Pesti Napló, 1852. június (3. évfolyam, 668–691. szám)

1852-06-30 / 691. szám

A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, Dri­ntcza Laffert ház 8. Szerkentési iroda: Dri­ntcia 8. sí. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számíttatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. 091 1852. harmadik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. X Vidéken: Pesten: Évnegyedre 5 f. — k p. Egy hónapra 1 ft 30 kr p. Félévre 10 „ — „ „ | Évnegyedre 4 ,, — ,, ,, A havi előfizetés, mint a. a ,___ti ,,, i _ j ^ _ ..ffélévre . a ,, — ,, ,, • 4 ,, ,, •xdmonkinti eladás is megszűnt.______| Egyes szám . PESTI NAPLÓ. Szerda, jun. 30-án­ HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyha­­sábos petit-sora 4 p. kr.­­jával siáraiztatik. A be­­igtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalába Magánviták négy hasábos sora 5 peng krajczárjával szám­ítta­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre ló Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap , délesti órákban. Előfizetési fölhívás a PESTI NAPLÓ 1852-diki második ‘12-évi folyamára. Megjelennek e lapok — vasár- és ünnepnapot kivéve — mindennap, délutáni órákban. A szerkesztőség mindent el fog követni e lap érdekességének növelésére, hogy az mind politikai részét, mind a lap matára illetőleg az előfizetők várakozásának megfeleljen. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK : Vidékre postán küldve fél évre (julius—december) 10 ft.—Negyed évre (julius—septemb.) 5 ft pengőben. Pesten házhozhordással fél évre (jul.—dec.) 8 ft p. — Negyed évre (julius—sept.) 4 ft pengőben. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti Napló”” kiadóhivatalában, úri-uteza 8. szám, az udvarban első emeleten) és EMICS GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-uteza szögletén. — Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetői leveleket és pénzeket bérmentesítetni kérjük. EMICH GUSZTÁV kiadó. TARTALOM: Tele­­rali tudósitások. P­á­r­i­e. (A költségvetés tárgyalása.) London. (A pénzbőség. A bank villanytelegráfja. A kir. kiáltvány.) Bécsi levelek. XVI. Hivatalos. (Adománykiosztás. Kegyelmezés. Erdé­szeti államvizsgálatok. Kinevezés.) Fő­városi élet. Vidéki élet. (Székes - Fejérvár. Eger. Esztergom. Vegyesek.) Ausztria. (Bécs . Vegyes tudósítások.) Külföld. (Nagybritannia. Németország. Belgium.) Egyházi s­­zerelési ügyek. Vegyesek. (Nemzeti színház.) M­ű­t­á­r. (Vegytan a XIX. század első felében.) Budapest, jún. 30-án. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK Turin, jun. 24. — A követi kamra a nemzeti bank alapszabályainak tárgyalását megkezdette. A „Ri­sorgimento állítja, mikép Raminez nápolyi követ in­nét visszahivatott legyen , hogy hasonló tiszti minő­ségben Romába helyeztessék át. — Ezentúl követ helyett Nápolynak itt csak ügyviselője leend. Swinemünde, jun. 25. — A porosz „Adlerzei­tung“ jelenti. Biztos tudósítások szerint július elején 6 vagy 7 orosz hadihajó érkezik az itteni kikötőbe, itt veendők a császár parancsait. „Barbarossa“ és „Danzig“ porosz gőzfregátokat is naponkint vár­ják ide. Pár­is, jun. 26. — A törvényhozó test tegnap Mon­­talembert­ és Kerdrelnek a budgetvitában tartott ellenzéki beszédeik kinyomatását megengedte. A sem­­mitőszék megsemmité a Bocher orleansi javak fel­ügyelője ellen hozott ítéletet. Berlin , junius 26. — Az itteni szabadkereske­dési egylet küldöttsége ma a miniszterelnöknek egy adreszt nyújtott által, mely alkalommal ez utóbbi körülbelül isezt válaszolta: A küldöttség, mint oly elv képviselője jelenik meg, mely fölött az­­ítélet már ki van mondva, legalább meggyőződése szilár­dul áll. A küldöttség talán csak nem várja tőle, hogy ő, a miniszterelnök , annak teljes keresztülvitelére nézve biztosítást adjon ; azt azonban állíthatja , mi­szerint a porosz államkormány a kereskedelmi poli­tikában oly czélt tartana szemei előtt, mely a köz­érdekeket előmozdítja. A miniszterelnök egyúttal re­ményét fejezi ki, hogy a déli államoknak a vámegy­­lettőli elszakadása miatt netalánt aggályok (?) egé­szen el fognak enyészni, s még isezt teszi hozzá : „Nem vehetni rész néven tőlünk, ha azon elemeket, melyek ólom gyanánt kívánnának lábainkhoz akasz­­kodni, lerázni törekszünk, miután hivatásunk, min­denekelőtt Poroszország önállóságát fentartani.“ • * Páris, jún. 22.­­ Mióta a nemzetgyűlés tagjai, a vincennesi va­dászok által, a képviselők palotája elől szuronyokkal elkergettettek, a parlamenti életnek oly jelensége sem mutatkozott, mint a követek mai ülésében, a budget tárgyalása alkalmával. A mai ülés kezdetével ismét kitűnt az, hogy a franczia épen úgy szeret csevegni, perorálni, mint régebben, a restauratio és júliusi mo­narchia boldog éveiben. De ezek az idők elteltek , s a parlamenti szólnokok nyelvkerekeit nagyon megkö­tötték a jelen körülmények, vagyis megkötötte a meg­boldogult nemzetgyűlés, ügyetlen magaviselete által. De térjünk a dologra, nehogy bennünket is valaki bő­beszédűségről vádolhasson. A mai ülés, minden bizonnyal érdekesebb volt minden eddigieknél, nemcsak azért, hogy ismét szó­­nokokat lehetett hallani, hanem azért is, mert fonto­sabb tárgy ez ülésszak folytán nem került szőnyegre. Legelsőbb is Kerdrel kért szót, hogy az általános vi­tában részt vehessen. Kerdrel megtámadta a nagy fizetéseket, a követek alantállását, az államtanács ügyetlenségét és a tör­­vényhozdtest tehetlenségét. Szónok beszédét élénk figyelemmel hallgatták, s igen helyes, igen helyes fölkiáltások közt zárta be. Billault, a törvény­hozd­test elnöke , megjegyzi, miszerint a szolót meg kellett volna állítani beszéde folytán, de személye iránti tiszteletből nem tévé (nemi nem!), mert inkább az alkotmányról beszélt, mint a költségvetésről. Utána Devinck állott föl , s a budgetbizottmányt keményen támadta meg. Jollivel írott beszédének felolvasása után, Mon­­talembert grófnak jutott a szerencse, hogy szónoki tehetségének új próbáját adja. Megdicsérte az 1814-től 1848-ig tartott parla­menti rendszert, a­nélkül azonban, hogy kifejezte volna óhajtását, miszerint ő azon időket visszaki­­vánja. Megmutatta, miszerint a 30 éves parlamenti kormány, az államadósságokat épen nem növelte. Montalembert ezután azt mutatta meg, miszerint a törvényhozó testnek rendeletileg kiszabott munka­rendje alkalmas ugyan apró törvények hozatalára, de nem a budget megvizsgálására, s ezután átment a költségvetési bizottmány által ajánlott b­elebszállí­­tásokra , nevezetesen a hadsereg b­elebszállítására. A hadsereg — szólt Montalembert — dec. 2-ka előtt 360,000 emberből állott, most 400,000-re akarják fölemelni. Miért? Talán az európai kormányok, me­lyek még februári kormányunkat is elismerték, a mos­tanit nem akarják elfogadni ? Ezt senki sem hiszi. Talán belülről valami veszély fenyeget ? A bizott­mányban nekünk azt mondották, hogy a csend csak fölületes, s annyira mentek, miszerint a titkos társu­latok tagjait Herault megyében 63.000 emberre teszik. Bámulatom tetőpontra hágott, mert ha még a kor­mány barátai is így beszélnek, mit mondjanak akkor ellenségei ? Minő lenne akkor Francziaország állása, ha a kormány 100,000 embert hazabocsátana ? Ez utóbbit akartuk mi, s vele 50,000 milliót takarítot­tunk volna meg. De mikép vihetnénk mi át az állam­tanácsnál ily módosítást? Hogy vitába ereszkedhes­sünk , az egész hadsereg számára kiszámított 160 millió elvetését kellene indítványoznunk. Midőn ily eredményt látok előttem, így szóltam : mindez hasz­talan , mert mit tehetnek a kamarák ? — Semmit. Senki se higgje, mintha én a törvényhozó test fényes állásáról álmodoztam volna. Mi nem vagyunk nota­­bilitások. Azok a dec. 2-ki proclamatio után a sena­­tus- és államtanácsban ülnek. Mi, gondolom, egyszerűen becsületes emberek va­gyunk , kik azért vannak, hogy szavazzanak, kik a bevétel és kiadás fölött őrködjenek, egy megyeta­­nács-forma vagyunk, az egész országra kiterjesztve. De nem , mi nem létezünk; mi egy fictioként állunk itt; én részemről ezen szerepet el nem vállalhatom. Én a bevételi budgetet megszavazom , a kiadásit el­vetem. Én nem merek tanácsot adni senkinek sem. Én magamról beszélek. Montalembert beszédét tetszéssel fogadták. Rá több államtanácsos felelt. Leginkább feltűnt Steinné, ki azt állítá, hogy a jelen ülésen az al­kotmányt támadták meg, mire megesküdtek. Még nagyobb sensatiót okozott az államminiszternek egy levele, melyet a kamara elnöke olvasott föl, s mely­ben, a köztársaság elnöke nevében kijelentetik: ha a törvényhozó testületnek csak azon fejezeteket­­ joga elvetni, melyekre nézve egy vagy több mód­sítást adtak be, de nincs joga a módosítványok a ragaszkodásra, melyeket az alkotmány szerint nem létezőknek kell tekinteni. A bizottmány előadója Chasseloup-Laubat tiltako­zott ezen irat ellen, s kijelenté, miszerint ő mit se tett, mi az alkotmánnyal ellenkeznék. A vita folytatása más­napra halasztatott. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. VEGYTAN A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN. Vége. *J Vegytan befolyása az iparra. Még van egy kis helyünk néhány szóval érinteni azon segédet, melyet az egyéni és nemzeti ipar az általános vegytantól várhat. Ezen tekintetben, Schu­­bart és Knapp **) terjedelmes munkái nyomán ezer meg ezer külön példákban és esetekben kimutathat­nék , hogy a vegytani ismereteknek, sőt mély vegy­tani nyomozatoknak egy műiparos országban valódi pénz­értékű és pénzhajtó befolyásuk van. Valóban igen csekély belátás kell a tudomány ha­ladásának felfogására és annak elképzelésére, mi­kép foglal az évenkint nagyobb-nagyobb tért az élet­ *) Lásd P. N. 689. számát. Handbuch der lechnischen Chemie, von E. L. Schu­bart. Béri. 1839. III. Bde. 8. Lehrbuch der Chemischen Technologie, von F, Knapp. Braunschw. 1848. III. Bde. 8. mesterségekre való alkalmazásban. Hasonlítsuk csak öszve az Aiken régiebb munkáját az Ure későbbi szótárával, vagy a Dumas munkájával s ezeket ismét­­ még újabb német dolgozatokkal, s látni fogjuk, nemcsak azt, hogy a korábbi szerző (Aiken) előtt is­meretes mesterségek sokat tökéletesültek — korábbi nehézségek, hoszsza(ja]mag8^g0^? költségek újabb bánásmódok fölfedezne által félrehárultak — hanem azt is, hogy az újabb munkákban számos új mester­ségek vannak leírva , melyek ezen időközben kelet­keztek , s az országos vagy vidéki vagyon és­­ólét kútfejei közt jelentékeny helyet foglaltak, a legújabb munkának közvetlen megelőzőjével egybevetéséből pedig kitűnik, hogy a legközelebbi és jelen kor elő­léptei számosabbak és gyorsabbak valának, mint akármely más előbbi időszakában a vegytan tör­téneteinek. Azok, kik a könyvekben járatlanabbak, de az ügy iránt érdekkel viseltetnek, más úton is ugyan­azon eredményhez juthatnak. Ha valaki, a­ki ezelőtt harmincz évvel gondosan és figyelmesen eljárta az európai műiparos országok gyárait, most újra ezen körutat tenné s mostani működéseiket s termeléseiket az akkoriakkal öszve hasonlítná, bizony a legmeg­lepőbb és csodával határos változásokat látná. Sze­mébe tűnnék, mennyivel gyorsabb és egyszerűbb módon jutnak ugyanazon eredményekhez, melyek korábban sokkal több időt, bajt és fáradságot igé­nyeltek — bámulná a munka számtalan felosztásait, minél fogva az előtt csak közbejáró eszközökül hasz­nált működések a műipar külön ágaivá, külön gyá­rakká emelkedtek — nem győzné elszámlálni az egészen új mesterségek és műhelyek különbféleségét — látná, hogy csupa kézmivesek jelenleg oly értel­mi és tudományi segédeszközökkel bírnak, melyeket eddig csak az iskola sajátainak tartottak. Mindezek és más ily tapasztalások nem kevésbbé ragadnak csodálkozásra , mint a gépes gyárak és műhelyek, melyekben az ügyes munkás ujjai inkább rábeszélni, vend­­ágí­tetni látszanak a nyers­anyagot, hogy ki­­v­ag- teljesitne, holott az élettelen éret működése tanultIsAff * "A,?*1*1 fe3 ezen évről évre szaporodj *? 1 kézségek is újabb haladást ésteSf*' a ne­tenek , s a gyáriparban kikerülhetlen elisig^ er?m~­dalmas értelem erélyét ösztönzik. Egy fontos t j* csökkenni, hanyatlani látszik, vagy legalább helye^ akar változtatni s kedvezőbb vidékben, más tarto­mányban keresni hazát — ekkor előáll a vegytan, s azt súgja, hogy tegyen változást működése módján. Az ipar elfogadja a tudomány tanácslatát, a változ­tatás a termelés költségét kevesíti, a terméket ja­vítja, ezáltal a hanyatló gyárba, az előbbi vidékbe új életet önt s diadalmat szerez neki idegen vetély­­társa felett. Vámrendszeri változások, a rabszolgai munka meg­szűnése s más okok a czukor termelést kiirtással fe­nyegették a nyugatindiai angol gyarmatokban. De Meleseus Brüsselben egy vegytani kísérletet tesz, s ennek nyomán a czukornád levével való bánásban oly javítást tanácsol, mely a tőkének és ügyességnek a csupa kézi munka felett az ipar ezen ágában is azon előnyöket ígéri, melyet azok más osztályokban las­­san kint kivívtak. És a gyarmatok meg vannak mentve a veszélytől. Midőn a géppeli fonás bámulatos talál­mányát, mely a pamut fonal finomságában oly fé­nyes diadalokat ült, hogy a híres Indiát is megszé­­gyenité, a lenfonásra alkalmazók , a konok anyag vakmerőn ellene szegült a vele való bánásnak s nem hagyá magát elég vékony szállá pedertetni. A vegytan megvizsgálá azon állományt, mely a len­szálak szilkéit összetartja, s azonnal az enyves anyagot a gőz segédével gyámolított fonák felbomlani­nyszerító és a finom szilke addig elé nem képzelt vé-

Next