Pesti Napló, 1851. május (2. évfolyam, 344-369. szám)

1851-05-30 / 368. szám

1851. másod évi folyam. 368 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten: Egy hónapra 1 fr 30 kr.p. Vidé­ken: Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egyévre. 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ Évnegyedre 5 fr.— Ur. p. Félévre . 10 „ — „ „ Egyévre . 18 „ — „ „ A havi előfizetés, mint a szá­­monkinti eladás is, megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Szerkesztési iroda: Uri­ utcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap l-jétől számittatik..­Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. Péntek­­ május 30-án. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­­bos petit-sora 4 pgő kr.­­jával számittatik. A be­­igtatási­ lop.krnyi külön bélyegdíj,előre lefizeten­dő EMICH G. könyvke­reskedésében. Magán­viták négyha­sábos sora 5 pengő kraj­­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő , PESTI NAPLÓ szerkesz­tő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi­ alakjában mindennap, délesti órákban. TARTALOM: Telegraf! tudósítások-Elmélkedések. IV­London­ (A minisztérium. Portugalli viszonyok. Iparkiál­­lítás. A magyar ipar- és m­ilczikkek, 120 magyar Ha­­vre-ben.) Paris- (Mantin és Morin javaslata fölötti bizottmány. Ca­­vaignac nyilatkozata. Pascal Duprat és Girardin a landesi választásokról. Lamartine czikke, és nyilat­­­kozata. Katonai szemle és lakoma. Petitiók és meg­vesztegetések. Gémeau tónok. Genuai s portuga­li hirek.) Bánáti levelek- XXIV- (A kincstári pusztákon czélba vett telepítés. Példánygazdaság.) Hivatalos- (Dohányeladás. Kinevezés. Hadapródok. Posta­ügy) Vegyes hírek és események-Politikai szemle-Francziaország- (Máj. 23 és 24-kei kamarai ülés.) Nagybritannia- (Felső és alsóházi ülés máj. 22-én. London­­belvárosi fölirás a magyar menekültek ügyében.) Németország. (A szövetségi haderő kérdése. Nürnbergi zavarok. Beavatkozás a portugalli ügyekbe.) Legújabb. Magyar nemzeti muzeum-Dunavszállás-Matár- (Monk. Az angol forradalom bukása, és a monar­chia helyreállítása 1660-ban.) Lissabon, máj. 23. — Az új kabinet progressista szellemben mutatkozik. Saldanha m.elnök. Festanna bel-, Luz igazságügy-, Franciai pénzügy-, Anta­­gnio külügyminiszterek. A földközti tengerre egy hajócsapat küldetett. Anacreon franczia gőzös meg­érkezett. Olmütz, máj. 28.— Az orosz czár ő flye 50 órakor d. u. szerencsésen megérkezett. Ő Ilye a császár magas vendégét a pályaudvaron várta. Erre azonnal a tá­bornokkar bemutatása következett. Ö­ölyök családi körben étkezvén, estve a színházat látogaták meg, melyben Don Pasquale opera adatott ünnepélyes dí­szítmények­ és kivilágítással. Budapest, május 30-án. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. London, máj. 26. — Saldanha Lisszabonba meg­érkezett , s a nép által nagy lelkesedéssel fogadta­tott. Egy átmeneti kabinet alakítatott, melynek élén Da Luz és Francini állanak. Hírszerint, egy char­tistákból és progressistákból álló definitív kabinet fogna alakíttatni. — Új-Yorkban katonalázadás ütött ki; czélja még eddig nem tudatik. Trieszt, máj. 27. — London 12. 23; ezüst 29%. Genua, máj. 24. — A Strega túlszabadelvű, és Cattolico túlkatholikus lap szerkesztői az esküdtszék által fölmentettek. Turin, máj. 24. — A hadköltségvetés azon osz­tályai, melyek a tüzérséget és mérnöktestet illetik, a követkamra által elfogadtattak. Melana képviselő a tábori káplánok alkalmazását, a hitszabadság elvé­vel ellenkezőnek állítja; a hadügyminiszter és Listo követ állítását megc­áfolják a kamra helyeslésével. A senatusban Sauli és Castagneto tagok, a Belgium­ és Angliával kötött kereskedelmi szerződés ellen erélyesen nyilatkoznak. A németalföldi királyság Szardiniának Antwerpben levő követét ide küldő egy, Németalfölddel kötendő kereskedelmi szerződés lét­rehozatala végett. Az oktatási miniszter törvény­­javaslatot készít, a főiskolák rendezése szabályo­zására. Berlin, máj. 28. — 5% 106­8. Páris, máj. 28. — A nemzetőrségi törvény tel­jesen elfogadtatott. Ez intézetnek új választások ál­tali szervezésére a kormánynak két év engedtetett. Bologna, máj. 24. — Nobili ab­bnagy Anconába elutazott. Florencz, máj. 26. — Richard, Lator Sheil An­golország fölhatalmazottja meghalt. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. MONK. AZ ANGOL FORRADALOM BUKÁSA, ÉS A MONARCHIA HELYREÁLLÍTÁSA 1660-ban. irta Guizot.*) Bevezetés. Folytatás. *) Az orleanista exminiszter önmagáról is vehetne példát, ki mint halljuk, fusionista jön. Guizot egy Monkot keres Francziaországban , ki Angliában sü­­kerrel föllépett, és elfelejti, mikép London soha oly állatimádókat nem mutatott föl, kiknek neve fusio. Két heterogén koronatöredékeket egy hasonnemű egészszé alkotni akarni, és két trónkövetelőt egy személylyé olvasztani alchymista műtétel, annyira soha nem terjedt a brit államférfiak tudománya. Valóban, nehéz volna meghatározni, várjon, me­lyik bizarrabb lény : a fusio avagy Proudhon, azon definitiója, mely szerint a tulajdon nem egyéb mint *) Lásd P. N. 367. számát. lopás ? — De térjünk vissza a Stuart dynastia hely­reállításához 1660-ban, melyben szinte sajátságos typusra akadunk. Anglia akkor azon állapotba jutott, midőn a ka­tonai uralom helyeit a visszaható polgári hatalom foglalta el. Azon nép, mely 1649-ben örömrivalgá­­sok közt nézte a király fővételét, megunta a kis Cromwellek személyes viszálkodásait, és tehetetlen katonai uralmát. Az ország többségének fő óhajtása volt a katonai hatalomtól megszabadulni, és akarat­lanul vonzódott a bujdosó herczeghez , kiben keserű tapasztalásai nagyobb fejedelmet véltek találni apjá­nál. De eféle óhajtás nagy gátat talált az angol res­publikái vezérekben, mint például Lambert, Fleet­ Awood és Hasler­g. A Skócziában kormányozó Monk mindig távol állott a politikai tusáktól, ő nem ele­gyedett a többi vezérek módjára a kormányzási for­mák vitatkozásába, ő szolgált I. Károlynak, a par­­liamentnek, a hatalmas protectornak és a gyenge, és állását hamar elvesztett Richard Cromwellnek. Azon­ban a londoni katonáknak Richard lelépése utáni föl­­kerekedése irigységet keltött Skóczia fővezérében. Monk 6000 emberével London felé indult, és mint látszik, az utolsó perc­ig nem volt tisztában magá­val. Protectori szereplésének sem kora, sem tehetsé­gei nem feleltek meg, ő alkudozott Lamberttel,­ a Rumppal, és kac­érkodott a royalista párttal. Az út­ban mindenütt tapasztala, hogy a nép kész a restau­­ratiót fegyverrel is támogatni,, és midőn Londonba érkezett, több 20,000 fölfegyverzett polgárnál állott készen, a már demoralizált respublikái sereg netaláni kemény föllépése ellen. Monk nem merte kitűzni a restaurátiót zászlójára, hanem a kizárt presbyteriai tagoknak a parliamentbai belépését sürgette, mi az­tán az óhajtott eredményhez vezetett. Monk Londonba érkezvén buzgón szolgált a Rumpnak. A városi ha­tóság nevezetesen megtagadta a kivetett adó fizetését, a Rump ráparancsolja Monkra azt erőszakkal behaj­tani , és ő rendkívüli nyerseséggel hajtotta végre a rendeletet. Nem soká a city-hatósághoz simult, szem­­rehány­ván a Rumpnak, hogy seregét oly erőszakos rendszabályokra fölhasználta. A tettetésben még Cromwellt­ is felülmúló Monk szemtelen hazugságok által mystifikálta a Rumpot. Ludlow és Hasterig előtt, kik gyanús szemmel néztek a kizárt royalista pres­­bytereknek a parliamentbeni belépésére, igy szólt Monk: „Élnünk és halnunk kell a respublikáért, lát­játok én azon tagokat hozom vissza a parliamentbe, kik I. Károlyt a vérpadhoz vitték, és kit mások igaz­ságosan lefejeztek.“ II. Károlyt nem Monk 6000 embere hozta trónra, hanem azon visszaható közvélemény, mely az újonan összegyűlt alsó- és felsőházba royalista tagokat kül­dött , ezen visszaható lépés a respublikás vezérek kisszerűségének,és a nép­stabilitás utáni sóvárgásának tulajdonítani, Monk csak fölhasznált eszköz volt. Hallam így beszél Monkról: „Mikor fogamzott benne azon gondolat, hogy a Stuart trónt helyreállítsa, nem tudni; hihető, hogy ő addig respublikás gondolkozású volt, míg Londonban a restaurátió általános óhajtá­sát észre nem vette. Monk elragadtatott a royalisták s presbyterek coalitiója, valamint az eddig neutrá­lisnak maradt nemzet óhajtása által. Monk egyebet nem tett, hanem , hogy a parliamentben nyilvánult közvéleményt a királyságot illetőleg meg nem aka­dályoztatta.“ Macaulay így nyilatkozik: „A hidegvérű, hallga­tag, semmiféle politika, vagy vallás irányában ro­­konszenvet nem tanúsító tábornok terveit, nem igen tudhatni, sőt kétséges, vájjon volt- e neki valami terve. Főczélja volt mint látszik, a­mennyire lehet magát oly állásban tartani, hogy több utak közt vá­laszthasson. Hihető, hogy Monk csak akkor jön tisz­tába magával, midőn már a fővárosban néhány na­pot töltött. A nép jelszava jön: „szabad parliament,“ és kétségen kívüli dolog volt, hogy oly ház a szám­kiűzött családot helyreállítandja. A Rump, és a ka­­­tonák gyűlölték a Stuartokat,de az első meg volt ál­talánosan vetve, az utóbbik hatalma pedig nagyon megcsökkent viszálkodások által. Ők vezér nélkül állottak, sőt ugyanazon nap, midőn Monk Londonba ért, az angol lovasság, és gyalogság egymás ellen csatázott. Egy egyesült sereg soká uralkodott a meg­osztott nemzeten, most a nemzet egyesült, és a sereg meghasonlott.“ E két történetíró előadása, bőven mutatja, az orleanista miniszternek Monk irányában elfogultságát. Fussunk át a restauratiót követő sötét éveken, mellőzzük a viszontagságaiban semmit nem tanult fiatal király hűtlen eljárását, hallgassuk el Franczia­­országgal­ kötött titkos doveri szövetségét, melyben II. Károly megigéré XIV-ik Lajosnak, hogy nyíltan római katholikus szentegyházba avatandja fel magát, s hogy fegyverrel támogatandja Németalföld ellen, és hagyják el a cabál-minisztérium kormányzási rendszerét. Anglia 1660-tól­ 1688-ig legszom­orúbb, és legdicstelenebb napjait élte. A polgárháború ideje alatt felserdült nemzedék egész seregét nevelte az elvtelen államférfiaknak. H. Károly nem okult apja ELMÉLKEDÉSEK. *) ív. Valamint — a­hogy mondom­— sok őszinte kedélyben élhet most, midőn a pártok új ve­­gyületekbe és új zászlók alá vonulnak, egy neme a félelmes aggodalomnak a volt oppositionális elemek iránt, szintúgy kétségtelen, miként ha­sonló érzés uralkodhatik, bár rejtőzve, a volt conservatív elemekre nézve. Hadd­ adjak tehát az aggodalmak e nemének is tolmácslást. Vannak, vagy lehetnek, kik megszólitatván, a baráti körben elbeszélnék, hogy nem szegü­­lendnének ugyan tanácscsal vagy tettel semmi új pártszerkezetek ellen, de titkolhatják a bizo­­dalmas társalgásban, miképen attól tartanak, nehogy a hajdani conservativek a régi állapotot, melyet a reformirány megbuktatott, szándékoz­zanak ismét helyreállítani. Oly aggodalom ez, mely megérdemli az őszinte vizsgálatot, mert rokonszenvek és jeles egyéni­ségek közé emelhet sorompókat. Elmélkedjünk és nyomozzunk körüle. Megmondom: mi a régi állapotnak azon főbb lényege, melytől félnek az emberek? A régi állapotnak, midőn vele a reform szel­leme Széchenyi által első láncsát töretett, alapja az volt: 1- ször­, hogy a nép kétfelé oszlott, és az egyik osztály viselt minden közterhet, a másik osztály pedig nem viselt semmi közterhet: a­ki pedig a közterheket mind hordozta, az nem gya­korolhatott alkotmányos jogokat; míg ellenben a­ki semmi közteherben nem részesült, azé volt az alkotmányos jogok összegének gyakorlata. 2- szor, nemcsak a földbirtok szerezhetése vala a minden köztehertől ment osztálynak ki­zárólagos joga; de a nép két osztálya közt azon nagy válaszfal is emelkedik, hogy t. i. a ma­gánjogi perfolyamtól kezdve a büntető törvé­nyekig, külön fogalmak és eljárások határoztak e két osztály sorsa fölött, még pedig úgy, hogy a köztehert nem viselő vagyona szentebb, sze­*) Lásd P. N. 367. számát, melye biztosabb, büntetése kisebb jön; de el­lenben a közterheket viselőnek, kivált ha nem vala néhány megnevezett városban letelepedve, vagyona kevésbbé kimért, személye inkább ön­kény alatti, büntetése súlyosabb és gyakrabban végrehajtható volt, 3-szor. A földesurnak az urbériség fölötti jo­gáért a nép robottal fizetett, s minthogy ily­nemű évbért kelle fizetnie, a földesur bizonyos határok közt — biró volt a jobbágy tartozása és a jobbágy személye fölött. íme! a régi állapotnak — ha a közkezelési zavarokat, melyekbe most senki szerelmes nem lehet, mellőzzük — íme! a múlt rodhadt ré­szeinek jelleme. A három pont alatti elvek miatt eredt tusa vonul át 1825-től kezdve 1848-ig a magyar nemzet történetein a társadalom-, az állam- és az irodalomban egyaránt, mert ezen elvek ke­resztülszőve voltak közlétezésünk minden réte­gein s eredményeiket ezer meg ezer alakban fej­lesztették ki. De a férfiak, kik most munkás részt vehet­nének a politikában , tartoztak legyen bár­mely párthoz — ezen elvek czélszerűségét nem vitat­ták és megoltalmazását nem tűzték feladatul; ők többnyire csak a változásoknak — melyek már bekövetkeztek — ideje és modora felett küzdenek. A régi állapot valóságos védői a „Hitel“ meg­jelenése után csakhamar letűnedeztek a világ­színpadról. S az új conservativ nemzedék, mely örököse volt befolyásuknak, nem osztozék elődeinek ha­gyományos politikájából, kivált 1840-dik év óta, midőn Dessewffy szintén a reform zászlóját emelé föl. És ha vala is elég kérdés, mely az ellenzéket a jobboldal nézetei iránt, egykor gyanakodóvá tette, a forradalom nagy iskolája, kit nem ta­nított meg, kétkedni magában és türelmesnek lenni mások eszméi iránt?­Most a pártok kölcsönösen megvallhatják, hogy nézeteik kevésbbé állották a tű­zpróbát ki, mint ők akkoron hitték, és ellenfeleiknek poli­tikája nem vola annyira gáncsolható, s oly ve­szélyes irányú, mint ők akkoron hirdetők. S mitől tarthattok ti, kiknek rejtett aggodal­maik vannak ? Miért aggódtok jelenleg ? Vélitek-e, hogy kegyeltekre és kitagadot­takra föl lehet ezentúlra is a népet osztani ? Hiszitek-e, hogy van hatalom, mely a törvény előtti egyenlőséget, és hogy van erő, mely a közteherviselést megdönteni birja? Képzelitek-e, hogy izmosodhatik oly politikai br­araeussá egyén és párt, minő az örökváltság felforgatá­sára s a robot rendszerének visszahozatalára ki­­vántatnék ? Ha pedig ekkora diadal a kor szelleme és a nemzet akarata fölött lehetetlen ,­­ hogy jut­hat eszetökbe, miszerint akadhatna párt, mely megnyerhetetlen ütközeteket elfogadni vágyjék és oly táborozáshoz kezdjen, melynek végteré­ben a gyalázat és a caudiumi furcák állanak? S mi fonákság volna épen azokra lennetek gyanakodot­ká , kik szerencsétlen viszonyaink közt, aránylag sokat munkáltak a haza sebei­nek behegesztésére ? Ha pedig magának az elmélkedésnek már meg kell bennetek szüntetni ezen aggodalmat, akkor mellékes érdekkel bírhatnak, a párt kitűnő egyéneinek ide vonatkozó nyilatkozatai. Azonban, miután eszméim fonala igényli, kell a jövő alkalomkor néhány pontot közlenem egy röpiratból, melyben a volt conservativek a múlt év ápril havában a trón elébe terjesztett Emlék­irat szellemét világosítják föl. London, május 20. L­­ifi A politikában kevés újdonság. Szabadelvű (?) minisztériumunk híven legújabb constitutionalis (?) elveihez, elhatározd : megmaradni a polcton akkor is, ha a törvényhozó testület akarja, akkor is, ha nem akarja­­ ! Ők , jó- és balsorsban , minoritás-, és majoritásban erős kezekkel tartják az ostort és kormánygyeplőt, s kivéve a hivatalos mosolygáso­kat, melyeket a kegyes királyné a Prinz v. Preussen v. Prinz Albert karján osztogat népének, az ország dolgait híven kezelik , a népnek életét rőffel mérik , s ha néha-néha beleunnak a világ dolgába, elmen­nek a világ-exhibitióba, s bámulnak. Egy kis bök­kenője van ugyan a dolognak , t. i. Donna Gloria, kénytelen kegyenczét Thomaz grófot elbocsátani, s Donna Glóriának fenséges férje, kénytelen azon kar­dot hüvelyébe rejteni, melyet saját feleségének vá­lasztott, kedves grófja mellett, oly vitézi bátorság­gal rántott. Egyébiránt, a st. jamesi udvar azzal oszlatja szét nehéz gondjait, hogy azon esetre, ha Saldanha lemondásra kénytelné Gloria királynőt, s horrendum dictu, a respublikát kikiáltaná (?) kétség­kívül a franczia respublikának elnöke leend az első, ki republikánus hadaival az új respublikát csirájá­ban elfojtandja s Donna Glóriát királyi székébe visz­­szahelyezendi, s megalapitandja ismét a törvényes rendet. Ezek következtében a futamodó Thomar grófnak megjelenése Londonban, nem épen fontos esemény ; azok, kik esetlegesen jelen voltak, midőn partra szállott, bámulva fogadták a nagy férfiút, s leginkább azt csodálják, miszerint nem nézné ki be­lőle senki, hogy oly nagy ember, kit még meg is kellett buktatni. Hát az üveg­palota ? A nép szakadatlanul hul­lámzik körüle, s ki magát „gentlemannek“ tartja, ki úgynevezett magasabb társaságokban meg akar jelenni, az siet a tündérpalotába, mert csak néhány nap még, s a dicső aristocraticus-season lejár­ csak néhány nap, s egy shillingért is bejuthatni. Az úri fajta borzadva néz elébe a köznép-seasonnak, s már

Next