Pesti Napló, 1851. november (2. évfolyam, 496-519. szám)
1851-11-19 / 510. szám
1851. másod évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: évnegyedre 5 fr.— kr. p Félévre . 10 „ — „ . Egy évre . 18 , — » » A havi előfizetés , mint a számonbinli eladás is, megszűnt. Pesten. Egy hónapra 1 fr 3'Jkr.p Évnegyedre 4 „ — . , Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes Mám —4 „ „ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G árhoz intézendő,mi ut. Laffertház 449 510 Szerkesztési iroda: Dzintcza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számíttatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. feC-S' Szerda, nov. 19-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasárcos petit-sora 4 pgö lr.jával számittatik. A beigtatási s 10p.kinyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négybszsábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. TARTALOM Telegraff tudósítások. A birodalom pénzügye- I Levelek Osztrák-Olaszországból- IXHivatalos- (Árvavagyon ügye.) Vegyes hírek és események. Ausztria- (Az Oest. Corr. Toskánáról, és a schweizi communistákról. Vegyes tudósítások.) Politikai szemle. Francziaország- (Politikai eszvélyek. Előkészület a választási törvényjavaslat fölötti vitára. A seincmegyei kijelölés és a Moniteur párisién a szavazat kérdésében. A nép készülete. Vegyesek. — A választási törvényjavaslat fölötti vita eredménye A quaestorok törvényjavaslata. Államcsíny.) Németország (Az Alig. Ztg. Bajorország alkotmányos állása iránt.) Spanyolország- (Madrid : Egy államhivatalnok pénzsikkasztás miatti bűnhüdése. — Mórok ellen induló hajóhad. — Lapok elkoboztatása.) Dunai fejedelemségek- (Bukarest: ausztriai seregek számára történt ellátások.) Legújabb-Magyar nemzeti múzeum-Börze- — Dunavszállás- Gabonaár-Matár- Cserney János keleti utazása a magyarok őshelyeinek kinyomozása végett.) Budapest, dot. 19-én. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOKVerencze, nov. 14. — Ő cs. fensége Konstantin nagyherczeg, fenséges nejével „Wladimir“ orosz cs. gőzösön Triesztből jőve ma délután 3 és fél órakor Malamoccába érkezett; ott a rendelkezésére álló lagunai gőzösre szállván át, 4 és fél órakor legjobb egészségben itt partra lépett s az ő felsége a császár rendeletéből számára készen tartott császári palotát lakul foglalta. Pest, nov. 19. A pénzügy jó rendben tartása az állodalmi közgondoskodásnak egyik legfőbb tárgya. S midőn oly zavaró események behatása alatt, minjdőkön az ausztriai birodalom ment keresztül leg- közelebbi múltjában , e jó rend némileg kiforgattatott, annak helyreállítása tagadhatlanul a kormánynak egyik legsürgetősebb teendője. A birodalmi pénzügy tökéletes jó rendjének helyreállítását bonyolulttá s nehézzé teszi azon körülmény, hogy a zavar a kormánygazdászatból átcsapott a népgazdászatba; a kormány öregbedett, s rendes bevételekből nem fedezhetett szükségei következtében az történvén meg, hogy a kormánynak kényszerített forgalommal ellátott pénzjegyei, melyek mostani függő adósságát képezik, váltak országos pénzértékké, miután megszaporodásuk által a nemes érczpénzt a forgalomból kiszorították, s ehez képest értékben bizonyos részben csökkentek, s igy a nép közgazdászatában előidézték mindazon bajokat, melyek az országos pénzérték csökkenésével karöltve szoktak járni. Úgy hogy már most a birodalom pénzügye jó rendjének helyreállítása két főteendőt foglal magában: a kiadásoknak a bevételekkel teljes egyensúlyba hozását, hogy azok ezek által tökéletesen fedeztessenek, és az országos pénzértéknek helyreállítását azon pontra, hogy a forgó pénzjegyek az érezpénzhez képest disagiorokat elveszessék s ezzel újra egyenlő értékben forogjanak. Úgy hisszük, avatatlan előtt is, a gazdálkodásnak legegyszerűbb szabályai szerint, tiszta dologként áll az, hogy ezen egész, összes, bonyolult baj orvoslására első és okvetlenül megkívántató lépés a kiadások és bevételek közötti teljes egyensúly helyreállítása, csak ennek megtörténte után lehetvén okszerűen gondoskodni a másik bajnak , mely ama egyensúly megbomlásán alapul, orvoslásáról, az országos pénzértéknek az érczpénzértékkel teljes egyenlőség mértékéig való helyreállításáról gondoskodni. Mint a pénzügyeknek minden ilyen zavaros időszakában történni szokott,úgy most sem hiányzottak s nem hiányzanak nálunk különbnél különbféle tervek az állodalmi finánczia s a közpénzforgalom rendes állapotának helyreállítására. Mindenek fölött becsesek pedig ezek közöl azok , melyek a bajnak helyes diagnosisát nyújtják , mert kiválólag ezen nyugszik a bajnak lehető orvoslása. E tekintetből nagy figyelemben részesültek a közönség részéről az „Augsburger Allgemeine Zeitung“ban EGY KORSZAK A JELENKORBÓL czím alatt megjelent fináncziai tanulmányok , melyek világosan kimutatták, hogy a birodalomnak természeti s közkereseti segédforrásai mellett kislelkűség lenne a birodalom pénzügyének jövője iránt elcsüggedni. Nem kevésbbé avatott tollból látszanak folyni azok, melyek közelebbről ugyanezen lapban közöltétnek ily czím alatt: az ausztriai financzia jelen átlapolja és jövendője. Az eddig elő megjelent öt czikk tárgyazza: a függő adósságot , az új vámjegyzéket, az állodalmat s hitelezőit, az állodalmi adósságot s a birodalom adóerejét, az állodalmat és a nemzeti bankot. E tanulmányok s fejtegetések a fölvett tárgyat általában oly avatottsággal világosítják fel, hogy e körüli helyes nézetek terjesztésére, s netalán létező balítéletek eloszlatására nem tartjuk fölöslegesnek azoknak megismertetését olvasóinkkal , úgy azonban, hogy helyreigazítsuk azon tévedéseket, melyek nézetünk szerint azokban mégis nem egy helytt fordulnak elő. Éspedig először a függő adósság viszonyait véve fel, minthogy ez a mindennapi gazdászati életet legközelebbről érdekli. A pénz közönséges csereeszköz, mely tulajdonságát, mint érezpénz, köszöni azon másik előző tulajdonságának, hogy közönséges csereérték, t. i. oly érték, mely egyéb értékes javakért cserében a világon mindenütt, meddig a polgárisodás terjed, közönségesen elfogadtatik, így a pénz minden egyéb dolgok értékének mérőjévé s jegyévé válik. S azon állodalom, mely vert érczpénzzel bir csereeszközül, nemcsak az országban érvényes helybeli, hanem az egész áruforgalmi összeköttetésben létező világban érvényes értékjegyekkel s csereeszközzel bir, mivel a vert pénzt nemes érczértéke az egész világon közönségesen elismert csereérték. Már, mi a következése annak , ha a vert pénz helyébe papírpénz lép. Az, hogy az ország pénz helyett csak pénzjegygyel bír, oly csereeszközzel, mely csereértékét nem hordozza magában, hanem arra csak utalványt tartalmaz, vagy pedig annak egységeire, mint ismeretes mennyiségekre vonatkozik , azon biztosítással, hogy egykoron az értéknek realizálása be fog következni. Így tehát ekkor az állodalom oly értékjegygyel bír, mely csak az országban, nem pedig az egész világon közönségesen érvényes, mivel értékét nem foglalja magában, hanem azt csak képviseli, vagy arra csak utal. Általános igazságnak tartatik a közgazdászaiban , hogy a pénz mennyisége az országban tekintve forgalmának gyorsaságát, és a csereértékek kiegyenlítésére szolgáló egyéb eszközök functióját, bizonyos arányban áll az ország minden kiegyenlítendő csereértékei összegével, s ha ezen arány változik, a dolgok pénzbeli ára is ahoz képest módosul, szaporodás esetében hág , fogyás esetében száll. S mivel minden csereértékkel bíró dolognak hajlandósága van folyni, hol legjobban becsültetik, természetes, hogy az éretpénz, melynek csereértéke közönséges, és mely legmozgékonyabb portéka, ha az országban feltolulása következtében értékben csökkenne, elfoly oda, hol utána legnagyobb szükség mutatkozik, s igy az érezpénzjegyeknek az országbani túlságos megszaporodásától sohasem lehet tartani. De másként alakul a dolog, ha papírpénz adatik ki, mely nem foglal magában közönségesen elismert csereértéket. Már akkor, midőn papírpénz kiadása következtében az országban az érczpénzzel együtt létező értékjegyek összege akkorára nőne, hogy az általa dolgok addigi A FESTI NAPLÓ MŰTÁRA. JERNEY JÁNOS KELETI UTAZÁSA, a magyarok őshelyeinek kinyomozása végett. 1844 és 1845. Két kütet. IV. 329. és IV. 316 lap , négy kőnyomattal. Pest, 1851. 4-6. II. Vége. *) Jelen czikkemnek czélja egyedül Jerney munkájának rövid ismertetése levén , azon nagybecsű közleményeinek és sokoldalú tudományt tanúsító bizonyítványainak részletenkénti taglalgatásába nem bocsátkozom , melyekkel ő fölhozott állításának valóságát megmutatni igyekszik. Csupán mutatványul akarom itt azoknak néhány példáit kiemelni. Porphyrogeneta Konstantin a besenyőkről (pacinacitae) értekezvén, azoknak nyolcz csapatát vagyis nép- és hadosztályát (thema) említi, melyeknek nevei e következők: Értem, Tzur, Gyla, Culpce, Charobee, Talrant, Chopon és Tzopon. A byzanczi kék általános szokása szerint ezen nevek tetemesen vannak elferdítve, úgy hogy eredeti alakokat a besenyő nyelvben csak nyelvészeti combinatiok útján lehet kihozni; mi itt annál nehezebb, mivel több ízben neveztetnek meg Konstantinnál, de mindig némi változattal, ezen themák. Szerzőnk különösen érdemesítette magát, megmutatván , hogy némelyikük összetett két névvel illettetik, s hogy mindnyájoknak a neve a magyar nyelvből megmagyarázható. (I. 74. sz. 1.). Sőt geographiailag is bizonyítja be ő, hogy a Gyla, vagy mint szintén neveztetik, Chabuxin-gyla nevű themának fekvését a mai havasi „Dzsulesz“nél kell keresni. Létezett tehát a besenyők Gyulája is, mely még a XVII. században állt, és melyet szép templom is ékesített. Bandin püspök, ki ezt még látta, tudósit, hogy köveit 1645-ben egy hatalmas görög báró palotájának építésére használta. Az etelközi vagyis moldvai besenyők és kunok történetében különös figyelmet érdemel a már XIII. *) Lásd P. N. 509. számát. században „Episcopatus Cumanorum“ neve alatt itt alapított katholikus püspökség, melynek eredetéről és viszontagságairól szerzőnk a főadatokat igen czélszerűen állítja egybe. De épen ezen püspökségnek kielégítő részletenkénti geographiai megvizsgálása és általában az etelközi besenyők és kunok egyes lakhelyeinek topographiai meghatározása hiányzott mindeddig, s ez a szerző munkájának azon része, mely szoros történettudományi szempontból teljes elismerésünket igényli. Figyelmeztetem az olvasót főkép az első kötetnek második bizonyítványára, mely magyar lakosokat biró, vagy neveiket nyelvünkből kölcsönözte 342 moldvai helységeknek alphabeticus sorozatát foglalja magában. Szerzőnk ezen nagybecsű sorozatot minden Csak használható tudományos segédszereknek (nyelvészeti vizsgálatok , romok átkutatása , ásások, régi földabroszok, oklevelek stb.) fölhasználása mellett készítette. A milkói püspökségnek „Mora“ nevű régi székhelyét különösen említi. Ásásai által (Baján, Jászvásáron, Komáron) néhány becses sírkövekkel ismertetünk meg, melyeknek fölirásai részben a XV. századra mutatnak. Úgy szinte azon oklevelek is figyelemre méltók, melyeket ő Bakó , Románvásár és Terebes történetének fölvilágosítására terjedelmesen közöl; főkép a románvásári elöljáróknak egy magyar nyelven szerkesztett és 1581. sept. 23-kán kelt bizonyságlevele. Ezeken kívül neszterfejérvári (Akkerman) és csöbörcsöki nyomozásai Bessarábiában is érdekesek , melyekben, valamint sok más vizsgálataiban, az 1518-ki tatrosi egyházi zsinatnak Mihály milkói püspök általi tartását illető azon levél szolgált neki útmutatásul, melyet már 70 év előtt a tudós Benkő József kiadott (Milkovia I. köt.). Az ezen levélben fölsorolt egyes dékánságok vagy esperesiségek nevei szép világosságot árasztanak ezen vidékek azonkori magyar (besenyő, kun) népségének állapotjára. Mindezeket, továbbá azt, hogy byzanczi ióktól ezen vidékek lakosai tzangra, tzak stb. névvel is neveztetnek, hogy a múlt században is létezett még a moldvai vajda udvari tisztei között „kánok kapitánya“ (Kapitán de Romany) czímet viselő hivatal; s hogy szintén XVIII. században ezen vidékek magyarajku lakosai hiteles íróktól kúnok utódjainak (posteri Cumanorum) neveztetnek, egybefoglalván, szerzőnk azt tartja, hogy a Moldvában letelepedett régi besenyők és kunok történetét római „csángó“ névvel kötheti össze, miben én is egyetértek vele. S minthogy tudósítása szerint az egész Erdélyben ismeretes Brassó melletti úgynevezett hétfalusi magyarok az ottani oláhságtól maiglan még csángóknak (csangói) neveztetnek, s a bukovinai mintegy 6000 számú magyarok is nagyrészben régi moldvai magyarokból állnak, nem alapnélküli azon nézet, mikép ezek is besenyők vagy kunok maradéka. Végre említendő még , hogy ámbár etelközi útja alatt szerzőnk a kúncsangó kérdésnek tisztábahozását történeti főföladatul kitűzte vala magának, vizsgálatai sok helyen mégis más érdekes történeti tárgyakra is terjeszkednek ki, p. o. római régiségekre, a gónuaiak uralkodásának maradványaira stb. c)Úgy hiszem, az eddig fölhozattakból világos, hogy a dunafejedelemségeknek mostani magyar ajkú lakossága alig tartja föl emlékét már azon történeti fénynek, mely több évszázadig körülvette őseit. Mindamellett jelenleg is érdekes annak nemzetiségi viszonyait közelebb ismerni. Gegő Eleknek már idéztem munkája ezen irány iráni első kísérletnek tekinthető. Petrás Incze becses közleményei ennek adatait sok pontban fölvilágosították. Szerzőnk a kérdést új, valóságos tudományos térre helyezte. Kár, hogy ebben Moldvahonra szorítkozik, és Havasalföld és Bolgárhon viszonyait nem veszi szintén szemügyre. Ürmösy Sándor már hét év előtt figyelmeztetett ezeknek ily tekintetbeni érdekességére , s szerzőnk maga is rőlük azt mondja, „hogy számtalan helynevekkel gazdagíthatta volna a (magyar-moldvai helyneveket magában foglaló) sorozatot az Etelköz szinte egyik részét alkotta Havasalföldről vagyis a tulajdonképt Oláhországból. Pezsegnek e tartományban is a magyar , besenyő , jász, kun , székely nevű hely- és folyónevek , Ingur, Ungurián, Bezen, Bicsina , Bozsany , Jászva (Tó ?) Komán vagy Kumán , Kumanest, Kumanka, Kunest, Szekuján, Szakul stb. kitétellel. Tömérdekek ott is a magyar jelentésű s értelmű helységek. Sőt az aldunai déli részeken a mai Bulgáriában is ötlenek föl magyar hangzatú és értelmű helyek, mik közöl csak az egykor Somlyó várnak hívatott Sumla várost említendőnek tartja. Mindezek eleven bizonyságául szolgálnak a XI.és XII. században a keresztes hadvezetésről szóló történeti emlékek tanúsága szerint a Balkánhegy (Haenius) vidékein tartózkodott turkopusok (magyarok), cumaniták (kunok) és picenariusok (besenyők) azon egy törzsökfajhoz tartozó népszakadékainak magyar nyelvűségére stb. Megismertetésében a munka tartalmához kötve lévén , én is Havasalföld és Bulgária ethnographiai viszonyainak elmellőzésével egyedül Moldvahonnak mostani magyar ajkú lakosságáról még pár adatot akarok szerzőnk tudósításai szerint közleni. P. Gegő Elek szerint Moldvában 45 — 55.000 magyar nyelvű lakos létezik. Petrás Incze a moldvai katholikusok jelen számát 57,300-ra teszi, kik közel mintegy 40 vagy 50 ezeren hol jobban, hol rosszabban beszélnek magyarul, a többiek pedig — ámbár már eloláhosodtak — magokat magyaroknak hivatni erősen szeretik. Ezekhez számítandók volnának a Moldvában lakó több ezer reformátusok is. Szerzőnk is ezen számokban megállapodik , melyek a moldvai katholikus „Ordo Divini Officii“ könyvecskének hivatalos adatain alapulnak, megjegyezvén mindazonáltal, hogy biztos adatul azokat tekinteni nem lehet „több okoknál fogva, főleg azért, hogy az adózó családatyák vetetvén jegyzékbe, a lélekszám meghatározására gond nem fordittatik.“ Figyelemreméltó tüneménynek számos ottani magyaroknak majdnem évenkinti eloláhosodását tekintvén , szerzőnk annak okát a lelkészeknek náluk nagy részben alkalmazott olasz missionariusokra róvja. Hova ezek nem hatottak, ott jelenleg is tiszta még a csángók magyarsága. „A klézsei lakosok , — úgy mond ő — valamint a bogdánfalvi, forrófalvi, és kalugyeriak is fiók tartozandóságaikkal együtt,— kik a Szeret jobb felin majd egyfolytában elterülnek, eredeti csángók, ámbár szivárogtak be közibök némi székely családok is , nyelvüket ekkoriglan megőrzötték s ámbár a férfiak jobbára az oláh nyelvet is beszélik, a nők közöl azonban sohasem lépvén ki völgyükből, oláhni nem tudnak; ezek nyakára ennélfogva magyarul nem tudó olasz papot tolni nehezen sükerül. Máskép áll a dolog a Szeret fölsőbb részén a dzsidafalvi , halucsesti nagy parochiákkal és fiókáikkal. Ott jobbára csak az öregek tudnak már magyarul, olaszok lévén hosszas idők óta lelkészeik , kik minthogy a magyar nyelv tanulására képtelenek, mondhatni tűzzel vassal irtják szép nyelvünket. A legéjszakibbra eső komári, úgy a Pruth mellékén Húsz körüli magyar nyelv már kiveszett,csak némi újabban oda költözött családoknál él.“ S ez általában a magyar nyelv moldvai geographic kiterjedésének fővonása lévén; szerzőnknek bessarabiai utazásából még azt hozom föl, hogy a csöbörcsöki (Csuburcsi) és neszterfejérvári (Akkerman) magyarok, kiknek létéről még 1646-ból van teljes hitelű bizonyságunk, ma szintén már egészen kivesztek. WENZEL GUSZTÁV.