Pesti Napló, 1852. július (3. évfolyam, 692–718. szám)

1852-07-01 / 692. szám

r­ lésében. Egy kis áldozattól visszariadni nem kell, ellenkezőleg a színészet ügyében oly lelkesen áldozók száma fog kevesbülni. )( Nagy-Kőrös, jan. 27. Búcsut vettem vala a nagyon tisztelt szerkesztő­ségtől e mindjárt elenyészendő félévre, de ma reggel oly esemény adá magát elő városunk és Czegléd kö­zött, miről rögtöni tudósítást küldeni levelezői köte­lességemnek tartom. Közelebbi levelemben írtam róla az innen 4 órá­nyira történt T. várkonyi rablásról, de most még kö­zelebb vonult hozzánk a zivatar, mert ma reggel, alig egy órányira városunktól, a II. Kőrösről Czeglédre vivő út mellett létező gogányi csárdánál, négy lovas rabló kétcsövű pisztolyokkal fegy­verzetten, pár órányi idő alatt, több mint tíz kocsit rabolt ki, az utasoktól nem kis mennyiségű pénzt szedvén el.­­ A kirab­­lottak közöl egyik, itteni teljes gymnasiumi tanár ifjú Szász Károly , kit, a mint betegségéből alig felüdült nejével s ennek leánytestvérével Pest felé utazna, magával vitt 300 váltó forintnyi minden pénzétől megfosztanak.­­ Kiraboltak ugyanekkor több izra­elitákat is, kik közöl egyiknek, a rablók által felnyi­tott vastag tárczájában, nem kis mennyiségű papír­pénzt pillantott meg tanár Szász Károly. — Érkezett a többek között kocsin egy katonatiszt is a rablás he­lyére. Ennek kocsijára rákiáltottak a rablók, kik kö­zöl háromnak arcza be volt feketítve, hogy hajtson a csárda mellé, mint kényszeritették volt a többi kocsi­kat ; de a tiszt hajts­ ot parancsolt kocsijának, ki erre a lovak közé csapott. Most egyik rabló rálfitt a tiszt kocsijára, s a­mint ez odább robogott, két rabló ál­lotta útját; de a tiszt újból hajts-ot parancsolt, s noha két pisztolylövés dördült reá , tovább nyargalt kocsijával, melyet kevés ideig űztek ugyan a rablók, de nem érhettek utol. Hogy a három lövés valame­lyike talált-e vagy sem valakit a kocsiban, még nem tudjuk; a tisztről némelyek gyanítják, hogy talán egy Czegléden lakó kapitány lett volna. — Maga ta­nár Szász Károly, ki pénze veszte után kénytelen vala szerencsétlenül kezdődött útjával fölhagyni, beszélte a fenirtakat itten többeknek, s jelentést tett úgy a főszolgabírónál, mint a csendőrségnél. Forró napjaink kezdenek járni. E hó 24-n délután 2 órakor, árnyékban -j- 30° R-ot mutatott a hév­­mérő, mely melegség Algier vidékén sem mindennapi. Ma délután 2 órakor utazott át városunkon cs. k. belminiszter Bach Sándor úr ő excellentiája. Polgár­­mesterünk s több tisztjeink által tisztelgőleg fogad­tatása után , méltóztatott ő excellentiája csak a kö­zelebb múlt évben alakított teljes gymnasiumunkat megtekinteni, miután útját Kecskemét felé folytatta. R. lev. Temesvár, jun. 23. Utolsó levelemet azzal zártam be, hogy ő cs. k. Felsége épen a posta indulása előtt, t. i. délutáni 4 órakor e­ső 16-kán e városból Aradra elutazott. Junius 15-kén est­e nagy eső állott volt be, úgy hogy e miatt elmaradtak még számos készülőben levő ünnepélyek, így a kisbecskereki csatatér, az ostrom­lók sánczainak és ágyutelepeinek megszemlélése, melyeknek helyei alkalmatos táblákkal voltak a vár körül kijelölve. Halljuk, hogy Szabó színigazgató úr az­nap est­e, midőn ő Felsége jelenlétének tiszteletére a Kunok czimű opera adatott magyar dalszínész társaságunk által, mintegy 520 pftot vett be jövedelemként, az árak fölemelve lévén. Városunk a méreg­drága építési anyag, és mun­kások ritkasága daczára csinosan emelkedik ham­vaiból. Különösen a cs. kir. Felsége közeledése hí­rére sok történt annak külső ékesitésére. De még most is élénk tanúi maradtak az utolsó ostromnak némely romban heverő épületekben. Nézzük például a vár-utczát, magát az úgynevezett Hunyadvárt, most fegyvertárt, a pétervári-utczát, a pétervári-, bécsi- és erdélyi-kaszárnyát, a piaristák és irgalmas bará­tok templomát, a város­házát stb, és átlátjuk, meny­nyi teendőjük még az építészeknek. Nem kételke­dünk azonban, hogy mindez régi vagy jobb formában előbb utóbb szemünk előtt álland , de volt fasoraink hiányát a mostani forró napokban nagyon is eleve­nen érezzük. Fasoraink az előtt bizonyos vidéki ce­­lebritással bírtak, és oly sűrűk voltak, hogy az itt gyülekezett magyar természet­vizsgálók és orvosok társasága azoknak ritkaságát egészség kedvéért el­rendelni jónak látta volt. Bizony oly megritkulást nyertek ezek a vár körülvétele előtti napokban, hogy most a volt becsületes fák gyökereinek új hajtásai­ból kell valami kis árnyékot várnunk. Keserű ilyen­kor is az időre, mint mindeneknek orvosára utalni ! Ki veszi a temesváriaknak rósz néven tehát, mi­dőn a természet gyönyöreinek teljes hiányában a pusztaságból, melybe városunk helyezve van, oly távol, a mennyire lehet, indulnak, hogy néha kel­lemesebb ambrával saturált levegőt élvezhessenek. Persze útjaink rosszasága valóban oly kitűnő, hogy az augsburgi Allgemeine Zig egy porai levelezőjének közmondásul szolgálhatott, de itt eszünkbe jut, hogy az itteni kereskedelmi és ipar­kamara a cs. kir. Fel­ségét folyó hó 15-bén különös deputatióval megke­reste , méltóztatnék legkegyelmesebben elrendelni, hogy az épülő­félben levő czegléd-szegedi vasút mielőbb megnyittassék , és hogy a vaspálya építése Szeged és Temesvár közt mihamarább megkezdes­sék. Ha a kereskedelmi kamara ezen szüntelen pen­getett tárgyra, mint reméljük, méltánylást talál, úgy nemcsak élvezetsóvár emberek, de túlbuzgó iparosok és vállalkozó kereskedők is Temesvárból gyakrabban meglátogatandják kedves Budapestünket, és a két város két természetileg külön nem vált tartomány­vidéket egyesíteni, mi anyagilag annál könnyebb, mi­nél bizonyosabb a lelki ragaszkodás a két vidék közt. Az emlegetett küldöttségnek ő Felsége a pelitio átvétele alkalmával válaszolni méltóztatott, hogy az ügyet lehetős legnagyobb figyelmére kegyesen mél­­tatandja, noha a status kiadásai igen tetemesek. Közel jártunk e levelünkben már a vajdaság esz­méjéhez. Visszafordulunk tehát ezen gyakori tárgyá­hoz a megtámadásnak és védelemnek, m­i csak azon egyszerű nézetet fejezzük ki, hogy azon nap, mely a vajdaság szerkezetét eltörlendi, százezer szivet csa­­toland közelebb a kormányhoz, és több százezer fo­rintot takarítand meg a birodalom közpénztárának. Ma est­­e, mint gróf Coronini l exel, kormány­zónk nevenapja előestvérén, a helybeli katonaság fáklyás tánczot rendezett annak tiszteletére, a dísz­téren. Régóta nem láttunk mi fáklyás menetet, mely­hez szemeink azelőtt annyira szokva voltak. Mintegy 200 katona lehetett, tisztektől vezéreltetve, kik a zene rhytmusa mellett a cottilionhoz hasonló evolu­­tiokat csináltak, melyek azzal végződtek, hogy tánczfigura alkalmával mindegyik egy rakásra haj­totta fáklyáját. Képzelni lehet, hogy ezen 200 fáklya egyesülten mily roppant lángot vetett fel a magasba, és mily füst támadt oly tömeg szurokból ! Kolozsvár, jun. 21. □ Tegnap meglepő egyházi ünnepélynek valánk tanúi. Ezelőtt néhány hónappal kimúlt nyugalmazott ev. ref. tanár Méhes Sámuel halotti végtisztelete tar­tatott az ev. reformátusok külső magyar utczai új templomában ; az egyház közepén csinosan készített gyász ravatal volt emelve, a mely körül nyugvó pa­dokon ültek a mind­két nemen lévő keservesek szá­mos tagjai. Minden rendű, rangú és vallású embe­rekből álló nagy számú közönség vett részt az ün­nepélyben , mely nagyrészint műkedvelőkből alakult jeles dal­személyzet, művészi énekével kezdetett meg. Az idvezült által saját költségén készített pom­pás szószék ezen alkalommal fekete posztóval volt behúzva, valamint azzal a roppant falzatok is. Előbb Nagy Péter , az ev. ref. hitszónok, utód Nagy Fe­­rencz bölcsészet-tanár állottak fel s tartottak gyár­­beszédet, melyek gyöngyei maradnak az egyházi magyar szónoklatnak; e két szónok méltán viseli a nagy nevet, mit pályájukon szerzett érdemeik által vívtak ki maguknak. Az első beszéde alapigéjéül az ismeretes gyönyörű szentirásbeli helyet vévé fel : „A harczot megharczoltam, pályámat megfutottam, hi­temet megtartottam, s megtartatott számomra az életnek koronája.“ Szépen adá elő beszédében az élet küzdendő harczait, s melylyekkel a boldogult is birkózott. Mert az emberi életben nincs vége a harcz­nak. A fegyvernyugvás oly rövid mint az álom , s a békekötés csak a halál. Azután érdekesen magya­rázd szónok a hitet, melyet a boldogult megtartott, s élénkbe állitá a szép pályát, a melyet megfutott, oly meghatóan , miként meggyőződünk róla, hogy az üdvözült számára fen van tartva az élet elpusztul­­hatlan örök koronája. Míg Nagy Péter költőileg raj­zold Méhes magán­életét, házi és baráti körében, s hazafiúi munkássága közepett, addig N. F. magasabb bölcsészeti szempontból vizsgáld azt, mondván a többek között, hogy az üdvözültnél a vagyon nem volt czél csak eszköz, melylyel nem magán, hanem az emberiség boldogságán munkálni volt fő élet­­czélja, mindazon népszerű szabadság- eszmék, me­lyek jelenlegi politikai életünkbe annyira meghono­sodtak : a közteher­viselés, népfelszabadulás,­ úrbéri viszonyok megszüntetése stb a Méhes által alapít­­tatott „Hiradó“ czímű erdélyi lapban láttak világot. Ezen szellemi befolyása által nem ritkán jutott szá­mára az irányadó szerep, mi miatt kellemetlenség is érte néha. Levelező most is emlékezik azon jele­netre , midőn több magas tekintélyű erdélyi ariszo­­crata a híradói példányokat visszaküldé, melyek­ben az egyforma adózás elve felett voltak vezér­­czikkek. M. S. egész politikai életén, egy benne tö­kéletes meggyőződéssé vált eszme húzódott keresz­tül , mely szerint nemünknek és fajunknak sem ke­letről sem nyugottról nincs mit várnia, s csak a Fel­séges ausztriai házzali szoros viszony által fejlődhe­tik és haladhat a tökély felé. És ez minden hazafi meggyőződésévé vált a közelebbi időkben. Elmondd beszédében az üdvözült számos jó tetteit, milyenek a tanári szék alapítása, a kolozsvári új ev. ref. egy­ház építése bevégzése körüli munkálati áldozásai stb. Az üdvözült szelleme még utolsó perczeiben sem szűnt meg működni, még akkor is kedvencz eszmé­jével , az Erdélyben épithető vasút tervével foglal­kozott ; az ablakokba magas virágcserepek valának: ,,vegyék el ama cserepeket — valának utolsó szavai beteg ágyából — hadd süthessenek rám a nap su­garai , hadd érezhessem melegüket,“ és kimúlt. A derék ember mérsékelt gondolkozású, jó hazafi, s a szó teljes értelmében ritka férfi. Mindkét beszéd nyomtatásban is meg fog jelenni, melynek jöve­delme a külső templom épitési munkálatai bevég­zésére van szánva. M. S. nagybecsű úti jegyzetei e napokban leszál­lított áron áruitattak könyvárusainknál. Társas életünk megint visszaesett nyári egyhan­gúságába ; csak a cs. k. Ap. Felsége körünkbe ér­kezésére teendő előkészületek foglalatoskodtatják az embereket. Mindenki igyekszik a nagyszerű szeren­csét a legszívesebb elfogadás által méltányolni Hisz Erdélynek különben is oly ritkán jut a nagy szeren­cse Felséges Fejedelmét láthatni! Reméljük, most nagyon néptelen városunk akkorra ismét megnépe­­sül. Aristocratáink, úgy mint a vagyonosabb nemesi rend falun , a tehetősebb polgárok fürdőn mulatnak. Ad vocem fürdő. A Kolozsvárra jövő el ne mu­lassa megnézni dr Szombathelyi „Diána“ nevet viselő új fürdő­intézetét, mely nagyszerű átalakítás végpontja felé közeledik, s már is annyi kényelem­mel kínálkozik , melynél többet bármely külföldi ha­sonló intézetben sem találni. Fürdei kádak,a bútorzat, pompás, mondhatni fényes. Az épület egy egészen új szárnynyal nagyobbodott, hol gőzfürdők s hideg zuhany-fürdők vannak. Az udvar csinos kertté ala­kítva, közepéből egy szökő­kút fogja buzogtatni a leg­tisztább vizet. A nevezetesebb hírlapok olvashatók a csinos emelvényeken. Mindennemű ízletes ételek és italok kaphatók. A fürdővendégek és látogatók szá­mára egy vendég­könyv áll kinyitva , hova neveit mindenki beírja. Mindezen sok kényelem mellett is az árszabály mérsékelt. E napokban nagy esők vol­tak, nem kis viharral kapcsolatban. Tol­nap a vil­lám lecsapott városunkba, minek következtében a külső magyar kapun kívül egy ház és telek leégett. A M. H.-nak írják Jolsvá­ról : — E vidéken a vetések középszerűségen felül ál­lanak. Volt itt oly időjárás, hogy 3—4 hét alatt egy csep eső sem hullott, minek következtében a konyha- vetemények, sőt a vetések is sok helyen nemcsak eltörpültek, de ki sem kelenek. Zöld tök és ugorka, mely máskor julius 20-án már bőviben — volt, most újságul sem látható. Ez időjárás a gyü­mölcsre is káros hatással volt. A fák tavaszszal rendkívül dúsan virítottak s a sok virágból alig lett egypár gyümölcs. Pedig e vidéken a gyümölcs-ter­mesztés egyik főágát teszi az elélhetésnek. — A rozsnyói evang. főiskola, tantermei s tanítói lakói­nak fölépítésére ezüst sorsjátékot határozott. Nyere­mény tárgyai 12 személyre való 1500 v.ft. értékű ezüst asztali készület, 6 személyre való 750 és kü­lön 250 v.ft. értékű három fő ezüst nyeremény, ezenkívül 200 különböző értékű kézmű. Az ezüst nyeremények még 1-jéig Pesten Svoboda Jánosnál a váczi utczában, azontúl csak Rozsnyón láthatók s a húzás után azonnal átvehetők. A húzás Rozsnyón történik egy nyilvános tánczvigalom szupórája alatt sept. 5-én. Ugyanazon lapnak Eperjes­ről : — A folyó évi jun. 14-én tartott, ünnepélyes evang. iskolai gyűlésben egy szívvel s akarattal el­határoztatott, hogy a tiszai evang. kerületnek anya­iskoláját, az Eperjesen levő collegiumot, továbbra is meg és fentartják s a kormány kivánataihoz ké­pest reorganizálják s annak valósítására minden tör­vényes és legális utat módot felhasználni törekesz­­nek. A gyűlésből tájékozó szózat s esedezés intézte­­tett az esperességek­ és községekhez segedelem nyújtás eszközlése végett.­­ Az összes collegiumi tanuló ifjúság száma ez idén 276, alsóbb osztá­lyokban 171, felsőbbekben 105 , jogban különösen 26, theologiában 14. Abrudbányáról írják: — A vallásos isteni tisztelet s vele az atyafiúi szeretet visszatért a békés polgárok közé. A templo­mok ugyan még romban hevernek, de azért minden vallásfelekezetnek megkezdették a közisteni tisztelet gyakorlását, részint magán háznál, részint az iskola­házban. A reformátusok s unitáriusok egy helyt s egyszerre tartják isteni tiszteletüket. Az unitáriusok papja a gyermekek tanítását is elvállalta, s mindkét felekezetű szülők legnagyobb megelégedésére foly­tatja. — A bányákra tett költség nem fizeti itt ma­gát. A bányagazdászat tán soha sem jövedelmezett kevesebbet, mint most. — Az időjárás nem a leg­­roszabb; az élet ára nem igen drága. Különösen sok széna-takarmányra van kilátás. — Kanizsáról két egyén, egy szabó és szíjgyártó készülnek családostól Amerikába, s ez iránt felsőbb helyre folyamodtak is s várják az engedélyt. A „Kolozsvári lap“ következő hadi törvényszéki íté­leteket közöl: Báró Kemény Lajos, erdélyi mezősámsoni szüle­tésű , 50­ éves, házas, 4 gyermek atyja, földbirtokos, a forradalmi uralom alatt Déván térparancsnok. Tóth László, erdélyi bibarczfalvi születésű, 4­)­­éves, református, házas, egy gyermek atyja, ügyvéd. Vitán István, erdélyi dévai születésű, 62­ éves, református, nőtelen, magános. Dózsa Józef, erdélyi márkfalvi születésű, 50 éves, református, két gyermek atyja, volt ügyvéd, jelenben magános; báró Kemény L. mint elnök, Vitán és Dózsa mint birák, Tóth László pedig mint vádló, az 1849-ki májusban Déván fölállított forradalmi vérbiróságnál, sok személyt a törvé­nyes kormányhozi ragaszkodá­sukért halálra ítéltek és kivégeztettek, a mely által, a törvényes kormánynak hódolt alattvalók ily módoni rettentésével, a forradalom czélját lényegesen elő­mozdítván , a felségárulást bűnt követték el, s ezért a haditörvényszék 1851-ki sept. 29-én mindeniket kötél általi halálra s minden vagyonaik vesztésé­re ítélte; mindazáltal ő cs. k. apostoli Felsége ápril 12-én kelt legfelsőbb határozatánál fogva, báró Ke­mény Lajos 15 évi, Tóth László 10 évi, Vitán Ist­ván 6 évi várfogságra , kiállott vizsgálati fogságuk ideje betudása és vagyonaik elvesztése mellett lőnek megkegyelmezve,Dózsának pedig, vagyonai elkobzása mellett vizsgálat alatti fogsága büntetésül beszámitva. Hallersteini gróf Haller Ferencz , erdélyi fejéregy­házi születésű, 38­ éves, catholicus, házas, három gyermek atyja, hivatali rangja megtartása nélkül nyugalmazott katonatiszt, — mint fölkelési őrnagy és szászsebes­­térparancsnok rögtöni kivégeztetéssel s többféle meglövetés, fosz­tás és zsarolás megenge­désével a fölkelők elől elfutott hű gondolkozása alattvalók vagyonai elkobzása megrendelésével, a fölséges császári ház gyalázásával és a cs. katonák­nak a fölkelő seregbeni hadi szolgálatra csábításá­val , az 1819-ki ápr. 14-e előtt és után, a forrada­lom részére kitünőleg és erélyesen munkált. Váradi Dániel, erdélyi rákosdi születésű, 27­ éves, református, házas, gyermektelen, szélbeli tanító. — a forradalmi czél előmozdításából Vajda-Hunyadon egy század mozgó nemzetőrség fölállítását magára vállalta, mint annak parancsnoka a törvényes kor­mánynak adott hegylakosok lefegyverzését, sunya.. gátasát eszközölte, járataiban 32 fogoly, védtelen és legkisebb alapos gyanúval sem terhelt románt m­eglövetett, Ludoist és felsö Orostinnét részben le­­ééeítette, s főleg járataiban igen embertelen, kegyet­len eljárást tanúsított. Gál Dániel, erdélyi ilyefalvi születési­, 40 éves, református, házas, s a forradalom alatt korm­­ány­biztos , a forradalom kezdetétől annak végképi el­nyomásáig mint egyik legtevékenyebb és buzgóbb izgatója , kezdetben mindjárt a háromszéki népessé­get ingerlő beszédekkel a törvényes kormány ellen fölizgatta, a székely zászlóalj azonban kimenetelét az 1848-ki júliusban megakadályozni i igyekezett, az altábornagy Gedeon által 1849-ki januárban a székelyekkel kötött kibékülést elrontani, meggátolni törekedett, későbben, miután a fölkelők elfoglalták az országot és a függetlenséget kimondták, ezt min­den módon terjeszteni igyekezett, mint kormánybiz­tos Beszterczén vér­törvényszéket állított, forradal­mi proklamatiókat adott ki, jóérzelmű­ alattvalók javai elkobzását rendelte, a fölkelő katonasághoz újonczokat állitatott, szóval: a forradalom czélját kitűnő és vészes módon segítette elő. Németh László , erdélyi ilyefalvi, 29­ éves, refor­mátus , mint összeírt szélbeli gyalog katona a 2-dik székely ezrednél, már a forradalom kezde­tén a felséges császári házat lealázó, gyanús , ingerlő beszédeivel veszélyesen hatott a székely népre, mint Háromszéken forradalmi kormánybiztos az 1849-­ januárban fölkelő ezredes Gál Sándorral közösen, az altábornagy Gedeon által a székelyekkel kötött és a törvényes kormánynak hódoló békeszerződést elron­tani, 10,000 nyi hadtest fölállításával azt megsem­misíteni kívánták , valamint a székely fölkelők szá­mára árgyakat öntettek. Miután a felkelők elfoglal­ták az országot, a forradalom czélját hatalmában álló minden eszközzel hatalmasan és nyomatékosan előmozdítani törekedett, az igazgatási hatóságokat visszaállította, a cs. k. proclamatiókat megsemmisí­tette , a fölkelőket terjesztette, a császári kormány­nak hódoló eltávozott személyek vagyonát elkobozta, az orosz fölkelőkkel tudatta, a fölkelő sereg erősíté­sére, új ezredek, zászlóaljak fölállítására ujonczozott, a magyar függetlenség nyilatkozatát mindenütt nagy buzgósággal, erélylyel, ünnepélyesen közzé té­tette sz. e£f. Ennélfogva gróf Haller Ferenczet, Váradi Dánielt, Gál Dánielt és Németh Lászlót mint felségáruk éi bűnösöket a haditörvényszék kötél általi halálra és minden vagyonaik elvesztésére ítélte; ő C3. k. apostoli Felsége azonban a gróf Haller Ferenczet és Gál Dánielét 15 évi várfogságra, Váradi Dánielét pedig 15. Németh Lászlóért 10 évi vasbani sáncz­­munkára szelídítette, minden vagyonaik elvesztése, és kiállott vizsgálati fogságuk ideje betudása mellett. Fogarasi István, erdélyi haszartoni születésű , 43- éves, református, házas, három gyermek atyja, földbirtokos, Sárossy László, erdélyi bokái születésű, 50-éves, nőtelen, unitárius, földbirtokos, Bajkó József, erdélyi felső csernadai születésű 41- éves, református, házas, egy gyermek atyja, föld­­birtokos, Berivay László erdélyi gyarmári születésű, 55­ éves, református, nőtelen, gazda, e négy közül különösen Fogarasi István, mint magyar nemzetőr 1849-ki júliusban előőrsi szolgá­latra menvén lovasokkal, katonákkal Bokajba, ezt fölgyujtatni parancsolta, a mely által 97 ház lett a lángok martalékává. Ezenkívül 1848-ki júniusban Rápoldon onnani futó lakos Skirgra Avrámot karddal levágta, azután meglőtte; végül a ro­mán Roszta Dániel kegyetlenül bánásában részt vett; Berivay László a Roszta Dániel kínzásában és ki­fosztásában részt vett; Sárossy és Bajkó Bokaj falu fölgyujtásában vét­kesek ; ennélfogva Fogarasi Istvánt a hadi­törvényszék kötél általi halálra, Berivay Lászlót 15 évi vasbani sánczmunkára ítélte, Sárosyt és Bajkót pedig a tör­vényes bizonyítványok hiányából fölmentette; mind­­azáltal ő cs. k. ap. Felsége a Fogarasi István Ítéle­tét 15 évi könnyű vasbani sánczmunkára , Berivay Lászlóét 2 évi várfogságra szelídítette, kiállott rab­ságuk ideje betudása mellett; egyébben az ítéletet megerősítvén. AUSZTRIA, Bécs, jun. 30. — Hivatalos tudósítások szerint az ausztriai kereskedelmi tengerészet 1851 folytán 243 hajóval, melyek 8625 tonna­ teherrel bintik, szapo­rodott.­­ A magyar gabona kiviteli ügylete a Dunán a jelen év alatt oly nagyszerű kiterjedést nyert, hogy több németországi gabonaüzér jónak találta a biro­dalom határszélén,nevezetesen Passauban telepedni le. KÜLFÖLD, Francziaország. (!) Pátit, június 23. — A tör­vényhozó testületben Kerdrel és Montit le­mbírt be­szédei élénk sensatiót idéztek elő, s azt mondják, hogy mindjárt az ülés után a miniszterek Abbutur­rí­nál összegyűltek, s mindnyájan megegyeztek abban, miszerint őket inkább megtámadták, mint védelmez­ték. S­ourin-nak a védelemben nem volt elég szaba­tossága és ügyessége. Azon hír kering, hogy Casablanca föláldoztatnék a kiengesztelődés oltárán. Különben a hírből alkal­masint nincs semmi igaz. Az elnök tegnapi elfogadásán több államtaná­csOst, mint követet vettek észre.

Next