Pesti Napló, 1852. október (3. évfolyam, 770–795. szám)

1852-10-09 / 776. szám

1852 harmadik évi folyam. előfizetési föltételek. mm 776 Vidéken: Pesten : Évnegyedre 5 f. — kp.' Egy hónapra 1 ft 30 kr­p. félévre 10 „ „ „ Évnegyedre 4 ,,— ,, ,, 1‘mo-Ount, eladás is:Felévre / 8 ” ~ ” " m­­­egszünt. iEgyes szára . . 4 ,, ,,PESTI A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-uteza LafFert ház 8. Szerkesztési iroda: Uri-utéza 8. sz. Bé­rmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Szombat, oct. 9-én. HIRDETÉSEK és MAGÁN VITÁK. Hirdetések négyha­­sábos petit-sora 4 p. kr.­­jával száraiztatik. A be­iktatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták né­gy­­hasábos sora 5 pengő krajcárjával számítta­­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalába Regjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve—jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Előfizetési felhívás a „PESTI NAPLÓ“ 1852-diki october-decemberi évnegyedi folyamára. Előfizetési föltételek. Vidékre postán küldve félévre 10 forint,— ,, ,, évnegyedre 5 ft pp.— Pesten házhozhordással félévre 8 forint, — ,, „ évnegyedre 4 ft pp. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti Napi«“ kiadóhivatalában, (úri-uteza 8-dik sz., az udvarban első emeleten) és EMICH GUSZT. könyvkereskedésében az úri- és kigyó-uteza szögletén. — Vidéken, minden cs. k. posta­­hivatalnál. " Az előfizetési leveleket és pén­zeket bérmentesitetni kérjük. ÍCS?"" Kezelési könnyebbség tekintetéből tisztelettel felszólítjuk e lap t. ez. rendes levelezőit, szíveskedjenek leveleiket bérmentetlenül küldeni be. Emim Gusztáv, mint kiadó tulajdonos. TARTALOM: Telegrafi tudósítások Ügyvédrend. III. London. (Wellington temetésére előkészületek. West­­minszter és sz. Pál temploma. A tower.) Esztergom. (Ő Felsége névnapi ünnepélye. A főgym­­nasium.) Hivatalos. (Kinevezés. Pénzjegyek. Katonai rögtön­­birósági ítélet.) Vegyes hírek s események (Fővárosi élet. — Vidéki hírek. — Bécsi hirek.) Francziaország. (A Daily­ News levelezőjének meg­gyilkoltatása.) Nagybritannia. (A­bedlam.) Németország. (Berlin. Köln. Königsberg. Boroszló. Vegyesek.) Belgium. (Brüsszel : szélvihar.) Spanyolország. (Az „Espania“ Wellington her­­czegről. stb.) Görögország. (Korfiataky gyilkosának kivégezte­tése.) Törökország. (Bankjegy-elégetések. Persiávali h­a­­tárü­gyek. Hamis pénzverő banda Forrongás Szamos szigetén.) Legújabb. (Berlin. Prízis. London.) Vegyesek, spfem­zeti szinház. — Gabonaár. — Duna­­vízállás.) , oct 9-én. TIUSRAFI TUDÓSI­TÁSOI Trieszt, oct. 7. — Ő cs. kir. Ap. Felsége ma 10 óra 38 perczkor kelt által pordenonei útjából az op­­esinai magason Trieszt mellett. — Oct. 7. — Istria s a trieszti városterület va­lamennyi községe és helységei, melyeket Ő Felsége ma legmagasb utjából Fiuméból Pordenoneig meg­érintett , versenyeztek a szeretett Fejedelem ünne­pélyes és szívélyes fogadtatásában. A tartomány ha­tárán s a kerület határszélein, Lippa , Castelnuova, Matteria, Basovizza, Opcsina és Prosero helységek­ben dia­dalivek valának felállítva. Mindenütt az úgybe­­gyült papi és világi hatóságok a községelőljárókkal és iskolai ifjúsággal tiszteletteljesen üdvözlők Ő Fel­ségét , s a mindenütt számosan eléözönlött lakosság ünnepi öltözetben s harsány örömzajongásokkal ki­sérte az elhaladó császárt. A trieszti városkerület minden helységében egy század határkatonaság volt díszben felállítva. Trieszttől félmértföldnyire a fiumei és opcsinai két országút egyesítő pontján, mely egy pompás diadalív által volt díszesítve, ő és. fensége Ferdinánd Miska főherczeg várta a cs. k. Apostoli Felségét. Ugyanoda sietett a trieszti podesta is az összes vá­rostanácscsal, a város nevében a Felségét hódolat­teljesen üdvözlendő.Ugyanazon ponton volt a határ­­katonaság egy szakasza fölállítva, melynek hangász­­kara a néphymnusz zengedezteté, mi azonban az­­igen kedvezőtlen idő daczára is számosan egybegyült néptömeg örömkiáltásaiban elhalt. Pordenone, oct. 7. — (3 Felsége ma esti 6 óra tájban Fiuméból 13 órai utazás után ide érkezett s Radeczky gróf tábornagy ő exojától, a tábornokkar­tól, papságtól és polgári hatóságoktól a legmagasb szálláson a legmélyebb hódolat jeleivel fogadtatott. Pest, oct. 7. III. § Figyelemmel kisérvén azon hatást, mit az ügyvédi rendszabály a közönségben elő­idézett, ezt egyáltalában kedvezőnek találjuk, és igen természetesen, mert az eddigi rendezet­lenség épen őt sújtó legérzékenyebben, midőn az érdeklett karral viszonyba lépni kényszerítők a körülmények. A felek mind megbízásuk ér­demleges oldalára , mind a perre teendő költ­ségeikre nézve biztosítják védőjök irányában. Ismeretesek azon indokok, módok és utak, mik­ből és mik által a per eddig elő sokszor évekig huzatott halasztatott, s a fél nem birt találni eszközt — mert nem talált törvényt vagy sza­bályt hasonló bajok orvoslására, midőn saját jogvédő ellen kellett vala magát védelmez­nie — hogy elvégre is egész vagyonából ki ne pusztuljon. Egész családok jutottak tönkre hiá­nyos törvényszolgáltatásunk által, melynek bo­­nyodalmiban a csomózat fele rendesen az ügyvéd munkája volt. Most ellenben azonkívül, hogy a mindinkább javuló s tisztuló törvények úgy, mint az igazságkiszolgáltatás napról-napra szaba­­tosb formái a jogkeresést könnyebbé, biztosabbá s eredményesbbé teszik , egyúttal az ügyvéd­rend által is van erről tetemesen gondoskodva. Legalább az ügyvéd rendesebb, lelkismeretesb munkálkodásra van utasítva s illetőleg kötelezve, h­a félnek alkalma van panaszt emelni, hogy az ügyvéd „a tényeket vagy bizonyí­tékokat annak kárára elmellőzte, vagy az ellen­fél által felhozott tény­körülményeket tévedésből megen­gedte“ s ilyenkor ,,a­mennyiben az ő saját felelőssége forog fen, a védelem ő ellene és felé­nek javára szolgál. Sőt az ügyvéd a tör­vény meg nem tartásáért meg is bün­tetendő.“ Ez a megbízás érdemére nézve, mi pedig a per költségeit illeti: „minden ügyvéd köteles a felektől vett pénzelőlegekről s a felek helyett kiadott illetményekről rendes könyvet vezetni,s ezen könyvből, a felek akármikori kívánságára, az előlegezvények hovafordi­­tásáróli kimutatást előterjeszteni.“ Midőn hasonszellemű intézkedések által a fe­lek ügyeik folytonos évi­dentiában tartásá­ról s azoknak lehetőleges gyors előmozdításáról biztosíttatnak, egyszersmind az ügyvédi szolgá­latokért­ önkényes zsarolásoktól mentetnek meg annál inkább, mert a következő , a per folyta­tásáért meghatározott jutalomnak kikötését tiltja, az ilyen szerződést érvénytelennek, az ér­dekelt ügyvédet pedig még különösen bünteten­dőnek is nyilatkoztatja. Ez által nyilván vége vettetik azon kárté­kony modornak, mely szerint az ügyvéd az el­vállalandó ügyre, mint valamely árura előre megalkudott, s a megnyerés esetén fize­tendő részen kívül, mely sokszor harmadrészét — de sőt felét képező a kereseti összegnek, — ezen kívül mondjuk, bámulandó summákat rótt fel előleges költségek fejében, miket aztán bár soha nem igazolt. Most ezek hova fordítá­sát kimutatni tartozik. Azonkívül az ügyvéd a per tárgyáról készí­tett tényvázlatot másolatban a fél kíván­ságára ennek kiadni, s az eredetit bármikori előkérésre a bíróval közleni, s a fölvállalt ügyet, bíróilagos fölmondás kötelezettségével ellenkező esetben, befejezéséig képviselni tartozik, s meg­­tiltatik neki valamely felet oly ügyben képvi­selni, melyben előbb annak ellenfelét képviselte. Mikép az előadottakból látjuk , az ügyvédi rendszabály a közönség irányában minden lehető garantiát állít fel, hogy azt bizalmával megtisz­telt jogvédőnek akár hanyagsága s mulasztásai, akár részakarata, akár végre önkényes zsarolá­sai ellen kellőleg biztosítsa.­­ Ha vizsgáljuk más oldalról azon hatást, mit az ügyvédi rendszabály magában az ügyvéd­karban okozott, ezt sem lehet kedvezőtlennek bélyegezni. Első pillanatokban, mint már említek, páni félelem fogta el ugyan még a jobbakat is, de ezen benyomást csak a szokatlanságnak, a rendszabály újdonságának tulajdonítjuk, s las­­san lassan ellenkezőről győződtünk meg, s kivéve némely határozmányait a rendszabálynak , mik az oklevél jus acquisitumi jellemét vonják két­ségbe, a többire nézve naponkint mindinkább azon véleményt tapasztaljuk érvényre emelkedni, miszerint ezen intézkedés az ügyvédi kar tekin­télye, becse, hitele visszaállítására, s becsületes utáni boldogulására csakugyan alkalmas leend. A meglevő oklevél jus acquisitumi jellemének a megrendelt uj vizsgálat általi kétségbevona­­tása szolgáltat kiválólag, ismételjük, okot leg­több vitatkozásra s egymástól eltérő nézetekre, a­mit a kormány véleményünk szerint örömest mellőzendett, ha azon körülmény nem forog fen, minélfogva igazságszolgáltatásunk rendszerét lé­nyegesen megváltoztatni, vagy­is az előbbi bün­tető s polgári törvények helyett úgyszólván egé­szen újakat behozni kényszerült. A bírói karról levont analogikus c­áfolat itt nincs egészen he­lyén, mert az hivatalos állásának szigorú fele­lőssége által kényszerittetik az uj törvények s azok szellemének tanulmányozására. Különben az ügyvédi kar jogai s élvezményei általánosan és különösen szintúgy garantírozvák, mint kijelölvék a megbízó fél irányábani köte­lességei. Mindenekelőtt a fölajánlott képviseletet, mire különben elv szerint köteleztetik, bizonyos okok­nál fogva visszautasíthatja; a tény­vázlat tartal­mát az ő beleegyezése nélkül nem szabad az el­lenféllel közölni; a képviseletet, alapos ok mel­lett, ha jónak találja, bíróilag felmondhatja (mert bármily furcsának lássék is, hogy valaki kel­letlen munkát végezzen, mégis lehetnek esetek, midőn erősebb okkal is, mint lelkismerettel, kö­­teleztethetik arra, hogy a fölvállalt ügynek eleget tegyen),­­ továbbá a fölszámított illet­mények lefizetésére védenezét törvényes uton is kötelezheti (csak fölöslegesnek látszik, hogy azon esetre, ha a védence „az általa helyeseknek ismert illetményeket meg nem fizetné“, erre „előleges peres eljárás után ítélet által“ szorít­­tassék, mivel az elismerés jogot ad védőjének, hogy ilyenkor védenemét szintén „alakszerű per“ nélkül szoríthassa fizetésre). Azonkívül a juta­lom a „valósággal tett szolgálatokhoz képest“ meghatározandó, mi mellett az ügyvéd fárado­zása, kifejtett ismeretei, szorgalma, ügyessége s pontossága zsinórmértékül veendők, úgy hogy nem marad jutalmazatlanul habár egypár sor — egy eszme sem, ha az lényeges befolyással van az ügy sorsára, holott eddig sokszor ismeret, ta­nulmány , szorgalom s a legfölségesb eszmék is csak az ívek száma szerint, vagy még arányta­­lanabbul is díjaztattak. Végre a kormány fölvál­lalásánál kellő előleget kívánhat. Mindezen föltételek mellett, habár talán nem is oly szertelen és hirtelenül,de biztosabban gyarapodhatik a szorgalmas, kötelességét híven és lelkismeretesen teljesítő ügyvéd. Ő Felségét útjában a lakosság mindenütt örömria­­bozással üdvözlő. Linz, oct. 7. — Ő cs. fensége Károly Lajos félig ma­­4-kor 8-ra gőzösön Bécsbe utazott el. Darmstadt , oct. 4. — A követi kamara azon in­dítványt , mely a darmstadti egyezményt rászaltatni kivánja, 26 szóval 22 ellen, a vámegylet fentartá­­sára és utanalakítására vonatkozó indítványt pedig 25 szóval 23 ellen elfogadta. Brüssel, oct. 5. — Szó van egy a kamarai több­ségen kívül alakítandó minisztériumról; tagjaiul Brouckére, Liedts és Leclerq jelöltetnek. Brüssel, oct. 6. — Brouckére Henrik bízatott meg egy uj kabinet alakításával. — Rogier, belga követ Parisban, beadta lemondását. Florencz, oct. 4. — Guerazzi egy védbeszédet tartott , melyben törekvéseit a monarchicus elv­nek Toskanában ismétt visszaállítására kimutatni igyekezett. Turin, oct. 4. — Közelebb, Áronéban Hugó Vik­tornak a herczegelnök ellen irt munkájából 200 pél­dány koboztatott el. Butenval franczia követ déli Francziaországból visszatért. London, Oct. 3. 2­2 A gyász, melybe a hivatalos angol nemzetet ejtő Wellington herczeg halála, egy kérdést eredmé­nyezett , mely az istenben boldogoknak eltemetési módját tárgyazza. London Gazette, az angol kormány hivatalos lapja tudatja velünk, hogy a Wellington felé temetési szertartások országosak leendőek, — a nél­kül azonban, hogy ezen halotti ünnepély részleteit tekintené. Általános itt a hiedelem, miszerint a halotti szer­tartás azonkép­penend véghez, mint 1805-ik évben Nelsonnak a trafalgari hősnek eltemettetése alkalma­kor. E szerint tehát a Waterlooi hős tetemei 13 szent Pál templomának nagyszerű kúpja alatt Nelson ol­dalánál alusszák majd az örök álmot. E gyászünnepély , hogy annál kitű­nőbben viselje magán a nemzeti bélyeget, egy parliamenti akta ál­tal fog szentesíttetni, és minthogy a parliam­ent csak november elején jövend egybe, Nelsonnak addig vá­rakoznia kellend katonai bajtársára. Fölvilágosítás kedvéért — önök engedelmével — rövid jegyzetet teszek itt. Angolországnak két helye van , hova hisztériailag nagy férfiait temeti; e két Pantheon egyike a London nyugati részén és Temze balpartján — a parliamenti gót palota szomszédsá­gában — fekvő vesztminszteri apátság; másika pe­dig­ az a London­ Cityben mindenek fölött magasló Sz. Pál temploma. Az angol­ nemzeti Pantheonok elseje gót stylben épített sokszázados gyönyörű templom, mely a val­lási reform előtt katholikus egyház volt, s azért ka­­tholikus létének világos nyomait mindenütt veheti észre a vizsgáló szem. Ezen nagyszerű egyháznak tizenkét mysztikus kápolnái temetési helyül szolgál­nak az angol királyoknak. Itt nyugszanak porai I. Ede hitvallónak az angol királynak; itt fekszenek : VIII. Henrik, az angol püspöki egyháznak alapítója, Erzsébet, az állítólagos szűz királynő, és ennek fél­nővére Stuart Mária. Magának pedig a nagy tem­plomnak magas boltozatai alatt nyugszanak : New­ton, Walpole, a két Pitt, Canning, Wilberforce, Shak­­speare stb. A római Sz. Péter templom mintájára Wren által épített Sz. Pál temploma — a másik angol Pan­theon — szinte az angol hisztériailag­ nagy férfiak sírjait keblezi, de nagyobb részt azokéit, kik katonai s tengerészeti jeles szolgálataik által kitűnően hasz­náltak dicső hazájoknak. A többi közt Parker­s mint fentebb érintők, Nelson emlékeit láthatni itt, s rövid időn Wellingtonét is szemlélendjük. Önök bizonyosan olvasták már, hogy Wellington urnak több sine­curája volt, azaz oly hivatala, mely ámbár semmiféle foglalkozással, de mégis jó nagy fizetéssel volt egybekötve. Rendszerint az ily sine­­curák még azon barbár, vagyis — ezer bocsánat — azon jó boldog időkből veszik eredetöket, melyekben a valódi nemességnek teremtője — a czelhrangos munka t. i. nem igen nagy becsületben tartatott. A nem-tory angol hírlapok sürgetik most ezen sine-curák megszüntetését, jelesen a London-Tower- Constablét, melylyel Wellington úr föl vala ruházva, s e tárgyban körülbelől igy nyilatkoznak: Londonnak keleti részén épen a Temze mellett a londoni hídtól egy álgyulövésnyire emelkedik egy régi négytornyu vár, melynek neve Tower s alapitója Vilmos a hó­ditó. Független mind a minisztériumtól, mind a tá­­bornokságtól , őrsége egyedül a királynőtől függ, ki­nek parancsa nélkül semmiféle katonaság se nem vo­nulhat be a várba, se nem mehet ki. A várparancsnokságot képezik: a Tower-Constable vagyis várparancsnok, továbbá egy alvárnagy és egy főstrázsam­ester vagyis őrnagy , kiknek évi fizetésük 4000 font sterlingre rúg, mely épen a kincstár első lordjának fizetésével ér föl. Az egészbeni csekély kü­lönbség csak abban áll, hogy az emlitett kincstári lordnak teendője tömérdek, a várparancsnokságot al­kotó uraságoké pedig : nagy semmi! Ha mi azt mondjuk, hogy semmi dolguk nincs, ezen kifejezést okkal móddal kell értenünk, mert hiszen a fizetésnek fölvétele is munkába kerül! különben pedig a fölőbb említett uraságok közöl csak egyik, az őrnagy t. i. lakik a Towerben, ki mint főkapuőr (gatekeeper), a várnak kulcsait őrzi, azonban e kulcsőrzés is csak szer­tartás, de sok pénzbe kerülő szertartás, mely abban áll, hogy minden éjfélkor az alabárdokkal fölfegy­verzett s középkori ruhákban öltözött ökörhúsevők — the beefeaters , bocsánat, de a nép nyelvén úgy neveztetnek a towerbeli őrök — the yeomen of the Guard — díszmenetben a várkulcsokat c­zipelik az őrnagyhoz, s reggeli hat órakor ismét visszakérik. Mihelyt ezen középkori yeomen­ek megközelítik az őrnagy laba előtti őrt, az őrálló katona fegyverhez kiált, s kérdi: ki az ? várkulcsok ! a felelet. Micsoda várkulcsok? Viktoria királynő várkulcsai! ha így van, tehát szabadon mehetnek a királynő kul­csai! Erre az őr puskájával tisztélg, e szavakat kiált­ván : Isten áldja meg a királynő kulcsait! melyeket Íme azonnal át is vesz az őrnagy.­­ Ezen drámai kulcs­színművek már századok óta, mint már említek, minden éjfélkor, a legnagyobb

Next