Pesti Napló, 1851. október (2. évfolyam, 469-495. szám)

1851-10-25 / 490. szám

185L másod évi folyam. 490 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Pesten: Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Félévre . 10 , — , , Egyévre . 18 „ — „ , A havi alőfizetés , mint a siám­nonkinti eladás is, magasönt. Egy hónapra 1 fr 30 fr.p Évnegyedre 4 s — , „ Félévre . . 8 „ — „ , Egy évre. 15 „ — „ , Egyes siám — „ 4, , A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyaié pedig EMICH G.­érhoz intézendő, úri-ut. Laffertház 449 Szerkesztési iroda: Uri-utéza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számíttatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. 1­­­1 Szombat, oct. 25-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­­bos petit-sora 4 pgc ka­jával számittatik. A be­­igtatási s lop­krnyi külön bélyegdíj , előre lefize­tendő a Magánviták négyha­­sábos sora 5 pengő kraj­­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen évnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Előfizetés a „PESTI NAPLÓ“ november-decemberi folyamára. Több oldalróli fölszólítás folytán a „Pesti Naplóra úgy vidéken mint Budapesten új előfizetést nyitunk két hónapra, u. m­. novem­ber 1-től kezdve december végéig. Vidékre postán küldve................................................3 ft. 20 kr p. p. Budapesten házhozhordással........................................2 ft. 40 kr p. p. Lapunk béltartalmát olvasóink ismerik. A szerkesztőség mindent el fog követni e lap érdekességének növelésére, hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát illetőleg az előfizetők várakozásának megfeleljen. Az előfizetési leveleket bérmentesítetni kérjük. PESTI NAPLÓ szerkesztősége. TARTALOM: Telegraf! tudósítások. Közgazdászati viták III. Levelek Osztrák-Olaszországból- IV. (Lombard-velenczei dolgok.) Berlin. (A sept. 7. szerződés titkos czikkei. Delbrück: Pourtales. Bethmann - Hollweg s a Kreuzzeitung. A dán miniszterkrízis fejleménye. A csőszegyleti elfo­­gottak.) Hivatalos- (Ausztriai nemzeti bank.) Vegyes hírek és események. Ausztria- (A császár gallicziai útja. Vegyes tudósítások.) Politikai szemle. Francziaország- (Az államcsíny terve és meghiúsulása. Bonaparte politikája. A Moniteur párisien combina­­tiója. A democraták határozata.) Nagybritannia­ (A kaffei háború rész fordulata. Iparkiál­­lítási jutalmazások és Amerika. Heti lapok hangja. Izlandi haszonbérlők. Tengeralatti telegraf. Szarvady: Kossuth bankett. Németország.­­Frankfurt: a Bundestag és az egyes álla­mok ; anyagi érdekek s a hannoveri szerződés ; vá­lasztott bíróság a Bund elleni politikai vétségek fö­lötti bíráskodásra; befogatás és házkutatások. Kö­nigsberg : szabad­ községi egylet. Stralsund : Hassen -­pflüg megidézése. Frankfurt: a volt polgármester el­leni merény. Koburg: az új sajtótörvény, és következ­ménye. Erlangen : Slezvig-holsteini papok fölvétele.) Dánia. (A miniszterkrízis még tart. A Volksthing ülése. Az új minisztérium.) Egyptom- (Abbas basa felelete a vasút ügyében ) Legújabb. Magyar nemzeti muzeum- Börze­ — Dunavszállás-Matár­ (ERDÉLY ARANYKORA. Regény JÓKAI MOHTÓL. XI.) szó roppant néptolongás közt. A csönd nem hábo­­ritatott meg. Alessandria, oct. 19. — Az orvosok legközelebbi gyűlése Genuában fog tartatni. London, oct. 22. — Consols 97­.. A nagy ködök miatt semmi gabnaüzlet. Új-Yorkból gőzös érkezett, a gyapot ára ismét 14-del esett. Liverpool, oct. 21. — Ma 4000 köteg gyapot­­dal olcsóbb áron adatott el. KÖZGAZDÁSZAN VITÁK. *) in. Mennyiben közelednek nézeteim az újon ki­dolgozott vámtörif útmutatása szerint a kormány politikájához, e sorokból némileg észrevehető teend. Azon tényre pedig, hogy a kereskedelmi mi­nisztérium a fölmivelési irányában 33 millióval áll 341 ezer ellenében, feleljen egy másik tény, mely szerint a birodalom összes népességének 75 százlék­át mezei lakosok képezik, az iparos osztály pedig 17 százlék­át teszi csak. Hogy tehát az ipar pártolása ily tetemes többség rovására ne történjék , természetes kö­vetelés. Mit látunk Németországban? Azt, hogy az iparos osztály erős védvámot, a kereskedő tengermelléki városok szabad keres­kedést bálványoznak. A földmivelő érdeke szintén a szabad ke­reskedés ; t. i. legközelebbi érdeke: terményei­nek ez több vevőt nyújt, pedig ezeket ott sze­reti eladni, hol legtöbbet adnak érte; iparczikk­­beli szükségeit pedig attól, ki legolcsóbban adja, venné. Erre ellenvetésül tán fölhozható , hogy : Angliában épen a földmivelő osztály protectio­­nista, az iparűző pedig szabad kereskedő; — de itt a földmivelő osztály is csak annyiból protectionista, mennyiből a gabna kitiltása által az ő — nem elégséges terménye magasra rúg; a szabad kereskedés egyébként reá érdektelen, általa nem jut olcsóbb iparczikkhez, mert csak kevés czikk jöhet külföldről, mely Angliában olcsóbban elő nem állíttatnék; a protectio na­*) Lásd P. N. 488. számát. gyobb nyereséget biztosít neki, mint vesztene közvetve, ha a védrendszer következtében az angol iparczikkek oly olcsón kiállíthatók nem lennének, mint most.­­ Ez tehát egészen kü­lönös eset. A tiltó rendszer többnyire ott karoltatott föl, hol az úgynevezett „jóakaró absolutismus“ kormányozott. XIV. Lajos, Napóleon, Nagy Fridrik, II. József túlzó protectionisták voltak. Ausztria drága tapasztalást ten, hova viszen a tiltó rendszer.­­­ Ausztria kereskedelmi politikája az új kor­szakkal más irányt von. A német vámegység előkészítése tariftáiból látható, mik amahhoz ne­vezetesen közelednek. Egyébiránt elvei közé tartozik: miután a bi­rodalom aránylag tőke h­iával van, mit azon körülmény tanúsít, hogy sok vállalatot, mely a versenyt kívánatossá tenni, kizáró szabadalmak­kal védeni kénytelen,­­— miután tehát tőke hián nagy kamatláb súlya nyomja, s termékeny földje, mely még fejleményre képes, e tőkékre szorul: magas védvám­ok a fogyasztót egy mes­terséges, s tengődő ipar rabjává tennék. De minden iparág tengődik, mely nyert anyagát messze földről, tengeren által hozni kénytelen, vagy tán épen második kézből veszi, — mely idegen piaczon keresi a beruházás tőkéjét, vagy e mellett még gépeit is külföldről hozza — s így a beruházott tőke kamatait elveszti. Ily iparágakat, miután már léteznek, mint Francziaországról is múltkor megjegyeztük , kí­mélni kell, legalább egyszerre elvonni tőle az eddigi védelmet nem lehet; ellenben oly ipar­ágat, melynek nyers anyaga az országban bőven terem, és teremhet, erélyesen védeni, — s egy­általán minden iparágat a nyers termények szabad behozata által elősegíteni, s a méltányos védvám által (értékének 10—20%) a belpi­­aczon szabadalmazni. — Ez körülbelől Ausz­tria mai kereskedelmi politikája, magában érte­tődvén , hogy a birodalom határai közt semmi korlát sincs fölállítva. A létező körülmények közt tagadhatlanul *) A. Alig. Ztg. szabadelmű, s elfogulatlan elvek; a mely intéz­mények pedig ezekkel ellenkezni látszanak, azok épen a létező viszonyokból magyarázhatók. De maga azon körülmény, hogy kormányunk Németországgal a vámegység valósításán törek­szik, a védvámrendszer elméleti szigorát le­­hetleníti. Mi reánk pedig annál ü­dvös a leend­ő viszony, minél bizonyosabb, hogy a birodalmi ipar fo­gyasztása termesztő képességünknek nem felel meg. Németországban van elég elfogult ellenszenv még a régi időből Ausztria ellen, s mindentől fél egy bizonyos töredék, mi csak Ausztriából indul ki. De a­mily bizonyos, hogy­­Németor­szág iparának éjszak-nyugaton, s az óceánon csak szerény kilátásai vannak, mik egy krízis esetén Anglia, másrészről Oroszország jókedvé­től függenek, oly bizonyos, hogy csak délkelet, melynek kulcsai, Duna és Adria, Ausztria ke­zében , biztathatja azt szebb jövővel; s az anyagi érdekek józan fölfogása hamar terjed, s az fogja előbb az anyagi, ez­által pedig a poli­tikai szövetséget vonni maga után. De úgy látszik, e kilátások a védrendszer szigorát elő nem segítik, és kölcsönös áldoza­tokat igényelnek, mikre a szükség hajlandóvá teendi a feleket. Ezen áldozatok közt Ausztria részéről első­sorban álland­ó dohány-egyedáru­­ság , melyre nézve már eddig is elég engedé­kenységgel látszik lenni kereskedelmi miniszté­riumunk Németország irányában — miről más alkalommal. — V. Budapest, oct. 25-én. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK Velencze, oct. 22.—Radeczky tábornagy, teg­nap a Benedetto-szinházban lelkesedéssel fogadta­tott; ma ismét Veronába tért vissza. Turin, oct. 20. — Farini csakugyan közoktatási miniszterré lön kinevezve; Melegari osztályfőnöki állomást nyert minisztériumában. — Cavour gróf egésségi állapota már javulóban van. Tegnap a de­­mocraticus munkások társulatának zászlószentelési ünnepélye volt. Több mint 2000 munkás gyűlt ősz- A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. ERDÉLY ARANYKORA. REGÉNY IRTA JÓKAI MÓR­XI. Sange Moarte. Folytatás. *) Egy kerekded völgy, melyet minden oldalról száz meg száz ölnyi magas, falmeredek béretek vesznek körül, mint egy mély kutat. A­ki fölülről akar bele­nézni, hasra fekve közeledik a sziklapárkányhoz s még akkor is jó feje legyen, ha el nem szédül. Lenn a völgy fenekén örökké nyílnak a virágok. Mikor köröskörül legjobban esik a hó, szikrázik a jég, a csikorgó tél derekán lehet látni itt azon széles csip­kés levelű sötét zöld virágokat, azokat az apró göm­bölyű levelű fákat, minőkhöz hasonlót a környéken sehol sem találni, sőt a bőrlevelű nymphaea sárga­fehér tulipánjai épen akkor nyílnak ottan, s a pázsit *) Lásd Pesti Napló 489. sz. télen nyáron a legbujább zöld, s a vadborostyán fel­kapaszkodik magasra a sziklák repedésein, piros bo­gyóit hullatva a’ völgybe, mikor köröskörül holt és hideg az egész természet. Egész télen tele van e völgy a legritkább virá­gokkal. Ezért hívja e helyet az oláh az „ördög kertjé­nek“, s fél hozzá közelíteni. Pedig az egész csoda igen természetes okból ered. A völgy mélyén egy barlangban forró érczes pa­tak buzog, mely sehol sem törve ki a fölszinre, át­melegíti a fölötte levő földréteget s miután a meleg vizeknek is meg van saját növényzetük, ez ismeret­­t­len bokrok és virágok örökké ott virulnak éltető ele­mük közelében. Az egész egy a szabad ég alatt, viharok és jéghegyek és hófuvatok között díszlő orangeria! Sange Moarte némán inte kísérőit maga után, egész lényegén valami lázas nyugtalanság volt észre­vehető, a­mint néhány lépést téve a barlangban, reszkető kézzel egy sötét mélyedésre mutatott, me­lyen egy vasajtó látszott meg. — Mi ez! Kiálta fel Kelemen, kardjához kapna itt lakik valaki ? — Igen, monda Lange Moarte, kinek vére e pilla­natban lángolni látszott, erei szinte kiszakiták ha­lántékait. Amott szokott ő förödni azon vizmeden­­czében naponkint meglestem őt, de nem volt bátor­ságom hozzá közelíteni; hebegé alig hallható sutto­gással, de forróan, szenvedélyesen. — Kicsoda az ? kérdé idegenül a hadnagy. — Óh a tündér; rebegé reszkető ajkakkal az ifjú oláh s forró fejét kezei közé szórttá. — Miféle tündér ? kérdé Zülfikárhoz fordulva Kelemen. Én egy párduczot keresek. — Csitt, a vasajtóban kulcs nyikorog! Kiálta Zülfikár. El a barlang sötétjébe. Lange Moartét erővel kellett a két férfinak elra­gadni az ajtótól. A vasajtó halkan megnyilt s rajta egy hölgyalak lépett ki, kezével arany örvénél fogva egy nyúlánk párduczot vezetve magával. Lange Moartenak volt oka őt tündérnek nevezni. Ragyogó szépségű hölgy, keleties pongyolában a fürteire szorított piros fesz hosszú aranybojtja fehér turbántekercsén keresztül halavány arczára csüng le, a hölgy menyétprém­es kaftánkából előfehérle­­nek elefántcsont sima vállai, szemei világlani lát­szanak a sötétben, karcsú termetének mozgása oly hullámzatos, oly varázsló, oly lélekpusztító. A három férfi visszafojta lélekzetét, míg előttük a nő észrevétlenül elhaladt. — Hah! Ez ő! suttogá meglepetten Zülfikát, midőn eltávozott. — Kicsoda ? Te ismered ? Kérdé Kelemen. — Ez ő. Azraéle, Corsar bég egykori ked­­vencze. Micsoda hely az itt ? (**) Oct. 16.—Mi történik itt nálunk Lombard- Velenczében? arról fölöslegesnek tartom nézeteimet közölni. Ott vannak a bécsi lapok, s azokban a kö­zölhető dolgok, a­mennyire nevezetesbek , sohasem hiányzanak. Itt megjelenő olasz lapjaink tények, s politikai fejtegetések tárgyában meglehetősen med­dők. De ez nem is lehet különben. Közélet és nyilvánosság nálunk nem léteznek , s a nép hangulatáról, őszintén szólva, bajos volna igaz véleményt adni. Majd minden ember másként fogja fel azt, úgy tudniillik, mint a saját gondolko­d­ás itt, hallgassunk, észre ne vegyen. A hölgy ezalatt a medenc­éhez ért, hova a föld­alatti víz összegyülekezett s ott egy kőpadra leülve, elkezdé turbányát leoldatti. Hosszú jaspis fekete hajfürtéi leomlottak vállaira. Sange Moarte forró lihegése hangzott a sötétben. A párducz nyugodtan feküdt úrnője lábainál, okos fejét két első lábára nyugtatva. Azraele most tarka persa schawlját oldá le karcsú derekáról s ez által szétnyílt kaftánkáját készült le­vetni. Ezalatt kettőt lépve egy kiálló sziklafal el­fede őt a férfiak szemei elől. Lange Moarte oda akart rohanni. Alig sikerült őt a két férfinak visszatartaniok. — Megvesztél! dörmögő fülébe Zülfikát. El­akarsz árulni bennünket kíváncsiságoddal ? — Ez a fiú szerelmes azon asszonyba, — sut­togá Kelemen. E pillanatban hallatszék a víz locsogása, mintha valaki belelépett volna, s a habokat hányná magára. Lange Moarte eszeveszetten ragadta ki magát kí­sérői kezei közöl őrjöngő ordítással rohant a meden­­cze felé. Ez ordításra egyszerre kiugrik Azraele a víz­tükörből, tündéri szépsége észrontó bűbájában s vil­lámló szemekkel tekintve a vakmerőre, felkiálta dü­hös, reszkető szóval: — Oglán ! Rajta ! A párducz egész ekkorig mozdulatlanul feküdt LEVELEK­ OSZTRÁK- OLASZORSZÁGBÓL. ..

Next