Pesti Napló, 1852. október (3. évfolyam, 770–795. szám)
1852-10-09 / 776. szám
1852 harmadik évi folyam. előfizetési föltételek. mm 776 Vidéken: Pesten : Évnegyedre 5 f. — kp.' Egy hónapra 1 ft 30 krp. félévre 10 „ „ „ Évnegyedre 4 ,,— ,, ,, 1‘mo-Ount, eladás is:Felévre / 8 ” ~ ” " megszünt. iEgyes szára . . 4 ,, ,,PESTI A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-uteza LafFert ház 8. Szerkesztési iroda: Uri-utéza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Szombat, oct. 9-én. HIRDETÉSEK és MAGÁN VITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 p. kr.jával száraiztatik. A beiktatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajcárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalába Regjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve—jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Előfizetési felhívás a „PESTI NAPLÓ“ 1852-diki october-decemberi évnegyedi folyamára. Előfizetési föltételek. Vidékre postán küldve félévre 10 forint,— ,, ,, évnegyedre 5 ft pp.— Pesten házhozhordással félévre 8 forint, — ,, „ évnegyedre 4 ft pp. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti Napi«“ kiadóhivatalában, (úri-uteza 8-dik sz., az udvarban első emeleten) és EMICH GUSZT. könyvkereskedésében az úri- és kigyó-uteza szögletén. — Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. " Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesitetni kérjük. ÍCS?"" Kezelési könnyebbség tekintetéből tisztelettel felszólítjuk e lap t. ez. rendes levelezőit, szíveskedjenek leveleiket bérmentetlenül küldeni be. Emim Gusztáv, mint kiadó tulajdonos. TARTALOM: Telegrafi tudósítások Ügyvédrend. III. London. (Wellington temetésére előkészületek. Westminszter és sz. Pál temploma. A tower.) Esztergom. (Ő Felsége névnapi ünnepélye. A főgymnasium.) Hivatalos. (Kinevezés. Pénzjegyek. Katonai rögtönbirósági ítélet.) Vegyes hírek s események (Fővárosi élet. — Vidéki hírek. — Bécsi hirek.) Francziaország. (A Daily News levelezőjének meggyilkoltatása.) Nagybritannia. (Abedlam.) Németország. (Berlin. Köln. Königsberg. Boroszló. Vegyesek.) Belgium. (Brüsszel : szélvihar.) Spanyolország. (Az „Espania“ Wellington herczegről. stb.) Görögország. (Korfiataky gyilkosának kivégeztetése.) Törökország. (Bankjegy-elégetések. Persiávali határügyek. Hamis pénzverő banda Forrongás Szamos szigetén.) Legújabb. (Berlin. Prízis. London.) Vegyesek, spfemzeti szinház. — Gabonaár. — Dunavízállás.) , oct 9-én. TIUSRAFI TUDÓSITÁSOI Trieszt, oct. 7. — Ő cs. kir. Ap. Felsége ma 10 óra 38 perczkor kelt által pordenonei útjából az opesinai magason Trieszt mellett. — Oct. 7. — Istria s a trieszti városterület valamennyi községe és helységei, melyeket Ő Felsége ma legmagasb utjából Fiuméból Pordenoneig megérintett , versenyeztek a szeretett Fejedelem ünnepélyes és szívélyes fogadtatásában. A tartomány határán s a kerület határszélein, Lippa , Castelnuova, Matteria, Basovizza, Opcsina és Prosero helységekben diadalivek valának felállítva. Mindenütt az úgybegyült papi és világi hatóságok a községelőljárókkal és iskolai ifjúsággal tiszteletteljesen üdvözlők Ő Felségét , s a mindenütt számosan eléözönlött lakosság ünnepi öltözetben s harsány örömzajongásokkal kisérte az elhaladó császárt. A trieszti városkerület minden helységében egy század határkatonaság volt díszben felállítva. Trieszttől félmértföldnyire a fiumei és opcsinai két országút egyesítő pontján, mely egy pompás diadalív által volt díszesítve, ő és. fensége Ferdinánd Miska főherczeg várta a cs. k. Apostoli Felségét. Ugyanoda sietett a trieszti podesta is az összes várostanácscsal, a város nevében a Felségét hódolatteljesen üdvözlendő.Ugyanazon ponton volt a határkatonaság egy szakasza fölállítva, melynek hangászkara a néphymnusz zengedezteté, mi azonban azigen kedvezőtlen idő daczára is számosan egybegyült néptömeg örömkiáltásaiban elhalt. Pordenone, oct. 7. — (3 Felsége ma esti 6 óra tájban Fiuméból 13 órai utazás után ide érkezett s Radeczky gróf tábornagy ő exojától, a tábornokkartól, papságtól és polgári hatóságoktól a legmagasb szálláson a legmélyebb hódolat jeleivel fogadtatott. Pest, oct. 7. III. § Figyelemmel kisérvén azon hatást, mit az ügyvédi rendszabály a közönségben előidézett, ezt egyáltalában kedvezőnek találjuk, és igen természetesen, mert az eddigi rendezetlenség épen őt sújtó legérzékenyebben, midőn az érdeklett karral viszonyba lépni kényszerítők a körülmények. A felek mind megbízásuk érdemleges oldalára , mind a perre teendő költségeikre nézve biztosítják védőjök irányában. Ismeretesek azon indokok, módok és utak, mikből és mik által a per eddig elő sokszor évekig huzatott halasztatott, s a fél nem birt találni eszközt — mert nem talált törvényt vagy szabályt hasonló bajok orvoslására, midőn saját jogvédő ellen kellett vala magát védelmeznie — hogy elvégre is egész vagyonából ki ne pusztuljon. Egész családok jutottak tönkre hiányos törvényszolgáltatásunk által, melynek bonyodalmiban a csomózat fele rendesen az ügyvéd munkája volt. Most ellenben azonkívül, hogy a mindinkább javuló s tisztuló törvények úgy, mint az igazságkiszolgáltatás napról-napra szabatosb formái a jogkeresést könnyebbé, biztosabbá s eredményesbbé teszik , egyúttal az ügyvédrend által is van erről tetemesen gondoskodva. Legalább az ügyvéd rendesebb, lelkismeretesb munkálkodásra van utasítva s illetőleg kötelezve, ha félnek alkalma van panaszt emelni, hogy az ügyvéd „a tényeket vagy bizonyítékokat annak kárára elmellőzte, vagy az ellenfél által felhozott ténykörülményeket tévedésből megengedte“ s ilyenkor ,,amennyiben az ő saját felelőssége forog fen, a védelem ő ellene és felének javára szolgál. Sőt az ügyvéd a törvény meg nem tartásáért meg is büntetendő.“ Ez a megbízás érdemére nézve, mi pedig a per költségeit illeti: „minden ügyvéd köteles a felektől vett pénzelőlegekről s a felek helyett kiadott illetményekről rendes könyvet vezetni,s ezen könyvből, a felek akármikori kívánságára, az előlegezvények hovaforditásáróli kimutatást előterjeszteni.“ Midőn hasonszellemű intézkedések által a felek ügyeik folytonos évidentiában tartásáról s azoknak lehetőleges gyors előmozdításáról biztosíttatnak, egyszersmind az ügyvédi szolgálatokért önkényes zsarolásoktól mentetnek meg annál inkább, mert a következő , a per folytatásáért meghatározott jutalomnak kikötését tiltja, az ilyen szerződést érvénytelennek, az érdekelt ügyvédet pedig még különösen büntetendőnek is nyilatkoztatja. Ez által nyilván vége vettetik azon kártékony modornak, mely szerint az ügyvéd az elvállalandó ügyre, mint valamely árura előre megalkudott, s a megnyerés esetén fizetendő részen kívül, mely sokszor harmadrészét — de sőt felét képező a kereseti összegnek, — ezen kívül mondjuk, bámulandó summákat rótt fel előleges költségek fejében, miket aztán bár soha nem igazolt. Most ezek hova fordítását kimutatni tartozik. Azonkívül az ügyvéd a per tárgyáról készített tényvázlatot másolatban a fél kívánságára ennek kiadni, s az eredetit bármikori előkérésre a bíróval közleni, s a fölvállalt ügyet, bíróilagos fölmondás kötelezettségével ellenkező esetben, befejezéséig képviselni tartozik, s megtiltatik neki valamely felet oly ügyben képviselni, melyben előbb annak ellenfelét képviselte. Mikép az előadottakból látjuk , az ügyvédi rendszabály a közönség irányában minden lehető garantiát állít fel, hogy azt bizalmával megtisztelt jogvédőnek akár hanyagsága s mulasztásai, akár részakarata, akár végre önkényes zsarolásai ellen kellőleg biztosítsa. Ha vizsgáljuk más oldalról azon hatást, mit az ügyvédi rendszabály magában az ügyvédkarban okozott, ezt sem lehet kedvezőtlennek bélyegezni. Első pillanatokban, mint már említek, páni félelem fogta el ugyan még a jobbakat is, de ezen benyomást csak a szokatlanságnak, a rendszabály újdonságának tulajdonítjuk, s lassan lassan ellenkezőről győződtünk meg, s kivéve némely határozmányait a rendszabálynak , mik az oklevél jus acquisitumi jellemét vonják kétségbe, a többire nézve naponkint mindinkább azon véleményt tapasztaljuk érvényre emelkedni, miszerint ezen intézkedés az ügyvédi kar tekintélye, becse, hitele visszaállítására, s becsületes utáni boldogulására csakugyan alkalmas leend. A meglevő oklevél jus acquisitumi jellemének a megrendelt uj vizsgálat általi kétségbevonatása szolgáltat kiválólag, ismételjük, okot legtöbb vitatkozásra s egymástól eltérő nézetekre, amit a kormány véleményünk szerint örömest mellőzendett, ha azon körülmény nem forog fen, minélfogva igazságszolgáltatásunk rendszerét lényegesen megváltoztatni, vagyis az előbbi büntető s polgári törvények helyett úgyszólván egészen újakat behozni kényszerült. A bírói karról levont analogikus cáfolat itt nincs egészen helyén, mert az hivatalos állásának szigorú felelőssége által kényszerittetik az uj törvények s azok szellemének tanulmányozására. Különben az ügyvédi kar jogai s élvezményei általánosan és különösen szintúgy garantírozvák, mint kijelölvék a megbízó fél irányábani kötelességei. Mindenekelőtt a fölajánlott képviseletet, mire különben elv szerint köteleztetik, bizonyos okoknál fogva visszautasíthatja; a tényvázlat tartalmát az ő beleegyezése nélkül nem szabad az ellenféllel közölni; a képviseletet, alapos ok mellett, ha jónak találja, bíróilag felmondhatja (mert bármily furcsának lássék is, hogy valaki kelletlen munkát végezzen, mégis lehetnek esetek, midőn erősebb okkal is, mint lelkismerettel, köteleztethetik arra, hogy a fölvállalt ügynek eleget tegyen), továbbá a fölszámított illetmények lefizetésére védenezét törvényes uton is kötelezheti (csak fölöslegesnek látszik, hogy azon esetre, ha a védence „az általa helyeseknek ismert illetményeket meg nem fizetné“, erre „előleges peres eljárás után ítélet által“ szoríttassék, mivel az elismerés jogot ad védőjének, hogy ilyenkor védenemét szintén „alakszerű per“ nélkül szoríthassa fizetésre). Azonkívül a jutalom a „valósággal tett szolgálatokhoz képest“ meghatározandó, mi mellett az ügyvéd fáradozása, kifejtett ismeretei, szorgalma, ügyessége s pontossága zsinórmértékül veendők, úgy hogy nem marad jutalmazatlanul habár egypár sor — egy eszme sem, ha az lényeges befolyással van az ügy sorsára, holott eddig sokszor ismeret, tanulmány , szorgalom s a legfölségesb eszmék is csak az ívek száma szerint, vagy még aránytalanabbul is díjaztattak. Végre a kormány fölvállalásánál kellő előleget kívánhat. Mindezen föltételek mellett, habár talán nem is oly szertelen és hirtelenül,de biztosabban gyarapodhatik a szorgalmas, kötelességét híven és lelkismeretesen teljesítő ügyvéd. Ő Felségét útjában a lakosság mindenütt örömriabozással üdvözlő. Linz, oct. 7. — Ő cs. fensége Károly Lajos félig ma4-kor 8-ra gőzösön Bécsbe utazott el. Darmstadt , oct. 4. — A követi kamara azon indítványt , mely a darmstadti egyezményt rászaltatni kivánja, 26 szóval 22 ellen, a vámegylet fentartására és utanalakítására vonatkozó indítványt pedig 25 szóval 23 ellen elfogadta. Brüssel, oct. 5. — Szó van egy a kamarai többségen kívül alakítandó minisztériumról; tagjaiul Brouckére, Liedts és Leclerq jelöltetnek. Brüssel, oct. 6. — Brouckére Henrik bízatott meg egy uj kabinet alakításával. — Rogier, belga követ Parisban, beadta lemondását. Florencz, oct. 4. — Guerazzi egy védbeszédet tartott , melyben törekvéseit a monarchicus elvnek Toskanában ismétt visszaállítására kimutatni igyekezett. Turin, oct. 4. — Közelebb, Áronéban Hugó Viktornak a herczegelnök ellen irt munkájából 200 példány koboztatott el. Butenval franczia követ déli Francziaországból visszatért. London, Oct. 3. 22 A gyász, melybe a hivatalos angol nemzetet ejtő Wellington herczeg halála, egy kérdést eredményezett , mely az istenben boldogoknak eltemetési módját tárgyazza. London Gazette, az angol kormány hivatalos lapja tudatja velünk, hogy a Wellington felé temetési szertartások országosak leendőek, — a nélkül azonban, hogy ezen halotti ünnepély részleteit tekintené. Általános itt a hiedelem, miszerint a halotti szertartás azonképpenend véghez, mint 1805-ik évben Nelsonnak a trafalgari hősnek eltemettetése alkalmakor. E szerint tehát a Waterlooi hős tetemei 13 szent Pál templomának nagyszerű kúpja alatt Nelson oldalánál alusszák majd az örök álmot. E gyászünnepély , hogy annál kitűnőbben viselje magán a nemzeti bélyeget, egy parliamenti akta által fog szentesíttetni, és minthogy a parliament csak november elején jövend egybe, Nelsonnak addig várakoznia kellend katonai bajtársára. Fölvilágosítás kedvéért — önök engedelmével — rövid jegyzetet teszek itt. Angolországnak két helye van , hova hisztériailag nagy férfiait temeti; e két Pantheon egyike a London nyugati részén és Temze balpartján — a parliamenti gót palota szomszédságában — fekvő vesztminszteri apátság; másika pedig az a London Cityben mindenek fölött magasló Sz. Pál temploma. Az angol nemzeti Pantheonok elseje gót stylben épített sokszázados gyönyörű templom, mely a vallási reform előtt katholikus egyház volt, s azért katholikus létének világos nyomait mindenütt veheti észre a vizsgáló szem. Ezen nagyszerű egyháznak tizenkét mysztikus kápolnái temetési helyül szolgálnak az angol királyoknak. Itt nyugszanak porai I. Ede hitvallónak az angol királynak; itt fekszenek : VIII. Henrik, az angol püspöki egyháznak alapítója, Erzsébet, az állítólagos szűz királynő, és ennek félnővére Stuart Mária. Magának pedig a nagy templomnak magas boltozatai alatt nyugszanak : Newton, Walpole, a két Pitt, Canning, Wilberforce, Shakspeare stb. A római Sz. Péter templom mintájára Wren által épített Sz. Pál temploma — a másik angol Pantheon — szinte az angol hisztériailag nagy férfiak sírjait keblezi, de nagyobb részt azokéit, kik katonai s tengerészeti jeles szolgálataik által kitűnően használtak dicső hazájoknak. A többi közt Parkers mint fentebb érintők, Nelson emlékeit láthatni itt, s rövid időn Wellingtonét is szemlélendjük. Önök bizonyosan olvasták már, hogy Wellington urnak több sinecurája volt, azaz oly hivatala, mely ámbár semmiféle foglalkozással, de mégis jó nagy fizetéssel volt egybekötve. Rendszerint az ily sinecurák még azon barbár, vagyis — ezer bocsánat — azon jó boldog időkből veszik eredetöket, melyekben a valódi nemességnek teremtője — a czelhrangos munka t. i. nem igen nagy becsületben tartatott. A nem-tory angol hírlapok sürgetik most ezen sine-curák megszüntetését, jelesen a London-Tower- Constablét, melylyel Wellington úr föl vala ruházva, s e tárgyban körülbelől igy nyilatkoznak: Londonnak keleti részén épen a Temze mellett a londoni hídtól egy álgyulövésnyire emelkedik egy régi négytornyu vár, melynek neve Tower s alapitója Vilmos a hóditó. Független mind a minisztériumtól, mind a tábornokságtól , őrsége egyedül a királynőtől függ, kinek parancsa nélkül semmiféle katonaság se nem vonulhat be a várba, se nem mehet ki. A várparancsnokságot képezik: a Tower-Constable vagyis várparancsnok, továbbá egy alvárnagy és egy főstrázsamester vagyis őrnagy , kiknek évi fizetésük 4000 font sterlingre rúg, mely épen a kincstár első lordjának fizetésével ér föl. Az egészbeni csekély különbség csak abban áll, hogy az emlitett kincstári lordnak teendője tömérdek, a várparancsnokságot alkotó uraságoké pedig : nagy semmi! Ha mi azt mondjuk, hogy semmi dolguk nincs, ezen kifejezést okkal móddal kell értenünk, mert hiszen a fizetésnek fölvétele is munkába kerül! különben pedig a fölőbb említett uraságok közöl csak egyik, az őrnagy t. i. lakik a Towerben, ki mint főkapuőr (gatekeeper), a várnak kulcsait őrzi, azonban e kulcsőrzés is csak szertartás, de sok pénzbe kerülő szertartás, mely abban áll, hogy minden éjfélkor az alabárdokkal fölfegyverzett s középkori ruhákban öltözött ökörhúsevők — the beefeaters , bocsánat, de a nép nyelvén úgy neveztetnek a towerbeli őrök — the yeomen of the Guard — díszmenetben a várkulcsokat czipelik az őrnagyhoz, s reggeli hat órakor ismét visszakérik. Mihelyt ezen középkori yeomenek megközelítik az őrnagy laba előtti őrt, az őrálló katona fegyverhez kiált, s kérdi: ki az ? várkulcsok ! a felelet. Micsoda várkulcsok? Viktoria királynő várkulcsai! ha így van, tehát szabadon mehetnek a királynő kulcsai! Erre az őr puskájával tisztélg, e szavakat kiáltván : Isten áldja meg a királynő kulcsait! melyeket Íme azonnal át is vesz az őrnagy. Ezen drámai kulcsszínművek már századok óta, mint már említek, minden éjfélkor, a legnagyobb