Pesti Napló, 1853. november (4. évfolyam, 1094–1118. szám)

1853-11-08 / 1099. szám

*1853. negyedik évi folyam. 1099■ ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postánküldve: Pesten házhozhordva Évnegyedre 5 fr. — kr. p. Félévre 10 „ _ A havi előfizetés , mint”»Mámonkinti eladás is megszűnt. Félévre . 8 „ — „ „ Évnegyedre 4 „ — „ „ Egy hornapra 1 fr. 30 k. 1 mm A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ anyagi ügyeit tárgyaz, pedig a kiadóhivatalhoz intézendő uri-utcza 8-dik szám. Szerkentési Iroda: Urs-utcza 8 u. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Kedd, nov. 8-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt halihó« petit-sora 4 pgo krajszárjával számíttatik. A be- Igtatisre 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefizetendő a Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajcárjával számittatik. — A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap reggeli órákban. KÉTHÓNAPOS ELŐFIZETÉS A „PESTI NAPLÓ“ szovemberi s decemberi folyamára. Vidékre postán küldve 3 írt 20 kr. Budapesten házhozhordással 2 írt 40 kr. pp. Kik azonban a folyó évnegyedre (oct.-dec.) a lapot teljes számban birni akarják, előfizetési ára vidékre postán küldve 5 írt. Budapesten házhozhordással 4 írt p. j). Az előfizetési dijak elfogadtatnak minden cs. kir. postahivatalnál — és Pesten e lapok kiadó-hivatalában uri-utcza 8. sz. a. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében úri- és fergyó-utcza szegletén. Az előfizetési leveleket bérmentesittetni kérjük. „Pesti Napló“ kiadó hivatala. A NÉPNEVELÉS. . Somlyó vidék, nov. 1. I. A nénevelésről sokan sokfélét írtak, bizonyosan még sokan és sokfélét fognak írni ezentúl is, mert a tárgya milyen fontos, és oly kimeríthetlen. Szabadjon nekem is némely, a gyakorlati életből öntapasztalás által merített észrevételeket elmondanom e tárgyban, mely előttem is százszorosan szent. Most, midőn édes fajtánk szellemi és anyagi emelésének fő idejét éljük, a nagy néptömeget szem elől téveszteni bűn nélkül nem lehet. Nem tehetek róla, ha megrónak is, de én szokott nyíltságommal kimondom, miszerint nem osztom a mindent feketén látó pessimisták nézeteit, kik a népnevelésről örök mindig jajveszékelve szólnak, és sok, olykor bizony émelyítő jeremiádákra fakadnak, mintha hazánkban e téren csakugyan még az első lépés sem volna megtéve. Pedig ennyire talán mégsem vagyunk. Hiány, fogyatkozás lesz itt is van, de lesz is mindaddig, míg a földön gyarló emberek és nem tökéletes lények születnek. A nevelés soha sem lesz kevésbé szükséges mint most, épen azért, mert az új nemzedéket mindig nevelni kell, s pedig mindig előlrül kezdve egészen az abc-én. Azért én mindig egyoldalú túlságoskodásnak tartom, midőn némely itt ott hallott babonáskodási eset leirója ezen általános refrainre tör ki: „ime nincs népnevelésime a papság nem tanítja a népet;“ és midőn egyes gonosz tényeket leírnak , megint a stereotyp refrain.: „ime nincs népnevelésés ez mindig igy. Az emberi természetet vad kinövéseitől, s itt ott elfajulástól emberi erő egészen megnem óvhatja. Vagy a nevelt körökben nem mutatkoznának ilyenek ? Adná Isten hogy ne. Nem tehetek róla, ha megrónak is, de azt is nyíltan kimondom, miszerint sem az igazsággal, ■f sem a kétségbevonhatlan érdem iránti hálás elismeréssel megegyeztetni nem tudom, hogy az ilyetén jeremiádák titkolt és nem titkolt fullánkja jobbadán a lelkészeknek látszik lenni szánva, mint a kiken a népnevelés szent ügyének legnagyobb része megfordul. Azt kellene hinni, hogy ezek az Isten-adta papok sz. István óta ingyen eszik a kenyeret, s a népnevelésen egész a mai napig mit sem lendítettek. Pedig ezt csak úgy szárazon oda dobálni hálátlanság nélkül alig lehet. Bátran mondom : lendítsen a népnevelésen hazánkban mindenki annyit, mennyit ezek a gúnynyilazott papok, s fogadom sok tekintetben máskép állunk. Hiszi-e szerkesztő úr, hogy szép számú helységeket tudnék felsorolni csak fejből is, hol a népnevelés ezen papok fillérei és buzgalma által tenyészik? Alázzák meg magukat a könnyen nyilazó urak Somlyó vidékére, s majd itt nyújtok nekik alkalmat meggyőződni szavaim valóságáról. Nem mondom én, hogy minden pap egyiránt ügyes és buzgó népnevelő; megengedem, hogy van ügyetlen, van hanyag, de hát tessék ezeket sujtogatni, ne pedig in concreto az egész testületet, mely bizonynyal több tiszteletet, sőt mondjuk ki: hálát is érdemel. Ideje volna már letenni a gyermekes előítéletek szemüvegét, s tisztán néznünk elfogultság nélkül. Azonban, ámbár meggyőződésem szerint népnevelésünk nincs oly végtelenül siralmas állapotban, hogy miatta örök mindig jajveszékelnünk kellene; s ámbár, ismét meggyőződésem szerint, a papság eddigi tevékenységéért is hálánkat érdemli , mégsem mondom azt, hogy a népnevelés körül minden renden van, s hogy e téren tenni, javitni való talán nincs is. Van elég s lesz mindig. Általában szükséges, hogy a népiskolák ne, csak helyenkint, hanem mindenütt virágozzanak; s hogy azokban a fejledező népsarjadék több életirányt nyerjen. A népiskolák föladata nem az, hogy :----------------------------------------------. • Ezt csak tudatlanság vagy részakarat mondhatja. Sz. a gyermeknek agyát merev ismeretekkel megtömjék; nem az, hogy philosophusokat, hanem az, hogy becsületes, erkölcsös életű embereket, munkás hasznos polgárokat neveljenek. A szivet az elmével együtt, sőt talán nem hibázunk, ha azt mondjuk, főkép a szivet kell itt mivelni. Annyi bizonyos, hogy a népet érzelmei vezetik s határozzák el. A ki a népnek szívére hatni tud, az őt tetszése szerint vezetni is tudja. És itt van a legnagyobb fogyatkozás: a szívképzésre nem fordíttatik elegendő gond. Amint valamely iskolába belépek, a gyermekek szembenézéséből látom, a szívképzéssel hányadán vagyunk. Ezeket általánosan előrebocsátva most némely részletekre mondom el észrevételeimet. Bécs, nov. 6. A jelen krízis legmeglepőbb tüneménye kétségen kívül az , hogy az úgynevezett liberális államoknak politikája szintoly zavaros és az érthetlenségig palástolt, a minő nyílt, világos és félremagyarázhatlan a conservativ kormányoké. — Ezeket Ausztria, amazokat Anglia képviseli. Ausztria elejétől fogva férfias következetességgel lépett fel e kérdésben. Jó barátjai, kik, ha alapos szemrehányásokkal nem illethetik, gyanúsításhoz folyamodnak, eleinte azon hírt terjesztgették, hogy a „szent alliance“ a három északi hatalom védés daczszövetsége, megújult. Ezen állítást nemsokára nemcsak hivatalos és félhivatalos lapok, hanem maguk az események is megcáfolták s Ausztria neutralitását kinyilatkoztaták. A kétkedők erre azt állítgatták, hogy e neutralitásnak vége fog szakadni, mihelyt a nyugati hatalmak a magukéból kilépnek. Az angol, franczia hajóhad a Dardanelláknak indult, s Ausztria még folyvást semleges állásában megmaradt, sőt az ezen hajóhadi mozgalomra vonatkozó óvásnak híre is alaptalannak mutatkozott. Az alsó Dunán kemény összeütközés történt, mindkét résznek halottjai, sebesültjei voltak . Ausztria nem avatkozott a tusába és figyelmező állásából ki nem mozdult. Ez, úgy hiszszük, igen világos politika, annyival inkább, mivel egyszersmind természetes is. Minden lépés, melylyel Ausztria Oroszhon felé közeledik , a nyugati hatalmak szövetségét annál szilárdabbá tette volna, mert a rokon érdekek annál szorosabban csatlakoznak egymáshoz, minél nagyobb az azokat közösen fenyegető veszély. Minthogy azonban Ausztriának főczélja a béke fentartása, mindent kerülnie kellett és kell, ami a harcz színhelyét tágította vagy a hadakozók tömegét szaporította volna. — Nem úgy Anglia ! Ennek politikája csaknem kézzelfoghatólag tünteti fel a kabinet főnöke és a közvélemény közti nézetkülönbséget. A közvélemény, bár szinte a békét kedveli, mégis mindenekelőtt Anglia tekintélyét s az európai nagyhatalmak közt eddig elfoglalt kitűnő helyét meg akarja őrizni. Aberdeen lord azonban, úgy látszik, még most is csak ott áll, ahol huszonöt évvel ezelőtt volt, midőn Lieven herczeg és Matuscewitz gróf, a czárnak londoni követeivel oly nyájasan bánt, hogy észre sem vette, miként használják őt az orosz tervek előmozdítására. Aberdeen mindenekelőtt angol; ha eszét a kalmár fogalmával egy jelentőségünek vesszük, mindent gyűlöl, mi a kereskedés s műiparra háboritólag hathatna s igy természetesen a háborút minden áron el akarja kerülni; Aberdeen másodszor buzgó keresztény s meg nem foghatja, mi köze Angliának oly államhoz, mely keresztény alattvalóit nem egyszer a legkegyetlenebb üldözések tárgyává tette; Aberdeen végre még philhellenis és Hellas egykori elnyomóit már régtől fogva kevéssé kedvező szemmel nézi. Főleg az első két tulajdonság az, mely neki pártot szerez az országban , az á tout prix békés kalmárok és az á tout prix keresztény puritánok hathatósan gyámolítják a nemes lord béketörekvéseit, melyek már régen határozottabb alakot öltöttek volna az angol politikára, ha „Üszök“ lord — miként Palmerstont nevezik — pártjával az egyensúlyt helyre nem állítaná, s ha a Francziaországgal a szövetség valamivel óvatos eljárásra nem indítaná a premiert. Mégis ha valahonnan, bizonyosan Londonból induland ki a béke helyreállása ; ha valaki, bizonyosan Aberdeen lord az, kinek a fegyverek villogása közepett is a békealkudozásokat folytatni bátorsága és türelme van. Poroszhonnak, bárminő tekintélyes állással bírjon is a német szövetségben, európai jelentősége mégsem oly kiváló, hogy — miként barátjai el akarták hitetni— ez ügyben önálló, vagy épen eldöntő befolyású politikával léphetne fel. Számára egyéb nem marad hátra, mint Ausztria példáját követve , a legszorosb semlegességben megmaradni, mert a keleti ügy — akár Orosz és Törökhon közti harctnak , akár a katholika és görög egyház közti villongásnak, akár legszélsőbb következményeiben Anglia és Oroszhon közti versenygésnek veszszük — Poroszhont közvetlenül nem érdekelheti. Ily értelemben nyilatkozik a porosz kormány azon félhivatalos közlönye is, melyet az Öster. Correspondenz mintájára „Preussische Correspondenz“ czim alatt életbe hivott, s melynek czikkei néhány nap óta, többnyire P. C. jegy alatt az itteni lapokban olvashatók. Francziaország hallomás szerint határozottabban készül fellépni, mióta a belga király, ki Aberdeen lordnál igen nagy befolyásnak örvend, Londonban mulat. A császár erélyes lépésekre akarja indítani az angol kabinetet, attól tartván, hogy Lajos Fülöp vejének befolyása Napóleon Lajos kormányára nézve kevéssé kedvező lehet. Ebből azonban szerény nézetünk szerint korán sem azt kell következtetni, hogy III. Napóleon császár, ha Angolhon vele járni nem akar, egymaga sietene Törökhon utalmára ; sőt úgy hisszük, hogy, egyetlen szövetséges társától is cserben hagyatván, annál buzgóbban fogna iparkodni, hogy az európai béke meg ne zavartassék. Ezen általános átnézet után részletes újdonságokkal kellene szolgálnunk, ha volnának. Lapjaink is szűkiben vannak a híreknek s az egyiket mindaddig kalapácsolják, mig itt nem érkezik. E tekintetben egyik tegnapi esti lap a maga nemében felülmúlhatlan czikket hoz, mely főleg az által mondhatlanul komikus, hogy a bevezető sorokban mondatik, miszerint e czikknek a reggeli számban közlött bukaresi távirati sürgöny felvilágosítására kell szolgálnia. A czikk eleitől végig egyebet nem mond, mint hogy ama sürgönyből semmi bizonyost nem tudhatni ; a dolog alkalmasint így történt, de amúgy is történhetett; ha így nem történt, amúgy történt; ha sem így, sem amúgy, akkor nem tudhatni, hogyan történt s a közelebbi tudósitást el kell várni........köszönjük a felvilágosítást! — Találják ki a nyájas olvasók, mit adnak ma a józsefvárosi színházban ? Ugye, nem tudják ? De még többet! A darab czimét is megmondom s még sem fogják tudni, hogy mi az a „Die Teichsusel in der Dorfricheter“ — „Tózsuzsika és falusi bíró“ ! Még se tudják ? Hát gondolják csak, ez a — „peleskei nótárius“ akar lenni Minthogy az átdolgozás Megere asszony tollából eredt, a darab maga szintúgy hasonlítand az eredetihez, mint czime az eredetiéhez.... De hiszen majd szólunk róla.. .. Konstantinápoly, oct. 24. 2. Tisztelt szerkesztő úr! Be akartam ugyan várni önnek kérdéseimre érkezendő becses válaszát, azonban ma a rendkívüli körülmények e határozatomtól elállani kényszerítenek és sietve ragadok tollat önt tudósítani a következő érdekességekről: Gorcsakoff hgnek a Porta parancsából Omer pasa által tett felszólitásra a válasza a kitűzött 15 napi határidő lejárta előtt 8 nappal már megjött Konstantinápolyba, mit azokban a Porta mindeddig elpalástolt; a herczeg igen kevés szavakban azt felelte a Télik béj által vett hadüzenetre, hogy ő kormányától sem a fejedelemségek kiürítésére, sem pedig csatába ereszkedésre még rendeletet nem nyert. E választ a birodalmi nagy tanács , és miniszteri conferentia konczkés alá vette, s abban állapodott meg, hogy a kitűzött határnap bevárandó ; egyébiránt Omer pasának újólag meghagyatott, hogy ennek elteltével az october 4-diki parancsolathoz ragaszkodva — vegye foganatba a fejedelemségek viszszafoglalását. A végzet teljes nap múlt péntekkel leáldozott ; mi történt, vagy nem eddigelő? arról még semmi tudomásunk sincs, de van egy Ázsiából csaknem hitelesnek mondható tudósítás kezeink között, mely szerint Batumnál i. hó 15-kén erős csatát nyertek a Porta sergei az orosz táboron; az elesettek számát mindkét részről több ezerre teszi a tudósító, a sebesültek között Abdi pasa szárnysegéde a szemüvegesnek nevezett Resid pasa jeles tábornokot említi; a csata d. e. 11-től d. u. 4 óráig kitartó erélylyel folytattatok mindkét részről, estvére azonban mindkét tábor előbbi állomását foglalta el; ha ez valósul, úgy már a némelyek által táplált, s reményben is merész gondolat , hogy Oroszhon az európai kabinetek kedvéért a Porta módosított javaslatát elfogadva visszavonulandó születése előtti halottnak nevezhető Alláh bűjük, Alláh kherim (az Isten nagy, az Isten irgalmas) sóhajt erre a csiltakozásban megőszült muzulmán. Minden oldalról a legörvendetesb hírek érkeznek a kormányhoz a sergek és lakosság érzelmeiről; a drinápolyi 150 ezernyi hadtest kiegészítése után még negyven ezer főnyi önkénytes maradt fen, kiket a kormány egy, Nischben alkotandó tartaléksereg első osztályául, Nisch, Sophia és a körül fekvő helységekbe parancsolta elszállásoltatok Feszült figyelemmel várja kivétel nélkül mindenki a Sumláról érkezendő tudósításokat; azonban vannak, kik bizonyos körülményekből azt következtetik , hogy tavaszig minden in statu qno fogna maradni; mi az ellnkezőt hisszük , miután a franczia és angol egyesült flottáknak a tegnap kelt császári formán folytán szabad átvonulást engednek a dárdanellák erősségei, pár nap múlva tehát mint sáskasereg fogják a két nemzet nagyszerű hadhajói ellepni a Marmoratengert, s nemsokára az aranyszarvba táborozand Besika vendégserge. Amint a Porta beleegyezett a flottáknak a dardanellákom átbocsátásába, rögtön megfogamzott a vélemény , hogy az orosz kabinet vissza fog lépni, és e vélemény percenkint erősöködik. Szombaton ismét két új hadihajó bocsáttatott vízre a zultán jelenlétében , ágyúdörgés, zene és az ezer meg ezer torokból harsogó „Éljen a zultán kiáltások között; a vasárnapi galaczi gőzös még ma sincs kikötőnkben, alkalmasint megszűnt a Dunáni közlekedés ! Szeged, nov- 1. Bő szüret s derült napokkal kedveskedik az ősz, mosolygó arczczal járja fényes pályáját a jótékony nap; haldús Tiszánk partjain innen s túl naphosszant sürög a munkás nép, hajósok, vízhordók , odébb vasúti munkások, hangyaként hemzsegő csoportokban, főleg az indóház körében, a töltésföldet hosszú vonatjárművekben szállító mozdonyok süvöltve rohannak a már lerakott vasvonalakon; bizonyoskép állítják a vasúti közlekedésnek f. hó végén megnyitandását. — Vajha sok áldás kisérje e közeledésünket, mihez méltán annyi jó reményt füzünk. — (Reszkess szolnoki vendéglő, napjaid megszámitvák!)— Mult hó 27-kén kedves Látogatónk érkezett, dr. Haas Mihály prépost s kerületi tanfelügyelő. Ő nagysága Holdmező-Vásárhelyről érkezett körünkbe, hol a nyilvánosság jogára törekvő, kis gymnasium szervezése ügyében fáradott. Tanintézeteinket a félgymnasiumban kezdve rendre megtekintvén az előadásokat hallgatva, a tanonczokat kikérdezgetve, s mindent átható figyelemmel kisérve, a tanszereket szemügyre véve, mély ítéletével csakhamar világos tudomást von oktatási állapotunk felől, melynek nyomán remek ildománal fejező ki hol helyeslését, hol bölcs irányadását, mindenütt ihlető lelkesítését. — Eltörülhetlen emléküek maradnak az ifjúsághoz leereszkedő nyájassággal intézett kenetteljes igéi, melyekkel mindenekelőtt a valódi miveltség mellőzhetlen alapjául veendő hiterkölcsi gyarapodás mellett valamennyi tantárgyak minél szorgalmasb tanulását kötő szívekre. Mindezeknek minél alkalmaabb megszerzése végett pedig különösen ajánlá a tanügy körül buzgókodó elöljárók iránti engedelmességet, s átalában minden tekintetben ajánlatos viseletét, minek tanintézeteinkben már eddig is példás díszlete felsőbb helyi jóváhagyást vívott ki; méltányló helyeslést, fejezvén ki tanfelügyelő úr a három tagból álló városi küldöttségünk előtt is a félgymnasiumi választmánynyal tartott tanácskozásban, városunk ügyvezetői, s minden lelkes polgár irányában, kik a nevelés és oktatás magasztos czéljára szives áldozataikkal járulni példásan buzgókodtak. Tanfelügyelő úr továbbá még az elemi tanodák minél inkább virágzó állapotra emelését, s különösen az inasok képzésére ezélz a vasárnapi s ismétlő iskolák ápolását, gyarapítását ajánló városi elöljáróink nagylelkű gondoskodásába. A nevelés körüli haladásunkról e század folytán már is szép tanúságot nyujtnak a Palugyai Imre tanácsos úr jeles munkájában közlött adatok, mikből látható, mikép különösen 1840 óta folyton növekvő figyelem forditatik az elemi s polgári iskolákra is, s bizton reméljük, mikép e dicséretes gondoskodás a szép kezdemények nyomán mindinkább haladand előre, hisz úgyavatott s hatályos lelkű férfiak állnak a dolog élén. Az elemi tanodák önálló igazgatója dr. Tóth János kegyesrendi kormánysegéd, ezelőtt több éven át a természettudományok érdemdús tanára, már eddig is az elemi oktatás körüli fáradhatlan működésével fényesen tanusttá, mikép benne e nagy fontosságú hivatal valóban hivatásos emberét nyeré. — A félgymnasium élén nt. Nagy Márton úr buzog, ki egyszersmind a magyar irodalom tanára, a többi tantárgyakat kezelik, a felsőbb 4 osztályban:n. t. Purgstaller József, Korecz Lőrincz, Rohrer Antal, Való József, Tegó Aloiz, Csaplár Benedek ; az alsóbb 4 osztályban pedig: Tegó Aloiz, Hoffmann Ign. Söjtöry Zsigmond, Petranovics Aloiz, Berzay Elek, Bartos Ignácz. A gymn. ifjúság száma 267, t. i. a VIII. osztályban 24, a VII. 25, a VI. 24, az V. 24, a IV. 22, a III. 36, all. 36, az I-ben 76 *). A képezdében első évi tanuló 21, másod évi 23, tanáraik : Menyhárt Ágoston, kegyes rendi áld., Lubrích Gusztáv, és zenemester: Weber János. A múlt tanévben életbe léptetett alreál tanodai 2. osztály tanonczai is jóval számosabbak már, mint a múlt évben, szakok szerint felosztva a tantárgyakat, mindkettőben tanítnak Bója Gergely és Oratsek Imre. Az elemi iskolák naponta jobban népesednek, künn a tanyákon is gond fordíttatik a gyermekek czélszerű neveltetésére, így iparkodik városunk évkönyveiből szomoritó nevezetességre jutott, s „emberi gyarlóság vastag foltjait“ (l. Palugyay Imre f. i. m. II.k. 1901.) tanúsító homályos lapjait nemes igyekezete czáfolatával jótékony feledésbe meritni. A serdülő nemzedék képezésére legalább már jelentékeny intézkedések léteznek, s igy a czélszerűbben képzendett sarjadék majd csak rajta lesz némely ősök hagyományozta mulasztásokat kipótolni. Olvasó egyletek s casinók dermedt állapotban vannak. A szinházügy kétes, Hetényi társasága 15 előadás után nem épen részvétlenség miatt tovább költözött, a német társaság többnyire folytatta előadásait. A könyvolvasás nem oly mohó, hogy figyelmet gerjesztene, s a debreczeni levelező tapasztalatai az irodalmi termékek vásárlata körül itt nem mutatkoznak , de igen a szomszéd Kecskemét tava említett fényűzése jóformán lábra kapott a polgári rendnél , ha már nálunk ebben áll a civilisatio fő kelléke: luxus 63 comfort, forever. Az élelmi czikkek ára naponta növekszik; már a tiszta búza köble 23 frt, a silányabbá minősége szerint lejebb egész 17-ig; a rozsé 13la frt, az árpa 63 kukoricza 9 ft, a zab köble 8 frt. A minapában a Tiszából halászaink ősvilági állatváz-részeket húztak ki, de csak a főt vitték partra, a többit értéktelenségek miatt visszaveték, csak a fő iránt voltak mégis tudvágyó figyelemmel. Már a fő csak fő. Holnap a halottak emlékét ünnepeljük; már ma a derült szép délután hosszú sorokban vonult a nép a sírkertekbe, hol az illető lelkészek megindító gyászbeszédet tartanak, kegyeletet ihletve a kimúltak iránt, szeretetet az élők iránt. A nemzeti dalnokok édes hangjaival táplált szívek úgy hiszem, nem feledék e komoly estén énekeseink emlékeit fölkeresni, vagyis inkább jeltelen nyughelyeket felkutatni, legalább egy pár hála-könycse a reáljtás végett, mert hajd a szellem emberei számára nincs méltó körünk kimúltak után, mint nincs méltó hálaadományunk, míg élnek. Városunk szülötte múlt századi jelesünk Dugonics András több tekintetben kivételes sorsú volt, s nagyobb becsültetésben részesült számos előbbi s utóbbi pályarokonánál, sírjára egyszerűen tisztes emléket állító ügytársainak kegyelete. Ott pihenő névrokonai körében 70 éves pályája után csendes nyugalomban a zajtalan felső városi sírkertben , márvány-emlékét honszerze ismeretes neve, szerzeti czimere, mathematicai tudománya s a bájos költészet jelvényei díszítik. Vajha hasonló kegyelet boruljon minden jeleskeink sírjára. K. — r. — k. R o s n y ó, nov. 3. A helybeli evang. felgymnasium, a szent lélek segítségül hívása mellett, múlt october hó harmadikén kezdé meg az új iskolai évet. A főtanoda pártfogását képviselő iskolai választmány már előbb elhatározta, hogy mindazon taneszközök, melyek egy czélszerűen elrendezett gymnasiumban megkívántatnak, szereztessenek *) A tanulók száma, úgy látszik, nincs arányban Szeged és vidéke népességével. A reáliskoláknak kétségkívül három annyi tamiléin leend. Szerk.