Pesti Napló, 1853. szeptember (4. évfolyam, 1043–1067. szám)

1853-09-27 / 1064. szám

a festészetre szentele­ magét, de abban oly sikerrel is haladott, hogy Marasztoni festész academiájában, már első félévben,­elismerő oklevelet nyert, későbbi éveiben pedig — különösen eredeti s eszmedús carricaturái és sikerült kőmetszetei által, — már Pesten is — feltűnő figyelmet gerjesztett. Adná tehát az ég, hogy hazai történetünk érdekében, mielőbb találnának és így tettre hívnának a köztiszteletű szerkesztők nem mindenkit, és igy körülbelől „senkit“, hanem oly egyént, kiben akarat és tehetség karöltve sietnek, gazdagabbá, érdekesebbé, közhasznubbá tenni e jelentékeny vállalatot.­ levelező. (Lapszemle.) (D. C.) Ilécs, sept. 23. „Midőn ő fel­sége az orosz czár személye irányában, minden conser­­vativ részéről s minden időben tanúsított azon hódolat nyilvánul, mely a föld egyik leghatalmasabb trónja legfensőbb uralkodói erényeit méltán illeti: a magas monarchának legközelebb bekövetkezendő látogatás­a, a cs. kir. Apostoli Fölségű lovagias Császárunk s ke­gyelmes Urunknál az olmützi táborban, teljesen alkal­matos arra , hogy minden valódi ausztriai polgár keblét őszinte megelégedéssel töltse el. Ez által mindenek sze­mei előtt fényesen bebizonyul, a két magas uralkodó közt fenálló barátság és szövetség háborítatlan fen­­maradása , mely a fenséges urak kölcsönös személyes s legbensőbb egymás iránti hajlamán, valamint azon mé­lyen meggyökerezett meggyőződésen is alapul, miszerint az udvaraik s államaik közötti jó egyetértés, s ezeknek szívélyes baráti vonzalma a felséges királyi porosz ural­kodó házhoz , mely Olmützben ő felsége IV. Frigyes Vilmos király szive­, s trónjához legközelebb álló fen­­s­ges főherczeg magas jelenléte által képviseltetik, leg­biztosabb záloga a monarchiai tekintély áldásdús elve háborítatlan fentartása, valamint a keresztény hatalmak közötti béke fenmaradásának is. A jó s eredménydúsnak bebizonyult politika, vala­mint az ausztriai birodalom földb­ali fekvése is, a világ­béke fentartását, s a kölcsönös szerződések által szente­sített területi­ állapot megőrzését, legfensőbb feladatául tűzte ki a cs. kir. kabinetünk, s magas kormányunk ez iránytani törekvései, legújabb időben, köz­elismerésben részesültek. Ő felsége az orosz czár ezen törekvések irányában, az Ausztria részéről egyesülve a két nagy tengeri hatalommal s Poroszországgal, ajánlott s az orosz-török viszály kiegyenlítésére vonatkozó javaslatok föltétlen elfogadása által nagylelkű részvétet tanúsítván, azokat egyszersmind tetemesen előmozdította , s ha a keleti ügyeknek egész Európa által mélyen óhajtott megnyugtató kiegyenlítését még ez óráig nem idézte is elő ,ennek oka, valamint az azérti felelősség is, mint ál­talában tudva van, másutt rejlik. Azért is méltán vár­hatjuk , hogy dicsőségesen uralkodó Császárunk s Urunk szövetséges barátja felséges személyének szívből ü­dvezelt megjelenése az olmützi táborban, a két szom­szédos nagy hatalmasság közötti szívélyes egyetértést, s ezzel együtt a keresztény hatalmak közötti békét is, minden lehető eventualitásokra biztositandja, újólag ta­núsítván egyszersmind azon magas részvétet is, mely­­lyel a két rokonérzelmü uralkodó Törökország keresz­tény lakosainak sorsa iránt viseltetik.“ (W­anderer, sept. 24 ) Oroszországnak bemenetű az európai államszövetségbe és Francziaország bukása egy­szerre történtek. Nem szükség Parisba menni, hogy ar­ról meggyőződhessünk, mikép Francziaország hanyat­lása, erőtlensége, tétlensége nagyobb mint valaha törté­netének előbbi szakában. Máskor egy keleti, világ­krízis, minő a jelenlegi, szószéket, a sajtót, a kedélyeket foglal­­koztatta volna. A tuileriák kabinete a­ pillanatban oly dol­gokkal foglalkozik, mik különben a párisi polgármester­­e­k községekre tartoznának. Kenyeret sütnek, kórházakat nézegetnek, néhány ezer házat lerontanak Páris szépí­tésére. Ez a keleti politika, mit a decemberi napok inau­­guráltak. Tu las voulu George Dandin, tu l­as voulu. A mai franczia rendszerben legnagyobb sebpontul fog maradni a mindig fenyegető pénzkrízis. Az angol bank discontóját fölemeltetmért Anglia nem fog a bo­­napartismusnak pénzt adni, hogy az rég keresztül látott kettős szerepet nagyobb téren folytathassa.. Egyébiránt oly kormánytól, mely alatt a L c t­í­r e­s Franques-ban Francziaország részére Máltát, Egyp­­tomot, a régi gyarmatokat követelik, s másfelől az Angliávali entente cordiale-t akarják proclari­álni, nem lehet félni. Ezen ingó, bizonytalan rendszer csak bu­kással végződhetik. Történjék ez a külföld csataté­rein vagy a belföld választó helyein, egyformán szo­morú. Európa 1841-ben elismerte, mikép egy nagy, erős Francziaország a szárazföldre nézve szükség. Igaz hogy ha „Francziaország kielégítve van, Európa nyu­godt.“ De nem áll az, hogy a bonapartismus Franczia­­országgal fölcserélendő, hogy az első kielégítésére az utóbbit örvény szélére kellene vinni. AUSZTRIAI BIRODALOM. Ferdinand császár ő Felsége a Rohan-herczegi várban Sichrowban tett látogatásakor Roh­an Kamil herczeget és nejét látogatásra b­ívta meg a császári nyári palotába Reich­­stadtba. Iloban­ig­y magas meghívás következtében f. hó 20-kán Sichrowból Reichstadtba utazott. A­zultán a felséges udvarnak egy fiú születését jelenté hivatalosan: B­é­c­s. A németországi katholikus egyletek második közgyűlése, melyen ő eminentája Viale Prela apo­­toli nuntius is jelen volt, Biber regallói tanácsos urnak egy hatásteljes beszédével nyittatott meg; e beszéd vonat­kozott a katholicismusnak Németországban korábbi hanyat­lására s a jelen szellemi kifejlődésre, továbbá időkorunk erkölcsi nyavalyáira s azok gyógyitásmódjaira. — Máso­dik szónokúl gr. Stollberg lépett föl, ki szinte velős beszédben értekezett a Bonifácz-egyletnek azon időben, midőn a katholicismus a viszonyok súlya alatt nyögött, megalakulásáról, szivökre kötvén a katolikusoknak ez egylet pártolását, egyszersmind minden katolikust a lib­beni állhatatosság-és bátorságra­ szólitván föl.— Dr.H­e­i­n­­t­i­c­h Mainzból az előttei szónokhoz csatlakozott, s külö­nösen ajánlá a jámborságot, mely mindenkor leplezetlenül kitüntetendő. Hathatós mód volna erre a sodalitás (Brüder­­schaftswesen), mely Mainzban már oly szép virágzásnak indult. A Kapper Münsterből hasonlókép dicsérte a sodalitást , mely neki 3 nagy Bécsre nézve is, melynek roppant embertömegében és üzleteiben keblét elszorultak érze , oly alkalmasnak látszék , s beszédébe igen ügyesen szőtte be legkegyelmesebb Császárunk „Viribus unitis“ jelmondatát, mert egyesült erőkkel kell a katolikusoknak a szeretetben és imádságban egymást buzdítani és támo­gatni __ "Wessely József keresztes Prágából beszélt a kat. életről és kath. egyletekről, nemkülönben a társegylet­­ről s annak munkás és tevékeny testvérszeretetéről Prágá­ban.— M­o­y báró cs. k. tanár Innbruckból értekezett a kér. egyletek szükségessége és fontosságáról, továbbá általánosan a búcsújárásokról s a Mária-Weiszensteini bucsujárásról (Tirolban) különösen.­­ Most mint hetedik szónok lépett föl dr Ries Stuttgartból, a „Deusches Volksblatt“ szerkesz­tője. Szólt a bölcselmi protestantismusról, a tagadás szel­lemedről, mely mint a katholicismus legnagyobb és jelen­tékenyebb ellensége lopódzott annak ereibe, s az ép ka­­tholikus élet tejét megmérgezéssel fenyegeti. — Végre mint nyolczadik szónok R­u­­­a­n­d iskolatanácsos Coesfeld­­ből (Westfaliában) h­allatá magát, ki azon „20 percz alatt, mely neki szólásra engedtetett,“ sok humorral és nagy ügyességgel az „ördögöt a gymnasiumokon, főiskolákon, sőt az egész világon végig nyargaltatá.“ Az oktatás sze­rinte adassék a papság kezeibe, állíttassanak gyermekne­velő házak, és minden egyes községben, „mikép az ő ha­zaföldén“, kath­. egyletek alakítassanak. — Záradékul meg­jegyezzük itt még, hogy a tagok száma, kik az Ausztrián kívüli Németországból e közgyűlésre Bécsbe érkeztek, meg­közelíti a 200 at, és hogy Paderborn és Mainzon kívül kü­lönösen München és Boroszló erősen vannak képviselve. Sept. 24. A németországi kath egyletek tegnapelőtt­ (sept. 22.) tárgyülésében, melyen az apost. nuntius ő exclja szinte jelen volt, Riefl tanár Mainzból szót emelt a kath. egy­letek szükségességéről a kath. élet megerősítése végett, s megpendité egy Németországban állítandó szabad katholi­­kus egyetem eszméjét. — Dr. Merz Münchenből tudósí­tást adott a müncheni kath. egyletről; Zander Mün­chenből ostorozta a rész antikatholikus irodalmat, mely különösen számos időszaki iratban mutatkozik; Miche­­lis Paderbornból felhozta Werner Zachariás egy monda­tát, mely szerint a tudománynak a keresztény szeretettel kell egyesülnie, hogy áldásteljesen működhessék; Volk­­mann Coblenzből szólt az ifjúság valláserkölcsi nevelé­sére alakult franczia tanodásokról; egy missionarius Tor­­gauból, a kath. élet legszélső határpontjáról jelentést ten az ottani katholikusok állapotáról, és hogy az előgyűlés első szónoka a tárgyű­lésben is utolsó hallassa szavát, dr. Krauser Kölnből tart a beszédet, megérintvén, hogy jámborság és isteni félelem nélkül valódi művészet fen nem állhat. A közgyűlés elnöke most röviden egybefoglaló a hete­dik közgyűlés eredményét, s kérte a bibornok-nuntiust ő eminentiáját, miszerint a szentséges atyát mind az ezen gyűlésben résztvett jeles férfiakról , mind pedig magáról a közgyűlésről is kegyesen értesíteni, s ő szentségének szent áldását a jelenlevők számára kikérni méltóztassék. Ó emi­­nentiája most német nyelven dicsérőleg nyilatkozott a kath. férfiaknak a szent vallás ügyébeni buzgóságáról, valamint Rómáhozi szilárd csatlakozásukról, s biztositá a gyülekeze­tét, hogy a szent atya örülni fog, ha e gyűlés eredményei­ről értesült, s bizonyosan azt szent áldásában részesitendi. Gr. Stellberg kérelmére , em­inentiája a térdére bocsátko­zott gyűlésnek még kiosztá a szent áldást. Délután 2 óra után véget ért a német kath. egyletek közgyűlése, s annak tagjai most Sperlnél az ízletesen díszített téli termekben vidor vendégséget tartottak. Több mint 600 vendég vett részt. A közgyűlés elnöke áldomáspoharat emelt pápa ő­szentségére a nagy és súlyos kísérleteket szenvedettre, s ezt egy háromszori viharos éljen követte! Lelkesültséggé változott az öröm, midőn gr. Stollberg áldomást mon­dott Ő Felségének az ausztriai császárnak , mint a német katholikusok védnagyának jólétére , kihez oly sok és nagy remények csatlakoznak. Az éljenkiáltás végtelen volt, s kívánták a néphymnuszt, melyet az egész gyűlés örven­dezve hangoztatott. Dr. Lieber legatioi tanácsos áldo­mást emelt a bécsi herczegérsek arra , ki e jelentékeny gyülekezetét oly szellemdús beszéddel nyitotta meg; gr. O’D­o­n­n­e­­ pedig ő eminensiájára a bibornok ap. nun­­tiusra. Több áldomáspohár ülttetett most a püspökségre, kath. egyletekre stb., egészen esti 8 óráig, ekkor az an­gyali üdvözlet elmondatván a gyülekezet valódi magasztos hangulatban oszlott szét. Bécs, Sept. 23. Jelenlegi török kapitán, Malinowsky, született porosz, ki Omer pasa megbízásából utazott volt Poroszországba, Berlinből jövőleg tegnap itt utazott át Sumlába. Bécs, Sept. 20. Orosz birodalmi csász. kanczellár Nesselrode gróffal a konstantinápolyi cs. orosz követ, Tiloff ur, is m­eg fog jőni, hogy a keleti kérdés körüli ér­tekezleteknél jelen lehessen. A ,,Gazz. di M “ következő ítéletet közöl: ,,Aug. 18- kán Monzában az O cs. kir. Ap. Fölségének születésnapi ünnepélye alkalmával Riboldi Andrea monzai születés, 41 éves , kereskedő , nőtlen s polgárhatósági tag, és Bonacina Carlo, 60­ éves, földbirtokos , nőtlen s két év óta Monzának ideigl. podestája, egy politikai demonstratio vétkével ter­­h­elvék. Ők t. i. szándékosan elmulasztották a szokott in­tézkedéseket a népességnek ily nap ünnepélyének részvé­telére megtenni, ők a politikai hatóság által erre nézve ki­bocsátott rendeletek végrehajtása iránt makacsoknak mu­tatkoztak, s a templomban őket, mint polgárhatóság tagjait illető helyekről készakarva elmaradtak. Riboldi ezenkívül két községszolgát, mivel ünnepiesen öltözve jelentek meg, h­azaküldött, s a községhivatalnokokat megdorgálta, egy­­szersmind büntetéssel fenyegető , mivel ők, a nélkül, hogy rendeleteit bevárnák, a templomba mentek, mi által ő a többinek tesz példát, s a lakosságnak igen nagy botrányra adott alkalmat. Ezen tényállásnál fogva Riboldi és Bona­cina gr. Radeczky tábornagy ő exclja 1849. márt. 10-től kelt proclamatiója 14-dik czikkének határozata szerint a katona-törvényszéki eljárás alá helyeztetett, s miután tör­vényes utón részint saját vallomásukból, részint tanuk ál­tal a vétség rájok kibizonyult, f. hó 17-kén hozott had­törvényszéki ítélettel Riboldi hat hónapi katonai fogságra s 1000­­forintnyi pénzbüntetésre , Bonacina pedig két havi hasonló fogságra s ugyanannyi pénzbírságra ítéltetett. A Gr. Stadion ő exclja, mint Lombardiának ideigl. katonai kormányzója, ezen ítéletet helybenhagyta, s rendeld, hogy a pénzbirsági ősziét a monzai szegények fölsegélésére for­­dittassék. Mailand sept. 19. 1853. Lombardia cs. k. kato­nai kormányzósága. Tegnap (sept. 23.) három fensőbb rangú török tiszt, közöttük egy liva (osztályvezér) az északi vaspályán Bécsi­ből az Olmü­tz melletti táborba utazott. KÜLFÖLD Németország, Bornin, sept. 21. Már korábban, mi­dőn a protestantismus kebelében jelenleg nyilatkozó mozgalmakról volt szó, a ,,Berl. Ztg.“-ban figyelmez­tetés történt, hogy egyházi és vallási differenciákt a pro­testáns szellem szabadabb irányzatának szükséges kö­vetkezménye ugyan, ámde hogy épen ezen szabadabb irányzat képesítsen az egységre juthatásra. A protestáns egyesülés érdekében most itt nemcsak egyházgyűlés tartatik, hanem kevéssel annak egybe­­jövetele előtt már Eisenach­ban olyas történt, mely min­den tekintetben figyelmet érdemel Septemb. 10-én t. i. Eisenachban gyűlést tarta minief .5t° /flSVlelké­­dabb evang. iránynak, részint hitkim tudósok fele­szék, mint Dittenberger, Hase, Credner, Jonas, Sj és mások, részint művelt nemhittudósok , kik. evang. Németország részére egy protestáns egyházi lap alapítására az Unió szellemében egyesültek Irány­zatuk kifejezéséül különösen a következő helyek tekin-1) Mi a reformátori vallomásokkal, a német és hel­vétiaiakkal, egységes alapra állunk , mely tettetett s melyen kívül, s mely mellett egyéb alap ne vettessék, _ ez alap: Jézus Krisztus, mikép az Írás azt tanúsítja. Mi ezen egyetlen alaphoz ismerjük magunkat egyszerűen kötötteknek, s ezen kötöttségben egyszerűen szabadoknak az üdv dolgában minden emberi tekintélytől. Mi csak az önmagát megfejtő iratot akarjuk, és semmi az íráson kivül fekvő authenticus normáját a megfejtésnek.___ 2) Mi akarjuk minden evang. keresztény unióját, azon uniót, melyen belül a különböző vallások és tanok szabadsága az egységes alapon és pedig az egyházközös­ség minden pontjában követeltetik és jogosítva van. Ezen tételekből világosan kiismerhető az irány, hogy az evang. Németország részére tervezett egyházi lap új közlönye által, a­mint tisztán ki is mondatott, az evang. Protestantismus mindinkább gondolkozzék lényéről, s szabaditó erőivel mindig mélyebben és tovább hassa át az egész egyházat s az evang. nép éle­tét.“ És valóa­n a protestantismus lénye szerinti ön­­eszm­élésére alkalmasabb is­­az Írásra térni vissza, mintsem valamely az egyházi kifejtésen belül támadt históriai vallomásnál, mely maga is csak az Írásnak egy határozott felfogási és értelmezési módjából eredt, meg­állapodni. A protestantismus lényege épen abban áll, hogy az függetlenül az emberi tekintélytől — s mint ilyen tekintendő , protestáns szempontból minden egy­háziig átszállított történeti vallomás — közvetlenül s egyenesen magából a szent okiratból merit. Ennélfog­­vást alig vehetni kétségbe, hogy az eisenachi unio-fér­­fiak, kik, nem mint az egyházgyűlés a reformátori val­lomásokat , hanem azon kútfőt, melyből ezek magok merítettek , L­­. a szentirást tekintik azon alapnak, me­lyen az evang. egyháznak épülnie és terjeszkednie kell; — hogy azok, mondjuk mi, a protestantismus lényéhez közelebb állnak s ahol hivebbek maradtak, mint a theologia történelmi iskolája, mely az átszállított vallomási iratokat, mik az egyházi kifejtés bizonyos idő­szakában napvilágra léptek, az evang. vallás normájává teszi. Egyszersmind minden evang. egyház valódi egye­sülése csak a szentírás, nem pedig a reformátori vallo­mások alapján érhető el. Mert ez utóbbiak, mint minden történeti okmány, az időrend bélyegét viselik ma­gukon , de a szentírásban az idők minden változóságain és emberi felfogásokon túlemelkedett örök igazság rejlik; a reformátori vallomások alapján legfölebb csak con­­föderatiora juthatni, ellenben az evangélium egyező s önmagával tökéletesen öszhangzó üdv­tana valódi és tartós Unióra képes vezetni. Ő cs. Fensége Vilmos Főherczeg f. hó 20-kán érkezett a többi szövetségi­ felügyelők kíséretében Augsburgba, hol is ünnepélyesen fogadtatott. Augsburgból ő Fensége Ingel­­stadtba megyen. Gr. Degenfeld cs. k. altn. Stuttgartba érkezett , a wür­­tembergi csapatokat, mint szövetségi biztos,szemlére veendő. Berlin, neptember 20. — A német evangéli­kus egyházgyűlés tanácskozmánya. Teg­nap reggeli 8 órakor történt meg a megnyitási isteni­tisztelet, mely után az egyházgyűlés összes tagjai a hely­őrségi szentegyházba vonultak , hol a szorosabb valamint a tágabb bizottmányok tagjai számára az oltár közelében külön székek voltak rendezve.­­ A gyűlés többi tagjai a templomszékekbe ültek, mig a többi közönség a karzatokat foglalá el. A tanácskozmányok ötj órakor kezdődtek, éne­kes ima előzvén meg azokat, mely utóbbit Kap­ff stutt­garti főpap mondott, mire a szorosabb bizottmány elnöke Bethmann- Hollweg titk. fő-kormánytanácsos a gyűlést megnyíltnak kijelenté. Erre történt a­z elnök­i ti­­toknokok megválasztása. A szorosabb bizottmányból kö­vetkező urak választottak elnökökké : Bethm­ann-Hollweg titk. fő-kormánytanácsos, Dr. Stahl t. f. k. t. Dr. Krummacher lelkész és Dr. H­o­f­f­m a­n­n, fő­­superintendens. Ezután Bethmann ar előadó a szoro­sabb bizottmány működéséről, jelentését a brémai egyház­­gyűlés után, melyből következőket közlünk kivonatban. A bizottmány a brémai gyűlésen következő indítványokat vett át tárgyalás s létesítés végett: 1) Egy közönséges né­met énekeskönyv szerkesztésének feladata. — Ezen fontos tárgy már az Elberfelden, 1851-ben tartott egyházgyű­­­lésben tanácskozás alá vétetett. Az énekeskönyv szerkesz­tését egy e végre kinevezett bizottmány dolgozta ki , s az Eisenachban, már ez idén tartott tanácskoztaton 150 egy­házi főének terve bemutattatván, elfogadtatott. A második ügy a katekizmust, mint az ifjúság oktatásának­ segéd­könyvet illeti. Valamint a szorosabb bizottmány, úgy az egész egyházgyűlés is azon alapelvben egyezett meg, hogy minden egyházközségben a Lu­ther-féle katekizmus fogadtassák el. A brémai s­elberfeldi egyházgyűlés harma­dik tárgya volt: a vegyes házasságok.­­ Már az elberfeldi egyházgyülés belátá azon veszedelmet, mely a vegyes há­zasságokból az evang. egyházra háramlik. Ezt a gyűlés kü­lönösen szemügyre vévé, s a bizottmánynak meghagyatott, bocsásson közre egy felszólító értekezést, melyben az egy­ház tagjai olvassanak vegyes házasságok kötéséről, s emlé­keztessenek azon kötelességekre, melyek az evang. egy­ház minden tagját illetik. Ezután a még nemrég Florencz­­ben élő Madai család ügye került szőnyegre. A társa­ság teljesítő megbízását s a Madai család a börtönből ki­­bocsátatván , jelenleg Helvétiában él. Az akkori tanács­kozások zárt ajtóknál tartattak s kevéssé jutottak köztudo­másra.­­ Ezután az egyházgyülés tanácskozásai tétettek közzé, s az egyházkormányzó legfelsőbb hatóságoknak megküldetni rendeltettek. Továbbá Bethmann úr em­lékezetbe hozta az egyházgyűlés alapszabálya főtételét,­­ miszerint: az egyházgyülés nem egyéb, mint evangelicus keresztények szabad gyülekezete, kik egymás közt az evang. egyház szükségeiről tanácskoznak. Ezen gyűlésnek nincs hivatalos tekintélye sem hivatalos állása. Mindamellett ezen nyilvános gyülekezetek szükségesek s jogosak.__ Hogy ily egyházgyülések már az egyházi szervezet be­­végezte óta mindig léteztek, mutatják azoknak tanács­­kozmányai s ezeknek eredményei. — Ezen tudósítás után a napi­rendre kitűzött feladatra tért át, t. i. az ágostai hit­vallás-tételre, mint Németország egyetemes evang. egyhá­zának egyedüli alap - symbolumára. Kimondatott :* A né­met evan­g. egyházgyülés tagjai ezennel tudomásul adják, miszerint ők az 1530-ban, az ágostai országgyűlésen, az evang. fejedelmek s országrendek által V. Károly császár­nak átnyújtott hitvallástételt szívvel és szájjal tartják, el­ismerik, s ezzel összhangzásban, mint a legrégibb, legegy­szerűbb s közös okmánnyal, a nyilvánosan elismert evang. tant Németországban ezennel tanúsítják. Ezen tanúsítás­hoz kapcsolják egyúttal azon nyilatkozatukat is, hogy egy­háziak vallástételi irataihoz ragaszkodnak, a hogy a luthe­ránusok, reformáltak s unitusok állása ezen confessio 10. czikkéhez,­­ azon reformált egyházak sajátságos viszonyai, melyek az augustanával sohasem bírtak symbolum gya­nánt, semmi­nemű rövidséget ne szenvedjenek. Ezen in­dítvány nagy többséggel elfogadtatott, mire a gyűlés, imá­val végződve, éj­­ órakor eloszlott. Heubach, sept. 9. Ma délben 1 órakor Don Mi­guel neje a heubachi kastélyban egy fiút szült. Az atya mindjárt a szokásos formaságok között mutatta be fiát azon portugalloknak, kik Lissabonből ez eseményre számosan érkeztek meg. Az Orleansi herczegnő legközelebb Eisenachba érkezen­­dik s ismét a nagyherczegi lakpalota általa korábban birt helyiségeit foglalandja el. A magas nő meddig fog itt mu­latni, még elhatározva nincs; két fia is őt most aligha fogja kisérni. Francziaország- Páris, sept. 19. A Moniteur jelenti, mikép a császár sept. 18-kan St. Cloudban a wü­ttembergi királynak a német szövetségnél levő kö­vetét Reinhardot fogadta. Az A. All. Z. párisi levelezője Francziaország bel­politikájáról ezt írja: A pártok állása még mindig a régi. Az orleanismus a vidéken nagyon megrendült, a köztársasági párt még inkább. Levelező, ha köztársa­ságiakról szól, érti azokat, kik meggyőződésből vagy annélkül Cavaignac tábornoknak és az általa álmodott államrendszernek párthívei, nem értve a vöröseket vagy socialistákat, kik mint eddig úgy ezután is lesznek, de nem mint párt, hanem mint a fölkelés emberei. Nem így van a dolog a legitimista pártra nézve, ez és­v, nagyon él. Megjegyzendő, hogy nem számos. Minden megyé­ben vannak bizonyos nemes családok, kiknek nagy bir­tokai és hagyományai vannak , ezek elveikhez ihüvek maradnak. Ezen családok, melyeknek hivatal nem kell, mivel gazdagok, azok maradnak, kik 1830-ban voltak, a legitimitásra nézve az osztálykülönbséghez hívek esküdt ellenei azoknak, kik nem hozzájok tartoznak, különösen a városi polgárság ellenségei, kiket mindazon részük okául tekintenek, melyek 1789 óta Francziaországra sulyo­­sodtak- Míg Chambord gróf él, ezen párt változat­lanul fentartja magát. De mit tesznek akkor, ha meg­talál halni? Bizonyossággal senki sem tudhatja, de föl­tehető, mikép ezen nemesek egy része inkább átmegy a császárság alá, mint hogy a bourbonok ifjabb ágával csatlakozzék, mivel azzal a bourgeoisie ismét felkapna, a nemesség pedig a bourgeoisiet utálja. Az orleansok­­kal csak kevés fölvilágosult ember csatlakoznék. Az elyséei mezőközi iparműkiállítási palota munkálata gyorsan halad; már a második emeletet készítik, s az ön­tött vasfedélzetet nem sokára fölrakják. A T­i­m­e­s párisi levelezője azt hiszi, mikép­t a­u­­­é­t-t Madridban minden ellenzés nélkül elfogadják. Madridi magán­levelek szerint, ott a politikai körök Isabel­la királynő letételét vitatják. Azok is, kik addig N­a r v­a e­z­­nek ba­rátai nem voltak, az ő visszatértét óhajtják. Ő az, ki az ingó trónt megmentheti, Páris, September 19. — A Journal des Du­ba­­­s a napokban a diplomatiát, valamint az egész európai sajtót mystificálta, midőn jelenté, hogy Mr. Reevers, az angol királynő titkos tanácsának hiva­talnoka , a császár eb­be terjeszté azon utasításokat, melyeket lord Redcliffenek Konstantinápolyba vinni szán­dékozik. Mr. Reevers a „Times“ főszerkesztője, és gondolhatni, minő sensatiot okozott,midőn olvasták, hogy egy, a diplomatia előtt idegen személy oly fontos sürgö­nyök átadója volna. Annyi bizonyos, hogy a nevezett angol úr nem fogadtatott sem a császártól sem a kül­ügyminisztertől, és nem diplomatiai küldetésben utazik, hanem egyszerű két utazást teszen. A fenebbi ügy egy más versió szerint így hangzik : A diplomatiai kar, nevezetesen ennek angol része, a Jour­nal des Débats leleplezésein nagyon fölboszanko­­dott. Igyekeznek azokat tiszta találmányokként előál­lítani, azonban bármi legyen is igaz, az első franczia lap jelentéséből, annyi bizonyos, hogy a nyugati hatalmak diplomatiájának magaviselete a keleti bonyodalmakkal szemben épen nem tiszteletgerjesztő és nagyszerű. Reevers, kit a Journal des Débats Párisba utaztat, nem miniszteri titkár, hanem a királynő titkos tanácsának titkára, s ezenfelül a Times főszerkesz­tője. A diplomatia boszankodik, hogy az angol kabinet ily fontos sürgönyök átadására egy hírlapírót válasz­tott. Azonban még eddig nem bizonyos, hogy Mr. Ree­vers kinek adott át utasításokat. Azt hiszik, hogy azok sem a császárral sem a külügyi miniszterrel nem közöl­­tettek és csak az angol követséghez lettek volna intézve. Drouyn deLhuys visszatérte óta az idegen követségekkel több értekezletet tartottak, így például ma a külügyminiszter Hübner osztrák követtel hosz­­szasan értekezett. Egy lap Hugo Victornak egy élőbeszédét közli, mi némi figyelmet gerjesztett. Ebben Murát exkirályt dicsőí­ti , ki oly dicső pályát futott meg és ki lovászból király­ságig vitte, úgy véli azonban , hogy ő még nehezebb és dicsőbb (?) pályát futott meg, midőn ő, előbbi royalista, most a hegypárt embere lett. Páris, sept. 20. A császárnak a satoryi táborban Jablonowsky és Napoleon herczegek jelenlétében, a katonákhoz intézett beszéde, mely távirdailag jelentve volt, imez : „Tisztek, altisztek és katonák! „Azon pillanatban, midőn a satoryi tábor föloszlik , megelégedésemet akarom kifejezni. „Azon három hadosztály , mely darab ideig azt el­foglalta, főkép a fegyelem, testvériség s fegyverszeretet azon szelleme által tűnik ki, mely egy nagy nemzet katonai érzületét teszi. Valóban nehéz idők közepeit, az országokat, kik védették? Katonai egyesületek , kik a népből kiválasztatva, fegyelem által kiképezve, köte­lesség értelmétől lelkesítve , a béke közepeit, midőn az önzés és érdek mindent el tud erőtleníteni, a haza iránti ragaszkodást, mi önmegtagadáson és a dicsőség iránti szeretet, mi a gazdagság iránti közönösségen alapszik, fentartani tudják. „Mindig ez volt a katonai becsület szentsége. Míg a béke tart, valami közös érzelem, testületi szellem (esprit de corps), az mi minket az idegen hadseregekkel össze­csatol. Mi szeretjük és tiszteljük azokat, kik otthon azt érzik és cselekszik a mit mi, és m­íg a politika őket ellenségekké nem változtatta, szerencsések vagyunk őket testvérek­ és bajtársakként üdvözölhetni. Fogadják, barátim, hálámat a ragaszkodás azon jeléért, mit önök irányomban és a császárné iránt tanú­sítottak, számítsanak szeretőtemre, s higyék, mikép egy

Next