Pesti Napló, 1854. február (5. évfolyam, 1169-1191. szám)
1854-02-14 / 1179. szám
ges háborus állapot Nyűgat és Éjszak közt forma szerint is kijelentetett. Fogja-e ez eseményt egyenes hadszenet kihábíani köveltni, bizonytalan. Brunnow báró egyébiránt s Kisseleff úr, kiknek helyeit az illető orosz főconsulok fogják pótolni, s kik jelen körülmények közt bucsuzatlanul kénytelenek megválni a st.-jamesi és st.-cloudi udvaroktól, — mindeddig csak moralement távoztak London s Párisból. Az első Darrastadtba, a második Brüsselbe csak holnap hétfőn indulandnak. — Több oldalról állíttatik, hogy mindketten Hollandiában fognak a Pétervárra visszatérő Orloff gróffal találkozni. Visszautasittatván a bécsi conferentia által Orloff gr. contre projet-je : az európai háború elé egy uj torlasz emelteték. E torlasz itt csak ideiglenesnek tekintetik mindaddig legalább, mig bizonyossá nem válik: készek-e végszükség esetében a középeurópai nagyhatalmak fegyvert fogni, az ottomán birodalo épséges függetlenségének érdekében? Állíttatik, miszerint Ausztria kinyilatkoztatá, hogy ez esetben,fia a czár seregei átkelnének a Dunán,a török birodalom épsége mellett fognak tettleg fellépni.Az angol s franczia kormányközlönyök, melyek eddig a német nagyhatalmak semlegességével is megelégedtek, most Ausztriának ez állítólagos nyilatkozatával sem érik be, minthogy, úgymond, ha a Dunafejedelemségek erőszakos kiüríttetése, a m. Portas nyugoti szövetségeseinek vállaira nehezül, úgy a háború csak kinyujtatik s forradalmitörekvéseknek hoszszabb időre rés marad nyitva. Ellenben ha Ausztria mindjárt most az orosz ellen veti haderejének súlyát, úgy a béke rövid háborít s oly szerződés által helyreállítható, mely még mindig a status quo ante bellum, s nem a hadszerencse előnyei alapján köttethetnék. A nyűgött flották baromi heti czirkálás után a Feketetengerenvisszatértek a Bosphorusba, de figyelmeztetvén az admirálok Redcliffe lord s Baraguay d' Hilliers által az iránt, hogy a felelőség őket érendené , ha meg nem védetnék a török terülét s lobogó az arany kürtből oly hatályosan, mint megvédethetnék a nyílt tengerről , valószínüleg ismét gőzt s vitorlára fog kelni rövid idő múlva a két hajóhad, kíséretet adandó egyszersmind a török gőzflottillának, mely az anatóliai partokra számára segédseregeket szállítani kész. Sir John Burgoyne az angol kormány részéről, s Ar- Rent ezredes, a franczia státushatalom által Konstantinápolyba indultak Carado- gőzösön, az ottani követek s admiráloknak határozottabb utasítást viendők, s készületeket teendők nyugati száraz seregek fogadására. Southamptonból is egy orvosságok, sebkötők, sebészi műszerekkel stb. megrakott gőzös indult keletre. Az amerikai senatusban heves vita után, Mr Clayton volt külügyminister által indítványba hozaték, hogy, ha Clarendon fordul „áttekintésre“ nem méltatná a középamerikai egyenetlenségek tárgyában írt sürgönyeit, tengeri és száraz haderők állíttassanak az elnök rendelkezése alá, a „szigetek öble“ kiüríttetésének eszközlésére. Ezek a múlt hétnek, angol politikát közelebbről érdeklő sarkeseményei, melyek érdekes cyclusába talán még a következők is fölvehetők : Az Albert herczegféle gyanúk megcáfoltattak. Megdöntetlen marad mégis az e tárgybani viták alatt tényül felállított három dolog. Első az, hogy alkotmányos országban oly intézkedés, kirlő Angliában a salk törvény, mely a trónörökösödést nőágra is kiterjeszti, hátrányos. Második az, hogy veszélyes az elv, mely alkotmányos alaptörvényeknek közönséges törvények által módosíttatását megengedhetőnek vallja. Harmadik az, hogy Angliában, hol a kabinet neki az egyes miniszterekhez, s ezeknek egymáshozi viszonya s hatásköre nincs szabatosan kivonalazva, idegen befolyás nagy nehézség nélkül rést törhet az országos közigazgatásba, s a kormányban a trón által vagy mögül könnyen párt alakítható. E három ténynek tiszta tudomásra hozatala, mustármagvául szolgálhat későbbi eseményeknek. Megjegyzendő itt Aberdeen lord azon tana fe, hogy nem consummált, visszavett miniszteri lemondás iránt, a kormány nem tartozik számadolással, holott,a felvilágosításnak épen itt van szüksége, mert feltehető, hogy a kilépett tolmiszter elv-áldozat árán vásároltatott vissza.—Clanbearde marquis holnap, hétfőn, hozaadja a keleti kérdést tüzetesen szőnyegre. KÜLFÖLD. Francziaország. Párás., fubr. 5. Az „Indépendance“ itteni levelezője védelmezi Ausztria politikáját az angol és franczia lapok támadásai ellen, melyek még folyvást azt állítják, hogy Ausztria egy orosz és franczia-angol szövetség közt ingadozik. „Ausztria politikája — úgy- t mond — semmi esetben nem volt oly ingadozó és határozatlan , mikép sokan könnyelműen hinni látszanak. Ausztria ezen politikát meggondoltan választotta, szi-lárdsággal állította fel s állhatatosan tartotta fen. Már a bonyodalmak kezdetén, midőn Menzikoff herczeg amaz ismeretes jegyzéket a Porta elé terjesztette, Ausztria az orosz igények mind tartalmát mind pedig alakját roszalta. Ha mindjárt Ausztria megjegyzései minden egy barátságos kormány irányában tartozó kímélettel adattak is elő, mindamellett azok nem kevésbbé nyíltak és világosak valának. A bécsi kabinet továbbá a Pruthon átkelést s a dunai fejedelemségek megszállását élénken rész alá. A két fejedelemnek Olmützben történt összejövetelekor Miklós császár nagy határozottsággal állítá fel azon kérdést: váljon e azon esetben, ha Francziaország és Anglia a Portávali háborúba keverednének, számolhat-e Ausztria segélyére ? Ferencz József császár, válasza által értésül adta, hogy G a czárnak sem politikáját, sem vállalatát Törökország ellen nem helyeselheti, hogy ő nem határozhatja el magát, miszerint az ausztriai seregeket ily politikának szolgálatul ajánlja,, és hogy ő, ha szerencsétlenségre a háború kitörne, a nélkül hogy magát a baráti vonzalom érzelmei által hagyja vezettetni, a birodalom érdekeit tartandja szem előtt s szorosan német politikát követend. Midőn az ausztriai császár oly nemeslelküleg és őszintén kinyilatkoztatta, hogy ,ő politikáját birodalma iránti jogainak és kötelességeinek érzelme által fogja elhatároztatni, arra őt sem birodalmának közvéleménye, sem Poroszországnak akkor még kétes határozatai nem birták, még kevésbbé támaszkodott pedig Francziaország és Angliának akkor még határozottan ki nem tünt szövetségére. Ma a közvélemény Ausztriában egy Oroszország vállalatait támogató segély ellen nyilatkozik ; a berlini kabinet szintoly határozott ellenállást tanúsított, valamint a bécsi, Francziaország és Anglia végre őszinte közös össreműködéssel roppant harczi erőt vetnek az európai súlyegyen részére. Azon naptól fogva,amelyen az ausztriai császár Olmützben politikáját oly nagy lojalitással kinyilatkoztatta, folyvást követte is ezen bölcs és eszélyes politikát. Kormányának a párisi és londoni kabinetekhez tett közlései Ausztria magatartásáról semmi kétséget nem engednek felmerülni.“ A „Journal des Debets“ egy igen éles-keserű czikket közöl az angol kabinet diplomatiai okmányaiból kivilágló különbség fölött a párisi és londoni kabinet politikája közt. Sajnálja, hogy Francziaországban a diplomatiai okmányoknak hasonló közzététele nem történt, mi „a franczia kormány határozott és szilárd politikájának csak becsületére válandott.“ Ezután kiemeli, miszerint Francziaország volt a kezdeményező a sinopei megtámadás visszafizetésében, t. i. a Feketetengernek a flották általi elfoglalásában, hogy Francziaország ajánlotta az ottomán lobogó és terület védelmezőjét, míg a másik oldalon Clarendon lord Seymour lordhoz intézett sürgönyében a flották utasításai fölött bizonyos megszorításról van szó, mely a Castelbal a colonokhoz intézett hasonérdekü sürgönyben nem találtatik, hogy t. i. a török marinának semminemű támadó operatio meg ne engedtessék. Az orosz czárnak tehát igaza van, — úgymond a „Journal des Debats“ — midőn az angol nyilatkozatnak a flották befutásáról oly kétértelműséget vet szemére, mely a francziában nem foglaltatik. S ennek következtében merült föl a legközelebbi kérdés- és feleletváltás, mely a diplomatiai viszonyok megszakítását s a dolog jelen állását idézte elő. Miután az orosz hajók a kikötőkbeni maradásra kényszerittetnek, míg a törökök védelem alatt tehetik mozgásaikat, ez által természetesen az egyenlőség, következéskép a semlegesség is megszűnik, s interventió áll be. Ez által a ,,J. d. D.“ nyiltan a franczia kormányt okozza a jelen bonyodalom miatt, mi annyiban bók gyanánt is tekinthető , mivel épen ezen bonyodalom szükséges a megoldás előidézésére. Ezen támadásra a „Moniteur“ febr. 8-ki számában a diplomatiai okmányok egész sorozatának közzététele által felel, melyek közöl az érdekeseket olvasóinkkal közlendjük.• A franczia lit. Corr. Írja febr. 7-dikéről : Leghatározottabban állítják , miszerint Francziaország és Anglia kormányai úgy hiszik, miszerint még most sem ismerik az Orloff-féle missio valóságos titkait,, s épen ezért nem engedik, hogy annak látszólagos nem sikerülte által határozataik fenakadjanak. Paris, febr. 8. Az „Ind. beige“ tudósítása szerint méden éjszaka a vaspályákon tüzérség és hadkészletek szállíttatnak Toulonba; az éjszaki vaspálya igazgatósága már utasítást kapott, miszerint rövid időn angol ezredeket fog Francziaországon keresztül Marseillebe szállítani, honnan azok tengerre fognak szállani. A császár manifestuma nem sokára váratik. A „Patrie“ a „Morning Chronicle“nek egy bécsi tudósítását észrevételekkel kíséri febr. 5-kéről. E tudósítás szerint Poroszország és Ausztria közbenjárói szerepet vállalnának magukra, a belgák királyát választván bíróul a fenforgó kérdésben. A „Patrie“ a ,,M Chr.“ szerkesztőjével együtt megjegyzi , miszerint ezen hírt csak orosz ügynökök hozhatták forgalomba. A „Patrie“ még komolyan hozzáteszi : „Francziaország és Anglia maguk léptek fel közbenjárókul egyetértve flnémet hatalmakkal, tehát nincs kérdés egyik és másik hatalom közt; a kérdés Európa és Oroszország közt forog fen , melyben választott bíróság lehetetlen; következéskép , miután a dolgok hatalma által minden közbenjárás lehetlenné vált, a polgárisult világ-erőteljes cselekvéstől várja azon conflictus megoldását, melyet a diplomatia törekvéseinek elhárítni nem sikerült. Nagy Britannia. (A keleti kérdés a kékkönyv okmányai szerint.) II. Menzikoff herczeg gyakran említett jegyzéke a keleti kérdés fontos fordulópontját képezi. Menzikoff herczeg e jegyzékben azt követelte, hogy az orthodox egyháznak, papságának, birtokainak , úgyszintén az ősidőkből leszármazó valamennyi biztosított kiváltsága és jogának védelmére , s végül minden más keresztény felekezeteknek adott előnyökbeni részvétel tekintetéből oly határozatok állapitassanak meg, melyek a két kormány között kötendő formaszerinti szerződés tárgyát képezzék. A rendkívüli orosz követ e követelései fenyegető hangon voltak fogalmazva, s a felelet reájok öt nap lefogyta alatt kivántatom. Bizonyára senki sem lehetett oly rövidlátó, hogy feltehette volna, miként Menzikosz herczeg a görög egyháznak a szent helyek körül állítólag elvesztett jogai visszanyerésén kívül nem akar egyebet; s valósággal mindjárt eleinte több orosz hang szólalt meg, „elégtételt“ és „zálogot“ emlegetve; az elégtétel azon módjára azonban oly nagy állam, mint Oroszország, épen nem szorult, mert habár a zultán a czárt némi tekintetben meg is bántotta, ez , mint a czár jól tudta, csupán ama kényszer befolyása alatt történt, melynek ellentállain a zultán nem volt eléggé erős. E jegyzékből megértette végre a világ, hogy Miklós czár nem csupán a jeruzsálemi görög barátokat, de a Porta 10—12 milliónyi görög alattvalóit is gondoskodása alá véve. Miklós czár azonban nem elégedett meg, csupán a kellő elégtételt administrativ után kivánni, hanem egy szerződés aláírását követelte , mely által azultán görög alattvalóinak ügyeibe maradandó avatkozhatását magának biztosítani akarta. Egy ily engedmény horderejét senki sem látta be jobban, mint maguk a török hatóságok. Ez különösen kiemelendő, mert az orosz diplomaták később az ellenszegülés okát lord Stratford titkos tanácsadásaira akarták tolni. Három nappal e jegyzék benyújtása után lord Stratford így ír: „Múlt éjjel a nagyvezérei, Rifaat pasával s a szeraszkierrel értekeztem. Azonnal a dolog érdemébe bocsátkoztunk, de még mielőtt véleményemet nyilvánítom, ama pontra nézve, hogy a szerződés el nem fogadható, egyértelműeknek találtam őket.“ Május 1-én jelenti lord Stratford, hogy az ottomán tanács 42 szavazattal 3 ellen elhatározta, hogy előbbi határozata mellett marad. Mint a felmutatott okiratokból látható, az európai követiek sokáig késlekedtek gyámolításukkal, s ezt csak nagy élőóvatossággal adák meg. Menzikoff herczeg kivonatainak köztudomásra jutása előtt néhány héttel, az angol követ értekezett vele. Erről a többi közt ezeket írja : „Nem hagytam el a herczeget,mielőtt érthetővé nem tettem volna előtte, hogy a zuhannak a görög vallás szabad gyakorolhatását biztosító ígérete még szerfölött különbözik az idegen hatalomnak adandó ama jogtól, hogy e biztosítást erőltesse; továbbá , hogy egy oly hatalmas államnak mint Oroszország 10 millió görög részére való avatkozása azultánra nézve veszélyes leendőne, ha mindjárt Ausztriára nézve, mely védelmét csak kis számú katholikusokra akarja kiterjeszteni, ártalmatlannak volna is nevezhető. „Az Oroszország által kívánt biztosítékuk, írja ismét néhány nap múlva, tovább terjednek, mint a két állam között fennálló szerződések, s oly alapelveken nyugosznak, melyek sehol sem ismertetnek el, s melyek itt, hol több millió rája védelmi joga forog kérdésben, annál kevésbé alkalmazhatók.“ Egy, május 31-én a sz.pétervári angol követhez intézett sürgönyben lord Clarendon a brit kabinet nézetét következően fejezi ki: „Oly határozatlan jellemű tervajánlatokat, mint a Menzikoff herczeg által tettek, egy fejedelem sem fogadhat el, ki saját méltóságát és függetlenségét nem téveszti szem előtt, sem pedig alattvalói nagy része fölött a védelmi jogot más hatalmas államnak szerződésszerűleg át nem engedheti. Bármennyire titkolják is, de tény, hogy ha Törökország a tervezett senedet elfogadja,Oroszországnak állandó avatkozási jogot ad, mert miután a Porta görög alattvalóit papi hatóságaik, melyek minden ügyben orosz védelem után fordulnak, kormányozzák, az következik, hogy a törökországi 14 millió görög az orosz czárt jövőre legfelsőbb védurának tekintendi, s azultánt, kinek függetlensége vazallsággá fogna törpülni, csak úgynevezett uraként ismerendi el.“ Franczia részről Drouin de l’Huys úr május 23-áia kijelenté, hogy ,,a török miniszterek által tett kifogások valódisága s bizonyító ereje ellen mit sem lehet mondani.“ Manteuffel tír ugyanakkor a berlini angol követ előtt akként nyilatkozott, hogy „a lord Clarendon sürgönyében kifejezett nézetekkel a porosz kormányéi tökéletesen megegyeznek.“ Az ausztriai kormány kissé tartózkodóbb kifejezéseket használt, de gróf Bud mégis megvallá Westmoreland lordnak, hogy „herczeg Menzikoff eljárása veszélyes s hogy az elébb adott biztosításoktól várni mit sem lehet.“ — Május 23-án lord Stratford a Sz. Pétervárott levő angol követnek ezeket írja: „Velem egészen egy értelemben levő három collégém, a Porta határozatát helyeslik, sőt a közönség köztetszését bírják, holott ennek érdekei épen Menzikoff herczeg követeléseinek visszautasítása által jönnek kérdésbe. Sőt okkal hihető, hogy a görög synodus s a zsidó laicusok felvilágosultabb része a szokottnál sokkal kevesebb rokonszenvvel viseltetik északi védői iránt.“ Svájcban Menzikoiz herczeg követelései, mint ez általánosan mondaték, Törökország független állásának fenntartásával férkezhetlenek voltak, s ennélfogva háromszori módosításuk mellett is, a Porta által érett megfontolás után visszavettettek. Továbbá, mint ez az előterjesztett okmányokból látható, merőben tagadhatlan, hogy azultánnak jogában állt, ily tervezeteket visszautasítani, annélkül, hogy magát a háború alternatívájának tenné ki. Mindezek daczára a czár, midőn Menzikoff herczeg a Porta tagadó válasza következtében Konstantinápolyból elment, gróf Nesselrode egy jegyzékében kijelenté, hogy a dunai fejedelemségekbe fegyveres erővel nyomulandó e két török tartományt az általa kívánt engedményekért tettleges zálog gyanánt elfoglalandja. Ekkor a kérdés ilyetén fordulatával a Porta nagy zavarba jött. Oly követeléseket utasított vissza, melyeket valamennyi európai kormány ítélete szerint csak függetlensége feláldozásával fogadhatott volna el. Ezt szabad akaratából tette szemeté — annélkül azonban hogy ez iránt bizonyossággal bírná a többi hatalmak segélyét. A négy hatalom közöl eddig egy sem is lépett fel nyíltan Oroszország ellen; ellenkezőleg, midőn a török miniszterek a követeknél tanácsért jártak, értésekül adatott, hogy „ők (a követek) a jelen körülmények közt nem hiszik magukat felhatalmazva a nyilatkozásra.“ De miután mindinkább kitűnt, hogy a Porta függetlensége forog a koczkán, s miután ez, habár az 1841-diki szerződés által nem világosan biztosítva, az európai politikának mégis egy alapelvét képezte, e szerződés részesei a jelen ügybe tökéletes joggal avatkozhattak. A franczia követ, habár a Porta jogait elismerte, eleinte mégis vonakodott tanácsot adni, de már május 24-én késznek nyilatkozott Francziaország „minden szerződésszerű kötelezettségét teljesíteni, s kijelenté kívánságát, Angliát a török birodalom fenntartásában segíteni.“ Az angol kormány határozata hasonló lévén, a két nyugati hatalom közötti egyetértés tettleg kimondva volt. Nézeteiknek több súlyt adandók s történhető esetek megelőzése tekintetéből. Anglia és Francziaország egyesült hajóhadai a Bezika öbölben horgonyt vetettek. Mind a két nyugati hatalom annyira nem kivánta a háborút, hogy a zuhannak azt tanácsolta, ne tekintené casus bellinek a dunai fejedelemségek megszállását. Lord Stratford egy sürgönyben az őt e tanácsra bíró okokat taglalta, s nézetét mind katonai, mind pedig politikai szempontból igazoló. Egy időben Aberdeen lordnak hevesen szemére hányó TUDOMÁST ÉS IRODALOM „Mire való a gymnasium?“ Ezen czím alatt közöl a „Wanderer“ i. é. januári számainak kettejében a magyar indigena , Dr. Widner-Maithstein egy hoszabb czikket,aimelyet korszerűséges figyelmet érdemlő nézeteinél fogva, ezennel utánközlünk. „Csak akkor,“ úgymond, „ha helyesen felfogjuk a gymnasium czélját , leszünk képesek azt észszerűen elrendezni, a reá fordított százezerekét hasznosan felhasználni. S annyira számos látogatóit az emberi élet méltó végczéljához vezetni. Egyolfalú nézet, a gymnasiumot,a magasabb tudományok előiskolájainak tekinteni, mert igy minden fiut ki'STTba sülldetik, már előre a magasabb tudományoknak volna szentelve, holott a tanulóknak csaknem fele épen a gymnasiumi folyam ideje alatt mutatkozik hívatlannak a magasabb tudományos pályára, s ekkor aztán kilép s más életezés felé fordul. Ezek miatt hát, ezen félnyereségért, hiábavaló legyen a költekezés ? ezek a gymnasiumból, hol ifjúságuk legszebb napjait elvesztegetek, semmi egyebet ne hozzanak más életpályájokra, mint azon panaszt, hogy most már nem valók semmire s éveiket elpazarolták ? Hogy efféle emberek mind magoknak, mind a társadalomnak terhére vannak, közönségesen tudva van; s ezen baj épen a gymnasium azon egyoldalú irányából ered, mely ennélfogva észszerűtsennek am effőziós végkép megszüntetendő volna. De mit tegyünk helyébe ? A felelet könnyű : Egyoldalu irány helyett a gymna sztrinnak mindenoldaljj_Ljányt kert a,dmi, tTigat, melyet a fin és Mistra Corának lényege szükségkép megkíván. Ezt követeljük mi a gymnaaiumtól, s minden egyéb növeldétől. Már pedig szükségkép megkivántatik: 1. Hogy a fiu és ifjú teste edzessék, mert csak így lesz képessé egészséges, ügyes és szükség esetén mások mentésére is alkalmas testtel a világba lépni, csak így lesz azon helyzetben , hogy kötélye teljesítésében testi bajok nem fogják minduntalan akadályozni. 2. Kell, hogyelke is edzessék, azaz szemlélete, emlékezete , kedvvéretee, értelme , esze és átalában öneszmélete , mégpedig oly ismeretek által, melyekre az élet mindennemű viszonyaiban szüksége lehet aktív a tudománynak, akár a művészetnek, akár végre az iparnak szentelje magát. 3. Szüksége van, hogy akarata edzessék meg a jó iránt; mivel csak igy lehet az anyagnak urává, csak igy képesül bármi áldozatot hozhatni minden érzéken túli követelésnek. 4. Szüksége van érzelme felgerjesztésére, hogy igazért, szépért, jóért mindig lelkesült legyen s ezen eszmék tulemeljék őt minden aljasságon s pusztán érzéki életen. Csak, ha mindezen erőket a gymnasium annyira megedzi, hogy a belőle kilépő ifjú alkalmas az élet minden pályáira, csak akkor felelt meg feladatának a gymnasium , mely ennélfogva nem lehet egyéb , mint a fiatal ember testi és lelkierőinek ősz, hangos kifejtését célzó , a jövendő férfit élete feladataira előkészítő iskola., És ezért a gymnasium tárgyai : I. A testgyakorlás, de nemcsak a mai divatos, hanem egyszersmind görög értelemben. Nemcsak járni, léptetni, szaladni, ugrani, mászni, úszni, egyensúlyozni, vívni, tánczolni, lovagolni, hintázni, satöbbit tanuljon a növendék, de mindez egyszersmind szépészeti , lelki neveléskellék gyanánt vétessék tekintetbe. II. Lélekgyakorlatok tekintetében, erősitse a gymnasium : 1. A szemléletet, az által, ahogy mindenben a valóságot ismerteti legcsekélyebb részletekig, hi és csak ott, hol ez lehetlen , használ minél hűbb rajzokat, azonban itt is főleg a részletekre irányozza a tanuló figyelmét, mert minél pontosabban jár el e részben az oktató, annál elevenebb nyomok maradnak a lélekben, annál inkább sikerül az összes lélek helyes iránya. 2. Az emlékezet erősítésére nézve egész ismerettömegek kínálkoznak, u. m. a világ minden élő nyelvei, a holt nyelvek, ezen nyelvek összes irodalma, földrajz , történelem , természettan , természetrajz , országtan , sat.; csak az a kérdés , hogy miután nincs emlékezet, mely mindezeket befogadhassa, mily választást kelljen a gymnasiumban tenni? a) Az elsőség mindenesetre az élő nyelveket s ezeknek irodalmát illeti, mert ezek nem csupán az életre nézve hasznosak, de a tudománynak is azon színvonalára emelhetnek, melyre a régi népek soha fel nem jutottak; minthogy azonban valamennyi élő nyelv és irodalom túl nagy feladat volna az ifjúság számára, azokat is kevesbíteni kell, még pedig tanítandó a gymnasiumban először a német nyelv és irodalom ; másodszor valamely román nyelv, különösen az olasz, mely nemcsak a latinnal, de a spanyol-, portugál- és braziliánnal is közel rokon s nyelv-idomi hasonlatosságánál fogva könnyű átmenetül szolgál más román nyelvekhez is, név szerint a francziához. Aharmadszor szükséges itt, Ausztriában, valamely szláv nyelvjárás , kulcsosai a többi nyelvjárásokhoz; negyedszer az anyai nyelv, ha ez még nem foglaltatnék az elébb nevezettekben. b) Ami, a holt nyelveket illeti, ezek a gymnasium alosztályaiban végkép alkalmatlanok, miután a belépő növendékek felét, mely úgy sem szánja magát a tudományokra, az idő nagy és hasznosabban felhasználható részétől haszontalanul megfosztják s ezenkívül nem is vezérelhetnek a tapasztalati és bölcsészeti tudományok azon színvonalára, miről még a görögök és rómaiak sem álmodtak, s még kevésbbé a szirok, chaldaeiak, héberek , sat. Minthogy azonban a magasabb tudományok nagyobb-kisebb kezdeményezései Hellasz és Roma nyelvében rejlenek — oly kezdeményzések , melyek most, kétezer év után, vagy már jó fordításokból is megtanulhatók, vagy pedig soha többé jól fordittatni nem fognak — tehát a gymnasium legfőbb osztályainak látogatói avattassanak be ezen nyelvekbe , mi nem nagy bajjal fog járni, miután az olasz nyelvet ekkor már birandják, s birandnak néve -arról, hogy e jó öreg urak értelmét kitalálhassák, megvizsgálhassim a magonat a végtelen elméleti és gyakorlati tévedésektől óvhassák , melyekkel azok munkáinak legalább is fele töltve van. c) A földrajz a legjobb térképek segélye mellett tanitgztassék, először a hazáé, aztán a szomszéd országok úgy Európáé, végre a többi földrészeké", oly rendbeli, mint ezeknek ránk nézvei fontossága igényel, befejezésül az ő földrajz is előadandó, d) Ugyanily rendben adassék elő a történelem, mely azonban különösen mint az erkölcs és eszély kalauza felmutatandó, e) A magass osztályokban az országtan is (mint a természeti földrajz folytatása), még pedig hasonló rendben, előadandó volna. f) Muthatlanul szükséges tantárgy a természetrajz. g) Ugyanez áll a természet- és vegytanról, mindig azonban a könnyebbtől a nehezebbhez előhaladva. 3. A képzetet a német, román és szláv költemények nagy mezeje táplálhatja, hol a legtisztább, legfenségesb, legelragadóbb tárgyak, összeállítandók. 4. Az értelmet edzik a mennyiségtan, okelvtan (logika) , irálygyakorlatok és vitatkozások. a) A mennyiségtan úgy tanítandó, hogy a növendékek mindig belássák a bizonyításokat, miáltal mind a fogalmak, mind az ítéletek és következtetések folytonos munkásságba hozatnak. b) Az okelvtan mindjárt az első osztályban , mégpedig elemző és gyakorlati modorban, előadandó , a éreihlelt tárgytól ennek képzetéhez, ettől az általános képzethez vagy fogalomhoz , ezek összekapcsolásától az ítélethez , úgy a következtetéshez haladva, mindent értelmezve, az értelmezéseket egymással egybehasonlítva, magas fogalmakat képezve s ezeket ismét alfajaikba feloszlatva. Minél gyakorlatiabb lesz e részben az eljárás , annál inkább erősödik az értelem, képessé tétetvén arra, hogy a magasb osztályokban az okelvtan rendszerét is felfoghassa s elmek szövetnek a padlett az élet minden pályáján helyesen mozoghasson. c) Az irálygyakorlatok, a könnyebbtől a nehezebbhez haladva, minden irályfajra nézve betanított szabályok alkalmazása mellett", de mindig életrevalóig készittessenek, s a holt nyelveknek béke hagyassák. d) Hasznosak a jól vezetett vitatkozások oly tárgyak felett, melyek a tanulók illető látkörébe esnek. "