Pesti Napló, 1853. július (4. évfolyam, 992–1018. szám)

1853-07-15 / 1004. szám

1853. negyedik évi folyam. 1004 Péntek, júl. 15-én­ ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postánkü­ldve: Évnegyedre 5 fz. — kr. p. Félévre 10­0 — ‘ A havi előfizetés , mint a számonkénti eladás is megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ , anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICU G. úrhoz intézendő uri-utcza 8-dik szám. Szerkesztési iroda: Uri-utcza 8 sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Pesten házhozhordva : Félévre . 8 „ — mn Évnegyedre 4 „ — ,, Egy hónapra 1 fz. 30 k. p HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt ha­sábos petit-sorra 4 pgő kraj­­czárjával számittatik. A be­­igtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefize­tendő a Magánviták öt ha­sábos sora 5 pengő krajczár­­jával számittatik. — A fölvé­teli díj szinte mindenkor elő­re lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatala. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ második félévi folyamára. Előfizetési feltételek : Vidékre postán küldve félévre (júliustól de­cember végéig) ■ . . 10 ft —­ „ Évnegyedre, (julistól septemb. végéig) . . .5 „ — ,, Budapesten házhozhordással 9­ félévre.......................8 „ — ,, Évnegyedre .... 4 „ p. p. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál, Pesten e lapok kiadó hivatal­­ban (uri-utcza 8. szám emeleten az udvarban) és Emich Gusztáv könyvkereskedésében úri- és kígyó-utcza szegletén. KÖZSÉGI ÉLET. Budapest, júl. 12. V. Oly közszellem, mely minden státus­polgárt egyiránt áthasson és arra ösztönözzön, hogy a haza közérdekeiről egy perczig se feledkezzék meg, ezeket — mint az egyéni boldogulás alap­ját támogassa, sőt ezeknek, ha szükséges, még a sze­mélyes érdeket is alárendelje, — teljes kifej­­lettségében még a miveltség és állami érettség legmagasb fokán álló népeknél sem létezik. Ily közszellem még századokon keresztül is csak eszmé­nyi kép marad, melynek utólérése leend bölcs Fe­jedelmek s jól szerkezeti társadalmak egyesült igyekezete. Oly ösztön azonban, mely a gondolkozó embert hazája sorsa, ügyei s jövője iránt figyelmessé s el­­mélkedővé teszi, igen természetes, s valamint egyéb országokban, úgy nálunk is gyakran észre­vehető. Ezen ösztön, mint a közszellem első forrása, rendszerint leghatályosabban tápláltatik a közigaz­gatás formái által. De tévedés volna azt hinni, hogy alkotmányos élet nélkül közszellem nem fejlődhetik. A közszellemnek egyik neme azon magasztalt­­ság s összeforraló indulat is, melyet a Fejede­lem s uralkodó­ház iránti ragaszkodás, a haza sze­relme, a vallás, nemzetiség, s a történeti dicsőség támaszt. A közszellemnek e nemét sok országban látjuk, melynek soha alkotmánya nem volt. A közszellem­nek egy másik nemét a civil satió idézi elő, mib­őn a tudomány és képzettség által öntudatra érlelt nép megkedvelvén a szellemi és anyagi csínt és kényelmet, meggyőződik arról, hogy ily magas czél csupán egyesült törekvés, a hazának s társadalomnak közös támogatása által érezhetik el. S e neme a közszellemnek nemcsak meghatható­k, hanem a legállandóbb is, mert nem változó eszményi fogalmakon, hanem a siker által naponta megújított s emelkedő belső meggyőződé­sen alapul. Ily közszellem hatása alatt virágzott fel egykor Toscana minden alkotmány nélkül Fejedelmei pa­triarchális kormánya alatt. Vagy az alkotmány-e a társadalom czélja, s nem a haza és polgári társaság virágzása? — Dicsek­­h­etünk-e mi azzal, hogy alkotmányos századok hazánkat virágzó és­­ pallérozott karban adták a jelennek át? — Az alkotmányos formákban fe­­küdt-e csupán minden érdekünk, s azoknak felfüg­gesztésével meg kellett-e szűnni az emberiség, tár­sadalom, és haza minden igényeinek? Azért, mert megszűnt lenni ország- és megye­­gyűlés, s megszűnt-e azért lenni fajunk, lenni a hon, s mindazon szent érdek, mely bennünket a multhoz, az élőkhöz, s a jövőhöz csatol? Vagy nem létezett hazánkban 30 ha közszellem, vagy csak szavakból állott, mely az alkotmány utolsó betűjével elenyészett. Jaj azon népfajnak, melynek léte s virulása e vagy amaz alkotmányhoz s e vagy ama kormány­rendszerhez van kötve, s mely még azon szellemi s s erkölcsi öntudatra nem fejlett, mely őt a köz­szellem öszpontositó erejénél fogva az események minden fordulatai között s a társadalmi összeköt­tetések minden alakulásaiban épen fenntartsa! Ha tehát még becsülitek a fajt, melyből szár­maztok ; ha szeretitek a hont, melyet nagy ősök szereztek és hagytak számotokra; ha azon népek között, melyeknek szövetségében e jelentékeny bi­rodalmat képezni a sors által kijelöltettetek, — magatoknak becsület és irányadó állást kivívni el­tökélve vagytok; — ha azt akarjátok, hogy a Fe­jedelem, kihez ősi szent kötelékek csatolnak ben­neteket , reátok ősi bizodalommal támaszkodjék ezentúl is, s Európa oly mulékony históriai tüne­ménynek ne tekintsen benneteket, mely mint a légszesz, szétfoszlott, mihelyt azon alkotmányos edény eltörött, hová azt a gondos ősök dugaszol­­ták; — ha túlnyomó képességeitekkel olvasztani inkább mint felolvadni akartok más népfajok kö­zött, s a nagy embercsaládban elláthatatlan száza­dokon át mint hasznosan munkás tagok kívántak még szerepelni; — ha egy szóval azon a földön, melyet örököltetek, a Gondviselés annyi ajándékai­­val halmozva , még tovább is nemzet lenni és virulni óhajtotok: h úgy ébredjetek fel vala­­hára korszerű egyetemes munkásságra, ébredjetek öntudatra, s ébresszetek fajunk soraiban közszel­lemet, mely ne a társadalom politikai köntösében, hanem a kor szellemi és physikai igényeiben, a bi­rodalmi népfajok testvéri szövetségében, az euró­pai polgárisodás előnyeiben, s a­­ magyar nem­zetiség buzgó ápolásában, s fajunk ősi erényeinek fenntartásában s nemesítésében keresse és lelje czélját, forrását és támaszát. Gazdagon pótolandja e józan törekvésben hosz­­szú időkön keresztül az alkotmányos tért az eddig parlagon hagyott községi élet, mely a nép­nevelés korszerű javítása, vasárnapi­­ reáliskolák s olvasó és társalgási körök létesítése, kórodák és dologházak alapítása, az építkezésnek az egészség és ízléshez alkalmazott csinosbítása, a közegész­ség minden eszközeinek foganatosítása, a mezei iparnak tagosztály, ültetvények, gépek, s állat­­nemesítés általi közös fejlesztése, s a nemzeti mi­veltség és irodalom gondos ápolása által — kiszá­­míthatlan minőségű és árnyalatú eszközöket nyújt arra, hogy magunk helyébe az emberiség, biroda­lom, s nemzeti jövőnk számára pallérozott, nemes indulatu, tetterős ivadékot neveljünk. B­é­c­s , jul 13 (?) Míg a külföldi sajtó folyvást azon gyanúsítást ismételgeti, mintha Ausztria Oroszhonnal egy huron pendülne , míg péld. a Morning Chronicle egé­sz határo­zottsággal azt akarja tudni, hogy egy ausztriai hadtest Szerbia és Bosznia felé útban van , nem hogy Orosz­hont gyámolítsa vagy Törökbont otalmazza, hanem hogy bizonyos csekély értékű tartományrészek birtoká­ba jusson , s innen a török birodalom legközelebbi fel­oszlatása alkalmával jó nagy darabot maga számára is foglalhasson el‘‘, —mig a Globe és Times párisi tudósí­tások nyomán minduntalan emlegetik, hogy Ausztria Oroszhonnal karöltve jár s evvel együtt rég készített osztási tervet akar kivinni; — a rendesen jól értesült „Augib. Alig. Ztg., melynek levelezőit gyakran a leg­magasb aristokratia köreiben kell keresni, valóban vá­ratlan csikkel lepett meg, a­ mely helybeli lapok által utánnyom­atván — tegnap óta a napi beszéd főtárgyát ké­pezi. E czikk olyan mint egy vállövél , melyet az ausz­­t­rál politika az orosznak ad s tartalma körülbelől ugyan­azon nézetek körül forog, melyeket, múltkori levelünk­ben röviden említettünk , hogy t. i. Ausztria mint con­­servativ hatalom örömest Oroszhon mellett áll, de­ mihelyt a keleti kérdés, a római és görög egyház közti meghi­ontás kerül szóba, Ausztria mint kath. hatalom ha nem is Oroszhon elan, de legalább mellette nem járhat. A fentebbi czikk tisztán vallási ügynek tekinti a török-orosz bonyodalmat, minthogy az orosz mani­festum maga ezen térre állította a kérdést. Mi részünk­ről nem képzelhetjük, hogy vallási háború a XIX. szá­zad derekán lehetséges volna, nem mintha a vallás bel­­fontosságra nézve az idők folytán vesztett volna, hanem mivel korunk felvilágosodása csaknem mindenütt azon nézetnek utat tört, hogy tűzzel vassal vallást nem ter­jeszthetni , hogy annak a kedély mélyében lassan fel kell virágoznia, miként a nap sugara sa­sankint érleli a mező gyümölcseit. Mennyivel általános­ azon meggyő­ződés, hogy a vallás nem külsőségekben, hanem leg­inkább s lényegesen bensőségben áll , annál sikertele­nebb marad minden külső eszköz annak terjesztésére. Ha pedig nem a görög vallás terjesztése , hanem az eb­beli hitsorsogok politikai s polgári jogainak ótalmazást állana a czár ajándékában, akkor mindenek előtt té­nyekre kellene hivatkoznia, melyek megmutatják, hogy ama jogokon sérelem ejtete­tt, de ily tényekről mit sem hallhatni, s így nem is tudhatni, mi az, mi Oroszhont oly hatalmasan készti kihívó fellépésére ?! Hogy ezen különös fellépésnek biztos, habár titokban tartott czélja van, arról a pétervári kabinet ismert ügyessége és tapintata kétséget nem hagy, de szövetséges társaitól nem kívánhatja, hogy csupán diseretiójára bízzák ma­gukat s karöltve járjanak vele, a nélkül, hogy tudnák, hová ? ! Nagy meglepetést okozott itt azon hír, miszerint Bruck báró a Portától 5 millió piasternyi kárpótlást (honnan?) és Klek és Sutorina kikötőket követelte volna ; meg kell vallanunk, hogy e hir i­t kevés hitelre talál, nem mintha ilyféle követelés magában véve le­­hetlenség volna, hanem mivel kevéssé valószínű, hogy Ausztria ezen igények érvényesítésére épen azon idő­pontot fogná választani, midőn a Porta úgyis nyakig bent van már a híná­rban s ott vagy meg kell futnia, vagy kétségbeesett, végső erőmegfeszítést megkísér­teni ; a mi kormányunk pedig, szerény nézetünk sze­rint , sem az egyiket, sem a másikat nem kívánhatja, s gróf Leitungen küldetése által fényesen bebizonyította, hogy nem kell más hatalom háta mögé bújnia, ha igaz­ságos követelései számára a teljesítést ki akarja vívni. A párisi „Pays“ , mely par excellence Journal de l’Empire­-nak mondja magát, igen komolyan veszi a tárgyat, s ámbár maga is kétkedik a hit valóságán, mégis hozzá­teszi: „Franczia* és Angolország eddigelé rémes bizonyságát adták oly mérsékletnek , melyet mi sem há­boríthatott meg, s m ily lojalitásnak , mely a szerződések által kijelölt határvonaltól soha egy hajszálnyira sem távozott el. Az érdekek kölcsönös kiengesztelésére min­dent megtettek, a­mit két nemzettől kívánhatni, mely elég erős arra, hogy türelmes is legyen, elég nagy arra, hogy a békét kiválthatja, anélkül, hogy a gyávaság gyanúja érhetné. De ha új ellen támadna szövetséges társuk ellen, kinek utalmazását a szerződések rájuk parancsolják, s kinek tétele Európa nyugalma s legszen­tebb érdekeire nézve mélhatlanul szükséges, senki sem fogja hinni, hogy oly dolgok kivitelét engedni fognák, melyek —­ bár minő alakban hozassanak is elő — uj elnyomatásnak, s a­zultánok birodalma elleni szövetség­nek tekintendők.“ *) E levelet tegnapi számunkban közöltük. Szerk. TÖRMORSZÁGI LEVELEK. Damaskus, jun. 10. Igen csodálkozom azon, hogy itt több angol nem te­lepedik le , vagy legalább e várost meg nem látogat­ja. Ha Parisban koronázás van készülőben, vagy ha a Ve­zúv kitöréssel fenyeget, od! akkor seregestül özönlenek oda, de Syriába , hol azon sokkal érdekesebb látvány­ban részesülhetnének , mint bomladozik szét lassan kint e nagy és gyönyörű ország, csak alig vetőd­k néha egy­­egy angol. Sokan valószínűleg nem tudják, mások hi­szik ugyan, de úgy gondolkodnak, miszerint ez még sokáig fog így tartani. Ez azonban nagy tévedés. A­ki ezen ország jelen állapotát, s legközelebbi 20 évi történel­mét közelebbiül ismeri, be kell látnia, miszerint azon laza kötelékek , melyek azt még— inkább név szerint, mint valósággal — a török birodalomhoz csatolják , so­káig semmi esetre sem tarthatnak, s bármi csekély lökést kapjanak kívülről, s a leggyengébb megráz­­kódásra is az ország belsejében, okvetlenül elszakad­nak. A lakosság legnagyobb része már rég idő óta a tö­rök kormányt csak név szerint, vagy legfölebb szíves­­ségből i■smerte el, s ez utóbbit néha annyira túlozták, hogy még egy kis adót is készek voltak fizetni. De török hatóságokat csak a városokban ismertek el; csak ezek­ben lehetett törvényeket és parancsokat hirdettetni,­­ ujjpnczokat összeírni. Az összes hegyi lakosuk, — és­­ ezek képezik a legnagyobb részt, a pusztában tanyázó nomád törzseket nem is említvén — csak emirjeiknek engedelmeskednek, kik néha, merő politikából magokat Konstantinápolyban pro forma megerősittetik, jóllehet erre gajárképen szükségök nincs. Ha parancsok érkez­nek számukra a fővárosból, vagy ellenvetéseket tesz­nek, vagy pedig csak színből engedelmeskednek azok­nak, míg a parancs ismét egészen feledésbe megy. De az egyptomiak kivonulása óta majd az egyik, majd a másik törzs nyílt lázadásba tör ki; a lázadók minden pillanatban megszakasztják a fővárosok közötti közleke­dést az által, hogy a karavánokat kirabolják. Mindig újabb és újabb csapatok küldetnek Syriába, s még ezek is alig elegendők a csendet a városokban fentartani, s sokkal gyengébbek , semhogy a lázadók kicsapongásait s száguldozásait képesek volnának erélyesen akadályoz­ni. Ebből valaki igen könnyen azt következtethetné, miszerint az itteni népet igen nehéz volna kormányoz­ni, mi azonban ismét nagy tévedés volna. — Talán egy nép sincs az ég alatt, melyet oly könnyű volna kor­mányozni, mint az arabokat, szükség azonban, hogy a kormány bírja bizodalmukat, s ezt a török kormány nem tudja tenni. — A­zultán jó szándékai — ki valóban a legnemesb m­onarchák egyike, kik valaha kormányoztak — természetesen a nép előtt ismeretlenek, helytartói pedig mindent elkövetnek, hogy a török kor­mányt minél gyűlöletesebbé tegyék a nép előtt. A török hivatalnokok dem­oral­izációja, mely a magasabb rang­gal aránylag fokonkint emelkedik, már példabeszéddé vált. A hivatalok Konstantinápolyban a legtöbbet ígérő­nek adatnak el, s mindenik hivatalnak úgy tekinti hi­vatalát , mintegy rövid időre haszonbérbe vett bányát, melyet siet mielőbb kiaknászni, nemcsak hogy a haszon­bért mielőbb behajthassa, hanem hogy legközelebbi visszahivatásakor, — melyet úgy is már előre tud — jövendőjéről kellőleg gondoskodjék, vagy legalább is annyi pénzt kaparítson össze, hogy magának ismét m­ás hivatalt vehessen. A pasák rendesen csak egy évre kapják fermánjaikat. Ezt ugyan meg lehet újítni, s ki­vételkép meg is történik, hogy valamely pasa hosszú évek során ugyanazon egy pasalikot kormányozza; ezek azonban igen ritka kivételek. Azon három év alatt, míg Aleppóban laktam, öt egymásután következő polgári kormányzója volt, kik közöl csak egy halt meg, a többiek vagy letetettek vagy más állomásokra hivattak meg. A hivatalok ezen kioszt­ási módjánál igen gyakran meg szokott történni, hogy valamely pasa ép oly tarto­mányba küldetik, melynek Sem nyelvét sem szokásait nem ismeri. Ez ugyan másutt is megtörténhetik , de ott az új kormányzót a hivatalnokok egész serege veszi körül, kik az országot, annak nyelvét, az ügymenetét,­­ a folyó kormányzati tárgyakat tökéletesen ismerik. Itt azonban mindenik új pasa új hivatalnokokat nevez ki maga mellé, sőt többnyire magával hozza Konstanti­nápoly bői vagy előbbi székvárosából. Ez eset fordul elő nevezetesen legtöbbnyire a k­­­a j­á­val — hely­mert nem azért jő az új provinciába, hogy annak, — hanem­ hogy saját ügyeit lássa el, s ehez megbízott emberekre van szüksége. Száz példa köz­ől, melyeket ez esetben felhozhatnék , csak egyet említek, hogy lás­suk, mikép megy a magánügy-kezelés. A pasáknak fő­­iparága abaschi­ busuk (rendetlen lovasság, szó­szerinti értelemben : merő bolond fejek, mert igy lehet őket nevezni , miután megfontolatlan vakmerőgégg.( kellene nekik az ellenséget minden szabály nélkül megrohanni. Azért is őket dehli-knek, azaz bolon­doknak, tisztjeiket pedig dehli-paschi-k­nek, az­az bolondok főnökeinek nevezik­. Ezen csapatnak ren­deltetése részint, hogy mint biztonsági őrök a hatóságok védelmére a helységekben szolgáljanak, részint ,„.dig a legkülönbözőbb expeditiókra rendeltének ki. Gyakran egész anesi törzseket kell fegyelem alatt t­artaniok m­ajd ismét az adószedőt kisérik hivatalos u­rában . ,ma jd ni­dig utazók sőt egész karavánok kíséretéül használtat­nak Ha valahol lázadás üt ki, vagy magukh­a­l rendes csapatokkal együtt kiküldetnek. (Mindkét eset­ben visszatérnek, a nélkül, hogy valamit végeztek vol­­na). A pasa be- vagy kimenete alkalmával katoWW- fí­ú klift 8érséget szaporitni, s azt bolondos nyarga­­dzáso­k által sokkal nagyobbnak tüntetni föl­é­­­r? « Az itteni orosz követség c­sak néhány nap óta a szó teljes értelmében ostrom alatt van , s naponkint csak­nem az összes helybeli diplomatia által megrohantatik ; az angol, franczia és török követek leggyakrabban je­lennek meg ott, ámbár hallomás szerint, Meyrndorff báró , az orosz követ, sokkal zárkózottabb és tartózko­dóbb, mint egyébkor. — A Moldvából ideérkezett pos­taküldemények néhány nap óta már az orosz cs­ászári pecséttel vannak ell­tva, minthogy az ottani postahiva­talok orosz tisztviselők által kezeltetnek. Rechberg gróf itt tartózkodásától sok üdvöst várnak ol­tszhoni tartományainkra néz­ve; mondják, hogy Lom­bardia újonnan kinevezett helytartója Burger lovag úr is csak akkor induland új rendeltetése helyére, ha a Rechberg gróffali értekezletek teljesen be lesznek fejezve! Pária, nul 7. A Valakivel össze kell tűznöm, hogy emotiót csi­náljak, annyira inmagneticus egész útrendszerem. — Halottad a kis Miolant? — Mikor megy­z Idura, Arthur ? — Nem találod, hogy Paris megbolondul még unalmas ? nincs Cerrito! nincs Tedescol nincs olasz opera! nincs steeple eh tse­­­ah és megannyi héjas... Ily értelmű beszélgetések történtek tegnap reggel a Tortoni hűsében. Tortoni! ezen híres kávéházat kell, hogy ismerjük. Itt történik a nagy és nagygyá l­nni akaró világ, t. i. dandyk, Honok, flaneurok stb. összejövetele. Voiture­lle remise­n jönek ide többnyire a vendégek, míg meg­­nem mozdul a kávéház elöl addig, m­íg ura, 20 barát kíséretében, nagy hahota és lárma közt, ki nem vetődik. Zaj, élet, öröm, játék, champagne, kaland, verseny , fogadás, vég nélkül van itt, mindenkinek, ki ide jár, rente­i tudva vannak , valamint összeköttetései, (liai­son) coupéi, és adósságai. Csak dél felé telik meg, s reggel felé ritkul. Nők férfiakkal vegyest mulatnak cabineteiben, kik, néha sz­ivaroznak, néha hordóznak. Gyakran hat­ezer frankos kendő lóg vállaikon , mit bámulnak ismerősök és ismeretlenek. Nincs naphős, nincs fémmé en vogue, ki itt meg nem fordul. Még a garzonok is seignei­rek, oly kölcsönzött arczczal, oly nevetséges tekintélylyel szolgálnak. Itt aztán nem be­szélnek a Pruthről. Egyébiránt a Tortoni virágzó napjai letűntek, a hajdani élet, mint mondják, nincs többé. Porthosok helyett csak Mostonok vannak, kik őse­ktől csak a he­tet vették át annak dicsősége nélkül. Akk­or több volt a párbaj , több a mysterp, több a flit* 1. Most a két első létezik ugyan még halvány számmal, de a har­madik épen nem. Neve történeti, több forr­dalomnak szemtanúja volt. A kávéház belseje nem valami igéző, sem étkes, sem itala nem olyan, mint a Maison dorée, hol az igazi milliomosok étkeznek, a Tortonit, lehet mondani, egyedü­l neve tartja fenn. Mivel ma a Törtönről beszéltünk, szóljunk egyúttal a párisi proletariusokról. A párisi proletárnak legjobb szíve van a világon ; van sok esze, sok barátja, 8 sok ol­­dala , sok tapasztalása stb.; mindene v­an kivéve czimerét és pénzét, 8 órakor kel fel, 8 am­ilh­nák kerté­ben bérel, reggel rá, egy sou'ot egy Presse­t, s evvel mulatja magát­d­dig; innen átmegy az elyzei mezőkre, leül egy ingyen-padon, s markába verve egy csipet dohányt , megcsinálja pipirköpenyű­ szi­­varát. — Ez a proletár vasárnapja. Ha mun­kát kap, dolgozik; ha nem, olvas. Mind g au cou­rant des affaires van; minden írót ismer, min­den röpintot átgondolt. Ot­hon soha nem találni őket; télen, mert szokájok farkas iditó, ny­ron , mert a man-mrde közel van a n­a­p­h­o­z, és mivel hogy a hideg keblű hitelezők forró ágban is járnak. — A proletár és chevalier d’indus rio közt megmérhet­őn a különbség ; az nyomorban született , és nyomorban hal meg ; ez százezreket hagy maga után; annak zsebe üres, enn­e néha zsebe és feje; az minden emb­et sze­ret, ez többnyire önmagát; az munkás, ez léha, az azon töri fej­et, hogy kell megélni; ez, hogy kell a doim­on idegen portékával átsuhanni. Szóval, egyik szeretne becsü­­etes maradni , másiknak esze ágában sincs Párisban m­nd a két nemből igen sok van. Mi­óta oly meleg van, egyik rész a Szajnában lakik, via a­­­vis a vendéglővel, hol néha néha ingyen reggeliz. —­IA szajnaf fürdők most a leglátogatottabb helyek. A für-

Next