Pesti Napló, 1854. február (5. évfolyam, 1169-1191. szám)

1854-02-14 / 1179. szám

ges háborus állapot Nyűgat és Éjszak közt forma sze­­rint is kijelentetett. Fogja-e ez eseményt egyenes had­­szenet kihábíani köveltni, bizonytalan. Brunnow báró egyébiránt s Kisseleff úr, kiknek helyeit az illető orosz főconsulok fogják pótolni, s kik jelen körülmények közt bucsuzatlanul kénytelenek megválni a st.-jamesi és st.-cloudi udvaroktól, — mindeddig csak moralement távoztak London s Párisból. Az első Darrastadtba, a második Brüsselbe csak holnap hétfőn indulandnak. — Több oldalról állíttatik, hogy mindketten Hollandiában fognak a Pétervárra visszatérő Orloff gróffal találkozni. Visszautasittatván a bécsi conferentia által Orloff gr. contre projet-je : az európai háború elé egy uj torlasz emelteték. E torlasz itt csak ideiglenesnek tekintetik mindaddig legalább, mig bizonyossá nem válik: készek-e végszükség esetében a középeurópai nagyhatalmak fegy­vert fogni, az ottomán birodalo­­ épsége­s függetlensé­gének érdekében? Állíttatik, miszerint Ausztria kinyi­­latkoztatá, hogy ez esetben,fia a czár seregei átkelnének a Dunán,­a török birodalom­ épsége mellett fognak tett­­leg fellépni.­Az angol s fr­anczia kormány­közlönyök, me­lyek eddig a német nagyhatalmak semlegességével is m­egelégedtek, most Ausztriának­ ez állítólagos nyilat­kozatával sem érik b­e, m­inthogy, úgymond, ha a Duna­­fejedelemségek­­ erőszakos kiüríttetése, a m. Porta­s nyugoti szövetségeseinek vállaira nehezül, úgy a hábo­rú csak kinyujtatik s forradalmi­­törekvéseknek hosz­­szabb időre rés marad nyitva. Ellenben ha Ausztria mindjárt most az orosz ellen veti haderejének súlyát, úgy a béke rövid háborít s oly szerződés által helyre­állítható, mely még­ mindig a status quo ante bellum, s nem a hadszerencse előnyei alapján köttethetnék. A nyűgött flották­ baromi heti czirkálás után a Fekete­­tengeren­­visszatértek a Bosphorusba, de figyelmeztet­vén az admirálok Redcliffe lord s Baraguay d' Hilliers ál­tal az iránt, hogy a felelőség őket érendené , ha meg nem védetnék a török terülét s lobogó az arany kürtből oly hatályosan, mint megvédethetnék a nyílt tenger­ről , valószínüleg ismét gőzt s vitorlára fog kelni rövid idő múlva a két hajóhad, kíséretet adandó egyszersmind a török gőzflottillának, mely az anatóliai partokra s­zám­ára segédseregeket szállítani kész. Sir John Burgoyne az angol kormány részéről, s Ar- Rent ezredes, a franczia státushatalom által Konstanti­­nápolyba indultak Carado- gőzösön, az ottani követek s admiráloknak határozottabb utasítást viendők, s készü­leteket teendők nyugati száraz seregek fogadására. Southamptonból is egy orvosságok, sebkötők, sebészi műszerekkel stb. megrakott gőzös indult keletre. Az amerikai senatusban heves vita után, Mr Clayton volt külügyminister által indítványba hozaték, hogy, ha Clarendon ford­ul „áttekintésre“ nem méltatná a közép­amerikai egyenetlenségek tárgyában írt sürgönyeit, ten­geri és száraz haderők állíttassanak az elnök rendelke­zése alá, a „szigetek öble“ kiüríttetésének eszközlésére. Ezek a múlt hétnek, angol politikát közelebbről ér­deklő sarkeseményei, melyek érdekes cyclusába talán még a következők is fölvehetők : Az Albert herczeg­­féle gyanúk megc­áfoltattak. Megdöntetlen marad mégis az e tárgybani viták alatt tényül felállított három dolog. Első az, hogy alkotmányos országban oly intézkedés, k­i­rlő Angliában a salk­ törvény, mely a trónörökösödést nőágra is­ kiterjeszti, hátrányos. Második az, hogy ve­szélyes az elv, m­ely alkotmányos alaptörvényeknek kö­zönséges törvények által módosíttatását megengedhető­nek vallja. Harmadik az, hogy Angliában, hol a kabi­­net neki az egyes miniszterekhez­, s ezeknek egymáshozi viszonya s hatásköre nincs szabatosan kivonalazva, ide­gen befolyás nagy nehézség nélkül rést törhet az or­szágos közigazgatásba, s a kormányban a trón által vagy mögül könnyen párt alakítható. E három ténynek tiszta tudomásra hozatala, mustármagvául szolgálhat későbbi eseményeknek. Megjegyzendő itt Aberdeen lord azon tana fe, hogy nem consummált, visszavett miniszteri le­mondás iránt, a kormány nem tartozik számadolással, holott,a felvilágosításnak épen itt van szüksége, mert feltehető, hogy a kilépett tolmiszter elv-áldozat árán vá­sároltatott vissza.—Clanb­earde marquis holnap, hétfőn, hozaadja a keleti kérdést tüzetesen szőnyegre. KÜLFÖLD. Francziaország. Párás., fubr. 5. Az „Indépendance“ itteni levelezője védelmezi Ausztria politikáját az angol és­ franczia lapok támadásai­ ellen, melyek még folyvást azt állítják, hogy Ausztria egy orosz és franczia-angol szövetség közt ingadozik. „Ausztria politikája — úgy- t mond — semmi esetben nem volt oly ingadozó és ha­tározatlan , mikép sokan könnyelműen hinni látszanak. Ausztria ezen politikát meggondoltan választotta, szi-­­lárdsággal állította fel s állhatatosan tartotta fen. Már a bonyodalmak kezdetén, midőn Menzikoff herczeg amaz ismeretes jegyzéket a Porta elé terjesztette, Ausztria az orosz igények mind tartalmát mind pedig alakját roszalta. Ha mindjárt Ausztria megjegyzései minden egy barátságos kormány irányában tartozó kí­mélettel adattak is elő, mindamellett azok nem kevésb­­bé nyíltak és világosak valának. A bécsi kabinet to­vábbá a Pruthon átkelést s a dunai fejedelemségek megszállását élénken rész alá. A két fejedelemnek Ol­­mützben történt összejövetelekor Miklós császár nagy határozottsággal állítá­ fel azon kérdést: váljon e azon esetben, ha Francziaország és Anglia a Portávali há­borúba keverednének, számolhat-e Ausztria segélyére ? Ferencz József császár, válasza által értésül adta, hogy G a czárnak sem politikáját, sem vállalatát Törökország ellen­ nem­­ helyeselheti, hogy ő nem határozhatja el magát, miszerint az ausztriai seregeket ily politikának szolgálatul ajánlja,, és hogy ő, ha szerencsétlenségre a háború kitörne, a nélkül hogy magát a baráti vonzalom érzelmei által hagyja vezettetni, a birodalom érdekeit tartandja szem előtt s szorosan német politikát köve­­tend. Midőn az ausztriai császár oly nemeslelküleg és őszintén kinyilatkoztatta, hogy ,ő politikáját birodalma iránti jogainak és kötelességeinek érzelme által fogja elhatároztatni, arra őt sem birodalmának közvélemé­nye, sem Poroszországnak akkor még kétes határozatai nem birták, még kevésbbé támaszkodott pedig Fran­cziaország és Angliának akkor még határozottan ki nem tünt szövetségére. Ma a közvélemény Ausztriában egy Oroszország vállalatait támogató segély ellen nyi­latkozik ; a berlini kabinet szintoly határozott ellenál­lást tanúsított, valamint a bécsi, Francziaország és Anglia végre őszinte közös össreműködésse­l roppant harczi erőt vetnek az európai súlyegyen részére. Azon naptól fogva,a­melyen az ausztriai császár Olmützben politikáját oly nagy lojalitással kinyilatkoztatta, foly­vást követte is ezen bölcs és eszélyes politikát. Kor­mányának a párisi és londoni kabinetekhez tett közlé­sei Ausztria magatartásáról semmi kétséget nem en­gednek felmerülni.“ A „Journal des Debets“ egy igen éles-keserű czik­­ket közöl az angol kabinet diplomatiai okmányaiból ki­­világló különbség fölött a párisi­ és londoni kabinet politikája közt. Sajnálja, hogy Francziaországban a diplomatiai okmányoknak hasonló közzététele nem tör­tént, mi „a franczia kormány határozott és szilárd po­litikájának csak becsületére válandott.“ Ezután kiemeli, miszerint Francziaország volt a kezdeményező a sinopei megtámadás visszafizetésében, t. i. a Feketetengernek a flották általi elfoglalásában, hogy Francziaország aján­lotta az ottomán lobogó és terület védelmezőjét, míg a másik oldalon Clarendon lord Seymour lord­hoz intézett sürgönyében a flották utasításai fölött bi­zonyos megszorításról van szó, mely a Castelba­­l a c­olonokhoz intézett hasonérdekü sürgönyben nem találtatik, hogy t. i. a török marinának semminemű tá­madó operatio meg ne engedtessék. Az orosz czárnak tehát igaza van, — úgymond a „Journal des Debats“ — midőn az angol nyilatkozatnak a flották befutásáról oly kétértelműséget vet szemére, mely a francziában nem foglaltatik. S ennek következtében merült föl a legközelebbi kérdés- és feleletváltás, mely a diploma­tiai viszonyok megszakítását s a dolog jelen állását idézte elő. Miután az orosz hajók a kikötőkbeni mara­dásra kényszerittetnek, míg a törökök védelem alatt tehetik mozgásaikat, ez által természetesen az egyen­lőség, következéskép a semlegesség is megszűnik, s interventió áll be. Ez által a ,,J. d. D.“ nyiltan a fran­czia kormányt okozza a jelen bonyodalom miatt, mi annyiban bók gyanánt is tekinthető , mivel épen ezen bonyodalom szükséges a megoldás előidézésére. Ezen támadásra a „Moniteur“ febr. 8-ki számában a diplomatiai okmányok egész sorozatának közzététele által felel, melyek közöl az érdekes­eket olvasóinkkal közlendjük.­­• A franczia lit­. Corr. Írja febr. 7-dikéről : Leg­határozottabban állítják , miszerint Francziaország és Anglia kormányai úgy hiszik, miszerint még most sem ismerik az Orloff-féle missio valóságos titkait,, s épen ezért nem engedik, hogy annak látszólagos nem sike­rülte által határozataik fenakadjanak. Paris, febr. 8. Az „Ind. beige“ tudósítása szerint m­éden éjszaka a vaspályákon tüzérség és hadkészle­tek szállíttatnak Toulonba; az éjszaki vaspálya igaz­gatósága már utasítást kapott, miszerint rövid időn angol ezredeket fog Francziaországon keresztül Mar­­seillebe szállítani, honnan azok tengerre fognak szállani. A császár manifestuma nem sokára váratik. A „Patrie“ a „Morning Chronicle“nek egy bécsi tu­dósítását észrevételekkel kíséri febr. 5-kéről. E tudó­sítás szerint Poroszország és Ausztria közbenjárói sze­repet vállalnának magukra, a belgák királyát választ­ván bíróul a fenforgó kérdésben. A „Patrie“ a ,,M Chr.“ szerkesztőjével együtt megjegyzi , miszerint ezen hírt csak orosz ügynökök hozhatták forgalomba.­­ A „Patrie“ még komolyan hozzáteszi : „Francziaország és Anglia maguk léptek fel közbenjárókul egyetértve fl­­német hatalmakkal, tehát nincs kérdés egyik és másik hatalom közt; a kérdés Európa és Oroszország közt forog fen , melyben választott bíróság lehetetlen; kö­vetkezéskép , miután a dolgok hatalma által minden közbenjárás­ lehetlenné vált, a polgárisult világ-erőtel­jes cselekvéstől várja azon conflictus megoldását, melyet a diplomatia törekvéseinek elhárítni nem sike­rült. Nagy Britannia. (A keleti k­érdés a kékkönyv okmányai s­z­e­r­i­n­t.) II. Menzikoff herczeg gyakran említett jegyzéke a keleti kérdés fontos forduló­pontját képezi. Menzikoff herczeg e jegyzékben azt követelte, hogy az orthodox egyháznak, papságának, birtokai­nak , úgyszintén az ősidőkből leszármazó valamennyi biztosított kiváltsága és jogának védelmére , s végül minden más keresztény felekezeteknek adott előnyök­­beni részvétel tekintetéből oly határozatok állapitassa­nak meg, melyek a két kormány között kötendő forma­szerinti szerződés tárgyát képezzék. A rendkívüli orosz követ e követelései fenyegető hangon voltak fogalmaz­va, s a felelet reájok öt nap lefogyta alatt kivántatom. Bizonyára senki sem lehetett oly rövidlátó, hogy feltehette volna, miként Menzikosz herczeg a görög egyháznak a szent helyek körül állítólag elvesztett jo­gai visszanyerésén kívül nem akar egyebet; s valóság­gal mindjárt eleinte több orosz hang szólalt meg, „elég­tételt“ és „zálogot“ emlegetve; az elégtétel azon mód­jára azonban oly nagy állam, mint Oroszország, épen nem szorult, mert habár a zultán a czárt némi tekintet­ben meg is bántotta, ez , mint a czár jól tudta, csupán ama kényszer befolyása alatt történt, melynek ellent­­állain a zultán nem volt eléggé erős. E jegyzékből megértette végre a világ, hogy Miklós czár nem csu­pán a jeruzsálemi görög barátokat, de a Porta 10—12 milliónyi görög alattvalóit is gondoskodása alá véve. Miklós czár azonban nem elégedett meg, csupán a kellő elégtételt administrativ után kivánni, hanem egy szer­ződés aláírását követelte , mely által a­zultán görög alattvalóinak ügyeibe maradandó avatkozhatását ma­gának biztosítani akarta. Egy ily engedmény hordere­­jét senki sem látta be jobban, mint maguk a török ható­ságok. Ez különösen kiemelendő, mert az orosz diploma­­ták később az ellenszegülés okát lord Stratford titkos ta­nácsadásaira akarták tolni. Három nappal e jegyzék be­nyújtása után lord Stratford így ír: „Múlt éjjel a nagy­vezérei, Rifaat pasával s a szeraszkierrel értekeztem. Azonnal a dolog érdemébe bocsátkoztunk, de még mi­előtt véleményemet nyilvánítom, ama pontra nézve, hogy a szerződés el nem fogadható, egyértelműeknek találtam őket.“­­ Május 1-én jelenti lord Stratford, hogy az ottomán tanács 42 szavazattal 3 ellen elhatá­rozta, hogy előbbi határozata mellett marad. Mint a felmutatott okiratokból látható, az európai követiek so­káig késlekedtek gyámolításukkal, s ezt csak nagy élő­­óvatossággal adák meg. Menzikoff herczeg kivonatai­­nak köztudomásra jutása előtt néhány héttel, az angol követ értekezett vele. Erről a többi közt ezeket írja : „Nem hagytam el a herczeget,mielőtt érthetővé nem tet­tem volna­ előtte, hogy a zuhannak a görög vallás sza­bad gyakorolhatását biztosító ígérete még szerfölött különbözik az idegen hatalomnak adandó ama jogtól, hogy e biztosítást­ erőltesse; továbbá , hogy egy oly hatalmas állam­nak mint Oroszország 10 millió görög részére való avatkozása a­zultánra nézve veszélyes leendőne, ha mindjárt Ausztriára nézve, mely védelmét csak kis számú katholikusokra akarja kiterjeszteni, ár­talmatlannak volna is nevezhető.­­ „Az Oroszország által kívánt biztosítékuk, írja ismét néhány nap múlva, tovább terjednek, mint a két állam között fennálló szer­ződések, s oly alapelveken nyugosznak, melyek sehol sem ismertetnek el, s melyek itt, hol több millió rája védelmi joga forog kérdésben, annál kevésbé alkalmaz­hatók.“ Egy, május 31-én a sz.­pétervári angol követhez in­tézett sürgönyben lord Clarendon a brit kabinet néze­tét következően fejezi ki: „Oly határozatlan jellemű tervajánlatokat, mint a Menzikoff herczeg által tettek, egy fejedelem sem fogadhat el, ki saját mél­tóságát és függetlenségét nem téveszti szem előtt, sem pedig alattvalói nagy része fölött a védelmi jogot más hatalmas­ államnak szerződésszerűleg át nem engedheti. Bármennyire titkolják is, de tény, hogy ha Törökország a tervezett senedet elfogadja,Orosz­országnak állandó avatkozási jogot ad, mert miután a Porta görög alattvalóit papi hatóságaik, melyek minden ügyben orosz védelem után fordulnak, kormányozzák, az következik, hogy a törökországi 14 millió gö­rög az orosz czárt jövőre legfelsőbb védurának tekin­­tendi, s a­zultánt, kinek függetlensége vazallsággá fogna törpülni, csak úgynevezett uraként ismerendi el.“ Franczia részről Drouin de l’Huys úr május 23-áia kijelenté, hogy ,,a török miniszterek által tett kifogások valódisága s bizonyító ereje ellen mit sem lehet mon­dani.“ Manteuffel tír ugyanakkor a berlini angol követ előtt akként nyilatkozott, hogy „a lord Clarendon sür­gönyében kifejezett nézetekkel a porosz kormányéi tö­kéletesen megegyeznek.“ Az ausztriai kormány kissé tartózkodóbb kifejezéseket használt, de gróf Bud­ még­is megvallá Westmoreland lordnak, hogy „herczeg Menzikoff eljárása veszélyes s hogy az elébb adott biz­tosításoktól várni mit sem lehet.“ — Május 23-án lord Stratford a Sz. Pétervárott levő angol követnek ezeket írja: „Velem egészen egy értelemben levő három col­légém­, a Porta határozatát helyeslik, sőt a közönség köztetszését bírják, holott ennek érdekei épen Menzi­koff herczeg követeléseinek visszautasítása által jön­nek kérdésbe. Sőt okkal hihető, hogy a görög synodus s a zsidó laicusok felvilágosultabb része a szokottnál sokkal kevesebb rokonszenvvel viseltetik északi védői iránt.“ Svájcban Menzikoiz herczeg követelései, mint ez általánosan mondaték, Törökország független állá­sának fenntartásával férkezhetlenek voltak, s ennél­fogva háromszori módosításuk mellett is, a Porta által érett megfontolás után visszavettettek. Továbbá, mint ez az előterjesztett okmányokból lát­ható, merőben tagadhatlan, hogy a­zultánnak jogában állt, ily tervezeteket visszautasítani, annélkül, hogy ma­gát a háború alternatívájának tenné ki. Mindezek da­czára a czár, midőn Menzikoff herczeg a Porta tagadó válasza következtében Konstantinápolyból elment, gróf Nesselrode egy jegyzékében kijelenté, hogy a dunai fe­jedelemségekbe fegyveres erővel nyomuland­ó e két török tartományt az általa kívánt engedményekért tett­leges zálog gyanánt elfoglalandja.­­ Ekkor a kérdés ilyetén fordulatával a Porta nagy za­varba jött. Oly követeléseket utasított vissza, melyeket valamennyi európai kormány ítélete szerint csak függet­lensége feláldozásával fogadhatott volna el. Ezt szabad akaratából tette s­zemeté — annélkül azonban hogy ez iránt bizonyossággal bírná a többi hatalmak segé­lyét. A négy hatalom közöl eddig egy sem is lépett fel nyíltan Oroszország ellen; ellenkezőleg, midőn a török miniszterek a követeknél tanácsért jártak, értésekül adatott, hogy „ők (a követek) a jelen körülmények közt nem hiszik magukat felhatalmazva a nyilatkozásra.“ De miután mindinkább kitűnt, hogy a Porta független­sége forog a koczkán, s miután ez, habár az 1841-diki szerződés által nem világosan biztosítva, az európai politikának még­is egy alapelvét képezte, e szerződés részesei a jelen üg­ybe­ tökéletes joggal avatkozhattak. A franczia követ, habár a Porta jogait elismerte, ele­inte még­is vonakodott tanácsot adni, de már május 24-én késznek nyilatkozott Francziaország „minden szerződésszerű kötelezettségét teljesíteni, s kijelenté kívánságát, Angliát a török birodalom fenntartásában segíteni.“ Az angol kormány határozata hasonló lévén, a két nyugati hatalom közötti egyetértés tettleg kimond­va volt. Nézeteiknek több súly­t adandók s történhető esetek megelőzése tekintetéből. Anglia és Francziaor­­szág egyesült hajóhadai a Bezika öbölben horgonyt ve­tettek. Mind a két nyugati hatalom annyira nem kivánta a háborút, hogy a zuhannak azt­ tanácsolta, ne tekintené casus bellinek a dunai fejedelemségek megszállását. Lord Stratford egy sürgönyben az őt e tanácsra bíró­ okokat taglalta, s nézetét mind katonai, mind pedig po­litikai szempontból igazoló. Egy időben Aberdeen lordnak hevesen szemére hányó TUDOMÁST ÉS IRODALOM „Mire való a gymnasium?“ Ezen czím alatt közöl a „Wanderer“ i. é. januári számainak kettejében a magyar indigena , Dr. W­i­­­d­­ner-Maithstein egy hoszabb czikket,a­­­imelyet korszerűsége­­s figyelmet érdemlő nézeteinél fogva, ezennel utánközlünk. „Csak akkor,“ úgymond, „ha helyesen felfogjuk a gymnasium czélját , leszünk képesek azt észszerűen elrendezni, a reá fordított százezerekét hasznosan fel­használni. S annyira számos látogatóit az emberi élet méltó végczéljához vezetni. Egyol­falú nézet, a gym­­nasiumot,a magasabb tudományok előiskolájainak te­kinteni, mert igy minden fiut­ ki'STTba sülldetik, már előre a magasabb tudományoknak volna szentelve, ho­lott a tanulóknak csaknem fele épen a gymnasiumi folyam ideje alatt mutatkozik hívatlannak a magasabb tudományos pályára, s ekkor aztán kilép s más élet­­ezés felé fordul. Ezek miatt hát, ezen félnyereségért, hi­ábavaló legyen a költekezés ? ezek a gymnasiumból, hol ifjúságuk legszebb napjait elvesztegetek, semmi egyebet ne hozzanak más életpályájokra, mint azon panaszt, hogy most már nem valók semmire s éveiket elpazarolták ? Hogy efféle emberek mind magoknak, mind a társadalomnak terhére vannak, közönségesen tudva van; s ezen baj épen a gymnasium azon egyol­dalú irányából ered, mely ennélfogva észszerűtsennek am effőziós végkép megszüntetendő volna. De mit tegyünk helyébe ? A felelet könnyű : E­g­y­­oldalu irány helyett a gym­na sztrin­n­a­k mindenol­daljj_Lján­y­t k­e­rt a,dm­i, tTigat, melyet a fin és Mistra Corának lényege szükségkép megkíván. Ezt követeljük mi a gymnaaiumtól, s minden egyéb nö­veldétől. Már pedig szükségkép megkivántatik: 1. Hogy a fiu és ifjú teste edzessék, mert csak így lesz képessé egészséges, ügyes és szükség esetén mások mentésére is alkalmas testtel a világba lépni, csak így lesz azon helyzetben , hogy kötélye teljesíté­sében testi bajok nem fogják minduntalan akadályozni. 2. Kell, hogy­­­elke is edzessék, azaz szemlélete, emlékezete , kedvvéretee, értelme , esze és átalában ön­eszmélete , még­pedig oly ismeretek által, melyekre az élet mindennemű viszonyaiban szük­sége lehet­ aktív a tudománynak, akár a művészetnek, akár végre az iparnak szentelje magát. 3. Szüksége van, hogy akarata edzessék meg a jó iránt; mivel csak igy lehet az anyagnak urává, csak igy képesül bármi áldozatot hozhatni minden érzéken túli követelésnek. 4. Szüksége van érzelme felgerjesztésére, hogy igazért, szépért, jóért mindig lelkesült legyen s ezen eszmék tulemeljék őt minden aljasságon s pusztán ér­zéki életen. Csak, ha mindezen erőket a gymnasium annyira meg­­edzi, hogy a belőle kilépő ifjú alkalmas az élet min­den pályáira, csak akkor felelt meg feladatának a gymnasium , mely ennélfogva nem lehet egyéb , mint a fiatal ember testi és lelkierőinek ősz­, hangos k­i­fe­j­t­é­s­é­t c­­­é­l­z­ó , a j­ö­v­e­n­d­ő fér­­­fit élete feladataira előkészítő iskola., És ezért a gymnasium tárgyai : I. A testgyakorlás, de nemcsak a mai diva­tos, hanem egyszersmind görög értelemben. Nemcsak járni, léptetni, szaladni, ugrani, mászni, úszni, egyen­súlyozni, vívni, tánczolni, lovagolni, hintázni, satöb­bit tanuljon a növendék, de mindez egyszersmind szé­pészeti , lelki neveléskellék gyanánt vétessék tekin­tetbe. II. Lélekgyakorlatok tekintetében, erősitse a gymnasium : 1. A szemléletet, az által, a­­hogy mindenben a valóságot ismerteti legcsekélyebb részletekig, hi és csak ott, hol ez lehetlen , használ minél hűbb rajzokat, azonban itt is főleg a részletekre irányozza a tanuló figyelmét, mert minél pontosabban jár el e részben az oktató­, annál elevenebb nyomok maradnak a lélekben, annál inkább sikerül az összes lélek helyes iránya. 2. Az emlékezet erősítésére nézve egész isme­rettömegek kínálkoznak, u. m. a világ minden élő nyelvei, a holt nyelvek, ezen nyelvek összes irodalma, földrajz , történelem , természettan , természetrajz , or­szágtan , sat.; csak az a kérdés , hogy miután nincs em­lékezet, mely mindezeket befogadhassa, mily válasz­tást kelljen a gymnasiumban tenni? a) Az elsőség min­denesetre az élő nyelveket s ezeknek irodalmát illeti, mert ezek nem csupán az életre nézve hasznosak, de a tudománynak is azon színvonalára emelhetnek, melyre a régi népek soha fel nem jutottak; minthogy azonban valamennyi élő nyelv és irodalom túl nagy feladat volna az ifjúság számára, azokat is kevesbíteni kell, még pedig tanítandó a gymnasiumban először a ném­et nyelv és irodalom ; másodszor valamely román nyelv, különösen az olasz, mely nemcsak a latinnal, de a spanyol-, portugál- és braziliánnal is közel rokon s nyelv-­­idomi hasonlatosságánál fogva könnyű átmenetül szol­gál más román nyelvekhez is, név szerint a francziához. Aharmadszor szükséges itt, Ausztriában, valamely szláv nyelvjárás , kulcsosai a többi nyelvjárásokhoz; negyedszer az anyai nyelv, ha ez még nem foglal­tatnék az elébb nevezettekben. b) A­mi, a holt nyelve­ket illeti, ezek a gymnasium alosztályaiban végkép al­kalmatlanok, miután a belépő növendékek felét,­ mely úgy sem szánja magát a tudományokra, az idő nagy és hasznosabban felhasználható részétől haszontalanul megfosztják s ezenkívül nem is vezérelhetnek a tapasz­talati és bölcsészeti tudományok azon színvonalára, miről még a görögök és rómaiak sem álmodtak, s még kevésbbé a szirok, chaldaeiak, héberek , sat. Minthogy azonban a magasabb tudományok nagyobb-kisebb kez­deményezései Hellasz és Roma nyelvében rejlenek — oly kezdeményzések , melyek most, kétezer év u­tán, vagy már jó fordításokból is megtanulhatók, vagy pedig soha többé jól fordittatni nem fognak — tehát a gym­­nasium legfőbb osztályainak látogatói avattassanak be ezen nyelvekbe , mi nem­ nagy bajjal fog járni, miután az olasz nyelvet ekkor már birandják, s birandnak név­­e -arról, hogy e jó öreg urak értelmét kitalálhassák, megvizsgálh­assim a magonat a végtelen elméleti és gyakorlati tévedésektől óvhassák , melyekkel azok munkáinak legalább is fele töltve van. c) A földrajz a legjobb térképek segélye mellett tanitgz­tassék, először a hazáé, aztán a szomszéd országok úgy Európáé, végre a többi földrészeké", oly rendbeli, min­t ezeknek ránk nézvei fontossága igényel, befej­e­­zésül az ő földrajz is előadandó, d) Ugyanily rendben adassék elő a történelem, mely azonban különösen mint az erkölcs és eszély kalauza felmutatandó, e) A magass osztályokban az országtan is (mint a természeti föld­raj­z folytatása), még pedig hasonló rendben, előadandó volna. f) Muthatlanul szükséges tantárgy a természet­rajz. g) Ugyanez áll a természet- és vegytanról, min­dig azonban a könnyebbtől a nehezebbhez előhaladva. 3. A képzetet a német, román és szláv költe­mények nagy mezeje táplálhatja, hol a legtisztább, leg­­fenségesb, legelragadóbb tárgyak, összeállítandók. 4. Az értelmet edzik a mennyiségtan, okelvtan (logika) , irálygyakorla­tok és vitatkozások. a) A men­­nyiségtan úgy tanítandó, hogy a növendékek mindig belássák a bizonyításokat, mi­által mind a fogalmak, mind az ítéletek és következtetések folytonos munkás­ságba hozatnak. b) Az okelvtan mindjárt az első osz­tályban , még­pedig elemző és gyakorlati modorban, előadandó , a éreihlelt tárgytól ennek képzetéhez, ettől az általános képzethez vagy fogalomhoz , ezek össze­kapcsolásától az ítélethez , úgy a következtetéshez ha­ladva, mindent értelmezve, az értelmezéseket egymás­sal egybehasonlítva, magas­ fogalmakat képezve s eze­ket ismét alfajaikba feloszlatva. Minél gyakorlatiabb lesz e részben az eljárás , annál inkább erősödik az értelem, képessé tétetvén arra, hogy a magasb osz­tályokban az okelvtan rendszerét is felfoghassa s elmek szövetnek a pad­lett az élet minden pályáján helyesen mozoghasson. c) Az irálygyakorlatok, a könnyebbtől a nehezebbhez haladva, minden irályfajra nézve betaní­tott szabályok alkalmazása mellett", de mindig életre­valóig készittessenek, s a holt nyelveknek béke ha­gyassák. d) Hasznosak a jól vezetett vitatkozások oly tárgyak felett, melyek a tanulók illető látkörébe esnek. "

Next