Pesti Napló, 1853. december (4. évfolyam, 1119–1143. szám)

1853-12-02 / 1120. szám

1853. negyedik évi­folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postánkü­ldve: Évnegyedre 5 fr. — kr. p. Fél­évre 10 „­­ „ „ A havi előfizetés , mint a ■zámonkinti eladás is megszűnt. Pesten házhozhordva : Félévre . 8 „ — „ Évnegyedre 4 „ — „ ,, „ Egy hónapra 1 fr. 30 k. p A lap politikai tartalmit illető minden közlő, a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ anyagi ügyeit tárgyaló pedig a kiadóhivatalhoz intézendő url-utczi 8-dik szám. 1120 Szerkesztési iroda: Dri­ntoza 8 íz. --------------------------------­Bármentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Megjelen a Péntek, dec. 2-án­a HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. H­irdetések öt ha- Abos petit-sora 4 pgő kraj­­csárjával számittatik. A be- igtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefize­tendő a Magánviták öt ha­sábos sora 5 pengő krajczár- jával számittatik. — A fölvé­teli díj szinte mindenkor elő­re lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap reggeli órákban. A „PESTI NAPLÓ“ December- aiartiusi négyhónapos, úgy szinte december—juniusi héthónapos folyamára ezennel előfizetés nyittatik; úgymint: december, január, február s martiusi folyamra Vidékre postán küldve 6 írt 40 kr. december, január—júniusi héthónapos folyamra Vidékre postán küldve 11 írt 40 kr. Az előfizetési dijak elfogadtatnak minden cs. kir. postahivatalnál — és Pesten e lapok kiadó­ hivatalában u­ri-utcza 8. sz. a. I-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében úri- és kígyó-utcza szeg­letén. Az előfizetési leveleket bérmentesittetni kérjük. „Pesti Napló“ kiadó hivatala. BÜNTETŐ PERRENDTARTÁS. VIII. Az elővizsgálatról szóló rész harmadik szaka a ta­núk kihallgatásának rendjét és szabályait adja elő, nevezetesen : mely személyek nem hallgattathatnak ki tanúkképen egyáltalában, s melyek vonhatják ki ma­gokat a tanúvallomás alól, s mily kényszerítő eszkö­zök használtatnak a birói előhívásra meg nem je­lenő, vagy bár megjelenő, vagy tanúbizonyságot tenni nem akaró tanúk ellen, mikép eszközlendő a tanuk kihallga­tása egyes előforduló esetekben, p. o. ha katonai tör­vényhatóság alatti egyéneket, rendőröket, csendőröket, a bíróság nyelvét nem értőket, némákat, siketeket kell kihallgatni, melyek s miként teendők fel az általános és különös kérdések; továbbá a személyek s tárgyak elismerésének (recognitio) , a szembesítésnek , jegyző­könyvvezetésnek, s a tanúk megesketésének szabályait. Bizonyos személyeket épen s egyáltalában nem lehet tanúkképen kihallgatni (112. §.), úgy hogy ha kihall­gattatnának is, vallomásaik jogi hatálylyal nem fogná­nak bírni. Ily személyek azokon kivül, kik testi vagy kedélyállapotuk miatt nem képesek az igazságot elő­adni , az egyházi személyek azon tudás tekintetében, melyet gyónás alkalmával szereztek, mit a vallás szent­sége parancsol; ezekkel hasonló tekintet alá jőnek az álladalmi hivatalnokok a hivatalos titkokra nézve , me­lyek szinte vallásos kegyelettel őrzendők. — Más sze­mélyek ismét, ha mentességi jogukkal élni nem akar­nak , érvényes tanúskodást tehetnek ugyan, de tanús­kodni nem kötelesek, s mentességi jogukra, ha azt nem tudnák, maga a bíró által figyelmeztetendők. Ilyenek a védő ügyészek arra nézve, a mi reájuk a vádlott által bízatott, mi azon emberségi elvnek kifolyása, hogy a vádlott önmaga ellen adatokat s fegyvereket szolgál­tatni, s igy mintegy ön­gyilkosságot elkövetni nem köteles Ilyenek továbbá a rokonok , sógorok , gyámok , gyám­gyermekek, s mindazok, kiket a vádlotthoz gyöngédségi kötelek fűznek. Ezen itt említetteken kivül mindenki köteles a biróság előtt tanúkép megjelenni , s ebbeli polgári kötelességét teljesíteni, s ha az idézésnek nem engedelmeskednek, erre aránylagos pénzbüntetéssel is szorittathatik, s ha kell, erőhatalommal is a biróság elébe vezettetik. Hasonlóképen, arányos pénz- vagy fogság­büntetéssel kényszerittethetik arra is , hogy tanú­­bizonyságot tegyen. (114, 118, 119. §§.) Minthogy ezen fontos elővizsgálati eszköz helyes és biztos alkalmazásának legfőbb garantiája a nyilvános­ság, a lehető visszaéléseknek e leghatalmasb ellenszere, más tekintetekből, hihetőleg a félelem , rettegtetés, s egyéb az igazság őszinte kimondását netalán gátolható befolyások elmellőzésének okából , ezen rendszerben helyet nem talált, sőt a tanú mindenkor a vádlott és a más tanúknak jelenléte nélkül hallgattatik ki, gondos­kodott a törvény, hogy a tanúvallomások szabadságát s igazságát mindazon óvó szerekkel biztosítsa , melyek a nyilvánosságot, mennyire lehet, pótolják s helyettesít­sék. Ilyenek : a tanúhoz intézendő azon intés , hogy az igazságot legjobb tudomása s lelkiismerete szerint adja elő , úgy hogy azt szükség esetében esküvel is erősít­hesse, hogy az előbeszélt tényeket lehetőleg kiegészítse, összefüggésbe hozza, s minden homályt s ellenmondást elhárítson ; — továbbá egy jegyzőkönyv-vezetőnek al­kalmazása, s pontos és részletes jegyzőkönyv vezetése, melyet a tanú aláír s tetszése szerint javíthat, módo­síthat ; ilyen azon emberséges és a vádlottnak javára szolgáló szabály , hogy oly kérdések , melyek által oly tény­körülmények adatnak a tanú elébe , miknek csak az ő felelete által kell még megalapitatniok, elkerültes­­senek ; végre a tanúk megesketése , miáltal a tett val­lomás igazsága a vallásos érzelem s isteni félelem , és egyszersmind a hamis esküt szigorúan büntető positív törvényteli félelem pajzsa alá helyeztetik. Esküre pedig egyáltalában nem bocsátatnak azok, kik tanúskodni nem tartoznak, habár mentességi jogukról lemondva, önkény­­tes tanúbizonyságot tettek is, nem bocsátatnak továbbá azok, kik éretlen korúak , gyenge elméjűek , kik vala­mely bűntett vagy nyereségvágyból elkövetett vétség miatt vizsgálat vagy büntetés alatt voltak, a vádlottnak ellenségei, kik végre kihallgatásuk közben oly körülmé­nyeket adtak elő, melyeknek valótlansága be van bizo­nyulva, s melyekre nézve a puszta tévedést bebizonyítni nem képesek. Az 1840-diki magyar törvényjavaslatban körülbelől hasonló szabályok foglaltatnak a tanúk kihallgatására nézve; az idézésre meg nem jelenő , vagy tanúságot tenni nem akaró tanúk ellen szinte pénz- és fogságbün­tetés van rendelve; ugyanazon egyének részint nem ta­núskodhatnak , részint kivonhatják magukat a tanúság alól; a vádlott s a többi tanúk, a szembesítés eseteit kivéve, jelen szinte nem lehetnek, stb. A következő III. számmal jegyzett fejezet a különös, azaz : valamely meghatározott személy elleni vizsgálat szabályait adja elő, és ugyan az első szak a „jogos vádlás“-ról szól, részletesen előszámlálván a jogot, kö­zelebbi vagy távolabbi, általános és különös gyamúoko­­kat, a gyanúokokként tekintendő nem teljes bizonyítási módokat, a jogos gyanuokokhoz jutás helyes és jogel­lenes eszközeit; szóval: lehető legnagyobb praecisió­­val, s kimerítő részletességgel igyekszik megalapítani a bizonyítás erejére s hitelességére nézve zsinórmértékül szolgálandó szabályokat, ezen részletes és szigorú meg­határozásban keresvén s akarván feltalálni ama kezes­séget a birói hatalommal lehető visszaélések ellen, me­lyet a másik (esküt­széki) rendszer a biróság közbizal­mat gerjesztő alakításában s a nyilvánosságban keres, s ez úton gondolván biztosítói a keresett igazság nap­fényre hozását. E törekvést a bizonyítási theóriának minél kimerítőbb, részletesb, szabályos­ kidolgozására, csak hálával lehet fogadni; mert miután ama másik rendszer, melyben a brittek, francziák, rajnai németek, svédek, belgák, spanyolok stb. megnyugvásukat talál­ják, t. i. az esküttszékek s nyilvánosság rendszere , ál­lamépületünkbe fel nem vétetett, nincs egyéb hátra, mint oly bizonyitási theoriát állítani fel, mely részletes­ség, be exemplificatio, s a legkisebb körülményekre is kiterjeszkedése által annyira kimerítő legyen, mennyire csak emberi elmétől kitelik. Mi szívesen óhajtjuk, hogy az élet mindennapi tapasztalása más eredményekre ve­zessen , mint melyeket a büntető eljárást figyelemmel kísérő jogtudósok ekkorig feljegyeztek. Ekkorig ugyanis azt mutatta a tapasztalás , a­mit az 1840-diki magyar országos választmány egy része az esküttszékek melletti külön véleményében bővebben kifejt, s miről már egész­­ könyvtár van írva , hogy t. i. a bizonyítások bármely nemeinek erejét, súlyát s hitelességét minden egyes esetekre alkalmazható általánosságban, igazság­ a mél­tányossággal egyezőleg, előre meghatározni lehetetlen. Itt csak nagyobb vagy kisebb megközelítés lehetséges, sőt gyakran a legmesterkéltebb theóriák legmélyebb sorba vezetnek. Becs, nov. 30. : úgy jár az ember, ha kevéssel be nem éri; mind­addig panaszkodtunk, hogy lapjaink kevés és homályos tudósításokat hoznak a harcz színhelyéről, míg jelenleg oda jutottunk, hogy most semmit sem hallunk, még azt sem, várjon történik-e valami oda lent vagy sem. A fegyverszünetre vonatkozó hír szinte csak onnan ered­hetett, hogy újabb összeütközésekről mit sem hallhatni s a lapok szerint mind a törökök mind az oroszok visz­­szavonultak s a Duna mentiben csak figyelő csapatokat hagytak hátra. A ma reggeli tel­­sürgöny, hogy Gor­­csakoff Gyurgyevoba érkezett, megmódosítaná ugyan ama közleményeket, ha ez utóbbi sürgönyben annyi homályos, ellentmondó és valószínűtlen nem volna. Mind­ezeknél fogva a harcz színhelyén történőket teljes hall­gatással kell mellőznünk, annál nagyobb világot árasz­tanak azonban a legújabb tudósítások a keleti ügy­ben tett újabb diplomatiai lépésekre. Annyi bizo­nyos, hogy a legújabb kiegyenlítési terv Bud­-Schauen­­stein gróftól indult ki, s lényegesen azon elvben áll, mi­szerint a külhatalmak a keleti kérdéstől egészen távol tartsák magukat s csak arra törekedjenek, hogy Orosz­ és Törökhon közt egyenes alkudozást létrehozzanak. Eddig minden erre vonatkozó hírek megegyeznek; szét­ágazók azonban azon fogadtatásra nézve, melyet kül­ügyminiszterünk javaslata a nyugati hatalmaknál, és a szárnál talált. Némelyek azt mondják, hogy Angolhon azonnal elfogadta volna, mások pedig úgy állítják, hogy a st. jamcsi kabinet az eredeti elaborátumot igen tete­mes módosításokkal küldte vissza. Francziaország vá­lasza még nem tudatik. A czárról egy részről azt mond­ják, hogy e tervvek­ egyetértését már előre kinyilatkoz­­tató, míg más versió szerint magának a javaslatnak egyik állapítmánya abban állana, hogy az e tervet elfo­gadott nagyhatalmak mind a czárt mind a­zultánt min­­d­e­n lehető eszközzel az ajánlat elfogadására bírják. Hogy Oroszhán a békét óhajtja, mindenünnen meg­erősítik,­­ hogy ez óhaj most sokkal őszintébb lehet, mint két holnappal ezelőtt, magunk is hisszük ; mindazáltal , a diplomatiai alkudozás daczára, a fegy­vert előlegesen aligha le fogja tenni, míg az új javaslat sikeréről nincsen meggyőződve. Nevezetes tünemény, hogy ezen keleti ügyben, valahányszor azt vége felé akarják vinni, egyszerre csak azt veszik észre, hogy még mindig csak elején állanak s hogy mihelyt az ügy­nek egyik része rendezésére kilátás volna, száz meg száz új oldal tűnik fel, mely egymásután szüli a nehéz­séget, úgy hogy valóban még csak megközelítőleg sem mondhatni, mikor éri véget e viszály s minő kiterjedést fog még nyerhetni ? ! De minek a százszor mondottal is­mételni ? — Ha a nyájas olvasó e levelünket átpil­lantja s fejcsóválva veszi észre, mennyire szű­kölködik érdekes újdonságokban, Napoleon szavaira hivatkozunk, ki egyik tábornoknak, — mivel az régen nem írt neki, s avval mentette magát, hogy mi sem történt — azt mondá : „Tehát írja meg, hogy mi sem történt.“ De egy újdonságot, még pedig nevezetesen Pestre nézve örvendetest mégis közölhetünk. Hallomás szerint az itteni Josefinum vegytanára Dr. Schneider, a pesti egyetemhez át fog létetni. Schneider fiatal ember, mind­azáltal Redtenbacher és Schröbter mellett a legjelesb vegytanárok egyike s a nevezett két úrhoz hasonlítva, azon előnynyel bír, hogy folyvást dolgozik, hogy a tu­domány haladásával lépést tarthasson. A pesti egyetem gratulálhat magának, ha a kitűnő tehetséget magáénak fogja mondhatni. (Lapszemle.) A „W. Lloyd“ nov. 30-kai számá­ban E. W. tolla után egy több tekintetben érdekes czik­­ket találunk a f­u­s­­­o ról, s belőle a következő helye­ket tartjuk kiemelendőknek: A politikusok jól teszik — úgymond — s a börzék is jól teszik, ha vonakszanak a fusiót eseményül elismerni. Mit használ, ha két hadse­­reg egyesül, mely szerencsétlenségre már katonáit el­vesztette, s még csupán tiszteket mutathat föl? Az Or­­leansoknak Francziaországban több párthiveik voltak, mint a Bourbonoknak, de ezen párthíveikkel nem ön­maguk miatt bírtak. Bizonyos anti-bourbon herczegek e házban találták istápjukat, s csak az antagonismus, mely Francziaország monarchicus pártjánál korábban létezett, tette lehetségesekké az Orleansokat. Ezen an­­tagonismust azonban a Frohsdorfbani ölelkezés nem szüntette meg. A legitimisták dynastiájok főnökét követik, bármit tegyen is az; az Orleanisták ellenben pártjuk főnökét csak úgy követik , ha azt teszi, mit a párt akar. — Néhány külföldi lap, saját hozzáadások által igyekszik a frohsdorfi eseménynek mesterséges je­lentőséget adni. E lapok mondása szerint több magas személyek — nem messze a kiengesztelődés színhelyé­től — fáradoztak e tárgyban. A világgal azt akarják elhitetni, hogy a nagy udvarok ez eseményben politikai rugót ismernek. Mi, kik a viszonyokat ismerjük, me­lyeket mások ismerni állítanak , ezen üres költeménye­ket határzottan megczáfolhatjuk. Itt Francziaország nyugalmát és jóllétét öszves Europa becses javának tekintik, melylyel játékot űzni valóban nem szándék. Az európai világ s európai kabinetek meguntak minden rázkódtatást, s örömmel látják, ha valamely létező ál­lapot szilárdul s hosszabb tartósságra nyújt kilátást. Bizonyos, hogy netalán­ oly tervek, melyek egy fenálló kormány ellen volnának intézve, ez országban sem pár­­toltatni sem tüzetni nem fognának. Biztos menhelyet nyújtani a tiszteletben tartott szerencsétlenségnek, ámde a nyugalom révének sohasem szabad a béke megzava­rására fegyverkezési térré válnia. Az Ostdeutsche Post, nov. 30-dikai száma is­mét az orosz török viszályt veszi elmélkedése tárgyául: Ne áltassuk magunkat — úgymond — Európa állapota aggasztóbb, mint bármikor. Azon katonai hadjárat, me­lyet Oroszország Törökország határszélein Európa­ és Ázsiában folytat, e pillanatban sokkal kevésbé fontos, mint azon diplomatikus hadjárat, melyet az Londonban tesz. Ha az orosz diplomatának sikerül a franczia-an­­gol szövetséget megtörni, akkor tízszerte nagyobb és gyakorlatibb sikert vívott ki, mintha Omer pasát a Duna­­fejedelemségekből kiverte volna. Londonban, az angol kabinet határozataiban fekszik az európai béke vég­el­­dőlése. Párisban a békeremény már háromnegyed rész­ben el van játszva, csak a késlekedő Angliától várhatni még némit. A „Times“-nek folytonosan congressusról szólása bizonyítja, hogy az öreg Aberdeen jobban sze­retné a Themse mellett ülésekben eldönteni a keleti kérdést, mint a fekete- és keleti tengeren czirkálások által. De már maga a „Times“ is némileg alábbhagy, s azon zaj, melyet az összes többi sajtó e congressus­­tervek fölött üt, bizony nem kedvező jel azon tetszésre nézve, melyet lord Aberdeen ezen terve az országban talál. Semmi kétség többé , hogy Francziaország Ang­liát cselekvésre ösztönzi. — Mi mindjárt az első napon, melyet a két Bourbon-ág kibékülése itt Bécsben tudo­másra jutott, mondottuk, hogy Lajos Napóleon ezt Oroszország részéről adott hadjelszónak tekintendi, és hogy a franczia államfő netalánt békés intézkedésében változás történhetik. Most majdnem minden rajnántúli és angol lap azt mondja, hogy a fusio Oroszország be­folyásával létesült. A Paris és Sz. Pétervár közti fe­szültség ez által bizonyosan nem szelídült, s Walewsky grófnak Fontainebleauba történt rejtélyes hivatása min­denesetre jelentékeny fordulatpontot látszik az angol­­franczia szövetségben jelenteni, s a franczia követnek Londonba visszatérése e fordulatpontot kétségtelenül nemsokára gyakorlatilag fogja a világnak tudomásul adni. AUSZTRIAI BIRODALOM V­eronában egy hirdetmény jelent meg, mely ő exja, gróf Radetzky tábornagynak od­. 21 -ki kiadványát hozza emlékezetbe, minélfogva minden fegyvertartási en­gedély beadandó, hogy azok ujjakkal cseréltessenek ki. A „Patrie“ Obrenovich Milos herczeg oláhorszá­gi útjáról ekként ír: „Egy nov. 19-kén kelt bécsi magán értesítés szerint, jól értesült személyek hiteles forrás után tudni akarják, miként Obrenovich Mihály herczeg készülőben volt Konstantinápolyba menni, hogy ott a szerb fejedelemséghezi jogait és igényeit érvényesítse. E lépésre e, hír szerint a szerb kormánynak, Garasavin miniszter orosz befolyás által eszközölt lemondása ótai ingatag állása által indíttatott.“ Más lapok ismét őt Gorcsakoff herczeg­­hez utaztatják, amellett maradandót. Azok, kik a jelen viszonyokat ismerik, könnyen belátják, hogy Obrenovich ex-knéz az orosz táborban tartózkodva nem egyéb, mint az uralkodó Karagyorgyevics Sándor szerb fejedelemhez orosz részről intézett figyelmeztetés azon viseletre nézve, melyet részéről a török hatalom irányában az orosz kabinet elvár. Ezért nehéz e fejedelem jelen állása. KÜLFÖLD Németország. Münche­n­ből f. hó 26-káról imezt írják : Ma dél u. 2 órakor történt mindkét kamra ülései­nek ünnepélyes megnyitása. Az ülésterem karzatai tömve voltak néző közönséggel. 2 órakor megjelent Luitpold herczeg, a kir. ház herczeg­ei s ezek kísérete, fogadtatva mindkét kamra küldöttségei által. Luitpold­ig a trón hágcsói­a lépett s imigy szólt: „Ő Felsége a király engem megbízott, legmagasb nevében a rendkí­vüli országgyűlést 1853-ra megnyitni; megkérem tehát minden előtt az állam- s belügyminiszter urat, hogy a legfelsőbb meghatalmazványt olvassa el.“ Miután ez megtörtént, az igazságügyminiszter a­z esküformát ol­vasta, s a belügyminiszter általi névszerinti felhívásra gr. Pappenheim, dr. Harlesz és dr. Bayer mint ország­tanácsnokok üléshelyükön maradva tették le az esküt. Az eskületétel után a belügyminiszter mindkét kamra üléseit a király nevében megnyitottaknak nyilatkoztatta s felbízta azok tagjait, hogy az eléjök terjesztendő mun­kálatokat kezdjék meg. Mily neműek lesznek ezen mun­kálatok, arról még csak sejtelmeink vannak; a legkö­zelebbi hét bizonyosságot hozand. Az ünnepélyesség Staufenbergi Schenk báró, az országos kamra elnöke által Ő Felségére mondott éljen­nel, mely a számos gyülekezettől háromszor élénken viszonoztatok, végző­dött. Kalsruhébólf. hó 25-kéről jelentik, hogy az ál­­lamminisztérium , miután a kormány erősebb ellensze­gülésre talált, mintsem eleve föltette , már 21-kén ab­ban egyezett meg , hogy az elfogott lelkészeket szaba­don bocsátja s jövendőben csak apró pénzbüntetéseket (10 órtig terjedőket) fog ellenök újabb törvényáthágás esetében alkalmazni. A békés állapot visszaállítása vé­gett a nagyherczegi kormány a Németország részére rendelt pápai nuntius közbenjárását kérte fel. Mannheim, nov. 24. A „Schw. Merkur“ jelenti, miszerint az ide érkezett hivatalos tudósítások szerint, az odenwaldei fölkelési hírek merőben alaptalanok. Annyi igaz, miszerint bizonyos egyházközség férfiai a hivatalnok háza előtt megjelentek, de ennek felszólítá­sára ismét csendesen hazamentek. A Taubergrund pap­jai, kik az érsek pásztori levele közzététele miatt, múlt vasárnapon az elfogatás veszélyének tevék ki magukat, miután a fellázadt népet megnyugtaták, önkényt állot­tak a törvényszék­ek­be. Francziaország, Paris, nov. 23. A mai Moni­teur­ben egy oklevél, a törvényhozó testület utólagos ratificatiójának fentartásával , a belügyminiszternek 3,500,000 frankra hitelt nyit, mi „a munkás osz­tályok foglalkoztatására megkezdett munkák, név­­szerint országutak építésére­ lenne fordítandó.­­Ugyan a czélból, hogy a szigorú időszak közeledtével új mun­kaforrások nyitása által a munkás osztályok fel­­segeltessenek, egy más oklevél a nevelésügyi miniszterre olyformán biz 500,000 frankot, hogy annak egyik fele községi iskolák , a másik pedig templomok és paplakok építésére fordittassék. — Egy harmadik oklevél a ke­reskedelmi, földmivelési és ipar­tanács indítványa értel­mében létesíti a külföldi kőszén- és vasra vonatkozó be­viteli- vám-reformot. Páris, nov. 24. Caillé altábornagy Konstantiná­polyba rendeltetett, és pedig, a franczia hadtest vezérkari fejének minőségében. Minthogy Caillé altábornagy régebbi években mint vezérkari századparancsnok az ázsiai csata­téren, név szerint a fekete tenger partjai körül jelentékeny ismereteket szerzett, az a vélemény, hogy ő képes lesz franczia kiszálló csapatok vezénylésére. Páris, nov. 24. A lapok ma a semmitő törvény­széknek a levelezési­ ügyben hozott végítéletét köztik. Miután előbb a Code pénal különbféle pontjainál fogva kimutattatik, hogy a rendőrségi elöljárónak joga van nyomozási esetekben a leveket felbontani, igy követ­kezik tovább : „Tekintetbe vévén . . . hogy a levéltitok sérthetlen­­ségének elvitathatlan elve a felforgó esetre nem alkal­mazható , hogy a levelezések, melyeknek utján a nyil­vános rend , birtok és polgárok biztossága támadtatik meg, jogsértést tartalmaznak, s nem azok közé számít­hatók, melyeket a törvény véd és védhet; hogy a mo­rál és ész elveinek megsértése nélkül lehessen megen­gedni , hogy a postaigazgatóság bűntetteket tegyen büntetlenekké, s elvonjon egy corpus delicti-t a törvény­szék , s az ehez tartozó rendőrigazgató vizsgálatai elől,­ hogy különben is a lefoglalás jogát, úgy a vádoltak lakában mint egyebütt akárhol, a rendőrigazgató mindig gyakorolta, hogy az a törvényszékeknek mindig és minden ügyekben adatokat szolgáltatott , hogy egy ily jogot nem lehetne a közigazságkiszolgáltatás nagy ve­szélyeztetése nélkül megingatni, tapasztalat bizonyít­ván , miszerint a rendőrigazgató, köszönet erélyének, legtevékenyebb és leghasznosabb előmozdítója a meg­torló­­ törvényszéknek, melylyel együtt fáradozik, stb.“ Páris, nov. 25. — Az angol követségi palotából értesülünk, hogy Londonban a hadügyminiszteri iro­dákban a legnagyobb tevékenységgel munkálnak azon tervek kidolgozásán, melyek keleten a franczia és angol szárazi és tengeri haderő „fegyveres mediatio“-jának alapjául szolgálandnak. A tervek először a londoni tengerészeti irodába küldettek át, s az erre vontkozó nézet azon nézettel fog összehasonlíttatni, melyet az angol vezérkari­ bureau épen adandó. Mihelyt a mun­kálat be lesz fejezve, az egészet még egyszer megvizs­gálják a foreign-office-ban, s kétségkívül alá is írják. Az itteni minisztériumban e hoszadalmas eljárásért annyival inkább békétlenkednek, mivel az offensív és defensív szerződés alapelvei már mindkét részről elfo­­gadvák. Ez alapelvekhez van mérve Baraguay-d’ Hil­­liers altábornagy utasítása is, s ámbár Lyons admiral küldetése idejében Clarendon lord által neki (sir Lyons­­nak) hasonló utasítások adattak volna, mégis itten attól félnek, hogy daczára Cowley lord biztosításának, ezen utasítás nem oly határozott, mint az új franczia követé. Mondják, hogy Napoleon Lajosnak az angol kabinet ag­gasztó politikája sok gondot ad, s ha jól értesültünk, a­ londoni franczia követhez tegnap egy futár érkezett, ki­nek sürgönyei a foreign-office határozatainak sietteté­sei tartalmazzák. Az itteni kormány azért semmi oly lépést nem teend, mely tán az angol politikával szemben compromissiot lenne előidézni képes. A török kormány e pillanatban új hajógyárt szervez a franczia és angol flotta hajóinak kijavítására. Ezen rendelkezést a hadihajóknak Konstantinápoly kikötőibeni összehalmozása tette szükségessé. A hajógyár műhelye bevégeztetése után az egyesült flották admiráljai sza­bad rendelkezése alá bocsáttató. Egy Trebisondban le­települt angol kereskedőház szerződést kötött a brit kormánynyal, miszerint kötelezi magát a fekete tengereni angol flotta számára szükségelt szén szállítására. A szerződvény Dunde 3 admiral által íratott alá. Roget, a tüzérség parancsnoka Rómában, ki az olasz-

Next