Pesti Napló, 1851. október (2. évfolyam, 469-495. szám)
1851-10-09 / 476. szám
476 185L másod évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Vidéken: Pesten : Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Félévre . 10 , - , , Egy évre .18,-,, A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is, megszűnt. Egy hónapra 1 fr 30 kr. p Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám — „ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyaid pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úrint. Laffertház 449 Szerkesztési iroda: Urintéza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. ■in■■!■■■■■ i.n«n_ig Csütörtök, oct 9-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁN VITÁK. Hirdetések négyhasárcos petit-sora 4 pgö kr.jával számittatik. A beiktatási s lop.krnyi külön bélyegdíj , előre lefizet.ftrlií a Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. OCTOBER—DECEMBER. Előfizetési hirdetés A CZIMÜ POLITIKAI LAPRA. Megjelenik a Pesti Napló vasárnapot és ünnepnapot kivéve mindennap, délutáni órákban. A szerkesztőség ezután is mindent elkövetend e lap érdekességének növelésére, hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát illetőleg az előfizetők várakozásának megfeleljen. Előfizetési föltételek az ilfilil, HlfEinig 1IIII1 III FOLYAMRA: Vidéken, postán küldve . . 5 ft p. p. Buda-Pesten, házhozhordással 4 „ „ Előfizethetni Pesten, a Pesti Napló kiadóhivatalában , úri-utezai Laffert házban 449. sz. a. és EMICH GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén. Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesittetni kérjük. TARTALOM: Tárunk és remélünk-Hivatalos- (Hadi törvényszéki Ítéletek. Hadi törvényszéki vizsgálatok megszüntetése.) Vegyes hírek és események-Ausztria- (Vegyes tudósítások.) Politikai szemle-Francziaország- (Larochejaquelein kijelölése. Az Independance belge erre vonatkozva. Joinville herczeg állása. Changarnier, Grevy a köztársaságiak jelöltje. Az elnapolási bizottmány ülése. A l’Ordre a Constitutionnel ellen. Gueronniere. Arago. Legújabb Miltár.(ERDÉLY ARANYKORA. Regény JÓKAI MÓRTÓL. VIII.) Budapest, oct. 9-én. VÁRUNK ÉS REMÉLÜNK. Azt hisszük, tisztán elő van állítva, mennyire kedvező volt az országban a főkormány politikai irányára nézve legközelebbről történt nyilvánítások hatása. Meg voltunk győződve, hogy igen számosan, kiknek lelkében a súlyos napok alatt csaknem megrendült a hit e hazának jövendője iránt, ki fognak emelkedni a csüggedés levertségéből, összekötözgetik a remény megtépett szálait, és búcsút veenének oly combinatióktól, melyek magunkon kívül keresik az állapotok javulásár nak súlypontjait. Meggyőződésünk nem vala hiú ábránd, hanem e nemzet jellemének ismeréséből merítettük azt, és most az érzeményei fölött legnagyobb szigorral és következetességgel uralkodó egyén is kénytelen megvallani, mikép bármerre néz, mindenütt oly érzemények, nemcsak föllobbanása, hanem általánosulása tűnik szemébe, melyek kellő időben és kellő módon hasznosítva a megrázkódtatott kölcsönös bizodalom helyreállításának alapjait képezhetik. Ki merné tagadni, hogy a dolgok fordulata ünnepélyes hangulatba varázsolta a kedélyeket? Ki vonhatná kétségbe, hogy azon sejtelmek, melyek a közönségbe, országos tételünkre vonatkozó némely tudósítások folytán átszivárognak , a lelkesedés bizonyos nemét idézik el mindenütt ? Illik, hogy e tárgyban higgadt komolysággal szóljunk hízelgés nélkül, méltósággal túlbizakodás nélkül. Távol vagyunk ama gondolattól, mintha nemzetünk egyetlen lépést is tett volna a kétségbeesés örvénye felé, s egyetlen perezre is lemondott volna az inkább viszonyok hatalma, mint egyéniségek által annyira összekuszált ügyek és kérdések szerencsés kibonyolításának reményéről. Voltak egyesek, kiket lesújtott a fájdalom. A terem légköre valami bűbájos, szerelemnövelő illattól van átfülve. Semmi hang sem hallik körül, csak a medencébe visszaeső vízcseppek titkos hullanása. Kivin egyszerre ismert kürtkivallás harsog föl. A várudvaron robogó paripák tombolása veri föl a csendet. A fegyverek csendülése közöl egy ismert hang parancsszava hangzik ki. Azraele mosolyogva ringatja magát hintájában, szemeiben pusztító csáb ül, — amint az aranyozott ajtóra tekint, fejét hátrafelé szegve. Perez múlva siető lépés közelit. Corsar bég szerelemtől űzetve jő földi mennyországa felé. Az aranyos ajtóban hallik a kulcs fordulása. Azraele kaczagva himbálja magát tarka szőnyeghintájában, kiket a jövő miatti rettegés nyugodni nem hagyott , akár mert a nemzet belterjes erejét tartották gyengének, akár mert a magyar elem elleneit nagyon is erőseknek hivék. Nem igy a nemzet. Egyént szánandóvá tesz a csüggedés, — egész nemzetet lealacsonyít. Amely nép elveszti önmagábani bizalmát, az minden bizonynyal veszve van, — és ez önbizalmat nem lehet erőtetni, nem lehet a nép szivébe mintegy beleokoskodni; ha meg van és gyökerekkel bir, kitéphetlen, — ha hiányzik, csaknem orvosolhatlan balsorsnak mondható. És mintha tudta, mintha érezte volna ezt Magyarország, önbizalmát nem vesztette el soha, megőrizte azt érzeményeinek szentélyében. Valóban akkor, midőn a fölemelt bálványok porba hullottak, midőn a nép könnyen azt hihető vala, mikép Magyarországra nézve veszve van minden, az önbizalomnak, és a nemzeti méltóság érzetének nem kevés mennyisége kellett ahoz, hogy minden irányadó nélkül önként meghajoljon sorsa előtt, és egy általános gondolat bűvös ereje által visszatartassék minden lépéstől , milyeneket másutt a kétségbeesés eredményezni szokott. Hazánkban mindenütt ugyanazon közész, ugyanazon közérzület, mint isteni gondviselés kezes vezető az embereket, egy általános gondolat rezgeti át az ország határain. Várunk és remélünk, az idő be fogja gyógyítani sebeinket , és minden jóra fordul: ez volt mindenkinek vezéreszméje. Ebben kerestük, ebben találtuk mindig állapotunk javulásának biztosítékát, mert bizonyosnak lehetett mondani, mikép bekövetkezik a nap, midőn a nyomasztó körülmények között kijelölt kísérleti ösvény , mint átlábolhatlannak valósuló út elhagyatik, és urunk királyunk bizonyosan tettekben fogja méltányolni a nemzet loyális érzelmeit, miknél fogva önmegtagadólag került mindent, mi a czélba vett kísérlet megpróbáltatása elé nehézségeket gördített volna. Ne mondja senki, hogy erőtlenség miatt maradtak el az ellenszegülési kísérletek. Az erőtlenség eszély és önérzeti büszkeség nélkül merészebb szokott lenni a legerősebbnél. E nemzet ereje eléggé nyilvánult, és épen azért figyelmet érdemel egyrészről a legközelebbi múltban tapasztalt csendes magatartása , s másrészről figyelem fordítandó a tágulni kezdett kapcsok megerősítésére, s megszilárdítására. A kedvező pillanat itt van, s meghozta azt a fejedelem bölcsesége. Most a további lépések határoznak; erősen hisszük, hogy mit az országos észszerű igények teljes kielégítése által megnyerni e pillanatokban könnyű, félúton megszakasztott rendszabályokkal nehézzé tetetni nem fog. Nem hisszük, hogy akadjon ember, ki elég rosz akarattal bírjon a jelen ünnepélyes hangulat félremagyarázására. E nép bizalomért bizalmat, fejedelmi jóságért tiszta hűséget nyújt mindenkor, de nem könnyelmű, s nem esik túlságokba. Az örömnek jelei magasra,igen magasra fognak emelkedni, mihelyt az ige testté lesz, mihelyt aug. 20-ka által támasztott reményeit a nemzet valósulni látja. Most egy gondolat tartja lefoglalva az észt, egy érzemény a szivet mindenfelé; e gondolat, ezen érzemény azt mondja a felség bölcseségébe, s akaratába vetett bizodalommal: Várunk és remélünk. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. ERDÉLY ARANYKORA. REGÉNY IRTA JÓKAI MÓR. A nagy ovál terem üres. A háremhölgyek eltávoztak mellékszobáikba. A teremben egyedül van Azraéle. Amint ambraillatos fürdőjét elhagyta, egy függő szőnyeget vonatva keresztül a szökőkút fölött, abban végig feküdt s kedélyesen hintálva magát benne, a fölszökellő vízsugárral locsoltatja forró habfehér tagjait. Keblén összetéve kezeit, önelégült mosolygással nézi, mint törik meg a gyémántos vízsugár márványsima termetén, valahányszor a ringatott függő ágy bajlé terhével keresztül csap rajta. E víz a várőrség kútjába folyik le innen, miután az odaliszk testén végig permetezett, ki jókedvűen, kaczagva livitálja magát jobbra balra, fekete hajtekercseit széjjelbontva s engedve hosszan végig úszni a víz szinén. Az alkonyi napsugár elől le vannak bocsátva a piros függönyök, s ezáltal rózsaszín világ ömlik át a teremen, tündéries színezetet adva a tárgyaknak. Az odaliszke úgy tűnik föl, mint egy rózsaszín hableány, ki tarka lotuslevélen himbálja magát a rubincseppekre változó forrás fölött. Lásd Pesti Napló 475. számát. Az éj árnyai leszálltak. Minden élő alszik mélyen, csak a szerelem van ébren. — Óh én félek. Szél reszketve az odaliszk s szorosabban simul a vad mór lovag keblére. — Mitől remegsz ? itt vagyok én. Szól az, átölelve a hölgy karcsú derekát. — Gamaliel rosz álmokat hozott. Szólt a hölgy reszkető hangon. Álmodom, hogy a giantok éjjel váradra rohantak, tégedet legyilkolának. Én a bástyákról akartam magamat hanyathomlok alá vetni, s nem mehettem , fogva voltam. Keresztyén férfi tartott karjai közt. Mashallah ! ez irtózatos ! — Ne félj, dörmögő Corsar. A korán azt mondja, hogy csak a madár tud repülni e várba, aki repülni nem tud, ellenünk nem jöhet, és ha megtörténhetnek is , hogy bennünket meglepjenek , ne tarts tőle, hogy a bitiének kezére juss, megfertőztetve graurok érintése által, itt ezen ottomán alatt, melyen fekszünk , van egy kanécz, mely leszolgál a lőporos bástyák alá; ha minden el volna veszve, az éji lámpát e kanéczhoz kellene értetied s az egész vár velünk s elleneinkkel együtt a levegőbe repülne. — Óh mily vigasztaló gondolat, susogó halkan Azraéle sarkát Corsar arczára tapasztva, ismét elalulni látszik. Az éji mécs háromlábú állóján halványan lobogott, saját árnyékát sokszorozva, az ajtók előtt horkoltak az őrök. Egyszerre sikoltva szökött föl újra fektéből Azraéle, magával rántva a béget. — La illah, il allah! nem hallod a dzsinek robaját ? kérdő reszketve minden szerben. A bég ijedten tekinte szét. A vihar őrülten tombolt odakünn, a szélvitorlák csikorogtak, a minarék tetejéről cserepeket hajigált a szél a kioszkok boltozatára, a villám lobogott s a mennydörgés reszketni tanítá a kősziklákat. — Hallod, mint üvöltenek, mint zörgetik erőszakos kézzel a bezárt ablakot e lábatlan lények ! — Allah árnyékára! igen jól hallom, — dörmögé a reszkető férfi, bámulástól, rémülettől meredő szemekkel. •— Irgalom! irgalom ! távozzatok e háztól gonosz szellemek, kiáltoza Azraéle, fölbomlott hajakkal omolva a szőnyegre s meretlen karjait kitárva. Legyetek verve a napsugártól, hogy temessen el benneteket a sötétség. Menjetek a keresztyéneket kínozni s törjétek ki szárnyaitokat félholdjaink hegyében, midőn seregestül átrepültek rajtuk. Hah, mint világítanak szemeik. Allah árnyéka takarjon el bennünket, hogy meg ne lássanak tűzszemeikkel. A nagy erős férfi, reszketve feküdt aretra Azraele mellett, annak éji palástjával s hajfürteivel takarva el magát. Babonás félelme minden férfierőt kilopott szívéből, reszketett, mint egy gyermek. — Hallod, hallod, mint mormognak. Mondd el sebesen fönhangon a Nauma imáját, s takard el füleidet, hogy ne halljad, mit beszélnek. E perezben a szörnyű vihar kiszakított egy ablaktáblát s a szabadon berontó szél elkezdé ingatni a függönyöket s lobogtatni a lámpa mécsét — Hah! Látod őt? kiálta Azraéle! Csitt, ne nézz oda, ne nyisd föl szemeidet. — Takard be képed. Bújj mellém. Takarózzál palástomba. Ez Asasiel, a halál angyala, aki megjelent. Nem érzed hideg sóhaját tagjaidon? — Csitt, takard el magadat , tán nem veend észre. Corsar bég remegve fogézott Azraéle öltönyébe s arczára tevé kezeit. — Mit akarsz ? szólt Azraéle, mintegy látott lélekhez beszélve. Kiért jöttél fekete árny , kéktüzű szemeiddel ? Itt nincs senki, csak én vagyok. Corsar nem jött haza. Jöjj később , jöjj egy óra múlva. Távozzál, távozzál fekete lény, Allah tiporja el fejedet. Jöjj egy óra múlva, s légy átkozott örökké. Corsar nem merte szemeit fölvetni, Azraéle féltestével reá hajolt, mintegy eltakarva a láthatlan lény szemei elől. — Távozzál, távozzál! A villám e perezben valamelyik bástyába csapott le, megrázva a bérczet fundamentomaiban , s a repedező dörgés, mint pokoli trombitaszó harsogott föl az egekig. — Ah, sikolta föl Azraéle Corsarra rogyva s karjaival annak termetét ölelve át, s azon helyzetben maradt, mig a dörgés hangjai elzengtek, s utánok a csendes zápor kezdte el verni az épület rézfedelét.. a szél zúgása messzebb, messzebb távozott, halkabbandúdolva az ablaknyilások közt s enyészetes búgással üvöltve a távol erdők között. . Azraéle csendesen fölemelkedők. — Eltávozott! — suttogva alig hallhatóan. Azt ígérte, hogy egy óra múlva eljön. Corsar ! még egy óra az élet. — Egy óra ? ismétlé Corsar eltompult ésszel. Ah Azraéle! hová rejtesz el engem? — Nem lehet többé! Asasiel könyörtelen. Még egy óra, és ő elvisz téged. — Alkudjál meg vele. Ha halál kell neki , száz rabszolgának üttetem el fejét. ígérj neki vért, kincseket , imádságot, égő falvakat; én mind megadom neki; csak az életet könyörögd vissza. — Hasztalan. Álmomban kardodat láttam kettétörni. A te napjaid számlálva vannak. Csak egy mód van még a menekülésre, egyetlen egy mód ki VIII. A ztaöre. Folytatás. *) * * * HIVATALOS. Haditörvényszéki Ítéletek. Vége. *) 20. Komáromi József , mikóházai, abauj megyei születésű, 32 éves, református, nős, volt főszolgabíró , a tudomására jutott 1848 oct. 3-ki legfelsőbb nyilatkozvány daczára, mint nemzetőri kapitány jelen volt a második kassai csatában ; azután, mint 1849. február 20-án kinevezett kormánybiztos Abaujmaajrákon, az enkörrel íöld' 710 J a gerillák szervezése s fölszerelése fölött őrködött, s ez utóbbiakat a hitérzelmü Nádasd, Balogh s más helységek megfenyítésére használta; a jóérzelműeket sokszoros befogatások, jószág-lezárulások s elkobzások által sanyargatta; 1849. ápril 23-án a függetlenségi határozatot ünnepélyesen kihirdette , s a forrad. -kormányzó Kossuthhoz hódoló feliratot megszavazta, ezután 1849. május 1-én, egy Dembinsky fölkelő-tábornok tiszteletére rendezett fáklyásmenet alkalmával egy lelkesítő beszédet tartott, s Komárom ostrom alóli fölmentését hirdette. Az abaujmegyei főispáni hivatalt köszönettel elfogadta, s egy egészen forradalmi modorban szerkesztett, s 1849 május 24-től kelt nyomtatott proclamatioban, a * Lásd Pesti Napló 475. sz.