Pesti Napló, 1853. február (4. évfolyam, 869-891. szám)

1853-02-23 / 887. szám

1853. negyedik­ évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Pesten: Évnegyedre 5 f. — k. p. Félévre 10 — „ „ A havi előfizetés , mint a d­émenkinti eladás is megtu­­nt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza Laffert ház 8. Szerkesztési iroda: Úri-utcza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Egy hónapra 1 f. 30 k. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . 8 „ — „ „ Egyes szám . . 4 „ „ LSZ Szerda, febr. 23-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négy-1 hasábos petit-sora 4 p. krjával számittatik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj előre le­fizetendő a Magánviták négy­hasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre lefizeten­dő a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalába. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünnep utáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. Telegraf. tudósítások. Bécs, febr. 20. d. u. 3 ór. 6 cs. kir. Apostoli Felsége sebe mérsékelt gyulla­dásban van, rendes lefolyást mutat és a sebláz ma elmaradt. Bécs, febr. 21. 1 ór. reggel. A nap további folyamában és az éj első felében Ö cs. kir. Apostoli Felsége kedvező jól­léte nem zavartatott. Bécs, febr. 21. reggeli 7 ór. Ü cs. k. Apostoli Felsége múlt éjjel csak igen rit­kán félbeszakított álmot élvezett és álta­lában megkönnyebbülve és láz nélkül érzi magát. öcs. k. ap. Felségének mai reggeli megnyugtató állapota folytonos. Bécs. febr. 21. 1853.dél. u. 4 órakor Seeburger udv. tan. cs. k. orvos Watt­man lo­vag kormánytan cs. k. udv. sebornvos a S I S É G. ’ i j. Ili. Ha kivágtuk a fát , még nem ástuk ru­sfidén gyökereit, így leendőnk az ősiséggel is. Mint terepélyes fa voltak nálunk az ősiségi jogviszonyok, melyeknek gazdag lombozatja — általános hiedelem szerint — nemzeties fenma­­radásunkat látszék beárnyazni, mig messze el­ágazó gyökerei erős hálózat gyanánt fonódtak be családi és országos életünkbe. Soká lesz, mig ezen gyökerek mind kisorvad­nak ; soká, mig porrá válván, az úján felbaráz­dált hantokkal megismerhetlenül összevegyülnek. Mert megvan a cs. nyik­parancsban azon óva­kodó kímélet, melyet az ily vérré vált instituti­­ónak megszüntetése , hogy az ettől várt jó sü­­ker annál biztosabban elkövetkezzék, nemcsak czélszerűvé, de jót szükségessé teszen. Az „uti­­possidetis“ iszonyú sebet fogott volna vágni tö­mérdek oly családokon, melyekre egyik, másik ős alig hagyott egyebet, mint jogigényt a cse­kély összegéséért elidegenített nagy kiterjedésű birtokhoz, s a bölcs törvényalkotó érezé, hogy az elzúglott viharokban már jóformán elszegé­­nyülteknél sebre nem, de arra vala szükség. Nem írunk itt jogtudományi értekezést. In­kább a törvény lehető hatásáról akarunk csak ízólni, s így mellőzzük annak részleteit. Azonban megjegyezzük, miszerint hagyott fen a törvény kérdéseket, melyek elhatározása még több évig fentartana némi maradványt az ősi­ségi viszonyokból. S míg e kérdések eldöntve nem lesznek , addig még mindig fön leend némi hullámzata azon balságoknak is, melyek közgaz­dászati tekintetből az ősiségi viszonyokkal elvá­­laszthatlanul összefűzvek, addig még mindig nem lehetnek általánosakká azon jók, melyeket az ősiségi törvények és szokások megszűntével vár­hatunk. Talán egy nemzedék, talán még egy második is fog e földről letűnni, mielőtt e hullámzat vég­kép megszűnik, s míg i­n­g­ó és i­n­g­a­tl­a­n va­gyon közötti arány helyreállván, a fekvő nemesi vagyon általában biztos tulajdonná válik, s a műipar és kereskedés tartós virágzásnak in­­duland. Addig kell némelyekről még gondoskodni, hogy a magyar nemes földbirtokos koldussá ne legyen. Az 1848. óta fenlevő moratorium, mint da­­moklesi pallos függ nemes fölbirtokosinkon. En­nek idő előtti megszűnése : irtó hadat költene ellenök. Kétséget sem szenved, hogy a nemesi ingatlanokon fekvő tőkék felmondhatása előbb, semmint mód nyujtatnék a birtokosoknak ol­csó kamatú, több éveken át törlesztendő uj tő­kék szerzésére, kivált az ősiségi jogviszonyok megszűntével, tömérdek magyar nemes birtokost sodorna el örökre és feltámadási remény nélkül, az ősi föld színéről. Már is érezhető az említettem 1840-iki úgy­nevezett „hiteltörvények“ hatása e honban. Az aránytalanság, melyet azok a pénz és in­gatlan vagyon foroghatására nézve nálunk elői­déztek , hiányában az olcsó kamatú s több évi törlesztés mellett szerezhető tőkéknek, dereka­san megzilálta nemes földbirtokosunkat, s megduz­­zasztó némely pénztőzsér erszényit a nélkül, hogy akár a műipar, akár a kereskedés csak némileg érezhető lendületet is nyert volna! Nem is volna nehéz számokkal kimutatni, hogy a „hiteltörvények“ létesülése óta, a közbejött viszontagságos évek nélkül is, országilag sze­gényebbek vagyunk, mint valánk azelőtt. Igaz, hogy nagyobb földbirtokosink közöl csak kivételül tekinthetők, kik a gazdálko­dáshoz, takaros élethez hajlamot érez­tek s éreznek, kik ama hatást, melyet a „hitel­törvények“ nálunk gyakorlandók voltak, fölis­mervén : kiadásaikat kellőleg mérsékelték volna. Magva az életnek, mely az ősiség eltörlésé­­ben rejlik, csak úgy és akkor fejlődhetik éperős csirára , ha a hypotheka-rendszer nálunk is előbb behozatik, mint a moratórium megszüntetik, és csak úgy , ha nemes földbirtokosaink az idője­leket még elég korán fölismervén: iparkodni fog­nak háztartásaikban, s általán véve egész élet­­rendszerükben, ama józan gazdálkodási arányt követni, mely egyedül lesz képes nekik vagyo­­nosságot, s ezzel karöltve járó tartós, áldásos éle­tet biztositni. Mi erősen hisszük, hogy az ősiséget eltörlő cs. nyik­parancsot egy másik fogja nemsokára kö­vetni, mely annak jó sükerét leginkább, sőt egyedül képes biztositni. Egy hypothekabank feállítását szabályozó, még mielőtt a moratóri­um megszűnnék. Földbirtokos nemességünkről pedig föltesszük, hogy az, már csak ama velünk született benső ösztönnél fogva is, mely az életfentartásra ben­nünket ellenállhatlanul vonz, rajta lesz, hogy hiú pazarlás, czéltalan fényűzés által még fenlevő életszálait saját kezeivel szét nem tépdeli. Ha nem okul a múltakon, ha nem gondol a jövővel, s önakaratúlag rohan a halálba , ám lássa ! — Még egy van, mit az ősiségi viszonyok körüli elmélkedésekből kifelednünk nem szabad. Szólunk erről is folytatólag. Pest, febr. 22. Midőn a szép Milano utczáin az elcsábított néptömeg rivalgását többé nem hallhatni, s midőn ezen szomorú esemény már a történészeinek van át­adva , és annyira bevégezve , hogy mint politikusok még vélemény-intervenciónkkal sem járulhatunk el­döntésére , (mert ily körülményeknél a józanabb gondolkodásnak nem jutott egyéb szerepe a rosza- t­ásnál), szabadjon, hogy ezen, a természettől oly gazdagon megáldott föld, tudniillik Lombard-Velen­­cze fölött szemlélődhessem, politikai helyzetét jelen levelem tárgyául tűzvén ki. Ha csak néhány évig megyünk is vissza ezen or­szág történetében , műiparának, földészetének és kereskedelmének nagy fejlődéseit szemléljük azóta, hogy a vas­korona az osztrák uralkodók fejét köríti, s ha csak a 48-ki forradalomnak elfogult pártolói nem vagyunk, meg kell vallanunk, mikép addig, míg Lombard-Velencze a szelíd lelkületű alkirály Rainer herczeg alatt állott, oka elégületlenségre és zavargásokra épen nem volt. Hol virágzott szebben a kereskedelem, mint Lom­bard-Velenczében ? A műiparnak hol voltak szerencsésb fejlődései, mint Lombard-Velenczében ? S nem Lombard-Velencze volt-e az olasz félsziget i­ országainak egyike, melyről a német költő énekel­hette , hogy az a czitrom­ok és narancsok erdeje! Ez­­ egy földi paradicsom ? S midőn egyfelől az anyagi emelkedés minden eszközével birt, másfelől nem sa­ját nemzeti nyelvén kormányoztatott-e , saját nem­­zetebeli hivatalnokok által, régi intézményei szerint? Tagadhatatlan, hogy Lombard-Velencze sorsa az osztrák tartományok közt egész 1848-ig irigylendő volt. Ez időszak azonban korszakot képez e tarto­mány történetében is. A viszonyok azóta tetemesen megváltoztak, s a kedélyekben mindig lehet­ észrevenni némi izgalmat, mi ha egyszer elhatalmasul, bajosan lehet lecsendesítni, és ott a béke termékeny eredmé­nyeket nem hagyhat hátra. Sajnálandó körülmény, hogy ezen izgalom nemcsak belül, hanem­­ kívülről is tápláltatott, s azon politikai álom, hogy Olasz­országnak egynek kell lenni, nem szűnt meg a no­­bilik lelkében csábjátékot űzni. Ez általános széttekintés után, vizsgáljuk a forra­dalom utáni állapotot. Lombard-Velencze forradalmi népével a törvényes kormány sokkal kimélőbben bánt, mint más tartományokban. Midőn másutt a politikai viszonyok más alakot öltöttek, Lombard- Velenczének megmaradtak régi intézményei, meg­maradt nyelve, nemzetisége s kevés kivétellel és megszorítással ismét visszatért az 1848 előtti álla­pot. Ha külföldi utazóknak Lombard-Velencze jelen állapotáróli véleményét olvassuk, mi a kormányzatot illeti, folyvást kedvezőnek találjuk. A tartomány pol­gári és katonai kormányzója magas műveltségű és szelíd lelkületű egyéniség, s némely osztályok irá­nyában a gyengeségig vitt kímélet- és engedékeny­séggel viseltetik. Olaszország más tartományaiban az idén az álarctos tánczvigalmakat alig engedték meg, egyedül Piemontban hatósági jegyek mellett, tehát itt sem előleges jelentések nélkül. Lombard- Velenczében mindenütt szabadon tánczolhattak, Mi­lanóban, Veronában úgy mint Velenczében. Az A. A. Ztg írja, mikép a törvénykezés sehol­­sem igazságosabb, mint itt. A hivatalnokok veszte­­gethetlenek , nem mint más olasz államok , például Roma­ és Toszkanában. A közoktatás virágzó álla­potban. Padua és Pavia jeles egyetemekkel bírnak, és az elemi oktatás is kiterjedtebb mint másutt, Tosz­­kánát kivéve. És ezen hátrább maradást is csak a részvétlenségnek köszönhetni. A vámhivatalok sem oly nyomasztók, mint az olasz félsziget más államai­ban. Szóval: Lombard-Velencze az ausztriai kor­mány által oly kedvezményekben részesül, minek más tartományoknak osztályrészül nem jutottak. És ezen kedvezmények nagyobb hálát érdemelnének. Azonban ezen körülményeken alig csodálkozhatni, ha a nép felső 63 alsó osztályának miveltségi állapo­tát szemügyre veszük. A felső osztályok, általában véve, a franczia lengeséget akarják utánozni, míg az alsó osztályok tudatlanok, babonások. Az erkölcs és családi életnek semmi magasabb jelentősége. A régi római komolyságnak és jellemnek semmi nyo­ma. Mi azt hisszük, hogy csak komoly erkölcsös nemzetek boldogulhatnak „M­inden ország­­nak támasz­a, talpköve a t­i­szta erkölcs. AZ OXFORDI EGYETEM. (Folytatót. *) A német egyetem mindenekelőtt államinté­zet,­­ a nyilvános oktatási szervezet egyik alkatré­szét képezi. Meglehet, hogy a korábbi időkből ki­sebb vagy nagyobb alapítványi vagyonnal bír, de egyik sem áll most fen saját erejéből, hogy a mind­inkább növekedő tudományos igényeknek minden te­kintetben megfelelhessen. Ennélfogva minden egye­tem az állami pénztárból nyer segélyezést, sőt van­nak olyanok, melyeket egyenesen az állam tart fen, s minden szükségleteit ez fedezi. Minden bevételi s kiadási számadások az állam szigorú felvigyázata alatt állnak, s közvetlenül államhivatalnokok által vizsgáltatnak meg. Mint állami oktató intézet, az egyetem a közoktatási minisztérium, — s a­hol ez hiányzik — a belügyminisztérium alatt áll; néme­lyek fölött egy különös gondnok (curator) vagy kan­­czellár őrködik. Az akadémiai ügyek vezetése egy senatusra van bízva, mely vagy nagyobb, ha t. i. az egyetemes tanári karból áll, vagy pedig szükebb körű; ennek főnöke pedig, általában az egésznek képviselője egy a senatus által választott, s a kor­mány által megerősített rector. — Egyes bizottmá­nyok s hivatalnokok sz intézet külön ügyeit veze­tik. Az intézet a tanulók irányában fegyelmi s büntetői joggal bír. A német egyetem feladata: azon fiatal embereknek, kik a gymnasiális ta­nulmányokat elvégezték , tökéletes elméleti oktatást nyújtani a tudományosság magasabb körében, mind­azok számára, kik magoknak valamely szaktudo­mányt életök pályájául tűztek ki. Ide tartoznak ren­desen a theologiai, jog- és orvosi tudományok, némely főtanodákban különösen van gondoskodva államtu­dományi, nyelvészeti s t. eff. tanszékekről. Ezenkívül minden egyetemben alkalom nyuj­tazik, hogy magát az egyetemes emberi tudás mezején kiképezhesse, akár a szakválasztottakra nézve , hogy tudományos készültségüket minél szélesebb alapra fektethessék, akár pedig olyanokra, — számra nézve keveseb­bekre — kik határozott polgári állásukra, tekintet nélkül a tudományokkal meg akarnak barátkozni. Ezen elméleti oktatás minden szakban egészen azon pontig iitetik, melyen a gyakorlati élet szükségeinek kielégítésére elegendőnek mutatkozik, s a fiatal em­ber az egyetemből közvetlenül vagy államhivatalba, vagy az egyház szolgálatába lép , vagy pedig mint önálló gyakorló orvos telepedik le. (Némely helyütt az állam a második magas­ vizsgálatot is megkí­vánja, vagy pedig további gyakorlatot vagy magában a hivatalban, vagy hivatalos felügyelés alatt.) Az ok­tatás eszközlésére az állam nevezi ki, az egyetemi ta­nítók véleményének kihallgatása után a szükséges rendes tanárokat, kik között a szaktudományok rend­szeresen feloszlatván, a kötelesség teljesítése fölött az állam őrködik. A tanítók közötti vetélkedés, rend­kívüli tanárok alkalmazása, magántanítók működé­sének megengedése, a tudományos képződést hatha­tósan segítik elő. A tanárok a kisebb collegiumokban, a szaktudományok szerint karokat (facultásokat) ké­peznek ; rendesen a theológia, jogtudomány, orvostan és bölcsészet; némely egyetemeknél az újabb időben külön kar állíttatott fel az államtudományok szá­mára. Itt még azon megjegyzést kell tennünk, hogy a tanulók egyetemi életekre, a tudományok megvá­lasztása é­s elrendezésére nézve alapelvileg tökélete­sen szabadok. Néhány német államban ki vannak számukra jelölve azon tudományok, melyeket a tan­folyam alatt okvetlenül hallgatniok kell, hogy állam­­vizsgálatokra bocsáttathassanak; egyébiránt minden tanuló azt teszi, a­mi neki tetszik, s mint tőle kite­lik. Ott lakik, a­hol akar, úgy eszik, úgy öltözködik, a mint akar, tetszése szerint vagy ő vagy ama tanárt hallgatja­, a maga által választott szaktudományok­ban ; egyik egyetemet a másikkal cseréli föl, a­nél­kül, hogy az egyetem vagy az állam beleavatkoznék, e fölött felügyelést gyakorolna, vagy kezességet vál­lalna magára. Ezen egyéni szabadságot illető kivéte­lek igen ritkák, így p.­o­ néhány német egyetemen közös intézetek léteznek, melyekben azon tanulók, kiknek vagy az alapítókházi rokonságuk, vagy szegé­nyebb sorsuk miatt erre joguk van, együtt étkeznek. Más egyetemeken a szegényebb tanulók számára alumneumok állanak fen. Mint állami, vagyis egye­temi intézetben a tanulók, tudtunkra csak a tübingai egyetemben laknak együtt nyilvános épületben, hol két zárdaalaku épület van a kath. és protestáns, the­­logiát tanuló ifjak lakásául rendelve. Egy német fő­iskola tehát egyetem, universitas literarum , azon ér­telemben, mivel benne egyetemes tudományok tanít­latnak; egyébiránt csak oly nyilvános tanoda, mint a többi; ezektől csak fokra nézve különbözik. A német egyetemek ezen jellemző intézkedéseinek alig van egyike, melylyel valamely angol egyetem, különösen Oxford a legszembeszökőbb ellentétet nem képezné. Mindenek előtt valamely angol egyetem épen nem állami intézet. Az többnyire bizonyos helyen esetle­gesen jelenlevő, vallásos és tudományos czélokra szánt magán alapítványok összegéből áll. Az állam legkevésbbé sem foly be az egyetemek szervezése­­vagy igazgatásába, s egyéb részt nem vesz benne, mint hogy azokat már századok előtt testületi jog­gal ruházta föl. Az állam sem az egyest, sem az egészet nem vezeti; rendszabályokat nem ír elő; a tanítók és hivatalnokok nem az állam szolgái. Az or­szágos parliament bkr ugyan törvényhozási joggal ép úgy az egyetemek, mint minden személyek és dol­gok fölött Angliában, de ezt talán tettlegesen soha sem gyakorlotta, s mind­ezen intézetek ezáltal ép oly kevéssé lesznek állami intézetekké, mint a man­chesteri gyárak, a tízórás acta (Zehnstunden­acte) által. Továbbá ezen egyetemek, valamint azoknak egyes alkatrészei is, testületi jogokat eszközlöttek ki a kormánytól maguk számára ; ez azonban sem­mivel sem több bármely magánjogi viszonynál, s ez­által az egyetemek ép úgy nem lettek állami inté­zetekké, mint nem lesz azzá a jogengedmény által va­lamely kórház, szegény­intézet stb. Van ugyan né­hány „királyi“ tanár az egyetemeknél alkalmazva, de csak az által, hogy e tanszékeket valamelyik király alapította, mit minden magános ember megtehet, mert hiszen a legtöbb tanszéki állomások csakugyan *) Lásd P. N. 886-dik s*.

Next