Pesti Napló, 1851. október (2. évfolyam, 469-495. szám)
1851-10-09 / 476. szám
népet általános fölkelésre szólitotta fel, — az orosz császári segélysereg ellen szervezendő keresztes háború iránti rendeletet kihirdette, s a megyeházán egy vörös zászló kitűzését eszközlé ki; végre egy megyei tisztujitást forradalmi szellemben tartott, — s egy lelkészt, ki az elszakasztási határozat kihirdetését, a kiadatott parancs ellenére, az iskola-tanitóra bízta, — hivatalától felfüggesztetni rendelt. 21. Kubinyi Jenő , klenétzi, gömör megyei születésű , 38 éves, evang. vallásu , nőtlen, földbirtokos , előbb főszolgabiró, — ki már az országgyűlésnek törvényes korszakában is, seperatisticus érzelmeit beszédek s szavazatok által kitüntette, — az 1848 oct. 3-ki 1. f. nyilatkozvány daczára is folyvást az országgyűlésen maradt, — azon ülésben, melyben az országgyűlés magát permanensnek nyilvánitá, jelen volt; s noha az 1849 april 14-ki convent határozat idejében szülötthelyén volt, azonban azon esemény után ismét visszament az országgyűlésre , s annak tanácskozásaiban munkás részt vett, mely alkalommal a felforgatásbani megegyezését, s a törvényes kormányhoz ragaszkodó párt irányábani folytonos gyűlöletét az által bizonyította be, mikép egy követ ellen, mivel az az utóbbi, általa ellenségeinek nevezett párttal egy kézre dolgozott, bírói vizsgálatot akart indíttatni, s hasonlókép egy más követ hitelesítése ellen, hasonló okból gyűlöletes és a felforgató párthozi ragaszkodását tanúsító módon nyilatkozott. 22. Kun Gotthárd gróf, algyógyi szül. Erdélyben, 47 éves ref., nőtlen, földbirtokos, noha az 1848. octoh. 3-ki 1. f. nyilatkozvány, mely által a magyar országgyűlés feloszlatott, tudomására jutott, mint még a főiig nádor által kinevezett Hunyad megyei főispán, az 1849. debreczeni országgyűlésre elment, a felsőház több üléseiben részt vett, s ápril közepén önkényt visszatért főispáni állomására, mire Szászváros székkormánybiztosságát is felvállalta. Ezen hivatali minőségben, az uralkodóház tróntóli megfosztása s száműzése, s Magyarország elszakasztása iránti 1849. ápr. 14-ki országgyűlési határozatot oly módon hirdette ki, mely ezen határozatban teljes megegyezését s azon törekvését tünteté ki, mikép hivalikerülete minden vidékéből összehívott követeket is rávegye e megegyezésre; a függetlenségi határozat által előidézett új államviszony elismerését a népnél nemcsak kényszerített engedelmesség által előmozdítani, hanem az iránt rokonszenvet is gerjeszteni igyekezett, ezen irányban intézkedéseket tett, ellene fölmerült akadályokat elhárított, és részben felszólítás nélkül, a forrad.kormánynak ez iránt tanács- és figyelmeztetésekkel szolgált. Hozzá érkezett utasítások értelmében a törvényes kormányhoz hű maradt számos személyek vagyonának összehratását eszközölte , befolyást gyakorolt a vésztörvényszékek megalakítására, azoknál felügyelt a szabályszerű s gyors működésre; hozzá érkezett utasítás értelmében a császári osztrák kormány által Magyarország közjövedelmére kiadatott utalványok elfogadását hazaárulás büntetése alatt megtiltotta ; a fölkelő katonaság élelmezéséről gondoskodott, mindent eltávoztatni igyekezett, mi a lázadók ellen harczoló fegyveres erőnek előnyére lehetett volna, s ezen szellemben folytatta hivatali működését, mig nem a császári orosz sereg előnyomulása által kényszerittetett Erdélyt elhagyni. 23. Lombay, előbb Lauber Imre, félegyházi szül. Kis-Kunságban , 32 éves , kath., nős , 3 gyermek atyja, ügyvéd, ki az 1850. jan. 1-én kiadatott idézési végzés következtében múlt évi sept. 21-kén bejelentette magát, az 1849. ápril hó végnapjaiban, ez szerint az ugyanazon hó 14-ről kelt felségsértő határozat kihirdetése után pesti városkapitánynyá kineveztetését elfogadt; ezen állomást azonban a forrad. kormánytól vett megbízások értelmében, a cs. k. seregnek 1849. julius elején történt újra bejátszani e vérengző angyalt: ha volna egy a holtak közöl, ki nevét megcserélné veled, s midőn Asafiel, téged keres, azt ragadná el helyetted. — Oh igen, oh igen, hebegé magán kívül rettegése miatt az erős férfi. Keress nekem egy oly halottat, a ki nevét megcserélje velem. Te ismered a bűvészet szavait, menj , hívj elő valakit a sírból. Ígérj neki sokat mindent; legyen bárki, egy fellah, egy rajah, én neki adom nevemet, s elvállalom az övét. Menj. Siess. — Magadnak kell oda menned, szólt a hölgy, sebesen öltsd föl kaftányodat. Fegyvereidet hagyd itthon, a lelkek félnek az éles vastól. Lemegyünk a temetőbe , a vár bástyája alá; háromlábú serpenyőben ambrát s boraxot gyújtunk meg, s a bűvös vesszőt leszúrva a legifjabb sírba, kényszerítendjük annak lakóját előtted megjelenni. Ha megjelent a lélek, ő állva marad s te hármat lépve felé bátran megszólítod , ezt mondva : „az én nevem Corsar bég, hát te éji szellem ki vagy ? „Ekkor a lélek megfogja magát nevezni s te port markolva kezedbe hátad mögül felé szórod , ezt kiáltva : „halj meg helyettem“ háromszor. Erre a lélek eltünend s Asasiel nem jön el éretted többé.— De te közelemben lessz ? rebegé félelmesen Corsar s erősen fogta a hölgy, kezét, mintha attól tartana, hogy ha azt elbocsátá, a halál rögtön elragadja. — Melletted leszek, de siess. Az óra rövid. Corsar hirtelen magára szedte öltönyét, valami imádság kezdetét tördelve fenhangon , melynek végére nem tudott emlékezni. — Ne költs föl senkit az őrök közöl, szólt óvatosan Azraele. J Ha valaki megtalál lesni, a bűbáj hatalma meg lesz törve, mert ellenkező imát talál mondani a mienkkel. Magunk fölnyergeljük a paripákat , a titkos úton lemegyünk., Odáig egy szót se szóljunk, se te hozzám, se én hozzád, se visszafelé ne tekints. A bég készen volt már, épen prémes kaftányát véve magára; — úgy fázott. — Oglan ! kiálta a hölgy a szőnyegen nyugvó párducznak, te kisérni fogsz bennünket s őrt állasz, és ha vadra találunk, védni fogsz bennünket. A vadállat, mintha értené úrnője szavát, nyüzsögve ágaskodott föl annak karjaira, míg másfelől a reszkető férfi kapaszkodott belé. Csodálatos csoportozat. Egy halavány nő, egyetlen fehér lepel redőivel födve, mellette két fejedelmi fenevad , egy daczos, harczedzett férfi, és egy tarka pettyes párducz, s mindettő szemei tekintetétől kormányozva , üldözve az örömtől kezdve a kétségbeesésig. A török temető a vár alatt czyprusokkal van beültetve. A sötét gyászbokrok közöl kísérteties fehéren tűnnek elő a turbános síremlékek, széles ágyforma kőborítékaikkal. A közeledő léptek neszére egy ordas farkas száguld el a sírok közöl, különben puszta a tájék. A zápor után fölszakadoztak a felhők, itt ott láttatva a sötétkék eget, gyémánt csillagzataival, a fák leveleiről hullanak az esőcseppek. A vihar zengése fölmordul még olykor a távolból; a néma villám messze lobog a havasok fölött, egy perezre fehérre festve mindent, ami fekete. A villámfény épen úgy csak egy színt tud adni a tájnak, mint az éj: ez feketét, amaz fehéret. Az éj alakjai a földalatti úton a bekerített temetőhöz jutnak, az árkon belől leszállnak paripáikról. Azraele, mindkét paripa kantárát Oglan szájába adja, s az okos állat ott marad két hátuké lábára ülve, a két horkoló paripát minden csöveknél erősebben tartva. — A mór lovag s az odaliszk egy magas sírdombhoz érnek, melynek sírköve a lehajló szomorú fűz gályáitól alig látszik. — Ezalatt aligha rabszolga nyugszik , suttogja Azraele a remegő lovagnak s varázs serpenyőjét a kőlapra téve, phosphor galacsinnal meggyujtja benne a porrá tört ambrát és boraxot, mely jobbot vetve fehér füstöt önt egyszerre szét a sír körül. A távolban halk zörej hallatik , Corsar paripája nyugtalanul nyerít. — Mi az ? kérdi a lovag. — A dzsinek, viszont Azraele. Ne nézz hátra. S azzal fölemelve varázsbotját, ismeretlen mondatokkal keverve elmondá a boszorkányos idézetet a sír fölött. — Te kósza lélek jelent meg szavamra! Akárhol vagy a pokol sötét fája alatt, vagy a húrik kertjeiben; ha alszol tüzes lánczokkal megkötve, vagy fekszel rózsaágyakon, halld meg szavam , repülj a levegőn keresztül, oszd kétfelé a sötétséget, s amint éltél, tűnj elém veszendő alakoddal. Jelenj meg! E szavak után palotájával a sír kőlapjára ütött, mely felhangra egy magas fehér alak emelkedett ki a sír mögül, fehér lepellel takarva. — Most lépj hármat felé, szólt Azraele, az elkábult lovaghoz s szólítsd meg őt. Corsar még tétovázó léptekkel ment az előtte álló alak felé s rekedt, remegő hangon szólt hozzá: — Az én nevem Corsar bég, hát te átkozott szellem ki vagy ? — Én pedig Balassa vagyok! kiálta hangos szózattal az alak, s a fehér lepel lehullva róla, egy izmos szőke férfi tűnt elé, kezében mezetlen karddal. — Corsar bég, foglyommá lettél ! kiálta a pereznyi meglepetéstől megmerevedett törökre. A következő pillanatban oldalához kapott a bég, s amint fegyverét nem érze ott, dühös ordítással rohant elhagyott paripájához, s villámsebességgel vetve magát nyergébe, oldalába vágta éles kengyelvasát. De Oglan erősen tartó fogaival a paripát kantáránál fogva, s a mint az rohanni akart, megfeszítette lábait, s visszafelé ránczigálta. • Vessz pokolra átkozott fenevad, ordita tájtékzó düh vel Corsar, lábaival rúgva a párducz felé, de az jobbra balra rángatva a kötőféket, meggátold a paripát a futásban , s ijeszgetve szökdeléseivel, kényszerítő ágaskodva keringeni. — Szólj a vadnak Azraele! kiálta a bég hátra fordulva, s a mint szemeivel kedvesét kereste, Balassa keblén látta azt szerelemittasan függni, a fiatal magyar férfi nyakára fűződve fehér karjaival. E pillanatban köröskörül megnépesült az erdő; az elrejtett magyar katonaság lerángató lováról a béget, ki még a földön is fölkapott kövekkel igyekezett magát elszántan védeni. — Legyetek átkozottak! hörgé a legyőzött rabló vezér. A támadó csoport szeme láttára vonult be a fölfedett rejtekúton alvó várába, s egy óra múlva fölgyujtott palotája lángjainál szemlélhető, mint ül föl Balassa mögé a lóra kedvencz hölgye Azraele, őt egy pillantására sem méltatva többé. Folytatjuk, nyomulásáig oly módon töltötte be, mikép kormányzása alatt több, Budának a fölkelők általi bevétele, a függőlenségi ünnep megtartása, a a pesti utczatisztításra vonatkozó, néha a felséges uralkodóházat s Ausztria kormányát is szidalmazó, az ápril. 14-ei contrent-határozat szellemében szerkesztett falragaszok hirdettettek ki ; továbbá a cs. k. sereg újra benyomulása előtt vörös zászlóval kezében, népfölkelésre felszólítás végett összegyűlt számos személyeket a városházból a museum-térre vezetett, hol az e tárgybani felszólító beszédek az ő jelenlétében tartattak, s említett működése által az idézett 1849. ápril 14-ki fölségsértő határozatban megegyezését bebizonyította. 24. Báró Luzsénszky Pál, sz. keresztúri Zemplén megyei szül., 58 éves, kath., nős, földbirtokos s Kassa városának volt követe, a tudomására jutott 1848. oct. 3-ki r. f. nyilatkozvány daczára, mint kiküldetett forrad. kormánybiztos, a sereg föllázitása s magyar lábori újraszervezésére a parendorfi táborban buzgón közremunkált; a schwechati csatában részt vett, s 1848. december közepéig, a sereg-intendantura pénztári ügyét kezelte, mire visszatért Pestre, az országgyűlést Debreczenbe is követte, s az ülésekben 1849. jan. 13-ig szenvedőlegesen jelen volt. Kossuthtali bizalmas viszonyban s mint a honvédelmi bizottmány által a felső dunai sereghez kiküldetett kormánybiztos, a gyanúsított Görgei mozdulatai fölött őrködött, a Serednél történt eseményekről folyvást jelentéseket tett, annak élelmezéséről gondoskodott, 1849. febr. 4. és 8-ról kelt nyomtatott proclamatiók által Szépet és Sárosmegye népét fellázította, s még terroristikus rendszabályok általa a lázadók ügyének megnyerni igyekezett. Az országgyűléshez visszatérvén, az ülésekben 1849. ápr. 2-ig különös részvétel nélkül jelen volt, mire ismét, mint kormánybiztos Sárosmegyébe küldetett, s a Dembinszki-féle sereghez tábori biztossá neveztetett ki. Ezen hivatali működésében sok jó érzelmüeket befogatott, s javaikat lezároltatta s több eperjesi polgárokat, kik a várost a császári katonasággal együtt a fölkelők ellen védelmezték, egyegy honvéd kiállítására kényszeritett. Kassán egy vésztörvényszék alakítása végett magát a forrad. kormánynál közbevetette. Sárosmegye tisztikarát forradalmi szellemben megújította, s az osztrák bankjegyeknek a sóhivataloknak elfogadását megtiltatni indítványozta. A függetlenségi határozatot több nyelveken s számos példányokban utánnyomatta, s Eperjesen, Bártfán s Szebenben ünnepélyesen kihirdettette . Eperjesen ezen ünnepélyen jelen volt, minden császári jelt s felséges uralkodóház tagjainak képeit a megyeház tereméből eltávolította. S ezen határozatnak minden templombani kihirdetését hivatalos úton eszközölte. A Kassába bevonult fölkelőtábornok Dembinszki tiszteletére nagyszerű fáklyásmenetet rendezett, s Buda bevételének örömére Eperjes városát ünnepélyesen kivilágíttatta, s az ő indítványára tartott népünnepélyhez saját vagyonából is adományokkal járult. Az ő indítványára a fölkelőkhöz ragaszkodott Kis-Szeben városának neve Hű-Szebenre változtatott át. Azon nyugdíjazott cs. k. tiszteknek, kik nem akarták a kívánt hódolati esküt letenni, nyugdíjait felfüggeszté, s őket az országból eltávozni kényszerűé. Az ujonczok kiállítását s fölszerelését 1849. ápril 14-e előtt s után nagy sükerrel intézte; az ujonczozási szökevényeket befogatta ; a határszéli lakosoknak szigorú büntetés alatt minden szolgálattételt s előfogat szolgáltatást megtiltott a császári katonaság számára; kémeket tartott minden eseményekről, mind a császári, mind a fölkelő seregek mozdulatairól jelentést tett a forrad.kormánynak. A császári orosz segélysereg benyomulása után a Dembinszki-féle hadtesthez csatlakozott, annak élelmezéséről folyvást gondoskodott, s a forrad. különböző czéljaira szinte egy millió pft. értékű állampénzt használt fel. 25. Madocsányi Pál, liptómegyei madocsáni sz., 42 éves, kath., nős földbirtokos, árvamegyei főispán és a felsőház tagja, az 1848 oct. 3-ki manifestum, daczára 1848 sept. havától kezdve mint kormány- biztos Árvamegyében az ujonczozást vezette, szabadcsapatokat organizált, nemzetőröket mozgóvá tett és Pothoráig, december havában pedig Zariváig előmozdította , fegyverek és töltények beszerzése végett a fölkelősereg számára előintézkedéseket ten , a cs. k. seregek előrenyomulása idején menekült, azon vidékeknek a forradalmiak általi ismért elfoglalásával azonban mint Árva, Thurócz, Trencsin és Liptómegyék teljhatalmú főbiztosa 1849 máj .13. a függetlenségi okiratot Selmeczen ünnepélyesen kihirdette és magyarázata, a kivert és veretlen érczeket úgy az álladalmi pénztárakat is az előrevonuló cs. k. seregek elől a forradalom javára eltakaritatta ; 1849 jun. 1. az árvai megyebiztosságot a forradalom értelmében restaurálta ; 1849 jun.4 és 5-érg a forradalmi kormány rendeleteit a Magyarország jövedelmeire szóló utalványoknak folyam nélkülösitése végett, továbbá az orosz interventio és az e czélból támasztandó keresztes hadjárat iránt közhírré tette, és megfogadásukat hazaárulás büntetése alatt erősen meghagyta ; a cs. k. manifestumokat és proclamatiokat elnyomta, ellenben a forradalmiakét pontosan megtarta és kihirdette; még arra nézve is intézkedéseket tett, hogy egy lázadásra és a forradalombani részvétre izgató fölhívás a lengyel zsidókhoz több száz példányokban Galicziába átcsempésztessék; a guerillák szervezését előmozdította s a törvénytelen országgyűlés 1849 ápril 14. határozata által területére és 50,000 újoncz kiállítására felügyelt, a forradalmi kormánynak a cs. ausztriai és orosz hadseregek mozdulatai iránt számos tudósításokat tett, és ezen s más hasonló forradalmi czélokra 123,892 pftnyi összeget kincstári pénzekben fölhasznált. 26. Mann József, Mármaros megyei szarvaszói sz. 34 éves, görög egyesült vallásu, nős, előbb a szigeti járásnak szolgabirája, az 1848 oct. 3. manifestum kihirdetése után is megmaradt képviselőül, s a forradalom alatt részint mint a Mármaros megyében fölállított védbizottmány elnöke , részint mint kormánybiztos a törvénytelen kormánynak szolgálatot tett, mely utóbbi állásában az 1849 april 14-ki felségsértő végzés után is működött. Ugyanő, mint ilyen, had- és rögtönitélő bíróságokat helyeztetett be, melyek által több egyének halálra ítéltettek és ki is végeztettek , az ujonczozást erélyesen folytatta, a császáriak ereje felől a fölkelő kormánynyal kémtudósításokat közölt és népfölkelést rendezett. 27. Mihályi Gábor, Mármaros megyei, jódi szül. 42 éves, görög egyesült, nős, 7 gyermek atyja Mármaros megye alispána és követe, a Magyarország éjszakkeleti részein kitört román háborgások lecsillapítására 1848 aug. végével kormánybiztosul neveztetvén ki, daczára a tudomására jött 1848 oct. 3-ki l. f. manifestumnak, újabb meghatalmazás következtében Mármaros megye részére e minőségben tovább is működött; a Galicziába vezető utak eltorlaszolását , a népfölkelés fölfegyverezését s az erdélyi határoknak nemzetőrök általi őriztetését elrendelte, és ellenszegülés végett segélyt, pénzt, fegyvereket és egy vezért ismételve kért. Egy oda küldött fölkelő törzstisztnek lőpormalom, ágyúöntés és fegyvergyár fölállításánál, egy másik fölkelő ezredesnek pedig egy lengyel csapat organizálásánál volt segítségére ; a Galicziából szökött és oda jött Vilmos huszárokat a forradalom érdekében alkalmazta, és az ott állomásozó fölkelő csapatok élelmezésére intézkedéseket tett. 1849 máj. 3-án hivatalosan 500 példány függetlenségi okiratot kérvényezett román és ruthen nyelven, kiosztás végett, és 1849 máj. 8. mint a forradalmi kormány képviselője vett részt a függetlenség kihirdetése ünnepélyén Szigeten. 1849 máj. 16. Mármaros megye főispánjává neveztetett ki, és 1849 jan. 6-ki hódolatában a forradalmi kormánynak és kormányzónak engedelmességet és hűséget fogadott, ezen hivatali működésében jun. 9-én a megyében a feladó póznák fölállítását rendelte el, azon czélból, hogy a népfölkelés az orosz segédseregek bevonulásáról értesüljön, végre 1849 jul. 2- kán minden védképes férfiút fegyver alá szólított. 28. Murgu Buthym, cs. k. román-bánsági határezredi kerületi, rudeniai szül. 40 éves, görög-nemegyesült, nőtlen, ügyvéd és Krassó megye volt képviselője, az 1848. oct. 3-i legfelsőbb manifestumróli tudomás vétel után is megmaradt a törvénytelen magyar országgyűlés tagja, üléseiben és szavazataiban résztvett; a forradalmi conventet Debreczenbe követte, Szegeden is megjelent, és a napi dijak — valamint a képviselőség egyéb előnyeiben mindvégig részesült. Az 1849. ápr. 13-iki tanácskozmányban Kossuth Lajos felségsértő indítványát, Magyarországnak Ausztriátóli elszakadását s a dynastia trónvesztését és száműzetését illetőleg jóváhagyó szavazattal támogatta. A demokrat republikánus párt gyűléseiben részt vett. 1849. jul. 17-kén Karánsebesen, mig a fölkelőktől elfoglalva tartatott, egy a törvénytelen országgyűlésrei követválasztás czéljából rendezett népgyűlésen jelen volt, s a ráesett választást elfogadta, végre még 1849. augustus havában Szemere miniszterelnök fölhívására az erdélyi románok kibékitését a forradalmi kormánynyal komolyan megkísértette, és e fölött 1849. aug. 15-én Facseten Bem fölkelő tábornokkal tanácskozó összejövetelt tartott. 29. Návay Tamás, csanádmegyei, földeáki sz., 34 éves, kath., nős, földbirtokos, volt felsőházi tag, mint Csanádmegye főispána és kormánybiztosa, daczára a tudomására esett 1848. oct. 3-i legfelsőbb manifestumnak , a megye fegyveres ereje fölött rendelkezett, az illetőleges ujonczilleték kiállítására intézkedéseket tett, szabadcsapatokat és nemzetőröket tett mozgóvá; az 1849. febr. 5-én tartott megyegyűlésben az országgyűlésnek Pestről Debreczenből átköltözésére vonatkozólag, bizalomra inte az illetőket a forradalmiak ügye iránt. 1849. május 6-án a függetlenségi okiratot ünnepélyesen kihirdette, az öszszes hivatalnokokat fölmente a f. dynastia iránti engedelmesség alól, s a forradalmi kormány iránti hódolatra hazaárulás büntetése alatt kötelezte őket; a császári jelvények eltörlését elrendelte, ez okból egy nagyszerű ünnepet rendezett, s a költségek födözésére 1848. jun. 13 -án felhagyott főispáni fizetését utalványozta; végre a felsőháznak 1849. máj. 23., 29. és 31-én tartott üléseiben a jegyzőséget vitte. 30. Nyári Pál, pestmegyei, nyáregyházi szül. 43 éves, ref. nőtlen, földbirtokos és Pestmegyének volt első alispánja, később képviselője, a magyar országyűlés vitáiban, egészen a hadiesemények által előidézett föloszlatásáig Szegeden, a legélénkebb részt ven, és a Közlönyből olvasható beszédei és indítványai nyomán minden forradalmi rendszabályok lényegével egyetértett, különösen oda működött, hogy a papírpénz kibocsátása és az újonczozási törvény királyi szentesítés nélkül is végrehajtassák, mi által az egyenlő műszerkezetben alapított egysége az osztrák hadseregnek forradalmi érdekben megszüntetett. Az 1848. oct. 3-diki legfelsőbb föloszlási rendelet vett tudomása után nemcsak hogy képviselőül megmaradt a törvénytelen országgyűlésen, melynek állandó együttmaradását kimondani már előbb indítványozó , hanem a honvédelmi bizottmányba is belépett s mint tagja és koronkint ideig, elnöke e forradalmi kormányhatóságnak, ennek minden a forradalom előmozdítására hozott végzéseiben részt vett, és a különösen reáruházott működési körben a pestmegyei nemzetőrök és önkénytesek mozgóvá tételére, a forradalmi hadsereg fölruházására és fölfegyverzésére erélyes tevékenységet fejtett ki. 1848. oct.