Pesti Napló, 1851. szeptember (2. évfolyam, 444-468. szám)

1851-09-27 / 466. szám

ezen birodalmi rész több politikai sajátságainak bir­tokába visszahelyeztetik. A forradalom által hozott részaknak eltávolítása, is a monarchia politikai egységére s erejére nézve hozott jóknak megtartása mellett, úgy látszik egye­bekben a hagyományos alapok megtartatnak , és a magyar nép rokonszenvének ragaszkodásának meg­nyerése annál biztosabban remélhető, mert az új törvények által a legfényesebb polgári szabadságok megadatnak , és egyúttal annyi nyomasztó hűbéri teher megszüntetik. A kormány föladata, a helyes középutat kijelölni, s a pártok földagadó árja ellenében megtartani, semmi esetre sem könnyű, mert Magyarországban úgy, mint másutt a pártok leginkább a hazafiaság köpenye alatt törekesznek önző czéljaik keresztülvi­telére. Absolutismus és katonai uralkodás némely száj­nak kedvencz kifejezése jön. Azonban mindkettő csak új meghasonlásokra s feszültségre vezetne, mely a legkártékonyabb pártczéloknak kizsák­­mányoztatásul szolgálna. Lényeges feladat jelenleg mindenekelőtt a kiadá­sok kevesbítése , mire már most nem veszélyes ug­rásokkal , hanem a kölcsönös érdekek összeegyez­tetése által kivannak és fognak eljutni. VEGYES HÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, sept. 27. — Nemzeti színházunkban, ma szombaton adatik Hollósi Kornélia k. a. vendégjáté­kául. ALVAJÁRÓ, opera 3 felv. irta Romani, ze­néjét Bellini, ford. Deák Fü­löp Sámuel. — Megjelent és szétküldetett a Remény folyóirat IV-dik füzete. Tartalmát teszik Szőllősi Benő, Arany János, Vas Gereben J., Vahot Imre, Nagy Iván és Szathmári Károly műveik. Ajánljuk a t. közönség figyelmébe. — Az orvosi rendőri felügyeletre vonatkozólag, egy terjedelmes czikk érkezett hozzánk e napokban főváro­sunk egyik ismeretes orvosától. Bár némely tekintetek miatt, a czikket egész kiterjedésében nem közölhetjük, a tárgy érdekes volta mindazáltal megkívánja, hogy, abból néhány pontot kiemeljünk , s lapunkba igtassunk az illetők figyelmének fölébresztése s tájékozása végett. A közegesség fentartására ügyelni egyik fontos kötelessége a státusnak. Saját érdekében áll, hogy ép­­testű n­éplelkü polgárai legyenek, kikben tartós lété­nek biztosítékát találja. Nagy városokban , hol a népesség, úgy­szólván egymásra halmozott, hol a kifejlett ipar, mintegy le­kötve tartja munkás rabjait, hol a civilisatio áldásai ezer meg ezer átok képében mutatkoznak, ily helyeken kétszeres szükség van arra , hogy az egésségrontó esz­közöket, mennyire lehet kevesbítsék, s gátat vessenek azok szaporodásának czélszerű és szigorú intézkedé­sek által. Már csak Budapestet véve is föl, szükségét lát­juk némely javításoknak. Gondoskodni kellene minden előtt arról, hogy a közönség egésséges tápszerekkel láttassé­k el. Erre szi­gorún felügyelni szükséges kivált nálunk, hol mint tud­juk , a lakosság nagy része nyilvános vendéglőkben ét­kezik, melyek kereskedésre lévén számítva, sokszor csupa nyerészkedésből eltérnek a helyes útról. Vétessenek rendőri vizsgálat alá, minél többször és véletlenül a különböző tápszerek piaczon és vendéglőkben, az edé­nyek , melyekben az ételt főzik és tartják és különösen az italok, melyekkel égbekiáltó csalásokat, hamisítá­sokat visznek véghez , sokszor tudatlanságból , sokszor kiszámítva, de mindig a közegesség rovására. Lehetőleg eszközölni kell a levegő tisztán tartá­sát, s meg nem engedni, hogy utczák, udvarok fészkei legyenek a rondaságnak, melynek veszedelmes bűze már távolról érezhető. E tekintetben tömérdek teendője volna Budapesten az orvosi rendőrségnek. Kiváló figyelmet érdemel azon nagyvárosi beteg­ség is , melynek az újabb időkben járma alatt nyög az god, én átadom a vezéri botot s magam a sorba állok, parancsoljon nagyságod. Itt szükségképen csak egy ember lehet egyszerre fővezér. — Csak maradjon az kegyelmed és intézkedjék, a hogy tetszik, csupán engem hagyjon oda állani, a hova akarok s miattam ne korlátolja magát. S ezzel a fejedelem néhány urakkal az asztalnál maradt. .... Alig tette meg Wenzinger a szükséges elhely­­zéseket, midőn jöttek jelenteni a fejedelemnek, hogy a sereg csatarendben áll. Azzal Kemény véghetetlen nyugalommal fölkelt helyéről, fölkötteté kardját, s a mint pánczélját föl akarták csatolni, nem engedé: „minek az ? úgy­mond, bátrabban ver tán a pánczél alatt a szív?“ Erre előhozatá legbélczegebb paripáját, melynek hánykodó fejét két csatlós alig birta tartani kantá­ránál fogva , a fekete tűzszemű paripa ágaskodott, orrlyukain fúva a gőzt s a fehér tajtékot szügyébe szórva; ■— hosszú hullámzó farka csaknem a föl­dig ért. Kemény János nyergébe vetette magát s kardját kivonva, vágtatott a seregek elé. Mindenki bámulta, a milyen jó lovas volt, mintha hozzá lett volna nőve a ménhez , annak minden szökellésével összehang­­zottak saját mozdulatai; midőn a seregek elé ért, délezeg paripája kevélyen kezdte aprózni lépéseit, sebesen kopogva tánczos lábaival s fejével mintegy köszöngetni látszott a seregnek, mely egyszerre hangos éljenzésben tört ki; — azon pillanatban megbotlott a fejedelem lova, s a­mint két első lábai­val egyszerre előre bukott, az ezüst, zabola ketté tört szájában , a fejedelmet csak a legnagyobb ügyesség és lélekjelenlét mente meg, hogy lova fején keresztül nem bukott. Kísérői rögtön ott termettek mellette, egész chilisült Európa, s mely napról napra terjed és erősbödik. Ennek gátlása végett sokkal szigorúbb és megválni."­nilabb eszközökhöz kell nyúlni, mint eddig, mind a kórházak ellátását, mind a kéjtanyák figyelem-* mel tartását illetőleg, stb. — Lakatos Sándor tánczművé­sz a Vojvodinából fővárosunkba érkezett. Az alvidéken, a­hol megfordult, mindenütt nagy részvéttel fogadták, s az általa szerkesz­tett „Testvértáncz“ közkedvességre talált. E tánczot most már nemzeti színpadunkon is be fogja mutatni , s hosszabb ideig mulatván közöttünk , annak, valamint több társastáncának tanítását is nemsokára megkezdendi. — Ő felsége az erdélyi vizkárosultak fölsegélésére 30 ezer p­ftot ajánlott; az alsó magyarországi vizkáro­sultak javára pedig 15 ezer pftot. — Megjelent s Lantosi és Lampel könyvkereskedé­sében kapható : „Briefe der Lady Mary Woritey Montague, englisch und deutsch übersetzt und he­rausgegeben von dr. L. Lewis, profess, der deut­schen , französischen und englischen Sprache, etc.“ A csinosan kiállított hasznos és mulattató olvas­mány czélszerű iskolai olvasókönyvül ajánlható az an­gol nyelv tanulóinak. Egyik oldalon az angol, mási­kon mellette a német szöveg közöltetik. Ajánljuk az olvasók és tanárok figyelmébe. — Brassó­ban, 1. hónap első napjaiban egy öreg embert, ki egy ottani méheskertben lakott, s nejét csak néhány nap előtt temeté el, éjszakán 7 rabló támadott meg, pénzt kívánván tőle. Az öreg vonakodva a teljesí­téstől, megragadták, levetkőztették , s mig háta alatt szalmából tüzet élesztenek, mellére forró viaszot csöpeg­­tettek. Képzelhetlen kinek közt csaknem félholtan jelölé ki tehát a helyet, hol 500 forintnyi kész­pénze elrejtve volt. A szerencsétlen kórházban van, a rablóknak sem­mi nyoma. Irodalmi hirdetés Visszatérvén vidéki utániból, mindenekelőtt szük­ségesnek tartom tudatni a t. közönséggel, hogy szál­lásomat a nemzeti színház tőszomszédjában levő Wodianner-házba tettem át. A Losonczi Phönix 3-ik, vagyis utolsó kötetét, melynek jövedelme csupán, az emberbaráti részvé­tel leginkább igényelhető losonczi szegényápoló­ és kórház javára fog fordíttatni. — jövő oktober hó kö­zepén bocsátandom sajtó alá, minélfogva tisztelettel hívom föl a t. ez. gyűjtőket, hogy kellő tájékozta­­tásora végett szíveskedjenek az aláírók számát vagy neveit jóeleve tudatni velem. — Azok , kik az 1-ső kötetre aláírtak, de a 2-ikra nem , ez utóbbiból még kaphatnak 2 pftos példányokat. A Phönix I. és II. kötete diszkiadásban minden hazai könyvárusnál kü­lön külön 3 pftért megkapható. Szabad legyen egy­szersmind az utófizetési tartozások mielőbbi lerová­sára is figyelmeztetnem az illetőket. A Jókai és alólírt által szerkesztett Remény czímű­­szépirodalmi folyóirat jövő félévi (october-martziusi) folyama ismét 12 füzetben s korszerű képekkel jele­­nendik meg , mire helyben 5, postán ,6 pfttal lehet fizetni. A jövő év negyedi (october-decemberi) folyam, mely mellett többi közt Katona József, a Bánk bán színmű szerzőjének hű arczképe is megjelen, helyben 3, postán 3 f. 30 kr. p. A Remény ez egész évi folyama, 18 füzetben, 60 íven, megszerezhető helyben 8, postán 10 po­ntért. Az első és második 6 füzet, vagyis a január-júniusi és a július-septemberi folyam külön is kapható. A díjak a „Remény folyóirat szerkesztőségének“ czím alatt bérmentesen beküldendők. Helyben alál­­irton kívül Emich G. is elfogad megrendeléseket. Pest, sept. 25. 1851. VAHOT IMRE, (A nemz. színház melletti Wodia­­nerház 1-ső emeletén.) — Ez baljóslat! nagyságos uram, hebegé Bethlen Elek. — Üljön nagyságod más paripára. — Nem baljóslat, viszonta Kemény, mert lova­mon maradtam. •— Azonban jó volna , ha nem maradna nagysá­god rajta. Ez a ló már most mindig botlani fog, mert megijedt. — Csak azért is rajta maradok, hogy megmutas­sam , mennyire nem félek az ómenektől, monda da­­czosan Kemény s levétetve lova fejéről az eltört zablájú kantárt, másikat tetetett föl rá. Ezen pillanatban hangzott föl a távolból Kucsuk basa sergeinek trombita riadója. * * * Egy, végeivel hátrafelé fordult félholdat képezett a török lovasság, melynek közepén Kucsuk basa lovagolt. A basa szokatlan pompájú öltönyt viselt ez alka­lommal , kaftánja arany virágokkal szőtt nehéz se­lyemből volt, mely alatt arany fonalakból szőtt dol­mány látszott elő; derekát sokszorosan áttekert drága keleti shawl­övedzé; visszafelé kötött kardja ragyogott a drága kövektől, s turbánja kontyába egy egész kerecsenszárny volt tűzve gyémántos for­góval. Paripája tűzvérű berber fajta mén, száraz fővel, hosszú befont görénynyel s repülő fekete fark­kal , büszkén hányta fejét, sallangos csatárját rázva, egész testét valami arany reezés háló ékesité, s szironyos sallangjairól nagy arany félholdak csüng­tek alá egymáshoz verődve. A­hogy Kucsuk basa meglátta Kemény János föl­állított hadsorait, leszállt paripájáról, arczczal a földre borúlva, azt háromszor megcsókoló, mind­annyiszor térdre emelkedve s kezeit és áhitatteljes arczát föltartva az égre, kiáltá Allah nevét. II. közlés a Bölcsőde (créches) tárgyában. Alelírt bizottság őszinte hálája kifejezésével teszi közzé a Bölcsőde javára újabban tett ajánlatokat: t.­ez. Fröhlich Frigyes, dr. Balassa 36 prtjával; Emmerling Anna , egy névtelen , Almay József 35 pftjával; Szűcs László 10 ft: Szemelweisz, dr. Lum­­niczer , Müller B. 5 pftjával; Schulhof született Ro­­senfeld Regina , és Tottis született Schulhof Luiza 4 pftjával; Pick D. 4 ft; ez utolsó öt év folytán ; ösz­­szesen 214 ft p. p. — Azonfölü­l özvegy Kropf asz­­szony 36 rőf festett vásznat, Oberfrank úr 12 ágyacskára kettős rácsokat; Hugmayer és Mihalo­­vics urak 12 gyermek matraczot, az érdemes laka­tos ezéh néhány vas ágyacska készítését; az érde­mes szabó ezék 12 gyermek zubbonyt fölajánlani szíveskedtek; Mihálovics Anna asszony 2 ingecskét, 2 álkendőt, 2 keszkenőt, 2 reklit; az angol kisasz­­szonyok intézete 33 ingecskét készítenek. Vajha e nemesszivü példák minél több utánzókra találjanak, s a dús adományok az illetőknek módot nyújtsanak városunk minél több munkása szegény kisdedét gon­dos ápolás alá karolhatni. Nemkülönben örömmel jelentjük, hogy La Cinia Oszkár piarista Európá­hoz czimzett díszes teremben nemsokára e szent czél javára hangversenyt rendezend, melybeni közre­­munkálását a nemesszivü Hollósi Cornelia kisasz­­szony is megígérni szíveskedett. Pest, sept. 25.1851. A bölcsődei bizottság Májer István, városi iskola igazgató. Tor­may Károly, városi főorvos. Rozmanith Antal, községtanács tagja. Ausztria- Bécs , sept. 26. — A Soldatenfreund közli, hogy ő felsége sept. 18-dikáról kelt legfelsőbb parancs­irata által herczeg Windischgrätz tábornagy Cseh­ország kormányzójává neveztetett ki.­ Közelebbi kedden itt egy nagy tábori hadgyakor­lat fog tartatni. Ma reggel több cs. udvari kocsik , s paripák ér­keztek vissza, melyek ő felsége szolgálatára Vero­nában voltak. A lefolyt két hét alatt az itteni piaczon a gabona­árak hirtelen, s aránytalanul fölhágtak , mi azonban inkább nyerészkedési vállalatoknak­, s a katonai be­szolgáltatások elvárásának , mintsem készletek hiá­nyának tulajdoníttatik. A L. Z. C. írja, hogy a napokban egy rendelet váratik, melynél fogva némely külföldi lapoknak, melyek föladatul tűzték ki állandón izgató irányt kö­vetni, behozatala a birodalomba meg fog tiltatni. Majlandból írják, hogy ő cs. fensége a toskanai főherczeg Monzába érkezett ő felsége üdvözlésére. Albrecht cs. kir. főherczeg hihetőleg már a jövő hó elején Pestre fog menni magas állomása átvételére. Jelenleg Csehországban Theresienstadtban mulat. Mint mondják , javaslatba hozatott az egész ki­­csinybeni dohányárulás szabályozása. Az eladási helyek szaporíttatni fognának, s az eddigi haszon­bérrendszer megfelelő módon korlátoltatni, általában pedig a dohányárulási költség kevesbítése képezné e változtatás alapját. Hallomás szerint a jövő télen a délkeleti vaspályán is be fognak hozatni az ambuláns postahivatalok. Az új kölcsönrei befizetéseknek határideje, 2%-os elengedéssel, a koronaországok fővárosaiban is meg-Azzal ismét felült lovára s fiát maga elé hivatva, egyet a kontyában levő kerecsen tollak közöl kisza­kasztott s azt a dalt ifjú kontyába tűzve így szól hozzá: — Menj a sereg bal szárnyára, és ott úgy cselekedjél, hogy vitézül harczolj. Mert jobb, hogy az ellenség fegyvere emésszen m­e­g, és halva lás­salak, mint sem elszaladván, ez az én kardom (s itt megütő kezével oldalán függő fegyverét) öljön meg. Feriz bég hódolatteljesen hajta meg fejét s meg­csókolva apja köntösét, büszkén nyargalt a kimuta­tott helyre ; szinte tudta , hogy mindenki azon sas­­tollat nézi most, melyet apja az ő tarbányába tűzött. Ezzel végig lovagolt a basa a hadsorok előtt s ily szavakat intéző lovagjaihoz : — Jó vitézek. lm szemeitekkel lát­játok az ellenséget. Nem mondom sok­­e ez, vagy kevés? mert magatok néz­hetitek. Sokkal többen vannak ők m­i­­n­álunk. De bízzatok Allahban, és har­­czoljatok vitézül. Jobb dicsően itt kezünkben levő karddal halnunk meg, mint gyalázatosan elfutnunk. Erdély közepében vagyunk; a ki elfut, mire a határokig ér, az üldözők agyon ve­rik, s a ki megmenekül, a császár f­o­j­­tatja meg. Nincs mit válogatnunk, csak győ­zelem és halál között. Azzal a kurtányokhoz fordulva, rajok riadt ke­mény, haragos szóval. — Jól tudom, ti kutyák, hogy az első lövésre készek vagytok megsza­ladni, de meghagytam a határokra hosszabbittatott.­Az eredmények kielégítőknek mutat­koznak , s daczára a külföld feltünőleg csekély rész­vétének remélhető, hogy a 85 millió főnyi összeg belföldön egybe fog gyűlni. Majland, sept. 24. A császár ő Felsége ma 8 óra­kor megérkezett Majlandba, méltóztatott a székes­­egyház belsejét megtekinteni, s aztán az új San Carlo egyházba ment Marchesi márvány művinek megszemlélésére. Féltízkor ő felsége visszautazott Monzába. POLITIKAI SZEMLE. Pest , sept. 27.­­0 Pár 13-ból , sept. 21-éről nem nagy politikai ér­­dekességű tudósításokat veszünk. Az államcsíny felőli hírek egyre keringettek, s mindamellett is, hogy az elyséei lapok megc­áfolják , a börzén tetemes esés valt tapasztalható. Legfontosabb, hogy Léon Faucher a mérsékelt párttal megegyezett volna, miszerint a ka­­maraülések új megkezdésével azonnal egy törvényja­vaslatot adjon be a máj. 31-iki törvény módosítására nézve. Joinville kijelölése a végpont körül áll. Egy mi­niszteri közlöny azt írja , hogy segédtisztje már megér­kezett volna Párisba , azon nyilatkozványnyal, mely­ben elfogadja az elnöki kijelölést. Ezen lap szerint még azon fontos hír is keringett, miszerint a nemzetgyűléstől, mindjárt az első ülésben, kérni fognák Páris városának az 1852-ki kifejtés vé­géig ostromállapotba helyeztetését. Berlin­ben s általában Németországon a porosz és hannoveri szerződéssel foglalkoznak. Konstantinápolyi tudósítások nagy fontosságot tu­lajdonának annak , hogy Reschid basa­rja a császár Farma nevű leányával kelt össze. Mint mondják, ezen lépés Törökország regenerátorát, a retrograd szelleműek ellenében , a kormányon még szilárdabb állásba teszi. Francziaország. (!) Páris■, sept. 21. — Midőn bevégzett tények nincsenek, a journalista kénytelen olvasóinak on­dit­­(azt mondják) féle híreket sorolni ésőt így vagyunk a jelen alkalommal is. Joinville herczeg elnöki kije­lölése mégis azon tárgy, mely a fait accompli­t f be­­végzett tény­ leginkább megközelíti, mi mellett a l'Ordre, Messager de­s Assamblée é­s a Journal des Débats is távolról harczot folytatnak. Ezen kijelölés — megvalljuk ismét on dit-hoz kénytelenittetünk fo­lyamodni — azon stádiumhoz ért, hogy, miután a párisi gróf anyja, Asseline politikai hű titkára által az illetőket megegyezése felől biztosította , s miután Aumale herczeg ellenvetéseiről szó sem lehet, az Angliába utazott Asseline titkár Joinville herczeg nyilatkozványával tévend meg a l'Ordre szerkesztője Chambolle­hoz, ki már azon töri a fejét, hogyan kö­zölje a világot fölvevő nevezetes okiratot. Tehát a l'Ordre van megtisztelve , ezen fontos közlemény kiadásával, s nem a Journal des Débats , az euró­pai Journal des Débats, párja az angol Times nek. Ezen mit sem kell csodálkozni, megismerkedve, a kö­rülményekkel. A Journal des Débats, mint az ural­kodó párt diplomatiai orgánja, mindig azon helyzet­ben való, hogy kényteleníttetett a fenálló kormány mellett is pártolólag működni, bár hasonlított azon lóhoz, mely a szekér mellé van ugyan fogva, s me­gyen is , mintha húzna , de teljességgel mit sem húz. A Journal des Débats tehát itt is ott van , s míg a herczeg kijelölése szerinte is nem fait accompli, addig csak a távolban látjuk, hogy fenyegetőleg kö­zeledik az ellenséges tábor felé. Nem úgy volt-e a mi­nap is, midőn nem merte Joinville kijelölését pár­tolni , s csak ezen kijelölés ellenes, a Constitution­­nel et comp. ellen támadott föl. S vájjon nem ily helyzetben van a Pays is, mely az Elyséere nézve az ablakhoz hasonlít: kün is­ten is. Miután a kérdés állását ennyire előállítni töreked­tünk , nem lesz fölösleges megemlítenünk, hogy a rendelt seregeknek, hogy ha csak vissza­tekintenél is valamelyik közé­letek, ott rögtön fejét vegyék. Ezzel serege elére állva a basa, kivont kardjával intett, hogy fújják meg a trombitákat, s a­mint szét­­tekintő seregei fölött meglátta, hogy a háta mögött levő szerecsenyek, féldinnye-alakú rézsipkáikkal, előkezdik szedni hosszú puskáikat, s lövésre ké­szítik. — Hát ti mit akartok? riadt rátok a hasa. Tegyétek le azt a puskát, több van amott az ellenségnek. Most csak kardra le­szen szükség. Mindenki lovagoljon bátran az ellenség elé, s mikor én kardommal inteni fogok, boruljon le a lova nyakára, s nyargaljon minden tétova nélkül előre. A sereg úgy tett, miként parancsolva jön. A sze­recsenyek nyakukba vetették tölcséres lőfegyvereiket s széles pallosaikat kivonva, ügettek mindnyájan előre, a basa nyomdokában. Kemény seregei mint egy érczfal állottak előttük, elől a puskások, hátul a lándzsás had. Középeit Wenzinger, a jobb szárnyon Kemény János. Az oldal­hadak a malomárok, s a máléü­ltetvények mögött vo­nultak lappangva a török háta mögé. Midőn a török had szinte lőtávolságnyira érkezett Kemény hadához, Kucsuk basa hátra fordulva jobbra balra haragos szemmel széttekintte ka­tonái fölött, mire azok egyszerre lehúzva fejei­ket lovaik nyakához, kardjaikat előre fesziték, s kengyelvasaikat lovaik oldalába­­vágva, sebesen nyargalva rohantak elleneik sorába. — Allah ! Allah ! Allah! hangzók háromszorosan a támadó törökök kiáltása, a harmadikra roppant dördü­lés következett. Kemény János seregei egy-

Next