Pesti Napló, 1852. július (3. évfolyam, 692–718. szám)

1852-07-15 / 704. szám

1852- harmadik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Pesten : Évnegyedre 5 f. — k­p. Egy hónapra 1 ft 30 kr p. Félévre 10 „ „ ,i; Évnegyedre 4 ,, — „ ,, A havi előfizetés, mint a i ._ a .... ... . felevre 8 ,, — azamonkinti eladás is. Egyes szám . . 4 megszűnt. „ i» »1 ÍV A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, Dri­ntcza Lab­ért ház 8. Szerkesztési iroda: Dri­ntcza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számittatik. Minden bérmentetlen levél összetulasittatik. Csütörtök, júl. 15 én HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyha­­sábos petit-sora 4 p. kr.­­jával számittatik. A be­­igtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négy­hasábos sora 5 pengő krajczáriával számitta­tik. A fölvételi díj szin­­ te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalába Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve—jelen­évnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Előfizetési fölhivás a 1852-diki második '12­ évi folyamára. Megjelennek e lapok — vasár- és ünnepnapot kivéve — mindennap, délutáni órákban* A szerkesztőség mindent el fog követni e lap érdekességének növelésére, hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát illetőleg az előfizetők várakozásának megfeleljen. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK : Vidékre postán küldve fél évre (július—december) 10 ft.—Negyed évre (Julius—septemb.) 5 ft pengőben. Pesten házhozhordással fél évre (jul.—dec.) 8 ft p. — Negyed évre (julius—sept.) 4 ft pengőben. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti N­apló 44 kiadóhivatalában, úri-utcza 8. szám, az udvarban első emeleten) és EMICH GUSZTÁV könyvkereskedésében síz úri- és kigyó-utcza szögletén. Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesítetni kérjük. EMICH GUSZTÁV kiadó. TARTALOM: Telegrafi tudósítások.­­ c­s. k. Apostoli Felségének elindulása Bud­a-Pestről. L­o­n­d­o­n. (A választások). Bécsi levelek. XVI. Hivatalos. (Kinevezés. Hadi törvényszéki ítélet). Vegyes hírek s események. Ausztria­ (Vegyesek). Külföld. (Francziaország. Nagybritannia. Németország. Helvetia. Belgium. Törökország.) Legújabb. (Páris. London. Dublin). Vegyesek. (Nemzeti színház. Börze.) Matár. (A virágos sir. Irta Erv­in. — Lévay Jó­zsef költeményei.) Budapest, jul. 15-én. TELEGRAM TUDÓSÍTÁSOK Berlin , julius 12. — A főtörvényszék mai ülésé­ben Hassenpflug kurhessi miniszterelnök fölmenteték. London, júl. 11. — Gladstone és Inglis az ox­fordi egyetem részéről ismét megválasztottak. — A „Globe“ szerint tegnap délig a parliamenti választások eredménye következő volt: 203 liberális, 126 miniszteri. Kanton , máj. 22. — Az amerikai flotta alkudozik Japánnal. Bombay, június 8. — Campbell tábornok 4000 emberrel és 10 álgyuval Sivatnál több csatát állott ki , néhány ellenséges erősséget lerombolt, a veté­seket itt amott leégette s megverte az ellenséget. A forgalomban pangás, egyébiránt nagy pénzbőség. Rangun, máj. 26. — F. hó 19-kén az angolok Basosin birmán erősséget bevették ; részükön 3 halott és 31 sebesült volt, ezek közt 7 tiszt. Sokkal jelen­tékenyebb a birm­ánok vesztesége. A ranguni kor­­mányzó nemrég elfogatás veszélyében forgott, he­lyette nejei egyike esett a britek kezeibe, kik őt kü­lönösen gyűlölték, mivel több brit uralom alatt állókat törvény és nyomozás nélkül kivégeztetett. Egy eddig még nem hiteles hír szerint Peguban for­radalom ütött ki, s az avai király meghalt. Hongkong, máj. 23. — A fölkelők Kevelin várost hatalmukba keliték. Buda, jul. 13. , cs. k. Apostoli Felsége ma estre 8 órakor leg­­magasb körútját, ,,Albert főherczeg“ hadigőzösön elindulva, folytatni méltóztatott. A várőrhelyen állott gránátos-század, zenével képezé a tiszteletőrséget a várkapu előtt; az utóbbi­tól a palotatéren át a felső palota-kapuig egy másik gránátos század volt sorfalképen fölállítva, melyhez egy zászlóalj a Nassau-ezredből, szintén sorfalat ké­pezve a szarvastérig, onnan pedig a budai sétatéren levő hajóállomáshelyig a Weiden-ezred egy zászló­­alja, a Latscher őrnagy zászlóaljából, egy gránátos századdal egyesülve, csatlakoztak. Az állomáshelyen ismét egy tiszteletőr-század áll zenével. Itt a magas tábornokkal, a tisztikarral, a hg. prímás , excra nagyszámú clerussal, a titkos taná­csosok , cs. k. kamarások, a többi magas nemesség, a hatóságok főnökei, hivatalnokaikkal, valamint a két város tanácsa, voltak jelen, a széhek és az is­kolai ifjúság a cs. k.­vártól a Dunáig, a lakosság pedig elláthatlan tömegben a két part hosszában volt egybegyülve, mindenütt, hol csak egy kis helyecske található volt; az elegáns módon díszített két város ugyanazon élénk képet mutatá, mely oly feledhet­­lenü­l tűnt föl június 5-kén, ugyanazon örömteljes rivaj , ha lehet, a legnagyobb fokra emelkedve,­­ mint az a legmagasb megérkezés napjától kezdve itt megszűnés nélkül szemlátomást nyilvánult, szóval azon nyilatkozó tisztelet, mint azzal ez ország hű lakosai, Isten után e földön a legfelsőbb lénynek hévvel adózni éleitől fogva megszokták. Azon pillanatban, midőn ő cs. k. Apostoli Felsége a várlakot elhagyá, ágyu-dörgés hangzott a budai vár bástyáiról, és a pesti Dunaparton , a sóhivatal­nál felállított ütegből, és egyszersmind elkezdődött a két város harangjainak zúgása és a katonai zene­karok által megrendült a néphymnus; a­mint ő Fel­sége a lobogókkal ünnepien földiszített hajóra lépett. „Schlick“ hadigőzösről az ágyusalvék hangzottak, ezek pedig a legmagasb elutazás perczében minden­felől ismételtettek, és taraczklö­vésektől kisértettek. Budai várparancsnok Dietrich al­nagy Ő Felségét a palotától a külső várkapuig lóháton lebocsátott karddal kisérő, a császári kocsi előtt egy szakasz lovasság, másik szakasz pedig mögötte lovagolt. Kormányzó Főherczeg a cs. Fensége ezúttal is ki­séri ő Felségét, kit Erneszt és Károly Lajos főher­­czegek , cs. k. fenségük a gőzhajóig elkisérének, mig a főherczeg-kormányzó, kíséretével a palotától az az előbb nevezett helyig, ő Felsége kocsija oldalánál lovagolt. A jelenlevők legalázatos­ üdvözlésének elfogadása után Ő Felsége még egyesekkel kegyteljes szavakat váltani méltóztatott, és az országos pénzügyigazga­tóság elnökét gr. Almássy titkos tanácsost, valamint helytartósági elnök gr. De la Mottót azon legkegyel­mesb nyilatkozattal lepé meg, miszerint számukra rendjel-diszitékek és pedig elsőnek a vaskoroniarend első osztályú kereszt­je, utóbbinak a Leopoldrend com­­­thurkeresztje adattak , valamint több mások is leg­­kegyelmesb kitüntetésben részesü­­tek. Promontorig, hol a császári gőzös ma éj­jel horgo­nyon marad, hogy a szürkülő hajnallal ismét tovább induljon, a Felségét a Duna-gőz­hajózási társaság négy szépen díszített gőzhajója kiséré, melyek nem valának elegendők mindazokat befogadni, kik hő­vágytól ösztönöztetve, még ez utazás rövid ideje alatt a Felsége boldogító közelében lenni óhajtottak. A Promontorba vezető útón­i Promontornál több ezeren várakoztak, hogy Császárjak iránti tisztele­tüket kimutassák ,­­ a horgonyzó hajók , valamint a malom is szépen föl voltak ékesítve. Miután a hadigőzös Promontornál megállott, a négy társasági hajó, azon közbe­n fényesen kivilá­­gittatva, a Császári hajóhoz közel, szép rendben egymásután fölfelé kanyarodtak; — az utolsó lelke­sült üdvözlet után, a zene elhallgatott, az összes lobogók lehajlottak, s a hajók hazafelé indultak. Ila Buda s Pest testvérvárosok számára, melyek Ő Felségének ezen királyságbani még folyvást tartó jelenléte alatt, a valódi loyalitásnak , s a Felséges Fejedelem iránti legmélyebb tiszteletnek oly sokféle bizonyítványait tanúsították, — ő Csász. kir. Apos­toli Felségének elutazása által utoljára nyujtatott alkalom, ismét tettleg bebizonyitni, hogy az Ő cs. kir. Apostoli Felsége iránti őszinte kegyelet benső érzelmei, mily általánosan legnagyobb mértékben túluralkodókká lettek , — hogy mily mélyen s kitö­­­rölhetlenül bevésték magukat a nép szivének belse­jébe, — s hogy egyszersmind ezen érzelmekkel, mily szorosan egyesült mindazon nagy jótétemények A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. A VIRÁGOS SIR. Irta Ervin (Folytatás. *) Ilonka nem volt hon , midőn a ráczok a Tiszán átcsaptak. Temesvárit mulatott már néhány nap óta. Anyja nyugtalanul várta az egész nap elmaradt gyermekét, és nyugtalansága magasb fokra hágott, a­mint az est beálltával a fergeteg kelt fel vad ordítás­sal, s hajta maga előtt a zuhogó záport. Ilonkát, ki e nap reggelén hagyta el Temesvárt, az után érte el a csattogó vihar. Szent Istvánhoz közel egy magány csárdába tért be, hogy ott bevárja, míg más vidékre száll a dúló fergeteg. A csárdában három magyar ember ivott, s pipa­szó mellett üzé az unalmat. Ilonka az ivószobának egyik szögletében foglalt helyet. Kalapemelintve üdvözlék őt a földik. „Honnan jön, kisasszony, e pogány időben, kérdé őt az egyik jószivű beszéddel. „Temesvárról jövök, most haza igyekszem. „Hát hol van lakása megkövetem szépen, csak azért kérdezem, mert, ha magyarul nem beszélne velem, biz isten azt hinném, hogy az égben lakik. „Mit beszél kend bátya, hisz ép azért angyal. *) Lásd P. N. 703. számát, mert magyarul beszél az eszemadta; szólalt meg a földik legifjabbika. Ilonka elpirult és elmosolyodott; jól esett szive-'' nek az egyszerű ember gyengéd hizelgése. — Én Csendhelyen lakom, felesé szelídepfr — Csendhelyen ? kérdék egyszerre eutterind. Ta­lán lesz gyermeke az áldott úrnőnek, aki Csendhelyt bírja? (­..■• — úgy van jó barátim én leánya vagyok. — Az Isten áldja meg a merre fog lépni, mond a legöregebb, no biz nem csudálom, hogy ily szép leá­nya van az áldott léleknek. Voltam én kisasszony a maguk házánál. Mint kepén dolgoztam én ott már két nyáron. Hej be drága lélek az a maga anyja, mint a falatkenyér oly jó, nem kivánja ő a szegény ember véres verítékét. — Emlékezik-e még Tamás bátyám arra, szólalt meg a másik , mikor a félfalut lángba borította egy rácz suhancz veszett boszúja, mert Biró Maris nem akart neje lenni az istentagadónak. Hát biz akkor is csak Csendhely mentette meg a kárvallottakat az éhenhalástól. — Már hogy ne emlékezném, felesé a kérdett, de jél eszemben van. A földes uraság minden verme teli volt, de biz csak egy szemet sem kapott a falu. úgy van, még a perjét el sem hordta a szél, a drága asz­­szony már ott termett közöttünk. — No hisz rá ülhet most az úr tölt vermére, mond a három földi legifjabbika, majd áttör a rácz és a mit el nem hordhat, pocsékká tapossa. — Már mit darálsz Péter, hogy jönne át a rácz, nem Becskereknél áll-e a magyar tábor ? — Csak jöjjön, ha jöhet, itt a fűbe harap , tenye­remmel agyon nyomok hármat négyet, szólalt meg negéddel az egyik atyafi. — Hej bár csak úgy volna, a mint kend képzeli, de Isten az atyám, kutya van a kertben. Míg a ma­gyar tábor gond nélkül pipázik, addig sánczaiban a rácz erősödik----------­— De hát mit véthetett a magyar a rácznak, hogy ez most kezét a mi vérünkbe mártja ? kérdé az elbu­­sült atyafiakat Péter. •­­ Semmit sem vétettünk, szólalt meg a csapláros, kit Márton gazda néven szoktak szólitgatni, s a­ki eddig halkan Ilonkával beszélt, semmit sem vétet­tünk. A nép tulajdona jön a föld mit mivel, szabad lett mindenik fajkülönbség nélkül. A rácz csak vak eszköz , mint a bot is eszköz, a melylyel leütnek. Az elbutult népet könnyű jégre vinni. A kinek világát az isten elvette, gyújthatsz annak gyertyát, vak marad örökre. Még többet is mondott Márton a földiknek. A jámbor emberek maguk elé néztek, nehéz fo­hász kelt ki nyomott keblekből. „Miért nem élhet­nénk meg egymással békén, kérdezék magukban. Nem tudták megfogni mindazt, a­mit nekik Márton gazda mondott. Csak azt érezék, hogy rövid volt az ün­nep , melyet a szabadság templomában ültek , hogy alig tekintett fel a nép az égre, az ég boltozatját pirosulni látta. Az ivószobának ajtaja felnyílott és lélekszakadva futott be azon Márton gazda neje. — Az istenért Márton, nézz ki az ablakon,mond, míg vonásbra kiült a rettegés, nem látod-e Szárcsa felől a nagy lángot ? Márton és mindnyájan az ablakhoz siettek. Egyes lángoszlopok világiták meg a láthatárnak szélét. Ilonka halványan nézett ki az éjbe , melynek ret­tenetét a tűz még emelé, s reszkető ajakkal szólt a csaptároshoz. — A tűz, ő istenem, nemde Csendhelyen van ? Márton és a földik lopva összenéztek. Sokat be­szélő tekintetök elárulá, miként Ilonkának igaza volt. Márton, nehogy az emelkedő lángok terjedő világa jobban felvesse a vidék körrajzait, behúzta az ab­lak festett fatábláját s gyengéden elvonta onnan a hajadont. — Ej dehogy van Csendhelyen a tűz, kisasszony, vigasztalá őt a becsületes ember , Csendhely jobbra esik, száz forintot teszek egy kongó garasra, hogy a tűz messzebb van a nagy dobogónál. Legyen nyu­godt, a tűz azért esik közel, mert az éj sötét, mint a kisasszony haja. — Én is azt hiszem, hogy Csendhely jobbra esik, állítja Tamás, tán valamelyik tanyán kigyuladt a kazal, nyugodjék le kérem , majd ha hajnalodik, el­kísérjük mind a hárman a kisasszonyt. De Ilon gyötrő gondolatától ű­zve, haza akart menni. Az öreg kocsis, ki eddig Mártonnal beszélge­tett halkan , most Ilonhoz járult. — Én be nem foghatok , mond, a rudas bokros; a zápor ugyan már régen elvonult, de még ordit a szél, s az égen nem­ látszik egy fiacsillag sem; bizony én lelkemre nem veszem a drága kisasszonyt; száz­szor jártam ugyan már ezen az útón, mégis jót nem állok, hogy e zivatarban a csapást el ne vetsem. Ilonka a csaplárosné szobájába vonult, embereink pedig elsötétült képpel nézték a tüzet a nyitott ab­lakon át, és halkan beszéltek némelykor egymással, hogy a szép leány álmát ne háborítsák. Folytatjuk. Igazítás. Tegnapi műtárunk „Virágos Sir“ czímű beszélyében a 2 dik hasáb 9. sorában „sejtett gondo­lattal“ hely. rejtett gondolattal olvasandó, 1850.

Next