Pesti Napló, 1851. február (2. évfolyam, 270-293. szám)
1851-02-14 / 281. szám
1851. másod évi folyam, 111111 ■ ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten : Egy hónapra 1 fr 30 kr.p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egyévre . 15 „ — „ „ Egyesszám — „ 4 „ „ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Vidéken: Évnegyedre 5 sz.— kr. p. Félévre .10,-,, Egy évre .18,-,, A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is, megszűnt. Szerkesztési iroda: árintéza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. BBsessms Péntek, február 14-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 pge kr.jával számittatik. A beigtatási s lap.kmnyi külön bélyegdíj elére lefizetendő EJUCNI G. könyvkereskedésében. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve —jelen ívnyi alakjában mindennap, déleti órákban. Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő , PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. 3X^5. Lapjainkra folyvást előfizethetni helyben, valamint vidéken is, KÉT hónapra, MÁRTIUS VÉGÉIG, vagy ÖT hónapra, február 1 -től JUNIUS 30-ig. Két hónapra, helyben: 3 f. — kr. p. „ „ vidéken: 3 f. 40 kr. p. Öt hónapra, helyben: 6 f. 30 kr. p. ”, „ vidéken: 8 f. — kr. p. Januári teljes számú példányokkal már nem szolgálhatunk. Az előfizetési leveleket és pénzküldeményeket bérmentesíttetni kérjük. TARTALOM: Telegraff tudósítások- A telepítésekről Magyarországon. 111 Aleppo (Betegségek. Himlőoltás. A két Balogh Kiviteli vám. Selyemipar. Egy sólyom története). Kalocsa (Taba Marczi). Váci (Tánczvigalmak). Vegyes hírek Politikai szemle-Franciaország. (Febr. 8-ai ülés. Az öttagú directorium). Nagybritannia (Felső és alsóházi ülés febr. 8.). Németország (Amim. Helvétiára fordított figyelem. Minisztertanács). Helvetia (Interventiók). Oroszország (Hadmozdulatok. Ezüst kivitelének tilalma). Börze — Gőzkocsik menetrende — Dunavízállás- Budapest, február 14-én. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Berlin, febr. 11. — A második kamara minden osztályai Finke-nek, az ország állapotát vizsgálandó bizottmány alkotását illető, indítványa ellen nyilatkoztak. Páris, febr. 10. — A dotatioi vitatkozásnál Royer miniszter, mint a törvényjavaslat védője lépett föl. Montalembert Napóleont dicsérte, s Changarnier letételét védelmezte. Moskotva üldöztetése megengedtetett. A községtörvény fölötti vitatkozás nemsokára meg fog kezdetni. Berlin, febr. 12. — 5% 106%; állód, kötelezv. 84%; bankrészv. 97; Krakó 75%; felső-sziléziai 83%; alsó-sziléziai 115. Páris, febr. 10. — 5% rente 97,105; 3% 58,33. A minisztérium marad. — A Moniteur szerint a nem A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. WASHINGTON: Quijatiói. Folytatás. (') Igen sok akarat kell a helyes közép fentartására; még ügyes és szilárd akarat sem mindig elégséges. Washington gondolkozásának és jellemének természetes iránya és saját törekvése által czélhoz jutott; ő valóban kivül állott a pártokon, és hazája is így ítélvén felőle, csak az igazságnak hódolt. Mint tapasztalat és tettek embere, csodálatraméltó helyes tapintattal birt, rendszeres gondolkodás igénye nélkül. Semmi pártérdek, semmi előnyhöz kötött elv őt nem vezette. Modorában nem volt logiai szigor , önszeretet vagy értelmi verseny által nem volt lekötelezve. Ha ő győzött, az eredmény ellenire nézve nem volt, sem elvesztett fogadás, sem egész elítélés. Ő nem szelleme túlsúlyának, hanem a dolog, és szükségességének nevében győzedelmeskedett. E mellett győzedelme nem volt erkölcsi erő nélküli tény, az ügyesség, erő vagy szerencse egyszerű eredménye. Távol minden elmélettől, csak az igazságban hitt és ezt vette sinórmértékül cselekvésében. Ő nem erőszakolta, valamely eszme gyözedelmét, az ellenkező vélemény ellenében; ő egyedül az érdek- és eredményért tett. Ő mitsem tett, mit észszerűnek és jogosnak nem hitt; úgy, hogy tettei, melyeknek rendszeres ellenségeit megalázó jelvök nem volt, nemkülönben erkölcsi jellemnek valónak, tiszteletre gerjesztettek. Egyébiránt tökéletes önzéstelenségéről a legmélyebb meggyőződés uralkodott; nagy vezérfény, melyben az emberek teljesen bízni szoktak; roppant erő, mely magához vonzza a lelkeket, s egyúttal az érdekeket biztosítja, megnyugtatván őket, hogy nem áldoztatnak föl mint eszközök személyes és nagyravágyó érdekeknek. Első tette , a kabinet megalakítása , legfényesebb tanúsága volt részrehajlatlanságának. Négy egyén hivatott meg abba: Hamilton és Knox a foederalista. Jefferson és Randolph a democrat véleménynek közöl. Knox derék katona, középszerű, de tanulékony ész ; Randolph ingadozó szellem , kétes becsületességgel és kevés hitellel bíró. Jefferson és Hamilton, mindkettő becsületes, őszinte szenvedélyes, ügyes, a két párt valóságos főnöke. H Hamiltont azon emberek közé kell számítani, kik egy kormány életelveit és alapfeltételeit leginkább ismerik: nem egy középszerű kormánynak,hanem olyannak, mely méltó küldetése és nevére. A rendnek, erőnek és tartósságnak egy eleme sincs az Egyesült államok alkotmányában, minek behozatala és túlsúlyára jelentékenyen ne működött volna. A monarchiai formát talán elbe tette a köztársaságinak. Talán valamennyire kétkedett a hazáján teendő kísérlet sikeréről. Az is meglehet, hogy élénk képzelődése és gondolatának logikai heve által elragadtatva, néha nézeteiben túlzó, és következtetéseiben kicsapongó volt. Mindamellett jelleme, és oly fölemelkedett volt, mint szelleme, ő híven szolgálta a köztársaságot, és azon törekedett, hogy azt megalapítsa, nem pedig hogy elerőtlenítse. Felsősége annak tudásából állott, miszerint természetileg és a dolgok lényeges törvénye által, a kormányhatalom legfölül a társadalom élén áll, melynek ezen törvény szerint kell alkottatnia, és hogy minden rendszer, minden ellenkező törekvés a társadalomban előbb vagy később zavart és gyengeséget idéz elő. Hibája ebben állott, hogy szorosan , kissé követelő makacssággal ragaszkodott a brit alkotmány példáihoz , s némelykor ezen példányokban a jónak és rosznak, az elveknek és visszaéléseknek ugyanazon tekintélyt tulajdonított, s nem bízott nagy mértékben, és erősen a politikai formák változatossága, és az emberi társadalom hajlékonyságához. Vannak idők, midőn a politikai lángész abban áll: nem félni az újítástól, a mellett hogy tiszteletben tartja, a mi örök. A democerata pártnak, nem az ó, vagy középkor zavargó és vad democratiájának , a jelenkori nagy democratiának , nem volt Jeffersonnál hisebb , kitűnőbb képviselője. Meleg barátja volt a humanitásnak , szabadságnak és tudományoknak; bízott erejükben és jogaikban ; mélyen érdekelték azon jogtalanságok, melyeknek a tömeg alá van vetve, és azon szenvedések , melyeket tűr, és csodálandó önzéstelenséggel szüntelen azon igyekezett, hogy azokat jóvátegye, vagy visszajöhetésöket megakadályozza; a hatalmat úgy tekinté, mint gyanús szükségességet , szinte mint valami roszat a rész ellen, azon igyekezett, hogy nemcsak korlátok közt tartsa, hanem gyengítse; bizalmatlan volt minden nagyság, minden egyéni fény, mint egy közel bitorlás iránt.: szive nyilt, jó indulata engedékeny , bár előzékenységre kész, mégis pártjának ellenei iránt könnyen ingerelhető; lelke merész , élénk, elmés , fürkésző, inkább átható mint előrelátó, azonban felettébb érzékeny , hogy a dolgokat végletekig vigye, és fogékony a szerencsétlenség, és fenyegető veszély ellenében ildom- és szilárdsághoz folyamodni, melyek hamarább és általánosabban alkalmaztatnak, tán azokat megakadályozhatták volna. Nem csekély feladat volt ezen két embert egyesülni és egy kabinetben működtetni. Az ügyek kritikus állása az alkotmány kezdetén, és Washington részrehajlatlan túlsúlya tudták ezt csak kieszközölni. Folytonos kitartás és eszélylyel alkalmazta magát hozzájuk. Ő szorosan véve Hamiltonnak és elveinek határozott elsőséget adott. „Némelyek, mondám, nagyravágyó, következőleg veszélyes embernek tartják. Hogy ő nagyravágyó, abban én is önként megegyezem; hanem ez, azon nemes becsvágy , mi az embert arra ösztönzi, hogy mindenben kitűnjék, a mihez fog. Ő vállalkozó, tűzeszü, első tekintettel a dolog mélyébe hat).“ Azonban csak 1798-ban, magános visszavonultságábanvélekedett igy Washington felőle. Mindaddig mig ő az állami ügyeket vezette , a két állami titkár irányában legnagyobb óvatossággal viseltetett és egyformán bizott bennök. Egyiket úgy, mint a másikat őszintének, fogékonynak, s mind a haza-, mind magára nézve szükségeseknek találta. Jefferson rá nézve nemcsak köteléke, de eszköze vola a néppártjai befolyásának, mely párt nem késik ellenzéket alkotni, hanem a kormány kebelében is, mintegy ellensúlyául szolgált Hamilton és barátai gyakran kihágó s meg nem fontolt beszédeik és törekvéseikre nézve. Ő értekezett velük, külön tanácskozott mindenikkel azon tárgyakban, melyeket közösen kellett igazítniok, hogy előre a véleménykülönbséget elhárítsa vagy meggyengítse. Mindeniknek pártjának érdemét és népszerűségét , a kormány általános hasznára, s kölcsönös hasznukra is fölhasználni tudta. Ügyesen felhasznált minden alkalmat, hogy őket közös felelősség alá vonhassa. S midőn az egyenetlenség nagygyű lön, és az élénk szenvedélyek fenyegető kitörésre mutattak, közbevetette magát, intett, kért és személyes befolyása által, a két vetélytárs hazafisága és jó érzelmeire történt nyilt és találó hivatkozással legalábbkésleltette a rész kitörését, midőn meg nem orvosolhatta. ‘) Washington Adams Jánoshoz , Iratai, IX. köt., 312. 1. Folytatjuk. ‘) Lásd P. N. 268. 269. 270. 271. 272. 273. 274. 275. 276. 277. 278. 279. és 280-ik számait. teti aláírás föltűnő jele az elnök iránti rokonszenvnek. A párisi katonai parancsnokság három osztályra osztatott, még pedig Carrelet, Gaillabart és Lemsseur vezényleteik alatt. A törvényhozó gyűlés még mindig a rabszolgabirtok kérdésével foglalkozik. A TELEPÍTÉSEKRŐL MAGYARORSZÁGON III. év Gondolom, a múlt számban eléggé megmutattam, hogy a telepítés nagyobb szabályokban soha sikerülni nem fog. A nehézségek összegét sejtik is a magyarországi gyarmatosítás barátai, azonban a telepítési kísérleteket mégis makacsul akarják. Mert már az értelmesebbek közölök átlátni kezdik, hogy Ausztria valóságos hivatását addigran nem töltheti be, míg Kelet-európa sorsának vezénylete körül a főszerep másé, s míg monarchiánk nem fog az európai török föld polgárosítójává és szellemi központjává válni. De épen ennek elérhetését belviszonyaink átalakításától függesztik föl; mert — nézetek szerint — Kelet civilizatiójának magában Ausztriában szükség kezdődni, és a mely szellem a Duna középvölgyén s határszéleinken uralkodik, az fog határszéleinken túl s a Duna torkolatáig mindenütt alakítani, változtatni és hódítani. Szeretnék tehát, hogy a germán komoly és alapos polgárisodás vegye ápoló karjaiba s vezesse Nyugat érdekeihez a fiatal képzelődésü, heves és barbár Keletet. Óhajtanák, miként ezt megelőzőleg a Duna középvölgyének művelt osztályai, Dévénytől Orsováig emeljék fel a német nyelv, német szellem s gondolkozásmód zászlóit, s lobogóik alá gyűjtsenek erős véleményeket, határozott rokonszenveket. Kívánnák, hogy miután a köznépet századok alatt is alig lehet ősi nyelvétől elszoktatni, s miután nálunk a német lakosok száma oly kevés, hogy a germán szellemnek semmi támpontot nem nyújthat, tehát e lényeges hiányon a gyarmatosítás segítsen. Szóval: azok, kik mélyebben akarnak a dolgokba látni, a német felsőbb nevelés és a közigazgatás magasabb ágainak német vezénylete mellé, mint kiegészítő részt akarják a gyarmatosítást nagy szabályokban. Nem céluk az egész birodalmat egynyelvűvé tenni, de vágynának német műveltségűvé. S ha a magyar korona birtokaibana német népesség nemcsak néhány városba volna szorítva, de oly hálózatot alkotna, mely a különböző vidékeket egymással s a falut és pusztát a városokkal összekötné: ezen esetben a germán iparra, kereskedelemre, tanintézetekre, közigazgatásra és közszellemre mindig elég beltáplálék folyna, s nem látszanék a germán világ a Középduna völgyében idegen, beteges terménynek, melynek gyökerei alig verhetnek magoknak rést, s mely minden nedvet kívülről nyer. Egypár millióval szaporítva a német elemet, ezzel előttük elérhetőnek rémlik. S ekkor, szerintük, megnyerve van Keleteurópa polgárisodásának kulcsa, kivált ha egész Németországot egész Ausztriához vám- és kereskedelmi szövetségek csatolják, s ha Törökországgal kedvező kereskedelmi szerződések köttetnek. Röviden elmondottam a nézpontot, melyet a gyarmatosítók saját politikájukban a legmélyebb felfogásnak, a mindent kimagyarázó és szentesítő utógondolatnak tekintenek. Soha valódi érdek kalandoribb eszközök által nem kerestetett, mint ezen terv útján. Engedjük meg a rögeszméjű idealisták kedvéért, hogy a telepítés körül sikeresebb kísérletek történhetnek, mint én előadtam. De ekkor nem marad-e szintén kérdésnek: vájjon a gyarmatosítás valósággal segíti-e elő ama szellem és gondolkozásmód terjedését, mely mellett a német polgárisodás Keleten lehetséges és népszerű? Van-e, ki a nemzetiségi féltékenységeket tekintet alá vévén, többé kétségbe hozhassa, hogy a Duna középvölgyében, s kivált a Dráva és Száva mellékein a germán nyelv, intézmények és szellem befolyása épen azon időtől fogva nevezetesen csökkent, hogy a hírlapírók és sörházpolitikusok által kizáró szabadalmat nyert a magyar korona régi birtokaiban polgárosítani? — Múlékony-e ezen idegenkedés, vagy a helyzetek természetéből nő ki?, felesleges tárgyalni. Annyi előttem bizonyosnak látszik, hogy a németajkú polgárosodás, még mielőtt a Vaskapuig, vagy az Unnáig érkeznék , már csak úgy terjeszkedhetik lépésenként tovább, mint hajdan a spanyolok által a keresztény hit, Perus Mexicoban, i t. i. nem a meggyőződés de az erőhatalom fegyvereivel. Ezt pedig a kormány soha sem fogja akarni. S aligha akarhatja, hogy a nemrég óta gerjedt gyanús szellem és féltékenység egészen a gyűlöletig fokoztassék azon vád által, miként a nemzetiségek a közös monarchiában a gyarmatosítási kísérletek utján a birtokviszonyok körül támadtatnak meg rendszeresen , s bukásuk e mezőn nagy erőfeszítéssel és ügyességgel készítetik elő. Aztán, ha e czél létesülne is, ha mind keskenyebb vonalakra szorulnának a nemzetiségek igényei, ha a felhagyott erkölcsi tért a germán nyelv és szellem, a földiratit pedig a gyarmatok vennék át: vájjon ezen pillanati nyeremény használna-e azon magas érdemű néptörzseknek, mely szakadozottsága mellett is a világpolgárisodásban oly nagyszerű szerepet játszott ? Volna-e a német birodalomnak valóságos nyereménye e győzedelemben ? S midőn egy felvonás a nagy történészet' drámából befejeztetnék, és a függöny fölemelésekor a darab hősei, a germanismus és a slavismus, mindenütt szorosan és közvetlenül egymás mellett találnák magukat: hihető-e , hogy e jelenet baráti kézszorításon s nem a keztjüknek egymás elébe dobásán kezdődnék ? Hajdan két becsszomjas nemzet, a spanyol és portugál, az új világból, mely csak alig fedezteték fel, minél többet akart elfoglalni. Vidik Sándor pápa, ki a föld alakját még nem ismerte,— mi akkor nem vala csoda — de az emberi lélek és népszenvedélyek alakulásait annál jobban , egy meridionalist vont a versenyző nagyravágyások számára, melyen innen az egyiknek és túl a másiknak lehetett terjeszkedni, s mig a spanyol jobbra, a portugál csak balra vihette diadalmas lobogóit. A pápa terve a földirati eszmékbe ütközött és meghiúsult, de semmibe dőlése által nem vonta le azon alapigazságot, hogy a nagy érdekeknek egy betalálkozása , rendszerint azok összecsapását okozza, és vannak határok, melyeknek átlépésével a harcz kimeneteléről lehet szó, de kikerüléséről többé alig. Bár soha ne feledték volna ezt a nemzetek közti politika vezérei! Bár átlátnák, hogy most még jó szomszédunk az orosz, mert erélyét és becsszomját kelet felé vetheti. Előázsiától azon pontokig, hol az angolok gyarmati érdekeivel összetalálkozik, de e