Pesti Napló, 1852. május (3. évfolyam, 644–667. szám)
1852-05-28 / 666. szám
1852 harmadik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Pesten: Évnegyedre 5 f. — k. p., Egy hónapra 1 ft 30 kr p. Félévre 10 „ — A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is megszűnt. 066 Évnegyedre 4 Félévre . 8 „ — „ „ Egyes szám . . 4 ,, ,, NAPLÓ. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyaló pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza Laffert ház 8. Szerkesztési iroda: Úri-utcza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. Péntek, máj. 28-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 p. kr.iával számíttatik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajcárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő a PESTI NAPLÓ szerkezte-hivatalába Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelenévnyi alakjában mindennap, délesti órákban. TARTALOM Telegrafi tudósítások. A piemonti miniszteri krízis. London. (Chambord gróf levele s az angol sajtó. A kristálypalota. Shibthorp ezredes ) Berlin. (Az orosz czár Berlinben mutatása. A kamarák bezárása s az ünnepének. A jobb oldal. Az éjszaki s keleti nagy hatalmasságok Francziaország irányában.) Lapszemle. Fővárosi élet. Vidéki élet. (Szikszó. Nagy-Bánya.) Ausztria. (Vegyes tudósítások.) Külföld. (Francziaország. Nagybritannia. Helvétia. Dánia. Olaszország. Oroszország. Törökország. Amerika. Legújabb. (Bécs. Berlin. Hamburg. Christiania. Paris.) Vegyesek. (Nemzeti színház. — Börze. — Dunavízállás.) Matár. (A vardoniták. Eredeti novella Jókai Mórtól. - A vegytan a XIX-dik század első felében.) Budapest, máj. 28-án TOLEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK Milano, máj. 24.— Öcs. fenségeik, Miklós és Mihály orosz nagyherczegek alago maggiore partjain Sesto Calendeba utaztak. Zara, máj. 23. — Egy portai parancs az ausztriai alattvalóknak megengedi a fegyverviselést, midőn kereskedelmi ügyekben Bosznia és Herczegovinában utaznak. Turin, máj. 23. — A képviselő kamra minden vitatkozás nélkül, 100 szavalz ellen , egy törvényjavaslatot fogadott el, melyben a kormány fölhatalmaztatik a Toskanával kötött postaszerződvénynek foganatba tételére. A bérmentesítési kényszer ez által megszüntettetik. A SZÁRD MINISZTERKRIZIS (U. Gy.) A párisi lapokban élénk sensatiát okozott a szárd miniszterkrizis, mely legközelebbről bekövetkezett. Azt hisszük, hogy nem lesz fölösleges, ha néhány vonással előadják a történet főrészeit. Kétségkívüli dolog, miszerint a szárd kormány mindig a mérsékleti és bölcs alkotmányos haladás útján kívánt maradni, s ezen útról magát eltériltetni sehogy sem engedő. A minisztérium híven képviselte a király nézeteit, ki szilárdan meg vala győződve, miszerint csak azon után haladhat országára nézve üdvösen, melyen eddig haladt, s az eddigi intézmények megtartása mellett. E tekintetben tisztában voltak mind a király, mind miniszterei, s a kamarák jelentékeny része. Azonban a választó kamaráról nem lehet egészen ezt mondani, sőt Ratazzinak elnökké választatása nyilván bizonyítá, miszerint ezen kamara a minisztérium egy részével ellenkező irányban szeretne működni. Ratazzi baloldali vala, s a minisztériumban Cavour grófnak igen jó barátja. A választó kamara elnöke tehát egy baloldali — az angol politika híve, s a minisztériumban is egy hatalmas segéd — ezen körülmények mindjárt viszálkodást és súrlódást idézhettek elő a kabinet kebelében. A súrlódás csakugyan kitört, amint a befolyások növekedtek, s az egész minisztérium beadta lemondását , melyet a király el is fogadott. A király D’Azegiót bízta meg a minisztérium alakításával. E tény által Ratazzi és Cavour háttérbe szoríttattak, s kérdés, hogy az angol befolyáson is — melynek Cavour hű képviselője volt — nem ejtetett-e valami csorba? Anynyi igaz, hogy jelenleg a franczia befolyás némi súlylyal látszik bírni, mindazáltal távol attól, hogy tán a királyt és minisztériumát más útra volna képes téríteni. D’Azeglio különben oly férfiú, ki hazája szeretetét bírja, ki bölcsesége é veszélyessége által bün tekintélyt vívott ki magának. Ellenei azt tudják föl hibául, hogy nem a legnagyobb olasz, de tiszta hazafiságát senki sem vonhatja kétségbe. Lássuk, minő miniszteri combinatiók forognak. A félhivatalos Risorgimento szerint így alakulna : „D’Azegio , miniszterelnök és külügyminiszter. Galvagno, kegyelem- és igazságügyminiszter. Pernati, belügyminiszter. La Marmora, hadügyminiszter. Paleocapa, közmunkaügyminiszter. Buoncompagni, közoktatásminiszter. Spinola, pénzügyminiszter.“ Az Opinione így nyilatkozik a miniszteri krízis felöl: „Per nati ma (máj. 18.) jelenté a kamara- és senatusnak a miniszteri krízis állását. Azt hisszük, nem csalódunk, ha előrebocsátjuk, miszerint a kamara nagy része sajnálta a kabinetnek ezen szomorú megoszlását, melynek legnagyobb szüksége volna az egyetértésre, hogy a pártok támadásainak ellenállhasson. Mi bennünket illet, mi őszintén kimondjuk , miszerint fölfogjuk azt, hogy egy politikai pártnak oda kell hagyni a hatalmat, midőn egy ellenkező párt többséggé alakul a parlamentben vagy a hazában; de ez egy szomorú példa, hogy magában egy pártnak kebelébeni személyes eltérések miatt jött létre a krízis, s mi legfőbb, oly kis országban, hol nem igen vannak bőven emberek a visszalépők pótlására.“ Remélhető, hogy miután D’Azegio újra kabinetet alakíthat, Piemont tovább is megmarad azon bölcs mérséklettel párosult haladás utján, miről nehéz körülmények le nem sodorhatták ; s hogy azon párt, mely Piemontot a forradalmi útra tériteni és az Unita Italia kivivására késztetni akarná, lassankint már is igen nagyon gyengült tekintélyét és befolyását egészen elvesztés Piemont megmarad annak, minek lennie kell: az olasz félsziget országai azon egyikének, melyben a király nemes indulata a nép vonszódása és tiszteletével párosulva, a valódi jóllét fölvirágozhatik. A PESTI NAPLÓ MUTÁRA. A VARCHONITÁK. (Novella.) Irta Jókay Mór. IV. (Folytatótt) Dalma összefont karokkal állt meg Halila előtt. A leány reszketve veté fel vad félénk szemeit. — Hát én hová menjek uram? Hát én ki rabszolgája leszek ? kérdé keserűen. Dalma megfogá a leány kezét s élesen tekintve annak arczába kérdé: — S valóban szeretsz te engem ? — Reszketek előtted uram. — Érzem kezeden. Te félsz tőlem. — Az az egy az, a mire tanítottak születésem óta. — Csak félni tanítottak és szenvedni ? Látom arczodon. *) Lásd P. N. 664. vámát. — Ha látod , légy irántam irgalommal. — Amit e követ mondott, az mind hazugság. Te nem vagy boldog , te szenvedsz. — Nekem a panasz is tiltva van. — Tiltva van ajkaidnak, de szemeid elárulnak. — Én semmit sem mondok. — Szívedbe látok. — Ha szívembe látsz, akkor öless meg. — Mit beszélsz ? Halila összeszedi minden bátorságát. — Mert akkor azt látod abban, hogy én téged nem szeretlek. Dalma örömét elrejteni nem tudó arczczal ragadá meg a leány kezét, ki midőn azt hivé, hogy ő halálosan megsértette, nem is sejthető, mily örömöt szerzett neki. — Te engem nem szeretsz ? Te iszonyodol tőlem ugye bár? magad sem tudod miért? valami titkos ösztön azt súgja Mirednek, légy hideg irántam ? Halila nem bírta megérteni a kifejezést Dalma szemeiben , elszántan térdre bocsátkozik előtte : — Kivallottam , megölhetsz. Ha elhallgatom, szívem öl meg. — Te nem szeretsz engem? folytatá Dalma, a leány érzelmeit fürkészve, mert valakit most szeretsz ? Halila a kérdező kezét magához vonta le. — Öless meg óh Dalma. Inkább te, mint atyám. — Ne félj, szólt Dalma ragyogó arczczal s keblére voná a leányt. Én védeni foglak. Szeretlek most, mert nem szeretsz. Halila csodálkozva tekinte rá. — Te nevetve gyilkolsz meg engem. — E csókra esküszöm, boldoggá teendlek. Szólt Dalma a leány homlokát megcsókolva. Nevezd meg szerelmed tárgyát, s én Istenre fogadom, hogy tieddé teendem őt, bár ki legyen; elrejtelek atyád haragja elöl, hol a gondolat sem találand reád ; hadat kezdek miattad a félvilággal, hogy te boldog lehess azzal, a kit szeretsz. Nevezd meg őt. Dalma szíve repesett azon gondolatnál , hogy félelmes menyasszonyát elcsábíthatja— más számára. Halila félénken húzódott tőle vissza. — Mondom magán, hogy én csak félni tanultam életemben, de azt megtanultam jól. Megbocsáss , ha szavaidban bízni nem tudok. Attól félek, hogy te csak azért akarod megtudni e nevet, hogy őt ölethesd meg. Nem fogom őt elárulni. — Te nagyon szereted, mert félted őt. Nem kényszeríthetlek, hogy higyj szavaimnak , de okot adhatok rá. Látod arczomon , mint örülök , midőn szemembe mondod, hogy nem szeretsz, hogy iszonyodol tőlem, hogy másért epedsz. — Óh mert én sem szeretlek téged, én is mást imádok. Értesz-e már engem. Halila szívében új világ derült e szavakra. — Nem volnék nő, ha nem értenélek. Megmentesz magadtól, hogy megmenekülj tőlem. — Az égre, úgy van. Mielőtt leáldoznék a nap, kedvesed karjai közt leendesz. Szólj , érdemes-e ő kezedre ? szép, bátor és nemesszivű ? — Egyike vezéreidnek. — Annál jobb. Közölök bármelyik méltó hozzád. Országom első férfiai ők. — Nincs több férfi, a világon, csak ő. — Jól van, nagyon jól. Jer közelebb hozzám. Suttogjunk csendesen. Ne félj, kedvenczem vagy. Hisz nem szeretjük egymást. Akárki bántson , én utalmazlak, akármit kívánj, én megadom. Mondd el bizalmasan, mint szerettél kedvesedbe ? Tekints úgy, mintha hölgy társad, barátnőd előtt szólanál. — Oh Dalma, biztató szavaid lábaidhoz lánczolnak engem. Te nem is gyanítod, hogy e rövid élet, mily hosszú fájdalom volt nekem. Csak akkor tudhatnád , mennyire boldogította a halálra üldözöttet az , ki védelmére föllépett. Egész éltem egyetlen szenvedés volt, s midőn azt egy borzasztó halállal kellett volna befejeznem , midőn népem ördögeinek akartak megáldozni, akkor halálos rettegéseimben Istenhez kiálták, e szóra egy férfi jelent meg előttem, kinek arczában Isten arczára ismerek. Egy maga egy őrült világ ellenében lépett védelmeitbre a kezemet megragadva, ember fölötti nyugalommal monda : „én megszabadulak téged. És amióta ő visszaadta éltemet, azóta szeretek élni. — Beszélj tovább. Szavaid gyönyörködtetnek engem. — Oh én remélni sem merem, amit ígértél, őrültség volt tőlem kivallani. — Szivedre hallgas és légy bátor. London, máj. 22. 22 A vajúdó franczia élet elemei, a hamu alatti szikrázásuk miatt fölötte foglalkoztatják az angol hírlapokat, melyek közöl többen a Chambord gróf Velenczében i. e. april 27 költ levelében, a megyei s községbeli tanácsosok úgyszólván tömegbeni lemondásában , végül több befolyásteljes tisztviselő s néhány tábornok eskü megtagadásában döntő események elő postáit látják. És valóban Chambord gróf érintett levele, ha a sorok közt rejlő értelmét elemezzük , nem a legbarátibb szellemben nyilatkozik Bonaparte Lajos tíz kormányzata irányában — szilárd reményét fejezvén ki, miszerint boldogabb időknek kell derülniök reá, melyekben Francziaország üdvére teljesítni fogja az isteni gondviselés által elébe szabott , dicső erdődeitől reá maradt kötelességeket. A praktikus angolok hihetőleg ezért, de meglehet, hogy más oknál fogva is öregbítik a védelmi , támadó hadkészületeket; javítják stratégiai erődítéseiket, mégpedig nemcsak a tulajdonképi brit, hanem a csatornában is franczia tengerpartoknál fekvő-szigeteken is; az admiralitás szakértő tagjaival vizsgáltatják a hadikikötőket s hajókat, és a hadsereget, új szerkezetű Minieféle puskákkal, melyekből sebesebben és az eddiginél nagyobb távolságra lőhetni, látják el. Mindezen készületek s reformok az ó angol szokás szerint, minden zaj nélkül, csak amúgy csöndesen s mintegy kéz alatt történnek a militia-bill árnyában, melynek záradékait jelenleg a bizottmányban csöndesen rostálják. Sok nemzet tanulhatna az angoltól, mikép kell illő megfontolással s csönddel elintézni ügybajait! Itt eszembe jut, hogy minden ügybajok ellenére, ha nem is Hyde parkban, de csakugyan meg fogja tartani népies krisztály palotáját az angol, melyben fog meetingezni, valahányszor jónak találandja, és valahányszor a jámbor tory uraknak disdomatice eszékbe jutand, kenyerét, busát s porterét — megadóztatni s ez által drágábbá tenni. Azonban az angol nép nemcsak a csöndhez, hanem a politikához is ért, mely a „transactiok“ tudománya ; transigált tehát ő is az arisztokratiával, s bejegyezett , hogy kedves palotája , vasúton kis sétát tegyen Sydenhamba körülbelül 30 percznyi távolságra Londonból, Brigthon felé. A palota ott is parkban fog felállíttatni , s egyik szárnya téli kertet képezend, melyet a földgömbnek öt része, legnemesebb fii, növényei,ásványai, és állataival látand el. Azonkívül e tündérhelyen mind a régi mind az uj művészet remekeit láthatni fogja a tisztelgő vendégszem, mely ha meg is vizsgálta már a regensparki és kew-i növényországi gazdagságaikat, mégis itt mindenkor valamire találand, mit ott aligha látott t.i. a bizarr nagyszerűséget! Jelenleges tulajdonosai e csodapalotának, a London Brigthon vasút részvényes igazgatói, kiknek a valószínűség calculusa alapján okuk van remélni, miszerint ezen dicső, szép, és mind az egészre mind az egyesekre nézve is hasznos vállalat, bőven megterhelendi erszényeiket — aranyfontokkal, melyeknél — hiszem, tudom és remélem — aligha kedvesebb és hasznosabb teher létezik e széles világon ! Mivel én a kristálypalotára vonatkozó viszonyokról szólok, tehát lehetlen egyúttal nem említnem az öreg Libthorp angol ezredest, ki az ismeretes angol különcrködésnek utóérhetlen mintája. Midőn az egyetemes iparműkiállítás eszméje először pendittetett meg a parliamentben, a vitéz busz írezredes, tüzesen ellene rohant az eszmének, kinyilatkoztatván, hogy ő azon emberrel, kinek keze a fát, melynek árnya alatt ő sokszor pihenni szokott, vágandja le,addig pírvívni fog, míg a „fagyikos“ — that reeslayen vagy az ő „ezredessége.“ „tis coloneelship“ halva marad a helyen! — se végett az öreg ezredes, őrt is tartotta ki kedves fájára s körülötte dolgozó munkásokra ügyelt föl;— Íme tehát a vitéz huszárezredesnek köszönhetjük, hogy a kristálypalota mennyezete alatt százéves élő tölgyfák diszlettek, melyek nagyszerű regényességet kölcsönöztek az egésznek. És midőn az iparpalota, minden huszáros taktikája ellen, mégis létrejött, az iparmis-kiállítást lehető legrövidebb időre p. o. egy hétre akarta szorizni, s oda nyilatkozott, hogy az Angolhonba betolakodó francziák — Angolországban a külföldiek rendszerint „freechmen-eknek, francziáknak neveztetnek — olcsó árúczikkeikkel együtt csak romlást hozandnak az országra, s azért kötelessége minden telivéris angol s angolnőnek őrizkedni a francziák társaságától; ő, annak okáért, nemcsak nem megy a palotába, hanem még messziről sem akarja látni azt. Az öreg ezredes csakugyan megtartotta szavát, s most az alsóházban tűzzel vassal sürgeti, hogy a hydeparki Gomorrhát, melyben — hite szerint — annyi bűn összhalmozva volt, mielőbb küszöböljék ki az országból, s reménye is, hogy az illetők megbánva a bűnt, mihamarább fogják teljesitni igazságos kivonatát. Tehát az öreg Libthorp vitéz huszárezredes azon egyetlen ember , ki 1851 évben Londonban lakván sem a kristálypalotát nem látta, sem a gyűlölt francziákkal nem társalkodott. Berlin, május 23. Németország több vidékein tett körutamból visszaérkeztem egy pár hete az intelligentia fővárosába, s itt úgy találtam , hogy a közélet felszínét azon ünnepélyek foglalák el, melyek az orosz cár tiszteletére valónak tartandók. S ez az oka, hogy a kamarai ülések bezárása, mely az idei üléseit folyamat eredménytelensége következtében különben sem bítt volna nagy figyelmet gerjeszteni, egészen érdektelen