Pesti Napló, 1851. szeptember (2. évfolyam, 444-468. szám)
1851-09-27 / 466. szám
466 185L másod évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten, Tidéken *■ évnegyedre 5 fr.— kr. p. Félévre . 10 . — , . Egy évre . 18 » — . „ 1 km dSBcelé*, ■!» ■ anbiaU «lidái ii, mjiüni. Egy hónapra 1 fr 30 kr.p. Évnegyedre 4 , — » » Félévre . . 8, — , „ Egy évre. 15 „ — , . Egyes szám — , 4, , A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyaló pedig EUSCH Gárhoz intézendő, úri-ut. Laffertház 449 Szerkesztési iroda: Printcza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap l-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. ■ Szombat, sept. 27-én: HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 pgö kr.jával számittatik. A beigtatási s lop.krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. OCTOBER—DECEMBER. Előfizetési hirdetés A CZÍMŰ POLITIKAI LAPRA. Megjelenik a Pesti Napló vasárnapot és ünnepnapot kivéve mindennap, délutáni órákban. A szerkesztőség ezután is mindent elkövetend e lap érdekességének növelésére, hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát illetőleg az előfizetők várakozásának megfeleljen. Előfizetési feltételek az IffSBIS, RQHEBIR, BiBbilli FOLYAMRA: Vidéken, postán küldve . 5 ft p. p. Buda-Pesten, házhozhordással 4 „ „ Előfizethetni Pesten, a Pesti Napló kiadóhivatalában , úri-utezai Laffert házban 449. sz. a. és EMICH GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-uteza szögletén. Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesittetni kérjük. TARTALOM: Hazánk és Németország. 1. az AUg. Zeitung a bekövetkezendő új szervezésről Vegyes hírek és események. Irodalmi hirdetés. II Közlés a bölcsőde tárgyában-Ausztria (Vegyes tudósítások.) Politikai szemle-Francziaország. (Joinville kijelölésének végstádiuma. A Journal des Débats állása. Changarnier tábornok, mint politikai Brutus. Cabet lemondása. Az államcsíny megcáfoltatik.) Nagybritannia (Hume és D'Israeli tervei.) Németország- (A Pál temploma kitakaríttatik. Poroszország emlékirata a vámegylet iránt. Fürstenberg- Stammheim gróf. Az országgyűlés végülései. Bismark- Schönhausen nyilatkozata. A kurhesszeni bizottmány. Módositások a községi törvényben. A lengyel párt a poseni tart.gyűlésen.) Törökország- (Nyugtalanságok Montenegróban és Albániában. Angol czélzatok Bosnián és Szervián keresztül vonandó vasútra nézve.) Dunavízállás-Miltár.(ERDÉLY ARANYKORA. Regény JÓKAI MOHTÓL. VI.) Budapest, sept. 27-én. HAZÁNK ÉS NÉMETORSZÁG. I. Egy eszme helyességének nem elég eriteriona, hogy fölkapatott, és nem mindig igazi út az, melyről sokan hajlandók hinni, hogy üdvösségre vezet. Egyetlen kor sem maradhat menten balítéletektől, és igen gyakran a legnagyobb mértékben közönségesült nézet egyszersmind leghelytelenebb tévvélemény. Ily fölkapott eszme, ily vélemény szerintünk az, ha mondatik, hogy Európa keletről fog kapni lendületet újjászületésére, megifjodására, s a viszonyok rendezésére. Mintha csak az mondatnék ezzel, hogy a jó, s rész mostani vegyízékéhez keletről kell bizonyos ingredientia az állapotok kristályosulása végett. Ezen eszme különösen gyermeteg alakban tűnik föl előttünk akkor, midőn az elégültség és helyeslés egy nemével mutattatik be a közönségnek. Európának függőben levő társadalmi kérdéseit mi fogja megfejteni ? az eszmék és egymásra experimentált intézmények bonyodalmából mi fog kivezetni ? — Nézetünk szerint semmi más, mint a tiszta és általános jogérzet megszilárdulása, a közerkölcsiség javulása , s egy mindent és mindenkit keresztülható értelmi világosság. Mégis azt mondják: kelet adand lendületet az üdvös fejleménynek! — Hogyan? Talán a mohamedánnak sajátságos jogfogalmai , talán azon eredeti mód, melyet az arab vagyonszerzésre használ, vagy a persának utánozhatlan ügyessége, melylyel viskója küszöbén ülve, csodált kézműveit, hires szöveteit előállítja, talán a dunainak különösségei, s talán ezek fognak lökést adni a magasabb európai műveltség érintett sugarainak ragyogóvá, s a békés kibontakozásnak lehetővé tételére. Valószínűleg azt mondandják nekünk, hogy ne menjünk ennyire, hanem fordítsuk figyelmünket azokra, mik délkeleten a törökországi élet regenerátiójára, különösen pedig azultániak ama keresztyén-lakta európai hűbéri birtokaiban történnek, hol a szabadságérzet új látkört készül nyitni a politikai világban, és a műveltségi fölemelkedés meglepő körvonalakban mutatkozik. Az emberi haladásnak Moldvában, Boszniában, Montenegróban stb. föltűnő jelei mindenesetre örvendeztetők. Azonban ne gondoljuk, hogy az ide vonatkozó tények gyökerei keleti természetűek, vagy önállólag önmagukból fejlettek ki, annyival kevésbbé, hogy csiráit képezik földrészünk átalakításának, miután ellenkezőleg az ottani fejleményekre a nyugat-európai alakulások adjanak lökést, és ama népek tekintete nyugaton függ, s ettől várják előmenetelük eszközeit. A szóbahozott eszmének közel rokona, talán épp a testvére az, hogy különösen közép Európa irányát keletivé kell tenni minden áron, hogy Németország irányának is, ha boldogulni akar , keletinek kell lenni. Nem valószínűtlen, hogy az, kinek lelkében e gondolat fogamzott, Németország, és különösebben Ausztria anyagi, s kivált kereskedelmi érdekeit vizsgálva, hajtatott oly meggyőződésre, miszerint az e részbeni iránynak keletinek kell lenni, s egyedül keleten lehet hasznos piaczokat biztosítani egyrészről az iparczikkek kivitelére, másrészről a szükséges gyarmati áruk beszerzésére. Ezt nem vitatjuk, hanem Németország és általán fogva Közép-Európa keleti irányúvá tételével közönségesen más fogalom köttetik öszsze, s meglehetős előmenetelten azon eszme, hogy kelet az emberiség bölcsője, s ott kell keresni, s onnét kell meríteni a kifejlődésnek elemeit. Megváltjuk őszintén, mi nem vagyunk képesek a keleti állapotokban, és egyházi vagy polgári közéletben a magas műveltségnek és elhaladásnak azon elveit, melyek a viszonyok tömkelegéből menekülésre ariadnei fonalul szolgálhatnának, föltalálni. Tagadhatlanul egykor kelet volt műveltség tekintetében a világnak , hogy úgy szóljunk — középpontja, keleten kénytelen a történész keresni az emberi előhaladásnak első nyomait, a művészetek és tudományok keletről lőnek átültetve a világ többi részeibe, kelet volt az értelmiségnek növényháza, későbben is a keresztyén műveltség keletről lövelte szét a világosságnak dics sugarait. Azonban, ki merné kétségbe vonni, hogy a világ alakja — az emberiség ügyét illetőleg — megváltozott? A műveltség néhány század alatt egészen nyugatra tette át székhelyét, és ez már a keresztesháborúk korában annyira fejlett, hogy kelet felé irányzott hatásának erejét megkisérte. Századok folytában észrevehetőig húzódott nyugat felé a műveltség központja, s végre a tengerentúli vadonokban keresett hazát, hol erejét s képességét akadálytalanul kifejtvén , szabadon teremthessen új alakokat. Igen sok emberkor fog egymás után elenyészni addig, míg a nyugati műveltség egyszer egész erővel, mintegy zárt sorokban nyomuland kelet felé, hogy ott mindent fölolvasszon és újra alakítson ; de hogy a műveltség már most is nyugatról kelet felé irányozza hódításait, csak az nem látja, ki behunyja szemeit. Ha már a dolgot gyakorlatilag vesszük, Németország a műveltség terjedésének hatalmas közvetítőjéül szolgál helyzeténél, úgy mint elemeinél fogva, s szomszédságában hazánk okvetlenül lánczszemet képez, és a Németországgali szorosabb viszonybajutás csaknem elkerülhetlen, különösen Ausztriávali szorosabb összeköttetésünknél fogva. Az Augs. Allg. Zeitungnak Bécsből sept. 19-én a következő sorokat írják, melyeket, mint hihetőleg jól értesült kútfőből származottakat érdekességeknél fogva közlendőknek vélünk . Úgy látszik, a monarchia alkotmánykérdése megoldatáshoz közeledik, habár ez nem minden részben fog egyszerre történni. Legfontosabb föladat e mellett Magyarország. Midőn a múlt hó 20-ről kelt császári kéziratok a birodalom egységét , mint első feltételt állították előtérbe, ezt csak úgy kell érteni, hogy Magyarországnak sajátlagos politikai különállása nem leend, és a vámvonalak eltörlése , egyenlő adóztatás, egyenlő jog mindenkinek stb. továbbá is fen marad. Másként áll a dolog a különös tartományi ügyekkel ; erre nézve a történetek, a nép jellemes szokásai azok mellett szólnak, kik Magyarországnak és a birodalom még más részének p. o. Olaszországnak közigazgatási teljes összeolvasztását kivihetlennek és természetellenesnek nyilvánítják. Azért a franczia mintára szabott központosítás és a foederatív rendszer közt középút fog követtetni, s valószínűleg a kezdet Magyarországgal történendik. Ennek egyik jeléül szolgál Albert főherczeg polgári és katonai főkormányzóvá történt kineveztetése. Mint figyelemre méltót emelik ki, hogy a kineveztetését tartalmazó császári határozatban már most Magyarország királyságnak és nem koronaországnak mondatik,miből méltán következtetik, hogy A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. ERDÉLY ARANYKORA. REGÉNY IRTA JÓKAI MÓR. VI. A nagyszőllösi ütközet. Folytatás. * * * * Kemény János ezalatt Nagy Szőllősön állapodott meg, mely néhány órányi távolban fekszik Segesvártól. Ott volt főhadiszállása a fejedelemnek a lelkész egyszerű lakában; máig is mutatják azt a kisded szobát, melyben utolszor megpihent, s a kerekhalmot a kertben, melyen akkor egy czifra deszka mulatónak állott, ahol a fejedelem ebédelni kezdett és azt be nem végzé. A magyar urak Wenzingerrel és a fejedelemmel hosszas ideig tanakodtak a hadjárat teendői felől. Többen azt tanácsják, hogy rohammal kell bevenni a várost, mások, hogy ostromzár alá kell venni s éhséggel kényszeritni a feladásra. Wenzinger fejét csóválta. — Megbocsássatok urak, szólt a tapasztalt német »Smi én régi katona vagyok, sok mindenféle harczban imegfordultan, ismerem a hadban a számok értékeit. *) Losd Festi Napló65. sz. és a helyzeteket is s össze tudom mind a kettőt vetni. Tapasztaltam, hogy néha száz ember kedvező körülmények közt többet nyom ezernél. Azt is tudom, mennyire bírja sokszorozni, vagy devalválni a számokat a lelkesülés vagy közönyösség; a külön fegyvernemek nyomatékét is fel tudom számítani, sőt még a nemzetiségek értéke sem ismeretlen előtte. Velünk ugyan tízezer ember van, s ellenünkben aligha van több háromezernél. De föl kell számítanunk, hogy a velünk levő magyarságnak nagyobb része lovas, s lovassal sánczokat ostromolni lehetetlen. Még kevésbbé lehet a magyar lovasokat arra rábírni, hogy lovaikról leszállva, gyalog harczoljanak. Sőt azt is meg kell mondanom, hogy bárminő vitéz harczos is a magyar idegen ellenséggel szemben, valahányszor még saját honfiai ellen láttam harczolni, amire elég alkalmam volt, oly lusta, oly közönyös volt mindig, mintha alig várta volna, hogy valamerre elszabadulhasson a csatatérről. Van még velünk egy csomó rácz, kiket igen jó lövőknek tartok, s ha ők volnának belül a sánczon, tiz anynyi ellennel fölérnének, de kívül rajta alig számítnak valamit, bástyát megvédni erősek, bevenni gyöngék. A falakat kellene tehát legelébb is lerontatnunk, erre azonban ágyúink nincsenek, előbb Temesvárra kellene küldenünk ostromlövegekért, s mig azok a rész útakon megérkeznek, — s még az is nagy kérdés, hogy az ottani parancsnok fog-e adni kertünkre ? — azalatt Ali basa újabb erővel térhet vissza, s mi itt csak az időt vesztegettük nagy hiába. Azért én azt hiszem, hogy itt nekünk nincs mit időznünk tovább. A benn levő ellenséget ostrommal vagy ostromzárral legyőzni képtelenek vagyunk, oly eszeveszettnek pedig nem hisietjük, hogy őt kihalhassuk a sikla; ez szerint a legokosabb, amit tehetünk az, hogy minden időhaladék nélkül vonuljunk ki Magyarországba, s ott új hadakat és ágyunkat véve föl, azon legyünk, hogy az ellenséget nyílt harczmezőre szállni kényszeríthessük. Kemény János nem lévén azon szokva, hogy huzamos ideig hallgasson ily bölcs beszédeket, alig várta, hogy Wenzinger megpihenjen s mintha kisebb gondja is nagyobb volna a hadjárat igy vagy amúgy rendezésénél, türelmetlen könnyelműséggel szólt bele. — Hagyjuk ezt délutánra vezér úr. Ebéd után más színben fogunk látni mindent. — De nem délután! pattant föl a német úr, mert itt nincs elveszteni való idő ; hadviselés ez uram, a hol minden óra drága, s nem országgyűlés, a hol egyik esztendőről a másikra lehet halogatni az ügyet. A magyar urak fölkaczagtak ez ötletre s azzal karonfogva Wenzingert, vitték magukkal nagy tréfálózva a lakomához. — „ráérünk erre délután !“ mondának nevetve. — No hiszen nekem kellene sok ilyen katona, a kinek parancsolni nem lehet, monda Wenzinger, félig tréfából, félig boszosan s egy szót sem szólt az egész ebéd alatt, csupán ivott kegyetlenül. — Ebéd derekán jön be nagy ijedtséges arczczal Uzdi János uram, a portyások hadnagya, a fejedelem ebédlő sátorába, alig bírva beszélni a nagy igyekezet miatt. — Nagyságos uram ! Segesvár felől nagy porfellegeket látok közeledni. A fejedelem humoristicus phlegmával fordította a hírnök felé fejét. — Ha mulattatja kegyelmedet azokat a porfellegeket nézni, hát csak nézze tovább. De Wenzinger felugrott helyéről. — Én mégis meg akarom tekinteni, szólt, hirtelen előhozatva nehéz lovát, hihetőleg kijött az ellenség, hogy bennünket közelebb csaljon. A többiek tovább vigadtak, nem hagyva magukat megzavarni. Néhány percz múlva azonban jött visszanyargalva Wenzinger, arczán nem bírva elrejteni azt a titkos örömet, amit professionátus katona szokott érezni, ha terve sükerülni kezd. — Viktoria uraim. hiába belépve, az ellenség mindenestül jön előnkbe. Ha nem csalogat, és ütkö-zetet áll, meg van nyerve minden. Néhányan az urak közöl rögtön felugráltak e hitre helyeikről s kardjaikét kezdték felcsattolni. Maga a fejedelem ülve maradt. — Messze vannak még ? kérdé indolens képpel Wenzingertől. — Alig félórányira, válaszolt az, ragyogó szemekkel. — Hagyja őket kegyelmed még közelebb lőni s üljön addig mellénk. — Ül a patvar ! kiállta boszúsan a vezér , úgy is alig van időm a sereget mindenfelé elhelyezni. — Mit helyezgeti kegyelmed ? Állítsa egy tömegbe, hadd ijedjen agyon csupa látására az ellenség. — Igen, de én nem akarom őket visszariasztani, hanem inkább körülkeríteni. Felét a seregnek szemközt állítom rá, a többit elosztom. Egy rész a kukoriczaföldek között lappangva elzárja a város felőli útját, a másik a malom árka felől oldalába kerül, a harmadik megmarad tartaléknak. Kegyelmed udvarával együtt a tartalékhoz ráegyen. — Mit? kiálta föl Kemény sértődötten. Éntartalékhoz ? Legelől szokott járni a magyar fejedelme a csatában mindig! — Jó volt az akkor, de combinált ütközetben az olyan becses személy, a kinek az életére mindig vigyázni kell, csak útjában van a vezérnek s gátolja a sereg mozdulatait. Hanem, ha úgy kivánja nagyság