Pesti Napló, 1852. január (3. évfolyam, 544–569. szám)

1852-01-22 / 561. szám

1852. harmadik évi folyam. 507 Csütörtök, jan. 22-én. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Pesten: Évnegyedre 5 f. — k. p. | Egy holnapra 1 fi 30 kr p. Félévre 10 „— „ „Évnegyedre 4 „— „ „ A havi elöfizetés, mint a „... „ számonkinti elad­ás is # _____megszünt.____| Egyes szám . . 4 .,PESTI NAPLÓ. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, * anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri­utcza Lab­ért ház 8. Szerkesztési iroda: Úriutcza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számíttatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyha­­sábos petit-sora 4 p. kr.­­jával számittatik. A be­­igtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a M­a­g­á­n­v­i­t­á­k négy­hasábos sora 5 pengő krajczárjával számytta­­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkezte-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. TARTALOM: Telegráf! tudósítások. Politikai szemle. Az új franczia alkotmány. Pár is. (A nemzetőrség feloszlatása. Proscriptio. Ajánlat a tábornokoknak. Cavaignac sorai Bedeauhoz. Jósla­tok Napoleon Lajos uralkodása felöl. St.-Arnaud je­lentése és a strassburgi határ.) Bécs. (A vámconferentia.) Lapszemle. Hivatalos. Fővárosi élet. Vidéki élet. (Temesvár. Pozsony. Holdmező-Vásár­­hely.) Francziaország. (Granier de Cassagnac Napoleon politikájáról. Hadtörvényszéki Ítéletek. Martin ke­gyelmet kap. Elfogatások. Deportált képviselők. Az új alkotmány viszhangja. Sajtótörvény. Senatorok. Új számüzetési lajstrom. Vegyesek.) Németország. (München: Thouvenel franczia követ. Kamraülések Karlsruhe­,Stutgart, Darmstadt és Gothá­­ban. Berlin : államtanács. Kreuzzeitung a kamarai rendszer mellett nyilatkozik. A franczia számüzöttek. Stockhausen-) Olaszország. (Turin : végső vita az Ausztriával­ szerződés fölött.) Spanyolország. (Madrid : Aeras és Ortega táborno­kok eltávolítatnak. — Republikánus clubb Valen­ciában.) Belgium. (Brüsszel : az ,,Independance“ álhíreket czáfol.) Amerika. (New-York : Napoleon Lajos hivatalos je­lentés tétele. Henry Clay: Lola Montez. Tűzvész. — Bevándorlónak száma 1851-ben stb.) Legúj­abb. Vegyesek. (Nemzeti színház. Börze. — Gabonaár. — Dunavizállás.) Matár. (Nemzeti irodalom: Toldy Ferencz, a magyar nemzeti irodalom története ; második füzet.) Budapest, jan. 22-én. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK Páris, jan. 18. — A senatus és törvényhozó test gyűlése febr. 25-kén fog megnyittatni. A miniszter­változás kétségtelennek látszik, de Morny venné át a külügyeket. Turin, jan. 16. — A kamara a bevételi budget 67 kategóriáját elfogadta. Genua, jan. 16. — Az itteni főfelügyelőség fel­hívása következtében valamennyi itt lakó politikai menekült köteles fe­hó 20-kától 28-káig a quaesto­­rán megjelenni, s kimutatni, mely napon érkeztek, hol szállásolnak, mily zálogbeliek, és miből élnek. A vendégfogadósok az érkező idegeneket 24 óra alatt bejelenteni tartoznak , s a menekvők tartózkodási je­­gyöket mindig magokkal hordozni. Az ellenkezőkép cselekvők elfogatnak. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. NEMZETI IRODALOM A magyar nemzeti irodalom története. Irta Toldy Ferencz. Második füzet, vagyis az első kötet 81—160. I. Pesten, Eisenfels és Emich könyvnyomdája, 1851. 81. Folytató*.­­) A «ófan első részét, a szóalkotást illetőleg, helyes «.-nek azon észrevétele, hogy az a, e képző az isa (ysa) és mige szókban csak véghangzó vagy kihang­­sás (Auslaut), 90. 1. Ez, kir. észlelete szerint, még ma is szokásban van a nehézkes és mokogó ajkú köz­népnél Dunántúl, főleg Göcsejben ; hallhatni ugyanis gyakran ilyesmit: „Álgy mege minkete Jézus, kik itt egybegyültünke s).“ — Továbbá, hogy a súg, ség képzőnek eredeti alakja szág, szég, az uruzag­i o°ro°szág szón kivül (90. 1.) bizonyítja a jószág szó is; sőt az öreg Cserei Miklós a respublica szót (in­vita Minerva) e szóval kívánta visszaadni: népszág * 3 *) de e szerencsétlen gyártmány azon szók közé esett, melyekről Horatius megírta : „quae jam cecidere.“ — Végül, «. az élt (ott, ott, ott) határzolt­ képzőről szólván, fölhozza a halotti beszédből a méret mé­rett, maiasan: mért­ szót, s rámondja: „mely forma e szó származását szépen fölvilágosítja.“ (91.1.) Sz. szerint tehát a mai: mért ? (— cur ? quare ?) szár­.) Lásd P. N. 596. számát. 3) L. Régi magyar Nyelveml. Kiadta a m. t. társ. Döbrentei Gábor, mint szerkesztő felügyelete alatt. I. köt. Budán, 1838. 41. 6. 1. 3) L. Kájus Kornélius Tácitus Históriájának öt köny­vei. Fordította Nagy-Ajtai Cserei Miklós. Kolozs­várt, a kir. lyceum betűivel. 1840. 81. (Betűről betűre igy!) 12. 1. máznék a mer (a mér, mert: e­l­é, vö. 84. 1. 2. p.) igegyökből, élt képzővel, miből az írói nyelvben megkurtulva használt mért jön. Ha ez áll, úgy he­lyesen írjuk : ért (mert ez is képeztethetett: ér ige­gyökből), érti; közt, közti; Kolosvárt, Kolosvártt , Kolosvárott helyett. De kir. véleménye e szóra néz­ve : mirt, eltérő. Nem is származott az a méret szó­ból , bárha ily érteményben áll is ez ama legrégibb magyar nyelvemlékben, hanem a határozatlan tárgy v. egész mondatra vonatkozó kérdő névmásból: mi, okadó ért raggal , miért. Hogy a miértből (izé, sőt a déli palóczoknál: é­r ié, középhangú betűk) hangugratás által könnyen lehetett mért, nem nehéz átlátni annak, ki azon osztályú hangzók ily kiugrató erejét ismeri; pl. hálaadás = háladás; gazdaasz­­szony = gazdasszony; ifjuaasszony = ifjasszony; ráadás = rádás; tudniillik = tudnillik; nőember = némber stb.; sőt mássalhangzóknál is : jó/lakás == jólakás; jólLét = jólét (vö. II. fűz. 124. 125.11. 54. §.), stb.­­) A­mi a szótan második részét, a szóragozást il­leti, sz.-nek azon alapos állítását, miszerint az elem­zés alatti nyelvemlékben „az egy birtok egyes szá­mú, harmadik személyi, felhangú raga (e) párszor­i (lilkiert, ildetuitól = lilkiért — lelkeért, ildetuitöl = üldetétől)“ 92. 1., azt nyelvjárásainkban (sőt az írói nyelvben is, ez : „neki“ az eredeti: „neke“ helyett) máig is számos példa tanúsítja. A sokból csak néhá­nyat : „annak van most becsületi (= becsülete)“; „kár, hogy eredeti (— eredete) volt magyar nemes véri“ „attul fáj a feji (~ feje)“ stb. 2), így mond­hatta Vörösmartynk is: „Okkal móddal meg nem *) L. Magyar nyelvtan a középtanodák második osz­tálya számára. Budán, 1848. 81. 31. 1. — Régi m. Nyelveml. Kiadja a m. t. társ. Döbrentei Gábor, mint szerkesztő felügyelése alatt. I. köt. Budán, 1838. 41. 6. 1. 2) L. Népd. és Mond. A Kisf. társ. megbiz. szerk. s kiadja Erdélyi János. Másod. köt. Pesten, 1847. 81. 464 1. árthat a szeszt (­ szesze)“ *)• — A több birtok egyes számú harmadik személyére vonatkozólag ál­lítja «., hogy az „ei, sőt már i-vel is képeztetik: unuttei (= önöttei); szent« (= szent»)“ 93.1. Bir. föl nem foghatja, hogy lehetett ebből: szentű, szenti; holott e helyt az ü­r­ei (mert: t = e, vö. 88. 1. 3-d. sor); tehát: szentű — szentel; hanemha az ere­deti szöveg («ent«, 82.1. 30-d. p.) nyomdahiba vol­na. — Az uromc (ura°mk) nyelvjárásiig urank, könynyelv szerint: urunk) szóbani hangváltoztatásra (m = n) nemcsak a tájilag még most is élő imeg (= ingj szó nyújt érdekes analógiát (93. 1.), hanem ezen mássalhangzó-cserét nyelvünkben egész szóse­reg bizonyítja; ilyek : emdul = emdöl = endöl (he­lyesen : eendöl = endöl; mert: e -j-­e = é, vö. 98. 1. 4-d. p.); honit = bont; romt = ront; mevet = nevet (Telegdinél: „Postillámat, mint tévelygésekkel rakvát, meveti“ 2); mevetés = nevetés 3); stb. va­lamint : neder meder; nedencze = medencze; azonban, ellenben, különben = azomban, ellem­ben, külömben (a kimondásban), stb. 3). — Mit sz. a ha­­lotti beszéd- és könyörgésben előforduló számnévmá­­sokra vonatkozólag mond : „A számnévmásokból csak a mend (mind) fordul elő, egyszer minden helyett is .“ (96. 1.) azt kir. igy adta volna : „a számnévmá­­sokból csak a mend (­ mind , minden) fordul elé, háromszor egész helyett is.“ Nem áll ugyanis, hogy a mend csak egyszer fordulna elé a Pray-codexben, e helyett: minden; ámbár a halotti beszédnek e he­lye: és mend jouben vezet (— és mend [minden] jouben részét 1­82. 1. 24-d. p.)“ ezt kiválólag lát­szik bizonyítani, mert e helyek is: es busseassa mend vv bűnét“ (82. 1. 19. p.); „es mend angel­­­ut“ (és minden angyalokat, 82. 1. 20. p.); „mend vv szent“ (82.1. 30. p.)a minden érteményre utal­nak. Ezekben pedig : „es mend paradisumben“ (I. füz. 80. 1. 5. p.); „ge mend vv foianec“ (I. füz. 80. 1. 13. p.); „es mend vv nemenee“ (I. füz. 80. 1. 14. p.), hogy a mend alatt egész rejlik, világos. Ol­vassuk idébbi m.nyelvemlékekben is (Jászay-co­­doex: „Megháborot­tatta a népet, mend (­egész) Ju­­deán szerte tanéjtván“ *). Sz. az igeragozásra vonatkozó tárgyalásában (96. 1. 45. §. 1. p.) a heassatuc igét így olvassa: keátsa­­tok (vö. 83. 1.). Nézetünk szerint helytelenül. A Pray­­codex egyéb szavai közöl ezen ige kiválólag az, mely a nyelvjárásokból szépen magyarázható. Ugyanis az igegyök: keát (­kiát; mert: eni; pl. eránt—iránt; töves,tövis; deák,diák ; mend,mind stb. 88. 1. 3. p.), sajátlag: kiált. Szokása különösen a palóc nyelvjárásnak a mássalhangzó előtt álló l betűt ki­hagyni, s ilyenkor a mely szótag hangzója a két mássalhangzó előtt hosszú volt, hogy meg ne rövi­düljön, éket kap ; pl. föld, sód; folt, fót, olt, ót stb., és így a szóban forgó ige : kiált—kiát­, sőt kát is (deli palóc), mint: mért, ebből: miért. S ily alak­ban a kiát ('—kiált) ige vég­­­betűje, s a parancsoló mód jellembetűje­­, s-re változnak: kiáss (ss. olva­sásra szerint: keáts) ; a többes második személy : kessatok (Bir. olvasása szerint: keássato°k), a lát— láss; bocsát—bocsáss; lát—láss, igék mintájára. Hogy keátsatook nem helyes olvasás, kitűnik az elemzésből. t. i. keassaluc=k-­-e (e=i)-\-a (a=áj -|-s (=es—ts, mint: Saac=Csák, Hl. 1. vö. 86. 1. 3. p.) — a második s-t is. nem vette számba t -j­a+H-w (—o°)-fc (=fc). De ha tekintjük a nyelvjárást, melyben a kiát (—keát=kál=kiáló ige máig is él , a parancsoló módban annak helyes olvasása (a népnyelv szerint) csak keássáto­k lehet. A határoson alakban mondók, mert a mutató név­*) L. Szókötés, a középtanodák harmadik osztálya számára. Budán, 1848. 81. 18.1. POLITIKAI SZEMLE. Pest, jan. 22. Párisi tudósítások szerint a közzétett új alkotmány ott nem igen nagy benyomást okozott,az mintegy előre ismeretes volt az elnök ismert gondolkozása s szán­dékai következtében; s ezen első benyomás is már annyira elszánt, hogy leginkább csak a lapok fog­lalkoznak az alkotmánynyal. Közönségesen úgy vé­­­lekednek a magasabb politikai belátással bíró férfiak, hogy meg kell várni, mit eredményez az alkotmány valóságban , mielőtt felőle ítélőt mondatnék. A tömegre igen látszott hatni a 17-ik czikkben foglalt azon záradék, hogy az elnöknek joga van a népnek bizalmába s szavazására utódját ajánlani. E záradék kifejezése oly rejtélyes, s mi rejtélyes, az igen megragadja a tömeget. Az alkotmány szövege nem nyújt alapot annak gyanítására, hogy az elnök új, császári dynastiát akarna alapítni. S azt lehetne gondolni, hogy ezen chartákban új pont c­élzata oda megy , miszerint a kormány ne veszélyeztessék egy közönséges választás minden koczkái által, mely nem tekintene sem múltat, sem emlékeket, hanem egyeztessék össze az eddigi monarchiai biztos átszál­lása az uralkodásnak a köztársasági állam igényle­­teivel. A hírlapok, az új alkotmányt leginkább azért vár­ták oly türelmetlenül, mivel ugyanakkorra­­a sajtó­­törvény megjelenését is reménylték, de e várakozá­sukban csalódtak. Az alkotmány hallgat a sajtóról, melyet külön szervezeti törvény fog szabályozni. Az alkotmány csak akkor fog életbe lépni, mi­dőn az általa rendelt testületek életre lesznek hiva. Ennek időhatára a tegnapi számunkban (18-ról) kö­zölt telegráfi tudósítások szerint febr. 25-én van ha­tározva , s igy e részbeni bizonytalanságnak is vége van vetve. A londoni lapok az új franczia alkotmány iránt majd mind szinte oly ellenségesek, mint valának a dec. 2-diki cselekvény iránt. Az angol készülődések iránt, melyek Francziaor­­szágban akkora föltünést okoztak s legkülönözőbb ma­gyarázatokra adnak alkalmat, Angliában a közvé­lemény meglehetősen egyhangúlag nyilatkozik. A munkafelfüggesztés ügye, több rendbeli kien­gesztelési kísérletek meghiúsulásával oly pontra ért, hogy valami krízistől lehet tartani. Spanyolországból a lapok Madridban némi kato­nai zendülésekről tudósítnak, melyek ugyan elnyo­mattak , de melyek miatt a kormánynak komoly rend­szabályokat kelle alkalmazni. Pinson, Ortega, Prim, Nogueras , Ronaldo tábornokok Madridból kiutasít­­tattak. Portugalliában egyen kivül minden kamarai vá­lasztások érvényeseknek ismertettek el. Berlinben, jan. 18-dikán tartatott meg a nagy koronázási­­ rendünnepély. AZ ÚJ FRANCZIA ALKOTMÁNY. Pest, jan. 22. Az erkölcsi világban is érvényesek a suly­­egyen törvényei. A franczia államélet sulyegye­­ne, harmóniája megzavartatott, kiforgattatott az által, hogy az állodalmi, a kormányhatalom a parlamenti és parlamenten kivüli pártok által aláásatott, megrendittetett, oly országban, mely­ben a központosítás rendszere uralkodván, a kormánynak különös szilárdságra s erélyre, az igazgatás rendszerének s menetének különös egy­ségre van szüksége, hogy r megállhasson s óriási feladatának megfelelhessen. Napoleon Lajos azon meggyőződésből indult ki, hogy ily állam- s kormányaikat mellett az angol parlamenti rendszer, mely a parlamentnek a királyi kormány fölötti mindenhatóságára van fektetve, képtelenség, s igy lehetlenség Fran­­cziaországban a képviseleti alkotmányos monar­chia, s úgy látszik azt hiszi, a tiszta legitim monarchia sem bírhatott volna szilárd s tartós fenállás biztosítékaival, mert mindkettő, össze­dőlt a népizgalom viharának fugalma alatt. De ez meg nem támadta a Napóleoni rend­szert, melyben tehát meggyőződése szerint, ke­resendő vola Francziaország jövendőbeli nyu­galma­s virágzásának záloga. S föltette a kér­dést a nép előtt a napóleoni rendszer, s az anarchia vagy vörösök uralkodása köztt; tudni­illik a szavazók legnagyobb része így fogta fel a tett kérdést, miután a többi között a legitim, s az orleansi monarchia, és a parlamentáris képviseleti köztársaság között úgy sem lehetett választani. Felelete által a nép Bonapartéra ruházta a szükséges hatalmat Francziaország alkotmányos viszonyai elintézésére, s ezen forrásból kifolyó­nak , nem pedig a szó valódi értelmében, tehát saját hatalomteltből engedményezettnek tekin­tendő az új alkotmány, melynek három legfőbb jellemvonása következő. A népfenséget, melynek elve valódilag a franczia forradalom évelő megújulásának gyö­kere, korlátlanul s legnagyobb kiterjedésben elismeri. Az általános szavazatjogot, mely az ily alak­ban elismert népfenségnek természetes követ­kezménye, korlátlanul megadja. Az elnöki végrehajtó hatalmat a monarchiák­ban létező fejedelmi hatalom minden attribútu­maival fölruházza, sőt sokkal többekkel s na­­gyobbakkal, mintsem minőkkel ez korlátolt, képviseleti monarchiákban bir. Ily végrehajtó hatalom köztársaságban, mi­nek a franczia állodalom az új alkotmány által meghagyatott die­taturai hatalom, melylyel kezé­ben, s a dec. 20 és 21-diki népszavazat alap­ján Napoleon most magát a franczia nép fönsé­­ge képviselője- s orgánumává tette, s igy lebi­lincselte ama forradalmi elvet, mely szabadon működött, mig a népfönség képviselőjéül a nem­zetgyűlés létezett. E szerint e Napóleoni rendszer most Fran­­cziaországban oda megy ki: a köztársasági ál­lamformában, az 1789-diki elvek alapján szi­lárd, egységes erélyes kormányt létesítni, oly eszközök alkalmazásával, melyek már egyszer e század elején, bár kissé különböző körülmé­nyek között, sikereseknek bizonyultak. Páris, jan. 14. Louis-Napoléon, ki magát 8 millió franczia által egy alkotmány kiadására megválasztatta, ereje ön­érzetében , oly intézkedéseket teszen, melyek az általa készítendő mű életbeléptetését segítendik. Egy ezek közöl az összes franczia nemzetőrség feloszla­tása. Nem akarunk dicséreteket halmozni a franczia nemzetőrségre, azon szolgálatokért, melyeket több alkalmakkor tett a haza, s a rend ügyének, de egy­szerűen mégis megemlíthetjük, miszerint a renddel párosult szabadság érdekében, az 1848. júniusi szomorú napokban igen is sokat tett. — Hogy Louis-Napoléont, micsoda érdekek vezették, midőn a franczia nemzet kezéből a nemzetőri fegyvert ki­kivette , azt hisszük, fölösleges lesz demonstrálgatni. Ez ellen szót sem kell emelni; annyi igaz , hogy a forradalom be van zárva, mert fegyver nélkül forra­dalom e rendszabály által alig lehetséges , ha csak égetés és pusztítással nem, mi aztán nem volna egyéb vandalizmusnál, mire a franczia miveletlen nép, úgy is hajlandó, a közelebbi események ezt eléggé tanúsítván. Úgy látszik, hogy ezt Louis Na­­poléon előrelátta, s hogy a rendet egészen megszilár­dítsa, azért téve ezen hatalmas vágást. Különben a lefegyverzés egész csendben ment véghez, kivéve, hogy vagy két párisi legio riadót akart vezetni, s az l) L. Minden munkáit. Második összes kiadás. Pesten, • 1847. 41. 215. h. s) L. A magyar nyelv Rendszere. Közrebocsátá a m. t. társ. Budán, 1846. 81. 231. 1. 3) L. A Margitlegendát, Praynál, 256. 1. 4) L. A magyar nyelv. Rendszer. 15. 1. — Fogarasi: Müveit m. nyelvtan. Pesten, 1843. 81. 62. 63.11. — Parthenon, tanulmányok tára. Kiadja Szász Ká­roly. I. II. füz. 81. N.­Enyeden, 1839. 61. 1. — Nyelvtud. pályaműnk. Kiadja a m. t. társ. Másod. köt. Tiszta magyar gyökök. Irta Nagy János. Bu­dán, 1839. 81. 238.1.

Next