott meg bennünket, de nyilvános társasági bálok sem hiányzanak. A szarvasi tanulók kezdék meg a tánczvigalmak sorozatát, s a vendé­gek megelégedéssel hagyák el a termet. — Február­­j-kán mint egyik koszorús költőnk születése napján B. Csabán gyülenek össze a mulatozók, és vala táncz, és vala enyelgés, és vala kedv. Ez alkalommal nem mulaszthatjuk el nemzeti körtánczunk hő pártolóit, ki nem emelni. Szivünk dobogott örömében, látván bélezeg ifjakat és bájos hölgyeket szívvel és lélekkel lejteni, Bersenyiként : „Ember az, a ki magyar tánczhoz jól terme, örüljön ! Férfi erő­s lelkes szikra feszíti erét.“ Békésen 11-kén hálóztunk, s ez volt az elragad­tatás­ és jó kedv elysiuma, korlátozott azonban ben­nünket a hely szűke. Telünk nem borított vidékünkre fagytakarót, s így megfosztott a Szánát szülte élvezettől; általában lágy, s a hó nélkülözése aggályt szül a gazdákban, félvén a repere-, s őszivetés kifagyásától. Hivatalnokainkat az adó kivetése foglalatoskod­­tatja, kik a drágaságot emelik, kivált a szállásokban. Természetes, eddig a hivatalnokok rendesen cuh­a­­jokon székeltek, jelenleg mindenki kerületében tar­tozik lakni, számuk is — ideértve a csendőröket, a fogyasztási adóőröket s becslő biztosokat­­— növe­kedett. Megyénkben a protestánsok, különösen az ágos­­taiak, túlnyomó számmal vannak olyannyira, hogy ezen evang. esperességi lelkek száma 80.000-re rúg; s ez okból elhatározom magamat ezekről néhány, sort írni e lapokba. A protestáns egyházak szervezete synodicus; köz­egyletinek is nevezhetjük, mennyiben elnöke a fő­felügyelő , — s viszont kerületekben , esperességek­­ben, sőt egyházakban vannak egyházi és világi el­nökök, s ezek a presbyterium — képviselők — nél­kül mit sem tehetnek. Hogy e rendszabályok a jelen szabályzatlan állapotban felfüggesztettek, említenem szükségtelen, de várjon a rend helyreállásával a protestánsok megnyerik-e eredeti közegyleti alkot­mányukat , s nem fogja-e a kormány azt az állam czéljaival ellenzőnek nyilványítani ? ez az, mi soka­kat aggaszt. Hozzon bármit is egyházaink érdekében a jövő, előlegesen gyanakodni és kétkedni nem akarván, a legjobbat remélve elvárjuk , de önkénytelenül tolul ki ajkainkon c­sóhaj : Jöjjön el a rendezés országa! Mi volt adminisztrátorunk ajánló — gyűlés nem tarthatása miatt — alakuljanak egyházankint igaz­gató választmányok. Ez megtörtént, s ezt némelyek oly hőn karolták föl, hogy túlbuzgóságukért az egy­házak bizonyára köszönetet nem szavaznak. Elég legyen ez ügyben egy népes egyházat em­lítenünk, hol egy uradalmi tiszt mint felügyelő, annyira összebonyolítá az ügyeket, hogy egy negyedszázad, nem leend képes, azokat rendes kerékvágásba hoz­ni.— Ugyan­is, ezen egyén, az egyház tiszteletre méltó lelkészét, hivatalától megfosztó, érezvén ké­sőbb elhirtelenkedett lépését, s lehető rész követ­kezéseit, őt ismét hivatalába visszahelyezé. (1) Ugyan­ezen egyén, a népnevelés szent ügye körül fáradozó szorgalmas és ügyes tanítók különben is silány jöve­delmét , kényekedve szerint csorbítja, s őket illetlen bántalmak nyilaival sérti. Meg vagyunk győződve, hogy mind­ezen sérelmek illő úton megtoroltatnak; de kötelességül tartottuk — elhallgatva ez egyszer a neveket — ezeket a közönséggel tudatni, azon kérel­met csatolva a felemlített úri egyén irányában sza­vainkhoz : ne avatkozzék ő az egyház ügyeibe, s figyelmét, hol nagyobb sükerrel működhetik, a gaz­daságra , s üzletekre fordítsa! Nem szeretjük a múlt idők viharait fölemlílni, s a gyógyuló sebeket fölszaggatni. A magyar jour­­nalistika kerüli is ezt. (2) Tekintsetek végig a folyó­iratokon , s a kellemetlen nemzetiségi súrlódások nyomára nem akadtok. Nem úgy a tót irodalom — ha annak nevezni lehet. — Ez, jelenleg is, szokott gyalulatlan fegyverrel dorong­olja a magyarokat! Nem kisérjük különös gonddal a tót literaturát; mindamellett kezeinkhez jutott: a „Nemzeti Kalen­­dárium“ és a ,,T­ót Figyelmező“ czímű naptár. E naptár a többi közt leírja a magyar forradalmat, s hogy ezt egyedül a magyaroknak tulajdonítja, abban nem is kétkedhetünk. Különben e naptár egyik czikke megmagyarázza a benne előforduló sok időtlenség okát, miután egyik pontja így szól: „Különös és nevetséges dolog, hogy a tót irodalomra minden bo­lond, ostoba, együgyü fölajánlja magát; én 73 éves vagyok, s félelemmel fogok a tót íráshoz. Bolvánszky György!“ ■— Maga mondja: Isten velünk, a viszon­­látásig. KONDOROSY. képviselőit, kikkel személyesen értekezni szerencséje, és alkalma nem volt, miszerint tisztán keresztény­­szellemű, s legfölebb e folyó évi junius utolsó nap­jáig Emich Gusztáv kiadó úrhoz beküldendő dolgo­zataikkal a nemzetiség, és vallásosságnak ezen emel­tyűjét , gyámolitani kegyeskednének. Pesten, febr. 26-kán 1851. SUJÁNSZKY ANTAL szerkesztő. Az ŐRANGYAL érdekében. Nemzetiségünk ápolásának szent kötelessége hat­hatósan parancsolja, hogy az irodalom egyik ága se hagyassák parlagon és miveletlenül, ezen szent kö­telesség iránti kegyeletből alálirt elhatározta ma­gát, a szép jövőnek örvendő, s máris meleg részvét-, s pártolással jutalmazott, de a múlt évek mostoha körülményei miatt fönakadt. „ŐRANGYAL“ val­lási almanach folytatását, az 1852-diki évvel meg­kezdeni. Vállalatábani gyámolitandása iránt a ma­gyar irodalom több bajnokának személyes ígéretét bírván, azzal kecsegteti magát, hogy vállalatának mind belbecse, mind küldíszére nézve az előbbieknél alantabb nem álland. Azonban, hogy e törekvésé­nek annál nagyobb sükerrel felelhessen meg, társ­szeretettel hívja föl a magyar szépirodalom mindazon (-) Mint mondják az esperes komoly felszólitására. (-) Legalább a P. Napló kerüli. Kond. VEGYES HÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, febr. 26. — Nemzeti színházunkban, ma szerdán adatik : PRESSER G. A. úr zongora­­versenye , ezzel EGY COMPROMITTÁLT NŐ , vigj. 1 felv. Dumas után francziából szabadon fordította Bulyovszkyné. Ezt követi: A JÓS, regényes ballet 3 felvonásban. Szerzette Campilli , zenéjét Doppler és Ellenbogen. —­­­ A farsang folytában, e hátralevő néhány nap alatt igen számos nyilvános és magán­bálokra van még kilátásunk. Csak maga Valmer úr három álarczos bált szándékozik meg rendezni a német színház épületében. Az ifjúság egyik fényes tánczvigalma f. hó 27-én lesz Európa teremében. Ezeken kívül több tánczmester, számos privát egyéniség óhajt rendezni egy-egy mulat­ságot, mielőtt hamvazó szerda elnémítaná a vigalom zajos örömeit. Ezekhez számítva a már eltánczolt bálo­kat , senki sem mondhatja, hogy nálunk ezidén a far­sang valami szomorú , s mulatságokban igen fukar lett volna. F. hó 22-én csinos bál volt Európa teremében ; 23-án a nőegylet álarczos bálja; tegnap a budai nő­egyleté; s ma egy álarczos bál a német színház épületé­ben .... csupa tánczból áll itt az élet, sok embernek járnia kell , ha kedve nincs is! Vigasztalásul említhet­jük azonban, hogy e mulatságok közt több jótékony czélra történt vigalom is fordult elő ! —­­ Zágrábi hírek szerint e vidéken a farkasok, a egyéb ragadozó állatok fölöttébb elszaporodtak. Gyakran megtörténik, hogy az utas, midőn nem is vélné, három négy farkasra bukkan útjában , melyeket elűznie sok­szor igen nehéz , miután a farkasok szinte tudni lát­szanak , hogy az úti bot nem töltött puska. E tolvaj állatok már oly kevéssé félnek Zágráb vidékén az em­bertől, hogy még oda is ellátogatnak, hol munkások , szekeresek, vagy utazók nagy számmal vannak együtt. — Hírlik , hogy Lonovics püspöknek , ki jelen­leg a b­elki kolostorban mintegy elszigetelve él, ő Fel­sége egészen megkegyelmezett volna. —­­ A rendőrség újólag emlékezetbe hozza f. hó 21-én kiadott hirdetményében azon rendeletet, mely sze­rint a sebes, vigyázatlan kocsizás szigorán tiltva van. A hirdetmény ígéri, hogy a rendelet ellen cselekvők rögtön elfogatnak, s szigorú büntetés alá fogják őket vonni. E rendelet újra fölemlítésének szükségét napon­ként érezhetőbbé tették azon számtalan visszaélések, és kihágások, melyeket bérkocsisaink úton útfélen el­követtek. Remélhető , hogy az alkalmazandó büntetés biztos bekövetkezése némileg féken fogja tartani azokat, kik eddig lovaikat féken tartani vonakodtak. —­­* Beszélik , hogy Paskievics tábornagy, a nála Varsóban tisztelkedett pesti küldöttség tagjainak arcz­­képét lefestette. Tárgyrokonságnál fogva megemlítjük azon hírt is , hogy Debreczen is követni szándékoznék Pest példáját. A „tősgyökeres“ magyar város Rüdiger orosz tábornokot szándékozik tiszteletbeli polgársággal megtisztelni. A város már gyűlést is tartott e nagy fon­tosságú ügyben. —­­ Nemzeti színházunknál jövőre, azaz húsvét után,­ mint halljuk , a Prófétában Fidel szerepét Lovassi Betti, Bertáét Kaiser Ernst asszony fogná énekelni. Ezen különösségen, kívül még említendő, hogy Sári Fanni és Grafmayer Jozefa kisasszonyok és tánczos­nő rogyott be, kuszált hajfürtökkel, tépett, rongyos ruhában, összekulcsolt kezeiben egy feszületet emel­ve az Istenség felé. A gyötrelmeknek végső sújtó villáma vágott reám. Az egész világ reám tolta gyötrelmét; magam szen­vedtem egy nagy világ helyett. — Az összeesett nő — Orsina volt!... Még most is szép , mint egy he­lyéből ledőlt fehér márvány istenszobor, mint az ár­tatlanság és hűség megdicsőült magas erénye. Csak annyi jutott érzésemre, hogy a hűségnek ez egyetlen szentsége, megtudva bebörtönöztetésemet, kegyelemért volt az ősz hadvezérnél, de elutasíttatott. Két katona karolta föl e letört virágát az ártat­lanságnak , s bevitték az őrültek házába. Én mellém egy papot adtak, s a vesztőhelyre indultam. . . . . .

Next