Pesti Napló, 1852. november (3. évfolyam, 796–819. szám)
1852-11-21 / 812. szám
f 812 1852 harmadik évi folyam. előfizetési föltételek Vidéken: Pesten Évnegyedre 5 f. — k.p. Egy fiánapr* 1 ft 30 kr p. Félévre 10 „ — » »I Évnegyedre 4 ,, — „ ,, Ahaviel«fi.etc.mint»jFélévre 8„_„„ «lámonkinti eladás is , megszűnt. i E?Yes “am • * ” » A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyaló pedig EMICH G. úrhoz intézendő uri-utcza Laffert ház 8. Szerkesztési iroda: Uri-utcza 8. is. Bérmentetlen levelek csupán rendet levelezőinktől fogadtatnak el. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhalábos petit-sora 4 p. kr.jáva) száraiztatik. A beiktatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lísmetendő a Magánviták egyhasábos sora 5 pengd krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő a PESTI NAPLÓ szerkezte-hivatalába Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt ez ünnep utáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. Előfizetési felhívás. A „PESTI NAPLÓ“ november-decemberi két hónapos folyamára ezennel előfizetés nyittatik. Előfizetési feltételek. Vidékre postán küldve 3 ft 20 kr. Pesten házhozhordással 2 ft 40 kr pp. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti Napló“ kiadóhivatalában, (úri-utcza 8-dik sz., az udvarban első emeleten) és EMICH GUSZT. könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén. — Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesitetni kérjük. EMICH GUSZTÁV, mint kiadó tulajdonos. TARTALOM. Az elnökválasztás Amerikában. Hivatalos. (Uj szabadalmi törvényt hatályba léptető császári nyílt parancs.) Fővárosi hktár. Ausztria. (Bécsi vegyes hírek és események.) Francziaország. (A Pays coup d’Etat-ja. Államhivatalnokok változása. A Siécle a szavazás mellett. Chambord gróf nyilatkozványa. Abd-el-Kader. A közelgő választás.) Nagybritannia. (Franczia ajándék az alsóház könyvtára számára. Találkozás Wellington hg halotti diszágya körül. Minisztertanács. Az „Observer“ hire.) Németország. (Berlin. Frankfurt. München. Königsberg.) Dánia. (Wegener oppozítiója.) Helvétia. (l’soncz-toborzások Ráma részére. Grintselkórház leégése.) Spanyolország. (Csapattoborzások Cuba részére. — Ortega. Amester. Prim.) Görögország. (A király megérkezése. Hírlapok eltérő állításai a londoni conferenczia jegyzőkönyvéről a görög trónöröklést illetőleg.) Törökország. (A tél előjelei. Pártok állása. Mehemed Ali pasa kormánya.) Legújabb. Telegrafi tudósítások. Vegyesek. (Nemzeti színház. — Börze.) M n tár. (Tamás bátya kunyhója. Regény, írta mrs Narriet Beecher Stowe.) Pierce tábornok megválasztása: az amerikai democrata párt győzedelme. A köztársasági új kormány e szerint az ottani democratia elvei után fog alakulni, azok szerint fog igazgatni. Míg az ó világ egyik részében egy democratiai elvekre alapított nagy köztársaságot épen összedőlni látunk , nem érdekes mozzanat-e a politikával foglalkozók előtt, hogy épen akkor az újvilágban a köztársasági kormánynak fokozatos emelkedését szemlélhetni? úgy látszik, hogy az ó- és új világ elvei egymás ellen csatára keltek. Midőn elvek állanak egymással küzdésben, ki kárhoztathatja ezen versenyt ? Nem jele-e ez a nemzetek szellemi és erkölcsi életének, melyek idők és körülmények szerint alkalmazzák a kormányzat- és társadalmi viszonyokra a hasznosoknak ismert elveket. Midőn mi az amerikai democrata párt győzelmi bulletinjét közöljük, s ezt, mint tényt a történészetnek adjuk át, nem tartjuk fölöslegesnek, ha néhány vonásban az amerikai democratiáról nézeteinket előadjuk. Az amerikai democratia egyszerre született a köztársasággal. A köztársaság több államból alakulván össze, átvette ezekből mindazon elemeket, melyek bennök léteztek. És meg kell jegyezni, miszerint az aristocratiai elvek, már a köztársaság megalakulta előtt kifejlődve voltak, s egyik tartományban ez vagy amaz bírt túlsulylyal, s néhutt pedig épen egyik vagy másik elvnek volt az egész tömeg követője. Az elvek pártokat teremtenek. Kifejlődött a foederalista és democrata párt. Ezen elnevezés, kivált az első, kissé különösnek tetszik. A foederalista annyit tett, mint aristocrata, ki a felsőbb osztályok túlsúlyát és a középponti hatalom erejét kívánta. A democrata párt a tömeg uralkodása és az egyes államok függetlenségére törekedett. Ebből láthatni, hogy az amerikai democrata párt már ekkor megkülönböztette magát az európaitól, mely a szövetségi köteléket, a középponti kormányt, akarta erősíteni, míg ellenkezőleg a foederalista vagy aristocrata párt a helyhatóságok fensősége mellett küzdött, mint ezt Holland és Helvétia története mutatja. Mindkét párt élére Istentől észtehetség és erénnyel megáldott emberek állottak. A foederalista párthoz tartoztak: Washington, Hamilton és Knox, a másikon Jefferson, Randolph tűntek ki. A democrata párt azt igényli, hogy köztársasági, és a foederalistát monarchistának, monocratának gúnyolta, míg innet annak antiunionista törekvéseit lobbantó szemére. Különben ne higyje senki is, hogy e két párt között ily lényeges különbség létezett volna. A köztársaságot mindenik akarta; az elnevezés csak előítélet vagy hadicsel volt. A közhaza érdekét mindenik szívén viselte. Ezen pártok közül előbb a foederalista látszott győzni, Washington tábornokot választván a köztársaság elnökévé, ki különben kormánya alatt egyesítő úgy a foederalistákat, mint a democratákat. Hamilton és Knox a foederalisták, Jefferson és Randolph a democraták közös minisztériumában résztvettek. Bölcs választás, mely az Egyesült államok legnagyobb emberének eszélyességét, hazafiságát híven tünteti elénk. Szerencsésebb kormány alig létezhetik, mint amelyben a pártok mindnyájan képviselve vannak. A feladat ugyan nehéz, de háladatos. Ily egyesítéseket, kétségkívül csak nagyszellemű emberek tehetnek, minő Washington volt. Különben maga e nagy férfiú is belátta, miszerint a federalista pártnak, évek múltával nem lesz jelentősége. A köztársaság megalakulásával e párt szükséges volt, mert a forradalmat bevégezni és a rend és béke által egy szabad kormányt kellett alakítani. A kormány megalakult, valamint az egész köztársaság, és így lehetséges jen, hogy nemsokára utána, ellenei a democraták győzedelmeskedhettek. Az amerikai democratia, mikép a fennebbiekből kitetszik, nem a régi idők democratiája. Ha a régi idők történetlapjait fölütjük, mit látunk az annyira magasztalt athenei democratiában ? Nem olygarchia volt ez, melyben csak az állam kevés része volt szavazatképes, és amelyben a nagy tömeg nem állott egyébből, mint szegény, tudatlan és munkátlan csőcselékből. Az amerikai democratia a középkoriakhoz sem hasonlít; következőleg ezen köztársaság elüt nemcsak ezen kor-, hanem az uj időbeliektől is. Az amerikai democratia nem hasonlít az európai democratiához hol ez fenállott. Mig ott a nép vezérei észtehetség, polgári erények és hazafiság által ragyognak, és a nép maga is példájuk után indul, s törekszik az emberiség magas czélja a legfelsőbb tökély megközelítése felé, addig Európában azok egy része, kik zászlóikra a democratiai elvek védelmét tűzték ki, nem egyebekből áll, mint vagy rajongók vagy bűnös czélu nyeglékből, kik a nép bizalmával visszaélve, hiúságuk, nagyravágyásuk és szennyes önérdekeik számára zsákmányolják ki annak érzelmeit. A legtisztább hazafiságot kétségbevonják, csak azért, hogy hiúságuknak áldozva, magokat tüntethessék ki; a fenálló jót összerontják, csakhogy ma- Igokat, mint nemzetteremtőket, mint álladalom- s alapítókat mutassák be az utókor előtt. Az amerikai democratiában ily szomorú példákat nem látunk, s azért elismeréssel szólhatunk felője. Jegyezzük meg itt, Washington nyolcz éves kormánya után mindjárt a democratiai párt jutván túlsúlyra, azóta, kevés kivétellel, inkább ezen párt szokott elnököt adni az EgyesültÁllamoknak, a whigek (előbb foederalisták) annyi jelesei mellett, s mindig megtartván azon elveket, melyeket Washington örökség gyanánt hagyott az általa teremtett nemzedéknek. A whigek és democraták egymástól eddig csak régi kérdésekben váltak el. Hogy most, az idők és körülmények változtával, más politikai nézetektől fognak-e vezéreltetni, minthogy ez még a jövendő dolga, nem vitatjuk, csak lehetőségére számíthatunk. Az Univers a minap úgy különbözteti meg az amerikai democratákat a whigektől, hogy amazok hódításra vágyók. Nekünk úgy tetszik, hogy az Univers szeme előtt ekkor Cuba és Japán állott. Mindkettő, kétségkívül, közel érdekli az amerikaiakat, s nevezetesen az első sok kellemetlenséget és bajt okozhat nekik, ha csakugyan az Egyesült államokhoz akarják csatolni. És most végül, Pierce tábornokra visszatérve, már csak az amerikai democratia erkölcsi állása szempontjából is őt úgy tekintjük, mint ki észtehetségei, mérséklettsége és erkölcsi jelleménél fogva csak leghívebben jár el azon küldetésben , melyet őt a nép nagy része megbízta, s csak eszközlője teend, békés utakon, az amerikai nép rendeltetése kifejtésének. Az Europa, mely monarchiai alapokon áll, s igy mutatja föl példáit a nemzeti nagyság és népboldogságnak , nem nézendi irigy szemmel az új világ polgárainak előhaladását, tökélyesbülését. Az emberiségnek rendeltetése felé kell közeledni. A polgárisodás, mikép a sebes tűz lángja elégeti az avart, úgy terjed egyik világrészből a másikba. Amerika őserdői így égtek le a polgáriasodon európaiak előtt, s az áldott béke és tiszta szorgalom most hófehér burokban jár a Sz. Lőrincz és Amazon folyók mentiben, túl a nagy tengereken. Urházy György. Budapest, nov. 21-én. AZ ELNÖKVÁLASZTÁS AMERIKÁBAN. Az utóbbi távirati sürgöny szerint, Pierce tábornokot az Észak-amerikai egyesült államok elnökévé választották. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. TAMÁS BÁTYA KUNYHÓJA, (UNCLE TOM’S CABIN.) vagy négerélet az amerikai rabszolgatartó államokban. Irta Mrs. HARRIET BEECHER STOWE (Mutatványok e jeles regényből.) (Folytatái. *) II. Az anya. Eliz, gyermekkora óta kedvencze való úrnőjének, s jó nevelésben és számos kiváltságokban részesült. Ő nem költött tényezője történetünknek, hanem az Író emlékezetéből van véve, ki Kentuckyban pár év előtt látta. Az egyesült államok déli vidékei *) Lásd Festi Napló 811. sz. nek beutazása előtt meglepő azon sajátságos műveit szellem, a viseletnek és hangnak azon lágysága, mely sok esetben a quadroon és mulat nőket kiválólag látszik jellemezni. Ezen természeti előnyökkel a quadroonoknál igen gyakran a szépségnek legüündöklőbb neme s csaknem kivétel nélkül a legkedvesebb és megnyerőbb külső van párosulva. Eliz , úrnőjének különös gyámsága alatt növekedvén , nem volt kitéve azon kisértéseknek , melyek a szépséget egy rabszolga nőben oly nagy mértékben veszélyessé teszik. Ő egy szép lelki tehetségekkel felruházott, igen ügyes és okos mulat ifjúhoz ment férjhez, ki a szomszéd tanyán volt rabszolga s György-nek hivták a gazdája nevéről Harris György-nek. Mint gyakran történik,György egy ugyancsak szomszédos gyárba jön használatra kiadva, természetesen a tulajdonosnak fizetett bérért. A gyár szövetgyár vala, melyben György sok ügyességet és szorgalmat fejtvén ki, aránylag sok kedvezményekben részesült, s gyakran nyert engedélyt a közel Shelbyféle tanya meglátogatására, így ismerkedett meg Elizzel, kivel nemsokára vallásos szertartással házasságra lépett. Két gyermekük halt el, a harmadik a fennebb leírt és említett Harry volt. Györgynek, mint gondolkozni szerető embernek, hosszas szemlélődés és kísérletek útján sikerült egy igen czélszerű gyapjúfésülő gépet találni fel. Eh,s ügyessége és pontossága által a gyártulajdonosnak kegyét s munkatársainak tiszteletét szerzé meg neki. De mit érnek mindezen tulajdonok egy kenyur törvény által nem zabolázott szűklelkű zsarnokságával szemben ? Hisz sokszor épen a legszebb tulajdon a rabszolgának legszerencsétlenebb tulajdona. Midőn a György által tett találmánynak híre Harris ur (György tulajdonosa) fülébe jutott, elsétált Willson ur szövetgyárába, rabszolgájának működéseit szemügyre veendő. Willson ur (a szövetgyár tulajdonosa) nagy előzékenységgel fogadta Harris urat, s őszintén szerencséltető , hogy ily ritkatehetségü rabszolgának lehet ura. Erre körülhordozó gyárában, hol György saját gépének s más intézményeknek világos magyarázatát oly hibátlan nyelven s tárgyavatott készséggel adá, hogy Harris úr pirulva vévé észre , miszerint rabszolgája szellemileg fenebb áll mint ő. Ezt tűrnie lehetetlen volt, s azonnal feltevő magában, őt megalázni s emelkedő szellemét megtörni , s csak is innen kimagyarázható Harris úrnak azon nem kevéssé meglepő követelése, hogy György azonnal szolgáltassák ki neki, valamint bére is. ,,De én megjavítom bérét, örömest megjavítom! aztán Csak nem kivánja, hogy rögtön kiadjam! “ szólt Wilson úr , ki előbb a dolgot inkább csak tréfának vélte. „Miért ne ? nem enyimet ? , aztán szeretném HIVATALOS, 1852-diki augustus 15-kén kelt császári nyiltparancs *), kiható a birodalom egész terjedelmére, mely által az iparüzlet körébeni uj felfedezések, találmányok és javítások utalma végetti szabadalmak iránt 1832-diki raartius 31-kén kelt előbbi törvény helyébe egy uj szabadalmi törvény bocsátatik ki. Mi első Ferencz József, Isten kegyelméből ausztriai császár, stb. stb. Azon óhajtástól vezéreltetve, miszerint a találékonyságot birodalmunk azon korona*) Az országos törv. és korm. lap XIX. darabjából, tudni, ki kényszeríthet engem , rabszolgámat máskor és tovább adnom bérbe , mint nekem tetszik ? “ „De kérem, gondolja meg az úr, hogy ő épen ezen munkára legalkalmasabb.“ „Azt elhiszem, de engem úgyse , azon dologra, mit én adtam neki, nem igen volt alkalmas soha.“ ,,De ezen általa föltalált gép?“ „Igen igen ! “ szólt gúnyosan a tulajdonos — ezen munkakímélő gép! — De miért is foglalkozik egy néger kutya ilyenekkel ? Hisz maga is csak munkakimélő gép. Nem, nem dolgoznia kell, hogy minden ize ropogni fog a munka alatt! “ György némán hallgatá a megsemmisítő ítéletet ura ajkairól, de egész belseje lángolt s csak nehezen tartható vissza érzelmeinek kitörését. A becsületes gyámok észrevéve lelke állapotját, s kezét karjára téve, igy szólt hozzá : „Nyugodjék meg, György, menjen csak most urával , munkás leszek benne , hogy nemsokára visszanyerhessük ! “ A kényúr észrevévé a suttogást, s habár a szókat ki nem vehető, sejté azok tartalmát, s makacsul föltevé magában, hogy kitelhetőleg éreztetni fogja vele a törvények által kezébe adott hatalmat. Azonnal hazavivé tehát, s a legnehezebb és aljasabb munkákra szokta. György elég eszélyes volt a legkisebb zúgolódó szócskát is vitatartani, de a villogó szem , az elborult homlok oly nyelvnek szavai, melyek nem maradnak némán, belőlök tisztán vala