Pesti Napló, 1853. október (4. évfolyam, 1068–1098. szám)

1853-10-01 / 1068. szám

1853. negyedik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Vidékre postánkiildve: Évnegyedre 5 fr. — tr. p. Félévre 10 _ A havi előfizetés , mint a szímonkinti eladás is megszűnt. Pesten házhozhordva : Félévre . 8 „ — „ „ Évnegyedre 4 „ — „ „ Egy hónapra 1 fr. 30 k. p Szombat) oct. 1-jén. aiRDETÉSEK és MAGÁNVlTÁK. Hirdetések öt ha- lihos petit-sora 4 pgő kraj­cárjával számittatik. A be­iktatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdfj előre lefize­tendő a Magánviták öt ha­sábos sora 5 pengő krajezár- jával számittatik. — A fölvé­teli díj szinte mindenkor elő­re lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ nyagl ügyeit tárgyaló pedig a kiadóhivatalhoz intézendő uri-ntcza 8-dik szám. SxerkeixtésI Iroda: Drl-utcza 8 sx. Bérmentetlen levelek csnpán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Megjelen a PESTI NAPLŐ — hétfőt és ünnepntáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap reggeli órákban. < V ' Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ negyedik évnegyedi (october-decemberi) folyamára. Vidékre postán küldve 5 fór. Budapesten házhozhordással 4 tor. Az előfizetési dijak elfogadtatnak minden cs. kir. postahivatalnál — és Pesten e lapok kiadó-hivatalában uri-utcza 8. sz, a. i-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében úri- és kígyó-utcza szeg­letén. Az előfizetési leveleket bérmentesittetni kérjük. „Pesti Napló“ kiadó hivatala. Konstantinápoly, sept. 13 T. Szerkesztő úr 1 Tegnapestvo ágyúdörgések hir­dették a Kurbán-bairam (áldozat-ünnep) beálltát; ma már hajnalszürkületkor ezerenkint tolong Konstanti­nápoly szűk utczáin a nép, a tarka tömegbe néhol euró­paiakat is láthatni vegyülve; vannak Albionnak számos fiai, kik csak ezen egyetlen szertartás isinerhetéseért is Londonból ide utaznak s ezereket áldoznak; igaz, hogy van e szertartásnak bizonyos fénye és nagyszerűsége, melyhez hasonlót Európában nem láthatni, s melyet a hiú fény- és pompában gyönyörködni szerető szemnek érdemes egyszer megtekinteni. Az izlamnak ezen vallá­sos szertartása következő renddel megy végbe: Nip fel­jötte előtt a zultán a Paleolog és Porphirogeneták haj­dani császári palotájának déli kapuján egész diszöltöny- ben lovagol ki, előtte mennek a legmagasb államhivatal­nokok, kik rangjokat illető udvari cselédeik által követvo mindenik külön, egyik a másik után, játszó délezeg pa­ripáikon arany és drága kövektől nehéz diszöltönyben — haladnak az ima helyére; ezeket követik a zultán udvari személyzete, a mérnöki s katonai tanodakar, az ulemák, a végre a kakastaréjos veres ezüst sujtásos öltönyü testőrök messzire csillámló ezüstös bárdjaikkal; ezek után jön a nagyúr maga egész méltóságában a helylyelközzel fölállított katonai zenekar válogatott darabjainak symphoniájába a fölállított katonai sorok „Éljen a Padisah“ kiáltásai vegyülnek, mit az ablakok, és házak tetőin zsibongó népek ezerszeresen viszhangoz- tatnak; e menet egész az Achmed zultán templomáig igy halad, hol a császár a Seh—ül —Izlammal rövid imáját végezvén az ünnep emlékére szokásos n fölékitett juhnak levágását az előbbeni időkben ő maga, ma már azonban csak egyik udvarnoka hajtja végre; az ima ideje alatt mindenkinek szabad bemenete van a templom tág udvarára, hol megtekintik és megbámulják az arany é* drága kövekkel pazargazdagon megrakott császári lovakat; egy kantár, vagy egyetlen egy nye­regkészlet száz milliókra becsültetik, a legszebb bri- liántok ékeskednek még magán a massiv arany kengye­len is; ■— a visszaút semmi változást sem szenved, épen azon rendben történik, mint azt előbb leirára. — Miután a császári palotába megérkezik a menet — a zultán trónjára ül és a Seh—Izlámtól kezdve minden államhivatalnok leteszi lábaihoz hódolatát, és megcsó­kolja palástja szélét; ezen kivül semmi különös érdek­kel biró, vagy a szertartás lényegéhez tartozó nein történik ; a törökség három napon át vigad, eszik, iszik, dana , zene , és a kéjelgés mindenféle nemeinek átadja magát; de van ezen ünnepnek egy sajátságos és jellemző vonása , — ez azon czél, melyet a vallás mestere kö­vetőivel cléretni akart megrendelései által : — a ma- homedánus tudni illik ezen bárom nap alatt minden igazhivőt , kivel összetalálkozik — Mahomet nevében üdvözöl , megöleli, s a kibékülés jeléül jobb kezét megszorítja , s ha a véletlenség halálos ellenével hozza szemközt , azt sem kerüli ki vallásos szertar­tásával. — Az idei Beiram nem oly zajos Ugyan, mint más években láttuk, de hisz a jelenlegi körülmé­nyek tagadhatlanul nyomasztók mindenkire, és különö­sen a törökségre nézve. — Politikai egünk még sem derül; a borúnak neki szo­kottak most már resignatióval esdeklenek megoldásáért az ennyi tétova között húzott halasztott orosz-török ügynek. Múlt szombaton estve a Teutoniának keresztelt német egylet teremében egy gyászos esetnek valának tanúi a jelenlevők; több alkalommal tánczestélyeket rende­zett a társaság, igy ez alkalommal is. Két tagja a társa­ságnak pgy hölgy megnyerhetésén czivódásba ereszke­désig megfeledkeztek a társas körök szabályai, és a be­csületről ; — egy harmadik, ki békés kiegyenlítést esz- közlendő közbe vétó magát, a bét czivódó által egye­sített erővel megtámadtatik, és borzasztó 1 egy bésszú- rással halva terül el a hely színén; — e gyászos, de egyszersmind az egész társaság becsületét, és eddigi reputatioját kitörülhetlen szenyfolttal bélyegző tény a német olvasóegylet feloszlását fogja menthetlenül maga után vonni; az ingerült közvélemény egyhangúlag kár­hoztatja, s nem tartja méltónak e társaságot, melynek körében már számtalan visszaélés és kihágás merült föl, továbbrai életre. Utálat- és megvetéssel kell min­den civilizált embernek elfordulnia azon egyénektől, kik a kor és mi veit ség szellemi életén ily borzasztó sérel­met ejteni elég botorak voltak! — A tettesek törvény elé lesznek ugyan állítva, de meggyőződésünk szerint soha eléggé nem bűnhődhetnek e tényért, morális szem­pontbői tekintve. A tegnapi hirek között legvalószínűbb Omer pasának futár által küldött tudósítása a Portához, hogy táborá­nak ingerült helyzete kötelességévé tette a nagy Divánt fölkérni, tétova nélkül sürgetni a végraegoldást. A várnai kormányzó Zinán pasa, tegnap smyrnai kormányzónak lön kinevezve, a csak kevéssel ezelőtt oda rendelt Izmail pasa helyébe, ki hihetőleg görög renegátból vergődvén magas állására — nem bírja egész bizalmát a kormánynak. — Isten önnel a viszontlátásig. P á r i s , sept. 25. * Hadd veszekedjenek mások a világot izgató keleti kérdésről, hadd csépeljenek üres szalmát még egyszer és ismét még egyszer! A keleti politikusok, kik önöknek már ezerszer elmondották , mit mond a Times , Journal des Débats, Morning Chronicle, Constitutionnel, sőt mit a Daily News et La Presse a Sun és Siécle társaságá­ban, vagy épen a hypertudós Augsburgi és orosz szö­vetségese, a Journal de Francfort stb.; s ime, annyi pa­pír és tentafogyasztás után mit tudnak az egészből ? Meglehetnek tisztelt önök győződve, miszerint az elő­sorolt hírlapok Írói épen annyit tudnak a történen­dő k r ő 1, mint mi szegény emberek, azon egyszerű ok­nál fogva , mert magok a diplo uata urak — kik hivat- vák az államokat, földgömböt, vagyis a világot kormá­nyozni, — sem tudják, mi fog történni; a körülmények, az óránkint fölmerülő uj meg uj körülmények uralgnak nemcsak fölöttünk, de fölöttük is, s gyakran kénysze­rítik , miszerint a papírra fölirt nagy A mellé néha a kis b-t Írjuk. „Omnia in hoc mundo servant cursum irrevocabilem !“ „minden e világon visszatartózhatlanul foly I“ monda Seneca , és igaza volt; ezt legkönnyebb volna kézzel- foghatólag bebizonyitni ^ ba ezen bebizonyító igazolás tudósításaim körén túl nem esnék. De ennek ellenére két szó nem árt I gondolkodjék kiki a napi események fo­lyamáról , ezek okairól, az okok keletkezésének forrá­sairól, minők p. o. a tőlünk nem függő mély, vagy cse­kély ész, fölfogás, Ízlés, a tökéletes vagy hibás organis- rausunkban sarkalló nagyravágyás, bosszuállás, bárány- kedély, róka-érzelem, nyúl-szív, oroszlán természet stb, mindezen calculusunkon kivül eső csodálatos tényezők productumának a mi „akaratunk“ csak „exponense.“ De legyen bármi is, nem folytatom ebbéli okoskodá­somat, hanem mind ezt, mind az orosz-török háborús politikát, nemkülönben III. Napóleon parabola-termé­szetű szónoklatait, és a tornyosuló kenyérkérdést, mely a császár kormányát aggasztólag foglalkoztatja, ott hagyván, — változatosság okáért, (mig mások az érin­tettekről unalomig vitáznak), én egy socialis tárgyat pendítek meg, melyről is eddigeló még nem tudósitám önöket. Francziaországban a nők mindig uralkodtak, de Eu­genia a császárnő öregbíti uralkodásukat annyira, hogy azon régi közmondást: „Francziaország paradicsom a nőkre, és pokol a lovakra nézve“ ismételve valósultnak mondhatjuk. Az angolok politikailag szabadok, de társadalmilag szolgák; a francziák ellenkezőleg politikailag csaknem szolgák, de társadalmilag a legszabadabbak. Amazok­nál az egyén súlypontja nz országnak, ezeknél tekin­tetbe alig jő az egyén; — itt az állam in concreto, a társaság maga minden! és minthogy a francziaországi társas körökben az asszonyok uralkodnak, világos, hogy az asszonyok irányábani tiszteletnek átalánossá kellett válnia; és azért az asszony képezi Francziaországban azon társadalmi tengelyt, mely körül forog a politika, irodalom, művészet s mind az, mi valami jelentőség­gel bír. Régenten azt hitték, és sokan jelenleg is hiszik, hogy a legtökéletesb kormány az, melyben az államhatalmak szorosan elkülönitvék, okul adván, hogy az igy szerve­zett kormány a társaságot legszerencsésebben tudja kormányozni. Ily nézet nyomán látszik szerkezve lenni a franczia társadalmi s családi körök kormánya is, hol valósággal gyakoroltatik imez alkotmányos elv: „la fémmé régne et l’homme gouverne.“ Londonban csak az üzlet körül forog minden, Párisban pedig a mulatság és üzlet körül; de a franczia nem ismer mulatságot asszony nélkül, és ime ismét, mint láttuk, minden az asszony körül fo­rog. A francziák koruk és polgári állásuk különbsége nélkül nőm nélkülözhetik az asszonyok társaságát: az öreg Guizot úr Lieven oroszhg. asszony társasá­gában él; — a tanulót, ki a T école de droitban vagy a T école de inedicineben tanulmányoz, mindennap karöltve láthatni — a nélkül , hogy bárki is megbotránkoznék rajta-------madame 1’ etudiante-jával! H a ön meglátogatja a collége de France-t, azt telve szemlélendi minden tekintetben „honorable“ hölgyekkel, kik vegyest ülnek itt a férfiak társaságában, és a felol­vasó tanárt megtapsolják, hol jó tapintatuk szerint meg­érdemli helybenhagyásukat. Azonban no higyék, hogy a tapssal igen bőkezűek a hölgyek — korán sem ! hely­benhagyásuk csak akkor keletkezik, és csak akkor vá­lik tapssá, vagy mindnyájokat önkénytelenül meglepő általános viharrá, ha a szóló tanár oly igazat mond ki, mely a hallgatók lelke mélyében fekszik, és szavai által mintegy fölélesztetvén, fölszabadul, napvilágra jő ! az az: ha a szóló, mint Bzokás mondani, lelkűnkből szól 1 Do nemcsak a gazdagabb és miveltebb, hanem szegényebb állapotú embereknél is, kik kevésbbé isme­retesek a civilisatio tömkelegében, a hölgyek irányában a tisztelet élénken mutatja magát, — még akkor is, ha a nő, megfeledkezvén azon állásról, melyet a franczia társaság jelölt ki számára, jogaival visszaél. A franczia fölötte ritkán torolja vissza a nőtől netán szenvedett bántalmat; ő feled és megbocsát, midőn felénk fordulva ekkép szól: que voulez vous que je fasse, c’est une fém­mé 1 mit tegyek, látja ön, hogy nővel van dolgom 1 Valaha olvastam, hogy kaczagányos őseink hasonló esetekben, hasonló udvariassággal viseltettek nőik irá­nyában, és ebbeli udvariasságukat, akkori, tán az egy­szerű természetet igen megközelítő erkölcseikhez képest, e közmondással fejezték ki: „kancza-rugás nem fáj 1“ „Que la fémmé veut, Dieu le veut 1“ mit a nő akar, Isten is akarja azt! de önök tán ellenvetik, hogy e közmondás csak az elragadtatás perczcire alkalmazható a francziánál; épen nem ; e közmondásban a franczia aesthetikai typu3 van kifejezve ; a családi és társadalmi korlátokat és szabadalmakat gyűlölő franczia genius nem szorítja életnézeteit , s a nők iránti tiszteletet a pillanat tartás? i közé. A francziák, magát az életet vagy is a világ élveze­tét s élvezhetését illetőleg kétségkívül a legpraktikusabb filozofok minden nemzetbeliek közt; ők o részben min­denütt a czélt mint mérleget alkalmazzák; ha valami czélra nem vezető, nem hasznos , azt irgalmatlanul el­dobják. Ez áll a politikában úgy , mint a társadalom­ban is! A francziák azért nem istenitik, hanem csak tisztelik a nőt, hódolnak neki, de e tisztelet és hódo­lat állandó, mert az emberi természettel nem ellenkezik, s mérsé klett használat által nem tompul el; mig ellen­ben más nemzetek , p. o. mi magyarok is, kik nevet­ségig érzelgők vagyunk, eleinte istenitjük, imádjuk nőinket, később pedig prozaikusokká válván gyakran halálig zaklatjuk őket. Véleményem .szerint jobb lenne, ha franczia lábra állítanék mi is a nőkkel viszonyainkat, és eleinte ne mutatnánk annyi őrültséget szerelmünk­ben , s ne kapatnók el mennyei istenesitésekkel a nőt, ellenben azonban későbben is, és folyvást állhatatosan több földi figyelemmel viseltetnénk irányukban. *) T á 11 y a, sept. 28. Mi vidéki levelezők igen szűkében vagyunk az újsá­goknak , mert az emberek olyanok , mint a sülthalak: semmit sem csinálnak. A magyar ember egészen meg­változott, mintha vére romlott volna meg (?), mert a mi felett tán sírni kellene , azon örül, a mi felett méltán örülhetne, azon még sírni tud; a házasok egymással bé­kében élnek', a legények a korcsmán nem verekednek, a gazdák sem bort, sem pálinkát nem isznak, s e miatt a zsidó korcsmárosok nem élhetnek. Az utczán járó-kelők járása lusta, nagyon alázatos, lesütött szemmel megy még a nemes ember is az utczán, s kitér mindenkinek ; olyan, mint a ki szégyenlimagát **). — Ilyen embe­rekről mit tudjon írnia levelező? Jámborok, minta bárány, semmit nem hibáznak, hogy volna mit és miről irni? De minthogy kötelességemben áll mit azt Írni, tehát kezdem az időn. Az idő különb legény most, mint e bárány-emberek, mert az idő garázdálkodik, és ő nagy mester. Ez idén sokan azt hitték, a bor savanyu lesz, mert tavasztól augusztus l-ső napjáig mindig egyre esett az eső s az idő hűvös volt. Azonban berekedtek az ég csatornái, az eső megállt, s azóta folytonosan száraz meleg idő jár; a szőlő megért s ha még tovább is jól szolgál, jobb borunk lesz , mint tavai. A múlt héten azonban vagy két éjjel oly hűvös volt, hogy a dér megvette az alan­tabb szőlőhegyeket, a szőlőlevelek mind elszáradtak, s messze vöröslenek. Városunk csöndes, csak a szüret élénkíti olykor. Midőn a íorradalom után a hivatalok székhelyeit rendezték, nem tudom, mi okból, a hivatalok itteni szé­két Szerencsre tették, holott Szerencsen nincs gyógy­szertár , nincs posta , és a t. ez. hivatalnokok állandóan egy embert fizetnek , ki minden nap az oda egy fertály órai járásra fekvő Tállya városába bejár a hivatalos levelekért. Szerencs csak egy zsúpos helység, hol nincs hetivásár , mi nagy kényelmetlenség a hivatalnokokra nézve, kik készpénzből élnek, kénytelenek lévén min­den árukért Tállyára küldeni. Szerencsen kiadandó szállás nincs, úgy hogy a pénzőröket Tállyára, az adó­*) Ha e soroknak egyéb czéljok nincs , mint az okosság és erkölcsiség szabályait ismételni, úgy nincs mit azokhoz toldanunk; de ha e párisi vonatkozásban tisztelt levelezőnk uj társadalmi doctrinát akar ha­zánkban megalapítani, akkor egy részről az inductiót nem tartjuk eléggé világosnak s az alkalmazást s re­ménylett eredményét eléggé körülírtnak; — másrész­ről pedig úgy vagyunk meggyőződve , hogy ha a nő­nem hivatva van a társadalom magasb érdekeire s át­alakulására a családi körön kivül befolyni, úgy annak okvetlenül egyéb utón s szempontból kel­lene történni, mint a melyből e levélben a két nem­nek kölcsönös viszonya tekintetik. A kölcsönös türe­lem , finomság s engedékenység, melyet a nemi élet a franczia körökben felmutat, a franezia történetből XIV. Lajos óta , kinek laza erkölcsű kora a franczia szépnem jelen szabadalmas állapotának alapját meg­vetette , — a társadalmi viszonyok kevés áldást mu­tathatnak fel, melyet Francziaország a szépnem ga- lánt helyzete befolyásának köszönhetne. — Nekünk az angol nők állása és hatása jobban tetszik, s ebben több utánzásra méltót lelünk. Szerk. **) Megvalljuk , hogy nekünk az itt jellemzett állapot örvendetes jelnek látszik. Úgy néz ki, mint az erje­dés, a forrás, a korszerű átalakulás időszaka; s mi úgy hiszszük , hogy e nemes anyagból illő gond és jóakarat mellett tartós szellemi erő és képesség fog kifejteni. Szerk. KALÁSZOK a nép életéből II. Balázsjárás. Azon ünnepek közöl, melyekhez a nép költészete annyi sajátszerű szokásokat kötött, egyik nevezetesb nap Balázs napja. Épen mint a pünkösti királyné ünne­pén, itt is költői lelkének eredeti virágaival találkozunk. Megérdemlik ezek a figyelmet, mert bennök kedélye nyilatkozik, érzelmei szavakat nyernek s nem ritkán oly jellemvonások kinyomataiul tekinthetők , melyek a népeiét alapos megismeréséhez szükséges lámpavilágo­kul szolgálnak. — A népélctet tanulmányozó pedig leg­kisebbet se eresszen el figyelem nélkül annak életmor­zsáiból , mert itt minden csekélységnek megvan a maga jelentősége , mi a nép gondolkozására, jel­lemére utal apró meséitől kezdve, melyekben az élet­telen tárgyakat merész képzelete megeleveníti — azon gondolatokig, mik által lelke az Istenhez emelkedik. Mint apró mozaik darabokat kell sájátságait szinte egyenkint kikeresnünk, hogy teljes ismeretéhez juthas­sunk a képnek, mit tanulmányozni s felkarolni fájda­lom! oly későn jutott eszünkbe. Részemről, daczára mind azon kellemetlenségeknek, melyekkel törekvéseimben találkoztam, nem hagyhatom el e kedvencz foglalkozásomat, s nevezze bár még száz­szor ,,aestheticai katangkóróknak“ irataimat az iskola- poros pedantéria: munkálkodni s gyűjteni fogok ezután is, mert erős meggyőződésem, mikép sokkal többet használok vele az ügynek, mint ha pasquilok Írására adnám magamat, hasonlóul bizonyos roiskol- czi levelezőhez, ki ha azon buzgalmat, mit o nemes (?) foglalkozásra pazarol, a népköltészet érdekében használ­ná fel: részemről pasquil helyett tisztelettel fognám őt üdvezelni, mint becsületes emberhez illik, kit tettre nem hiúság, hanem a siker reménye ösztönöz. De tér­jünk az ünnep leírásához! Ki Balázsnapja .előestéjén valamely kemenesvidéki falut meglátogat : egy igen sajátszerü gyermekcsopor- tozattal fog találkozni- — A csoportozat több tagjait piros papírból készült és kakastollakkal felezifrázott csákókban, zsinóros ősi mentékben, sokszor kócz- raadzagon lóggó rozsdás kardokkal egy kiváló egyén körül látja összecsoportosulva , ki czifra püspök süvege s hosszú ingféle öltönyében a középen áll, s duplakeresztes botját tartva kezében, mintegy pa­rancsokat látszik osztogatni. Nem szükség tán megjegyez­nem,mikép e nevezetes, egyénBalázs püspököt személyesí­ti s a jelen tanácskozás tárgya a körül forog: vájjon inely- lyik háznál kezdjék meg a „Balázsjárást? Meg­indul végre a nevezetes csoport, melynek tagjai közt többeket találunk saját szokott öltözetükben; de egyet sem, kinek kalapja pántlikákkal gazdagon felezifrázva ne volna. Egy közülök előlegesen bejelentvén érkezésö- ket, benyitnak a legközelebbi házba, s az előlbenyitó vi- tézokkép kezdi meg az ünnepélyt:- ,,A Balázs püspöknek vagyok katonája, Most állottam elő parancsolatjára, S kardomat kirántom vigasztalására.“ (Ekkor nagy hegykén kirántván kardját ekép foly­tatja.) Én vagyok előre beküldetelt vitéz : Ez érdemes házban, hogy szoba legyen kész! Úri méltóságok mivel ide jönnek, Szállást készíteni engem neveztenek. És ha kendtek nékem szavam nem fogadják, Rokkát és orsókat hamar el nem dugják : Azoknak nagy kárát mingyárt tapasztalják — Vagy ha népeimet szivesen nem látják, De most elsőben csak engedelmet kérek, Hogy a többi vitézek is bejöhessenek. Fogadom hogy semmi illetlent nem tesznek : Paransolatimra mind fejhatók lesznek. (E közben betolakodván a többi is: egy másik kezd szóhoz, ki köztük Generalis czíraet visel.) GENERALIS. Régi őseinknek nagy tartományából, Fáradva érkezém 1 ires Scithiából, S ezen vitézimmel, hogy bejönni mertem, Előbb engedelmet magamnak kikértem. Generalismajor vagyok népem előtt: Sokszor jóizüen ettem a főtt velőt; Vitézim is velem sokszor koplalának, Mig oly messze földről ide eljutának : Azért velem együtt ajándékot várnak. KAPITÁNY. Én kapitány vagyok, népem igazgatom, A véres csatákban őket igy biztatom. Ne félj mig engem látsz, ki bánt ? majd meglátom 1 A lelkét belőle más világra rázom. Az ágyuk s kartácsok durrogjanak mondom, A pisztoly és flinta szóljon parancsolom', Az ellenség vére, mint a Duna folyjon ; — A zászlótartó is most előrukkoljon. ZÁSZLÓTARTÓ. Itt vagyok , mit tetszik vélem parancsolni ? KAPITÁNY. Hogy édes hazánkért fogunk ma harczolni, S azért a zászlóra hát jól kell vigyázni. ZÁSZLÓTARTÓ. Nem fogja azt tőlem ellenség elvenni, Mert két erős vitéz áll itt védelmemre , Ezek szemmel lesznek majd az ellenségre. Hogy ne keríthessen álnokul kezére : Vigyáznak majd ezek minden lépésére. ŐRMESTER. Vitéz zászlótartó szűnjél meg papolni 1 Én is veled együtt fogok majd harczolni Strázsamester lévén akként parancsolni,’ Hogy a vér majd sebes esőként fog folyni. És igy, ha szerencsés lészen ütközetünk : Ö nagysága előtt nagy lesz becsületünk, Borostyán koszorú ékesíti fejünk, Késő maradék is emlegeti nevünk. KÁPLÁR. Én is a tisztemben omberül eljárok; De fáradságomért jutalmat is várok, Mert a henyélőkre serényen vigyázok, Sokakat közülök még meg is pálezázok. ✓

Next

/
Thumbnails
Contents