Pesti Napló, 1854. január (5. évfolyam, 1144-1168. szám)

1854-01-29 / 1167. szám

1854- ötödik évi folyam-ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Pesten házhozhordva: Félévre . 8 „ — Évnegyedra 4 „ — „ Egy hónapra 1 fr. 30 kr p 24 1101 Vidékre postánküldve Évnegyedre 5 fr. — kr. p. Félévre 10 „ — „ „ A havi előfizetés , mint a számonkinti * 1 a d­í­j­­a megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlie a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, ■yagi ügyeit tárgyszó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő: arl-utcza 8-dik szám. Szerkesztési iroda: ari-otexa I. a. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Vasárnap, jan. 29 én. HIRDETÉSEK és MAGÁN VITÁK. Hirdetések it ka­likó»­petit-sora 4 pg5 kraj­­•sirjjval szimíttatik. A be­iktatási • 10 pengd kruyi külön bilyegdíj előre lefize­­tandő a Magánrltik öt ha­sábos tora 5 pengő krajczár Jával számittatik. — A fölvé­­teli díj szinte mindenkor élt­re lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Hegjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és innep utáns napokat kivéve — jelem­évnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. A február és mártiusi kéthónapos folyamára előfizetés nyittatik. vidékre postán küldve 3 frt 20 kr. Budapesten házhoz küldve 2 frs 40 kr. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. posta­­hivatalnál , és Pesten e lapok kiadóhivatalában, uriutcza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyó­­utcza szegletén. — Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Pesti Napló kiadó­hivatala. Balatoni gőzhajózás. (Vége.) Füred, jan. 25. Elnökválasztás után (mely alkalommal a derék és nemesszivü N lí d o s s y lemondása el nem fogadtatván, a közgyűlés kérelmére elnöki helyét, megtartá,) a gőzös jelenlegi sülyedt helyzetéből miként leendő kiemelése kerülvén szőnyegre, e tárgyban Massjon — mint üzlet­vezénylő — véleményadásra kéretett fel. S Massjon részletesen előadá a teendőket, melyek múlhatlanul szükségesek, ha azt akarja a társaság, hogy a gőzös tovább is folytassa pályáját. Kimondta, hogy itt lénye­ges átalakítás szükségeltetik. Üzletvezénylővé válasz­tatása után megtekinté a kikötőket, s a keszthelyit viz­­alatt, az alsó-eörsit tökéletesen — a boglárit nagy rész­ben összerombolva , a füredit homló — s a több kikötő­ket is kisebb nagyobb mértékben rongált állapotban ta­lálta. Ezek igy nem maradhatnak. A kikötőket tökéle­tesen ép s használható állapotba kell mindenek előtt helyezni. A lakhatók roszak, azokat ujjakkal kell föl­váltani. Vitorlás csónakok készítése mulhatlanul megki­­vántatik s a b. füredi gyűlésen pengetett fedetlen kom­pok állítása sem lenne egészen czélszerütlen. A gőzöst, mely vizrebocsátása óta még nem volt a vizből kivéve, okvetlen partra kell húzni, hogy hiányai kiigazittassa­­nak. — Szóval: lényeges reform! Nagyon természetes, hogy ezt pénz nélkül nem lehet kivinni. Ennyi hiány által okozott óriási űr betöltésére nagy pénzösszeg szükségeltetik; a tárgyavatott Massion előleges s valót közelítő számítása szerint körülbelől 30,000 frt. szük­ségeltetik , hogy a hiányok kiigazítva, a szükségesek előteremtve legyenek, s a gőzös pályafutását ne csak megkezdhesse újra, hanem ujjuk­ erővel folytathassa is. Mindenek előtt hát pénz szükségeltetik. De hol ve­gyék ezt, mikor a pénztár üres, mikor hiányzik a nervus rerum gerendarum! . . . . Mint már érintem, 200 részvénye a társulatnak el­adatlan hever,­­ egy részvény ára 150 ezüst forint lé­vén, ezek eladása esetén 200X 150,30,000 ezüst frt. jönne be a társulat pénztárába. Ezek eladása jön hát a társulat által határzatilag kimondatra, s e czélból aláírási ívek nyittattak oly formán, hogy a részvény ára apróbb (három felé oszlott) részletekben is letehető,­­nem­ pedig — mint nálunk hibásan hirlelek —a részvények osztatnak el kisebbekre , hogy igy eladásuk könnyítes­sék), s fizetésre a részvényvételt aláirottak közöl addig senki nem köteleztetik, mig mind a 200 részvény alá­írva nincs. E czélból maga Ürményi József elnök általa kezelendő aláírási ívet nyitott, az ügyet a jelenvoltak, s köztök ifj. Odescalchi herczeg lelkesedéssel fölkaro­­lák , s hisszük , hogy a tagok másokat is lelkesítve, a megnyitott aláírási ívek rövid időn betelendnek, s a szükségelt pénzösszeg készen leend. Mindaddig, mig minden részvény eladva nem leend, az átalakítási munkálatok megkezdetlenül maradnak, s így a gőzös járása mindaddig megszűnik , míg a bejött pénzösszeg nem lehetőlegesíti a szükségelt átalakítási reformok keresztülvitelét, ugyanazért a gépész (maschi­­nist) s kormányzó (conducteur) elbocsáttatván, a gö­­zösrel ügyeletet Némethy Pál (ki már különben is 3 évig viselé jutalom nélkül e terhes hivatalt) s Écsi László (volt pénztárnok) veendik át. Ha a 200 rész­vény február hóban elkelne , úgy 3 hó alatt (mart— máj­) a szükségelt átalakítás megtörténnék, s a gőzös már június- vagy legfölebb júliusban újra kezdhetné pályafutását..........ha aláírók nem lesznek, ha hiány­zik a részvét fölkarolni e később még jövedelmessé válhatandott közlekedési vállalatot, úgy a gőzös mind­addig tétlen vesztegel kikötőjében, míg föl nem támad a részvét, a hazafial jobb érzelem e nevezetes, de a körülmények kedvezőtlensége által szomorú helyzetbe taszított vállalat fölkarolására. Míg a gőzös kikötőjében vesztegel, addig helyét há­rom vitorlás csónak pótolandja, melyek Némethy Pál fölügyelete alatt mindjárt tavasz nyiltakor vizre szállít­tatnak , s a fürdői szak alatt vendégek átszállítására, sétautazásra fordíttatnak. Ne essünk kétségbe e vállalat szebb jövője felől. Nem önerőtlenségében, hanem a szerencsétlen viszo­nyok önsúlya alatt roskadt a gőzös ennyire. Több kö­rülmény van, melyből ereje visszatérését, jelen sújtott helyzetéből fölüdülését bizton következtethetjük. Ilyen, hogy egyebeket elhallgassak: 1.) Az elnök ismert erélye; 2.) Massion üzletve­zénylő szakavatottsága s vállalkozó szelleme; 3.) Több nemeslelkü honfiak áldozatkézsége. Főmit. hg Eszter­­házy a badacsonyi, inkei s fonódi kikötők használható állapotba helyezésére, s gr. Festetics G mft. a keszthelyi kikötő javítására fordítandó, s általa évenkint 100 frt. fizetésére kötelezék magokat. — Valóban fáj az ember lelke, ha elgondolja, hogy a boglári kikötőt az a sok ur s tehetős közbirtokos, ki e vidéken lakik, s kiknek kedvéért van nagy részben a kikötő felállítva, oly rongált állapotban látja, s még­sem rezzen meg keblében a köz­szellem bárja, hogy e kikötő helyreállitása költségeihez neki is kellene járulnia. 4.) A gőzös jövedelemforrá­sai emelésére fürdői szak alatt sorshúzással egybekötött tánczvigalmak , csónakázások , Tihanyba s Balatonunk regényesb helyek­et sétakirándulások terveztetnek, mely­nek tiszta jövedelme . . . mint szinte 6) a 3 vitorlás csónak szállítmányaiból bejövő haszon is a gőzös szük­ségletei fedezésére fog fordíttatni. 7) Egyik rakható szinte használható állapotba helyeztetik, s folytatandja pályafutását. A gőzös menetrendé — azon esetben, ha a részvét a kikötőből síkraszállását leherősíti — lényegesen meg fog változni. A Jankovics-féle kompok tulajdonosának visszaadatnak, s igy a kényelmetlenség — mit ezek vontatása miatt a vendégeknek érezniük kelle — jö­vőre megszűnik. Egész Hidvégig fog menni. A b.-füredi kikötőből mindennap kifutand, s ugyanaz nap vissza is térend. Az adósságok letisztázása folytattatik, s mindenek­előtt a Tallián uraságtól vásárlóit fa ára fizettetik ki. Nem tartom fölöslegesnek megemlíteni, hogy a gyű­lés folyama alatt Tanner Antal lelkes beszédé­ben fényesen kiemelé a társulat volt alelnöke Her­té­­­e­n­d­y Károly úrnak e gőzh­ajózási vállalat körüli érdemeit, mit a társulati nagy­gyűlés mint B.­Füreden, úgy itt is méltánylólag ismert el. Hazafiak I főleg ti, kik laktak a Balaton regényes partjain, s ezek közelében I ti, kik önanyagi érdekeitek által leginkább vagytok e kereskedelmi tekintetben oly nélkülözhetlenné válandó közlekedési eszköz gyámoli­­tására, fentartására hivatva! Pártoljátok a gőzöst, ve­gyétek a részvényeket! Önérdekeitek, még pedig leg­közelebbről: anyagi érdekeitek, s az ezzel karöltve járó nemzeti jóllét forognak kérdésben ! Vönöcky, Stokholm jan. 10. Levelem kelte megmagyarázandja önnek hosszas hall­gatásomat. Mr. Bowler nyelv és természetbúvár, ki a magyar nyelvet általán akarja minden áron magáévá tenni, felszólított útitársául Stokholmba, hova őt, tu­dományos érintkezésein kivül magán ügyek is szók­­­ták. Két t­ézzel kaptam az alkalmon, s most Svédor­szág gyönyörű fekvésű fővárosának Riddarholm nevű részéből írom önnek, hogy leveleimnek több mint há­rom heti kimaradását ne hanyagság vagy hűtlenség­nek , de úti elfoglaltatásomnak tulajdonítsa. Stokholm halmokra és szigetekre van épitve s engem Konstantinápoly­ és Velenczére élénken emlékeztetett megérkezésünk első peremeiben. A kikötőkben magasló árbocz-erdő, a meredek bérczen fekvő Södermal­a külváros elszórt házai, a Riddar-Stads- és Helgeands­­holm szigeteken fekvő belváros, a különböző város­részeket összekötő­­ csatornákhoz hasonló tengerszo­rosak , különös vegyületét nyújtják az említett két dél­keleti város látványának a távol éjszakán. Három nap óta vagyunk itt, s ez az első üres fél­órám , melyben tollat vehetek kezembe, s melyet én nem naplóm szerkesztésére, hanem arra akarok fordí­tani , hogy önt, az e perczekben Európa közfigyelmét lefoglaló keleti ügy iránt itt uralkodó hangulatról tudó­sít­am. Ez általában nem török-barát ugyan, sőt mint a svéd lapokból mindenki láthatja , az oroszhoz sem szít, de azért a semlegesség fenntartását kívánja. A Lund hajósának nincs oka s érdeke a távoli Dardanel­lák sorsáért aggódni vagy buzogni, de igen is fél a tő­szomszéd hatalomtól, melynek hatalmát évről évre emelkedni látja, s melynek egy czárja nem egyszer mondá, hogy házának egyik sarkköve a Dardanellák, a másik a­­ Sund. E mondás bár közvetlenül Dániát érdekli, de a skandináv félszigetteli érdekegységnél fogva Své­ziát és Norvégiát is hasonló mértékben illeti. A sajtó, melynek itteni terjedékenysége és határa engem rendkívül meglepett, naponkint számokkal és erélyesen sorolja fel azon előnyöket, melyek a három királyságra e nyugati hatalmak felé közeledés által néz­nek. Kimutatja, hogy a Svéd és Oroszország közötti forgalom évenként alig hág kilenc­­millió forintra, s ez is tökéletesen nélkülözhető, mert a két ország termé­nyei egyfajták; míg Angol és Francziaország az ipar legkitűnőbb czikkeivel, a polgárisulás és haladás leg­szükségesebb eszközeivel látja el s az évi forgalom a kilenczven milliót is meghaladja. E fölött a két nyugati hatalom mindig készen áll tőkéivel, eszméivel, gyakor­lati tapintatával a kereskedelem közlekedési eszközök, közintézetek és közjólét emelésére, míg mindezt Orosz­ország részéről nem várja. Gyárgépeit, vaspályáit, a gothlandi csatorna hajóztatását a svédek Angliának köszönik, míg másrészről Finnland felejthetlen marad Skandináviának. E részleteket az Aftonbladet (esti lapok) egy munka­társa, kivel ajánlólevele útján volt alkalmam megismer­kedni, sok hévvel fejtegető előttem. Az anyagi érdekek súlya mellett főleg a nemzeti közérzületre hivatkozott. Ez, úgymond, úton útfélen, termekben, zártkörökben és nyilvános helyeken egyaránt nyilatkozik. Fő közlönye a sajtó. A naponkint 10 ezer példányban nyomott, Afton­­bladet-en kivül Stokholmban még harminczhárom napi és heti lap, egész Svécziában 130-nál több jelen meg, s ezek közöl Alig van három , mely a fentebbi nézetek­ben az Aftonbladed véleményétől eltérne. (Zárjel között mondva, feltünőleg meg valók lepetve azáltal, hogy az által, hogy az alig 90.000 lakossal biró főváros s 3 milliónyi kis nemzet 130 lapot tart fen ! *) E közérzület ellenére új ismerőmnek én a kormány irányát vetettem, mely alkalmasint a sz.­pétervári poli­tikához szót, s mely czéljait az országgyűlés előtt mindig birta érvényesíteni. „Ne higgje ön, — volt a válasz — a királyra nézve legkisebb vonzerővel sem bir ama körülmény, mit so­kan fontosnak tartanak, hogy neje Leuchtenberg her­czeg nővére, — Oszkár tökéletesen azonosítá magát a svéd közérdekkel és nemzetiséggel; soha sem fogja akarni azt, mit a nép nem szeret. Már­pedig a nemesség gondosan őrzött kiváltságait az orosz autocratia befo­lyásától igen félti; a protestáns papság saját vallása mellett, a keleti dogmák ellen buzog; a polgárt keres­kedelmi és ipar érdeke nyűgat felé vonja; a paraszt ősidők hagyományai által az orosz irányában rokon­­érzelmekre nem neveltetett. E fölött az egész svéd nemzet szabadabb intézményeire és alkotmányára ha­sonlót vágyva tekint, példáját igyekszik követni, s ott a szomszéd elleni ingerültség még nagyobb, mint Svédországban. Dánia népe szinte igy gondolkozik: jól tudja, ki biztosítja neki a balti tenger üzletét s a Lund vámjövedékének legnagyobb részét; s ha kor­mánya a néphangulat ellen szegülne is, semmi kétség, hogy a skandináv félsziget fogná a nagyobb súlyt vetni a mérlegbe.“ „S igy erősen hiszi ön, kérdem én, hogy a száraz­földön kétszázezer, a tengeren hetvenezer emberrel rendelkező három királyság a semlegességet minden eshetőségek közt fel bírná tartani? „Ellenkezője — felelt lelkesülten a szőke svéd — az egy törzsű három nemzetet csak az határozhatná, ha Miklós czár e jelszóval lépne fel: „ki nem velem, az ellenem!“ **) ( itt, Jan. 27.­­ Az itteni, kizárólag kath. irányú Severinus egy­let részéről néhány nappal ezelőtt az ennek tanodájá­ban tartandó kis vizsgálatra hivattam meg, s ámbár ezen egylet egyik másik lépése által túlhágott azon ha­táron, melyen az iránya által föltételezett komolyság épen az ellenkezőbe változik át, mégis elhatároztam magamat, saját szememmel meggyőződni a dolog mi­benlétéről. Minthogy Pesten hallomás szerint hasonló egylet van alakulóban, tán nem lesz érdektelen, e látogatásomról kissé részletesebben szólni. — Az egy­let tisztán vallási irányát érintetlenül hagyom; igaz-e, hogy e tekintetben kissé tán messzire megy, nem kutatom; a vélemények épen e tárgyra nézve igen különbözők , nem vagyok annyira szerénytelen , ez irányban eldöntő ítéletet bitorolni akarni. — De a­mi a nevelést és oktatást illeti, — lehetlen az egylettől a teljesen megérdemlett méltánylást megtagadni. Belép­őmkor az ifjúság fölkelt és,,dicsértessék a Jézus Krisz­­tus“-sal üdvözölt, aztán mindegyik ismét munkájához látott; az egyik olvasott, a másik rajzolt, a harmadik úgynevezett cartonnage-munkával foglalkozott, amott meg kettő csizmát varrt, s midőn a felügyelő észrevet­te, hogy az egyik fiúnak kabátja el van szaggatva, a gyér­ül ily példa után mikép mentjük azt, hogy a majdnem háromszor annyi számú és dús földü magyar nép között „két politikai lapnak alig van 5000 előfize­tője ?“ S­z­e­r­k. **) Minden politikai lap kénytelen lévén a világesemé­nyeket, az államok fejlését, a népek gondolkozás­módját, s a vélemények orgánumának a sajtónak kü­lönböző nyilatkozatait, mint történeti adatokat hiven regeszrálni, s magából értetődik, hogy " szétágazó különféle nézetekhez a szerkesztőségnek épen úgy nincs köze, mint érdemes levelezőnk svéd isme­rősének fentebbi expo­zitiójához. Kénytelenek voltunk ezt egyszer mindenkorra ki­mondani azért, minthogy valamint a bécsi s más fej­lettebb sajtó, úgy mi is el nem kerülhetjük, a tények, állapotok és vélemények constatirozására a neveze­tesebb európai lapokból s publicistáktól a legkülön­bözőbb, s oly véleményeket kivonni, melyeket a bi­rodalom polgára nem vallhat ugyan magáénak, de nem is ignorálhat, mert ismernie kell a szemponto­kat, akár alaposak azok, akár nem, melyekből mások akár okoskodásaikban, akár cselekvéseikben kiindul­nak. S épen e különböző adatok és vélemények ros­tálásán edződik meg az értelmes és jóindulatú stá­tuspolgár egyéni meggyőződése s kötelességérzete. S ez a magas birodalmi kormány felvilágosutt szel­leméből következik, csak legközelebb is nyilvánitat­ván a félhivatalos őst. Corr. által, miszerint „az ausztriai sajtó a törvények által neki kijelölt korlá­tokon belül nézeteit és felfogásait szabadon és akadályozatlanul terjesztheti; hasonló módon nyitva áll a dolgok megítélése a másik ol­dalon is, mikép erről egy pillantás a különféle bécsi lapokra meggyőzhet. A cs. k. kormány a keleti ügy tárgyalásánál csak az illem törvényének, s a minden barátságos hatalmak iránti köteles tiszteletnek figyelemben tartását kívánja. A hírlapok nézeteire e kérdésben befolyást nem gyakorol.“­­ A belföldi sajtó eltérő véleménye iránt a magas kormány ré­széről tanúsított e szabadelvű türelem mellett nem lehet értelmes ember előtt felötleni, ha a külföldi sajtó eltérő nézetei is a történeti adatok kiegészítése s a külföldi cselekvények megítélése végett közöl­téinek. De azokat a szerkesztő véleményének tekin­teni nem szabad, hacsak tüzetesen nem vallja azt ma­gáénak. Ez értendő az összes közbirodalmi sajtóra, mert az­ államegység eszméje magával hozza a sajtótörvé­nyek egységét is. Szeree­meknek azonnal le kellett azt vetnie és sajátkezűleg kifoltoznia. E fiuk, mindnyájan szegény szülők gyer­mekei, reggeltől estig mulatnak e tanodában, hol, miként mondjuk, mindenféle hasznos munkával foglal­koznak, míg otthon bizonyosan először a tunyaság, az­­­után pedig a bűn martalékává lennének. Az egylet ar­ról is gondoskodik, hogy a fiuk, miután néhány évet itt töltöttek, becsületes mesterember keze alá kerüljenek; anyagi gyámolítást ez egylet csak gyéren talál, a gaz­dagnak nincs szüksége az egylet működésére, a szegénynek pedig nincs, mit adhatna, s igy csak abból tengődik, mit egy pár ügyszerető pap itt is, ott is ösz­­szekoldul; tanítót nem fizetnek, csak felügyelőt, az egyes közművekben egy pár emberszerető mester in­gyen ad oktatást. Ha valahol, úgy itt mindenesetre be­bizonyul ama mondat „Concordia rea parvae crescunt" s a pesti hasonirányu egyletnek őszintén szerencsét kí­vánunk, ha élén szintoly buzgó férfiak állandónak, mint a minőkkel az itteni dicsekhetik. A katholicismusról lévén szó említetlenül nem hagy­hatjuk azon fontos körülményt, hogy genuai és piemonti hírek szerint a külső propaganda tevékenységét már a vallás mezejére is átviszi és protestáns törekvések ürü­gye alatt, politikai czéljaik elérése felé iparkodnak. E mellett az anyagi ínség amaz országokban folyvást nö­vekedő félben van, s az egész olasz félszigeten a kivándorlók száma tetemesen szaporodik, más részről pedig a­­ kereskedői bukásoké is. A minap igen jóhi­telű florenczi ház, Sessi és társa, fizetéseit megszün­tette, miáltal számos itteni kereskedőt is súlyos csapás ért. Csaknem ugyanazon időben Levi D. londoni ház is megbukott, mely szinte számos itteni első rangú ke­reskedővel összeköttetésben állott. A bécsi piacz e te­kintetben sok szilárdságot tanusít, s a máris oly sokáig tartó krízis daczára hitelét még nem csorbította. Pedig a megoldatás még nem igen közeinek látszik, sőt mindig uj meg uj elem vegyül a zűrzavarba, hogy azt tökéletessé tegye. — Uj csatákról nem hallhatni, de a csetatei ütközetre nézve mindennap egy egy uj rész­letet hoz; hivatalos uton ideérkezett hírek kétség­telenné teszik, hogy a törökök túl számosan támadták meg az oroszokat, mindazáltal a körülvett 3 orosz zászlóalj — természetesen iszonyú veszteséggel — szuronynyal tört magának utat az ellenség sűrű sorain át. — A­mint a dolgok most állanak, úgy látszik, még vagy hat hétig eldöntő szárazföldi eseményeket nem várhatunk, tengeren talán másként leend­ő dolog. Egy rajnai lap sz.­pétervári levelezője azt akarja tudni, mi­­szerint a czár Menzikoff bgnök meghagyta, hogy a Fe­ketetengeren egészen úgy járjon el, mintha az egyesült flotta még a Boaporusban volna. Ámbár e hírnek határozottan ellenmondani nem tudunk, mégis valóbb­­színű azon itteni avatott körökben terjedő hír, hogy a czár hajóserege csak akkor foglalna el ellenséges ál­lást, ha a nyugati flotta az orosz partokon a szabad mo­­zoghatásukat valahogy megszorítani vagy épen meggá­tolni akarná; ez utóbbi pedig Hamelin és Dundas urak­nak alkalmasint eszek ágában sincs. (Lapszemle.) A „BUDAPESTI HÍRLAP“ január 17-ki számában, a nemhivatalos részben egy második vezérczikket olvasunk Pestről, (ha nem csa­latkozunk , érdemes collegánk, a tisztelt Szerkesztő úr buzgó tollából), melyet határozott nyíltsága tekinteté­ből ezennel szorul szóra közlünk : Pest, jan. 26 A Sz. Pétervárról jött, « már tegnap­előtt általunk táviratilag közlött legújabb tudósítás, misze­rint az orosz udvar a nyugati flottáknak a feketetengerre evezését nem tekinti hadesetnek, a béke iránti reményt az új év óta kivált túlnyomóvá lenni kezdő aggo­dalom fölé emeli. A már hirdetett s részint várt elutazása is az angol, franczia és orosz követeknek az illető főváro­­sokból, a legújabb hírek szerint, még nem történt meg, s úgy látszik, legalább elhaladt. A milyen bizonyos , mikép az orosz-török háborúnak végét egyhamar nem igen várhatni, kivált mióta kételkedni alig lehet, hogy az orosz sergek a Dunán átkelni s a tu­­lajdonképeni török földre benyomulni készülnek , válaszul mintegy arra, hogy az egyesült flották a feketetengerre beeveztek, s bár az angol és franczia udvaroknak e had­ban tettleg részvéte nem tartozik a lehetlenségek sorába, de azért ha nem is teljes bizonyossággal, mégis ezt meg­közelítő valószínűséggel állíthatni, miszerint e magában is eléggé sajnos háború nem válik európai conflagratióvá. Szerecsent mosni, vagy a Dana balpartján is találtató nem csekély számú keresztény törököket meggyőzni akarni annak ellenkezőjéről, a­mit az általános háború ki­­kerülhetlensége felől csaknem rendithetlen fanatismussal hisznek, s keblök e bálványához ragaszkodnak, egyaránt sükeretlen fáradtság volna. Nem ezek számára tehát, de a mérséklettség, lojalitás s az emberiség érdekével leginkább öszveférő békepolitika barátjainak elősoroljuk egyszerűen azon tényeket, me­lyek a fenebb erősített valószínűség biztos alapját képezik. A tények logikája előtt minden politikai okosko­dások és ábrándozások eltűnnek. Tény, hogy a török birodalom területének épsége európai ügy és érdek, mint azt a múlt évi dec. 5-ki col­­lectiv-jegyzéket aláírt négy főhatalom ünnepélyes nyilat­kozata bizonyítja. Ezzel párhuzamban álló tény Miklós Császárnak az iránt adott szava és ígérete, hogy a török posta területét csonkítni, s igy hódítási hadat folytatni nem szándékozik. E császári szó szentségében kételkedni nem szabad, s az európai diplomatia bölcseségétől lehet várni, mikép észak hatalmas urának ez ígérete teljesítését netán gátló akadályok elhárítását maga fő feladatának tekinti. Tény, hogy a magasztalt és hirdetett török vitézség , s az oltenizzai és kalafáti legfényesebb színekkel rajzolt állítólagos győzelmek daczára is, Omer pasa és lelkesült hadserege e­d­d­i­g e­l­ő csak egy talpalatnyi haladást sem

Next