Pesti Napló, 1851. október (2. évfolyam, 469-495. szám)
1851-10-25 / 490. szám
185L másod évi folyam. 490 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Pesten: Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Félévre . 10 , — , , Egyévre . 18 „ — „ , A havi alőfizetés , mint a siámnonkinti eladás is, magasönt. Egy hónapra 1 fr 30 fr.p Évnegyedre 4 s — , „ Félévre . . 8 „ — „ , Egy évre. 15 „ — „ , Egyes siám — „ 4, , A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyaié pedig EMICH G.érhoz intézendő, úri-ut. Laffertház 449 Szerkesztési iroda: Uri-utéza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számíttatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. 11 Szombat, oct. 25-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 pgc kajával számittatik. A beigtatási s lopkrnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen évnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Előfizetés a „PESTI NAPLÓ“ november-decemberi folyamára. Több oldalróli fölszólítás folytán a „Pesti Naplóra úgy vidéken mint Budapesten új előfizetést nyitunk két hónapra, u. m. november 1-től kezdve december végéig. Vidékre postán küldve................................................3 ft. 20 kr p. p. Budapesten házhozhordással........................................2 ft. 40 kr p. p. Lapunk béltartalmát olvasóink ismerik. A szerkesztőség mindent el fog követni e lap érdekességének növelésére, hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát illetőleg az előfizetők várakozásának megfeleljen. Az előfizetési leveleket bérmentesítetni kérjük. PESTI NAPLÓ szerkesztősége. TARTALOM: Telegraf! tudósítások. Közgazdászati viták III. Levelek Osztrák-Olaszországból- IV. (Lombard-velenczei dolgok.) Berlin. (A sept. 7. szerződés titkos czikkei. Delbrück: Pourtales. Bethmann - Hollweg s a Kreuzzeitung. A dán miniszterkrízis fejleménye. A csőszegyleti elfogottak.) Hivatalos- (Ausztriai nemzeti bank.) Vegyes hírek és események. Ausztria- (A császár gallicziai útja. Vegyes tudósítások.) Politikai szemle. Francziaország- (Az államcsíny terve és meghiúsulása. Bonaparte politikája. A Moniteur párisien combinatiója. A democraták határozata.) Nagybritannia (A kaffei háború rész fordulata. Iparkiállítási jutalmazások és Amerika. Heti lapok hangja. Izlandi haszonbérlők. Tengeralatti telegraf. Szarvady: Kossuth bankett. Németország.Frankfurt: a Bundestag és az egyes államok ; anyagi érdekek s a hannoveri szerződés ; választott bíróság a Bund elleni politikai vétségek fölötti bíráskodásra; befogatás és házkutatások. Königsberg : szabad községi egylet. Stralsund : Hassen -pflüg megidézése. Frankfurt: a volt polgármester elleni merény. Koburg: az új sajtótörvény, és következménye. Erlangen : Slezvig-holsteini papok fölvétele.) Dánia. (A miniszterkrízis még tart. A Volksthing ülése. Az új minisztérium.) Egyptom- (Abbas basa felelete a vasút ügyében ) Legújabb. Magyar nemzeti muzeum- Börze — Dunavszállás-Matár (ERDÉLY ARANYKORA. Regény JÓKAI MOHTÓL. XI.) szó roppant néptolongás közt. A csönd nem háboritatott meg. Alessandria, oct. 19. — Az orvosok legközelebbi gyűlése Genuában fog tartatni. London, oct. 22. — Consols 97.. A nagy ködök miatt semmi gabnaüzlet. Új-Yorkból gőzös érkezett, a gyapot ára ismét 14-del esett. Liverpool, oct. 21. — Ma 4000 köteg gyapotdal olcsóbb áron adatott el. KÖZGAZDÁSZAN VITÁK. *) in. Mennyiben közelednek nézeteim az újon kidolgozott vámtörif útmutatása szerint a kormány politikájához, e sorokból némileg észrevehető teend. Azon tényre pedig, hogy a kereskedelmi minisztérium a fölmivelési irányában 33 millióval áll 341 ezer ellenében, feleljen egy másik tény, mely szerint a birodalom összes népességének 75 százlékát mezei lakosok képezik, az iparos osztály pedig 17 százlékát teszi csak. Hogy tehát az ipar pártolása ily tetemes többség rovására ne történjék , természetes követelés. Mit látunk Németországban? Azt, hogy az iparos osztály erős védvámot, a kereskedő tengermelléki városok szabad kereskedést bálványoznak. A földmivelő érdeke szintén a szabad kereskedés ; t. i. legközelebbi érdeke: terményeinek ez több vevőt nyújt, pedig ezeket ott szereti eladni, hol legtöbbet adnak érte; iparczikkbeli szükségeit pedig attól, ki legolcsóbban adja, venné. Erre ellenvetésül tán fölhozható , hogy : Angliában épen a földmivelő osztály protectionista, az iparűző pedig szabad kereskedő; — de itt a földmivelő osztály is csak annyiból protectionista, mennyiből a gabna kitiltása által az ő — nem elégséges terménye magasra rúg; a szabad kereskedés egyébként reá érdektelen, általa nem jut olcsóbb iparczikkhez, mert csak kevés czikk jöhet külföldről, mely Angliában olcsóbban elő nem állíttatnék; a protectio na*) Lásd P. N. 488. számát. gyobb nyereséget biztosít neki, mint vesztene közvetve, ha a védrendszer következtében az angol iparczikkek oly olcsón kiállíthatók nem lennének, mint most. Ez tehát egészen különös eset. A tiltó rendszer többnyire ott karoltatott föl, hol az úgynevezett „jóakaró absolutismus“ kormányozott. XIV. Lajos, Napóleon, Nagy Fridrik, II. József túlzó protectionisták voltak. Ausztria drága tapasztalást ten, hova viszen a tiltó rendszer. Ausztria kereskedelmi politikája az új korszakkal más irányt von. A német vámegység előkészítése tariftáiból látható, mik amahhoz nevezetesen közelednek. Egyébiránt elvei közé tartozik: miután a birodalom aránylag tőke hiával van, mit azon körülmény tanúsít, hogy sok vállalatot, mely a versenyt kívánatossá tenni, kizáró szabadalmakkal védeni kénytelen,— miután tehát tőke hián nagy kamatláb súlya nyomja, s termékeny földje, mely még fejleményre képes, e tőkékre szorul: magas védvámok a fogyasztót egy mesterséges, s tengődő ipar rabjává tennék. De minden iparág tengődik, mely nyert anyagát messze földről, tengeren által hozni kénytelen, vagy tán épen második kézből veszi, — mely idegen piaczon keresi a beruházás tőkéjét, vagy e mellett még gépeit is külföldről hozza — s így a beruházott tőke kamatait elveszti. Ily iparágakat, miután már léteznek, mint Francziaországról is múltkor megjegyeztük , kímélni kell, legalább egyszerre elvonni tőle az eddigi védelmet nem lehet; ellenben oly iparágat, melynek nyers anyaga az országban bőven terem, és teremhet, erélyesen védeni, — s egyáltalán minden iparágat a nyers termények szabad behozata által elősegíteni, s a méltányos védvám által (értékének 10—20%) a belpiaczon szabadalmazni. — Ez körülbelől Ausztria mai kereskedelmi politikája, magában értetődvén , hogy a birodalom határai közt semmi korlát sincs fölállítva. A létező körülmények közt tagadhatlanul *) A. Alig. Ztg. szabadelmű, s elfogulatlan elvek; a mely intézmények pedig ezekkel ellenkezni látszanak, azok épen a létező viszonyokból magyarázhatók. De maga azon körülmény, hogy kormányunk Németországgal a vámegység valósításán törekszik, a védvámrendszer elméleti szigorát lehetleníti. Mi reánk pedig annál üdvös a leendő viszony, minél bizonyosabb, hogy a birodalmi ipar fogyasztása termesztő képességünknek nem felel meg. Németországban van elég elfogult ellenszenv még a régi időből Ausztria ellen, s mindentől fél egy bizonyos töredék, mi csak Ausztriából indul ki. De amily bizonyos, hogyNémetország iparának éjszak-nyugaton, s az óceánon csak szerény kilátásai vannak, mik egy krízis esetén Anglia, másrészről Oroszország jókedvétől függenek, oly bizonyos, hogy csak délkelet, melynek kulcsai, Duna és Adria, Ausztria kezében , biztathatja azt szebb jövővel; s az anyagi érdekek józan fölfogása hamar terjed, s az fogja előbb az anyagi, ezáltal pedig a politikai szövetséget vonni maga után. De úgy látszik, e kilátások a védrendszer szigorát elő nem segítik, és kölcsönös áldozatokat igényelnek, mikre a szükség hajlandóvá teendi a feleket. Ezen áldozatok közt Ausztria részéről elsősorban állandó dohány-egyedáruság , melyre nézve már eddig is elég engedékenységgel látszik lenni kereskedelmi minisztériumunk Németország irányában — miről más alkalommal. — V. Budapest, oct. 25-én. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK Velencze, oct. 22.—Radeczky tábornagy, tegnap a Benedetto-szinházban lelkesedéssel fogadtatott; ma ismét Veronába tért vissza. Turin, oct. 20. — Farini csakugyan közoktatási miniszterré lön kinevezve; Melegari osztályfőnöki állomást nyert minisztériumában. — Cavour gróf egésségi állapota már javulóban van. Tegnap a democraticus munkások társulatának zászlószentelési ünnepélye volt. Több mint 2000 munkás gyűlt ősz- A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. ERDÉLY ARANYKORA. REGÉNY IRTA JÓKAI MÓRXI. Sange Moarte. Folytatás. *) Egy kerekded völgy, melyet minden oldalról száz meg száz ölnyi magas, falmeredek béretek vesznek körül, mint egy mély kutat. Aki fölülről akar belenézni, hasra fekve közeledik a sziklapárkányhoz s még akkor is jó feje legyen, ha el nem szédül. Lenn a völgy fenekén örökké nyílnak a virágok. Mikor köröskörül legjobban esik a hó, szikrázik a jég, a csikorgó tél derekán lehet látni itt azon széles csipkés levelű sötét zöld virágokat, azokat az apró gömbölyű levelű fákat, minőkhöz hasonlót a környéken sehol sem találni, sőt a bőrlevelű nymphaea sárgafehér tulipánjai épen akkor nyílnak ottan, s a pázsit *) Lásd Pesti Napló 489. sz. télen nyáron a legbujább zöld, s a vadborostyán felkapaszkodik magasra a sziklák repedésein, piros bogyóit hullatva a’ völgybe, mikor köröskörül holt és hideg az egész természet. Egész télen tele van e völgy a legritkább virágokkal. Ezért hívja e helyet az oláh az „ördög kertjének“, s fél hozzá közelíteni. Pedig az egész csoda igen természetes okból ered. A völgy mélyén egy barlangban forró érczes patak buzog, mely sehol sem törve ki a fölszinre, átmelegíti a fölötte levő földréteget s miután a meleg vizeknek is meg van saját növényzetük, ez ismerettlen bokrok és virágok örökké ott virulnak éltető elemük közelében. Az egész egy a szabad ég alatt, viharok és jéghegyek és hófuvatok között díszlő orangeria! Sange Moarte némán inte kísérőit maga után, egész lényegén valami lázas nyugtalanság volt észrevehető, amint néhány lépést téve a barlangban, reszkető kézzel egy sötét mélyedésre mutatott, melyen egy vasajtó látszott meg. — Mi ez! Kiálta fel Kelemen, kardjához kapna itt lakik valaki ? — Igen, monda Lange Moarte, kinek vére e pillanatban lángolni látszott, erei szinte kiszakiták halántékait. Amott szokott ő förödni azon vizmedenczében naponkint meglestem őt, de nem volt bátorságom hozzá közelíteni; hebegé alig hallható suttogással, de forróan, szenvedélyesen. — Kicsoda az ? kérdé idegenül a hadnagy. — Óh a tündér; rebegé reszkető ajkakkal az ifjú oláh s forró fejét kezei közé szórttá. — Miféle tündér ? kérdé Zülfikárhoz fordulva Kelemen. Én egy párduczot keresek. — Csitt, a vasajtóban kulcs nyikorog! Kiálta Zülfikár. El a barlang sötétjébe. Lange Moartét erővel kellett a két férfinak elragadni az ajtótól. A vasajtó halkan megnyilt s rajta egy hölgyalak lépett ki, kezével arany örvénél fogva egy nyúlánk párduczot vezetve magával. Lange Moartenak volt oka őt tündérnek nevezni. Ragyogó szépségű hölgy, keleties pongyolában a fürteire szorított piros fesz hosszú aranybojtja fehér turbántekercsén keresztül halavány arczára csüng le, a hölgy menyétprémes kaftánkából előfehérlenek elefántcsont sima vállai, szemei világlani látszanak a sötétben, karcsú termetének mozgása oly hullámzatos, oly varázsló, oly lélekpusztító. A három férfi visszafojta lélekzetét, míg előttük a nő észrevétlenül elhaladt. — Hah! Ez ő! suttogá meglepetten Zülfikát, midőn eltávozott. — Kicsoda ? Te ismered ? Kérdé Kelemen. — Ez ő. Azraéle, Corsar bég egykori kedvencze. Micsoda hely az itt ? (**) Oct. 16.—Mi történik itt nálunk Lombard- Velenczében? arról fölöslegesnek tartom nézeteimet közölni. Ott vannak a bécsi lapok, s azokban a közölhető dolgok, amennyire nevezetesbek , sohasem hiányzanak. Itt megjelenő olasz lapjaink tények, s politikai fejtegetések tárgyában meglehetősen meddők. De ez nem is lehet különben. Közélet és nyilvánosság nálunk nem léteznek , s a nép hangulatáról, őszintén szólva, bajos volna igaz véleményt adni. Majd minden ember másként fogja fel azt, úgy tudniillik, mint a saját gondolkodás itt, hallgassunk, észre ne vegyen. A hölgy ezalatt a medencéhez ért, hova a földalatti víz összegyülekezett s ott egy kőpadra leülve, elkezdé turbányát leoldatti. Hosszú jaspis fekete hajfürtéi leomlottak vállaira. Sange Moarte forró lihegése hangzott a sötétben. A párducz nyugodtan feküdt úrnője lábainál, okos fejét két első lábára nyugtatva. Azraele most tarka persa schawlját oldá le karcsú derekáról s ez által szétnyílt kaftánkáját készült levetni. Ezalatt kettőt lépve egy kiálló sziklafal elfede őt a férfiak szemei elől. Lange Moarte oda akart rohanni. Alig sikerült őt a két férfinak visszatartaniok. — Megvesztél! dörmögő fülébe Zülfikát. Elakarsz árulni bennünket kíváncsiságoddal ? — Ez a fiú szerelmes azon asszonyba, — suttogá Kelemen. E pillanatban hallatszék a víz locsogása, mintha valaki belelépett volna, s a habokat hányná magára. Lange Moarte eszeveszetten ragadta ki magát kísérői kezei közöl őrjöngő ordítással rohant a medencze felé. Ez ordításra egyszerre kiugrik Azraele a víztükörből, tündéri szépsége észrontó bűbájában s villámló szemekkel tekintve a vakmerőre, felkiálta dühös, reszkető szóval: — Oglán ! Rajta ! A párducz egész ekkorig mozdulatlanul feküdt LEVELEK OSZTRÁK- OLASZORSZÁGBÓL. ..