Pesti Napló, 1851. szeptember (2. évfolyam, 444-468. szám)

1851-09-16 / 456. szám

456 1851. másod évi folyam. Vidéken: Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Félévre . . 10 , — „ » Egyévre . 18 , — , » A havi mini a alá­m önkin­ti aladáa i*, megaaönt. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten : Egy hónapra 1 fr 30 kr.p. Évnegyedre 4 „ — „ , Félévre . . 8 „ — „ , Egyévre. 15 „ — , , Egyes írám — , 4 „ „ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyaló pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-ut. Laffertház 449 Szerkesztési iroda: Ori­ntcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. g-i-1 1 Kedd, sept. 16-án. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­bos petit-sora 4 pg. kr.— javal számittatik. A be­­igtatási s lop.krnyi külön bélyegdíj, előre lefize­tendő a Magánviták négyha­sábos sora 5 pengő kraj- Czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve,jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. OCTOBER-DECEMBER. Előfizetési hirdetés A CZIMÜ POLITIKAI LAPRA. Megjelenik a Pesti Napló vasárnapot és ünnep­napot kivéve mindennap, délutáni órákban. A szerkesztőség ezután is mindent elköve­­tend e lap érdekességének növelésére, hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát ille­tőleg az előfizetők várakozásának megfeleljen. Előfizetési feltételek az , mint lifiiiii, mo­ns in FOLYAMRA: Vidéken, postán küldve . . 5 ft p. p. Buda-Pesten, házhozhordással 4 „ „ Előfizethetni Pesten, a Pesti Napló kiadó­­hivatalában , úri-utczai Laffert házban 449. sz. a. és EMICH GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén. Vidéken, mindenes,­k. postahivatalnál. Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmen­­tesittetni kérjük. TARTALOM: Kormánypolitika Belgiumban-1-Páris (Az Élyzée kinézései. Veren, Léon Faucher. Lamar­tine. — Malé, Changarnier. Laroche Jaquelein , mint elnökjelöltek. — Szigorú rendőri felvigyázat az ide­genekre.) Bécs- (Az új kölcsön. Saphir fogsága. Sajtóviszonyok.) Retteg vidéke- (Közéleti viszonyok. Természeti csapások.) Hivatalos- (Katonaszállásozás). Nyilvános köszönet. (A debr. főtanoda részéről.) Vegyes hírek és események. Bibliographia-Ausztria­ (Vegyes tudósítások.) Politikai szemle-Francziaország. (A Times második levele. A fusionisták állása. Joinville elnöksége tovább halad. Malé lemon­dása. Anthoine, mint új elnöki jelölt. Aggodalmak a jövő iránt. Miniszteri tanácsülés.) Nagybritannia. (Iparműkiállítás. Kir. bizottmány. Lakat­verseny.) Németország­ (Dom Miguel. A Bundnál többi közt Észak- Amerika is képviselőt nevez. Poroszország és Hanno­­vera közt megkötött vámszövetség. A hivatalnokok fizetéseik felétől fizetnek jövedelemadót. Heine Sala­mon, s az osztrák újabbi kölcsön. Az ultramontán la­pok a papi esküről.) Spanyolország- (Előgondoskodási intézkedések.) Törökország- (Nemzeti bank felállítása.) Amerika- (Bővebb tudósítások a cubai eseményekről.) Kereskedelmi hírek- A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. ERDÉLY ARANYKORA. REGÉNY IRTA JÓKAI MÓR. I. Egy vadászat 1666-ban. Mielőtt átlépnék a Királyhágót, búcsúzzunk el egy tekintettel Magyarországtól. Egy jelenetet fogok életökbe rajzolni, mely félig vaksors, félig mysterium,­­ félig vigalom, félig gyász. Egy pillanatnyi véletlen s még is egy század fordulópontja. Lelkemet nyomja a fölidézett események súlya, a megjelenő elmúlt idők alakjai elvakítják szemeimet. Vajha kezeim elég erősek legyenek visszaadni azt, a­mit a lélek a bűvtükörben látott ! A­mit elmulasz­tok én, pótoljátok ti helyre érzelemmel, — emléke­zettel. A Dráva mellékén vagyunk, egyikében azon vég­telen lankaságoknak, mikben a vad is eltéved. Min­denfelé erdők, évezredes ihar- és egerfák, és az er­dők tövében víz. Nagyszerű mocsár, melyből vizi­­virágok és sás helyett óriási szálfák nőttek elő, mik­nek lehajló gallyairól gyökereket húz az éltető víz színe. Ide építi rejtett fészkét a hattyú, itt tanyáz a koronásgém, a vakvarjú, az arany lile s egyéb fajai az emberkerülő vizi vadaknak, miknek alig téved ritkaságul egy-egy példánya a lakottabb vidékekre. Néhol egy-egy dombosabb helyen, honnan késő nyá­ron a viz alá apad, virágok nőnek fel, minőket tán csak az özönvíz után mutatott fel a föld, oly buják, oly ismeretlenek, minden fű, rekettye óriásira nő az iszapos földben, a tölcséres folyondár , a télizöld repkény oly vastag indákat hajtanak , mint a szőlő venyigéje, mik egyik fáról a másikra kapaszkodva, összefonják azoknak derekait, lecsüggenek virágos guirlandjaikkal a sötétkomoly iharfákról, mintha va­lamely hamadryad koszorúzta volna fel a neki szen­telt berket. S ha alászáll az est, akkor kezdődik a vizek or­szágainak élete; egész falkái a vizlakó madaraknak szállanak fel a légbe, s ungok egyhangú rekegést közöl kiszéllal a vizibika szomorú kürthangja, s a zöld tekenős béka fütyülése; a hattyú megszólal, el­mondja négyhangos énekét , melyet már a mesevi­lágba számítanak; mert hisz itt nincsen ember kö­zel, e hely még az Istené ! Akadnak ugyan néha merészebb vadászok, kik messze be mernek hatolni ez úttalan fűzfa és nyár­bokrokkal ellepett tömkelegbe, néhol csónakon kell a fák között bujkálniok, melyet minden pillanatban felforditnak a víz alatt messze elnyolongó szakállas gyökerek, pedig ott alant többölnyi a viz mélysége, s a sötétzöld hínár és a sárga mocsárvirágok, és a kis fekete-piros gyíkok, mik köztük futkározva oly közel látszanak , mintha kézzel le lehetne értük nyúlni, mind oly magas viz alatt vannak, mely a legmagasabb férfit is elnyeli. Másutt a sűrű renge­teg állja útját a naszádnak, a fák, miket ember soha nem irtott, ezredek óta halomra düledezve, ott ro­hadtak, a lehullott törzseket kővé változtatta a víz, a hínár gyökerei, a fűnyag fonalai, az iszalag indái összevissza nőttek, erős, szívós bürűt képezve a víz­­színe fölött, mely hajlik, ingadoz, de le nem szakad a léptek alatt. A torongy fodros szövevénye azután folytatni látszik a bürűt, tovább futva a víz színén, de már­ az nem tartja fel a rálépőt, még egy lépés, és az a halál. Ez ismeretlen, szokatlan vidéket nem igen látogatja senki. Dél felé egyedül a Dráva szab határt e lankaság­­nak, az erdőszélin levő fák bele­düledeznek a ha­bokba, miket sokszor medrébe sodor a kiáradt fo­lyam a hajósok veszedelmére. Északnak tovább tart az erdő, csaknem Csáktor­nyáig, s a­hol megszűnik a mocsár, ott makkos fák, cser, tölgy és bükk diszlenek, oly magasak, oly egye­nesek, minőket Magyarországon alig látni másutt. A széles rengeteg tele mindig a vadak minden nemei­vel, legszebb, legnagyobbak a vadkanok benne, mik nappal a mocsárban henteregnek, a szarvas sem ritkaság, s a­mit találni, az nagy, erős, és bátor, sőt akkoriban még bölényt is láttak e tájon, a mint estenkint a közelben fekvő totoveczi kölesvetésekre ellátogatott, hanem az a legkisebb üldözésre a mo­csár belsejébe vette magát, a­hova őt követni nem lehetett. Az erdő szélében , állt akkoriban egy vadászta­nya, melynek több rendbeli épületei tanúsítani lát­szanak azt, hogy e vidék régóta kedvencz helye lehet valamely magyar vagy horvát főúrnak. Né­mely épület egy századdal látszott idősebbnek a má­siknál. A legédenabb egy tölgyfaderekakból jól rosz­­szul összerovátkolt kunyhó volt, tetejét benőtte a méh, oldalait befutotta a repkény, egészen be volt húzva élőzölddel, ajtaja fölé egy nagy szarvasfő volt kiszegezve huszonnégy­ ágú fejdíszével. A körül­mény, hogy a kis kalyibát a későbbi építkezők nem pusztítoták el, némi kegyeletet enged gyanítatni an­nak első alkotója iránt; beljebb az erdő felé látszott azután egy hosszú , pajtaforma deszkaszín , mely­nek egyetlen terme a később megnépesült vadásztár­saságokat szokta magába fogadni; urak, csatlósok, paripák és agarak itt fértek meg bizalmas közelség­ben , ha a zivatar összeszorítá őket. Egy vén, tere­bélyes tölgyfa oldalához volt köröskörül építve egy csodás remetelak, úgy, hogy a középre maradt tölgy látszott egyetlen oszlopzata lenni. Az egész lak csu­pa vadkan koponyákból épült, melyeket egyetlen vadászaton ejtettek el. Végül egy emeltebb dombon, hol a kiirtott fák egy mosolygó tisztás tért engedének látni, tűnt fel a legújabb épület. Egy kisded ízletes mulató kastély , oszlopos homlokzattal, piros tetővel, márvány er­­kélylyel, kiülő rondelákkal, színes ablakokkal s a középkori építészet egyéb sajátságaival. A közelében fölhányt és félbenhagyott bástyák, egyegy nagy ra­kás négyszögü kőhalmaz, a mély sánczárkok, s ma­gának a mulató kastélynak szertelen széles falai arra látszanak mutatni, hogy a ki építéséhez kezdett, vá- Telegraf! tudósítások. Legújabb-Gabonaár­ — Dunavizállás. Műtár­ .(ERDÉLY ARANYKORA. Regény JÓKAI MÓRTÓL. I.) Budapest, sept. 16-án. KORMÁNYPOLITIKA BELGIUMBAN. 1. Minden nagyfontosságú esemény, mi Fran­­cziaországban létrejön, nem csupán a franczia nép, hanem kisebb nagyobb mértékben, és leg­alább a közvetett hatást illetőleg egész Európa számára szokott történni, mert Europa szeme reá van fordulva. A Rajnán túl történő fontos események következményeinek habgyűrűzete, elhat távol tartományokig, — és ezen valóságos vulkán­nak — mely hatvan év alatt annyi európai intézményt és annyi országnyugalmat borított izzó láva alá a tőszomszédságában, a sokszor eget verdeső hullámok közepette, mint elmos­­hatlan szirtorom, mindekkorig csaknem közö­nyösen maradt a kis Belgium, jólétet és szabad­ságot élvezve szűk határai között. Belgium kormánypolitikájának alapelve meg­érdemel egy futó tekintetet. Midőn minden oldalon intézkedéseket vehetni észre, melyek oda czéloznak, hogy a franczia­­országi történhetőségek Európát készületlenül ne találják, és a hatalmakat meglepetéssel zavarba ne ejtsék, Belgium is kíván rendszabályokat hozni a lehető bajnak megelőzése végett, — de rendszabályainak jelleme sajátságos. Elemezzük kissé politikájának alapelvét, ki­indulási pontjait. Politikában a gyakorlati igazság — bármi száraz s rideg legyen — mindenkor többet ér a legragyogóbb elméletnél. Ezt ugyan hasztalanul igyekeznénk elhitetni azokkal, kik az érdekpolitikát határozottan elvetik, valamint azokkal is, kik nem vonják ugyan egyenesen kétségbe az élettanulságok hasznát, de különben egy, vagy más elméleti iskolához csatlakozva, alkalmazásban ignorálni szeretik a történetileg kifejlett v­eszélyes intéz­kedések útján kiegyenlíthető, vagy ha szükség, eltompítható, de minden erőhatalom irányában legyőzhetlen érdekek követelményeit. Az épít­mény aztán rendesen alapokat nélkülöző kár­tyavár. Minden népboldogító elmélet fölállítása talál híveket, kik önzetlenül, ha kell önfeláldozás­sal is készek szolgálni egy eszmét, mely habár nem emelkedhetett népszerűségre, de melynek megtestesítése hitek szerint üdvös eredményeket hozand. Azonban kevés szokott lenni azok száma, kik létező érdekeiket emberiségi s kivált bizonytalan jobblét tekintetéből utógondolat nélkül készek alárendelni valamely elméletileg kigondolt rend­szer igényeinek. A nagy sokaság cselekvés irá­nyát érdek határozza el; végelemzésben minden közélet, minden politikai törekvés, mely a soka­ság tetteiben nyilvánul, ezen sokaság általáno­­sultabb érdekeiben bírja mozgató erőit. Épen azért a legnagyobb politikai eszély ab­ban áll, hogy az államban lehető legtöbb érdek találjon kielégítést, lehető legnagyobb szám te­hessék elégültté. Veszélyes volna elnémítani vagy megsemmiteni akarni a valóság szerint létező érdekeket, mert ez által az érdekek egymássali küzdelme idéztetnék föl, és az ily küzdelem gyá­szos következményeket szülne mindenütt, sőt magának a társadalmi rendnek megtámadására vezet. Általán fogva az állodalmat alkotó elemek között a létező állapotnak legbizonyosabb támasza az, mely ezen állapot mellett jól érzi magát, ér­dekeit biztosítva, kielégítve tudja, és meg van győződve a felől, hogy élvezett jólétére nézve mindenek fölött szükséges, hogy a fentartás el­vének hódoljon. Másrészről azon elem, melynek érdekeit a létező viszonyok ki nem elégítik, mely a műveltségi fokozat külömbözősége szerint igé­nyelt külömböző mennyiségű jólétet nélkülözni kénytelen, és mely azt érzi, hogy a fentartás elve reá nézve nem hasznos, az örömest nyújt ke­zet a változtatási irányzatoknak. Ebből önként következik, hogy mentül na­gyobb azon rész, mely sorsával elégültlen, és mentül többen vannak az államban, kiket a szükség végletekre hajt, és kik egy gyökeres változtatásban keresnek üdvöt, annál több el­lensége van a fenálló rendnek. Ha tehát egy államhatalom a fenálló rendet biztosítani akarja, mindenek fölött szükséges, hogy megmentse elleneitől; ezt pedig a törté­netek tanúsága szerint megsemmités által nem lehet eszközölni, s erre egyedül az igazságos érdekek kielégítése vezethet. Hol az élet első föltételei biztosítva vannak mindenki számára, hol az emberek szívéből az elégt­tlenség szám­űzetett , ott biztosítva van egyúttal a békés ki­­fejlés útja, s nem kell tartani erőszakos felfor­gatásoktól. A feladat nehéz, de nem megoldhatlan, mert habár utoljára is csupán a szellemi magasabb érdekek kielégítése vezérelheti az emberiséget ezredéves küzdelmek után a nyugalom révébe, — de korunkban a nagy többség mindenekelőtt anyagi érdekeinek kielégítését kívánja. Az elmélet —a­mely kortól és viszonyoktól eltekintve nyilatkozik, és bölcseleti elvekből vonja le tételeit — kétségbe vonhatja, de gya­korlatilag véve leh­etlen tagadni, hogy a közön­ségesen érzett jólét, az anyagi érdekek ápolása, s kielégítése, a föntartás elvének leghatalmasabb eszközét képezi; hacsak hatását a szellemi ér­dekeknek, törvényes szabadságnak és jognak nyomasztó megszorításai nem paralizálják. •.. Örömest hivatkozunk e tekintetben gyakorlati esetre, s örömest fordulunk egy pillanatra Bel­gium felé, hogy példában keressük hitünk iga­zoltatását. Ha csupán Belgiumnak lehet a bajokat oly úton hárítani el, milyent a kormány követni látszik, úgy helyzete irigylendő ; — ha pedig ez másutt is lehetséges — pedig valószínűleg le­hetséges — úgy el kell ismernünk az állam­­hatalom eszélyességét. Közelebb e kormánypolitika tényleges nyil­­vánulásának körvonalait emelendjük ki. Pak­s , sept. 9( P. Úgy látszik, hogy miután sem a kerületi, sem a megyei gyűlések tanácskozásai nem tudtak az Ely­­zée részére töb­b eredményt idézni elő , mint a m­­ár korábban meghiúsult kérvényezési izgatás, a köz­társaság elnöke végre elhatározta magát az általá­nos szavazat helyreállításában keresni üdvét. Az e részbeni eddigi előzmények eléggé ismeretesek. Az elnök a május 31 -ei törvényt, nemcsak hogy soha nyíltan nem helyeselte, de sőt kezdettől fogva arról úgy nyilatkozott, miszerint az véleménye szerint az elnökválasztásra ki nem terjed. Véron doctor úr, ki hosszabb ideig elhallgatott a május 31-ei törvény­elleni izgatásával, most ismét sokkal hevesebben föllép ellene mint azelőtt, és a korlátlan általános szavazatot sürgeti. Tegnap jól értesültek állítok, hogy az elnök és Faucher Léon közt ez ügyben a napokban­­élénk szóváltás volt, az elnök ugyanis óhajtaná Faucher urat tervének kivitelére megnyer­ni, és Véron úr legutóbbi czikkében hasonlókép ka­­pacitálni igyekezett a miniszter urat arról, hogy egyáltalában nem fog elkövetni következetlenséget, ha a május 31-ei törvény visszavételét ő terjeszti a képviselőház elébe. Annyi bizonyos, hogy az elnök nem örömest válnék meg a belügyminisztertől. Mind­amellett úgy látszik , hogy határozottan fölmondták egymásnak, és a tegnap esti „Evénem­ent‘ ‘ szerint Lamartine úr már egy magán fölszólítást kapott volna az elnöktől, Faucher úr helyének betöltésére, mely ha Lamartine-től elfogadtatnék , legközelebb hivatalos alakban fogna megújítatni. Azonban e hírt én csak óvakodva közlöm önökkel, mert alig hiszem, hogy e lépésre az elnök a parlament összejövetele előtt határozná magát, addig Faucher úr szolgála­tainak hasznát akarja venni. A fusionisták Champlatreux-ben, Berryer úr ■ nyári lakán köztársasági jelöltet tűztek ki azon­­ esetre, ha csakugyan nolle velle nekik is választa-

Next