Pesti Napló, 1852. február (3. évfolyam, 570–592. szám)

1852-02-26 / 590. szám

1852- harmadik évi­folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Pesten: Évnegyedre 5 f. — k. p. Egy hónapra 1 ft 30 kr p. Félévre 10 „ „ Évnegyedre 4 „ — „ A havi előfizetés, mint a , számonkinti eladás is e e­re ° ” ” ” ____megszűnt. ,Egyesszám . . 4 ,, ,, A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri­ utcza Lak­ért ház 8. Szerkesztési iroda: Úri utcza 8. sz. A havonkénti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számitlatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. 590 PESTI NAPLÓ. Csütörtök, febr. 26-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyha­sábos petit-sora 4 p. kr. - jával számittatik. A be­­iktatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Ma­gánviták négy­hasábos sora 5 pengő krajczárjával számítta­­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve d­ívnyi alakjában mindennap , délesti órákban.­­jelen TARTALOM: Telegrafi tudósítások. Ausztria forgalma a külfölddel 1850- b­e­n. III. La­pszemle. Fővárosi élet. Vidéki élet. (Miskolcz. Vegyesek.) Ausztria. (Vegyes tudósítások.) Külföld. (Francziaország. Németország. Helvétia. Olaszország.) Egyházi­­ nevelési ügyek. Legújabb posta. (Bécs. London.) Vegyesek. (Nemzeti színház. — Börze. — Gabonaár. — Dunavízállás.) M­ű­t­á­r. (Montalembert fölvétele a franczia akadémiába.) Budapest, febr. 26-án TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK Tegnap a „Magyar Hírlap“-hoz következő távirati magán­sürgönyök érkeztek: London, február 24. — A királynő Russel le­mondását elfogadta. Derby gróf (Stanley) az új kabinet alakítását elvállalta. A parliament péntekig elnapolja magát. Páris, febr. 23. — Egy rendelet jelent meg, mely a senatus és államtanács tagjainak öltözetét szabályozza. 5 é­vente 103. 70. — 3­0 r. 65. 65. Turin, febr. 20. — Tegnap és ma folytattattak a sz. Pál-társulat beadványa fölötti viták, hihetőleg még ma az egyszerű napirend fog elfogadtatni. Gal­­vagno fogná Deforesta helyett az igazságügyi, Ber­­nati főintendáns pedig a belügyi minisztériumot át­venni. Hir szerint a tengerészeti minisztérium a had­ügyi , s a kereskedelmi minisztérium a belügyivel egyesíttetnék. A bizottmány, mely a Casalei erődí­tés tárgyában tanácskozott, legközelebb megteendi je­lentését , az e czélra 3,040,000 franknyi költségnek megajánlását indítványozza. Santa Rosa fogna San Martino helyett a belügyi minisztérium osztályfőnöke lenni. AUSZTRIA FORGALMA A KÜLFÖLDDEL 1850-ben. III. A kivitel az ausztriai birodalom vámterületének minden részeiből az összehasonlítandó 1847 és 1850- diki években következő árufajtákat foglalt magában: Természeti és mezőgazdasági termesztmények: 1850. 1847. Gyarmati áruk — — 15,800 20,500 Déli gyümölcsök s gyümölcs 537,400 798,400 Dohány — — — 1,141,300 913,600 Olajok élvezetre s műhasz­nálatra — — — 20,400 204,200 Gabona s egyéb föld és mező­gazdasági termesztmények 4,333,600 10,000,000 Italok — — — 1,287,100 1,488,400 Halak s egyéb viziállatok 246,700 237,800 Szárnyas állatok s vadak 83,800 83,600 Vágó-marha — — 3,029,400 3,425,100 Állati termények élvezetre 2,176,400 2,398,000 Vonó-marha — — 359,600 596,400 Tüzelő­szerek s építési anyagok — — 5,140,400 5,724,500 Egyéb természeti s mező­gazdasági termények 552,400 702,400 Összesen : 18,924,800 26,593,500 Ip­ar t­árgy­ak: a) Gyártási nyersanyagok s félgyártmányok. Orvosi­­ illatszerek — 1,524,400 1,014,500 Vegytani készítmények 1,091,600 1,219,400 Konyhasó — —­­ 654,100 706,200 Festékek és festő­anyagok 958,800 1,071,700 Mézgák, gyanták stb. mű­használatra — -- 185,000 194,100 Cserző anyagok — — 104,400 118,000 Ásványok s földek — 727,900 598,400 Drága­kövek s nemes érczek nyers állapotban — 81,100 81,000 Nemtelen érczek nyersen föl­dolgozva — — 3,541,800 4,703,800 Nyers anyagok — — 37,311,800 39,714,100 Fonalok — — — 1,698,200 1,789,400 Összesen : 47,878,700 51,210,600 b) Kész gyártmányok. Gyártmányok — — 37,452,200 33,751,200 Irodalmi s művészeti tár­sak 591,800 653,000 Összesen : 38,044,000 34,404,200 Egészben : 104,847,500112,208,300 Míg tehát a gyártmányok kivitele kerek summá­ban 4 millió frttal szaporodott, a gyártási anyagok kivitele 4 millió frttal, úgy a természeti és gazdá­­szati termesztmények kivitele 8 millió forinttal csök­kent. Legnagyobb volt a csökkenés a gabona, érez és nyers­anyagokban , mert míg az elsőnek a bel­­szükségletet kellett fedezni, a­nélkül, hogy Magyar­­ország és a Bánság ugyanannyi mennyiséget állít­hatott volna elő kivitelre , mint azelőtt, a két utóbbi áruczikk az újra munkásságra ébredt belipar által nagyobb mennyiségben emésztetett föl. A gabonakivitel csökkenése kitűnik a következő adatokból: Kivitel 1847. 1850. mázs­ái Törökbuza — — — — 673,910 94,151 Zab - — — — — 157,267 21,915 Liszt —— — — — 142,206 47,393 Ez a behozatal öregbedésével szoros kapcsolatban áll, s ugyanazon okokból származott, miket a beho­zatalnál megemlitünk. De mi a Lorabardiábeli kivi­tel csökkenését illeti, meg kell jegyeznünk, misze­rint annak még egy különös oka van a Modena és Parmával kötött kereskedelmi szerződésben, mely szerint a korábban ezen irányban kimutatott kivitel elesik. A mezei és kerti magvak kivitelének csökke­nése (30,982 mázsa 96,318 mázsa ellen) rosz ter­més , és a belföldi árak fölhágása által idéztetett elő, míg Anglia, mely eddig a magneműeket Ausztriától vette, azokat újabb időkben Odessából igyekezett megszerezni. A réz kivitele, mely 1847-ben 28,254 mázsát tett, 1850-ben a Magyarország és kalo­nai határszélek bánya­üzletének megakadása miatt, úgy a belföldi szükséglet szaporodása miatt, 6895 má­zsára olvadt le. Ellenben az aczél kivitele 765 má­zsáról 2588 mázsára hágott. Felső-Ausztriából ne­vezetesen a saarbrückei vámhivatalon át egyedül 2008 mázsa vitetett ki a würtembergi kasza-gyárakba. A nyers, fonatlan selyem kivitele 1850-ben 2,473 mázsára szállott alá (1847-ben 5477 mázsát tevén), mi legalább 2,51 millió forint csökkenést teszen. E­nnek oka volt hogy a franczia selyem-kereske­dők e czikket nem keresték, és főképen hogy a ma­gasabban fekvő majlandi vidék selyem­tenyésztéses termelése a rosz idők miatt gyengén ütött ki. A gyártmánykivitel értékének szaporodását főképen s lényegesen a velenczei szabadkikötői területeknek a vámegyletbei fölvétele okozá, miután mindazon áru­­czikkek , melyek ott ke­zittetnek , s a külföldre kül­detnek , és 1850-ben a vámterület kivitelébe vannak betudva, 1847-ben e számításon kivül álltak. Ezt főkép az üveg-gyöngyök, üveg-pastok , mesterséges drága-kövek stb-ről kell érteni, melyeknek kivitele 5619 mázsáról (1847-ben) 27,319 mázsára szapo­rodott, és igy ez maga a kivitel értékét 4 millió írtai szaporrtá. Tekintettel a határszélekre , melyeken át a kivitel történt, a két év közti arány következőleg áll: Tengelyem kivitel 1850. 1847. Összesen 25,239,300 22,066,000 Egészben 104,847,500 112,208,300 Trieszt, Fiume és más partvidékek kivételével tehát a határok minden más helyein csökkent a kivi­tel , de legfeltűnőbb volt ez Szászország, Délinémet­­ország és Helvetzia felé, és­pedig különösen a gabo­nát és nyersanyagokat illetőleg. Ellenben a kivitel szaporodása Trieszten át főképen a kivitt gyapjú-szö­vetek (1,444,500 ft.) üveg­áruk (419,300 ft.), egy len- és kenderárukban (358,800 ft.) mutatkozik. A kiviteli vámolás 1850-ben az egyes koronaor­szágokra következőleg oszlott szét: Alsó-Ausztria — — — — — fz. 17,641,000 2,879,800 365,200 7,835,500 3,029,000 15,721,100 2,946,600 5,998,000 Sziria , Karinthia és Kraln — — Görez, Gradiska, Trieszt — — Tirol és Vorarlberg — — — — Csehország — — — — — Morva és Szilézia — — — — Galiczia, Bukovinával — — — Összesen 56,416,200 fr. 29,597,000 8,174,100 Összesen 37,771,100 Magyarország — — — — — 3,229,800 Lombardia — — — Velencze — — — —• Dél-Németországon át Szászországon — Poroszországon — Lengyelországon — Oroszországon — Törökországon — Idegen Olasz államokon Helvetzián — — 11. 11,119,700 13,562,900 7,528,800 1,682,100 2,072,400 11,898,900 11,956,500 19.786.900 11. 14,109,100 17,576,400 7,617.500 2,414.500 2,434,300 12,540,300 12.373.600 21.076.600 Összesen 79,608,200 90,142,300 A tengeren Fiumén át — — Trieszten — — Velenczén — — Más partvidékeken 1,855,400 14,453,100 5,317,200 3,613,600 1,851,100 11,470,100 5,489,500 3,255,300 A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. Gr. HONTALEMBERT FÖLVÉTELE A FRANCZIA AKADÉMIÁBA. (Az Indépendence helge után.) Hontalembert beszéde. Folytatás. *) így vált a vagyon egyenlőtlensége azon czélponttá, mely ellen intézte támadásait minden megbukott nagyravágyó, s minden visszautasított jelölt. Az al­­kotmányozó-gyűlés, száműzve minden testületi tulaj­dont, minden közös kölcsönös kezességű társulást, elszaggatva az ember s ősei, az ember s a föld, az ember és ember közötti minden hajdankori köte­léket, megsemmítve minden jótékony fokozatosságot, mely minden jól szervezett nemzet különböző osztá­lyait egymástól elválasztja s egyszersmind összeköti, csak két hadsereget hagyott fel egymással szemben: a tulajdonosokat s a proletárokat. E mérget nem a convent vetette el, hanem az alkotmányozó gyűlés. Talán azon bohó reményben élt, hogy a gátjaiból kitörő ár majd önként megállapodik azon kitüntetés *) Lásd P. 11. 589. számát. előtt, mely a gazdagságból származik, miután sem­mivé téve a dicsőségből, tett szolgálatokból, szerzett jogokból származottat, mintha a szegény ember s proletár szeme előtt nem a gazdagság, sőt maga a tulajdon lenne minden kiváltságok közül a legkicsa­­pongóbb, minden egyenlőtlenségek közül legsértőbb. Nem, a tulajdon, az elfajult társadalmak utolsó hite, nem álland ellent egyedül az egyenlítők csa­pásainak. Nem értük-e meg napjainkban azt is, hogy kétségbe vonatott az értelmiség előjoga, s a forradalom megmentése végett a tudatlanságra hi­vatkoztak? Mert áll az, hogy az egyenlőség hite, ha következetes akar maradni, épen úgy nem tisz­telheti az érdemet s a vagyonosságot, mint a szü­letést. Egyébiránt az alkotmányozó­ gyűlés maga e rész­ben a világnak egy igen szerencsétlen példát adott, melynek hatányait már is érezhettük. Addig a va­gyonelkobzás csak büntetés gyanánt létezett, ő tette azt először kincstári jövedelemforrássá s közhasz­nosság elvévé. Kimondván az állodalom jogát az egyház tulajdona fölött, intézetünk s eszméinkbe be­ültette a communismus csiráját. A gyűlés többségé­hez tartozott szónokok által a szerzetesek s püspö­kök ellen felhozott okok közt egy sem található, mely napjainkban a henye tőkepénzesek s birtokosok ellen ne fordittatott volna. Nyissák föl önök a Mo­­niteur-t, változtassák meg a kerteket s a neveket, s olvasandják első kiadását azon tanoknak, melyek leginkább elrémítették Európát a mostani korban. Nem említem, mit a vallás ellen cselekedett: kép­zelhetni, mint gondolkozom én e felől. Csak azt jegy­zem meg, hogy munkáit egy ünnepélyes nyilatkozat­tal kezdi meg az átalános türelem s vallásfelekezeti szabadság részére, s hogy aztán zsinattá alakult át, hozzáfogott a kánonjog magyarázásához , s miután elkobozta a papság örökségét, megkísérte elkobozni lelkiismeretét, oly eskütételt parancsolván rá, mely ürügyévé vált azon üldözésnek, mely legvéresebb vala azok között, miket az egyház Nero idejétől fogva kiállott. Egy szóval : az alkotmányozó gyűlés nemcsak igazságban, bátorságban s emberségben, hanem m­in­­denekfölött józan észben megfogyatkozott volt.El akar­ta hitetni a világgal, hogy mindent le lehet rombolni s újra fölépitni egy nap alatt. Lendületet adott a leg­szelídebb s legfeddhetlenebb király elleni bűnös me­­rények ama sorának, mely hozzászoktatta az eltévedt népet mindazon igazságtalanságokhoz s hálátlansá­gokhoz , melyeknek tanúi voltunk. Mégis verte az Isten munkáinak gyümölcstelen­­sége által. Örökre meg akará alapítni a szabadságot, s utódokul legvérszomjasabb zsarnokokat nyert. Hi­vatása vala helyreállíts a pénzügyet, a törvény uralmát, a szabadságot; s örökségül Francziaország­­nak bukást, fejetlenséget és zsarnokságot hagyott, ezt is azon nyugalom nélkül, melyet méltatlanul ugyan, némelyek a szolgaság helyrepótlásának tar­tanak. De még ezentúl ürügyeket hagyott fen az erőszak minden visszaéléseire, s előzményeket az anarchia minden jövendő kicsapongásaira. És sem­mit nem alapított! A hajdani társadalom, minden visszaélései daczára, egy évezredig tartott; az uj, melyet az alkotmányozó gyűlés akart alkotni, már pályája végefelé jár, s alig ötven éve hogy tart. Hogy élünk még, hogy bírunk még polgári törvé­nyekkel, törvényszéki, katonai, közigazgatási, pénz­ügyi szervezettel, azt tudjuk, kinek kell köszönnünk; a rend azon elemeinek, miket törvénykönyveinkbe XIV. Lajos és Napóleon tett le, s kiváltképen Na­póleonnak, ki előttem kevésbé nagy azért, mert győ­zött Austerlitz­s Jénánál, mint inkább, mivel ő, a forradalmi szellem szülöttje, első mert ezzel harczot vívni, s abban győzedelmeskedett. Az alkotmányozógyűlés főemberei főleg két mű­vekre voltak büszkék: a papság polgári szerveze­tére (ezt elég megemlitnünk), s az 1791-diki alkot­mányra, mely háromszor kevesebb ideig tartott, mint mennyi kellő megvitatására. Ellenben elültetek mindazon elveket, melyeknek a convent csak követ­kezményeit fejtette ki, s hogy ezen elvek még sze­rencsétlenségünkre folyvást élnek, azt eláruló leg­újabb forradalmunk. E férfiak nem törölték el a tu­lajdont, de gyökerében megingaták, nem kiáltották ki az ész isteni tiszteletét, de ezt gyakorolták, nem törölték el a királyságot, hanem lefegyverkeztetve, lánczokba verve, náci királyi pálczával kezében s tövis koronával fején, szolgáltatták hóhérjai kezébe, kik helyükbe következtek. Nem tagadom, hogy ellenfelei, s áldozatai is ne követtek volna el nagy hibákat. Droz ezeket is szi­gorún megrovja. E hibák sorában legelől említi az emigránsok kihívó álmolatait. A forradalmiak ret­tentőn szilárd magatartásával szemben, kik kicsa­pongásaikban is fegyelem rendjét tartók, s bolond­ságaikban is szerencsések voltak, kimutatja a roga- A Szerb vajdaság a temesi bánsággal 1,373,800 Horvát és Tótország — — — 3,213,400 Erdélyország — — — — — 2,843,800 Összesen 10,660,200 Egészben 104,847,500 Az 1850. a behozatal után szedett vám 18,467,100 ft. tett; kiviteli vámokul fizettetett pedig 1,063,900 frt. Az osztrák vámterületnek tehát a külfölddeli ösz­­szes forgalmától a vámjövedelem tett 19,531,000 ft, és így a 1847-dik évivel, mely 18,158,000 ftot tett, összehasonlítva, ehez képest 1,373,000 fttal emel­kedett. (Ausztria.) LAPSZEMLE. A Magyar Hírlap (febr. 26. sz.) párisi levele a franczia kormány magatartása felett humorizál. A parlamentárismus lejárta magát, bevégezte pálya­futását , meghalt! ezt hangoztaták féléven keresztül a kormány párisi lapjai. Most össze akarják híni a parlamentet, vagyis a parlament árnyékát, s egész országban fel s alá hajszáltatnak a megyefőnökök, nehogy egyetlen antibonapartista bejuthasson. A mostani parlamentnek se kezdeményezési, se inter­­pellációi joga nincs, s mégis mint valami rémtől fél­nek tőle. Mint Fallstaff, a Percy hullája felett, ag­godalommal vannak el, hátha csak színleli halálát. Ennélfogva nem csodálkozik, ha az orleanisták, te­hát a tulajdonképeni burgraveok és republicánusok egyesülése két hónap alatt honszerte gyökeret vert. Hogy a parlimentárism­ust módosította, elnyomta, igaz, de egészen elnyomni, mondja a levél, sem ő, sem más halandó hatalmában nem áll. Konstantinápolyi levele értesít, mikép Nafiz basa a pénzügy körül hihetetlen erélyt fejt ki. Egyedül a bankárokra, 28 bankárra, 1 millió piaszter rovatott.­­ A Bosphorusnak a fővárossali összeköttetésére, Angliától 12 gőzöst rendeltek meg. A Pester Z. (febr. 26. sz.) negyedik közleményét hozza a kereskedelmi politikáról. Különös tárgya jelenleg a pamut­ipar. Végig fut Ausztria e részbeni statistikáján, s úgy találja, hogy Ausztria többet fon mint a vámegylet, a felgyártásban pedig a vám­egyleti tartományé az elsőség. S figyelmeztet, hogy a munkaerő ott czélszerűbben van sok részben felhasználva. A Wanderer (febr. 24. sz.) az angol hadkészüle­tekről szól; mi lesz belőle, nem tudja. Annyit lát, hogy a tájos angol flottát visszahívták, s Izland partjain úgy állították fel, hogy akármely perezben ott teremhet, a franczia partokat ostromzár alá vet­hetni. Az Ost-Deutsche Post (febr. 24. sz.) főczikke az angol miniszteri változásról tart elmélkedést. Párisi levele a kiadott sajtótörvényben látja ugyan, hogy el van törölve a censura, de ha a szerkesztő­ket a kormány nevezi, nem sokat fél a sajtószabad­ságtól. — Ottani hírek szerint, az orosz czár még a kora tavaszszal Berlinbe jő. — Hirlik, hogy Napo­leon magát mart. 20-án császárnak fogná kiáltatni, mire már a zászlók készülnének is, s hogy a me­gyék ezt sürgető feliratai iránt is intézkedtek volna’; valamint azt is tudni akarják, hogy az orosz követ urától egy nótát olvasott fel az elnöknek, melyben felszólítja, alapítana egy Napóleon-dynastiát, s venné

Next