Pesti Napló, 1853. január (4. évfolyam, 845-868. szám)

1853-01-13 / 853. szám

1853. negyedik évi folyam. 853 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Évnegyedre 5 f. — k. p. Félévre . 10 „ — „ „ A havi előfizetés , mint a számunk inti eladás is megszűnt. Pesten:­­ Egy hónapra 1 f. 30 k. p. I Évnegyedre 4 „ —r ., „­­ Félévre . 8 „ — „ „ „ Egyes szám ■ . 4 „ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza Paffért ház S. Szerkesztési iroda: Úri-utcza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el Csütörtök, jan. 13-án HIRDETÉSEK és MAGANIITAK. Hirdetések négy­­h­asábos petit-sora 4 p. krjával számittatik. A beiktatási s 10 p. krnyi külün­b­lyrgdí előre le­fizetendő a Magán v­i­t­á­k négy­hasábos sora 5 pengő k­rajczárjával számit­tatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre lefizeten­dő a PESTI NAPI.­ szerkesztő-hivatalába. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. _______ _____________________________________________________ _____________________­ EMICH GUSZTÁV, mint kiadó tulajdonos. TARTALOM. Hell­en és latin remek irodalom. II. Levelelések. (P­á­r­i­s : Oroszország elismerése. A legiti­misták la Rochejaquelein és Passoiet ellen. Az Uni­­vers Anglia hadkészületei felől. Cha­ras ezredes röp­­irata.) Hivatalos. (Kinevezések. — Hirdetmény a korábbi adómentesek által 1849. évre hadiadókép befizetett eszietek beszámítása tárgyában — Csász. nyílt pa­rancs az egyletek iránt uj törvényes határozatokat ren­delő.) Fővárosi hirtár. Vidéki hirek. Ausztria. (Bécsi hirek és események.) F­r­a­n­c­z i­a o r­s­z­á g. (Wagram herczeg. Az U­nivers megtámadja Belgium intézményeit. I. Napoleon mun­kái. Széttekintés Olaszországban. Vegyesek.) Nagybritanni­a.­(Az utolsó évnegyedi pénzügyi ki­mutatás. A „Times“ Ítész-czikke a külföldi brit kö­vetekről. Anglia hajóhada.) Németország. (Berlin, Frankfurt.)­­ Belgium. (Hadhbudget. A hadsereg létszáma.) Portugallia. (Lissabon.) Sp­anyolország. (Kinevezések sat.) Moldva- és­­Llá­h­ország. (Bukarest.) Orosz- és Lengyelország. (Sz. Pétervár. Egy szláv hírlap Törökország hanyatlásáról.) Amerika. (Washington. Éles nyilatkozatok a Sena­­tusban Anglia­ és Francziaország ellenében.) Legújabb. Telegrafi tudósítások. Vegyesek. (Nemzeti szinház.) Műtár. (Carinus, históriai novella. Irta Jókai Mór.) HELLÉN ÉS LATIN REMEK IRODALOM. II. o.Az egyetemességnek ellensarka a részintes­­s­ég (particularismus.) A nyelv- és történelem­­tudományok legnagyobb tényezőji ugyan az egye­temességnek, mintegy nagykereskedők, kik a vi­lág minden terményeit összehordják és a forga­lomnak átadják , mégsem maguk az egyetemes­ség , valamint az áruhordás sem gazdagság. Ugyanis az egyetemesség azt igényli, hogy a szellem nemcsak idegen gondolatokat, idomokat és tapasztalatokat hordjon össze, hanem hogy maga is , mint egyediség, lehető sokat teremt­sen , s a tudományok és ismeretek egész biro­dalmában öncselekvő legyen. Az egyetemesség tehát teljes egyediséget föltételez, olyat, mely maga is közel járjon az egyetemességhez. Az élet csak e­g­y­e­d­i, mennyiben munkál­kodik és hat. Ez egyedi élet valóban ellenkezik az egyetemességgel , mert az korlátolt, és részin­­tes; ellenben az egyetemesség mindinkább eltá­volítja a korlátokat, s a részintességet tagadja. Mind­a mellett az és ez két okvetlenül szükséges sarkai a szellemi világnak. Az egyedi élet vagy személyi, mely az egyes emberekben, vagy nemzet­i, mely, mint a szó kifejezi, a nemzetekben nyilatkozik. A személyi élet korlátai a testnek és léleknek vi­szonyai , melyek az embert teszik, s melyeket soha nem távolithatunk el. Testi erőnk és testi munkálkodásunk szint oly határozott, mint szel­lemi tudásunk, vagy szellemi életünk; s az, mi határozottakká teszi, korlátolja egyszersmind azokat. Az egyedü­ek szellemi élete azonkívül egészen­ben foglaltatik e nemzeti életben , mert a nyelv s azon gondolatok, képzetek, visszaem­lékezések vagy remények, melyek a nyelvben lerakvák , szint úgy táplálják lelkünket, mint lakó földünk termései vize és levegője táplálják testünket. Hogy ezek miatt a személyi élet okvetlenül korlátolt, senki nem tagadhatja. De valamint a személyi egyedeket egyfelől a testnek különböző alkotása s annak táplálkozása és fog­lalatossága , másfelől pedig a lelki hajlamok, tehetségek, s azok különböző kifejtése teszik : azonkép a nyelv különbözése, mely a nemzetek származásával lett, s azon történetek , változá­sok és tapasztalatok, melyekből a nyelv táplál­kozott, s a nemzeti történelem áll, teszik a nem­zeti egyedeket. Hogy azok miatt a nemzeti élet is okvetlenül korlátolt, senki sem tagadja. Az egyedi életnek tehát, akár személyi akár nemzeti az, mind kezdete mind lefolyása bizonyos külső körülményekhez van kötve, s annál fogva bizo­nyos meghatározott idomú. S ebben áll a ré­­szintesség, particularismus. De a való, az örök igazság nincs meg a ré­­szintességben , hisz ez, mint korlátolt, és külső körülményekhez kötött élet , bizonyosan felteszi már, hogy mellette más ilyen korlátolt és más körülményekhez kötött életek vannak, melyek ennél fogva ellenkeznek vele. A részintesség te­hát félszegség, s mint ilyen valótlanság, ha és mennyiben nem foglalja magában az török igazságot; vagy hamisság is, ha és mennyi­ben ellenkezik az örök igazsággal. Az egyedi élet azonban nem egyképen kor­látolt, pusztán született és felnövekedett s ott nyájak után ballagó ember, valamint Ausztráliá­ban a legközvetlenebb természetességben élő nem­zet bizonyosan korlátoltabb, mint kedvező kö­rülmények között született ember, kinek neve­lésére századok tapasztalásai és bölcsesége já­rultak , s ki az élet minden köreit egybehason­­líthatja, vagy mint az angol nemzet, ki a vilá­gon uralkodik. Minél részintesebb az egyedi élet, annál fél­­szegebb; a félszegséggel pedig elvétett önbecsü­lés jár. Innen tudatlan félszeg ember és nemzet mindig leggőgösebb, s az idegennek legnagyobb lenézője. De mentül gőgösebb valaki, s mentül inkább lenéz másokat , annál kevesbbé tanul, annál meszibbre esik az örök igazságtól, s an­nál közelebb áll a halálhoz : mert az örök igaz­ság egyedül valóság és élet. Miután láttuk, hogy a részintesség ellensar­ka az egyetemességnek , lehető jó tájékozás vé­gett lássuk még az á­lt­a­l­á­n­o­s­s­á­g­o­t is. El­vont beszédünkkel nem akarván untatni az ol­vasót, a történelemből vett példákon mutatjuk meg, mit itt általánosságnak nevezünk. Tudjuk Nagy­ Sándor győzelmei egész világrészekre ter­jesztették a görög nyelvet. Egyiptomban, Syriá­­ban, kis Ázsiában, déli Európa egyik felében, szóval csaknem a Nílus forrásaitól a Jaxartes (Gihon) folyóig, s az Adriai tengertől az Indus folyóig mindenütt a görög nyelv és miveltség lett uralkodóvá. Számos nemzetek Ázsiában, Európában és Afrikában, melyek a makedónok hódításai előtt egymással versenygve s egymást pusztítva részintességekben éltek, elolvasztanak az uj görög világban. De ez vájjon egyetemes­ség volt—e? Nem, az csak ál­ta­l­á­n­o­ss­ág volt, mely az egyedeket elnyelte, a nélkül hogy ma­ga m­egkövéredett volna. S mert csak általá­nosság nem pedig fejlett egyedisé­gek által közvetített egyetemesség volt, azért teremtő életet sehol nem fejtett ki; s hamar összerogyott, mint a tűzokádó he­gyek omlanak össze, midőn belső tartalmukat kihányták. — Jó megjegyezni, hogy csak fél­szeg részintes népek vezetnek össze általános­ságba. A mit Nagy­ Sándor fegyverei déli Európa egyik felében Ázsiában és Egyiptomban mivel­tek , azt nyugaton és Afrikának éjszaki részein a rómaiak tették; a görög általánosság mellé a római vagy latin általánosság épült, mely azon­­képen elnyelte a részletességeket, az egyes meg­hódított nemzeteket, s merjük állítani, szintoly kevéssé kövéredett meg, mint a görögség. Az olvasó ne vélje, hogy világbirói tisztet akarunk gyakorlata, s a görögség és latinság által elkövetett foglalásokat és elnyomásokat igazolni vagy kárhoztatni. Mi az isteni gondvi­selést csak imádni tudjuk. Ítéletet nem teszünk eljárásáról, mint szerte szoktak tenni. De azt tudjuk és kell kimondanunk, hogy a görög és utóbb a latin világ nem volt egyetemesség, mert mindkettő elnyelte a nemzeteket; valamint azt is tudjuk és kell kimondanunk, hogy az el­nyelt nemzetek azért nyelethettek el oly tökéle­tesen , mert félszeg részinteségben éltek. A két említett általánosság után még kettőt mutat fel a mi történelmünk, a khalifaság és a római katholika egyház által létesítettet, amaz az arab, ez a latin-keresztyén miveltséget ter­jesztette. De ez utóbbi két általánosság szerfe­lett különbözik a két előbbitől; a hit volt ezeknél Előfizetési fölhívás a 1853-diki első félévi folyamára. Megjelenik e lap — hétfőt és ünneputáni napot kivéve — minden nap reggel. A szerkesztőség mindent elkövet e lap érdekességének növelésére , hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát illetőleg, az előfizetők várakozásának megfeleljen. Előfizetési feltételek : Vidékre postán küldve fél évre (január—junius) 10 ft. — Negyed évre (január — martius) 5 ft pengőben. Pesten h­ázhozhordással fél évre (január—junius) 8 ft p. — Negyed évre (január—mart.) 4 ft pengőben. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti Napló“ kiadóhivatalában, (úri-utcza 8. szám, az udvarban első emeleten) és EMICH GUSZT. könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szög­­etén. — Vidéken, minden cs. kir. postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket b­é­r­m­e­r. t­e­s­i­tt­e­­­n­i kérjük. PESTI NAPLÓ A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA „Pattern et Circensos !“ ez volt a római populus jelszava, valahányszor éhezett, vagy unta magát. S valóban jeles nép vala ez: munkának prózai voltát nem ismeré soha, a császárok ingyen osztot­ták ki kenyerét, borát, olaját, miket szolgatartomá­nyok adóban termesztenek s a mi a circusok játékait illeti, ezeknek nagyszerű látványaiban egyik császár a másikkal iparkodott versenyezni. Valamennyit felülmúld Carinus a secularis já­tékok változatossága s az őrültségig vitt pazar fé­nye által. Egy napon az egész Circus aranyporral volt be­hintve, hogy a nyargaló paripák által felvert por-­ felleg csillámlott a napban s a Quiritesek, kiknek ruháit belepte, megaranyozva mentek haza. Más napon mintegy varázsvessző ütésre erdőkkel volt beültetve a circus.. Egész nagy terebély tölgy­fák, miket gyökerestül ástak ki a hegyekből, felnőtt pálmák, miket Afrika partjairól hoztak el hajókon nagy edényekbe áttéve, lőnek elültetve az óriási tér közepébe; a bámuló nép, mely azelőtt egy arany homokkal beültetett sivatagot látott maga előtt, most egy ősligetet jött azon a helyen bámulni, melynek árnya alatt dél és kelet legritkább állatjai sereglet­­tek a gyönyörű girafftól, az idomtalan vízilóig; egy valóságos paradicsom, melynek arany gyümölcsöt termő fáin éneklő madár zeng, ágáb­a tündöklő ki­­gyó tekergőzik s árnyában tollászkodik a vad páva és szelíd szruet. Mikor a nép jóllakott a bámulattal, akkor jöttek az íjászok, lelövöldözték a pompás vadakat, azután kivágták az erdőt s a következő nap egy tengert látott annak helyén a nép, melyen egész hajóhadak viseltek egymással véres h­arczjátékot. S egyszer, derék nyár középért, mikor mindenki tikkadtan kereste az árnyékot a nap fülledt heve el­len, a circusokba hivott nép az ijedelemmel határos meglepetés közt látta maga előtt a­­ telet. A circus hóval volt befödve, miket Noricum és Gallia havasairól szállítottak ide hajókon , s mikben száz czifra csörgős szán vágtatott karéjban, egy a rómaiaktól az előtt soha nem látott jármű. A circus közepén magasra halmozott jéghegyek közt csoda­ CARINUS HISTÓRIAI NOVELLA. Irta JÓKAI MÓR. III. (folytatót. *) * * * alakú rókák feküdtek hosszú agyaraikra támaszkodva, s egy kerek tó felszínén , melyen köszörült üvegből volt utánozva a jégtükör, ügyes korcsolyások hassták vágtató karélyaikat. — A római fázva burkold ma­gát palliumába, feledve a látvány alatt, hogy hom­lokán az izzadság csurog a nap hevétől, s míg a kor­csolyások hólaptákkal hajigáltak a nézők közé, a magas populus gyönyörtől elragadtatva kiáltozd lel­kesült éjjenéit a császárnak , ki népei mulatságáról ily szépen gondoskodók. Kinus sohasem tudja mikor virrad, mikor alkonyodik ? mikor esik, mikor havaz ? nála örökké tart a gyönyör. Ott fekszik ágya párnáin, előtte terített asztal, kö­rülé tányérnyaló had, tánczosok, hetaerák, eunuchok, énekesnők és papagájok és poéták. Areza egy minden elvben kifáradt ifjúé, sápadt és nagy véres szeplői­kel beszórva; vonásain a kime­rültség lanyhasága szendereg, ajkain és állán alig göndörül néhány szál korán kinőtt szakáll és bajusz. Két eunuch egymás u­tán hord ételt az Augustus ajkaihoz, válogatott, sok fejtörésbe került ételeket, mikből egy-egy tál százezerekbe jött, s miknek csak rendkivülisége ingerli az ínyt. Carinus kezét sem moz­dítja meg utánok, finnyásan félrehúzza szája szegle­tét s szemével int az étekfogdnak, hogy költse el maga a drága eledelt. Másfelől ez alatt ideálszép rabnők emelnek arany­serlegeket ajkaihoz, miket ő szinte érintetlenül hagy, végre egy phrygiai hölgy szájába véve a fűszeres cyprusi bort, piros ajkairól kínálja Carinust az a nél­kül is részegítő itallal. Az uj eszme u­j ingert ad a császár eltompult érzékeinek s keblére ragadj­a a nőt, annak korallajkaiból engedi magát megitatni.­ — Ezt a leányt feleségül veszem ; szól ezzel egyik főszolgájához fordulva. — Tegnap vettél el egyet uram, kinek apja pro­­consul. — Attól ma elválok. Hát ennek ki az apja ?­­ — Takács udvarodnál. — Kinevezem őt proconsulnak. — Ez lesz kilenczedik ned négy hónap alatt. Lásd Pesti Napló 852. számát. Keressük fel most Carinust saját palotájában. Ke­rüljük meg e roppant épületet, mely széles kiterje­désű kertjeivel egy egész városzrész helyét foglalja el, aranyozott kapuk vezetnek utczáknak nevezhető folyosóiba, melyek márványoszlopokon álló peristyl­­ban végződnek; a széles átriumokban sürg forr az udvari nép, urat játszó rabszolgák , s szolgát játszó senatorok, kiknek Carinus pompateremeibe juthatását egy barnaképű thrák óriás szabályozza. Boldogok, a­kik odabenn lehetnek! Ah­ott nem a földön jár az ember, a pompás ovál terem nem hagy idáig hatni sem időt sem évszakot. Itt soha sincs sem tél sem nyár, sem nappal sem éjjel. A teremnek nincs ablaka, átlátszó függönyük mögül szüntelen égő lám­pások terjesztenek benne fényt, melynek örök derűje valami középvilág hold és napsugár között. Benne minden évszakból ki van lopva a gyönyör, a nyárból a meleg, mit földalatti csövek vezetnek oda, a télből­­ a jég, a tavaszból a virág, az őszből a gyümölcs. Ca­

Next