Pesti Napló, 1851. október (2. évfolyam, 469-495. szám)

1851-10-09 / 476. szám

népet általános fölkelésre szólitotta fel, — az orosz császári segélysereg ellen szervezendő keresztes há­ború iránti rendeletet kihirdette, s a megyeházán egy vörös zászló kitűzését eszközlé ki; végre egy megyei tisztujitást forradalmi szellemben tartott, — s egy lelkészt, ki az elszakasztási határozat kihir­detését, a kiadatott parancs ellenére, az iskola-ta­­nitóra bízta, — hivatalától felfüggesztetni rendelt. 21. Kubinyi Jenő , klenétzi, gömör megyei szü­letésű , 38 éves, evang. vallásu , nőtlen, földbir­tokos , előbb főszolgabiró, — ki már az országgyű­lésnek törvényes korszakában is, seperatisticus ér­zelmeit beszédek s szavazatok által kitüntette, — az 1848 oct. 3-ki 1. f. nyilatkozvány daczára is foly­vást az országgyűlésen maradt, — azon ülésben, melyben az országgyűlés magát permanensnek nyil­­vánitá, jelen volt; s noha az 1849 april 14-ki con­vent­ határozat idejében szülötthelyén volt, azonban azon esemény után ismét visszament az országgyű­lésre , s annak tanácskozásaiban munkás részt vett, mely alkalommal a felforgatásbani megegyezését, s a törvényes kormányhoz ragaszkodó párt irányábani folytonos gyűlöletét az által bizonyította be, mikép egy követ ellen, mivel az az utóbbi, általa ellensé­geinek nevezett párttal egy kézre dolgozott, bírói vizsgálatot akart indíttatni, s hasonlókép egy más követ hitelesítése ellen, hasonló okból gyűlöletes és a felforgató párthozi ragaszkodását tanúsító mó­don nyilatkozott. 22. Kun Gotthárd gróf, algyógyi szül. Erdély­ben, 47 éves ref., nőtlen, földbirtokos, noha az 1848. octoh. 3-ki 1. f. nyilatkozvány, mely által a magyar országgyűlés feloszlatott, tudomására jutott, mint még a főiig nádor által kinevezett Hunyad me­gyei főispán, az 1849. debreczeni országgyűlésre elment, a felsőház több üléseiben részt vett, s ápril közepén önkényt visszatért főispáni állomására, mire Szászváros székkormánybiztosságát is felvállalta. Ezen hivatali minőségben, az uralkodóház tróntóli megfosztása s száműzése, s Magyarország elszakasz­­tása iránti 1849. ápr. 14-ki országgyűlési határoza­tot oly módon hirdette ki, mely ezen határozatban­ teljes megegyezését s azon törekvését tünteté ki, mi­kép hivalikerülete minden vidékéből összehívott kö­veteket is rávegye e megegyezésre; a függetlenségi határozat által előidézett új államviszony elismerését a népnél nemcsak kényszerített engedelmesség által előmozdítani, hanem az iránt rokonszenvet is ger­jeszteni igyekezett, ezen irányban intézkedéseket tett, ellene fölmerült akadályokat elhárított, és rész­ben felszólítás nélkül, a forrad.­kormánynak ez iránt tanács- és figyelmeztetésekkel szolgált. Hozzá érke­zett utasítások értelmében a törvényes kormányhoz hű maradt számos személyek vagyonának összehra­­tását eszközölte , befolyást gyakorolt a vésztörvény­székek megalakítására, azoknál felügyelt a szabály­szerű s gyors működésre; hozzá érkezett utasítás értelmében a császári osztrák kormány által Magyar­­ország közjövedelmére kiadatott utalványok elfoga­dását hazaárulás büntetése alatt megtiltotta ; a föl­kelő katonaság élelmezéséről gondoskodott, mindent eltávoztatni igyekezett, mi a lázadók ellen harczoló fegyveres erőnek előnyére lehetett volna, s ezen szellemben folytatta hivatali működését, mig nem a császári orosz sereg előnyomulása által kényszeritte­­tett Erdélyt elhagyni. 23. Lombay, előbb Lau­ber Imre, félegyházi szül. Kis-Kunságban , 32 éves , kath., nős , 3 gyermek atyja, ügyvéd, ki az 1850. jan. 1-én kiadatott idé­zési végzés következtében múlt évi sept. 21-kén be­jelentette magát, az 1849. ápril hó végnapjaiban, e­z szerint az ugyanazon hó 14-ről kelt felségsértő határozat kihirdetése után pesti városkapitánynyá kinevezt­etését­ elfogadt; ezen állomást azonban a forrad. kormánytól vett megbízások értelmében, a cs. k. seregnek 1849. julius elején történt újra be­játszani e vérengző angyalt: ha volna egy a holtak közöl, ki nevét megcserélné veled, s midőn Asafiel, téged keres, azt ragadná el helyetted. — Oh igen, oh igen, hebegé magán kívül rette­gése miatt az erős férfi. Keress nekem egy oly ha­lottat, a ki nevét megcserélje velem. Te ismered a bűvészet szavait, menj , hívj elő valakit a sírból. Ígérj neki sokat mindent; legyen bárki, egy fellah, egy rajah, én neki adom nevemet, s elvállalom az övét. Menj. Siess. — Magadnak kell oda menned, szólt a hölgy, se­besen öltsd föl kaftányodat. Fegyvereidet hagyd itthon, a lelkek félnek az éles vastól. Lemegyünk a teme­tőbe , a vár bástyája alá; háromlábú serpenyőben ambrát s boraxot gyújtunk meg, s a bűvös vesszőt leszúrva a legifjabb sírba, kényszerítendjük annak lakóját előtted megjelenni. Ha megjelent a lélek, ő állva marad s te hármat lépve felé bátran megszólí­tod , ezt mondva : „az én nevem Corsar bég, hát te éji szellem ki vagy ? „Ekkor a lélek megfogja ma­gát nevezni s te port markolva kezedbe hátad mögül felé szórod , ezt kiáltva : „halj meg helyettem“ há­romszor. Erre a lélek eltünend s Asasiel nem jön el éretted többé.­­— De te közelemben lessz ? rebegé félelmesen Corsar s erősen fogta a hölgy, kezét, mintha attól tartana, hogy ha azt elbocsátá, a halál rögtön elra­gadja. — Melletted leszek, de siess. Az óra rövid. Corsar hirtelen magára szedte öltönyét, valami imádság kezdetét tördelve fenhangon , melynek vé­gére nem tudott emlékezni. — Ne költs föl senkit az őrök közöl, szólt óvato­san Azraele. J Ha valaki megtalál lesni, a bűbáj ha­talma meg lesz törve, mert ellenkező imát talál mondani a mienkkel. Magunk fölnyergeljük a paripá­kat , a titkos úton lemegyünk., Odáig egy szót se szóljunk, se te hozzám, se én hozzád, se visszafelé ne tekints. A bég készen volt már, épen prémes kaftányát véve magára; — úgy fázott. — Oglan ! kiálta a hölgy a szőnyegen nyugvó párducznak, te kisérni fogsz bennünket s őrt állasz, és ha vadra találunk, védni fogsz bennünket. A vadállat, mintha értené úrnője szavát, nyü­zsögve ágaskodott föl annak karjaira, míg másfelől a reszkető férfi kapaszkodott belé. Csodálatos csoportozat. Egy halavány nő, egyet­len fehér lepel redőivel födve, mellette két fejedelmi fenevad , egy daczos, harczedzett férfi, és egy tarka pettyes párducz, s mindettő szemei tekintetétől kor­mányozva , üldözve az örömtől kezdve a kétségbee­sésig. A török temető a vár alatt czyprusokkal van be­ültetve. A sötét gyászbokrok közöl kísérteties fehé­ren tűnnek elő a turbános síremlékek, széles ágy­forma kőborítékaikkal. A közeledő léptek neszére egy ordas farkas szá­guld el a sírok közöl, különben puszta a tájék. A zápor után fölszakadoztak a felhők, itt ott láttatva a sötétkék eget, gyémánt csillagzataival, a fák le­veleiről hullanak az esőcseppek. A vihar zengése fölmordul még olykor a távolból; a néma villám messze lobog a havasok fölött, egy perezre fehérre festve mindent, a­mi fekete. A vil­lámfény épen úgy csak egy színt tud adni a tájnak, mint az éj: ez feketét, amaz fehéret. Az éj alakjai a földalatti úton a bekerített teme­­tőhöz jutnak, az árkon belől leszállnak paripáikról. Azraele, mindkét paripa kantárát Oglan szájába adja, s az okos állat ott marad két hátuké lábára ülve, a két horkoló paripát minden csöveknél erő­sebben tartva. — A mór lovag s az odaliszk egy magas sírdomb­hoz érnek, melynek sírköve a lehajló szomorú fűz gályáitól alig látszik. — Ezalatt aligha rabszolga nyugszik , suttogja Azraele a remegő lovagnak s varázs serpenyőjét a kőlapra téve, phosphor galacsinnal meggyujtja ben­ne a porrá tört ambrát és boraxot, mely jobbot vet­ve fehér füstöt önt egyszerre szét a sír körül. A távolban halk zörej hallatik , Corsar paripája nyugtalanul nyerít. — Mi az ? kérdi a lovag. — A dzsinek, viszont Azraele. Ne nézz hátra. S azzal fölemelve varázsbotját, ismeretlen mon­datokkal keverve elmondá a boszorkányos idézetet a sír fölött. — Te kósza lélek jelent meg szavamra! Akárhol vagy­ a pokol sötét fája alatt, vagy a húrik kertjei­ben; ha alszol tüzes lánczokkal megkötve, vagy fekszel rózsaágyakon, halld meg szavam , repülj a levegőn keresztül, oszd kétfelé a sötétséget, s a­mint éltél, tűnj elém veszendő alakoddal. Jelenj meg! E szavak után palotájával a sír kőlapjára ütött, mely felhangra egy magas fehér alak emelkedett ki a sír mögül, fehér lepellel takarva. — Most lépj hármat felé, szólt Azraele, az elká­bult lovaghoz s szólítsd meg őt. Corsar még tétovázó léptekkel ment az előtte álló alak felé s rekedt, remegő hangon szólt hozzá: — Az én nevem Corsar bég, hát te átkozott szel­lem ki vagy ? — Én pedig Balassa vagyok! kiálta hangos szó­zattal az alak, s a fehér lepel lehullva róla, egy iz­mos szőke férfi tűnt elé, kezében mezetlen karddal. — Corsar bég, foglyommá lettél ! kiálta a pereznyi meglepetéstől megmerevedett törökre. A következő pillanatban oldalához kapott a bég, s a­mint fegyverét nem érze ott, dühös ordítással ro­hant elhagyott paripájához, s villámsebességgel vetve magát nyergébe, oldalába vágta éles ken­gyelvasát. De Oglan erősen tartó fogaival a paripát kantá­ránál fogva, s a mint az rohanni akart, megfeszí­tette lábait, s visszafelé ránczigálta. •­ Vessz pokolra átkozott fenevad, ordita tájtékzó düh vel Corsar, lábaival rúgva a párducz felé, de az jobbra balra rángatva a kötőféket, meggátold a pa­ripát a futásban , s ijeszgetve szökdeléseivel, kény­szerítő ágaskodva keringeni. — Szólj a vadnak Azraele! kiálta a bég hátra fordulva, s a mint szemeivel kedvesét kereste, Ba­lassa keblén látta azt szerelemittasan függni, a fiatal magyar férfi nyakára fűződve fehér karjaival. E pillanatban köröskörül megnépesült az erdő; az elrejtett magyar katonaság lerángató lováról a béget, ki még a földön is fölkapott kövekkel igye­kezett magát elszántan védeni. — Legyetek átkozottak! hörgé a legyőzött rabló vezér. A támadó csoport szeme láttára vonult be a fölfedett rejtekúton alvó várába, s egy óra múlva fölgyujtott palotája lángjainál szemlélhető, mint ül föl Balassa mögé a lóra kedvencz hölgye Azraele, őt egy pillantására sem méltatva többé. Folytatjuk, nyomulásáig oly módon töltötte be, mikép kormány­zása alatt több, Budának a fölkelők általi bevétele­, a függő­lenségi ünnep megtartása­, a a pesti utcza­­tisztításra vonatkozó, néha a felséges uralkodóhá­zat s Ausztria kormányát is szidalmazó, az áp­ril. 14-ei contrent-határozat szellemében szer­kesztett falragaszok hirdettettek ki ; továbbá a cs. k. sereg újra benyomulása előtt vörös zászlóval kezében, népfölkelésre felszólítás végett összegyűlt számos személyeket a városházból a museum-térre vezetett, hol az e tárgybani felszólító beszédek az ő jelenlétében tartattak, s említett működése által az idézett 1849. ápril 14-ki fölségsértő határozat­ban­ megegyezését bebizonyította. 24. Báró Luzsénszky Pál, sz. keresztúri Zemplén megyei szül., 58 éves, kath., nős, földbirtokos s Kassa városának volt követe, a tudomására jutott 1848. oct. 3-ki r. f. nyilatkozvány daczára, mint ki­küldetett forrad. kormánybiztos, a sereg föllázitása s magyar lábori újraszervezésére a parendorfi tábor­ban buzgón közremunkált; a schwechati csatában részt vett, s 1848. december közepéig, a sereg-inten­­dantura pénztári ügyét kezelte, mire visszatért Pestre, az országgyűlést Debreczenbe is követte, s az ülé­sekben 1849. jan. 13-ig szenvedőlegesen jelen volt. Kossuthtali bizalmas viszonyban s mint a honvé­delmi bizottmány által a felső dunai sereghez kikül­detett kormánybiztos, a gyanúsított Görgei mozdula­tai fölött őrködött, a Serednél történt eseményekről folyvást jelentéseket tett, annak élelmezéséről gon­doskodott, 1849. febr. 4. és 8-ról kelt nyomtatott proclamatiók által Szépet és Sárosmegye népét fel­lázította, s még terroristikus rendszabályok által­­a a lázadók ügyének megnyerni igyekezett. Az ország­gyűléshez visszatérvén, az ülésekben 1849. ápr. 2-ig különös részvétel nélkül jelen volt, mire ismét, mint kormánybiztos Sárosmegyébe küldetett, s a Dem­­binszki-féle sereghez tábori biztossá neveztetett ki. Ezen hivatali működésében sok jó érzelmüeket be­fogatott, s javaikat lezároltatta s több eperjesi pol­gárokat, kik a várost a császári katonasággal együtt a fölkelők ellen védelmezték, egyegy honvéd kiállí­tására kényszeritett. Kassán egy­ vésztörvényszék alakítása végett magát a forrad. kormánynál köz­bevetette. Sárosmegye tisztikarát forradalmi szel­lemben megújította, s az osztrák bankjegyeknek a sóhivataloknak­ elfogadását megtiltatni indítványozta. A függetlenségi határozatot több nyelveken s szá­mos példányokban utánnyomatta, s Eperjesen, Bárt­­fán s Szebenben ünnepélyesen kihirdettette . Eperje­sen ezen ünnepélyen jelen volt, minden császári jelt s felséges uralkodóház tagjainak képeit a megyeház tereméből eltávolította. S ezen határozatnak minden templombani kihirdetését hivatalos úton eszközölte. A Kassába bevonult fölkelőtábornok Dembinszki tiszteletére nagyszerű fáklyásmenetet rendezett, s Buda bevételének örömére Eperjes városát ünnepé­lyesen kivilágíttatta, s az ő indítványára tartott nép­ünnepélyhez saját vagyonából is adományokkal já­rult. Az ő indítványára a fölkelőkhöz ragaszkodott Kis-Szeben városának neve Hű-Szebenre változta­tott át. Azon nyugdíjazott cs. k. tiszteknek, kik nem akarták a kívánt hódolati esküt letenni, nyugdíjait felfüggeszté, s őket az országból eltávozni kénysze­rűé. Az ujonczok kiállítását s fölszerelését 1849. ápril 14-e előtt s után nagy sükerrel intézte; az ujonczozási szökevényeket befogatta ; a határszéli lakosoknak szigorú büntetés alatt minden szolgálat­tételt s előfogat szolgáltatást megtiltott a császári katonaság számára; kémeket tartott minden esemé­nyekről, mind a császári, mind a fölkelő seregek mozdulatairól jelentést tett a forrad.kormánynak. A császári orosz segélysereg benyomulása után a Dem­­binszki-féle hadtesthez csatlakozott, annak élelme­zéséről folyvást gondoskodott, s a forrad. különböző czéljaira szinte egy millió pft. értékű állampénzt használt fel. 25. Madocsányi Pál, liptómegyei madocsáni sz., 42 éves, kath., nős földbirtokos, árvamegyei főispán és a felsőház tagja, az 1848 oct. 3-ki manifestum, daczára 1848 sept. havától kezdve mint kormány-­ biztos Árvamegyében az ujonczozást vezette, szabad­­csapatokat organizált, nemzetőröket mozgóvá tett és­ Pothoráig, december havában pedig Zariváig elő­mozdította , fegyverek és töltények beszerzése végett a fölkelősereg számára előintézkedéseket ten , a cs. k. seregek előrenyomulása idején menekült, azon vi­dékeknek a forradalmiak általi ismért elfoglalásával azonban mint Árva, Thurócz, Trencsin és Liptó­­megyék teljhatalmú főbiztosa 1849 máj­ .13. a füg­getlenségi okiratot Selmeczen ünnepélyesen kihirdette és magyarázata, a kivert és veretlen érczeket úgy az álladalmi pénztárakat is az előrevonuló cs. k. se­regek elől a forradalom javára eltakaritatta ; 1849 jun. 1. az árvai megyebiztosságot a for­radalom értelmében restaurálta ; 1849 jun.4 és 5-érg a forradalmi kormány rendeleteit a Magyarország jö­vedelmeire szóló utalványoknak folyam nélkülösitése végett, továbbá az orosz interventio és az e czélból támasztandó keresztes hadjárat iránt közhírré tette, és megfogadásukat hazaárulás büntetése alatt erősen meghagyta ; a cs. k. manifestumokat és proclamatio­­kat elnyomta, ellenben a forradalmiakét pontosan megtarta és kihirdette; még arra nézve is intézkedé­seket tett, hogy egy lázadásra és a forradalombani részvétre izgató fölhívás a lengyel zsidókhoz több száz példányokban Galicziába átcsempésztessék; a guerillák szervezését előmozdította s a törvénytelen országgyűlés 1849 ápril 14. határozata által terüle­tére és 50,000 újoncz kiállítására felügyelt, a forra­dalmi kormánynak a cs. ausztriai és orosz hadseregek mozdulatai iránt számos tudósításokat tett, és ezen s más hasonló forradalmi czélokra 123,892 pftnyi összeget kincstári pénzekben fölhasznált. 26. Mann József, Mármaros megyei szarvaszói sz. 34 éves, görög egyesült vallásu, nős, előbb a szigeti járásnak szolgabirája, az 1848 oct. 3. mani­festum kihirdetése után is megmaradt képviselőül, s a forradalom alatt részint mint a Mármaros megyé­ben fölállított védbizottmány elnöke , részint mint kormánybiztos a törvénytelen kormánynak szolgála­tot tett, mely utóbbi állásában az 1849 april 14-ki felségsértő végzés után is működött. Ugyanő, mint ilyen, had- és rögtönitélő bíróságokat helyeztetett be, melyek által több egyének halálra ítéltettek és ki is végeztettek , az uj­onczozást erélyesen folytatta, a császáriak ereje felől a fölkelő kormánynyal kémtu­­dósításokat közölt és népfölkelést rendezett. 27. Mihályi Gábor, Mármaros megyei, jódi szül. 42 éves, görög egyesült, nős, 7 gyermek atyja Már­maros megye alispána és követe, a Magyarország éjszakkeleti részein kitört román háborgások lecsilla­pítására 1848 aug. végével kormánybiztosul nevez­tetvén ki, daczára a tudomására jött 1848 oct. 3-ki l. f. manifestumnak, újabb meghatalmazás követ­keztében Mármaros megye részére e minőségben to­vább is működött; a Galicziába vezető utak eltorla­szolását , a népfölkelés fölfegyverezését s az erdélyi határoknak nemzetőrök általi őriztetését elrendelte, és ellenszegülés végett segélyt, pénzt, fegyvereket és egy vezért ismételve kért. Egy oda küldött föl­kelő törzstisztnek lőpormalom, ágyúöntés és fegyver­gyár fölállításánál, egy másik fölkelő ezredesnek pedig egy lengyel csapat organizálásánál volt segít­ségére ; a Galicziából szökött és oda jött Vilmos hu­szárokat a forradalom érdekében alkalmazta, és az ott állomásozó fölkelő csapatok élelmezésére intézke­déseket tett. 1849 máj. 3-án hivatalosan 500 pél­dány függetlenségi okiratot kérvényezett román és ruthen nyelven, kiosztás végett, és 1849 máj. 8. mint a forradalmi kormány képviselője vett részt a függetlenség kihirdetése ünnepélyén Szigeten. 1849 máj. 16. Mármaros megye főispánjává neveztetett ki, és 1849 jan. 6-ki hódolatában a forradalmi kor­mánynak és kormányzónak engedelmességet és hű­séget fogadott, ezen hivatali működésében jun. 9-én a megyében a feladó póznák fölállítását rendelte el, azon czélból, hogy a népfölkelés az orosz segédse­regek bevonulásáról értesüljön, végre 1849 jul. 2- kán minden védképes férfiút fegyver alá szólított. 28. Murgu Buthym, cs. k. román-bánsági határ­­ezredi kerületi, rudeniai szül. 40 éves, görög-nem­­egyesült, nőtlen, ügyvéd és Krassó megye volt kép­viselője, az 1848. oct. 3-i legfelsőbb manifestumróli tudomás vétel után is megmaradt a törvénytelen ma­gyar országgyűlés tagja, üléseiben és szavazataiban résztvett; a forradalmi conventet Debreczenbe kö­vette, Szegeden is megjelent, és a napi dijak — valamint a képviselőség egyéb előnyeiben mindvégig részesült. Az 1849. ápr. 13-iki tanácskozmányban Kossuth Lajos felségsértő indítványát, Magyaror­szágnak Ausztriátóli elszakadását s a dynastia trón­vesztését és száműzetését illetőleg jóváhagyó szava­zattal támogatta. A demokrat republikánus párt gyű­léseiben részt vett. 1849. jul. 17-kén Karánsebesen, mig a fölkelőktől elfoglalva tartatott, egy a törvény­telen országgyű­lésrei követválasztás czéljából rende­zett népgyűlésen jelen volt, s a ráesett választást elfogadta, végre még 1849. augustus havában Sze­mere miniszterelnök fölhívására az erdélyi románok kibékitését a forradalmi kormánynyal komolyan meg­kísértette, és e fölött 1849. aug. 15-én Facseten Bem fölkelő tábornokkal tanácskozó összejövetelt tartott. 29. Návay Tamás, csanádmegyei, földeáki sz., 34 éves, kath., nős, földbirtokos, volt felsőházi tag, mint Csanádmegye főispána és kormánybiztosa, da­czára a tudomására esett 1848. oct. 3-i legfelsőbb manifestumnak , a megye fegyveres ereje fölött ren­delkezett, az illetőleges ujonczilleték kiállítására in­tézkedéseket tett, szabadcsapatokat és nemzetőröket tett mozgóvá; az 1849. febr. 5-én tartott megyegyű­­lésben az országgyűlésnek Pestről Debreczenből át­költözésére vonatkozólag, bizalomra inte az illetőket a forradalmiak ügye iránt. 1849. május 6-án a füg­getlenségi okiratot ünnepélyesen kihirdette, az ösz­­szes hivatalnokokat fölmente a f. dynastia iránti en­gedelmesség alól, s a forradalmi kormány iránti hó­dolatra hazaárulás büntetése alatt kötelezte őket; a császári jelvények eltörlését elrendelte, ez okból egy nagy­szerű ünnepet rendezett, s a költségek födözé­­sére 1848. jun. 13 -án felhagyott főispáni fizetését utalványozta; végre a felsőháznak 1849. máj. 23., 29. és 31-én tartott üléseiben a jegyzőséget vitte. 30. Nyári Pál, pestmegyei, nyáregyházi szül. 43 éves, ref. nőtlen, földbirtokos és Pestmegyének volt első alispánja, később képviselője, a magyar orszá­gyűlés vitáiban, egészen a hadiesemények által elő­idézett föloszlatásáig Szegeden, a legélénkebb részt ven, és a Közlönyből olvasható beszédei és indítvá­nyai nyomán minden forradalmi rendszabályok lé­nyegével egyetértett, különösen oda működött, hogy a papírpénz kibocsátása és az újonczozási törvény királyi szentesítés nélkül is végrehajtassák, mi ál­tal az egyenlő műszerkezetben alapított egysége az osztrák hadseregnek forradalmi érdekben megszün­tetett. Az 1848. oct. 3-diki legfelsőbb föloszlási ren­delet vett tudomása után nemcsak hogy képviselőül megmaradt a törvénytelen országgyűlésen, melynek állandó együttmaradását kimondani már előbb indít­ványozó , hanem a honvédelmi bizottmányba is be­lépett s mint tagja és koronkint ideig, elnöke e for­radalmi kormányhatóságnak, ennek minden a forra­dalom előmozdítására hozott végzéseiben részt vett, és a különösen reáruházott működési körben a pest­megyei nemzetőrök és önkénytesek mozgóvá tételére, a forradalmi hadsereg fölruházására és fölfegyver­­zésére erélyes tevékenységet fejtett ki. 1848. oct.

Next