Pesti Napló, 1851. október (2. évfolyam, 469-495. szám)

1851-10-09 / 476. szám

476 185L másod évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Vidéken: Pesten : Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Félévre . 10 , - , , Egy évre .18,-,, A havi előfizetés, mint a szá­­monkinti eladás is, megszűnt. Egy hónapra 1 fr 30 kr. p Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám — „ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyaid pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri­nt. Laffertház 449 Szerkesztési iroda: Uri­ntéza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. ■in■■!■■■■■ i.n«n­_ig Csütörtök, oct­ 9-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁN VITÁK. Hirdetések négyhasá­­rcos petit-sora 4 pgö kr.­­jával számittatik. A be­iktatási s lop.krnyi külön bélyegdíj , előre lefize­t.ft­rlií a Magánviták négyh­a­­sábos sora 5 pengő kraj­­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. OCTOBER—DECEMBER. Előfizetési hirdetés A CZIMÜ POLITIKAI LAPRA. Megjelenik a Pesti Napló vasárnapot és ünnep­napot kivéve mindennap, délutáni órákban. A szerkesztőség ezután is mindent elköve­­tend e lap érdekességének növelésére, hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát ille­tőleg az előfizetők várakozásának megfeleljen. Előfizetési föltételek az ilfilil, HlfEinig 1IIII1 III FOLYAMRA: Vidéken, postán küldve . . 5 ft p. p. Buda-Pesten, házhozhordással 4 „ „ Előfizethetni Pesten, a Pesti Napló kiadó­­hivatalában , úri-utezai Laffert házban 449. sz. a. és EMICH GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén. Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmen­­tesittetni kérjük. TARTALOM: Tárunk és remélünk-Hivatalos- (Hadi törvényszéki Ítéletek. Hadi törvényszéki vizsgálatok megszüntetése.) Vegyes hírek és események-Ausztria- (Vegyes tudósítások.) Politikai szemle-Francziaország- (Larochejaquelein kijelölése. Az Indepen­­dance belge erre vonatkozva. Joinville herczeg állása. Changarnier, Grevy a köztársaságiak jelöltje. Az el­­napolási bizottmány ülése. A l’Ordre a Constitutionnel ellen. Gueronniere. Arago. Legújabb­ Miltár­.(ERDÉLY ARANYKORA. Regény JÓKAI MÓRTÓL. VIII.) Budapest, oct. 9-én. VÁRUNK ÉS REMÉLÜNK. Azt hisszük, tisztán elő van állítva, mennyire kedvező volt az országban a főkormány politi­kai irányára nézve legközelebbről történt nyil­vánítások hatása. Meg voltunk győződve, hogy igen számosan, kiknek lelkében a súlyos napok alatt csaknem megrendült a hit e hazának jövendője iránt,­­ ki fognak emelkedni a csüggedés levertségéből, összekötözgetik a remény megtépett szálait, és búcsút veenének oly combinatióktól, melyek magunkon kívül keresik az állapotok javulásá­r nak súlypontjait. Meggyőződésünk nem vala hiú ábránd, hanem e nemzet jellemének ismeréséből merítettük azt, és most az érzeményei fölött legnagyobb szigor­ral és következetességgel uralkodó egyén is kénytelen megvallani, mikép bár­merre néz, mindenütt oly érzemények, nemcsak föllobba­­nása, hanem általánosulása tűnik szemébe, me­lyek kellő időben és kellő módon hasznosítva a megrázkódtatott kölcsönös bizodalom helyreállí­tásának alapjait képezhetik. Ki merné tagadni, hogy a dolgok fordulata ünnepélyes hangulatba varázsolta a kedélyeket? Ki vonhatná kétségbe, hogy azon sejtelmek, melyek a közönségbe, országos tételünkre vo­natkozó némely tudósítások folytán átszivárog­nak , a lelkesedés bizonyos nemét idézik el­ mindenütt ? Illik, hogy e tárgyban higgadt komolysággal szóljunk hízelgés nélkül, méltósággal túlbizako­­dás nélkül. Távol vagyunk ama gondolattól, mintha nem­zetünk egyetlen lépést is tett volna a kétség­­beesés örvénye felé, s egyetlen perezre is lemon­dott volna az inkább viszonyok hatalma, mint egyéniségek által annyira összekuszált ügyek és­­ kérdések szerencsés kibonyolításának remé­nyéről. Voltak egyesek, kiket lesújtott a fájdalom. A terem légköre valami bűbájos, szerelemnövelő illattól van átfülve. Semmi hang sem hallik körül, csak a medenc­ébe visszaeső vízcseppek titkos hul­­lanása. Kivin egyszerre ismert kürtkivallás harsog föl. A várudvaron robogó paripák tombolása veri föl a csen­det. A fegyverek csendülése közöl egy ismert hang parancsszava hangzik ki. Azraele mosolyogva rin­gatja magát hintájában, szemeiben pusztító csáb ül, — a­mint az aranyozott ajtóra tekint, fejét hátrafelé szegve. Perez múlva siető lépés közelit. Corsar bég szere­lemtől űzetve jő földi mennyországa felé. Az aranyos ajtóban hallik a kulcs fordulása. Azraele kaczagva himbálja magát tarka szőnyeghintájában, kiket a jövő miatti rettegés nyugodni nem ha­gyott , akár mert a nemzet belterjes erejét tar­tották gyengének, akár mert a magyar elem el­leneit nagyon is erőseknek hivék. Nem igy a nemzet. Egyént szánandóvá tesz a csüggedés, — egész nemzetet lealacsonyít. Amely nép elveszti önmagábani bizalmát, az minden bizonynyal veszve van, — és ez önbizalmat nem lehet erőtetni, nem lehet a nép szivébe mintegy bele­okoskodni; ha meg van és gyökerekkel bir, kitéphetlen, — ha hiányzik, csaknem orvosol­­hatlan balsorsnak mondható. És mintha tudta, mintha érezte volna ezt Magyarország, önbizalmát nem vesztette el soha, megőrizte azt érzeményeinek szentélyében. Valóban akkor, midőn a fölemelt bálványok porba hullottak, midőn a nép könnyen azt hi­hető vala, mikép Magyarországra nézve veszve van minden, az önbizalomnak, és a nemzeti méltóság érzetének nem kevés mennyisége kel­lett ahoz, hogy minden irányadó nélkül önként meghajoljon sorsa előtt, és egy általános gondo­lat bűvös ereje által visszatartassék minden lé­péstől , milyeneket másutt a kétségbeesés ered­ményezni szokott. Hazánkban mindenütt ugyanazon közész, ugyanazon közérzület, mint isteni gondviselés keze­s vezető az embereket, egy általános gondolat rezgeti át az ország határain. Várunk és remélünk­, az idő be fogja gyógyítani sebe­inket , és minden jóra fordul: ez volt minden­kinek vezéreszméje. Ebben kerestük, ebben találtuk mindig álla­potunk javulásának biztosítékát, mert bizonyosnak lehetett mondani, mikép bekövet­kezik a nap, midőn a nyomasztó körülmények között kijelölt kísérleti ösvény , mint átlábol­­hatlannak valósuló út elhagyatik, és urunk ki­rályunk bizonyosan tettekben fogja méltányolni a nemzet loyális érzelmeit, miknél fogva önmeg­­tagadólag került mindent, mi a czélba vett kí­sérlet megpróbáltatása elé nehézségeket gördí­tett volna. Ne mondja senki, hogy erőtlenség miatt maradtak el az ellenszegülési kísérletek. Az erőtlenség eszély és önérzeti büszkeség nélkül merészebb szokott lenni a legerősebbnél. E nemzet ereje eléggé nyilvánult, és épen azért figyelmet érdemel egyrészről a legköze­lebbi múltban tapasztalt csendes magatartása , s másrészről figyelem fordítandó a tágulni kezdett kapcsok megerősítésére, s megszilárdítására. A kedvező pillanat itt van, s meghozta azt a fejedelem bölcsesége. Most a további lépések határoznak; erősen hisszük, hogy mit az országos észszerű igények teljes kielégítése által megnyerni e pillanatok­ban könnyű, fél­úton megszakasztott rendsza­bályokkal nehézzé tetetni nem fog. Nem hisszük, hogy akadjon ember, ki elég rosz akarattal bírjon a jelen ünnepélyes hangulat félremagyarázására. E nép bizalomért bizalmat, fejedelmi jóságért tiszta hűséget nyújt minden­kor, de nem könnyelmű, s nem esik túlságokba. Az örömnek jelei magasra,igen magasra fognak emelkedni, mihelyt az ige testté lesz, mihelyt aug. 20-ka által támasztott reményeit a nemzet valósulni látja. Most egy gondolat tartja lefog­lalva az észt, egy érzemény a szivet mindenfelé; e gondolat, ezen érzemény azt mondja a felség bölcseségébe, s akaratába vetett bizodalommal: Várunk és remélünk. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. ERDÉLY ARANYKORA. REGÉNY IRTA JÓKAI MÓR. A nagy ovál terem üres. A háremhölgyek eltá­voztak mellékszobáikba. A teremben egyedül van Azraéle. A­mint ambraillatos fürdőjét elhagyta, egy függő szőnyeget vonatva keresztül a szökőkút fölött, abban végig feküdt s kedélyesen hintálva magát benne, a fölszökellő vízsugárral locsoltatja forró habfehér tagjait. Keblén összetéve kezeit, önelégült mosolygással nézi, mint törik meg a gyémántos vízsugár márvány­­sima termetén, valahányszor a ringatott függő ágy bajlé terhével keresztül csap rajta. E víz a várőrség kútjába folyik le innen, miután az odaliszk testén végig permetezett, ki jókedvűen, kaczagva livitálja magát jobbra balra, fekete h­ajte­­kercseit széjjelbontva s engedve hosszan végig úszni a víz szinén. Az alkonyi napsugár elől le vannak bocsátva a piros függönyök, s ezáltal rózsaszín világ ömlik át a teremen, tündéries színezetet adva a tárgyaknak. Az odaliszke úgy tűnik föl, mint egy rózsaszín hab­leány, ki tarka lotuslevélen himbálja magát a rubin­­cseppekre változó forrás fölött. Lásd Pesti Napló 475. számát. Az éj árnyai leszálltak. Minden élő alszik mélyen, csak a szerelem van ébren. — Óh én félek. Szél reszketve az odaliszk s szo­rosabban simul a vad mór lovag keblére. — Mitől remegsz ? itt vagyok én. Szól az, átölelve a hölgy karcsú derekát. — Gamaliel rosz álmokat hozott. Szólt a hölgy reszkető hangon. Álmodom, hogy a giantok éjjel váradra rohantak, tégedet legyilkolának. Én a bás­tyákról akartam magamat hanyathomlok alá vetni, s nem mehettem , fogva voltam. Keresztyén férfi tar­­­tott karjai közt. Mashallah ! ez irtózatos ! — Ne félj, dörmögő Corsar. A korán azt mondja, hogy csak a madár tud repülni­ e várba, a­ki repülni nem tud, ellenünk nem jöhet, és ha megtörténhet­nek is , hogy bennünket meglepjenek , ne tarts tőle, hogy a bitiének kezére juss, megfertőztetve graurok érintése által, itt ezen ottomán alatt, melyen fek­szünk , van egy kanécz, mely leszolgál a lőporos bástyák alá; ha minden el volna veszve, az éji lám­pát e kanéczhoz kellene értetied s az egész vár ve­lünk s elleneinkkel együtt a levegőbe repülne. — Óh mily vigasztaló gondolat, susogó halkan Azraéle s­arkát Corsar arczára tapasztva, ismét el­­alulni látszik. Az éji mécs háromlábú állóján halványan lobo­gott, saját árnyékát sokszorozva, az ajtók előtt hor­koltak az őrök. Egyszerre sikoltva szökött föl újra fektéből Az­raéle, magával rántva a béget. — La illah, il allah! nem hallod a dzsinek roba­ját ? kérdő reszketve minden szerben. A bég ijedten tekinte szét. A vihar őrülten tom­bolt odakünn, a szélvitorlák csikorogtak, a minarék tetejéről cserepeket hajigált a szél a kioszkok bolto­zatára, a villám­ lobogott s a mennydörgés reszketni tanítá a kősziklákat. — Hallod, mint üvöltenek, mint zörgetik erősza­kos kézzel a bezárt ablakot e láb­atlan lények ! — Allah árnyékára! igen jól hallom, — dörmögé a reszkető férfi, bámulástól, rémülettől meredő sze­mekkel. •— Irgalom! irgalom ! távozzatok e háztól gonosz szellemek, kiáltoza Azraéle, fölbomlott hajakkal omolva a szőnyegre s meretlen karjait kitárva. Le­gyetek verve a napsugártól, hogy temessen el ben­neteket a sötétség. Menjetek a keresztyéneket kínozni s törjétek ki szárnyaitokat félholdjaink hegyében, midőn seregestül átrepültek rajtuk. Hah, mint vilá­gítanak szemeik. Allah árnyéka takarjon el bennün­ket, hogy meg ne lássanak tűzszemeikkel. A nagy erős férfi, reszketve feküdt aretra Azraele mellett, annak éji palástjával s hajfü­rteivel takarva el magát. Babonás félelme minden férfierőt kilopott szívéből, reszketett, mint egy gyermek. — Hallod, hallod, mint mormognak. Mondd el sebesen fönhangon a Nauma imáját, s takard el fü­leidet, hogy ne halljad, mit beszélnek. E perezben a szörnyű vihar kiszakított egy ablak­táblát s a szabadon berontó szél elkezdé ingatni a függönyöket s lobogtatni a lámpa mécsét — Hah! Látod őt? kiálta Azraéle! Csitt, ne nézz oda, ne nyisd föl szemeidet. — Takard be képed. Bújj mellém. Takarózzál palástomba. Ez Asasiel, a halál angyala, a­ki megjelent. Nem érzed hideg sóhaját tagjaidon? — Csitt, takard el magadat , tán nem veend észre. Corsar bég remegve fogézott Azraéle öltönyébe s arczára tevé kezeit. — Mit akarsz ? szólt Azraéle, mintegy látott lé­lekhez beszélve. Kiért jöttél fekete árny , kéktüzű szemeiddel ? Itt nincs senki, csak én vagyok. Cor­sar nem jött haza. Jöjj később , jöjj egy óra múlva. Távozzál, távozzál fekete lény, Allah tiporja el fe­jedet. Jöjj egy óra múlva, s légy átkozott örökké. Corsar nem merte szemeit fölvetni, Azraéle fél­testével reá hajolt, mintegy eltakarva a láthatlan lény szemei elől. — Távozzál, távozzál! A villám e perezben valamelyik bástyába csapott le, megrázva a bérczet fundamentomaiban , s a re­pedező dörgés, mint pokoli trombitaszó harsogott föl az egekig. — Ah, sikolta föl Azraéle Corsarra rogyva s kar­jaival annak termetét ölelve át, s azon helyzetben maradt, mig a dörgés hangjai elzengtek, s utánok a csendes zápor kezdte el verni az épület rézfedelét.. a szél zúgása messzebb, messzebb távozott, halkabban­­dúdolva az ablaknyilások közt s enyészetes búgás­­sal üvöltve a távol erdők között. . Azraéle csendesen fölemelkedők. — Eltávozott! — suttogva alig hallhatóan. Azt ígérte, hogy egy óra múlva eljön. Corsar ! még egy óra az élet. — Egy óra ? ism­étlé Corsar eltompult ésszel. Ah Azraéle! hová rejtesz el engem? — Nem lehet többé! Asasiel könyörtelen. Még egy óra, és ő elvisz téged. — Alkudjál meg vele. Ha halál kell neki , száz rabszolgának üttetem el fejét. ígérj neki vért, kin­cseket , imádságot, égő falvakat; én mind megadom neki; csak az életet könyörögd vissza. — Hasztalan. Álmomban kardodat láttam ketté­törni. A te napjaid számlálva vannak. Csak egy mód van még a menekülésre, egyetlen egy mód ki­ VIII. A z­t­a­ö­r­e. Folytatás. *) * * * HIVATALOS. Haditörvényszéki Ítéletek. Vége. *) 20. Komáromi József , mikóházai, abauj megyei születésű, 32 éves, református, nős, volt főszolga­bíró , a tudomására jutott 1848 oct. 3-ki legfelsőbb nyilatkozvány daczára, mint nemzetőri kapitány jelen volt a második kassai csatában ; azután, mint 1849. február 20-án kinevezett kormánybiztos Abauj­maajrák­on, az en­körrel í­öld­' 710 J a g­eril­lák szervezése s fölszerelése fölött őrködött, s ez utóbbiakat a hitérzelmü Nádasd, Balogh s más helységek megfenyítésére használta; a jóérzelmű­e­­ket sokszoros befogatások, jószág-lezárulások s el­kobzások által sanyargatta; 1849. ápril 23-án a függetlenségi határozatot ünnepélyesen kihirdette , s a forrad. -kormányzó Kossuth­hoz­ hódoló feliratot megszavazta, ezután 1849. május 1-én, egy Dem­­binsky fölkelő-tábornok tiszteletére rendezett fák­lyásmenet alkalmával egy lelkesítő beszédet tartott, s Komárom ostrom alóli fölmentését hirdette. Az abaujmegyei főispáni hivatalt köszönettel elfogadta, s egy egészen forradalmi modorban szerkesztett, s 1849 május 24-től kelt nyomtatott proclamatioban, a *­ Lásd Pesti Napló 475. sz.

Next