Pesti Napló, 1851. február (2. évfolyam, 270-293. szám)

1851-02-25 / 290. szám

1851. másod évi folyam. 11­­­1 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten . Egy hónapra 1 fr 30 kr.p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ Egy évre. 15 .­­ , , Egyesszám — „ 4 „ „ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ; anyagi ügyeit tárgyszó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. 390 Szerkesztési iroda: úri-utcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap l-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. Yidken: Évnegyedre 5 fz.— kr. p. Félévre . 10 „ — „ „ Egy évre .18.-,, A havi előfizetés, mint a szá­­monkinti eladás is, megszűnt. iss--—mám Kedd, február 25-kén. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négy hasá­bos petit-sora 4 pgö kr.­­jával számittatik. A be­­igtatási s lop.kinyi külön bélyegdíj, előre lefizeten­dő EMICII G. könyvke­reskedésében. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Magánviták négyha­sábos sora 5 pengő kraj­­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, PESTI NAPLÓ szerkesz­tő-hivatalában. Előfizetési jelentés. Lapjainkra ezennel helyben,­­így vi­déken is, új előfizetést nyitunk négy hó­napra: Martius 1-től kezdve Junius végéig. És pedig Helyben házhozhordással 5 f. 30 k. Vidéken, postán küldve 6 f. 50 k. Az előfizetési leveleket és pénzkülde­ményeket bérmentesittetni kérjük. Figyelmeztetés a t. ez. levelezőkhez. Azon leveleket, melyeknek tartalma a Pesti Napló hasábjaiba van szánva, egyedül e czím alatt: A Pesti Napló szer­kesztőségének Pesten, kérjük beküldetni. Ellenkező esetben, e közlemények ne­­taláni elkéséséről, s ez okból szükségek­ mellőzéséről nem felelhetünk. A Pesti Napló szerkesztősége. TARTALOM: A protestáns iskolák autonómiája. I­­Páris (A drezdai értekezletek hatása; amnesztiárai kilátá­sok ; a londoni communist, banquette). Turin­ (Liccardi elbocsátása; a pártok; ausztriai figyelő se­regek felállításáról­ hírek). Zalából­ (Hírlapi levelezők ; Bogyai Lajos, mint megye­­főnök s a tisztviselőség; kikeblezése Füredi időké­nek ; népösszeirás, stb). Váci­ levelezői nyílrtkozés, további bálozás, fogyasztási adó, időjárat). Hivatalos- (Kormánylap VI. darabja.) Vegyes hírek Politikai szemle Franciiaország. (A franczia diplomatia Helvétia irá­nyában). Németország- (A drezdai értekezletek ; a poroszországi hirlapbélyeg ; a szászországi alkotmány revisiója ; a bajor püspökök szózata iránti interpelláló ; új mobi­­lizatio ; stb Duisburg : küldöttek az iparkiállításra.) Nagybritannia- (A Times nyilatkozata Ausztriának a német szövetségbe összes tartományival leendő belépése iránt). Olaszország- (Piemonti kedélymegnyugvások.) Oroszország- (Petersburg : Dmockowski m­etropolita meg­halt.) Törökország- (Bosnyák lázadók mozgalmai.) Magyar nemzeti Muzeum — Gözkocsik menetrende­ — Dunavízállás- EGY TALÁLT NAPLÓ TÖREDÉKEI. Közli ROBOZ ISTVÁN. III. A carrarai márványleány. Folytatás.­­) „Kedves, egyetlen Vilmosom! még a jegedt szivű kőképek között is valómmal vagy elfoglalva, mely megáldta szerelmével lelkedet, mint bűnbocsánattal Isten az elkárhozott világot !.. Mondd meg az epedni nem tudó érzéktelen faragványoknak, hogy hideg gondolataikkal hagyjanak fel: a távolban legtisztább a szerelem, s hogy mellszobrom nagyatyám rendelete következtében hálóterememet őrzi. — Te pedig, ked­ves Vilmosom ! ne vágyj annyira a jégtekintetű, sima képű Orsinára , van neked másik Orsinád, kinek ereiben forró vér szőkés, kinek agyát lánggondola­tok , keblét láng-érzemények feszítik... Ez Orsiná­­ról gondolkodjál, kinek esküje szent, mert kimond­­haták azt ajkai, ki másé nem lesz mint tiéd, vagy a koporsóé, az új hamvakra eszküszöm.... Jöjj, jöjj ! hagyd ott a megfagyott keblű szenteket, mert még hidegséget tanulsz utóbb tőlök, mi száműzetné velem az egész szobortársaságot. — Jöjj ... azon Orsina hí, kinek érted s csak érted dobogó szive óhajtva vír. „Tiéd, Vilmosom! — vagy a koporsóé. „Hassa, sept. 28. ORSINÁD. ") Lásd P. N. 280.881. 282. 283. 284. 285. 286.287. 288. és 289-dik számait. Orsinának ily levelei boldogították életemet. — Hittem is a leányba, mint Megváltómba. — Hisz oly szent vonású, érdekes arczhoz, oly tiszta, ma­gas lélekhez hitszegésre ingerlő átokkigyó nem is férhetett. — A napok folytak ... de mindig égő sze­relmem felett suhantak el... mindig boldogabbak, mindig üdvözöltebbek levénk egymás szerelmében. Kiütött a forradalom. Minden ifjú lélek csatavágytól lángolt. Minden kar aczélt forgatott, megvédni azt — mi legdrágább, mi legszentebb a világon — a hazát, szabadságot. Egy estve búcsúra mentem Orsinához. A leány szemei könybelábadtak... sirt keser­vesen , — míg zokogásai közt ily szavakkal borult karjaimba: — Szerettél, egyetlen Vilmosom! egyetlen, ez életem !!! ezt tagadni nincs okom, s hogy e szerel­med százszorosan viszonozva volt, kérdezd meg lel­kedet. — Látom, a hazát jobban szereted nálamnál, — fájdalmam meg ne rendítse valódat. Mit ér a szerelem, ha hazánk nincs !.... Menj ,. menj fiú ! én szerelmemet szentül megőrizem számodra, ha a csatatüzek után újra ölelhetlek. — Szerelmem he­vítsen, bátorítson csatáidban , s az emlék , melyet ha elvesztél, életed veszited el . . Mig ez emlék keble­den függend , addig ne rettegj a golyók sivitásától.. Még egy eskü, Vilmos! Jöjj bár megcsonkulva visz­­sza a csaták torkából, szerelmem csak téged áld s ölel; ha elhullsz, nem lesz többé izgalom számomra nyugalmat szerezni, s ne is legyen!... minek tovább őrjöngeni a szívvel, ha nincs hazám, ha nincs ked­vesem ? !... Tiéd, vagy a koporsóé !... Átvettem az emléket az üdvösség leányától, s ön­maga illesztő föl keblemre, hogy mindig szívem fö­lött legyen az a győzelem­, s kétes szerencsékben. Az emlék a lehetőségig kicsinybe festett, s hűn talált arczképe volt Orsinának, néhány fekete hajszállal körítve , melyet fürtöl­éjéből vágott ki. Az egész em­lék egy vörös szalagra fűzve, melynél fogva nyakba volt akasztható. Még néhány perczig néztem a ked­ves szemébe ... még néhány édes szó ... s aztán végső istenhozzád !... Könyem és könye az ő keblén összefolyt. S e két köny­v ... Elválásunk szent keresztvize volt. 1840-ik év május havában a szabadság harczo­­sainak büszke sorában álltam. Vívtunk elszántan különböző szerencsével. Hat hónap alatt folyvást a legtüzesebb csatákban, még csak egy karczolást sem kaptam.. . Az emlék keblemen függött. November egyik napján, épen midőn Udinéből ki­vonultunk , egy levelet nyomtak kezembe. — Resz­ketve bontam föl a levelet. A sorok jóformán ennyi­ből álltak. KEDVES VILMOS! Carrara. „A márványszobrok többnyire összezuzvák... a terem ékei lerontva ... minden ... minden, mi csak szépség volt — oda!-------Fogadd e sorokat, je­léül, hogy ég szerelmem. Meg van-e az emlék? ha igen! úgy élned kell. Mentsétek meg a hazát, s mily büszke leszek ölelésedre... Isten... isten veled ! EGYETLEN ORSINÁD. Néhány óra múlva a levél olvasása után dühös harczba keveredtünk. Egyik fél sem tágított. Mint hadnagy a balszárnyon küzdtem. Egyszer keblemre kapok , s rémülve borzadtam el... emlékem elve­­szitém a czivódások között. — Mint bőszült oroszlán rohantam előre dühömben embereimmel. Nyereségem­ volt az ellen részéről két álgyu beszegezése, bal ka­romon egy erős kartácsseb, s egy kis ezüst érdem­­jel , melyet a csata után véres melyemre akasz­tottak. „Mig az emlék kebletlen függend , addig ne rettegj a golyók sivitásától“. Orsina szent szavai... E sza­vak égeték agyvelőmet, mint tüzes villám a légutat, melyen keresztülezikázik. Később öntudatomat veszt­ve , elgyengülten a kórházba vitettem. Öt nehéz hónapot töltöttem a kórházban. Fájdal­maim borzasztók valanak , melyeket még azon két­ségbeesés lázrohamai is neveltek, hogy Orsináról ez idő alatt, minden kérdezősködésem s leveleim daczára is még csak egy hajszálnyit sem tudtam. Talán meg­halt az egyetlen angyala sötét életemnek ? ... talán hitszegő lett, s mást szeret ? ... Kínáim végtelen­sége , gyötrelmimnek árnya hiába kisérti ? ... Ily gondolatok szaggatók a szerelem elszáradt bokrát — szivemet! Bal karomat vesztem, s mégis mi jó hír a hazán? ... Semmi! ... Felgyógyultam. Gyötrő nehéz sejté­sek között haladtam Mássa felé, mint egy fájdalom­lábakon járó ijesztő rémalak, mint halvány csont­váz , milyet a kisértetbe jött lélek teremt magának sötét, rémperczeiben. Őrülten rohantam Orsina teremébe. Sehol sem lát­tam őt. Egy tisztes öreg matróna sirdogált a bár­­sonypamlagon — hihetőleg Orsina gyámanyja ... Épen azon helyen, hol őt legelsőben megszeretni ü­d­vezitő perczeim elrepültek.. . menny-------és most szászszoros pokol. Az öreg tőlem tudakolta Orsinát, s én őt vallatám, hogy hova tették a legdrágább kincset világomban?... — Már két hete, szólt az öreg, hogy róla senki még hírt mondani sem tud; elra­bolták-e , mert a gyermek igéző volt, megölte-e a fájdalom, mert mindig egyre r­epedt? a szent Isten tudja. Ezer kínja a pokolnak fúródott által villámsebes­­séggel idegeimen, miként kénköves lángcsep, mely pillanat alatt égetve fut keresztül a testrészeken te­tőtől talpig... Elsötétült előttem a világ... ingott a föld, vagy kínom ereje rázta meg ? ... nem tudom — s gyötrelmeimnek jajai az egekig hatottak. —­­Mint útját tévesztett villámszalag, törtem ki az épit- A MAGYARHONI PROTESTÁNS ISKOLÁK AUTONÓMIÁJA. II. §# A magyarhoni protestáns iskolák autonómiá­ja abban áll, hogy a protestáns közönség maga teremti a pénzalapot, melyen azokat fentartja; maga nevezi, vagy választja a tanárokat, s szab­ja meg a tanítás rendét és tárgyait, nem valami esztelen önkény, hanem az európai igények sze­rint , — mennyiben pénzerejök megengedi, — s a kormánynak felügy­elése alatt, melyet szin­te az európai igények vezérlenek; s azon kor­mányi felügyelést a protestáns közönség soha nem kívánta elmellőzni, már azért sem , mivel czélai soha nem mások, nem is lehetnek, mint melyek a józan ész követelései szerint a társa­­dalom, az állam, sőt az emberiség czélai. Ezen autonómiát alapította meg örök időkre az 179/j-iki év, 26 t. c. 5. pontja, mely így szól: ,,Scholas quoque tarn triviales, quam grammalicas, non solum quas habenl, retine­­re, sed et novas, ubicunque iis necesse visum fuerit, prout et altiores, accedente ta­rnen praevie quoad hasce assensu Regio, eri­­gere, ibique ludimagistros, professores, re­­ctores, subrector es vocare et dimittere, nu­­nerum eorum augere vel minuere, nee non directories seu curatores scholarurn quarum­­vis tarn locales, quam superior es et su­premos, e suae confessionis hominibus eligere, rationem, normám et or dinem do­­cendi atque discendi (salva altefatae Suae Majestatis quoad scholas eliam hasce Regiae supremae Inspections, úti praemissum est, via legalium regni dicasteriorum exercendae poteslate J ordinäre , futuris s e mp e r tempo rib us lie eat evangelicis utriusque Con fessio nis , coordi­nation e tarnen liter ariae institu­­tionis, erga demis s am Statuum et Or dinum p r opos itionem per Suam Majestatem det erminanda, ad has per in de scholas, — hue tarnen hand intellectis R eligionis obje­­ctis, quae cuivis religioni pro­pria manere debent ext endenda. Mint állunk az ismeretes „Entwurf''’-si ? Tán ezt mondja, hogy minden jog és törvény, bármenynyire nem tartoznék is az országlati igazgatásra , megszűnt , hogy Magyarország minden tekintetben tabula rasa, vagy­is tegnap óta létező, s benne az anyagi és szellemi meum­et­tuum épenséggel­­nincs még meghatározva, miszerint semmi jogi tények előzéséből , semmi­féle jogi kötelezettségek nem léteznek, s vala­mely külföldi juris utriusque a társadalmi létnek legelső alapjait, íme most fogja, az újkori cyk­­lopsok közt letenni? kik „Istenségre hagyatkozván nem szántanak és nem „Ültetnek csemetét önnön kezeikkel“ — s kiknek „Semmi tanácsgyüléseik és törvényeik : ők csak „A magas ormozatú bérezek tetejébe vaklandos „Barlangban laknak , kiki önnön magzati s nője „Házi bírája; ezen kívül egymásra se gondjok.“ Koránsem. Az idézett törvény szavai szerint a coordinationem literariae institutionis erga demissam St. et 00. propositionem per suam Majestatem determinandam, — az említett „Entwurf“ provisorie akarja életbe léptetni, világosan megmondván, hogy ki pénzalapot előteremt, az iskolát állíthat; tehát az idé­zett törvénynek egyik részét elismeri; csupán ebben ellenkezik vele, hogy numerum profes­­sorum ő határozza meg, stb. stb. Az „Entwurf“ban foglalt iskolai rétegzés, azonkívül, hogy természeténél fogva ideig­­lenes­, még nem is látszott eredetben Magyar-, Erdély- és Olaszországokra kiterjeszkedni. Mert a hellén és latin nyelv és irodalom miképi taní­tása után hasonlóan kimerítve előadja, mint kelljen a német és szláv nyelveket és irodalmakat tanítani. Ha birodalmi egyetemességre szánták volna eleinte is, bizonyosan nem mellőzték volna el az olasz, magyar és oláh nyelvek taníttatási módját előadni, holott ezek terjedelme a többi tíz, vagy nem tudom mennyi, nyelvekéhez ké­pest legalább is úgy áll, mint 1:1/4. De a melleslegről térjünk a fődologra vissza. Eddigelé a protestáns iskolák autonómiája nem ártott az államnak, legalább erről az oldalról, még azon bizonyos protestáns nyilatkozatok sem vádolták még, melyek az autonómiába be­lefáradván, vagy inkább hivatal útján magoknak megszerezni akarván, leghevesben keltek ki el­lene. A szegénység nagy baj ugyan, de soha nem vétek, melyet meg kell büntetni ! Ha eddig kárára nem volt az államnak a protestáns isko­lák autonómiája, hogyan leend azután, mikor azokra felvilágosodottabb kormány ügyelend föl s mikor a protestánsok készek, szegénységük mellett is, jobban javasítani iskoláikat? Miért ragaszkodnak pedig ezen autonómiá­­jukhoz? nem gondolnám, hogy ezt hosszas fej­tegetés által volna szükség megmutatni.­­— Az 1848-ks törvények iskolai és egyházi szüksé­geiket is ígérték ellátni; s midőn a teendők iránt az akkori magyar kormánynyal értekeztek, általános volt a vélemény, hogy inkább nem fogadnak el semmit az államtól, mintsem, hogy létöket odaadják. — S találkoztak rágalmazók, kik a protestáns autonómiát bírság fejében el­veszettnek kiáltották ki, mert a protestánsok, nem tudom, miben segítették a forradalmat , holott ők törvényes gyűlésökön inkább vissza­vonultak az akkori kormánytól -a­mi az akkori viszonyok közt és személyiségek előtt valóban figyelemre méltó viselet! Minthogy a protestáns egyház nem annyira papi hivatal, mint társadalmi lét is, azért azt iskolák nélkül, még­pedig főtanodák nélkül, gondolni sem lehet a mi körülményeink között. A geometria, história naturális, geographia, physica, a görög és latin nyelvtudomány stb. stb. bizonyosan nem egyháznak tulajdonai, sem nem öltözhetnek hitbeli dogmákba, de a protestáns ember, ki protestáns közönségében az egyháznak cselekvő tagja, azokon kívül még oly tanult­ságit is akar­­— tehetsége és körülményei sze­rint — szert tenni , melyet más egyházban csak egy rend szokott sajátjának tekinteni. Semmi hasonlóság nincs protestáns országban és protestáns kormány alatt élő katholikusok, és katholikus országban és katholikus kor­mány alatt élő protestánsok között, azokat biztosítja az egyházi hatalom, mely az illető ország határain túl és kívül van; ezeket semmi külországi hatalom nem biztosítja; ők valamint soha nem tűzhetnek ki magoknak állam­elleni czélokat, mert nincs állam­kivüli­­ségök, azonkép csak magok által is léteznek, mint egyházi közönség. A protestáns egyház protestáns alsóbb és fel­sőbb iskolák nélkül semmi önállással nem bir. Fentarthatja ugyan magát Ausztriában, mert a többi Németország láthatja el mindennel, — de nem tarthatná magát fen nálunk, melyet kül­földi, sem magyar, sem tót protestáns tudomány nem táplálhat. A­ki tehát a protestáns egyháznak létét nem tagadhatja, az ennélfogva kénytelen a protes­táns iskolákat is meghagyni. A többször említett Entwurf távol van attól, hogy a protestáns egyházat tagadja, — mi körébe sem jutott — meghagyja, egész tartal­mánál fogva, a protestáns iskolákat is, feltétel

Next