Pesti Napló, 1853. június (4. évfolyam, 966-991. szám)

1853-06-30 / 991. szám

1853. negyedik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Vidékre postánküldve Évnegyedre 5 f. — k. p. Félévre . 10 „ — „ ,, A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is megszűnt.­­ Pesten házhozhordva: Félévre . 8 „ — „ ». Évnegyedre 4 „ — „ Egy hónapra 1 f. 30 k. p A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyaló pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza 8-dik szám. 991 Sxerkesxtéil Iroda: Drl-utcza 8. n. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Csütörtök, június 30-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négy­hasábos petit-sora 4 p. krjával számittatik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj előre le­fizetendő a Magánviták négy­hasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik A fölvételi díj szinte min­denkor előre lefizeten­dő a PESTI NAFLÓ kiadó­hivatalába. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. Előfizetési felhívás A PESTI NAPLÓ második félévi folyamára. Előfizetési feltételek : Vidékre postán küldve félévre (júliustól de­cember végéig) . . 10 ft — „ Évnegyedre, (jú­liustól septemb. végéig) 5 „ ■— „ Budapesten házhozhordással félévre .... 8 „ — ,, Évnegyedre . . . 4 „ p. p. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál, Pes­ten e lapok kiadó-hivatalában (uri-utcza 8. szám emeleten az udvarban) és Emich Gusztáv könyvke­reskedésében úri- és kigyó-utcza szegletén. ZÁRSZÓ, Budapest, jan. 30. Midőn lapjaink jelen félévi folyamát mai számunkkal berekesztjük,­­ sajnáljuk, hogy azzal egy befejezett korszakot nem adhatunk át a jövőnek, s azon megnyugtatást tisztelt olva­sóinknak, hogy fáradt fejét az emberiség nyu­godtan hajthatja ezentúl a megszilárdult világ­béke párnáira. Az európai népekre még súlyos próbaidők várnak. A szárazföldi civilisatió jövője, a pol­­gárisodás, az állami fejlődés haladása, s az eu­rópai politikai súlyegyen keleten fog hosz­­szú időkre eldöntetni. Századok óta elsőben látjuk Angol- és Fran­­cziaországot .Sh­an­­hAnjhan eg­yepülni az e­tró­­pai béke és szabadság érdekében. De az óriási kérdés megoldására egyedül maguk elégtelenek. Az eldöntő szerep a keleti ügyben Ausz­triának, s a vele szövetséges Németország­nak jutott. Nem értjük ez alatt azt, mintha Ausztriára nézve közönyös dolog volna, ha a kérdés meg­oldása északra vagy nyugatra hajlik, s hogy te­hát közönyös volna reá nézve az eldöntő sze­repben észak vagy nyugat felé hajlani. Önálló és független politikai elvek, s ezekkel karöltve, az elmék nyugalma és növekedő köz­jóllét kétségtelenül nyugat felé ösztönzik Ausz­tria gravitatióját, valamint másrészről kétség­telenül világos, hogy azon világbéke, mely ki­zárólagos északi szövetség súlyával tartatnék fenn, ólom gyanánt csüggne az európai mivelt­­ség és polgárisodás szárnyain. Kivánatos tehát, hogy Ausztria, önmaga és Európa érdekében, az eldöntő szerepet elfo­gadja s azt nyugati irányban és szö­vetségben alkalmazza. Ettől függ jövendőben nemcsak Ausztriának erkölcsi tekintélye s népeinek állandó gyarapo­dása anyagilag és szellemileg,­­ hanem az egyetemes Európának nyugalma és sorsa is, és a világháború iszonyainak elhárítása. De midőn annyira kívánatos, hogy Ausztria az európai népek érdekében kényes viszonyai közepett oly közbenjárói állást foglaljon el, mely nem kevés politikai áldozatokba kerül, — akkor Ausztriá­nak két méltányos igénye van. Egyik az, hogy Ausztriát a nyugati ál­lamok társadalmi zavaroktól kíméljék meg; — a másik pedig az, hogy a közbirodalom né­pei e súlyos pillanatokban minél komolyabb nyugalmat, áldozatkészséget, és kölcsönös ro­­konszenvet tanúsítsanak. Ettől függ Európának nemcsak jz,e­r­k­ö­l­c­s­i és politikai sorsa, de tán térképe is. Mi a magyar faj bölcs magaviseletéről minden körülmények között jót állunk, s is­merve hivatásunkat, semminemű események kö­zött sem fogjuk szem elől téveszteni azon fel­adást, melyet eleintén kitűztünk magunknak, a fennálló viszonyok körében t. i. mindent elkö­vetni , mi által fajunknak szellemi emelkedését, anyagi jobblétét, polgárisodását, s törhetetlen hűségben és törvényességben nyilvánuló ősi ma­gyar jellemének megőrzését a nemzetiség és ha­zafias buzdítások alapján előmozdíthatjuk. Pá­r­i­s , jun. 23. p^tfUMÜlünk a clubokról. — PárisKazi­a alul. Egye­temes szükség. Hajdan eszméket váltottak benn, most pénzt, hajdan politikát digeráltak benn, most diné­t. Nincs itt jelszó, vagy kokárda, beléphetsz minden órában, éjfél után vagy éjfél előtt, a club hajdan a­mily veszélyes, most ép oly ártatlan lévén. Azért is van minden város­részben , minden külvárosban. Mindjárt a Boulevardokon van három egymás mel­lett, anélkül azonban, hogy egymást ismernék. Van jockey-bankár- chevalier- artiste­, nőclub stb. Sőt utolsó időkben alakult egy „Pomme de terre­­club, egy Mouton- és Moutard-club, mik aztán összevegyítve jó franczia eledelt szolgáltatnak. Itt van aztán az, hol az ember fél tüdővel szítja a hadsik-s­zivart; itt hitelesítik a nagy világi kósza hí­reket, itt történnek a meghívások, és kihívások, a club Párisban annyi, mint beléptijegy a nagy vi­lágba. Nem vagy valamely club tagja, kevesebb vagy a páriánál — a divat­világ előtt lehetnek kaland­jaid, de ismeretségeid nem. Minden clubnak különböző czélja van, az egyikben pike­tőt játszanak, másikban w h i s t e t, mindamellett ne hidd, hogy e körökbe könnyen bejuthass. Minden tagnak szótöbbség kell, mit nem mindig lehet megvenni. Néha néha megfordultunk a pesti casino­­ban, de a párisi clubok előnynyel bírnak felette, mind zajban, mind térben, mind füstben. Kétségkívül a fényűzés is nagyobb itt Nagy ezüst vedrekben áll a thea, mely egész éjjel*jelenti magát. Mindennemű liqueurök a discretion. — D­u­m­a­s-ról mond­ják, hogy legtöbb csuíV..tagja volt, de bármelyikbe lépett, minduntalan ,k­i­h­í­vj­á­k. Dumasra en pas­sant egy anekdota­ jut eszembe. Volt neki egy Monte Christo nevű kéj­ kastélya, mit a persa khán szobrászai és építészei emeltek ; ezen kastély közelében lakott egy barátja, a 4-ik Henrik czimü v­e­n­d­é­g­l­ő­s ; ezen vendéglősnek azon tulajdona volt, hogy adott ugyan sok embernek hitelt, de jeget a legnagyobb hőségben sem adott, csak Dumas­­nak­ történt, hogy egy beteg jeget kéretett a ven­déglőstől Dumas nevében, a vendéglős természe­tesen a legnagyobb készséggel küldött egy jég­hasábot. Később, a beteg a jeget fizetni akar­ván , felfedezte a cselt. „Ha már az úr — mond neki a vendéglős — Dumas nevével él, tartsa meg leg­alább szokásait is, D. nem szokott fizetni. — A clubokban van minden szellemű lap, úgy mint a ta­gok közt minden elv. Vannak emberek, kik egész életöket clubokban töltik, ott esznek , ott leveleznek stb. A clubélet csendes, kivéve, ha a börze lázban van, mint e héten, ekkor a „Pa­trie“ kiesik a kézből, és minden hang al­ar­m­e - t kiált. Minden esetre szépek és érdekesek a párisi clubok, számos tagjaik­, tágas termeik­ és ragyogó tükreikkel. A gáz csak reggel alszik ki, télen. Nyári időszakban pusz­ták, sivatagok e teremek, ők is ásítoznak vendégeik­kel. Ha 4 órakor haza megysz, lenn nem várnak rád álarc­osok, vagy mousquetairek, mint a car­bonari , vagy mazarini időkben, legfölebb egypár elaludt bérkocsis türelmetlenkedik a lelkében, ki szeretné oda fenn a­ lámpákat kioltani, ő a club külső tagja. A társaságokban még mindig sokat beszélnek az idei festészi termékekről. Tasso, Soult tábornagy arcz- róf­oi minden estélyen említetnek , úgy szinte a „La matinée d’ une noce en village“, e tarka és eredeti kép, mely a magyar falusi lakodalomra emlékeztet. — Mennyire ment a magnetismusi mánia, kitűnik abból, hogy míg a röpiratok jőnek a laboratóriumból gom­babőségben, addig két színház mulattatja a közönsé­get ily darabokkal: „La table tournante“, „La table dansante“; szerencsére mind a kettő bukó félben van. A­z­a­g­o az utolsó akadémiai ülésben így nyilatko­zott : Je ne crois rien de tout cela.“ — Sax pére, egy újnemű zongorát talált fel, melyet múlt héten muta­tott be St. Cloudban, a közönségnek. — Berzenczey chinai útjából visszaérkezett; nem tudjuk, talált-e magyarokat ? — Prihoda honfitársunk ? 'Ausztráliába menő, a tengeren találkozók két gazdag angol gyer­mekkel, kik, megtudván, hogy m­a­g­y­ar, és sem­mi nélkül megy az aequatoron át — apául fogadák az öreg Prihodát. — A „le lys dans la valléé“ — új darabja a Franqaisnak különböző hatást gyakorol; egyik rész gyengének találja , másik Balsac-ra ismer benne. — A Szajna az idén nem áradt ki. Min­den szem a félholdon van. A vultán arczképe előtt a Boulevardokon mindennap tömegek állnak. H. NECROLOG. Bánfal­v­a , jun. 15. Későn jövök, egy új adalékkal — bár mentettek volna fel tőle kedvező isteneim ! — annyi, annyi gyász ad­áshoz. Múlt hó 2-kán halt meg élete 56. évében, S. Ujhelytt, Zemplén vármegyében BUDAY ANDRÁS egykor megyei főügyész, s az 1848-d. korszakban képviselő. Néhány év előtt az egykori Zemplén vár­megye KK. és RR. tartottak volna gyászünnepélyt e férfiú hamvainál, most nem találkozott senki, ki e hasábokon röpke emléket emeljen számára, hogy ne­kem kelljen lelki és testi gyötrelmek között, meghoz­nom a tisztelet ime keserves adóját. Ah, értem én e hallgatást. A szertelen fájdalomnak nyelve nincs, miként emlékezete nincs a boldogságnak; ez a jelen napsugaraiban éli csillámos virágkorát, amaz gyöt­relmeibe temetkezik, s az új meg új fájdalmat, mint sírleplet, borítja új meg új sebek fölé. Majd hideg lesz és önző, mind ki­sülyedő hajón közö­nyösen szór le mindent; mintha azzal menekvé­sét könnyítené. És én azt hiszem, hogy fájdalom­nak nemes, és — a­mi együtt jár vele — vigasz­talóbb enyhe nincs, mint a vallásos érzelem; nem csak az, mely fölfelé intézi szárnyalását, hanem, és főleg, az, mely vissza­tekint, szent hálá­val ünnepelni veszteségeit. Légy hát megáldott, dicsőült árnya egykor mesteremnek , majd barátom­nak és társamnak , s emelj és buzdíts s tarts meg a hű cselekvés fáradalmas ösvényén bennünket, kik még élünk, kiknek számára alig marad más óhajt­ható , mint : „bocsássd el, uram, fáradt szol­gádat !“ Buday András, rokon és pártfogó nélküli ifjú honosult meg Zemplénben, aristocratai viszonyok közt, mik, a­mily súlyossá teszik a kezdeménye­zést idegen elemnek, szint oly nemesen avatják tár­sukká a kapacitást és érdemet. Hadd fonnyadjon el a tehetlenség gyáva lemondásban; mi kár belőle? a valódi erőt aczélozza a súlyos de bizonyos dia­dal , s új, gazdag elemekkel ifjitá fel a régi korha­dókat. Buday tehát önmagának köszöne mindent; roskadni, de sőt lankadni nem tudó erélyének azon roppant munkakört, mit számára a közbizalom nyi­tott; megvitázhatlan érdemeinek azon lelkesült tisz­teletet , mely árnyatlanabban s széles­ körben sen­kinek sem jutott társai között. Oly korban lépve föl, midőn az ellenzék elvei nem valának kérelmes divat­­czikk , hanem meg annyi czélpontja félreismerésnek, mellőztetésnek, üldöztetésnek,­­ a meggyőződés hű­ségével, a tudomány határozottságával, a jellem szenv­­telenségével járdáit a­z­o­n e­g­y ösvényen , s körül­mények között, mik a tehetség méltó ambitióján kívül is , nagymértékben megrendíthették , vagy legalább halkíthatták volna politikai színezetét. Buday hí­ven követte hosszú változó éveken át ösvényét meg nem rendítve soha „sem a hatalmasok komor tekin­tete, sem polgártársainak heve“ által. Mindemellett oly nélkülözhetlen, az elnöki szemekben is, hogy alig tudnánk nyomósabb megyei megbízást, melynek tagja , többnyire tolla , lelke , mindig ne lett volna az igénytelen ügyész. Megyei teendőket, miknek hal­maza nemzedékeken keresztül befejezetlenül hevert, vagy Danaidák hordójaként, rendszeresen emészte időt s költségeket, rendesen Budaynak fogalmakat fölül ha­ladó munkássága, csodálatra méltó gyakorlottsága tiszta éleselméje oldott, s végzett be, úgy hogy ilynemű in­gye­n dolgozatai magok egy jókora levéltárt ten­nének. — És magán téren alig volt oly jelentékeny törvényes jog, osztályügy, kérdés, mit számos érdek, versenygés, elévült igények valódi bonyodalommá szőttek , minek elintézésére nem ő keresteték meg, bizodalmát, s tiszteletét bírva a vesztő vagy nyerő félnek egyiránt. Számos gyermek atyja , családi boldogsága örö­mein a jövő gondjai borongtak el; háza a megyei értelmiség gyálpontja volt, mint nem inkább senkié, — mert hiszen ki ismert nyájasabb gazdát , kit fo­gadott oly meleg, oly gyermetegen­ nyílt kebel va­lahol ? Ekként jön a lelkes ember mind inkább nélkülöz­hetlen, és nem mellőzhető, midőn az egyetemes köz­vélemény (egy pár súlytalan orrfintorgó kivételével) a főügyészi állomásra tűzte ki a soha nem szolgált s ellenzéki férfiút. Párthívei, versenyezhető társat sem ismertünk el ellenében , érdemeinek jogos igé­nyeit kétségbe vonni sem bárgyú sem rész nem volt senki is. Kijelöltetése ekként valódi erkölcsi kény­szerűség jön; megválasztása egy árnyatlan dia­dal, hivatalviselése az érdemek szakadatlan sora volt. Nyugodt meggyőződéssel mondom : e rop­pant körű állomást sem jobb fej , sem ernye­­detlenebb munkásság , sem kristályszerűbb jel­lem nem diszesité. Jövend idő, midőn a késő utód, az emlékezésre korlátolt cselekvőséggel, a múlt­nak kincsásója lesz, azon férfiak érdemei végett, kik egy megye szűk határai közé temetkezének szerényen, hogy cselekvőségöknek hangtalanabb de értékesebb, szűkebb, de intensivebb kört jelöljenek; azon fér­fiakét, kiknek élete a fáradalmak és küzdelmek harc­­­tere volt másokért; kik jutalom, de sőt köszönet nélkül (mert az ilyesmi hagyományos „nobile offi­cium“ volt) nagyobb lelkiismeretességgel, tisztább kézzel, lankadatlanabb szorgalommal működtek ide­genek magánügyeikben, mint bármi húsfizetésű­ ügy­nök; azon férfiakét, kiknek tűzhelye a munka, egyet­len dija egy pár hálaköny, egész világa egy megye szűk határai; — azon férfiakét, végre, kiket egy léha kölöncz-csoport, s utána a hozzáméltó „auditórium,“ csúfolni akart azon nevezettel, melynek emléke­zetét minden pillanat áldottabbá teszi. És ha megjövend e kor, s meghozza, nem a tétlen közönyt, hanem azon cselekvőséget, melynek leg­tisztább forrása a kegyeletben van, s meg­tanu­lunk emlékezni; példányainkat ott fogjuk ke­resni, hol kell, a múltban. Nem a geographia, hanem a történeti élet egy testté forrasztó mind ez annyi tagot; s ha élet van bennök, csak az enyészet az, mely szétzilálhatja. Ember hatalma addig nem terjed. És én áldalak, szent hamvaidban, kidőlt meste­rem egykor, majd barátom és társam. A te szenve­déseidet elringató az enyészet, mint a bölcső, ah számomra meghagyta az életet. S ime, összetört romjai felett mondom el, hogy a vesztés ime peresé­ben, mely regeszerű távolba löki a legközelebb lefolyt pillantatot, halálod megtetézte mind e szenvedést ! Kazinczy Gábor, Jász -Kunság, jun. 27. Mióta a nemzeti egybeforrás váltság­ béréül fordít­­ott szabadalmaink oly rövid élet után lenni meg­szűntek, s az ideiglenes szerkezet életbe léptetvén, megyénk autonómiája lényegében 63 jelentőségében megváltozott; azóta a Jász-Kun községek önálló cse­lekvési köre, mely szerint rendezett, s itt-ott értel­mileg is műveit tanácscsal bírván , (kivéve a „talem me fecere­talis erő“ eseteket), beldolgaikat önállólag intézék és végezék , annyira összehúzódott, mikép lehet mondani, egészen elvesztek azon kevés súlyt is, melylyel a polgári élet küzdhomokán egykoron ál­lottak. Nem akarom vitatni a jelen előnyeit a múltak fe­lett. Múltúnk a história lapjain egy rejtélyes levél, reánk nézve egy rideg sírbolt, egy hosszú álom. A mi politikai bölcseségünk mindössze is abban állott, hogy a kénytelenségnek nem állottunk ellen, de hogy azt megelőztük volna, ahol hiányzott bennünk az értelem , erő, és az akarat szilárdsága. A fenforgó viszonyok és kísérletek között tehát meg kellett al­kudnunk a körülményekkel, hogy legalább hírében és nevében osztozzunk azon reánk kent és mázolt álfény- és szabad­ czimnek, melyet a korábbi vi­szonyok s közigazgatási gépezet fügefa levele­kül adtak meztelenségünk eltakarására. Szóval, a XIX. század polgári heréi voltunk, s polit. jelentő­ségben 1848 előtt a kiskorúság stádiumán fölül emel­kedni soha nem bírtunk, mert hol a fejlődő értel­miség világosság után vágyott s helyzetének alázó súlyán könnyíteni akart, akadtak egyesek,kik a nép erkölcsi erőtlenségét és hiszékenységét felhasználva, a jó szándékot bűnös és szűkkeblű izgatásnak, az okos szót áltatásnak , minden mozzanatot lázitásnak s anarchikus forrongásnak kereszteltek el, — s ke­zeikben lévén az erő és hatalom — a mennyiben ténylegesen túlnyomó polit. befolyással bírtak, köny­­nyü volt nekik gátolni, s félremagyarázni minden szellemi emelkedés, köz- és magán jóllét, s erkölcsi javulás érdekében elkövetett békés törekvéseinket. — Innen s ezekből lehet kimagyarázni azt, miért hogy a jászkunság a benne kifejlett értelmiség daczára, más megyékkel erkölcsi és polita tekintetben lépést tartani nem tudhatott, sőt ellenkezőleg azoktól messze visszamaradt, s a cselekvés és nyilvánosság terén politikai jelentőséghez jutni nem tudott. Mindezeket megismerve­­ nincs okunk miért visz­­szakivánni a múltakat. Tán azért , mert kivetkőz­­tettünk sallangos életünk koldus szabadalmaiból, s akaratunk ellen is kiemeltettünk kiskorú állapotunk bilincseiből ? A sallangos megkülönböztetés ma már képtelen állapot, és a fonákságok ideje már lejárt. Elég szerencsénk nekünk jászkunoknak, hogy nem­zetünk geniusa több áldozatot nem kivánt, minthogy feltarthatlan üres kiváltságainkról lemondjunk, s a közjó előmozdításában jövendőre az egész országgal egyetemesen közremunkáljunk. Jelenben, midőn az események parancsoló hatal­ma által polit­­állásunk a nemzetiségi, és tör­vény előtti egyenlőség alapján az önmagát garantírozó biztosság fokára emelkedett, s polt kö­telességeink és jólétünk igénybe és számba vételét erkölcsi és anyagi jobblétünk eszközéül maga a bölcs kormány jelölé ki, —­el kell ismernünk, hogy mi­*

Next