Pesti Napló, 1851. március (2. évfolyam, 294-318. szám)

1851-03-26 / 314. szám

1851. másod évi folyam. 314 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten: Egy hónapra 1 fr 30 kr.p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egyévre . 15 „ — „ „ Egyesszám—„ 4„„ Vidéken: Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Félévre . 10 „ — „ „ Egyévre . 18 „— „ „ A havi előfizetés, mint a szá­­monkinti eladás is, megszűnt. ] A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ , anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G­­árhoz intézendő. Szerkesztési iroda: Úri utcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számíttatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. ■ Szerda, mart. 26-án: HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­bos petit-sora 4 pgö kr.­­jáv­al számittatik. A be­­igtatási s lop.krnyi külön bélyegdíj, előre lefizeten­dő EMICH G. könyvke­reskedésében. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesli órákban. Magánviták négyha­sábos sora 5 pengő kraj­­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő , PESTI NAPLÓ szerkesz­tő-hivatalában. APRIL—JUNIUS. Előfizetési hirdetés A CZIMÜ POLITIKAI HÍRLAPRA. Megjelen a Pesti Napló vasárnapot és ünnep­napot kivéve mindennap, délutáni órákban. Bértartalmát olvasóink ismerik. A szerkesz­tőség ezután is mindent elkövetend e lap érde­kességének növelésére, hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát illetőleg az előfize­tők várakozásának megfeleljen. Előfizetési feltételek az Április, Május, Júniusi folya­mra: Pesten, házhozhordással................4 ft pp. Vidéken, postán küldve.................5 ft „ Előfizethetni Pesten, a Pesti Napló kiadó hi­vatalában, úri-utczai Paffért házban 449. sz. a. és EMICH GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén. Vidéken minden cs. k. postahivatalnál. Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmen­­tesittetni kérjük. TARTALOM: Telegraf! tudósítások-Okuljunk. Levelek a bírod- székvárosból XXX- (A német ügy. Tör­vénykezés. Községtanácsi ülés.) Turin- (Nyugalmatlanság. Liccardi. A két párt. A Strega.) Zalaegerszeg. (A farsang vége Két vendég. Bűntények szaporodása. Bocskorpoliczia és csendőrség. Hetényi.) Figyelmeztetés Hivatalos. (Postahirdetés. Iparügy.) Vegyes hírek Politikai szemle-Nagybritannia- (Felső- és alsóházi ülés márt. 17-én.) Francziaoszág. (A democraták törekvései. A chartresi püspök. Soult Ingy.) Németország- (Anglia tiltakozása a német ügyben.) Olaszország. (Római állapotok. Nápoly: fölügyelés a pa­pokra). Dunafejedelemség. (Kinevezés: Fegyverbehozatali le­tiltás.) Legújabb Dunavizállás Budapest, mártius 26-án. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Pak­s, mart. 22. —Még mindig azon hir szállong, hogy D. Barrot parlamenti minisztériumot fog alkot­ni, s a választási törvényben változásokat, az alkot­­mányrevisióban pedig egyszerű szavazattöbbséget követel. Az Elysée hétfőre meghizta ebédre a legiti­mista párt főnökeit. A Rue des Pyramides- egylet fentartatni kívánja a választási törvényt a községi választásoknál. Paris, mart. 23. 2­5%­vente 94 fr. 40 cent. D. Barrot minisztériuma azon látszik megtörni, hogy Napoleon Fould és Baroche uraknak is szándékozik tárczát adni. — A Gard departementban nyugtalan­ságok törtek ki.—­Egy harmadik jegyzékirat elkül­déséről beszélnek, melynek tartalma Ausztria azon nyilatkozata ellen van intézve, mintha Németország szervezése idegen ellenmondásoktól független lenne. Madrid, márt. 18. — Murillo kinyilatkoztatja, hogy a kormány le van kötelezve, még azon esetre is, ha a nemzeti források elégtelenek lennének, az adós­sági szabályozás után az állampapírok kamatjait kifizetni. Zara, mart. 30. — 11-én Haireddin basa Mo­starban egy nagyúri fermánt tett közzé, mely által Herczegovina Boszniába kebeleztetik, s a reform­­rendszer behozatik. Athen , mart. 18. — Két követ bizalmatlansági szavazatot indítványozott a minisztérium ellen. A hadügyminiszter védelmi beszéde után a ház napi­rendre tért át. — A keresztény vallás igéje: Hit, Remény, Szeretet. A mostani civilizatio e jelmondatot tűzte ki: Szabadság, Egyenlőség és Testvériség. Egyik sem rekeszti ki a másikat. Hit nélkül nem lehet szabadság és egyenlő­ség; szeretet nélkül nem testvériség. — De a szabadság és egyenlőség is hitet; a testvériség szeretetet föltételez. A remény soha sem hagyja el a kebelt, míg a hit meg nem törik. A forradalmak rendesen absorbeálják a hitet a fanatismusban, a testvériséget a fellázított szenvedélyekben. A kiáradott folyam, ha medrébe visszatér, iszappal fedve hagyja el a völgy ölét, mely alatt a virágszál elhal, a fű dúsan hajtja meg derekát. Az iszap zsiros trágya. A fű bujábban zöl­delve emelkedik föl; az elhalt virág helyett több s illatosabb tölti el zamatos illatával a levegőt. A forradalom a felduzzadt szenvedélyár rom­bolása. De maga után hagyja a tapasztalást, az okulást. E kincs drágán vásároltatik meg. De az ár még­sem nagy, h­a az élők e kincs­esei eszélyesen élni tudnak. A jövő csak annak van elveszve, ki a jelen­nel élni nem tud.. A szabadság csak ott veszélyeztetik, hol a testvériség megszűnik. Ha minden ember szeretné felebarátját mint önmagát, úgy, miként azt az első népember rendeli: szolgaság és forradalom soha sehol sem lenne. Mert a magyar haza testvérei megszűntek vala szeretni egymást, mint önmagukat, elé állott a vész angyala, s testvér-vér áztatta a sik rónát, a völgy ölét, a bérez csúcsát, a város kövezetét, — vérhullám hömpölygött a folyam és patak vize fölött. Ez tanúság. Drágán vásároltatott. Ezer meg ezerek életével, szabadságával, kol­dusbotra jutásával, — s azért okuljunk. Mi mindnyájan testvérek vagyunk. Egy haza gyermekei, egy tőkének ágai; szóljanak bár aj­kaink magyar, német, szláv vagy román nyelvet. Egy történészetünk , egy múltúnk , legyen egy jövendőnk is. Együtt szenvedtünk és élveztünk századokon át. Miért akarnék elszakasztani sorsunkat egy­másétól? Hiszen az összeforrott. Állítsuk helyre a testvériséget a szeretetben, követve Krisztus tanját. Nyújtsunk békekezet egymásnak elhalt ked­veseink sírja fölött, leégett házaink üszkös kü­szöbén. Ezt rendeli a vallás igéje, lelke. Mit nyertünk a szeretetlenség által? Ki tudna felelni e kérdésre! Hogy mit vesztettünk? Az előttünk áll. Mi ismerni tanultuk egymást, ismerni bará­tainkat és elleneinket. A szeretet meghozza a megingatott hitet. A hit bizalom. Bízzunk egymásban és a jövendőben, de bízzunk mindenek fölött mi magunkban. Elcsüggedni csak a gyáva tud. Az erős lélek akarattal; az akarat mindig erővel bir. A Krisztus keresztfán halt meg hitéért, s e hit az erkölcs vallását alapította meg a földön. E hit vértanúi vallásukért léptek a máglyára, s e vallás diadalmaskodott ellenségein. Forradalom alatt nagy szerencsétlenség az Optimismus, a vezetők és sokak túlbizakodása ; forradalom után még nagyobb veszedelem a Pessimismus : a nemzet csüggetegsége. Amazért lakottunk, ebből kiemelkedni önakaratunktól függ. És mi okunk is volna az elcsüggedésre ? Nemzetiségünket féltjük talán? Ez nevetséges volna. Több önbecsülés és több történészeti ismerettel bírunk, mintsem ettől komolyan tarthatnánk. A magyar bebizonyította életrevalóságát haj­dan és most. A magyar nemzetnek jövendője van,­­ nagy és fényes. Ez legyen hitünk. A kelet felé terjedő civilisatiónak képviselőre van szüksége e földrészen. — E képviselője a civilizatiónak keleten, nem lehet más, mint Ma­gyarország, testvériségben összeforrott nemze­tiségeivel. Vagy a szabadságot féltjük talán ? Nincs okunk reá. A szabadság hasonló a naphoz: világít, éltet, áthat. Az absolutismus hasztalan emeli patkány­halmait el­be, — évezredek óta. A szabadság naponta nyer kül- és belterében. A szabadság terjesztésére, s arra, hogy azt szeretni tanuljuk , nincs hatalmasabb tényező az önkénynél. Vagy a communizmustól féltjük szabadsá­gunkat ? Communismus Magyarországon ?! Ez több mint nevetséges! Kik ezt komolyan hiszik, azok minden bizony­nyal eljutnak a mennyeknek országába, mert ez, az együgyüeké. Ki hazánkban a communismustól fél, az meg­gyalázza népünk becsületességét, józan eszét, melyeknek e nép oly fényes tanúságait adta. Az ily gyenge és ingerlékeny idegzetű ember még soha sem definiálta magának a communismus fogalmát.­­•—• Noha nem tagadjuk, hogy a com­munismus, mint eszme, tehetend hódításokat hazánkban is; de ez csak akkor állna elé , ha egy oly absolutismus támadna, mely az előidé­zendő közelszegényedésben egy roppant proleta­­riusságot teremtene, mely veszedelmessé válnék akkoron a szabadságra nézve; de előbb a fenn­álló kormányokat forgatná fel. A kormányoknak és a rendes, alkotmányos szabadság embereinek egyiránt áll tehát érdekekben: elő nem idézni a pauperismust, hogy elé ne álljon ebben a com­munismus. A népek vállait nem szabad a közterhek súlya alatt leroskasztani. A népek szelleme elől nem szabad a rendes, alkotmányos szabadságot elzárni akarni. Mindkettő a rend felforgatására vezet, ha ko­molyan megkisértetik. Ennek gyakori ismétlése viszen legbizonyosabban a communismushoz. Vagy végre új és szokatlan terhek okoznák-e a nemzeti csüggetegséget ? A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. NORVÉGIA ALKOTMÁNYÁNAK MEGISMERTETÉSE. Dr. Láner Ferencz egyetemi jogtanártól. A norvégiai alkotmány egyszerűsége- úgy, mint határozottságánál fogva, példány-alkotmány gyanánt magasztaltatván, és valódi státusalkotmányi remek­műnek tekintetvén, helyén lenni tartom , ennek lénye­gét (a franczia, porosz, és belga constitutiók megis­mertetése után ’)) érdekes összehasonlítás végett olvasóink elé állítani, mielőtt más alkalommal az angol alkotm­ányról szólanánk. Norvégia alkotmánya 1814. novemb. 4-kén elfo­gadott alaptörvényen alapszik, mely szerint Norvégia Svédhonnal azon föltétel alatt egyesült, hogy a tör­vényhozást a nemzet a királylyal egyetemleg gyako­rolja országgyűlésén, az u­gynevezett storthingban (stor nagy, thing gyűlés), mely is minden 3-dik év­ben Christiania városában tartatván, és csupa válasz­tott tagokból állván, a kiknek száma 100-nál több, s 75-nél kevesebb nem lehet; a választási képesség 30 éves életkor és 10 évi országban lakástól tételeztet­­vén föl) két kamrára oszlik; egyik a lagthing (tör­vényhozó gyűlés) mely a storthing tagjainak 14 ré­széből , másik az odelsting (földbirtokosok gyűlése) mely a storthing tagjainak­­ részéből áll. — Ezen •) Lásd a P. N. 269. 273. 295. és 296-dik számait. kamrák elnökeiket s 0z/eáraikat magok választván, külön tanácskoznak; a kezdemény jogát egyedül csak az odelsthing, és a király (státustanácsa által) gya­korolhatván, minden törvényjavaslat először az odel­sthing ülésében tárgyaltatik, ezután kerül a lagthing elé, melynek ülésében ha kétszer megfordulván, mindannyiszor félrevettetnék, teljes storthing-ülés tartatik, mely szavazatainak %-ad részével a javas­latot elfogadja, vagy félreveti; első esetben a két megegyező kamra küldöttsége által megerősítés vé­gett küldethetik föl a javaslat a királyhoz; ki ha oly megjegye(­sse­: „hogy azt czélszerűnek nem találja“ utasitná vissza, ugyanazon storthing alatt föl nem terjesztethetik többé; — ugyanez történhetvén ily egyszer már megbukott javaslattal a következő ren­des storthing alkalmával is. Hogyha azonban ily végzését a harmadik storthing is (tehát 9 év múlva) változatlanul terjesztené a király elé, ezen esetben ennek megerősítése nélkül is bír teljes kötelező tör­vényerővel. Egyébiránt az alkotmány rendeleténél fogva az állam kormányzására nézve kívántatik, hogy a Svédhonban tartózkodó király mellett Norvégia stá­tusminisztere és két norvégi státustanácsnok szüntelen jelen leven , Norvégia ügyei egyedül ezek jelenlété­ben tárgyaltathassanak. Norvégia alaptörvénye öt fő pontból állván : Az I-sö pontban két §-ban a státus for­mára és vallásra nézve határoztatik, hogy a norvégi királyság mint szabad, önálló, oszthatlan állam Svédhonnal egy király alatt egyesíttetvén, kor­látolt örökös monarchia­ kormánynyal birjon ; — hogy az ágostai evangelika vallás státusvallásnak ismer­tetvén el, héberek az országból kirekesztessenek. A II-dik 46 §-ban a végrehajtó hatalmat a királynak tulajdonítván, a király és annak csa­ládjára nézve az evangelika vallás követését ren­delvén, őt sérthetlennek, kormánytanácsát pedig fe­lelősnek nyilatkoztatván , a királyi örökösödést férfi rokonsági ágbelinek határozza , örökös nemlétében pedig a királyt azon joggal ruházza föl, hogy a stor­­thingnak utódját kijelölhesse; — hogy a király ural­kodása átvétele alkalmával a storthing előtt föles­­kettessék; — évenkint, hacsak fontos akadályok által nem akadályoztatnék, habár rövid ideig is Norvégiá­ban tartózkodjék; — kormánytanácsát (egy státus­miniszterből és 7 más tagból állót) valamint szinte alkirályát vagy helytartóját kinevezze ’); továbbá , hogy távolléte alatt az ország belkormányzását általa meghatározott esetekre nézve királyára vagy kor­mányzójára, és legalább öt státustanács tagjára bíz­za , hogy alkirálya csak a koronaörökös, vagy annak legidősb fia lehetvén, helytartónak egyedül egy nor­mann vagy svéd neveztethessék; az alkirály az or­szágban lakván, évenkint 3 hónál hosszabb ideig azon kivü­l ne tartózkodhassék; hatásköre megszűn­vén valahányszor a király jelen van, kinek (Svédhon­­bann tartózkodása alatt) oldala mellett a norvéghoni státusminiszternek és a státustanács két tagjának maradnia kell (lásd feljebb); — ugyanezen pont többi §-saiban határoztatik, hogy a király minden nyilvános egyházi és vallásszertartást elrendelvén, minden a storthingtól kivetett adózást beszedhesse, csakhogy a norvégi állami pénztár Norvégiában ma­radjon, az ország jövedelmei egyedül Norvégia szük­ségeire fordíttassanak ; hogy a király a norvégi stá­tustanács kihallgatása után minden polgári, egyházi és katonai hivatalokra kinevezhet, és elbocsáthat, törvénybirói ítélet kivántatván a nyilvános tisztvise­lők nagy részének letételére ; hogy a királyt a szá­razi és tengeri haderő fölötti parancsnoksága illet­vén , azt a storthing beleegyezése nélkül se ne sza­poríthassa , se ne kisebbíthesse, a külü­gyeket illető jogokat gyakorolhassa, háborút indíthasson, békét köthessen, státusminiszteri ellenjegyzéssel ellátott, norvég nyelven szerkesztett kormányrendeleteket ki­bocsáthasson. További határozatai ugyanezen pontnak , hogy a trónörökös 18-dik életkora elteltével üléssel bírjon a státustanácsban, de szavazat és felelősség nélkül;­­ hogy a királyi családnak tagjai, a király engedelme nélkül házasságra ne léphessenek; — hogy a király halálozása és koronaörökös kiskorúsága esetében a norvégi és svédhoni státustanács azonnal egyesülvén, a norvégi storthing és svédhoni országgyűlésnek összehívását közösen kibocsátani tartozzék , mely is addig, mig a két társország képviselői kiskorúság alatti kormány elrendelése végett összegyülekeznének, a két ország kormányzását viszi, mindkét ország alap­törvényeinek kellő tekintetbevételével, s megtartásá­val. A gyám választása azon módon történjék, mint az a koronaörökös választására nézve elrendeltetett; kormányzása megszűntével a király­i storthing előtt számot adni köteles legyen. — Mindezek után e Il­dik főpont utolsó (48-dik) §-ban rendeltetik : hogyha a királyi férfiág kihalása esetében koronaörökös nem választatott volna, akkor a 7-dik q-ban meghatáro­zott mód szerint1) egy új királyi nemzedék (dynasztia) választassák. ') Atya és fia, vagy két testvér egy időben nem lehetnek tagjai a státustanácsnak. ') Ezen 7-dik §-nak tartalma imez : „örökösödési joggal bíró királyi herczeg nemlétében, a király a norvégi stor­­thingnak kijelölheti utódját, valamint a svédhoni ren­deknek, s ekkor a két nemzet képviselői kebelükből bi­zottmányt választván , ez határozza meg a választást, ha a király kijelölése szavazattöbbséggel nem fogadtatott volna el külön minden nemzet képviselői által.“

Next