Pesti Napló, 1854. január (5. évfolyam, 1144-1168. szám)
1854-01-29 / 1167. szám
1854- ötödik évi folyam-ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Pesten házhozhordva: Félévre . 8 „ — Évnegyedra 4 „ — „ Egy hónapra 1 fr. 30 kr p 24 1101 Vidékre postánküldve Évnegyedre 5 fr. — kr. p. Félévre 10 „ — „ „ A havi előfizetés , mint a számonkinti * 1 a díja megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlie a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, ■yagi ügyeit tárgyszó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő: arl-utcza 8-dik szám. Szerkesztési iroda: ari-otexa I. a. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Vasárnap, jan. 29 én. HIRDETÉSEK és MAGÁN VITÁK. Hirdetések it kalikó»petit-sora 4 pg5 kraj•sirjjval szimíttatik. A beiktatási • 10 pengd kruyi külön bilyegdíj előre lefizetandő a Magánrltik öt hasábos tora 5 pengő krajczár Jával számittatik. — A fölvételi díj szinte mindenkor éltre lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Hegjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és innep utáns napokat kivéve — jelemévnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. A február és mártiusi kéthónapos folyamára előfizetés nyittatik. vidékre postán küldve 3 frt 20 kr. Budapesten házhoz küldve 2 frs 40 kr. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál , és Pesten e lapok kiadóhivatalában, uriutcza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyóutcza szegletén. — Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Pesti Napló kiadóhivatala. Balatoni gőzhajózás. (Vége.) Füred, jan. 25. Elnökválasztás után (mely alkalommal a derék és nemesszivü N lí d o s s y lemondása el nem fogadtatván, a közgyűlés kérelmére elnöki helyét, megtartá,) a gőzös jelenlegi sülyedt helyzetéből miként leendő kiemelése kerülvén szőnyegre, e tárgyban Massjon — mint üzletvezénylő — véleményadásra kéretett fel. S Massjon részletesen előadá a teendőket, melyek múlhatlanul szükségesek, ha azt akarja a társaság, hogy a gőzös tovább is folytassa pályáját. Kimondta, hogy itt lényeges átalakítás szükségeltetik. Üzletvezénylővé választatása után megtekinté a kikötőket, s a keszthelyit vizalatt, az alsó-eörsit tökéletesen — a boglárit nagy részben összerombolva , a füredit homló — s a több kikötőket is kisebb nagyobb mértékben rongált állapotban találta. Ezek igy nem maradhatnak. A kikötőket tökéletesen ép s használható állapotba kell mindenek előtt helyezni. A lakhatók roszak, azokat ujjakkal kell fölváltani. Vitorlás csónakok készítése mulhatlanul megkivántatik s a b. füredi gyűlésen pengetett fedetlen kompok állítása sem lenne egészen czélszerütlen. A gőzöst, mely vizrebocsátása óta még nem volt a vizből kivéve, okvetlen partra kell húzni, hogy hiányai kiigazittassanak. — Szóval: lényeges reform! Nagyon természetes, hogy ezt pénz nélkül nem lehet kivinni. Ennyi hiány által okozott óriási űr betöltésére nagy pénzösszeg szükségeltetik; a tárgyavatott Massion előleges s valót közelítő számítása szerint körülbelől 30,000 frt. szükségeltetik , hogy a hiányok kiigazítva, a szükségesek előteremtve legyenek, s a gőzös pályafutását ne csak megkezdhesse újra, hanem ujjuk erővel folytathassa is. Mindenek előtt hát pénz szükségeltetik. De hol vegyék ezt, mikor a pénztár üres, mikor hiányzik a nervus rerum gerendarum! . . . . Mint már érintem, 200 részvénye a társulatnak eladatlan hever, egy részvény ára 150 ezüst forint lévén, ezek eladása esetén 200X 150,30,000 ezüst frt. jönne be a társulat pénztárába. Ezek eladása jön hát a társulat által határzatilag kimondatra, s e czélból aláírási ívek nyittattak oly formán, hogy a részvény ára apróbb (három felé oszlott) részletekben is letehető,nem pedig — mint nálunk hibásan hirlelek —a részvények osztatnak el kisebbekre , hogy igy eladásuk könnyítessék), s fizetésre a részvényvételt aláirottak közöl addig senki nem köteleztetik, mig mind a 200 részvény aláírva nincs. E czélból maga Ürményi József elnök általa kezelendő aláírási ívet nyitott, az ügyet a jelenvoltak, s köztök ifj. Odescalchi herczeg lelkesedéssel fölkarolák , s hisszük , hogy a tagok másokat is lelkesítve, a megnyitott aláírási ívek rövid időn betelendnek, s a szükségelt pénzösszeg készen leend. Mindaddig, mig minden részvény eladva nem leend, az átalakítási munkálatok megkezdetlenül maradnak, s így a gőzös járása mindaddig megszűnik , míg a bejött pénzösszeg nem lehetőlegesíti a szükségelt átalakítási reformok keresztülvitelét, ugyanazért a gépész (maschinist) s kormányzó (conducteur) elbocsáttatván, a gözösrel ügyeletet Némethy Pál (ki már különben is 3 évig viselé jutalom nélkül e terhes hivatalt) s Écsi László (volt pénztárnok) veendik át. Ha a 200 részvény február hóban elkelne , úgy 3 hó alatt (mart— máj) a szükségelt átalakítás megtörténnék, s a gőzös már június- vagy legfölebb júliusban újra kezdhetné pályafutását..........ha aláírók nem lesznek, ha hiányzik a részvét fölkarolni e később még jövedelmessé válhatandott közlekedési vállalatot, úgy a gőzös mindaddig tétlen vesztegel kikötőjében, míg föl nem támad a részvét, a hazafial jobb érzelem e nevezetes, de a körülmények kedvezőtlensége által szomorú helyzetbe taszított vállalat fölkarolására. Míg a gőzös kikötőjében vesztegel, addig helyét három vitorlás csónak pótolandja, melyek Némethy Pál fölügyelete alatt mindjárt tavasz nyiltakor vizre szállíttatnak , s a fürdői szak alatt vendégek átszállítására, sétautazásra fordíttatnak. Ne essünk kétségbe e vállalat szebb jövője felől. Nem önerőtlenségében, hanem a szerencsétlen viszonyok önsúlya alatt roskadt a gőzös ennyire. Több körülmény van, melyből ereje visszatérését, jelen sújtott helyzetéből fölüdülését bizton következtethetjük. Ilyen, hogy egyebeket elhallgassak: 1.) Az elnök ismert erélye; 2.) Massion üzletvezénylő szakavatottsága s vállalkozó szelleme; 3.) Több nemeslelkü honfiak áldozatkézsége. Főmit. hg Eszterházy a badacsonyi, inkei s fonódi kikötők használható állapotba helyezésére, s gr. Festetics G mft. a keszthelyi kikötő javítására fordítandó, s általa évenkint 100 frt. fizetésére kötelezék magokat. — Valóban fáj az ember lelke, ha elgondolja, hogy a boglári kikötőt az a sok ur s tehetős közbirtokos, ki e vidéken lakik, s kiknek kedvéért van nagy részben a kikötő felállítva, oly rongált állapotban látja, s mégsem rezzen meg keblében a közszellem bárja, hogy e kikötő helyreállitása költségeihez neki is kellene járulnia. 4.) A gőzös jövedelemforrásai emelésére fürdői szak alatt sorshúzással egybekötött tánczvigalmak , csónakázások , Tihanyba s Balatonunk regényesb helyeket sétakirándulások terveztetnek, melynek tiszta jövedelme . . . mint szinte 6) a 3 vitorlás csónak szállítmányaiból bejövő haszon is a gőzös szükségletei fedezésére fog fordíttatni. 7) Egyik rakható szinte használható állapotba helyeztetik, s folytatandja pályafutását. A gőzös menetrendé — azon esetben, ha a részvét a kikötőből síkraszállását leherősíti — lényegesen meg fog változni. A Jankovics-féle kompok tulajdonosának visszaadatnak, s igy a kényelmetlenség — mit ezek vontatása miatt a vendégeknek érezniük kelle — jövőre megszűnik. Egész Hidvégig fog menni. A b.-füredi kikötőből mindennap kifutand, s ugyanaz nap vissza is térend. Az adósságok letisztázása folytattatik, s mindenekelőtt a Tallián uraságtól vásárlóit fa ára fizettetik ki. Nem tartom fölöslegesnek megemlíteni, hogy a gyűlés folyama alatt Tanner Antal lelkes beszédében fényesen kiemelé a társulat volt alelnöke Hertéendy Károly úrnak e gőzhajózási vállalat körüli érdemeit, mit a társulati nagygyűlés mint B.Füreden, úgy itt is méltánylólag ismert el. Hazafiak I főleg ti, kik laktak a Balaton regényes partjain, s ezek közelében I ti, kik önanyagi érdekeitek által leginkább vagytok e kereskedelmi tekintetben oly nélkülözhetlenné válandó közlekedési eszköz gyámolitására, fentartására hivatva! Pártoljátok a gőzöst, vegyétek a részvényeket! Önérdekeitek, még pedig legközelebbről: anyagi érdekeitek, s az ezzel karöltve járó nemzeti jóllét forognak kérdésben ! Vönöcky, Stokholm jan. 10. Levelem kelte megmagyarázandja önnek hosszas hallgatásomat. Mr. Bowler nyelv és természetbúvár, ki a magyar nyelvet általán akarja minden áron magáévá tenni, felszólított útitársául Stokholmba, hova őt, tudományos érintkezésein kivül magán ügyek is szókták. Két tézzel kaptam az alkalmon, s most Svédország gyönyörű fekvésű fővárosának Riddarholm nevű részéből írom önnek, hogy leveleimnek több mint három heti kimaradását ne hanyagság vagy hűtlenségnek , de úti elfoglaltatásomnak tulajdonítsa. Stokholm halmokra és szigetekre van épitve s engem Konstantinápoly és Velenczére élénken emlékeztetett megérkezésünk első peremeiben. A kikötőkben magasló árbocz-erdő, a meredek bérczen fekvő Södermala külváros elszórt házai, a Riddar-Stads- és Helgeandsholm szigeteken fekvő belváros, a különböző városrészeket összekötő csatornákhoz hasonló tengerszorosak , különös vegyületét nyújtják az említett két délkeleti város látványának a távol éjszakán. Három nap óta vagyunk itt, s ez az első üres félórám , melyben tollat vehetek kezembe, s melyet én nem naplóm szerkesztésére, hanem arra akarok fordítani , hogy önt, az e perczekben Európa közfigyelmét lefoglaló keleti ügy iránt itt uralkodó hangulatról tudósítam. Ez általában nem török-barát ugyan, sőt mint a svéd lapokból mindenki láthatja , az oroszhoz sem szít, de azért a semlegesség fenntartását kívánja. A Lund hajósának nincs oka s érdeke a távoli Dardanellák sorsáért aggódni vagy buzogni, de igen is fél a tőszomszéd hatalomtól, melynek hatalmát évről évre emelkedni látja, s melynek egy czárja nem egyszer mondá, hogy házának egyik sarkköve a Dardanellák, a másik a Sund. E mondás bár közvetlenül Dániát érdekli, de a skandináv félszigetteli érdekegységnél fogva Svéziát és Norvégiát is hasonló mértékben illeti. A sajtó, melynek itteni terjedékenysége és határa engem rendkívül meglepett, naponkint számokkal és erélyesen sorolja fel azon előnyöket, melyek a három királyságra e nyugati hatalmak felé közeledés által néznek. Kimutatja, hogy a Svéd és Oroszország közötti forgalom évenként alig hág kilencmillió forintra, s ez is tökéletesen nélkülözhető, mert a két ország terményei egyfajták; míg Angol és Francziaország az ipar legkitűnőbb czikkeivel, a polgárisulás és haladás legszükségesebb eszközeivel látja el s az évi forgalom a kilenczven milliót is meghaladja. E fölött a két nyugati hatalom mindig készen áll tőkéivel, eszméivel, gyakorlati tapintatával a kereskedelem közlekedési eszközök, közintézetek és közjólét emelésére, míg mindezt Oroszország részéről nem várja. Gyárgépeit, vaspályáit, a gothlandi csatorna hajóztatását a svédek Angliának köszönik, míg másrészről Finnland felejthetlen marad Skandináviának. E részleteket az Aftonbladet (esti lapok) egy munkatársa, kivel ajánlólevele útján volt alkalmam megismerkedni, sok hévvel fejtegető előttem. Az anyagi érdekek súlya mellett főleg a nemzeti közérzületre hivatkozott. Ez, úgymond, úton útfélen, termekben, zártkörökben és nyilvános helyeken egyaránt nyilatkozik. Fő közlönye a sajtó. A naponkint 10 ezer példányban nyomott, Aftonbladet-en kivül Stokholmban még harminczhárom napi és heti lap, egész Svécziában 130-nál több jelen meg, s ezek közöl Alig van három , mely a fentebbi nézetekben az Aftonbladed véleményétől eltérne. (Zárjel között mondva, feltünőleg meg valók lepetve azáltal, hogy az által, hogy az alig 90.000 lakossal biró főváros s 3 milliónyi kis nemzet 130 lapot tart fen ! *) E közérzület ellenére új ismerőmnek én a kormány irányát vetettem, mely alkalmasint a sz.pétervári politikához szót, s mely czéljait az országgyűlés előtt mindig birta érvényesíteni. „Ne higgje ön, — volt a válasz — a királyra nézve legkisebb vonzerővel sem bir ama körülmény, mit sokan fontosnak tartanak, hogy neje Leuchtenberg herczeg nővére, — Oszkár tökéletesen azonosítá magát a svéd közérdekkel és nemzetiséggel; soha sem fogja akarni azt, mit a nép nem szeret. Márpedig a nemesség gondosan őrzött kiváltságait az orosz autocratia befolyásától igen félti; a protestáns papság saját vallása mellett, a keleti dogmák ellen buzog; a polgárt kereskedelmi és ipar érdeke nyűgat felé vonja; a paraszt ősidők hagyományai által az orosz irányában rokonérzelmekre nem neveltetett. E fölött az egész svéd nemzet szabadabb intézményeire és alkotmányára hasonlót vágyva tekint, példáját igyekszik követni, s ott a szomszéd elleni ingerültség még nagyobb, mint Svédországban. Dánia népe szinte igy gondolkozik: jól tudja, ki biztosítja neki a balti tenger üzletét s a Lund vámjövedékének legnagyobb részét; s ha kormánya a néphangulat ellen szegülne is, semmi kétség, hogy a skandináv félsziget fogná a nagyobb súlyt vetni a mérlegbe.“ „S igy erősen hiszi ön, kérdem én, hogy a szárazföldön kétszázezer, a tengeren hetvenezer emberrel rendelkező három királyság a semlegességet minden eshetőségek közt fel bírná tartani? „Ellenkezője — felelt lelkesülten a szőke svéd — az egy törzsű három nemzetet csak az határozhatná, ha Miklós czár e jelszóval lépne fel: „ki nem velem, az ellenem!“ **) ( itt, Jan. 27. Az itteni, kizárólag kath. irányú Severinus egylet részéről néhány nappal ezelőtt az ennek tanodájában tartandó kis vizsgálatra hivattam meg, s ámbár ezen egylet egyik másik lépése által túlhágott azon határon, melyen az iránya által föltételezett komolyság épen az ellenkezőbe változik át, mégis elhatároztam magamat, saját szememmel meggyőződni a dolog mibenlétéről. Minthogy Pesten hallomás szerint hasonló egylet van alakulóban, tán nem lesz érdektelen, e látogatásomról kissé részletesebben szólni. — Az egylet tisztán vallási irányát érintetlenül hagyom; igaz-e, hogy e tekintetben kissé tán messzire megy, nem kutatom; a vélemények épen e tárgyra nézve igen különbözők , nem vagyok annyira szerénytelen , ez irányban eldöntő ítéletet bitorolni akarni. — De ami a nevelést és oktatást illeti, — lehetlen az egylettől a teljesen megérdemlett méltánylást megtagadni. Belépőmkor az ifjúság fölkelt és,,dicsértessék a Jézus Krisztus“-sal üdvözölt, aztán mindegyik ismét munkájához látott; az egyik olvasott, a másik rajzolt, a harmadik úgynevezett cartonnage-munkával foglalkozott, amott meg kettő csizmát varrt, s midőn a felügyelő észrevette, hogy az egyik fiúnak kabátja el van szaggatva, a gyérül ily példa után mikép mentjük azt, hogy a majdnem háromszor annyi számú és dús földü magyar nép között „két politikai lapnak alig van 5000 előfizetője ?“ Szerk. **) Minden politikai lap kénytelen lévén a világeseményeket, az államok fejlését, a népek gondolkozásmódját, s a vélemények orgánumának a sajtónak különböző nyilatkozatait, mint történeti adatokat hiven regeszrálni, s magából értetődik, hogy " szétágazó különféle nézetekhez a szerkesztőségnek épen úgy nincs köze, mint érdemes levelezőnk svéd ismerősének fentebbi expozitiójához. Kénytelenek voltunk ezt egyszer mindenkorra kimondani azért, minthogy valamint a bécsi s más fejlettebb sajtó, úgy mi is el nem kerülhetjük, a tények, állapotok és vélemények constatirozására a nevezetesebb európai lapokból s publicistáktól a legkülönbözőbb, s oly véleményeket kivonni, melyeket a birodalom polgára nem vallhat ugyan magáénak, de nem is ignorálhat, mert ismernie kell a szempontokat, akár alaposak azok, akár nem, melyekből mások akár okoskodásaikban, akár cselekvéseikben kiindulnak. S épen e különböző adatok és vélemények rostálásán edződik meg az értelmes és jóindulatú státuspolgár egyéni meggyőződése s kötelességérzete. S ez a magas birodalmi kormány felvilágosutt szelleméből következik, csak legközelebb is nyilvánitatván a félhivatalos őst. Corr. által, miszerint „az ausztriai sajtó a törvények által neki kijelölt korlátokon belül nézeteit és felfogásait szabadon és akadályozatlanul terjesztheti; hasonló módon nyitva áll a dolgok megítélése a másik oldalon is, mikép erről egy pillantás a különféle bécsi lapokra meggyőzhet. A cs. k. kormány a keleti ügy tárgyalásánál csak az illem törvényének, s a minden barátságos hatalmak iránti köteles tiszteletnek figyelemben tartását kívánja. A hírlapok nézeteire e kérdésben befolyást nem gyakorol.“ A belföldi sajtó eltérő véleménye iránt a magas kormány részéről tanúsított e szabadelvű türelem mellett nem lehet értelmes ember előtt felötleni, ha a külföldi sajtó eltérő nézetei is a történeti adatok kiegészítése s a külföldi cselekvények megítélése végett közöltéinek. De azokat a szerkesztő véleményének tekinteni nem szabad, hacsak tüzetesen nem vallja azt magáénak. Ez értendő az összes közbirodalmi sajtóra, mert az államegység eszméje magával hozza a sajtótörvények egységét is. Szereemeknek azonnal le kellett azt vetnie és sajátkezűleg kifoltoznia. E fiuk, mindnyájan szegény szülők gyermekei, reggeltől estig mulatnak e tanodában, hol, miként mondjuk, mindenféle hasznos munkával foglalkoznak, míg otthon bizonyosan először a tunyaság, azután pedig a bűn martalékává lennének. Az egylet arról is gondoskodik, hogy a fiuk, miután néhány évet itt töltöttek, becsületes mesterember keze alá kerüljenek; anyagi gyámolítást ez egylet csak gyéren talál, a gazdagnak nincs szüksége az egylet működésére, a szegénynek pedig nincs, mit adhatna, s igy csak abból tengődik, mit egy pár ügyszerető pap itt is, ott is öszszekoldul; tanítót nem fizetnek, csak felügyelőt, az egyes közművekben egy pár emberszerető mester ingyen ad oktatást. Ha valahol, úgy itt mindenesetre bebizonyul ama mondat „Concordia rea parvae crescunt" s a pesti hasonirányu egyletnek őszintén szerencsét kívánunk, ha élén szintoly buzgó férfiak állandónak, mint a minőkkel az itteni dicsekhetik. A katholicismusról lévén szó említetlenül nem hagyhatjuk azon fontos körülményt, hogy genuai és piemonti hírek szerint a külső propaganda tevékenységét már a vallás mezejére is átviszi és protestáns törekvések ürügye alatt, politikai czéljaik elérése felé iparkodnak. E mellett az anyagi ínség amaz országokban folyvást növekedő félben van, s az egész olasz félszigeten a kivándorlók száma tetemesen szaporodik, más részről pedig a kereskedői bukásoké is. A minap igen jóhitelű florenczi ház, Sessi és társa, fizetéseit megszüntette, miáltal számos itteni kereskedőt is súlyos csapás ért. Csaknem ugyanazon időben Levi D. londoni ház is megbukott, mely szinte számos itteni első rangú kereskedővel összeköttetésben állott. A bécsi piacz e tekintetben sok szilárdságot tanusít, s a máris oly sokáig tartó krízis daczára hitelét még nem csorbította. Pedig a megoldatás még nem igen közeinek látszik, sőt mindig uj meg uj elem vegyül a zűrzavarba, hogy azt tökéletessé tegye. — Uj csatákról nem hallhatni, de a csetatei ütközetre nézve mindennap egy egy uj részletet hoz; hivatalos uton ideérkezett hírek kétségtelenné teszik, hogy a törökök túl számosan támadták meg az oroszokat, mindazáltal a körülvett 3 orosz zászlóalj — természetesen iszonyú veszteséggel — szuronynyal tört magának utat az ellenség sűrű sorain át. — Amint a dolgok most állanak, úgy látszik, még vagy hat hétig eldöntő szárazföldi eseményeket nem várhatunk, tengeren talán másként leendő dolog. Egy rajnai lap sz.pétervári levelezője azt akarja tudni, miszerint a czár Menzikoff bgnök meghagyta, hogy a Feketetengeren egészen úgy járjon el, mintha az egyesült flotta még a Boaporusban volna. Ámbár e hírnek határozottan ellenmondani nem tudunk, mégis valóbbszínű azon itteni avatott körökben terjedő hír, hogy a czár hajóserege csak akkor foglalna el ellenséges állást, ha a nyugati flotta az orosz partokon a szabad mozoghatásukat valahogy megszorítani vagy épen meggátolni akarná; ez utóbbi pedig Hamelin és Dundas uraknak alkalmasint eszek ágában sincs. (Lapszemle.) A „BUDAPESTI HÍRLAP“ január 17-ki számában, a nemhivatalos részben egy második vezérczikket olvasunk Pestről, (ha nem csalatkozunk , érdemes collegánk, a tisztelt Szerkesztő úr buzgó tollából), melyet határozott nyíltsága tekintetéből ezennel szorul szóra közlünk : Pest, jan. 26 A Sz. Pétervárról jött, « már tegnapelőtt általunk táviratilag közlött legújabb tudósítás, miszerint az orosz udvar a nyugati flottáknak a feketetengerre evezését nem tekinti hadesetnek, a béke iránti reményt az új év óta kivált túlnyomóvá lenni kezdő aggodalom fölé emeli. A már hirdetett s részint várt elutazása is az angol, franczia és orosz követeknek az illető fővárosokból, a legújabb hírek szerint, még nem történt meg, s úgy látszik, legalább elhaladt. A milyen bizonyos , mikép az orosz-török háborúnak végét egyhamar nem igen várhatni, kivált mióta kételkedni alig lehet, hogy az orosz sergek a Dunán átkelni s a tulajdonképeni török földre benyomulni készülnek , válaszul mintegy arra, hogy az egyesült flották a feketetengerre beeveztek, s bár az angol és franczia udvaroknak e hadban tettleg részvéte nem tartozik a lehetlenségek sorába, de azért ha nem is teljes bizonyossággal, mégis ezt megközelítő valószínűséggel állíthatni, miszerint e magában is eléggé sajnos háború nem válik európai conflagratióvá. Szerecsent mosni, vagy a Dana balpartján is találtató nem csekély számú keresztény törököket meggyőzni akarni annak ellenkezőjéről, amit az általános háború kikerülhetlensége felől csaknem rendithetlen fanatismussal hisznek, s keblök e bálványához ragaszkodnak, egyaránt sükeretlen fáradtság volna. Nem ezek számára tehát, de a mérséklettség, lojalitás s az emberiség érdekével leginkább öszveférő békepolitika barátjainak elősoroljuk egyszerűen azon tényeket, melyek a fenebb erősített valószínűség biztos alapját képezik. A tények logikája előtt minden politikai okoskodások és ábrándozások eltűnnek. Tény, hogy a török birodalom területének épsége európai ügy és érdek, mint azt a múlt évi dec. 5-ki collectiv-jegyzéket aláírt négy főhatalom ünnepélyes nyilatkozata bizonyítja. Ezzel párhuzamban álló tény Miklós Császárnak az iránt adott szava és ígérete, hogy a török posta területét csonkítni, s igy hódítási hadat folytatni nem szándékozik. E császári szó szentségében kételkedni nem szabad, s az európai diplomatia bölcseségétől lehet várni, mikép észak hatalmas urának ez ígérete teljesítését netán gátló akadályok elhárítását maga fő feladatának tekinti. Tény, hogy a magasztalt és hirdetett török vitézség , s az oltenizzai és kalafáti legfényesebb színekkel rajzolt állítólagos győzelmek daczára is, Omer pasa és lelkesült hadserege eddig elő csak egy talpalatnyi haladást sem